Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-07 / 56. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 7S. évfolyam, 5G. szám 1Í)S8. március 7., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint h előfeltétel M ilyen érzés, vajon magasházban lakni? A benne élők azt mondjak, rossz; a fönntartók azt, hogy drága. Milyen érzés vajon ma. Magyar­országon egy nagyüzemben dolgozni? Néhány kivé­teltói eltekintve, akik tapasztalták, tapasztalják, azt mondják, nem túl jó az elszemélytelenedés, az elide. genitó jelenségek miatt. A bankok, felügyeleti szer­vek, elméleti tanulmányok pedig azt mondják: sok­szor nagyon is drága a nagyüzemi termelés kialakult, magyar típusú struktúrája az országnak. Hogy miért is emlegetem fól ezeket a kérdése­ket? Például, mert a napokban kezembe került a KISZ KB „Milyen szocializmust építsünk?" című vi­taanyaga, amely többszörösen és valóban izgalmas. Például azért, mert valóban progresszív szemléletet tükröz, s mert például olyan mondat is található benne, hogy „... az árucsere éppen olyan elengedhe­tetlen elóföltétele a szocializmusba való átmenetnek, mint a kistermeléstől a gépi nagyüzemi termelés fe­lé való elmozdulás." Ezt a föltételezést pedig nem­csak azért érdemes idézni az anyagból, mert elméle­tileg igazolhatatlan, ideológiailag alátámaszthatatlan. hanem elsősorban azért, mert szinte pontosan jelzi politikai-gyakorlati gondolkodásunk gyakori skizof­réniáját. Nevezetesen azt, hogy a marxi modellből szervesen kialakítható szocializmusképre sok-sok év­tized alatt rárakódott és teljesen áthatotta azt a sztálini modell szemlelete és gyakorlata. Méghozzá olyan szervesen egybeépülve vele. hogy gondolkodá­sunkban ma is meghatározóan jelen van és hat. Hogyan is történt? Valóban gigantikus vállalko­zás volt a politika terrénumában a szocialista átme­net megteremtése, megalapozása. S mintha ennek szerves következménye lett volna, hogy a hamarosan kialakuló sztálini szocializmusmodellben szinte min­den kérdésben a gigantománia érvényesült. Amely a szolgáltatásokat, a termelést csakis nagyüzemi ke­retekben tudta elképzelni, s amely a világméretű politikai-társadalmi változások vágyához, céljaihoz szinte szervesen rendelt hozza gigantikus. olykor kontinensnyi méretű természetátalakító törekvéseket és célokat. A politikai terrénum céljai által megha­tározott módszerek mintegy átgyűrűztek a gazdasag, a társadalom mindennapjaiba. lgv jöhettek létre olyan tervek, nnnt például a szibériai folyók, folyás­irányának megváltoztatása (amelyeket szerencsére a politikai változások átadtak a múltnak), melyek ir­galmatlan befekteteseket igényeltek volna a társada­lomtól elvont tőkékből, ellenértékként óriási ökoló­giai kockázatokat nyújtva, s a megtérülés totális bi­zonvta la nságá t. Nagyjából ugyanennek a gondolkodásmódnak lett szerves következménye a nagyüzemű szemlélet abszo­lutizálása. amely Magyarországon például az indoko­latlan vállalati összevonásokban nyilvánult meg. vagy például a kisszolgáItatások államosításában, szövet­kezetesítésében. Mindennek aztán többféle következ­ménye lett Az egvik: sokféle hiány keletkezett u pia­con, szolgáltatásokban és árukban, rontva a társada­lom közérzetét, és működésének hatékonyságát. Hi­ány, hiszen a létrehozott nagy szervezetek immár nem voltak kénytelenek vevőikből megélni, a piaci kereslet változásaira gyorsan és kedvezően reagálni; minőségben, választékban és árban azt