Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-12 / 61. szám

85 Szombat, 1988. március 12. DM] mqgqzin Az értékek tisztulásának folyamata A lengyelek „Feszty-körképe TANACSKOZAS ERKOLCSROL ES VILAGNEZETROL A tanácskozás egyik konkrét, sok oldalról értelmezett, megvitatott problémája a jelenlegi viszonyaink diagnosztizálása volt. Ez a diagnosztika kettős funkciót is betölthet, ugyanis elméletileg feltárhatja a múlt. a jelen jellegzetességeit és módszertanilag is helyesnek bizonyulhat a jövő teendőinek megjelölésében. Ugyanis a múltból kiindulva a jelenen át. konkrétan is a jövőre orientálhat. A diagnosztizálásban természetesen a kritikai elemek még mindig túlsúlyban vannak, amit a múlt hibáinak nagy száma indokol is. Ugyanakkor nagyobb hangsúlyt kapott az objektív kép feltárásának a követelménye, amely a sokoldalúságot jelenti: a fogyatékosságok mellett az eredményeket is meg kell mutatni és elemezni szükséges a kiváltó okokat, a felszín mögött a mélyebb lényeget is fel kell tárni, a gyökereket is megkell találni. Különösen olyan irányba szükséges a bírálatnak haladnia, hogy kimutassa az úgynevezett sztálini politikai rendszer és az ennek szellemében kialakult politikai struktúrák belső logikájából fakadó szükségszerű funkcionális zavarokat, torzulásokat, továbbá azokat a deformációkat, amelyek szubjektív motívumokhoz kapcsolódnak. A funkciózavarok és torzulások száma nem csekély a szocializmus történetében, és ma is vannak olyan országok, ahol ezek kirívóan jelentkeznek. A múlt feltárásánál azt is ki kell mutatni: mit lehet felvállalni mi az, arhi hiba volt és hol kezdődik a bún? — melyek voltak a kiváltó tényezők? Bűnbakok keresésének túl sok értelme nincs, de a személyi felelősséget ki lehet mondani, ugyanis egy történelmi kor jellemzéséhez ez is hozzátartozik, a felelősség nem lehet személytelen. A magyarországi társadalomtudományok. különösen a mára irányuló kutatások nagykorúvá váltak, és ennek tudható be. hogy végső soron átvették az irodalomtól, a művészettől a társadalomfeltáró küldetést. Ennek a nagykorúságnak az egyik jellemzője. hogy perifériára szorultak a szélsőségnek tekinthető: a mindenkori hatalmi, politikai rendszert alátámasztó megideologizáló áloptimizmusi hirdető irányzatok, ugyanúgy, mint a „politikus pukkasztó", infantilizmustol sem mentes, „mondjunk minél nagyobbat" felfogásmódok. Szó sincs valamilyen álobjektivitásról, elkötelezettség-nélküliségről, hisz a békéscsabai tanácskozáson a marxizmus és a szocializmus melletti elkötelezettség egyértelműen jelen volt, még akkor is. ha ennek deklarálására általában nem helyeztek súlyt. Mint ahogy látensen végig jelen volt, és esetenként szót is kapott, gyakorlati formát is öltött, a marxista ideológia ellenoffenzívája, illetve annak fokozottabb szükségessége a különböző szélsőséges, torzító ideológiai nézetekkel szemben. Azonban az ellenoffenzíva szélesebb kibontakozásához mindenekelőtt az szükséges, hogy maga a marxista ideológia is korszerűsödjön, megújhodjon. Ilyen irányba Magyarországon, a Szovjetunióban, több szocialista országban és Nyugat-Európában is előrelépések történtek. Az ideológia értelmezése a tanácskozáson nagyon sok vonatkozásban szerepelt. Szó volt a társadalmi tudat és az ideológia összefüggéséről, annak a tételnek az értelmezéséről, hogy a „szocialista tudat": „elégedetlen tudat", kritikai tudat. Ez összhangban áll a fentebb elmondottakkal. ugyanis a megelégedettség zavartalansága kiindulási bázisa a pangásnak és lemaradásnak. az elégedetlenség pedig változtatásra, továbblépésre sarkall Azonban a dialektika tanítása a mértékről, a megítélésnél nem hagyható figyelmen kívül, az elégedetlenség. elégedettség viszonyában sem. Az ideológia funkciót sokoldalúan értelmezték a vitákban résztvevők és mindenekelőtt három főbb funkciót emeltek ki. így nagy súlyt kapott a teoretikus valóságelemző funkció, hisz e nélkül nincs eredményes társadalmi