Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-25 / 97. szám

I Hétfő, 1988. április 25. Felkészülés az országos pártérlekezietre szocialista tulajdon védelme, és ezekben egyértelmű állás­pontot kell kialakítani. Kis Lajos a vásárhelyi pártszervezetekben lezajlott viták főbb tapasztalatait is­mertetve elmondta: szüksé­ges, hogy a párttagságot, az egész társadalmat érintő kér­désekben döntés előtt ki kell kérni a párttagság, sőt az egész társadalom véleményét. Sípos Mihály a párt- és az állami szervek szerepkörének szétválasztását és pontosabb meghatározását alapvetőnek tartotta a politikai intéz­ményrendszer fejlesztésében. Judik István arról beszélt, hogy a párttagság egyértel­mű, határozott állásfoglalást vár a pártértekezlettől. Bódi György az országos pártértekezlet megválasztan­dó megyei küldötteinek fe­lelősségéről szólt hangoztat­va, hogy a megye párttagsá­gának véleményét tolmácsol­ják majd. A párttagság, a lakosság nagy várakozással tekint a pártértekezlet elé, bízik abban, hogy az tud változtatni az ország sor­sán. Kereszty Béla írásban be­adott hozzászólásában a társadalom morális állapota-' nak problémáira, a család szerepének fontosságára hív­ta fel a figyelmet és a jog­alkotás ellentmondásait tette szóvá. Fedor Attila ugyan­csak írásban benyújtott hozzászólásában az orszá­gunkban kialakult helyzet okainak emberi tényezőivel foglalkozott és az ideológiai munka fejlesztését követelte. A vitában felszólalók többsége foglalkozott a fe­lelősség kérdésével, mozgó­sító erejű akcióprogram ki­dolgozását sürgette, s a párt­értekezlet állásfoglalás-terve­zetének ilyen értelmű átdol­gozását követelte. Többen tolmácsolták a taggyűlési vitákban elhangzott kérést, hogy a Központi Bizottság­nak'legyen a megyében élő tagja. A vita végén került sor Lázár György felszólalá­sára. Lázár György felszólalása — Azt a megbízatást kap­tuk a Központi Bizottságtól, hogy vegyünk részt az ülé­sen, hallgassuk meg a vitát, és ezen az úton is segítsük elő a Központi Bizottság munkáját, amely majd az állásfoglalás-tervezet vég­legesítését szolgálja — kezd­te felszólalását, majd igy folytatta: — Én a vitát végighallgatva, megismerkedve az okmá­nyokkal úgy látom, hogy a vita, Szabó elvtárs beveze­tője és a beterjesztett ok­mányok is betöltik funk­ciójukat. Nagyon jó alapot adnak ahhoz, hogy a többi hasonló pártbizottsági ösz­szegezés együttes felhaszná­lásával továbbfejlessze, ja­vítsa, pontosítsa, kiegészítse az állásfoglalás-tervezetet, olyanná formálja a Központi Bizottság, amely valóban alkalmas lesz arra, hogy a pártértekezlet afelett érdemi vitát folytathasson. A Köz­ponti Bizottság nem formá­lisan kért a párttagságtól véleményt, hanem azért, mert ügy véli, hogy csak a párttagság véleményének is­meretében, a viták tüzében, a párbeszédek tüzében ala­kulhat ki, formálódhat ki végül is az az állásfoglalás, amelyről azt mondhatjuk, hogy segíti a párt vezető szerepének jobb érvényesü­lését, erősíti a párton belüli egységet, amely nemcsak a párttagság részére, hanem az egész közvélemény részé­re útmutatásul szolgál, olyan feladatokat fogalmaz meg, amelyeknek a végrehajtásá­val túljuthatunk a mai ne­hézségeken. Ezután arról beszélt, hogy mostanában sok kritika éri a pártot, s ezzel kapcsolat­ban hangoztatta: — Mi, kom­munisták vagyunk, vala­mennyien ennek a pártnak tagjai vagyunk, és amikor a pártról van szó, akkor ró­lunk, mindannyiónkról van szó. Most sok oldalról ér bennünket kritika, talán a leghelyesebben akkor járunk el, ha erre a kritikára odafi­gyelünk. Ebből a kritikából megjegyezzük azt, amit meg kell jegyezni, vitába szállunk azzal, amivel vitatkozni kell, és legfőképpen változtatunk azon, amin változtatni