Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-27 / 99. szám

Csütörtök, 1988. április 28. 3 Aranyra várva II Szeged Táncegyüttes műsora Az igényesség sokféleképpen jelentkezhet, de talán az a legszimpatikusabb, amikor az alkotó egyéniség többszörös mérleggel, szakmai és közönségvisszhanggal keresi a továbbcsiszolás szükséges pontjait és lehetőségeit. Mindezt a Szeged Táncegyüttes felnőtt csoportjainak hétfői, nagyszínházbeli bemutatója nyomán említem. A Nagy Albert koreográfus, művészeti vezető irányításával működő együttes előadása a kettős szándék jegyében jött létre, ebben a Szegedi Nemzeti Színház nézőterét zsúfolásig megtöltő közönség reagálásain túl a programot kísérő „színfalak mögötti" szakmai megbeszélés is részes. Nem először tartott a folklóregyüttes olyképpen előadást, hogy az Tardona, leány tánc arra meghívott avatott koreográfus szakembereknek, az autentikus zene és tánc apostolainak kritikai észrevételeire is számított. Minősítő programot látott hétfő este a nagyszínház sokszáz nézője: a bemutatott koreográfiák szerepelnek a két hónap múlva sorra kerülő versenyen. amelynek tétje a Szeged Táncegyüttes számára természetszerűen az arany fokozat. A műsor magas hőfokú fogadtatásban részesült. Az országban páratlan létszámú és a számszerűséggel arányosan magas színvonalat produkáló együttes „közönség-minősítése" — egyértelmű. A többségükben „házon belüli" koreográfiák néhány apróságtól eltekintve remek táncestet teremtettek. Köszönhető mindez rögvest a nyitó Virágvölgyi—Timár kalotaszegi koreográfiának, amely az első részben az eleki román motívumokat remek keretbe foglaló Nagy Albertkoreográfiával, a pazar délalföldi táncokkal, a Nyisztor György emlékére készült, lélekbemarkoló Búcsú-val együtt a program gyöngyszeme volt. A mostanihoz hasonló mozgalmassággal régen láttam a Somogyi karikázót és kanásztáncot, míg ezzel ellentétben a vértelen előadásmód miatt tűnt föl a Széki gyereklakodalmas. A második rész meglepetése, sikerpontja volt a kamaratánc-fesztiválon debütált Barátnők, Tóth László koreográfiája. Szép volt a mezőségi és egyes mozzanataiban parádésan hatott a gyimesi táncok. B. P. Fehér lovon megy a holt Már nem emlékázem pontosan, hol és mikor olvastam a sok csodálatos között is azt a különlegesen borzongató erdélyi népballadát, amelyben — ha nem is betűről betűre, de nagyjából ekképpen — e két sor található: jaj, de szépen süt a hold, fehér lovon megy a holt / félsz-e, édes rózsám? A sorok keltette hangulat kísértetiességét számomra azóta is a misztikum félelmetes egyszerűséggel hétköznapivá varázsolt, józan kifejezésmódja biztosítja. A halottaktól, az éjszakától, a teliholdtól, a tulajdonképpeni horror minden lényeges kellékétől ily módon minden kitelik — csakhogy úgy, hogy észre sem veszszük. Mindenfajta kimódoltság, mesterkélt, művi erőltetés nélkül. Ügy is mondhatjuk: a démoni, a túlvilágian rémisztő puhán, varázslatos simasággal suhan át a zordon hegyvidékről a vaskos realitás színekkelszagokkal teli tett, eleven síkságára. Az erdélyi népballada persze, hogy párhuzamként, hasonlatként szolgál. Egyúttal azonban tanácstalanságomnak is egyik indítója. Amint végigolvastam Baka István A kisfiú és a vámpírok cimű, két kisregényt és egy szomorújátékot tartalmazó prózakötetét, töredelmesen be kellett látnom: elbizonytalanodtam. Nem tudtam dönteni: az első prózakötet, az 1984-es Szekszárdi mise megjelenésekor e hasábokon leírtak, no meg az újabb opusz között látszólag csupán egy lírikus prózai izmosodásáról tanúskodó időszak tanulságai lappanganak, vagy a felismerés szomorúsága: mennyi ellentmondás dokumentálja alkotói személyiség és műfaji kívánalmak összefüggésrendszerét. Azt, hogy Baka István a Szekszárdi mise révén egyéni prózaízekkel kedvet fakasztó, vagabund bátorsággal jelentkező, méIven lírai világú szerzőből „jó úton" haladó prózaíróvá válik-e, vagy sem. A démoni, a látomásos Baka István; A kisfiú és a vámpírok írói