Délmagyarország, 1988. április (78. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-14 / 88. szám

2 Csütörtök, 1988. április 14. Fotók a képtárban „A 20. századi történelem viharait önsorsában megélt, s forgatagába csaknem beleveszett nemzedék tagja Kárász Judit, akit balsorsán és szerény asszonyiságán túl még a fotográfia megkésett értékelése is segített homályba rejteni. Kétszeresen kényszerült visszavonulásra. Először, amikor a fasizmus erősödésekor Németországból Dániába menekült, s ott a nehéz körülmények között csak önmagának fényképezett. Másodszor 1949 után, amikor hazatérve, megalkuvásra képtelenül, a művészetbe vetett örök hittel, vállalta a műtárgyfotósok áldozatos szolgálatát" — írja Bajkay Éva művészettörténész, aki pénteken délután 4 órakor a Móra Ferenc Múzeum Képtárában tárlatvezetést tart — Kárász Judit fotóinak kiállításán. A szegedi születésű művész a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjaként kapcsolódott be 1932—33-ban a falukutató mozgalomba; a mostani, szegedi kiállítás képei közül sok a környék falvaiban, tanyáin készült. A tárlat május 29-ig lesz nyitva. Emléktúra A Szegedi Pedagógus Természetbarát Egyesület április 16-án, szombaton rendezi meg hagyományos tavaszi nyílt „Nyitnikék" túráját, amely egyben a XV. pedagógus emléktúra is. A gyalogtúrákon résztvevők háromnegyed tízkor a Marx téri autóbusz-pályaudvaron, illetve 10 órakor a dorozsmai templom előtt gyülekeznek. A kerékpártúrára indulók 8 óra 30 perckor találkoznak a 1 Széchenyi téren (a Vörös Csillag mozinál). A túrázók 13 órakor ünnepség kereté, ben emlékeznek meg Lázi Lajosról. Á másik ember 1 Uj film Színes, kétrészes magyar film. Irta cs rendezte: Kosa Fcrene. Fényképezte: Baranyai László. Főbb szereplők: Jakab Csaba, Varga Zoltán, Ráckevei Anna, Bessenyei Ferenc, Szerémi Zsolt, Konyorcsik János, Balog József, Méhes László, Bodor Johanna, tloll István. „Kísérteties nálunk az ősz / És fogyatkozott számú az ember / S a domb-kerítéses sikon / Köd-gubában jár November." Ady borzongató sorait Az eltévedt lovasból most nemcsak mottóként kell alkalmazni, hanem egy grandiózus vállalkozás sűrített előzetes fölmutatásának segítségeként is. A másik ember, Kósa Ferenc szemledijas új filmje ennek az elátkozott évszázadnak talán két legtragikusabb magyar történelmi pillanatát idézi meg: 1944 és 1956 kísérteties őszeit. Kósa úgy vall erről, hogy „mindkét korszakban' tragikussá feszültek az események; megmaradásunk gondjai elhatalmasodtak, a lenni vagy nem lenni sóhaja bárkiből fölszakadhatott, szinte reflexünkké vált, akár a lélegzetvétel. Az európai ember tóbb évezredes, de máig érvényes fölismerése. hogy a tragédiák izzó közegében láthatóvá válnak a dolgok, elénk tárulnak létezésünk mélységei, rádöbbenhetünk emberi mivoltunkra, s ha a torkunkig tolakvó hazugságáradatban nem közönyösödtünk még el teljesen... a mindenkori másik emberben éppúgy megtalálhatjuk az embert, mint önmagunkban." József Attila, erre is utal Kósa Ferenc, ezt úgy fogalmazta meg, hogy „az ember történelme folyamán fejlődik afelé az állapot felé, amelyben minden egyes embernek életszükségletévé válik minden másik ember." Ebből a totális, hatalmas lélegzetvételű humanizmusból bomlik ki a tény: eredendően erkölcsfilozófiai indíttatású filmmel van dolgunk, melyet a történelmi problematikába ágyazott konkrét megjelenítés fokoz föl elsődlegesen nagy jelentőségűvé. (Van egy másik, hasonló funkciót végrehajtó lényegi