kell, mert van min változtatni. A továbbiakban arról szólt, hogy a kommunistáknak nem kell lehajtott fejjel járniuk, mert nehéz a helyzet. Hang­súlyozta, a párt ismerte lel a megváltozott körülménye­ket, és a Központi Bizottság 1986 novemberében foglalko­zott a műszaki fejlesztés kér­déseivel, s utána gyorsított ütemben indított akciókat a nehézségek leküzdésére, a gazdaság stabilizálására, a társadalmi kibontakozásra. — A pártkonferenciának nem kell minden programot újra alkotni — mondotta. — A pártkonferenciának a leg­fontosabb célja megteremteni azt a legkedvezőbb politikai légkört, ami ma megteremt­hető. Megteremteni a párt­nak azt a készségét, hogy ezeknek a programoknak a végrehajtásához fölsorakoz­tassa a társadalmat. Mert igenis a társadalom ma is és továbbra is a párttól várja azt, hogy az élén haladva a társadalmi folyamatoknak a társadalmat a szocialista úton tovább vezese és kivezesse ebből a mostani helyzetből. Ezután a nemzetközi hely­zet alakulásáról beszélt, majd így fejezte be felszólalását: — A pártértekezlet jelentő­ségét, fontosságát nem sze­retném alábecsülni. Nagy horderejű, nagy fontosságú esemény pártunk életében, de egy esemény. Itt már töb­ben megfogalmazták: a párt­értekezletnek nem az az alap­vető rendeltetése, hogy ott helyben megfogalmazza, meg­szülje azokat a cselekvési programokat, amelyeknek a végrehajtásával a feladatok megoldásához eljutunk, ha­nem hogy egy világos plat­formot, egy irányt jelöljön ki, amit követve azután meg tudjuk oldani a feladatokat. Ha mi az önállóságot igé­nyeljük, márpedig ezt kell igényelnünk, s ha azt igé­nyeljük, hogy a párt politikai eszközökkel dolgozzon, és ne direkt módon, akkor az egyes embereknek, a kommunis­táknak sokkal nagyobb önál­lósággal, sokkal több fejtö­réssel kell kikeresni a lehet­séges megoldások közül a legjobbakat. Igazából ez je­lenti az aktív részvételt és ez adja meg azt a lehetőséget is, hogy politizáljunk. A ha­tározatok végrehajtásának egyetlen jó és régen bevált módszere a társadalmi kont­roll, a társadalmi ellenőrzés­nek pedig legyen az élő lelki­ismerete a párt. A vitát Szabó Sándor fog­lalta össze. A megyei párt­testület megbízta a megyei pártbizottság titkárait, hogy a vita, a módosító javasla­tok alapján dolgozzák át és véglegesítsék a megyei párt­bizottság állásfoglalását, amit eljuttatnak a Központi Bizottságnak, a megyei párt­bizottság tagjainak és nyilvá­nosságra hoznak az alapszer­vezeti tájékoztatóban. Ezután zárt ülésre került sor. Az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága a Közpon­ti Bizottság 1988. március 23-i határozata szerint a vá­rosi és városi jogú pártbizott­ságoknak az alapszervezetek­kel egyeztetett ajánlása alap­ján megválasztotta az orszá­gos pártértekezlet „megyei küldötteit. Megyénk küldöttei A küldöttek névsora: Art­derle Adám egyetemi docens, a József Attila Tudomány­egyetem pártbizottságának titkára, Ágoston József, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának vezető titkára, a megyei párt-végrehajtóbi­zottság tagja, Bakai István, a makói Maros Menti Afész el­nöke, a városi párt-végre­hajtóbizottság tagja, Bálint László, a Szegedi Szalámi­gyár és Húskombinát vezér­igazgatója, a városi párl­végrehajtóbizottság tagja, Bertus Pál, a Fábiánsebestyé­ni Kinizsi Tsz elnöke, a szen­tesi városi pártbizottság tag­ja, Bleier Katalin, a Kontak­ta Szentesi Gyárának marós szakmunkása, a megyei párt­bizottság tagja, Borsos Béla, a nagylaki általános iskola igazgatója, alapszervezeti párttitkár, Dóczi Gábor, a szentesi városi pártbizottság első titkára, Faragó Mészáros Vilmos, a zsombói községi tanács elnöke, a szegedi vá­rosi pártbizottság tagja, Gál István, az Alföldi