Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-08 / 57. szám

Keild, 1988. március 8. 3 Szezonhoz igazodó foglalkoztatás Alapvető változtatásokat hajt végre munkaerő-gazdálkodásában a Veszprém Megyei Tfejipari Vállalat. Már kidolgozták a koncepciót, amelynek megvalósítása a teljes létszám mintegy 20 százalékát — a vállalat 250 dolgozóját —érinti valamilyen formában, s megkezdték a belső átcsoportosítást. Mintegy 150 dolgozót más vállalattal közösen foglalkoztatnak majd, az eddiginél nagyobb mértékben beleszólnak a szabadságolások ütemezésébe, és 25 fős létszámcsökkentést is indokoltnak tartanak. A vállalat csak ezen az áron tudja biztosítani gazdaságos működését, és a dolgozók korábbi jövedelmét. A kényszerű lépések egyik oka a hitelszűkítés; amelynek következtében a vállalat kénytelen minimálisra csökkenteni a készleteit. Ez főleg a jégkrémgyártást érinti, mert ezt a terméket eddig egész évben készítették, és mélyhűtve tárolták. A jövőben a termelésnek a szezonális kereslethez' kell igazodnia. Ez viszont azzal jár, hogy a dolgozók egy csoportját csak a szezonban tudják ellátni munkával. Az őszi-téli hónapokban részükre a környező vállalatoknál keresnek munkalehetőséget. A vállalat vezetőit olyan megoldások is foglalkoztatják, hogy újabb munkalehetőséget teremtenek a kakaógyártás bevezetésével, valamint a téli hónapokban is kelendő élelmiszerek gyártásával és csomagolásával. A banki intézkedés mellett érzékenyen érintette a vállalatot a sajtfélék árának növekedése is. A kereslet visszaesett, így a termelést mérsékelni kellett. A sajtüzem dolgozóinak egy részét most az egyre keresettebb tartós tejet gyártó üzemben foglalkoztatják. A Veszprém Megyei Tejipari Vállalat vezetői a szükséges változtatásokról az elmúlt napokban munkahelyi tanácskozásokon tájékoztatták dolgozóikat. Ónálló innovációs szervezetek Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának (Okisz) elnöksége hétfői ülésén beszámolót hallgatott meg a Népi Iparművészeti' Tanács tevékenységéről, gazdálkodásáról, jóváhagyta a tanács 1988. évi tervét és költségvetését. Tavaly a NIT mintegy félmilliárd forint értékben nyújtott alkotói támogatást, ítélt oda pályadíjakat. Megtárgyalta az elnökség a lakossági szolgáltatások üzlethálózatának fejlesztésére odaítélt Okisz-támpgatások eredményeit. Ennek az akciónak a keretében 1985 és 1987 között, 3 év alatt 3194 szolgáltatóhelyet újítottak fel 700 millió forint értékben. Ebből mintegy 400 milliót az Okisz támogatási alapjából nyújtott. Az Okisz elnöksége úgy döntött, lehetővé kell tenni, hogy a megyei szövetségek mellett — ahol erre igény van — önálló innovációs szervezetet hozhassanak létre. Utasítás helyett jelzés Aki még nem tudná, hát •most megtudhatja: február elsejétől jelentős átszervezés zajlott le a torony alatt. A városi tanács vb kereskedelmi, mezőgazdasági és ipari osztályaiból létrehozták az egységes kereskedelmi és termelési osztályt. Mi indokolta az átszervezést? Csonka Miklós, az újonnan létesült osztály vezetőié. elmupdta, hogy mindenekelőtt az éss2erüseg diktálta ezt a lépést. A volt háfflftt -oszúíT^f'TúlájÓ(>nl<i-jípen csak a profi] különböztette meg némiképp egymástól, ugyanakkor elég sok párhuzamos vonást hordoztak. A volt ipari ós kereskedelmi osztály — például — széles korú társadalmiellenőr-hálózatot működtetett egymással párhuzamosan, melyeket éppen ideje volt egységes irányítás alá he.lyezni. Ilyen példát