világképbe történő beillesztéséről, az eszközrendszerben lehetséges felhasználásáról szólván főleg a Margit című nyitó kisregény, de kisebb mértékben a címadó A kisfiú és a vámpírok esetében is nem nagyon lehet szabadulni attól a feltételezéstől: egy meglehetősen (túl)érzékeny, még a lírai alkat „normáinál" is labilisabb személyiség úgy tesz most kirándulást a próza vadászterületére, hogy szinte azonnal („illendően?") az általa legjobban karakterére illeszthetőnek vélt, (túl)idealizált rezervátum — a túlvilági, a kísérteties denevérekkel, baglyokkal, fordult farkasokkal, vagy éppen mefisztói fekete kutyákkal telezsúfolt, (túl)dimenzionált barlangja felé indul. Ahová viszont megérkezik: egyféle már-már betegesen elvont, ráadásul jócskán világirodalmi utánérzésekre, erőteljes hatású olvasmányélményekre, a fölvállalt (Goethe, Phlegon) forrásokon túl bulgakovi, kafkai és egyéb hatásokra alapozó énkínok prózában szabadjára eresztett ingoványa. Amely — miként az efféle természeti képződmény általában — sajátosan izgalmas képiekkel, hangulatokkal kecsegtet ugyan — mégis süppedékes terrénum. Az indokláshoz megint csak a népballadák világához kell visszatérnünk. Természetesen ókori görög szerző Goethét is megihlető kísértethistóriája többféle formában is földolgozható — ám, ha egyetlen kötetben szereplő két írás alaptörténeti vázát is képezi, a dolog már csak szerkeszteni szempontból sem nevezrető szerencsésnek. Azután: a tovalibbent kamaszkor iránt táplált nosztalgia a fantasztikum mindenféle ismerős világirodalmi fogásával (is) ope rálő, játékos-intellektuális keretbe illesztett ábrázolása még néhány történelmi uta lás jóvoltából sem érheti el a kívánt hatást — ha a müviség, a túlzott „csináltság" jobban érződik rajta, mint a népballadák hétköznapi józansággal realistává finomított (tehát nem csupán stiláris megoldásokra alapozó), említett „eljárása". Egyáltalán: a próza területére kiruccanó lírikus, jelentős előnyök (képalkotástól zeneiségig) birtokában, a művészi szabadság mindenhatósága értelmében a világon p>ersze, hogy bármit megtehet. Egy valamit kivéve: hogy megfeled kez zen a démoni elemnek a népballada által sugallt-tanitott alkalmazási techniká jának döntő fontosságú tényéről. Arról, hogy az irodalmiasság, az ígéretes témaválasztás, az igen iskolázott, igényes írástechnika és kifogástalan világkép el lenére, a mélyebb, s ekképp>en eredetibb epikus ábrázolás hiánya az, amely zavarba hoz és elbizonytalanít A kisfiú és a vámpírokban. Mert ami rendkívüli élvezetes, fontos és nívós benne (például a stiláris erények és a szuggesztív képi megjelenítő erő) —arra, gondolom, kevesebb szót érdemes vesztegetni. Hiszen prózát író költőnek — akkora tehetség esetében, mint Baka, pláne — nyilván nem a tiszteletkörök, hanem a segítő szándékú, ám kritikus észrevételek a fontosabbak. Jelen esetben, a teljesség igénye nélkül p>ersze, de példának okáért mondjuk ez: vívódásainknak, vagyis a lírai lélekanalízis-sorozatnak a prózába történő áttelepítéséhez nem biz tos, hogy az olvasottak szolgálnak a legmegfelelőbb példázatként. Még akkor sem, ha a szerző a rendkívüli jelentőségű Döblingkötet alkotója. A megidé zett népballada árulkodik. Sőt: mindent megmutat. (Szépirodalmi, 1988) Domonkos László Meddig szabályos a pénz befektetése, forgatása ? Üzérkedés. Talán gyakorló jogászok számára is az egyik legnehezebben ...megfogható" jogi kategória. Bűncselekmény és erkölcstelenség, erkölcstelenség és tisztességes hasznú üzlet határai gyakran alig elválaszthatóak. Az újabb és újabb szabályozók nem ritkán gyakorlott embereknek is fejtörést okozó szituadókat teremtenek, eldöntendő: adott esetben bűncselekményről van-e szó, vagy „tudomásul veendő" nagy hasznú üzletről. Amikor Maráz Vilmosnál. a Csongrád Megyei Bíróság elnökhelyettesét fölkerestem annak érdekében, segítsen tisztábban látni az üzérkedést, nagy halom könyv és saját jegyzetei körében találtam. S ez nemcsak azt jelzi, hogy