Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-03 / 53. szám

8 Csütörtök, 1988. március 3. Zaía előtt-a Kisszínházban A Szeged Táncegyüttes kamaraestje Kamaramüsor színházban — mindig nehéz vállalkozás. Most a Szeged Táncegyüttes vállalta a kihívást, és adott kedden egy kellemes estét a nézőknek. Láthattuk a zalai néptáncfesztiválra készült új számokat, és néhány, már jól ismert koreográfiát. Ez utóbbiak többségét Nagy Albert, az együttes művészeti vezetője készítette. Koreográfiai múltjához híven mindegyikben az eredetiség megtartására törekedett; az autentikus számok — egymás után nézve — mindazonáltal egy idő után egysíkúnak tűnnek, szerkezeti felépítésük is „indigós megoldást" mutat. Szinte minden koreográfia férfitánccal kezdődött, majd ezt lassú és friss csárdás követte. Üdítő látványt nyújtottak viszont a cigánytáncok; a kettő közül az egyik technikailag, a második hangulatilag adott vissza többet e népcsoport kultúrájából, táncából. Ide kívánkozik néhány szó a műsorszerkesztésről. A programban rendkívül sok volt a dunántúli anyag: két koreográfia, az egyik zenekari blokk, valamint az egyik tematikus tánc lépésanyaga is dunántúli matériából származott. A kamarafesztiválra szánt új művek egyikét Juhász Zsolt tervezte. „Elveszíteni féltve őrzött szerelmeket..." című munkája jó ötletre épülő koreográfia. Nagyon hatásos az a szimultán, ahogy a lőrincrévi magyar és a lőrincrévi román (haidau) táncot egyszerre mutatták meg a színpadon, íg" fejezve ki gazdag mondanivalót. Tanács István két kamaratáncot készl'.ctt a zalai fesztiválra. Anélkül, hogy összehasonlítanánk ezeket: mindkettőnek jó az alapötlete (az egyik tragikusan komoly, a másik meseszerűen humoros), amelyet a szerző a néptánctól, távol álló elemekkel vitt színpadra. Az est műsorából „kilógott" a két koreográfia — főleg az „Egy boszorkány naplójából" című Hófehérke-karriersztori, bár a közönség vevő volt rá. Tóth László Sors című munkáját többféleképpen lehet értelmezni. Annyi azonban bizonyosnak tetszik, hogy olyan művet láttunk, amelynek alapján biztató jövőt jósolhatunk az ifjú alkotónak. S végül Nagy Albert tragikus ihletésű Búcsú című művéről. A szám a közelmúltban elhunyt méhkeréki Nyisztor Györgynek állít emléket. A szerző eddigi koreográfiáitól merőben eltérő jellegű ez a kompozíció, s az eltérés — bátran mondhatjuk — jó irányú. Az öt új táncszámra egyaránt jellemző, bár eltérő mértékű tematikusság ebben a műben a íegérthetőbb, a legelfogadhatóbb. Ha a táncosok még tovább fejlesztik technikai Csehszlovákia egyik legjobb gyermekkórusa vendégeskedik a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola l-es gyakorlójának Bartók kórusánál. A cserekapcsolat immár 13 éves; az északcsehszlovákiai (körülbelül Szeged nagyságú) Liberec város gyermekkara most harmadszor jár nálunk. Mint Erdős Jánostól, a Bartók kórus vezetőjétől megtudtuk, a szegedi iskola énekkara a nyáron viszonozza a látogatást. A Severacek munkáját irányító karnagy házaspár, Irina és Milán Uherek elmondták: az idén tavasszal ünneplik az énekkar alapításának 30. évfordulóját. A városi együttesben 250 gyerek énekel, korosztályok szerinti csoportokban. Eddig 18 európai országban, számos fesztiválon szerepeltek, 20 első dijat szereztek különféle nemzetközi énekkari versenyeken, többek köözött Belgiumban, Olaszországban, Spanyolországban, Jugoszláviában, a Szovjetunióban, Franciaországban. A vendégek tegnap este 20 perces műsort adtak a Szabadság moziban megrendezett nagy sikerű koncerten, amelyet az l-es gyakorló ének-zenei kabinetjének fejlesztése céljából szerveztek, s