tevékenység. A jövőkép megadása ugyancsak feladata az ideológiának, de tanulva a múlt hibáiból, nem szabad illuzórikus, minden csupa jó és szcp lesz kepe' festeni a jövőről, ugyanakkor a jövőkép nem nélkülözheti az optimizmust sem. mert akkor perspektíva nélküli, bénító hatású lesz. Az ideológia legitimáló funkciójáról olyan vélemények alakultak ki, hogy a legitimáció mindig, minden A közelmúltban a tömegkommunikáció eszközei többször is hírt adtak a békéscsabai találkozóról, az ott szereplő személyekről, vitákról, eszmecserékről. Ez a tanácskozás, amely folytatása volt a szegedi ideológiai tanácskozásnak, már több vonatkozásban sejteti, hogy megindult egy előrelépési, crtéktisztulási folyamat. Természetesen arról nem beszélhetünk, hogy az érlékzavarokat a közeljövőben megszüntetjük, de hogy valami kimozdult, elkezdődött, az több vonatkozásban is kitapintható. Az alábbiakban a tanácskozás ilven irányú tendenciáiról szólnék néhány szót, nem tagadva a szubjektivitásból esetlegesen adódó egyéni érteimezeseket sem. ideológiának feladata volt. de ez nem válhat egyetlen funkcióvá, mert így az ideológia valóban átkerül a torz tudat tartományába, filozófiai értelemben szubjektív idealizmussá válik. Új elemnek tekinthetjük az ideológiában az emberiség globalizációs problémáiból, az „egységesülő világ" kihívásaiból adódó új feladatokat, reagálási módokat, amelyek ideológiánkban egyre szélesebb teret kapnak. és amelyek előre vetítik egy új antropológiai reflexió kialakulását is. A változás és maradandóság szerepének és elemeinek az értelmezése az ideológiában nem kellően tisztázott. Ma talán egy olyan helyzetet élünk át. hogy a régi ideológiai nézetek több területen, több vonatkozásban is elavultak, idejétmúltak, ugyanakkor az új ideológiai tételek még nem születtek meg. illetve nem nyertek tudományos kimunkálást, bizonyítást. így előállt az a helyzet, hogy a régi már nem. az új pedig meg nem hat kellő mértékben, cs ezen az alapon nem tagadható egy ideológiai vákuum sem. amely lehetővé teszi bizonyos pótideológiák felszínre kerülését. illetve megszületését. Az ideológiai életben, a demokratizmust. a pluralizmust és a toleranciát mindenki vitathatatlan értékkent fogadta el a konferencián, de ebből kiindulva logikailag felvetődött az a probléma is. hogy ha tolerancia van a pluralizmus alapján, a különböző vallás«« és polgári nézetekkel szemben, akkor ez a tolerancia nem illeti-e meg a baloldaliságot, köztük a sztálinizmust is. Logikailag ilyen következtetés esetleg nem kizárt, de eleve tisztázni kellene mi is igazából a sztálinizmus. továbbá a toleranciának hol érnek véget az ésszerű határai. Ma amikor a szocializmus politikai rendszeréből éppen a sztálini torzulások kiküszöbölésével küszködünk, atolerancia ilyen értelmezése nagyon sok félreértésnek lenne az alapja. Erkölcsi életünk sajátosságai a társadalom életének más szféráival együtt és specifikus formákban is. szcp számban szerepeltek az eszmecseréken. Több oldalról erintett. és megvitatott problémaként vetődött fel: „helyen van-e társadalmunkban az erkölcs"? Általánosnak mondható vélemény szerint az erkölcs háttérbe szorult, sőt sok helyen bizonyos erkölcsi slccpülcs figyelhető meg. A helyzetet kiváltó okok között megtalálható „ökonómiai fetisizmus". amely a gazdaságit még az erkölcs rombolása árán is előtérbe helyezi, sót azt esetenként felesleges, gátló mcllckszcmpontként kezeli. Továbbmenve hibáztatható a moralizálás is. amely erkölcs prédikációival végső soron lejáratja az erkölcsöt, de a moralizálás ellenpólusaként, az attól való félelemként elterjedt: semmi normamegfogalmazás, soha nem lehet se igent, se nemet mondani az erkölcsben, mentalitás is. Az így értelmezett etika képtelen bármilyen eligazítást is adni és konkrét esetekben ki kell mondani az igent, vagy a nemet. Az erkölcsi viszonyokat illetően többségi értékelésként elfogadhatónak túnik az a kicsengés, mely szerint az erkölcs