jellemző is, de erről később.) A történelem 1944-ben és 1956-ban egyaránt azt a kérdést veti fel, előbb apának, majd fiának — tehát örökletesen, állandó folytonosságban —, ami az emberi szellem egyik legdrámaibb vizsgálódási pontját is jelenti, a Bibliától, Tolsztojon át a mai (részben keresztény befolyás alatt álló) tisztességes közép-európai fiatal értelmiség jeles képviselőiig. Nevezetesen, hogy aki fegy-. vert fog, azonnal potenciális gyilkossá, vagy potenciális áldozattá válik, többé tehát nem a maga ura, holott minden ember erei, dendó joga, hogy természetes halállal haljon meg. A másik ember — teljességgel tolsztojánus gondolat — mi magunk vagyunk. Vagy ahogyan 1956 tragikus őszén ifjabb Bojtár Antal diáktársának magyarázza: „Kötelességünk embernek tekinteni azokat, akik bennünket nem tekintenek embernek." A válaszok a história meghatározott pillanataiban változatos formákban, változatos oldalakról érkeznek. Hiszen még abban is van valami, ami Erdély és a Felvidék kapcsán az idősebb Bojtárt később elfogó detektív, Réti érvelése, hiszen még véle is Kósa ezt üzeni: „Ha nem vagyunk képesek megvédeni a fajtánkat, a nemzetünket, akkor bizony megérdemeljük a sorsunkat." Krausz Pista, a diáktárs pedig egyebek között így érvel: „Minél védtelenebb valaki, annál biztosabb, hogy kinyírják." A két Bojtár," öpá,"és 'fiú érvei viszont — kezdve a „létezni kell valahol egy emberi nézőporitriák is" tétova derengésétől a „hát nem érted, hogy falhoz állított nép lettünk — akár az indiánok?" ökölbe szorulóan keserű indulatáig — legalább annyira sejtetni engedik, mint a már korábban idézettek: súlyos, hatalmas eszmei rakománynyal érkező filmről van szó. Kósa Ferenc müve nemcsak a sokszor igéző szépségű képi megoldások, a tiszta, világos szimbolika, és nem csekély mértékben a jobb, mert drámaibb második részben 1956 árnyalt, pontos, történelmileg végre meglehetősen hitelesnek, hihetőnek nevezhető ábrázolása miatt igen jelentős műalkotás; jelentőségében a nem akármilyen átlagnívót mutató magyar filmművészeten túl közép-európai mércével is rendkívüli. Az egyetemességig emelkedni képes erkölcsfilozófiai igény, párosulva a közelmúlt magyar történelme iránti fogékonysággal, érzékenységgel, az alkotói tisztesség, a könyörtelen igazmondás ünneplőjében egyaránt képes költői szépségű és tragikus mélységű percek sorát ajándékként elénk tenni. Ami a filmben zavaró lehet — néhány egészen nyilvánvaló anakronizmus a képi megjelenítésben, továbbá a forgatókönyv több (főleg az első részben föllelhető) szónokias stíluseleme, a természetes beszédmodortól elütő hangneme —, részint nem túl jelentős, részint az egyéb hatáselemek jóvoltából többszörösen lekicsinyített, már-már megsemmisített, alig észrevehető. (Noha annyit mindez feltétlenül jelez, hogy távolról s^m hibátlan műremek A másik ember.) Ráadásul a színészi teljesítmények legtöbbje egészen parádés: profik és amatőrök — közöttük, a szegedi Balog József — legelsősorban pedig Ráckevei Anna és Bessenyei Ferenc produkciója egészen kivételesnek nevezhető. És a másik lényegi szempont, amelyet már említettünk, hogy a filmet annyira megragadóvá teszi: Kósa Ferenc egészen különleges, Adyhoz, a költő például Az eltévedt lovas című verséhez is méltán hasonlítható érzékenysége, példátlan fogékonysága — a magyarság legbelső lényege, szavakkal alig kifejezhető, titokzatos, kollektív lelkülete, szelleme, ethosza, egész univerzuma iránt. A másik ember alighanem a