lelkiismeretesen készült a beszélgetésünkre, hanem azt is, valóban nem egyszerű témában kértem a segítségét. — Talán bevezetőül szögezzük le: a gazdálkodás rendjét sértő cselekményről van szó — mondta az elnökhelyettes asszony, majd így folytatta: — Az elkövetés tárgya az áru lehet, s anr.ak tekint a joggyakorlat minden olyan ingó, ingatlan dolgot, amit árusítani lehet, de ide tartoznak olyan gazdasági szolgáltatások is, amiknek értéke van. Például árufuvarozás, programozás, szervezés stb. — Kit tekint üzemek a joggyakorlat? — Az elkövetési magatartás négyféle lehet. Ha valaki jogosulatlanul kereskedelmi tevékenységet folytat — és itt hangsúlyoznám a folytat szót, mert ez ismétlődő, folyamatos ténykedést feltételez. Nem lehet azonban üzérkedést megvalósítani öröklött, ajándékba, vagy természetbeni juttatásként kapott dolgok eladásával. Aki viszont kapott — vagv éppen^ lopott — dolgok felvásárlásával és eladásával foglalkozik, üzérkedik. Hadd mondjak egy példát, a jobb érthetőség, s a különbségek érzékeltetése céljából. üa egy műgyűjtő gyűjteménye gyarapítása érdekében vásárol és az abban feleslegesnek ítélt dolgokat eladja, nem vét a törvények ellen. De. ha felvásárol és szakértelmét fölhasználva drágábban továbbadja — már igen Elítélték például azt a gyűjtőt, aki megvásárolt egy 300 darabos minikönyv-gyűjteményt, s ebből tíz darabot megtartott, a többit jelentős haszonnal más gyűjtőknek eladta. A bíróság azt állapította meg, hogy a vádlott célja spekulációs haszonszerzés volt elsősorban, s nem gyűjteménye fejlesztése. — Gondolom, más a helyzet, ha a vásárlás és az eladás között valami értéknövelő változtatást végeznek az árun. — Ha egy napraforgóárus megvásárolja a magot, és megpirítja, természetes, hogy az így értékesebb, és drágábban adható. Hangsú...ami „csak" erkölcstelen, s ami bűncselekmény lyozandó persze, hogy kereskedni csak engedéllyel szabad. — Térjünk vissza az üzérkedés alapeseteihez. — A jogosulatlan vállalkozásokra igen sok példát lehet mondani. Az egyik legújabb a kazettamásolók esete. Tömegével vásárolták az olcsó kazettákat, gyorsmásolóval rájátszották a lakodalmas zenét, és vásárokon árulták. Ez, azonkívül. hogy jogosulatlan vállalkozás, sajtójogszabályokba is ütközik. Vagy előfordult a megyében többször bontásokkal kapcsolatos üzérkedés. A vádlottak kisajátított épületeket vásároltak meg lebontásra, s a bontott anyagot eladták. Ez önmagában még hasznos is lenne, am akik bíróság elé kerültek, idegen munkaerővel dolgoztattak, s esetenként 10—15 házat vásároltak föl. Még egy szép példa a jogosulatlan vállalkozásra. Az egyik áfész szakcsoportja fuvarozásra is kiterjesztette tevékenységét. A belépő tagoknak vagyoni hozzájárulásként egy tehergépkocsi árát kellett befizetni. Egy „tőkeerős vállalkozó" ismerős gépkocsivezetőket toborzott, befizette nevükben a teherautó árát — összesen ötöt —, társaival pedig külön megállapodott, s őket sofőrként foglalkoztatta. A bruttó bevétel harminc százaléka a szakcsoporté lett, a hetven százalékból a vádlott fizette a sofőrök bérét, c maga pedig több mint egymillió hasznot zsebre tett. — Mi számít tehát ^jogosulatlan" -nak? — Ez két dolgot jelent. Vagy kapható a tevékenységre engedély, de az illető nem kért vagy nem kapott, illetve, ha valamire kapott, annak a kereteit túllépte. A másik eset: ha nem is kapható engedély arra a tevékenységre. — Gondolom, még mindig van mit mondani az üzérkedés alapeseteiről. — Tipikusnak nevezhető az az elkövetői magatartás, hogy valaki áruvaf gazdaságilag indokolatlan közbeeső kereskedelmet űz, aminek árfelhajtó szerepe van. Egy vásárhelyi példa: a Hódgép elfekvő csapágykészletét értékesítette a Delta vállaiat egy boltjában, darabonként nyolc forintért. Egy műszaki kereskedő megvett a készletből ötszázat, darabonként tíz forintért, és saját boltjában 350—500 forintért árulta. — Az emberek gyakran beszélnek rosszallóan bizonyos ügyeskedésekről, melyeknél kérdés, hogy az