még tucatnyit mondhatnánk; a lényeg azonban egy: a tanácsi apparátus szervezetének egyszerűsítése, s így működésének összehangolása, hatékonyságának lehetőség szerinti növelése volt a cél. A' hatékonyságfokozó tényezők köre meglehetősen tág. Az új összevont osztálynak — eltérően a korábbi gyakorlattól — már nem föladata a szövetkezeti törvényesség ellenőrzése; ezt a munkát a megyei tanács vb igazgatási osztálya vette át. Szintén nem gyakorol felügyeletet a tanácsi vállalatok fölött — a csökkent munkaképességűeket foglalkoztató fonalföldolgozó kivételével. A többi vállalat már csak alapítói jogon tartozik az osztályhoz, azaz, szinte minden kérdésben szabadon dönthet. A tanács nem szól bele, milyen termékeket kínálnak, milyen üzletpolitikát folytatnak — belátásukra bízza. A vállalati önállóság növelése, s a tanács működésének korszerűsítése tehát nem választható el egymástól. Milyen bonyodalmakkal járt az átszervezés, illetve mennyire ment „simán"? Különösebb vitának helye aligha lehetett, tekintve, hogy államigazgatásról van "zó. Az átszervezés kérdése eldöntött tény volt, csupán azt kellett tisztázni: milyen feladatokkal foglalkozik az új szervezet, hogyan végezze a város gazdaságának irányítását, mennyiben változik a gazdaságirányítás eszközrendszere. Ez az eszközrendszer hagyományos elemeket is magába foglal. Az engedélyek kiadása, a működési körök meghatározása, a nyitva tartási idők befolyásolása például eddig sem volt ismeretlen a praxisban Az ellenőrzés fogalma szintén ismerősen csónghet, s az árhatósági föladatok ellátasa is. Ami végül is új az eszkpzreúdszexbeh: ^„yállalkpzáspoiitika. Uj feladatokra gyakorta csíitr új" móttort TéhetTb'egordást találni. Az érdekegyeztetés. a koordiháció — amely nemcsak eszköz,' de egyelőre cél ,is — utasítással nem valósítható meg. Az osztály, tehát a hagyományos értelemben sohasem utasítja a vállalatokat, ehelyett szorosan együttműködik az. érdekképviseleti szervekkel. Tehát az igényeket figyeli legelsösorban, s ehhez szabja fejlesztési elképzeléseit, A megleyö pénzeszközöket szintén csak a gazdálkodókkal közös érdekeltség alapján fekteti be. A hiánygazdálkodásból adódó piaci egyenetlenségeket szintén indirekt módon igyekszik korrigálni. Megpróbálja -a vállalatokat oly módon befolyásolni, hogy ne csak árnöveléssel tudják elképzelni tevékenységük' jövedelmezőbbé válását. A hangsúly itt a. ¡.megpróbáláson" van, hiszen, mint erről már szóltunk, utasitás helyett legföljebb a - jelzés korántsem kényszerítő eszközét alkalmazza, különböző testületek segítségét kéri. Ha tehát például egy vállalat gazdasági okokra hivatkozva, abbahagyja valamely termék gyártását, egy ilyen jelzés esetén gondolkodásra készteti a döntő lépés megtétele előtt. Előfordulhat, hogy belátják: lehet, hogy rossz a piacpolitikájuk, nem ismerik a valós igénveket, s fölmerülhetnek egyéb'eshetőségek is. Az új eszközrendszer szerves része 'az. árak befolyásolása is. Az osztálynak, mint helyi árhatóságnak, árkonzultációs joga ugyan nincs, de mert „helyben" van, s élő kapcsolatban 1 áll a város gazdálkodó szerveivel — bizonyos mértékig befolyásolni képes az árakat. Ha pedig trsztességtelen árnövelést tapasztal, arpi előfordul, akkor hatóságként avatkozik be. Nagy súlyt' helyez az osztály a kellő informáltságra is; ehhez Szeged mostani fölosztottsága — tizennégy területre — kedvező lehetőségeket biztosít. Egy-egy terület — például Felsőváros, Móraváros, Kiskundorozsma slb.) tudniillik egy-egy szakigazgatási szervhez tartozik, s egy-egy osztály fe. lelős az adott városrész fejlesztéséért. Ezek szorosan együttműködnek a helyi £f^ért?