olyan, mint a társadalom egésze, nem független a gazdaságtól. politikától, ideológiától. Az erkölcsi viszonyok fejlődésevei kapcsolatban több lényeges teendő megvalósítására is utalás történt. Nagy figyelmet kapott annak hangsúlyozása. hogy a politikai struktúra, a politikai hatalom egészséges funkcionálása nem nélkülözheti az erkölcsi alapokat, ami alatt az értendő, hogy többek között ki kell dolgozni erkölcsi célokat, elveket, játékszabályokat. mind a szervezetek, mind az egyének számára és ezek garantálásának intézményes, szervezeti stb. feltételeit is. Erkölcsileg ki kell szúrni. hogy hatalomgyakorlási lehetőséghez jussanak erkölcsi fogyatékossággal rendelkezők, akiknek pl. a személyi kultusz múködésmechanizmusában nem kis szerepük volt. A társadalmi közerkölcs fejlődését minden bizonnyal elősegítenék azok a törekvések, amelyek az egyén közvetlen környezetének a megújítására irányulnak: ennek keretéhen. a családi viszonyok egészségesebbé tétele, a kisközösségek működésének fclclcnkítcsc. a helyi társadalom mozgásmechanizmusainak fokozása, végső soron az alulról szerveződő társadalom dinamikusabb mozgásba lendülése. Az erkölcs egészének fejlődése szempontjából kulcsszerepet játszik a felelősség. A felelősség kategóriáját több dimenzióban is érintette a tanácskozás. Társadalmi felelősség nélkül nem lehet előrelépni, a felelősségnek tudatosnak kell lenni és ki kell terjednie múltra, jelenre, jövőre. A felelősség óriási mértekben javíthatja a társadalmi fegyelmet, amclylycl kapcsolatban közismerten nincs minden rendben. De a felelősségnél a legfontosabb a egyéni felelősség, hisz minden társadalmi tevékenység, konkrét egyéni cselekvésekben ölt testet. I la az egyen felelősségteljesen cselekszik, akkor sem a politikában, sem a családban, de a társadalom életének más szférájában sem történhetnek nagy hibák, nagy torzulások, a felelősségtudat és felelősségteljes magatartás garanciát jelenthet az erkölcs egészséges funkcionálása szániára. Ha pedig a/ erkölcs cgé'szséges. ott az emberek nem érzik rosszul magukat, nem kárhoztatnak passzivitásra. és ezen az alapon az erkölcs a társadalmi előrehaladás egyik „húzóerejévé" válhat. HORUCZI LÁSZLÓ Az ösmozinak nevezhető történelmi körkép műfaját az ír Róbert Beker már 1787-ben feltalálta, és mint az Edinburgh-ol ábrázoló látvány alkotója, ezt a bemutatási formát azonmód szabadalmaztatta is. ám a világnak — ezen belül a öreg Európának — még egy évszázadot kellett várni ahhoz, hogy ezek a roppant méretű jelenetsorok a nagyvárosokban feltünedezzenek. A magyarok bejövetelének ezredéves évfordulójára Feszty Árpád tervezte, és számos művészbarátjának közreműködésével szintén ö festette meg Árpád apánk országszerzésénck emlékképeit. Jelenleg huszonöt ilyen festményóriást tartanak nyilván a különböző országokban. A lengyel nép is büszkélkedik egy ilyen alkotással. Az úgynevezett raclawicei körkép sokáig felgöngyölve várta újjászületését, és nem is Varsóban vagy Krakkóban. hanem a magyar turisták által kevésbé látogatott Wroclawban kezdték meg a restaurálást és fejezik be mostanában. Ahhoz, hogy megértsük, miért vállalkozott több lengyel festő Jan Styka vezetésével arra. hogy a múlt század végén egy ilyen óriási munkába fogjon, bele kell lapozni a lengyel történelemkönyvekbe, s onnan azt kell kiböngészni, miért kényszerült fegyvert ragadni az 179()-es években a legendás hadvezetés. Kosciuszko Tádé. Mint az akkoriban nyugatról a poroszok, keletről pedig a cári csapatok szorításában élő lengyelség egyik legkiválóbb vezetője mégegyszer megpróbálkozott. hogy megakadályozza hazájának újbóli, immár másodszori felosztását. Kevésszámú — mintegy négyezer főnyi — reguláris csapata lévén, a parasztokat is harcra buzdítva 1794. március 24-én Krakkóban hirdette meg a felkelést, és a hozzája csatlakozó kétezernyi kaszással meg is futamította Tormaszov orosz tábornok seregét Raclawieénél. Részsiker volt persze ez. mert a felkelés végül is elbukott, de a csata emléke — különösen a paraszti seregek vitézsége — legendává nemesedett a nemzet szívében. 