üzérkedés fogalmába tartozik-e. Ilyen, ha valaki egy társasházban két lakást építtet, egyiket mondjuk a gyereke nevére. S ha felépült, azt eladja. Vagy az új telőSZOT-üdülők Szezonra készülnek Százezer vendég fogadására készül az idei szezonban a SZOT Dél-balatoni üdülési Igazgatósága. A szakszervezetek tulajdonában lévó harmincnyolc üdülőegység mindegyikében folyamatban vannak a tatarozási és kisebb-nagyobb felúj'.lási munkák. Az épületfenntartási „ feladatokra, a környezet rendbe hozására hu.'zonöt—harmincmillió forintot fordítanak az idén. (Szerencsés körülmény, ihogy az elmúlt tél nem okozott o'.yan károkat az idényjellegű üdülőkben, amelyek el nárítása nagyobb költsé geket igényelne.) Befejezéséhez ért a felújítás a boglári Ganz Szállóban. A húsz éve épült háromszáz személyes üdülőben az elmúlt két év során —.hatvanmillió forintos költséggel — teljes közműcserét végeztek, s első osztályú lakosztályokat alakítottak ki. Hasonló munkálatok kezdődtek az idén a balatoníöldvári Hullám és a Helyiipari Üdülőben. teres lakásban a tetőtér egyszer csak külön bejáratú, így eladható lesz, s ezzel a saját lakása ingyen épül föl. — Erre azt lehet mondani: a tőke ü»ves befektetése, ami erkölcsileg esetleg elítélhető, de nem bűncselekmény. Ugyanúgy az sem, ha valaki egyszer értékes műszaki cikket kap külföldről, s azt nagy pénzért, felárral eladja. Más kérdés, ha ez a lakásépítés többször előfordul, vagy az illető rendszeresen kap ajándékba nagy értékű műszaki cikket akkor már megállapítható az üzérkedés, aminek egyik kritériuma a folytatólagosság, mint az elején is említettem. Január elseje óta egyébként a törvényes jövedelmeket is be kell vallani, s adózva már nem biztos, hogy nagyon előnyös egy ilyen lakásügylet. — Sokakban fölvetődik: mi akkor a legális útja a pénzbefektetésnek, a nagy mértékű infláció ellensúlyozásának? — Annak semmi akadálya, hogy valaki engedélyezett vállalkozásba fektesse a tőkéjét. De ez nem jelentheti a hiányból eredő lehetőségek nyerészkedő kihasználását, újabb mesterséges hiány keltését. — Akkor fogalmazhatunk úgy, hogy az üzérkedés a hiánygazdaság velejárója, s ha utóbbi nem volna, üzérkedés sem lehetne — mint ahogy sok or&zágban/mem is létezik a bűncselekménynek, e típusa? — A közbeeső kereskedelem kétségtelenül a hiánygazdaság tartozéka. — Néhány, üzérkedés miatt elitélt esetben hallani olyan külső hangokat; miért büntették meg, hiszen mindenki számára hasznos volt, amit csinált. Így volt ez annak a környékbeli fuvarosnak az esetében is, aki „maszek tüzépet" alakított la. minden építőanyagot beszcizett, s az emberek örültek is neki, hogy hozzájutnak hiánycikkekhez. — Valószínű, hogy nem jótékony célból szerezte be az építőanyagokat, hanem saját hasznára, s aztán a tüzép árainál drágábban adta tovább. Az is valószínű, hogy korrupció révén jutott hozzá. Ha tevékenységét törvényes keretek között végzi — engedélyt kér a kereskedői tevékenységre, adóbevallást tesz a jövedelméről, nem alkalmaz tisztességtelen árat —, valóban társadalmi igényt elégít ki. Entlkül viszont bűncselekményt követ el. Hadd jegyezzem meg, január elsején életbe lépett az a szabály, hogyha az üzér olyan tevékenységet végez, amire egyébként adható engedély, s az első fokú bírósági határozatig ezt az illető beszerzi. büntetése korlátlanul enyhíthető. — Végül arra kérem, mondja el, melyek az üzerkedés súlyosabb, minősített esetei. — Súlyosabban bünteti a törvény az üzérkedést. ha üzletszerűen, vafv bűnszövetségben követik el, ha devizabűntettel vagy csempészettel függ össze, illetve, ha gazdálkodó szervezet működésével álcázva tartanak fenn illegális vállalkozást. Ugyanúgy súlyos, ha jelentős mennyiségű vagy értékű árura üzérkednek. A jelentős érték kétszázezer forint felett van, jelentós mennyiség lehet viszont sok, viszonylag olcsó mozijegy a jegyüzérek esetében, ha az érték nem is éri el a kéiszázezer forintot — fejezte be beszélgetésünket Maráz Vilmosné. Balogh Tamás