amelyen a Severacek mellett a Bartók kórus és több neves szegedi művész is fellénett. (Képünk a csehszlovákiai vendégek tegnap délelőtti próbáján készült.) •tudásukat, akkor a Búcsúnak és a Sorsnak van legtöbb esélye a jó zalai szereplésre. Az új művekről összefoglalóan elmondhatjuk: a korábban megszokottól eltérő szemléletű számokat láthattunk; némelyik a táncszínház felé kacsint, és meglehetősen messze került az autentikus feldolgozástól; az alapötlete mindegyiknek jó, a kivitelezés viszont egyenetlen. Szinte csak hat pár táncolta végig az estét, két táncos emelkedett ki közülük. Egyikük GOmbos András, aki végig kiegyensúlyozottan, nyugodtan táncolt, s nem feledkezett meg az oly fontos színpadi fegyelemről sem. Másikuk Vámos László, aki bár — ki tudja, miért — csak két számban táncolt, ismét bizonyította feltűnő tehetségét. A zenekarokat — Bodza, Padka, Rokka banda — dicséret illeti, mert helyenként már-már emberfelettit kellett produkálniuk ahhoz, hogy a tematikus táncszámok után viszszalopiák az eredeti zenét a nézők fülébe. Az esten az üllési Fonó kamaraegyüttes is fellépett. Csűri Ákos Odesszai delegáció Szegeden Tegnapelőtt, kedden öt fős odesszai delegáció érkekezett megyénkbe. Négy kolhoz vezetője, valamint az izmaili konzervgyár igazgatója a testvérmegyei kapcsolatok révén Csongrád megye mezőgazdaságának és élelmiszer-iparának tapasztalatait tanulmányozza. Az első napon délután a Szegedi Konzervgyárat tekintették meg, ahol Rosa László kalauzolta a vendégeket. Tegnap reggel a megyei pártbizottság székházában Bartha László, a pártbizottság titkára fogadta a delegációt, ezt követően először a Szegedi Móra Tsz-be, majd a Szőregi Tisza—Maros Szög Tsz-be látogatott el az odesszai küldöttség. Kiállítási napló Világot teremteni A MAGYAR NAIV MŰVÉSZET utóbbi másfél évtizedének egyik legnagyobb felfedezettje és immár nemzetközi hírű alkotója aKiszomborban élő özv. Czene Jánosné Kiss Viktória. Olajképeiből és vízfestményeiből a Bartók Béla Művelődési Központ emeleti termében rendeztek kiállítást. Vajon mi a megkülönböztető jegy, a kiemelkedő érték, mely a „vizuális tájszólásoktól" elválasztja?! Ügy gondolom, mindenekelőtt az, hogy míg a naiv művészet képviselőinek döntő hányada a „korszerűtlenség szigeteit" népesíti be elfogult emlékeivel és élményeivel, s legtöbbször elbeszélő, mesélő kedvvel epikus műveket alkot, addig Czenéné látomásos festészetet művel. Üjraálmodja a valóságot, ösztönös érzékkel és hí perérzékeny lélekkel teremt mítoszokat, legendákat egykori történésekből, egyszerre van jelen képein a konkrétság és a sejtelem, a valóság és az álom, a hétköznapi élet és a — bármilyen furcsának is tűnik — a népi filozofálgatás. Nem néprajzi szemléletű és a népélet egykori eseményeit megörökítő művészet az övé. Szuverén világteremtés, amely a személyes lét élményeit, vágyait, bánatát és örömeit pontosan úgy kezeli, mint az emberiség kollektív és kozmikus szorongásait, reményeit. Ebben a festészetben — mint a naiv művészet egész manipulálatlan, őszinte és kitárulkozó világában — megtalálhatók az általános jegyek: a törvények és konvenciók elvetése, nincs vagy csak nyomaiban van jelen perspektivikus ábrázolás; természetesek a léptékváltások, mindig a teremtő gondolat fontossági hierarchiája szerint; az ábrázolás és kifejezés összemosódik; gyakorta vannak jelen csak az alkotó számára értelmezhető jelenetek, motívumok. De színei ellentmondanak az összképnek. Tudniillik kevés színnel, néha egészen monokron módon dolgozik. Fontosnak tartja a címadást, ezekkel mintegy erősíti vallomásos mondanivalóját: Az élet forrása, Az első magyar naiv múzeum. Letűnt századok nyomában. Gépesített mezőgazdaság. Ihlet és festés. Tiszta szerelem, A világűr meghódítása. Sorsok, művészet, Aldd meg. Uram! Szokatlan, éppen ezért a« közönséget megosztó művészetet teremtett özv. Czene Jánosné Kiss Viktória. Világegyetemet — Kiszomborban ... MÍTOSZTEREMTESI SZÁNDÉK jellemző leginkább Darázs József festői működésére, melyről a Bartók Béla Művelődési Központ B Galériájában szerezhetünk élményeket. Nemes és hasznosítható példákhoz nyúlt, amikor Korniss Dezső nép5/nűvészeti ihletésű jelképteremtését, Bak Imre geometrizáló mágiáját és Földi Péter tudatosan naiv világképét igyekszik új szintézisbe ötvözni. Tiszta képleteket, erőteljes motívumokat, tiszta színek feleseléséböl alakuló harmóniákat, jelképekké izmosodó elemeket már fölfedezhetünk festményein, de ezek még nem mindenütt álltak össze egységes művé. Totemisztikus állatfigurái, stilizált madárformája, kör alakú napjele, kereszt-emberei, termékenység-tulipánja, halcsontvázrajzolata alkalmasak egy új képi jelrendszer megteremtésére, egy szellemi mitológia képi megvalósítására. Az eredményesebb értékteremtésnek ö maga áll ellent leginkább. Az ilyenféle műalkotások alapszabálya a precizitás, a tökéletes kivitel. Ez feltételezi, hogy a rajzi előkészítés vonalai eltűnjenek a festékrétegek alatt, hogv az. egyenesek egyenesek, az ivek ivek, a körformák körök lesyenek, az egynemű .színfoltokban nem szabadna iff!i"deznünk az ecsetvonásokal, s a precíz 'és pontos foltok nem devalválhatok odavetett, esetleges motívumokkal. Tobb figyelemmel, fegyelemmel és precizitással értékes és érvényes festői törekvés bontakozhat ki ezeken az alapokon. Mindenesetre reménykeltöek az olyan müvek mint a Három állat, az Ikreket szülő, a Kígyók és madarak, a Születés misztériuma, a Napforduló. Talán érdemes volna még egyszer megfesteni őket — igényesebben. Tandi Lajos Bíborszín * ( • \ / Uj film Színes, szinkronizált, kétrészes amerikai film. Alice YValker regénye nyomán írta, és rendezte: Steven Spielberg. Fényképezte: Allén Davicau. Zene: Quincy Jones. Főbb szereplők: YVhoopie Goldberg, Iíavy Glover, Adolph Carver, Margaret Avery. Ha a drága jó Harriet Beecher-Stowe föltámadna, és abszolút konvertibilis dollárjainak üdvös kíséretében Európába látogatna, biztos vagyok benne, hogy elégedetten térne majdan vissza az elizyumi mezőkre: Tamás bátya kunyhója él, mi több. változatlanul földöntúli fényben ragyog. Jöttek a Haley-féle Gyökerek, a tévében a Rabszolgasors — Steven Spielberg pedig, akit egészen másféle filmek készítőjeként ismert meg a világ, megalkotta a századvég alighanem legvadabb utóTamás bátyáját, aki Tamás néne névre hallgat ugyan (hogv autentikusak legyünk: Celie a neve), node, a lényeget tekintve, ez tökmindegy. Kemény és könyörtelen két részen, azaz jó két és fél órán át kemény és könyörtelen, vadul barbár és émelyítően szentimentális, ijesztően érzéketlen és elképesztően szenvedélyes néger világ. Erősödő, majdan eget kérő s kapó, azaz megdicsőülő fekete öntudat, a Black Power, a Fekete Hatalom hatvanas évekbeli jelszava, mindenféle Fekete Párducok-mozgalom helyett Tamás néne zordon sorsával, majd tenger szenvedését követő, méltán elnyert jutalmával: majdnem az évszázad egész első felét átfogó eposzkísérlet. Celie históriáját, sajnos, mégsem lehet egyetlen laza kézlegyintéssel elintézni. ¿pielberg újfent bizonyítja: a jelenkori filmművészet jelentős alkotója — lehetne. Egyebek mellett főként akA CSŐSZERELŐI PARI VÁLLALAT TENGIZI MUNKAHELYRE (Szovjetunió) nagy gyakorlattal rendelkező