41** Sí— ~ini ANDRÁSSY GABRIELLA RAJZA VILLANYI LÁSZLÓ Az epreskert A ház úgy emlékezett: már gyerekkorában lakhatatlannak látta. Az öregasszony hálóingét pedig jegessé fagyottra képzelte, a cserepektől elhagyott kémény szagtalan füstje ellenére is. Bár az asszony minden bizonnyal itt lett olyan öreggé, amikor már tíz vagy húsz év eltelte sem észrevehető, mégis azonosította a hat év előttivel, aki a Quat d'Anjou-n támaszkodott rozsdás bevásárló-gyerekkocsijára, amelynek résein meleg tej csordogált. L'gy gondolta: az öregasszony a korhadt ajtó előtti epreskertből raktározza cl erejét egész évre, így bírja tolni a gyerekkocsit, naponta végigringatni a tejet és a kenyeret a Zöldfa utcán. Bevallatlanul is tudta: megfogalmazva már nem érdekelné az a törvény, aminek az öregasszony engedelmeskedik, s örömmel nyugtázta, hogy van, ami képtelen nevet viselni. Az utókor ezért érezte kötelességének a megörökítését, mégpedig a viadal századik évfordulóján. Jan Styka elóbb alapítványt létesített a páratlan vállalkozásához, majd megnyerte munkatársának a kor számos kiváló festőművészét, ezt követően pedig hozzáláttak a munkához. Először a helyszínen tanulmányozták a terepet, hadtörténeti tanulmányokat folytattak, aztán pedig az 18(X) négyzetméternyi vászon előtt a régi Lcmbergben. a mai Lvovban láttak munkához. Ebben az akkoriban lengyel kézen lévő városban építették fel ugyanis azt a hatalmas pavilont, amelybe a csataképet szánták, és ahol az 1894. június 5-cre cl is készült. A korabeli leírások szerint egy kör formájú építmény, szakszerűen mondva rotunda volt ez a csarnok, és az ügyes tervezésnek köszönhetően egy sötét folyosón lehetett megközelíteni. Aki, tehát végre odaért a terem közepébe, egyszerre zúdult rá a nagy élmény, egyszerre nyűgözte le a nagy festői erővel megörökített, a legapróbb részletekig élethű körfcstményt. Mondhatni, egész Európa elragadtatással fogadta Jan Stykának ezt a monumentális munkáját. A raclawicei körkép az első világháborúban szerencsére csak kisebb sérüléseket szenvedett, és egészen a második világháborúig a lembergiek első számú büszkesége volt. 1944 tavaszán azonhan bombatalálatok érték, és ezért a város elöljárósága úgy döntött, hogy leszerelik. így is történt, és amikor a háború veget ért. a szovjet hatóságok annak rendje és módja szerint átadták jogos tulajdonosának, a lengyel államnak. Wroclawba vitték, s ott fel is akarták állítani, de elegendő pénz híján nem épülhetett meg a bemutatásához szükséges csarnok. Ezért aztán hó három és fél évtizedig becsomagolva szunnyadt. Csak 1980-ban kezdték ébresztgetni azok a lokálpatrióták, akik Alfréd Jahn neves földrajzprofesszornak a vezetésével egy társadalmi bizottságot alakítottak. Ez a bizottság teremtette eló a körpavilonhoz szükséges milliókat, s ugyancsak ez a testület toborozta össze a legkiválóbb lengyel restaurátorokat a csatakép újjáélesztésére. Nem kevesebb. mint negyven helyreállítási szakember sürgölődött a majd százesztendős vászon körül, amely egyébként tizennégy felé vágva várta. hogy meggyógyítsák. Nos a Wroclawba áttelepített műremek sokkai gyorsabban és sokkal sikeresebben elte túl ezt a krízist, mit a mi Eeszty-körképünk. mert mcgifjításával nagyjában-egészében már végeztek is. Először a legkevésbé ártalmas vegyszerekkel aprólékosan megtisztították, majd ahol kellett, utánafestettek. hímeztek, varrtak, de mindig úgy, hogy nem módosuljon az eredeti mú. A vászon hátoldalára pedig egy erős tartólepel került. így vonták fel aztán a fémből készült állványzatra, s éppen úgy. mint hajdan Jan Stykáék, tehát egy szabályos körív mentén. A raclawicei csatakép ilyenformán a helyen van. megtekinthető, s aki már szembe nézett vele. azt mondja, óriási élményt nyújt, akárha tényleg ott lenne a puskások, kaszások között a látogató... A. L.