nyújtani, amit a vevő keres Hisz az ilyen szervezetek fönntartása immár állami érdekké vált. hatékonyságuk hiányát (magyarul veszteségeiket) központi pénzekből kom­penzáltuk. Központi penzekböl? Igen Csakhogy ezek n pénzek elvonásokból szulettek, a társadalom, altat megtermelt javak szinte teljes kórű központosításá­ból és újraelosztásából. Ez a mechanizmus viszont konzerválta a kevésbé hatékony, veszteséges tevé­kenységeket, visszafogta a gazdaság és a társadalom lehetséges húzóerőit. S volt még egy baja. A közpon­ti pénzek újraelosztási mechanizmusai sokszor olyan presztízs-nagyberuházásokat hívtak életre. melyek megtérülése mar a döntés időpontjában ketséges volt. Csakhogv a létrejött gazdasági mamulszervezetek so­káig oly módon tudtuk befolyást gyakorolni kor­mányzati döntésekre, saját érdekeiket politikai-társa­dalmi érdek rangjára emelve, amely hutások elől a kormányzat képtelen volt kitérni. K mechanizmusok következménye lehetett töb­bek közólt az, hogy evli/edeken at milliárdokat for­dítottunk a termelés bővítésére út'v. hogy e ráfordí­tások hatékonysága nem mérettetett meg soha a pia­con. nug az egészségügyre, az infrastruktúrára, az oktatásra egyre inkább a maradékelv alapján lutott csak penz. Mégis, az. oriasi, tennelesi célú befekteté­sek valódi gazdasági-társadalmi, piaci kontroll nélkül mára immár csak a szűkített újratermelést biztosít­ják, vagyis a negatív tendenciákat erősitik. E gyik kollégám kérdezte meg egyszer a borbély­tól: miért ilyen drága a hajvágás? Mire a válasz: — Tudja, hány embert kell nekem el­tartani a kozpontban ahhoz, hogy magának levágjam a haját? Nos, ez is egy modell a sok közül, gondja­ink egy piciny tükre. De ez is nyilvánvalóvá leszi a célt: az adott tevékenységhez szükséges méretek ki­alakítását a gazdaságban és a társad a lomban, a pia­ci-tarsadalmi-gazdasági kontrollmechanizmusokkal együtt. Múlhatatlanul szükséges eszközök ezek. me­lyek jelen vannak napjaink vitaiban, s a kormány­programban is. Igaz, sok-sok ellenérdekeltséggel együtt. Szávay István üres éttermek ­haszontalan" haszonkulcsok Nem etetni, itatni jó a vendéget! Péntek délben sem volt már könnyű ülőhelyet talál­ni a Gösserben. Igaz, még csak a hónap első hetét ta­possuk, s így, fizetés után talán kicsit többet megen­ged magának az ember. Akar egy korsó sört is — negyvenöt forintért. Kiss Komán üzletvezető mégsem ilyen optimista: — Napi két-háromezer fo­rinttal csökkent a forgal­munk at idén. A megemel­kedett arak és az új forgal­mi adó mellett egyre keve­sebb embernek futja a szó­rakozásra. Hiába megy el előttünk, ha nincs pénz a zsebében, eszébe se jut, hogy beugorjon hozzánk. Kérdez­ze meg a taxisokat, hány embert visznek haza estén­ként? ök is megérzik a csökkenő éttermi forgalmat. A törzsvendégek is ala­posan megérezték az árvál­tozást : — Aki eddig két korsóval ivott meg, az most lement egyre. Mi minőségi sörtáru­lunk, s ennek persze meg­van az ára is. Januárban csökkent a beszerzési ár, de a 25 százalékos forgalmi adó miatt mégis 5 forinttal emel­nünk kellett... A laposodó pénztárcákat meglátni a borravalón is. Ezt nem „bruttósították" fel a ven­dégek. sőt... Egvre többen vannak, akik fillérre kiszá­moljak a számlát. * A százszázalékos haszon­kulccsal működő sörözőnek azonban a rezsi- és beszer­zési költségek után hírből sem marad annyi, mint azt sejtené az ember. De így is szerencsések. Azért is, mert nem meleg konyhás étte­remben