ákM'- iolj&fnStöSan értesülő lakóterületi bizottságokkal^ tehát mindig mindenről tudták. Az információáramlás ilyenformán zavartalan. Mivel az osztály alig több mint egy hónapja, alakult meg, tevékenysége eddig csak kevés dologra szorítkozhatott. Mihamarabb megvalósítandó tervei közé tartozik például a Marx téri nagybani piac, a Szeht István téri használtcikk-pi.' ac állapotának följavítása, a gyermek- és diákétkeztetésben a- rendteremtés, a nyár] nagy rendezvényekhez kapcsblódó ellátás fejlesztése, szálláshelybővítés, a peremkerületek élelmiszerellátásának kedvező befolyásolása, a lakossági szolgáltatások fejlesztése ... Tehát van megoldandó problémája, gondja bőven a tanács új osztályának, de hát éppen azért hozták létre, hogy ezekre megnyugtató megoldást találjon. Farkas Csaba A nóta és a hangszer N

em is a meghíúó tűnt föl, hanem a hozzá mellékelt lista. Azok névso. ra, akiket egybehívtak. Volt közöttük színházi rendező és történész, népművelő és tanár, tudós egyetemi oktató és újságíró — de sebtében végigpillantva precízen egy-más alá gépelt együttesükön, észrevehető volt, hogy valami nagyon feltűnő, jellemző látszik összekötni őket. Amíg e közös jellemző tömör, összefoglaló fogalmának nevén gondolkodtam, az invitáló szerv egyik képviselője már mondta is: azokra gondoltunk elsősorban, akik még nincsenek megfertőzödve az apparátusi szemlélettel. Akkor jó. Persze, mondhatnám azt is, nocsak, nocsak. Mert a mellékelt vitaanyag — a meghívás indoka és egyben tárgya — a SZOT Értelmiségi Tanáősa által készíttetett, címe: Vázlatos gondolatok a szakszervezeti művelődéspolitika megújításához. Amint lapozgatom, ilyesféle, több mint figyelemre méltó részletekre bukkanok: „A szakszervezetek mai művelődéspolitikai koncepciójának újragondolásakor nem lehet számításon kívül hagyni azt a növekvő méretű társadalmi érdeklődést, amely az. alulról építkező, autonóm művelődési tevékenységek, formák iránt mutatkozik. A szakszervezeteknek fel kellene figyelniük a gomba módra szaporodó olvasó- és közművelődési egyletek, városvédő, környezetvédő egyesületek, tudományos és közművelődési társaságok, helyi lakóklubok stb. megjelenésére." Azután: „Az. új típusú közművelődési egyesületek. közösségi formák nemcsak a kultúra társadalmasításának ... jegyeit viselik magukon ... hanem a közművelődési intézményhálózat munkájának bírálatát bizonyos értelemben mellőzését, elavultságát is tükrözik. Ezek a jelenségek jól kitapinthatóan mutatnak rá politikai intézményrendszerünk, társadalmi szervezeteink — így a szakszervezetek — diszfunkcionális működésére... a társadalmi élet decentralizáltságának hiányára." Hogy mindez rendkívüli tanulságokat sejtet, aligha lehet kétséges. Ám a minap Szegeden megrendezett tanácskozáson a SZQT Értelmiségi Tanácsának jelen levő képviselői — három, igen rokon, szenves fiatalember — rögtön az elején megfogalmazták, vagy legalábbis jelezni próbálták mindazokat a kételyeket is. amelyek az efféle kezdeményezésekkel szemben az- 1988-as esztendő első felének Magyarországán megfogalmazódhatnak Például, hogy most keresnek megint — a gombhoz kabátot? Üj nótát — régi hangszeren? Amikor éppen .. . Hát igen: amikor éppen'. Sőt: talán akkor pláne. Magyarán szólva: ha a szakszervezetek ma a társadalmi közösségszerveződési elsősorban kulturális címkével ellátott mecénásai, szervezői, összefogói kívánnak lenni, alapvetően érvényesülnie kéne a követelménynek —. hallottuk, kimondták —: „a szakszervezet nem a hatalomnak felel, hanem a társadalomnak". A társadalomban viszont, a szakszervezetekről szólván, az. Elbától ''riet.re az akárcsak valamennyire is tájékozott ember agyában azonnal kigyullad egy nagy, vörös figyelme7.tető lámpa. Ezzel a felirattal: transzmissziós szíj. Erről sem ártana végre korlátoktól szabadultan gondolkodni. A vitaanyagból, szerencsére, éppen az. olvasható ki. ami e téren is érdemi kiindulópont lehet: hogy ama szíjnak, lendítöalkalmatosságnak fölfelé is kéne hajtania. Sokkal jobban, sokkal erőteljesebben. Ennek viszont alapfeltétele, hogy éppen ama bizonyus apparátusi szemlélettől szabadulna meg, amelynek hiányát föltételezve, oly örvendetes módon tiszteltek meg több meghívott szegedi értelmiségit. S ha ez nem biz.onyittatik, ha tetszik, ha nem, nagyon is jogos lehet a kétely: nem arról van-e szó, hogy új nóta készülne sz.ólni — bizony, régi hangszeren? A dilemma, úgy gondolom, az adott és konkrét kérdésfölvetésnél sokkal általánosabb érvényű. Ha bizonyítani lehetne — kiindulópontunknál maradva —, hogy az átfogó, új művelődéspolitikai gyakorlattal (is) vegre teljes, valós, igazi érdekeket képvisel — és hatékonyan! — a szakszervezet, ha életképes mecenatúrát. tudna biztosítani, ha ama szíjat másként is hajtaná, ha . . . Ám vajon elsődlegesen a szakszervezet feladata lenne, lett volna eddig is mindez? Az intézmények adottak, van könyvtár, tanfolyam, függetlenített apparátus és beutaló — de a cél, és legfőképp a szervezet hitele vajon létezik-e? Elsősorban erre kellene meggyőzően, gyakorlati tettekkel bizonyítva válaszolni — főleg, hogy a hirtelen mozgásba jött magyar közösségi társadalmi gyakorlat aktuális tennivalói erre kellő ziccert is biztosítanak .. . (Más kérdés, hogy bizonyosan nem elég csupán érzékelni, regisztrálni ezeket sem.) Ha művelődéspolitikáról beszélünk, a művelődéspolitikában, ha másról, másban. A Magyarországon jelenleg tapasztalható — nem kizárólag csak gazdasági és úgynevezett válságtünetekből táplálkozó — jelentős társadalmi mozgások egészen bizonyosan fontos, az egyes szervezetek erkölcsi hitelét alapvetően érintő kollektív kérdéseket és válaszokat hoznak majd magukkal. Még egyszer, utoljára a szakszervezetek müvelödespolitikaikoncepció-lehetőségénél maradva: példának okáért egyre több magyar (kis)város akar magának lapot Azután: a 'nemzettudat létfontosságú fejlesztéséhez, nélkülözhetetlen, gyönyörű „aprómunkát" végző, a vitaanyagban is példaként em. litett kisközösségek, a városvédőktől a népfőiskolákig és a művelődési társaságokig — megvannak, sőt szaporodnak. Ha mögéjük, ha ilyesmik mögé állna a szakszervezet. .. ? A maga befolyásával, „felsőbb bizalmával", régóta elfogadott pozíciójával, sőt nem akármilyen anyagi esz"kfizeiőél > Is .'.. ' • Egyféleképpen, persze, nem sikerülhet. A legutóbbi Magvarországban olvasom Viktor Kiszeljov írását a sztálini kor következményeiről. Egyebek közt ezt írja: „Létrejött a hierarchikus szerkezetű szocialista állam kultusza: azok, akik irányítottak. függetlenekké váltak azoktól, akiket irányítottak." A

szegedi tanácskozáson, szó volt a változatás hazai kollektív akciók között — még a szakszervezetekből való kilépésre felszólító röplapokról i,s. miként arról a tévében a S7,r»T titkárától szintén hallhattunk. Ösztönös, de annál jellemzőbb ballasztként, a jelenlevők megjegyezték: egyébként azt az írógépet, amelyen ilyesmik készültek, már azonosították. Itt a baj. Nem mintha az ilyesminek nem lehetne jelentősége. De amíg egy válsághelyzet közepén ilyesmi a lényegi téma szintjén, így előkerülhet — rokonszenves fontos, figyelemre méltó kezdeményezésekkel párhuzamosan is — ez még, bizony. a régi hangszer. Amelynek hangja e kijelentéssel sohasem harmonizál: „Gyakran nem az. apparátus a miénk, hanem mi vagyunk az övé!" Az idézet forrása egyébként egy név: Vlagyimir Iljics Lenin. Domonkos László Á sajtó és a nyilvánosság A világ minden tájáról egybegyúlt újságírókat a kerekasztal-konferencia elnöki tisztét betöltő Paul Lendv'ai, az Osztrák Rádió intendánsa köszöntötte, majd Peter'Galliner, az. IPI igazgatója emlékeztetett arra, hogy a szakmai testület — amely Zürich—London székhellyel, a második világháború után alakult — az. újságírók szakmai felkészültségének tökéletesítését, az információáramlás és a tájékoztatás hatékonyságának elősegítését tekinti elsődleges feladatnak. A magyar politikai közélet nevében Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára üdvözölte a nemzetközi tanácskozás képviselőit. A tájékoztatás személyiségei mindaddig, amíg meg nem szólalnak a fegyverek, erősebbek lehetnek minden A nemzetközi tömegtájékoztatás vezető újságíróinak részvételével tanácskozás kezdődött hétfőn a budapesti Ililton Szállóban. A Nemzetközi Sa'jtóintézet (IPI) soros rendezvényén — amelynek szoeialisla ország először ad otthont — két napon át 15 állam képviseletében. mintegy 30 újságíró vitatja meg a glasznoszty jelentőségét a kelet—nyugati kapcsolatokban. hadseregnél — utalt a sajtó hatalmas közvéleményformáló erejére Berecz János. Ennek az erőnek azonban — fúzte hozzá — nagy felelősségérzettel kell párosulnia, hiszen a sajtó munkatársain múlik, mire mozgósítanak, hogyan tájékoztatnak; az együttműködést keresik vagy a szembenállást élezik, őszinte, nyílt tájékoztatással az emberi értékeket becsülik, vagy az értékek pusztulását kiváltó ellenségeskedés erőit feszítik. E közös felelősségben nem mutogathatunk egymásra; minden ország tájékoztatási személyiségei, a kelet—nyugati tájékoztatás szakemberei csak közös utat járhatnak, annak ellenére, hogy jó néhány kérdésben különbözik a véleményük, a meggyőződésük, eltérő normák szerint élnek és dolgoznak. A glasznoszty szellemében közösen kell keresni a kelet—nyugati együttműködést. A tanácskozás vitával kísért előadásokkal . folytatja munkáját. * Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke hétfőn, a Parlamentben fogadta a Nemzetközi Sajtóintézet budapesti kerekasztal-konferenciájának résztvevőit. Elnökválasztás A Dél-Tisza Menti Áfész eddigi elnöke, Nagy György József nyugalomba vonult. A hétfőn megtartott küldöttközgyűlésen a gazdálkodó szervezet új, első számú vezetőjének Kelemen Jánost választották meg. Uj bank Szegeden Mától új bankkirendeltség várja ügyfeleit Szegeden, a Rózsa Ferenc sugárúti Délterv-székházban. Az Építőipari Innovációs Bank Rt. ugyanis kirendeltséget nyitott Újszegeden. Az új fiók a vállalatok és szövetkezetek rövid lejáratú hitelezésével, gépek, berendezések lízingjével, betétgyűjtéssel és más üzleti tevékenységekkel foglalkozik. Terveik szerint később számlavezetési tevé*kenységgel is próbálkoznak majd.