legmélyebben magyar filmek egyike, amiket ebben a hazában forgattak. (A mélységet az Ady-féle gondolatvilág irodalmi és a Jung-féle kollektív tudatalatti tudományos feldolgozásának képi természetű szintézisében értvén.) A népballadák világának „vizualizálásü", rengeteg emlékezetes, ilyen természetű arc, beállítás éppúgy ezt mutatja, mint ama méltóság csodálatosan pontos ábrázolása, amellyel a magyar parasztság, ezeregyszáz esztendő tapasztalatával a zsigereiben, a fájdalmat viselni tudja. Az pedig dramaturgiai, jellemfejlődési, eszmei abszolút csúcspont, amikor a parasztság, összegyűjtvén egy hordó vért. azt a harcoló fővárosba küldi, hiszen a rádió ugye, állandóan mondja, hogy vér kell a harcok sebesültjeinek. Amikor pedig a két nagyapa, a magyarság időtlen-ugyanaz jelképi megfelelői a temetőből hazafelé indulnak — a szó szoros értelmében Az eltévedt lovas világa kél életre a vásznon. El kell szánnunk magunkat egy szabadabb és értelmesebb gondolkodásra, mondta Kósa Ferenc. Megkezdődött. Domonkos László n társadalmi szervezetek megújulása A

politikai intézményrendszer továbbfejlesztésének egyik sarkalatos kérdése a társadalmi szervezetek, a különböző egyesületek és szövetségek helyzetének tisztázása, feladatkörük és jogaik rendezése. Ez hosszabb ideje foglalkoztatja a közélet iránt érdeklődő embereket. Társadalmunkban az állampolgárok jogia és igénye, hogy részt vegyenek a közösségi célok kijelölésében és megvalósításában. Ennek az idők folyamán különböző formái alakultak ki. Vannak történelmi múltú társadalmi szervezeteink, mint például a szakszervezetek, az ifjúsági szövetség, a népfrontmozgalom, vagy a tudományos egyesületek. Politikai intézményrendszerünk nélkülözhetetlen alkotóelemei ezek a régebbi és új közösségek. Számuk, elsősorban a 80-as években, gyorsan gyarapodott, a szervezeti formák gazdagodtak. Különösen gyorsan növekedett a különböző egyesületek és szövetségek, a társaságok, a klubok, a körök és az alapítványok száma. Minden fenntartás nélkül állitható, hogy a társadalmi szervezetek, az egyesületek és a szövetségek munkájukkal hozzájárulnak a szocialista demokrácia fejlesztéséhez, bővítik az állampolgári jogok gyakorlásának lehetőségét. Tevékenységük gazdagítja a különböző érdekek és nézetek feltárásának és egyeztetésének módozatait, segítik a politikai kultúra fejlesztését. Teret adnak olyan közösségi értékeknek, mint az öntevékenység, az önkéntes áldozatvállalás, a kezdeményező cselekvés a közjó javára. Ezért azt valljuk, hogy közéletünkben helye van minden olyan szervezett közösségnek, amely elismerj szocialista rendszerünket, tiszteletben tartja népköztársaságunk törvényeit, és nemzetközi szövetségi kötelezettségeit Ilven szervezetek létesítését a párt politikai eszközökkel maga is ösztönzi és segíti, ezért támogatja az egyesületekről szóló törvény megalkotását. A társadalmj szervezetek között persze a gyakorlatban mindig is lesz különbség a taglétszám, a befolyás, a szűkebb vagy tágabb érdeklődés függvényében. Elvitathatatlan például a szakszervezetek kitüntetett szerepe a szervezett dolgozók érdekeinek képviselete területén. Hasonlóan nagy súlyt képviselnek olyan vállalkozói szervezetek, mint a Gazdasági Kamara vagy a szövetkezetek érdekképviseleti szervei. Szükségesnek tartjuk, hogy a politikai intézményrendszer fejlesztése során növekedjen a társadalmi szervezetek szerepe a politikai és az állami döntések, a törvények és más jogszabályok előkészítésében. Eszerint