Porcelán­gyár igazgatója, az üzemi pártbizottság tagja, Germán­ná Vastag Györgyi, a KISZ Csongrád Megyei Bizottságá­nak első titkára, a megyei pártbizottság tagja, Gémes Pál, a Csongrád-bokrosi Kos­suth Tsz elnöke, a csongrádi városi pártbizottság tagja, Gyárfás Mihály nyugalma­zott megyei pb-titkár, a me­gyei fegyelmi bizottság elnö­ke, Horváth Károlyné, a me­gyei pártbizottság titkára, Jáhni László, a megyei rend­őr-főkapitányság pártbizott­ságának titkára, Judik Ist­ván, az NKFV szegedi üze­mének termelőmest.ere, a me­gyei párt-végrehajtóbizott­ság tagja, Kari Csaba, az MTA Biológiai Kutatóköz­pontjának tudományos mun­katársa, pártalapszervezeti vezetőségi tag, Kis Lajos, a hódmezővásárhelyi városi pártbizottság első titkára, Koncz János, a megyei párt­bizottság titkára, Kovács Jó­zsef lakatos, a Hódgép ma­kói gyára pártbizottságának titkára, Kurucsai István, a Magyar Kábelművek kistele­ki gyára termelési osztályve­zető-helyettese, az üzemi KISZ-bizottság titkára, Maj­tényiné Túri Katalin, a szen­tesi városi könyvtár vezető­je, alapszervezeti párttitkár, Márton Andrásné, a Szegedi Közlekedési Vállalat címíes­.tője, alapszervezeti párttit­kár, Papdi József, a megyei tanács elnöke, a megyei párt­végrehajtóbizottság tagja, Papp Gyula, a szegedi városi tanács elnöke, a városi párt­végrehajtóbizottság tagja. Pe­rcnyi János, a szegedi Déri Miksa Szakközépiskola igaz­gatója, az ágazati párt-vég­rehajtóbizottság tagja, Szabó Gyuláné, a hódmezővásárhe­lyi városi kórház intézetve­zető főnóvére, a pártbizottság titkára, Szabó Sándor, a me­gyei pártbizottság első titká­ra, Székely Sándor, a szegedi városi pártbizottság első tit­kára, Szilárd János, a Szent­Györgyi Albert Orvostudo­mányi Egyetem rektora, az egyetemi pártbizottság tagja, Szúcs Istvánná, a Mórahalom Városi Jogú Nagyközségi Pártbizottság mb. első titká­ra, Tápai Józsefné, a Szegedi Ruhagyár segédművezetöje, alapszervezeti párttitkár, Ta­si Gábor, a MÁV Szegedi Igazgatóságának pályafenn­tartási főmérnöke, az üzemi pártbizottság tagja, Tóthné Eke Piroska, a Tisza Bútor­ipari Vállalat csongrádi gyá­rának gyártóeszköz-gazdál­kodója, alapszervezeti párt­titkár, Udvari Péter, a hód­mezővásárhelyi Metripond esztergályosa, az üzemi párt­bizottság tagja, Vajnai Ernő, a Hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Tsz elnöke, a városi párt-végrehajtóbizottság tag­ja és Vass Sándor, a Mind­szent nagyközségi pártbizott­ság titkára. A megyei pártbizottság a küldöttcsoport vezetőjének Szabó Sándort, a megyei pártbizottság első titkárát vá­lasztotta meg. A megyei párt­testület megbízta a küldött­csoportot, hogy a felszólalók tolmácsolják a pártbizottság állásfoglalását és emellett fejtsék ki személyes vélemé­nyüket. A megyei küldöttcsoport munkájában — a központi határozatoknak megfelelően — a Központi Bizottság tag­jai közül részt vesznek: Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkára. Apró Antal, az Or­szággyűlés nyugalmazott el­nöke, országgyűlési képvise­lő, Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára, Hollán Zsuzsanna, az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet fő­igazgató főorvosa. Torpedó az atomtemetőnek? Avagy: futunk a pénz után... Ki ne ódzkodna, ha meg­tudja, hogy a lakóhelye kör­nyékén atomtemető lesz? Talán erről van szó Ófalu­ban? Fekeden? Dehogy! Hogy pontosan miről, köny­nyen megtudhatjuk: a füg­getlen szakértői bizottság el­nöki tisztére tudniillik sze­gedi professzort kértek fel: Szederkényi Tibor tanszék­vezető egyetemi tanárt. Tu­dományegyetemi szobájában egy füzetet tesz elém; Ma­gyarország geológiai alap­szelvényei — Mecsek, Ófalu . . . — Mi ez? — Oktatási célokra adta ki a Központi Földtani