csőszerelő, minősített ív- és lánghegesztő szakmunkásokat keres felvételre. K Jelentkezés helye: Csőszer V Budápost. XI, Budafoki u. 95—97., Birinyi Gábor munkaügyi vezető. Telefon: 813-720/466. Vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni, ha csak egyszer is találkozott velük az ember, s az is a régmúltban történt. Alighanem közülük való Ritter Aladár, Aranytollas hirlapiró, újságtervező, sajtótörténész, aki 30 éven át oktatta a 'kezdő és kevésbé kezdő újságírókat, szerkesztőket a lapcsinálás rejtelmeire és művészetére. Magam is az újságíróiskolán ismerkedtem meg vele, lassan 20 esztendeje, egy raccsoló, furcsa „öregúrral", akinek sziporkázó szellemiségétől élménnyé vált minden óra. Tipográfiát, tördelő- és képszerkesztést oktatott, s a kezdő újságírónak bíz száraznak tűnő tananyagnak lelke lett általa. Hatvan évet töltött a pályán, ebből harmincat oktatással is. Több ezer újságíró nevezheti-érezheti magát a tanítványának. Kadics Vilmossal a lapszerkesztésről közösen írott Ali bácsi könyvüket a világ sok országában használják tananyagként, ő maga pedig személyesen sok-sok országban szerzett nevet, megbecsülést a magyar sajtó munkatársainak. Embert bacáljaio) — tartja a mondás. Nos, ő olyanokkal dolgozott együtt, mint Karinthy, Kosztolányi, Krúdy, Móra, Molnár Ferenc vagy Szép Ernő és sokan mások. Nagy idők tanúja — mondhatjuk. Legutóbb egy hete találkoztam vele Budapesten. Egy elektronikus szerkesztőségi rendszer bemutatóján. Hatvan év tapasztalatában fogant, fogas kérdéseitől bizony megizzadt a gépet bemutató szakember. S amikor a legújabb szoftver mindazt teljesítette, amit feladatául szabott, elégedetten dőlt hátra: — Látod, ez az, fiam .. . — Hogy van. Ali bácsi? — kérdeztem tőle. — Dolgozom, írok — felelte. — Tudod, nagyon sok mindent szeretnék még elmondani, letenni. De hát, foev az időm, kietnem kell... Ma 85 éves. Még sok sz ii letés n api >1 kívánunk neki — a magunk erdekében. Sz. I. kor, ha jó néhány, egészen gyötrelmesen buta szemléleti, Világképi korlátjától megszabadulna, s mindezekkel párhuz.amosan jóval nagyobb művészi önfegyelemmel, és végre egy normális forgatókönyvvel is rendelkezne. A Biborszinben, a történet egészének idegesítő alapkaraktere, érzelgős, gyermeteg ábrázolásmódja dacára tobb szívszorítóan szép jelenet, igazi műértő filmesre valló jelenet akad: például a meggyötört Celiehez közeledő Shug „alhomoszexuális" szeretetének fölvi Hántása, a templomba közös nagy spirituálééneklésre özönlő tömeg érkezésének „fölvezetése", néhány elsöprő hatású drámai összeütközés-megjelenítés — a „szeretetre vár minden" jelszavát pedig akár még vonzónak és felszabaditóan tisztának, s ekképpen gyönyörűnek is minősíthetnénk. Persze, ha közben nem kéne konstatálnunk, hogy a filmnek minihaum öt befejezése van, hogy az egyetemes könnyzacskó-feszegetés, az egészen garázda leányregénynívó szigorúan csak időnként juttatja Spielberget addig, hogy annyira-amenynyire felülemelkedni — és legfőképpen a Bíborszín egész világán túlmutatni — tudjon. Ami ekképpen elibénk kerül: kiváló filmes eszközökkei, rengeteg gyönyörű felvétellel megajándékozó, nagyszerű operatőri munkával, parádés, szenzációs zenével és jobbnál jobb színészi teljesítményekkel készült — grandiózus kommersz. Avagy: gigantikus leányregény, fekete-biborszínben. Harriet BeecherStowe nyugodtan szendereghet odaát: többféle rosszízű kontinuitás is létezik a világ Európának nevezett szegletében, amely annyiszor az úgynevezett magas kultúra ősi bölcsőjének de' 'ará Itatott. S ahol Tamás 1 átya kunyhója is áll; mindörökre. Domonkos László y