mérik a sört. Hogy miért .. .? Erre már a Csongrád Me­gyei Vendéglátóipari Vál­lalat központjában jövök rá: — Az ételforgalom még kétszáz százalékos fiászon­kulccsal és adómentesen is legtöbbször ráfizetéses — kezdi a beszélgetést Nyíri Ferenc kereskedelmi igaz­gatóhelyettes. — Az igazi hasznot az ital hozza. Itt jó­val kisebb ráfordítással, de nagyobb haszonnal dolgoz­hatunk. Az ételeknél ugyan­is drasztikusan megugrott az alapanyagok beszerzési ára. Különösen a süteményeket érintette érzékenyen az ár­emelés. Ha folytatódik az év első két hónapjában ta­pasztalt vásárlói magatartás, akkor nyolcmilliós kiesésre kell számitanunk az idén a sütemény forgalmazásban. — Es az éttermek, ven­déglök? — Ott is csökkent a for­galom! Az azelőtt meglevő árkülönbségek tovább szó­ródtak. Egyre inkább az ol­csóbb, de szerényebb szol­gáltatást nyújtó vendéglőin­ket keresik. Drága helyre csak ritkán mennek be a vendégek. Az is igaz, hogy a hónap első két hetében jó­val nagyobb a forgalom, mint a hónap végén. Akkor már csak az élelmiszerbolt­ból hazavitt ételre, italra, süteményre futja. * Az árképzés dzsungelében nem túl könnyű eligazodni a képzetlen vendégnek. Hi­szen nem ritka, hogy az egyik helyen sokkal szeré­Vendéglátós helyzetképek Schmidt Andrea felvétele Élénken emlékezhetünk még arra az dőre, amikor azt mondtuk, azért építünk, zsebkendönyi konyhákat. mert e'öbb­útóbb úgyis vendéglőbe járnak majd en­ni, inni az emberek. Elég sokáig bírtuk is az iramot a vendéglői árakkal. Néhány éve még könnyebben be-bekukkantott az ember egy vacsorára, egy pohárka italra valamelyik kiskocsmába. Azután, \ ahogy csökkent az életszínvonal, vékonyodott a pénztárca, egyre többször maradtunk ott­hon. A vendéglői árak közben úgy kúsz­tak föl, mint a tűző napra kitett hőmérő. Ma már annak is örülünk ha egy-egy névnapol, házassági év­fordulót nem otthon, hanem valame­lyik étteremben ülhetünk meg. Hogyan tovább...? — kérdezik a szakemberek. Meddig kúszik még az ,,árhömérő"? — méltatlankodnak a vendegek. Milyen ki­látásokkal indult az idei nehéz esztendő­nek a szegedi vendéglátóipar? Erre ke­restünk választ a hétvégen. nyébb szolgáltatásért is többet kell fizetnünk, mint a másik vendéglőben a job­bért. Legutoljára húsz éve „állították be" az árkulcso­kat, azóta szépen lassan át­csúszott a vendéglátás a sza­bad árformába. Csakhogy a korábbi korlátokat legtöbb­ször még mindig magukon viselik a vendéglők. A pia­ci kereslet pedig egyre job­ban gátat szab az árak eme­lésének. Az üzletvezetőknek ugyanakkor alig van lehe­tőségük arra, hogy érdem­ben beleszóljanak az árak­ba, versenyezzenek olcsóbb ételekkel, italokkal. Ha fel­színen akarnak maradni, legfeljebb jobb szolgáltatás­sal, tisztasággal, udvarias­sággal csalhatjak oda a ven­déget. — Legnagyobb gondot mégis az u/.emi, munkahelyi ét­keztetés jelenti — kapcsoló­dik be a beszélgetésbe Ko­vács Sándor, kereskedelmi menedzser. — Januártól megszűnt az ártámogatás, s nőttek a nyersanyagárak — ezt a vendégeink aligha ér­tik meg Csak azt látják, hogy jóval többért ugyanazt tudjuk nyújtani. A Szegeden több mint száz vendéglőt, büfét üze­meltető vállalatnak mégis az a legnagyobb gondja, mi lesz április elseje után? — Várható, hogy tobb élelmiszer arat emelni fog­ják a gyártók Mi viszont már aligha tudjuk'ezt to. vabbadni a vendégeinknek. Ha mégsem lesz más vá­lasztásunk, alighanem to­vább fog csökkenni az amúgy is megcsappant for­galom. * Valamivel szabadabban mozoghatnak, kalkulálhat­nak a szerződéses üzletek — gondolná az ember. De nem egészen így van: — Ha én az étterem ud­varán szeretnék levágni egy disznót, akkor elképzelni is rossz, mennyi engedély, pe­csét kellene húzza -- mond­ja a Bárka étterem szer­ződéses üzletvezetője, Tóth Miklós. — Pedig, a vendég is jobban járna, mi is. — Megéri még „szerződ­ni"? — Nálunk kicsit nőtt is a forgalom az idén. Az embe­rek inkább az olcsóbb he­lyeket keresik. Itt pedig igencsak szeré­nyen emelkedtek az árak. Az étlapot végigbogarászva kiderül, száz forint felett nem is kínálnak ételt a má­sodosztályú helyen. A vá­laszték persze nem túl bő­séges. Miért' — Mert nem etetni, ha­nem itatni üzlet a vendé­get. A teljes forgalom után kell adózni, haszon viszont csak az italforgalmon van. — Ügy tűnik, alapvetően kétféle üzletpolitika hatá­rozza meg a szegedi vendég­látást (is). Az egyik tábor a kis forgalom — nagy ha­szon, a másik a nagy forga­lom, szerény haszon elméle­tet vallja. — Nézze, ha emelnénk az árakat, jóval kevesebb mun­kával kereshetnénk ugyan­annyit. Csakhogy ... ezt a szakmát is hosszú távon éri meg becsülettel csinálni. Van, aki két év alatt ke­res annyit, mint mi tíz alatt. Aztán legfeljebb lebukik, mert türelmetlen volt. Egy dolog azért mégis ide­gesiti mostanában az üz­letvezetőt: — Olyan bonyolultra si­került az új adózási szisz­téma. hogy könyvelöt kel­lett felvennem. Pedig se konyhafönököm, se ételnor­másom nincs. Mindent meg­csináltam eddig magam. * A HungarHotels Szeged hat legelegánsabb, s persze legdrágább éttermét, cuk­rászdáját, szállodáját üze­melteti. A csökkenő keresle­tet talán itt lehet legin­kább megérezni. Igaz, az éttermi vendégek nagy ré­szét mar eddig is a kult'ol­di szállóvendégek jelentet­ték. A hazai vendégek mar évek óta nem bírják az iramot a magas árakkal. — A szállodai forgalmunk viszont drasztikusan csök­kent az idén. A szovjet és bolgár csoportok nem „nyel­ték le" a forgalmi adóval megemelt árainkat — mond­ja Pálfy István területi igaz­gató. — Egyszerűen vissza­mondták az utakat. A bel­földi forgalom viszont mar évek óta folyamatosan csök­ken. Annak ellenére sem változott a helyzet, hogy most, előszezonban 1HU0 fo­rint helyett 485-ért kínálunk egy szobát. Szerencsére a rendezvé­nyek, balak száma nem csökkent Csak a résztve­vők vannak kevesebben, ami egyértelműen a pénz­hiányra vezethető vissza. Az. viszont a pénz bőségére, hogy néhányan elmaradtak a rendszeres vacsoraestekröl. Attól tartanak, hogy az idén már lesz, aki megkérdezi tő­lük: erre miből telik? Lám, vastagabb pénztárcával sem könnyebb, mint a vékony­nyal. — Az Alabárdos étterem kivételével szinte mindenütt minimális < a forgalmunk. Csak egy-két asztalnál ücsö­rögnek esténként. Ha nem sikerül fellendítenünk a szállodaink forgalmát, ak­kor aligha változik a hely­zet. * Milyen a szegedi vendég­látás arca 1!>88 márciusá­ban? A kép minden bi­zonnyal sokkal árnyaltabb, mint azt néhány hely be­mutatása után gondolnánk. Hiszen a szolgáltatások szín­vonaláról (sokszor színvo­naltalanságáról) még szót sem ejtettünk. Egy biztos, a vendéglátás is számtalan gonddal küzd. Egyetlen kér­dés mégis idekívánkozik az írás végére: hogy lehet az, hogy ilyen magas haszon­kulcsok és árak mellett is ráfizetéses vendégül látni Szeged polgarait? Lehel, hogy a vendegloknek is vol­na min elgondolkodni mos­tanában? Uafai Gábor I

Next

/
Oldalképek
Tartalom