Hivatal, tőlem rendelték meg, nyil­ván, mert tudták, hogy ez a kutatási területem, 1974-ben ebből a témából írtam a kandidátusi értekezésemet is. Ha a hulladéktároló épí­tője-beruházója a Földtani Intézetet, vagy a Geofizikai Intézetet kérte volna a szük­séges előzetes kutatásokra, ez lett volna a kályha, ahon­nan a kutatók elindulnak. És rövid úton kiderült volna, hogy a kijelölt terület alkal­matlan. — Csak nem azt akarja| mondani professzor úr, hogy kutatóintézetet nem is von­tak be az előzetes vizsgálódá­sokba? Hiszen — tudomásom szerint — csak megfelelő földtani ismertség, azt hi­szem, úgy mondják, megku­tatottság után lehet bánni­lyen területen hozzáfogni akár ásványi nyersanyag ku­tatásához, vagy a terület egyéb hasznosításához. — Igén, ez így van, még­hozzá meghatározott kutatási lépcsőket kell betartani, vagyis úgynevezett hálóterv szerint kell haladni. Az atomtemető létesítéséhez nem készült kutatási háló­terv, a hely kiválasztásához nem voltak megfelelő föld­tani ismeretek. Így történhe­tett meg, hogy — például — egy fontos alapkutatási fel­adathoz, a terület szeizmi­kus, tektonikus jellemzőinek földerítéséhez csak azután fogtak hozzá, amikor már el­készült a részletes műszaki terv és fölvonultak az épít­kezéshez. A Földmérő és Ta­lajvizsgáló Vállalat kapta a megbízást a terület megkuta­tására és a beruházásra. — Milyen kutatási mulasz­tásokra bukkant az említet­ten kívül a független bizott­ság? — Az időzavar és a kap­kodás jelei ott vannak az át­vizsgált dokumentumokon. Nem készült megfelelő pon­tosságú és részletességű geo­lógiai térkép; csak a lokális geológiai ismeretek megszer­zésére irányultak a kutatá­sok, pedig a telephely és a környék legalább 10 kilomé­teres sugarú körzetében 10 ezres méretarányú földtani felvételezésre lett volna szük­ség. Ha ezzel a térképpel együtt elkészült volna a szeizmo-tektonikai elemzés is, valószínűleg már 1984 nyarára kiderülhetett volna: a terület alkalmatlan. 1983 decemberében született a fő­hatósági döntés az ellenke­zőjéről. — Önök 27 pontban sorol­ták fel kritikai észrevételei­ket. Melyek azok a tények, amelyek alapján alkalmat­lannak tartják a kiválasztott helyet? — Leegyszerűsítve: a hul­ladéktemetőt tűi közelre ter­vezték az úgynevezett Me­csekalja vonal tektonikus övezetéhez. Ez a zóna több millió éve létezik és mozog, az utóbbi pár ezer évben rá­adásul igen aktív. Az utolsó 100 évben négy földrengés pattant ki a vonal mentén cs a 9—9,5 erősségű kecskeméti rengés is a Mecsekalja vo­nallal analóg tektonikus öv­ben alakult ki. Másodszor: a rézsűk, a domboldalak állé­konyságát a földmunkák megváltoztathatják. Rengés vagy földmunka esetén nagy­A hír, amit az elmúlt héten olvashattunk az új­ságokban, szűkszavú: a független szakértők bizott­sága alkalmatlannak minősítette a Paksi Atomerő­műben keletkező kis és közepes aktivitású radioak­tív hulladékanyagok végleges elhelyezésére a Baranya megyei Ófalu—Feked térségében e célra kijelölt helyet. Emlékszem, alig néhány héttel ezelőtt, mikor a helyi tanácsok az első tiltakozó ,,hadmozdulatairól" számoltak be a hírközlő fórumok, köztük a szegedi rádió, ennek adása végén közölte a műsorvezető: so­kan telefonáltak aggódva, mert rosszul értették a helységnevet; tessék megnyugodni: nem Szeged, Feked. méretű lejtőmozgás követ­kezhet be a területen. Har­madszor: 4—500 méter su­garú körzetben semmiféle élővízfolyás, időszakos vagy állandó forrás nem lehet a radioaktív hulladéktárolók körzetében. Itt 500 méteren belül 7 forrás van, a rézsűk­ről 3 irányban folyhatnak le a vizek. Az egyik dokumen­tum szerint, amennyiben va­lamilyen ok miatt megsérül egy hulladékot tároló kazet­ta, 720 év alatt jelenik meg a szennyezettség a