kell majd kialakítani a legfontosabb döntéseket megelőző társadalmi viták előkészítésének és meeszervezésének rendjét. A választási rendszer korszerűsítése keretében célszerű bővíteni a különböző társadalmi szervezetek, szövetségek képviseletét az Országgyűlésben és a tanácsokban is. A társadalmi szervezetekben a párt befolyása erős, a nagyobb szervezetekben meghatározó, a kommunisták nagy számban é.s kezdeménvezően vesznek részt: „a különböző mozgalmakban A társadalmi szervezetek ugyanakkor munkájukkal hozzájárultak a oárt és a tömegek közti kapcsolatok erősítéséhez, érdemi részt vállaltak az, ország, a he'vi közösségek előtt álló feladatok megoldásából. A oárt és a társadalmi szervezetek viszonyának elvei ma is helyesek, nemzetközi téren is figyelmet keltettek, a gyakorlati együttműködés formái azonban fejlesztést igényelnek. A párt és a társadalmi szervezetek viszonya politikai természetű, kapcsolatukat partneri viszonynak kell jellemeznie. A párt szervei részéről ma nem egyszer hiányos a politikai orientáció és minősítés, viszont túlteng a szakmai döntések befolyásolásának igénye. Ez elkerülhetetlenül aprólékos, operatív napi beavatkozáshoz vezet, háttérbe szorítja a testületek közti elvszerű kapcsolatokat, lehetőséget teremt a szubjektivizmushoz, a hatósági jellegű munkastílushoz. Mindez végső soron gyengíti a párt politikai befolyását is, ezért megszüntetését sürgető feladatnak tartjuk. A párt abban érdekelt, hogy társadalmunkban tekintélyes, erős, önálló társadalmi szervezetek munkálkodjanak, amelyek vezető testületei és tisztségviselői élvezik a tagság bizalmát. Ennek érdekében szükségesnek látszik az is, hogy a társadalmi szervezetek tisztségviselői a jövőben egyértelműen választóiktól függjenek. A társadalmi szervezetekben ennek megfelelő választási szabályokra van igény. Megszüntethetőnek látszik a felsőbb szervek, illetve a párttestületek előzetes állásfoglalási kötelezettsége is. A rendeltetésüknek megfelelően működő társadalmi szervezetek munkájának természetes része, hogy a döntések előkészítésének időszakában, a politikai vitákban álláspontjukkal a nyilvánosság elé lépnek. A tömegtájékoztatás helyi és központi intézményeinek ehhez jobb lehetőségeket kellene teremtenie. Helyesnek tartanánk kialakítani annak politikai és tárgyi feltételeit, hogy saját kiadványaikért, sajtótermékeikért a társadalmi szervezetek, egyesületek és szövetségek vezető testületei maguk viselhessék a politikai felelősséget, önállóan irányíthassák kiadói tevékenységüket A párt a társadalmi szervezetekben és egyesületekben tagjai által, politikai eszközökkel kívánja biztosítani befolyását. A párt testületeinek és a társadalmi szervezetekben dolgozó párttagoknak a kapcsolatát elsősorban azokra a szervezett kommunista csoportokra érdemes építeni, amelyek a társadalmi szervezetek vezető testületeiben tevékenykednek. Velük a jövőben érdemes rendszeresen tanácskozni a párttestületek elgondolásairól és a politikai döntések kialakítása előtt indokolt kikérni véleményüket, javaslataikat. A kommunista csoportok feladata lehet az is, hogy megvitassák a munka tapasztalatait, és kezdeményezéseket terjesszenek a választott testülelek ülésein. K

özeli jövőben kezdeményezni fogjuk, hogy a társadalmi szervezetek vizsgálják meg munkájukat, dolgozzák ki tennivalóikat és azokhoz igazítsák szervezeti felépítésüket, működési rendjüket. Azt is szorgalmazzuk, hogy a kommunisták ennek során lépjenek fel a társadalmi szervezetek, érdekképviseletek, egyesületek tevékenységének demokratizálásáért, munkájuk nyilvánosságának növeléséért. az érdemi érdekegyeztetés meghonosításáért. Rövidebben szólva: azért, hogy a tisztségviselők munkáiát a tagság és a választott testületek rendszeresen ellenőrizzék. s a társadalmi szervezetek tevékenysége teljes egyértelműséggel fejezze ki a tagság érdekeit. Kovács Jenő az MSZMP KB osztályvezető-helyettese Vezetés és szervezés A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Csongrád Megyei Szervezetének tavaly 374 tagja volt. A szakemberek között vannak az iparban, a kereskedelemben és tudományos intézeteknél dolgozók, államigazgatási és pártszervek alkalmazottai, valamint nyugdíjasok is. Így a szervezet képes lehet arra, hogy sajátos eszközeivel támogassa a legújabb szervezési, vezetési ismeretek meghonosítását. Az SZVT konkrét gyakorlati segítséget is nyújt a gazdálkodó szervezetek ilyen feladatainak megoldásában. A közelmúltban rendezvényeiken az érdeklődök hallhattak aktuális gazdasági kérdésekről, vezetésről, szervezésről, tervezésről, ellenőrzésről, pénzügyekről, anyaggazdálkodásról, minőségről, munkatudományról, szövetkezeti változásokról. Kettő szakosztályuk, négy szakcsoportjuk, kettő bizottságuk és kettő klubjuk van. Hódmezővásárhelyen külön városi szervezet dolgozik. Kiemelten jó munkát végez az anyagi és műszaki ellátási szakcsoport, a nyugdijasok klubja és a pénzügyi ellenőrzési szakcsoport. Az SZVT a közelmúltban megbízást kapott a gazdaságos anyagfelhasználásról és a technológiák korszerűsítéséről meghirdetett központi fejlesztési program gesztori feladatainak ellátására. A megyei szervezet gazdája az anyaggazdálkodási, -készletezési akadémia országos rendezvényének. Rendszeresen Szegeden rendezik a belső ellenőrzés regionális akadémiáját. Mostanában a vállalati gazdasági munkaközösségek és kisgazdaságok számára jogi, pénzügyi-elszámolási, az adózási rendszert bemutató tanfolyamokat szerveztek. Húsz ilyen előadás-sorozaton közel félezer szakembert oktattak. A szervezet komoly gazdasági háttérrel rendelkezik. Húsz jogi tagvállalat, intézmény kapcsolódik be az SZVT megyei szervezetének munkájába. Ezeknek a gazdálkodóknak az igényeit, gondjait a tudományos társaság kiemelten kezeli, és megoldásukhoz segítséget nyújt. A legutóbbi munkabizottsági témák közül kiemelkedett a vállalati irányítási rendszer változásának tapasztalatairól készített összegzés. A megyei szervezetnek lengyel és bolgár partnereivel rendszeres, a szovjet szakemberekkel pedig kialakulóban levő kapcsolata van. A nyugati módszerekről nem beszerezhető személyes tapasztalatokat csak a nemzetközi sajtószemle cikkeivel képtelenek pótolni. Szakmunkástanulók országos versenye Szerdán befejeződött a húsipari szakmunkástanulók Győrött megtartott országos versenye. A döntőben 21 iskola 37 tanulója mérte öszsze tudását elméleti felkészültségéből és gyakorlati tudásából. A verseny legjobbjai szakmunkás-bizonyítványt, miniszteri oklevelet, serleget, pénz- és tárgyjutalmat kaptak. Az első helyezést Kiss Dénes, a Győri Veres Péter Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola tanulója szerezte meg. A második Czékus András, a Szegedi Fodor József Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola tanulója, a harmadik Bartók András, a Budapesti Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola szolnoki kihelyezett tagozatának tanulója lett. (MTI* r 4