rézsűkön. A másik vizsgálat szerint: 79 év alatt. A hulladékanyag­nak 600 év kell, míg elbom­lik, veszélytelenné válik. — Magyarán: egykönnyen megtörténhet, hogy a kész tároló valamilyen földmoz­gás miatt megsérül, s mivel olyan rétegbe épült, amely átereszti a vizeket, úgyszól­ván minden irányban kiszi­vároghat a veszélyes anyag'' — Tulajdonképpen — igen. — Sok pénz van már az épülő hulladéktemetőben? — Erről beszélni — nem tartozik az én jogosítvá­nyaim közé. — Egy televíziós riportban lehetett látni, hogy rengeteg építőanyagot halmoztak már a helyszínre és sok földmun­kát elvégeztek. — Ez így van. — Elég lesz a független bi­zottság jelentése az építke­zés leállításához? — Nem tudom. A Baranya Megyei Tanácsnak e hónap végén kellene kiadni a terü­letfelhasználási engedélyt. — Mért vállalta ezt a munkát? — Sok évig dolgoztam e tárgyban, a Mecsek geológiá­ja, földrajza számomra szen­vedély, hobbi. És állampol­gári felelősség is létezik ... Sulyok Erzsébet Á kiváló hivatal Az 1. számú megyei pos­tahivatal nem panaszkodhat amiatt, hogy túlságosan za­vartalan az élete; a már régóta tartó fölújítási mun­kálatok bizonyára nem nö­velték az ott dolgozók kom­fortérzetét. Munkájukat ez­zel együtt jól végzik, ami­nek fényes bizonyítéka a szombaton átvett Kiváló Hi­vatal kitüntetés, melyet egyébként hatodik alkalom­mal nyertek el. Pontosan miért is kapta a hivatal az elismerést? Ele­gendő hivatkozni csak né­hány mutatóra: bevételi terveiket több mint száztíz százalékra teljesítették, az eladásra szánt sajtóterméke­ket kivétel nélkül értékesí­tették, a táviratokat tán még a lehetségesnél is gyorsab­ban továbbították. Mindezt pedig az engedélyezettnél csekélyebb dolgozói létszám­mal hajtották végre; s ha már a dolgozóknál tartunk, föltétlenül megemlítendő, hogy ketten nyújtottak be közülük valamilyen jellegű újítást — amit a hivatal már alkalmaz is. Kiváló Dolgozó kitüntetést egyéb­ként tizenketten kaptak, hárman nyerték el a Szak­ma Ifjú Mestere címet; Ve­rőczei Márta hírlapkézbesítő elnöki elismerésben része­sült. Mindezek az egyéni eredmények — s persze a többi is, a nem felsoroltak — illusztrálják kicsikét, •miért vált érdemessé a kol­lektív kitüntetésre a posta­hivatal. Nemcsak az 1. szá­mú, hanem a pályaudvaron található Szeged 2. is, a Hálózatéoitö Üzem pedig Kiváló Üzem lett. F. Cs. Osztrák vámkedvezmény Magyarországnak Az osztrák parlament a múlt héten nagy többséggel úgy döntött, hogy hazánkat is felveszi azon országok közé, amelyeknek vámked­vezményeket nyújt. Ez az intézkedés sok éve időszerű volt már. A késedelem mö­gött kereskedelmi elzárkó­zás, elsősorban belpiaci le­hetőségeiket féltő mezőgaz­dasági körök nyomása állt. Ausztria iparcikkeket ille­tően már régen vámmente­sen kereskedik az európai országok egy részével, mint a szabad kereskedelmi tár­sulás (EFTA) tagja. Az EFTA és az EGK közti megállapodás révén ez a vámmentesség kiterjed most már a nyugat-európai kö­zösséggel folytatott kereske­delemre is. Szomszédunk ezenkívül kedvezményes vá­mokat biztosit a világ orszá­gai nagy többségének, a fej­lődő országoknak, köztük néhány európai szocialista országnak is. Külkereskedelmének ösz­szesen 85 százalékára érvé­nyesek ezek a normálisnak mondható feltételek, ame­lyeket most végre Magyar­ország is megkapott. Sajátos ellentmondás: bár az oszt­rák—magyar kereskedelem és gazdasági együttműködés különösen dinamikusan fej­lődött, a magyar mezőgazda­sági termékek és készáruk elé magasabb vámok tor­nyosultak a semleges Auszt­riában, mint a közismerten elzárkózó Közös Piacon A jelentős vámcsökkentés most versenyképesebbe te­heti áruinkat az osztrák piacon. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom