Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-29 / 75. szám

Szerda, 1988. március 23. 5 Képernyő Mi voit a tévében? Mondtam neki, hogy nem rendes közvéleménykutatás az, amit csinál. Ezzel a kérdéssel, hogy mi volt a tévében, eleve azt a képzetet kelti a megkérdezettben, hogy ő maga, a kérdező, egész héten semmit sem látott a tévében, teljesen tájékozatlan, következésképpen a kérdésének, illetve a reá adandó válasznak nincs semmi jelentősége. Az igazi közvélemény-kutatók ezt másképpen csinálják, magyaráztam. Részletekről érdeklödnek, konkrétumokról, így a megkérdezett úgy érzi, valamit muszáj válaszolnia és ezt meg is teszi. Fogadjunk, mondtam, ha azt kérdeznéd, mit szól az Egy gazdag hölgy szeszélye című szerdai tévéjátékhoz, kiderülne, hogy mindazoknak legalább a 60 százaléka mégis látta, akik a te lehetetlen kérdésedre amúgy azt válaszolnák: semmit se láttak. Vagyis arról van szó, hogy az emberek hétfőre felejtenek? — kérdezte ismerősöm fölragyogva. Ez megnyugtató, folytatta, mert ez természetes. Ö bizony már valami betegség-tünetre gyanakodott, valami rosszra, általános étvágytalanságra, ha értem, mire gondol... Látszik, hogy azelőtt tényleg mindenevő voltál, nyugtáztam elismerően, ez a „ha érted mire gondólok" ez ékesen bizonyítja. Az angol —amerikai filmek dialógusainak magyarra fordítói használják előszeretettel, ha kell, iha nem, rendszeresen rosszul bánnak a töltelékszavakkal, ellenben a miszizt. meg a misztert nem fordítják, pedig jót tenne a társalgásainknak, ha begyűrűzne a szókincsünkbe, hogyan kell megszólítani a beszélgetőpartnerünket. Megütődve nézett rám. Ügy látszik, mégsem értem, mire gondolt ő, amikor az étvágytalanságot emlegette, pedig hát nekem hivatalból kellene politizálnom, ehelyett holmi fordítói pitiségekkel foglalkozom, hát ő megmondja, kerek-perec, hogy az embernek bizony nemcsak a Iminden reggeli lejtől lehet csömöre, hanem mindentől, már a kakaó sem kell neki, a teáról nem beszélve, mert megfeküdte a gyomrát valami és úgy megy el a tegnap még ínyencségnek tartott étek mellett, mint a pinty, már rá se legyint, mással van elfoglalva. A pinty nem legyintget, és a legritkább esetben van gyomorrontása, válaszoltam, mire ismerősöm faképnél hagyott. Szó nélkül, köszönés nélkül, valószínűleg dühösen távozott. Megnyugodtam. Az emberek még kihozhatok a sodrukból. Nem szólva arról, hogy valami azért még mindig érdekli őket. És szeretnek egyenesben beszélni, kerek-perec. Sulyok Erzsébet Á tanulók névsorából törölve 1000 szó képekben Oroszul, angolul Hetek óta közvéleményt kutatok — meséli ismerősöm. Hétfőnként fölteszem a kérdést, akinek csak tudom, családtagoknak, barátoknak, kollégáknak a munkahelyen. A gyerekek a vasárnapi Benjit mondják, a felnőttek semmit sem mondanak. Nem is tudom... — válaszolják tétován és udvariasan, mások letorkolnak, hagyjam békén őket ezzel a hülyeséggel, megint mások az arcomba nevetnek és kibökik: semmi. Ez a válaszuk a kérdésre: mi volt a tévében? Neked tudnod kell, hivatalból: mégis mi ez? Ismerősöm várakozóan nézett rám, a vállvonogatásra elmagyarázta, miért érdekli annyira, hogy kit mennyire érdekel, mi volt a tévében? Azt mondja, furcsa dolgokat tapasztal magán. Azelőtt valóságos tévéfalónak számított, mindenevőnek, esténként odaült, kikapcsolódni, szórakozni, töltekezni, információkhoz jutni, műélvezni. Mostanában? Nemigen kapcsolja be a készüléket. Nehéz megmagyaráznia, miért, lehet, hogy egyszerű túltelítettségről van szó, nem lehet büntetlenül húsz évig egyfolytában tejet inni reggel, az ember előbb-utóbb egy kis kakaóra, teára, másra vágyik. De lehetséges az, hogy mindenki egyszerre? Hogy ö pont mostanában, azt még csak érti, de a többiek? Akiket hétfőnként kérdezget? Az egész világon ismert és elismert Larousse Kiadó emblémája először jelenik meg magyar könyv fedelén. Európa e részén elsőként látható a jellegzetes „L" betű és a magvető lány figurája. A könyvbarátoknak nem kell magyarázni, hogy a Larousse név már 136 éve az igényesség és a megbízhatóság szinonimája. Aki pedig még nem hallott a Larousseról, bizonyára megismerkedik vele a közeljövőben, mivel az Interpress Kiadó az elkövetkező hat-nyolc évben 3—4 Larousse-kiadvánnyal jelentkezik évente (májusban jelenik meg például A világ felfedezése című nyolckötetes rajzos regénysorozat első albuma). No, de egyelőre még csak az 1000 szó .. ,-nál tartunk. Ez a gyönyörű képes szótár — a kivitelezés a Kossuth Nyomdát dicséri — eredetileg francia nyelven jelent meg 1985-ben, hogy elősegítse a nyelvtanulást gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Még ugyanebben az évben kiadták angolul, németül. olaszul, spanyolul és portugálul. Az IPM szerkesztőség az angolt választotta, azzal a kikötéssel, hogy engedélyezzék számára az orosz nyelvű változat elkészítését. Engedélyezték. Így született meg az 1000 szó képekben angol—orosz — a szószedetben angol—magyar —orosz — nyelvű változata, immáron Larousse—Interpress emblémával. (Az orosz nyelvi változat teljes egészében, az angol pedig részben Fazekas Istvánnak, a Politikai Főiskola idegennyelvi tanszéke vezetőjének a munkája.) Magyarországon egymillió-száztizennyolcezer (!) azoknak a száma, akik oroszul tanulnak az általános és középiskolákban, valamint a felsőfokú tanintézetekben. a legenyhébb fogalmazás szerint is elkedvetlenítő eredménnyel. Az angolul tanulók száma is százezrekkel mérhető, s bár a végeredmény itt valamivel jobb, mint az orosznál, a félreértések elkerülése végett szögezzük le: ez a „jobb" meg sem közelíti a jót! Évtizedek óta mondjukírjuk, hogy e két nyelv segítségével jószerével a világ bármely részén elboldogulhat a kalandozó magyar. Az eredményt ismerjük, sajnos. Az 1000 szó... ezen az áldatlan helyzeten igyekszik segíteni a maga kedvesen játékos, ötletes eszközeivel. Nem állítjuk persze, hogy aki megveszi a Larousse— Interpress angol—orosz képes szótárt, az már kopogtathat is a megfelelő nyelvvizsgabizottság ajtaján. Először is — hogy átfogalmazzunk egy régi közhelyet —, minden szótár annyit ér, amennyit megtanulnak belőle. De még ennél is fontosabb: az 1000 szó... csupán egy ezerszavas alapszókészletet ad, amely — éppen a bűbájos vizuális élmény segítségével —, gyorsabban és könnyebben megtanulható, mint bármely más. üdvösnek kikiáltott módszerrel. Ha létezhet egy könyvnek érdeme, úgy az 1000 szó .. ,-é elsősorban az, hogy éppen a két nyelvet, az angolt és az oroszt társította egymással, méghozzá kedvesen, ötletesen, esztétikusan. A Hazafias Népfront pedagógiai bizottsága a közelmúltban néhány szegedi középfokú iskolában a tanulók kimaradásának okairól, számukról, sorsuk további alakulásáról tudakozódott. A bizottság tagja, a nevelési tanácsadó vezetője, Kiss Ferenc pszichológus mondta el: — A vizsgálat során öt intézményt kerestünk fel: a 624-es számú szakmunkásképzőt, ahol az elmúlt tanévben 134-en a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképzőt, ahonnan 38an, a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskolát, ahonnan 27-en, és az Ortutay Gyula megyei diákotthont, ahonnan öten maradtak ki az elmúlt tanévben. A kimaradás okai között leggyakrabban szerepelt: a hiányos alapképzésből fakadó állandó sikertelenség, a gyenge tanulmányi eredmény, a minimális kudarctűrőképesség, a csalódás, és megtalálhatók a családi okok. A népfront pedagógiai bizottságának vizsgálata azt támasztja alá, s a szerzett tapasztalatok birtokában elmondható, hogy a beilleszkedési nehézségekért nemcsak a befogadó iskola a felelős, hanem legalább anynyira az elbocsátó, felkészítő intézmény is, mert nem alakította ki tanulóiban az értelmes alkalmazkodás képességét. A befogadó iskola viszont azért marasztalható el, mert a gyereket csak 16 éves korában bocsátja el, jóllehet, már korábban láthatják az oktatók, a diák nem képes teljesíteni a vele szemben támasztott követelményeket. Ha időben jeleznék a hivatásos pártfogók, minden bizonnyal többet tudnának segíteni, és a gyerek eltávolítása sem lenne oly drasztikus. A valódi ok tehát az általános iskolai képzésben keresendő, hiszen kitalálták a bukásmentes általános iskolát, ahol osztályról osztályra lökdöshető kettesekkel a diák. S e ketteskék mögött nincs, vagy minimális tudásanyag van, következésképpen alap sincs, amelyre építhetne a középfokú oktatási intézmény. A pedagógus sem hibáztatható, hisz a tanterv szabta erőltetett menetben lassacskán Pedagógiai értelemben az alkalmazkodás „az ember magatartásának igazodása környezete meghatározott követelményeihez". Ha ez az igazodás sikertelen, az ember feladja, kilép abból a közegből, amelynek normái, elvárásai, követelményei számára megvalósíthatatlanok. A középiskolákban — kivált a szakmunkásképzőben — egyre gyakoribb a lemorzsolódás, a kimaradás. nemhogy nevelni, de a didaktika követelte begyakoroltatásra sincs ideje. Az óriási létszámú osztályokban az oktatás más feltételeinek hiányaival is küszködve nem lehet úgy tanítani, hogy a pedagógusnak módja és lehetősége nyíljon még a gyerek lelkét is pátyolgatni, egyenként segíteni a küszködöket, akár a szaktantárgyak oktatásában, akár lelkileg. Arról nem is szólva, hogy a becsületes munkának, szakmának manapság nincs értéke, s így ösztönzőként ez sem hívható segítségül. Nem újkeletű a hivatásos pártfogó munkájában az iskolából kimaradottak segítése. A Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet immáron tíz esztendeje több ok miatt is vállalja ezt. Azon túl, hogy az iskolából kimaradt, jószerével minden hivatalos intézmény látóköréből kikerült diákok elkallódását megakadályozza, kimondvakimondatlan a felderítőszándék is vezérli a lemorzsolódottakkal való törődésre. Hiszen a kimaradás okai közt családi problémák is föllelhetők. Persze — ahogy Ormos Tivadar fogalmazta — borotvaélen táncolnak, hiszen nincs jogosítványuk arra, hogy — képletesen szólva — becsengessenek a családokhoz segítőszándékukkal. Akadnak olyan szülök, akik bizony kikérik maguknak a zaklatást, és magánügyeikbe történő jogtalan beavatkozásnak tekinIsmét Csongrád megyei hónap lesz a rádióban: mától a Magyar Rádió mintegy harminc adásban sugároz különféle, szűkebb hazánkkal kapcsolatos programokat. Március 29-én a Bartók rádióban a Canticum kamarakórus felvételeiből hallhatnak este fél 6 órai kezdettel, március 31-én a Petőfi adón délután 4 órától zenés beszélgetés lesz — élő adásban — a Szegedi Nemzeti Színház két művészével, Gyimesi Kálmánnal és Réti Csabátik a pártfogók humánszolgáltatását. Szerencsére a szülők többsége a Gyivi „idézésére" eljön annak reményében, hogy a gyerekeknek a hivatalos szerv segítségével sikerült állást találnia. A Gyivi pártfogóinak vannak bázisüzemei, ahol elhelyezhetik az iskolából kimaradottakat, és a munkaügyi szolgáltató iroda is csokorra való munkahelyet ajánl fel, ha kérik. Mindezt persze már múlt időbe is tehetjük, hiszen manapság — és a jövőben kivált — a szakmát nem tanult, magyarán semmihez se értő gyerekek elhelyezkedési esélyei egyre kisebbek. Pedig a kimaradottak létszáma egyre nő. Az elmúlt tanévben Csongrád megyében 337 esetben jártak el tanulói viszony megszüntetésében a gyermekvédő intézet pártfogói. Ez bizony akárhogy is számoljuk, legalább tíz tanulóosztályra való létszám. Bármennyire is — nevéből fakadóan — az ifjúság védelme a Gyivi feladata, korántsem csak az amúgy is nehéz esetekkel megáldott pártfogókra kellene hárítani a kallódó gyerekek munkába állításának, avagy más pályára vezérlésének nem kis gondját, és beilleszkedésük további figyelemmel kísérését. A pályaválasztási intézet, a nevelési tanácsadó, a munkaközvetítő, a művelődési osztály és a gyermekvédő intézet együtt, összehangolt munkával bizonnyal többet tehetne azért, hogy az a fiatal, aki már tizenévesen egy nagy kudarcot megélt, ne fusson ismét vakvágányra, hanem, képes legyen helyét, szakmáját megtalálni. A pedagógiai bizottság elnöke, Szabó G. Mária azért kezdeményezte ezt a ifelmérését, hogy számadatokkal, tényekkel, sorsokkal és a szakemberek véleményével bizonyítsa: összehangolt munkával lehet csak valódi, kézzel fogható segítséget adni az iskolából kimaradt gyerekeknek. A koordinátor szerepét azonban, úgy tűnik, senki sem vállalja. Kalocsai Katalin val. Április 2-án a Színről színre, 4-én a Hogy tetszik lenni? műsorában foglalkoznak Csongrád megyével, április 5-én pedig a Szegedi Szimfonikus Zenekar hangversenyét közvetítik Oberfrank Géza vezényletével a szegedi színházból. Április 6-án Juhász Gyula-műsor lesz a Petőfi adón, s egyebek között több Csongrád megyei népdalkör, a Riverside countryegyüttes és a Wetner kamarazenekar is reprezentálja majd Csongrád megyét a rádiós hónapban. Egyezkedő beruházók A Szegedi és a Csongrád Megyei Beruházási Vállalat egyesítési menetrendjében jelentős esemény volt, hogy végre az érintettek egy teremben ülhettek, ha már úgyis egy cipőben járnak. Külön-külön már megszavazták a közgyűléseken, hogy nem konkurálnak egymással az egyre szűkülő beruházási piacon, hanem egy új vállalatot hoznak létre. A mikéntről azonban eltértek az álláspontok. A sarkalatos kérdés: ki legyen az alapító? A napokban most már együtt határoztak, szavaztak erről a számukra fontos kiindulópontról. A városiak szószólói azzal érveltek, hogy a legtöbb munkát a szegedi tanácstól várhatják, így talán jónéven vennék, ha gazdaként rájuk esne a választás. A megyeiek viszont már kialakított, egész megyére szóló létfontosságú kapcsolatrendszer miatt kardoskodtak a megyei tanács „gyámkodása" mellett. A szünetben ezt az egyik területet járó ember így kommentálta, látván, hogy nem érzem át az ügyrend fontosságát: — Ha egy községi tanácstól «.'•karunk munkát vállalni, számít, hogy mi a „megyétől" vagyunk, mégha közvetve is. Hisz ők is odatartoznak. A városi tanáccsal nincs ilyen kapcsolatuk, sőt, esetleg nem vennék jónéven, hogy annak egy vállalata belépillanthat a kártyáikba, egy-egy beruházás kulisszatitkaiba. Szóval mindkét részről elhangzott a kortesbeszéd. A szavazás esélye egyforma volt, hisz 33-an voltak jelen mindkét vállalattól. A 66 voksból kettő érvénytelen volt, 19 a városi tanácsra esett, 45 a megyeire. Jómagam ennél szorosabb arányt vártam, úgy látszik, a döntésnél nem az számított, hogy honnan jöttek, hanem az egyik érvrendszer a többség számára elfogadhatóbbnak bizonyult. Megfigyeltem, hogy a magasabb beosztásban levők vállalták inkább a felszólalás nyílt ütközéseit, s védték a saját mundér becsületét. Többen igyekezték újra és újra előcitálni a nézeteltéréseket, sértő mendemondákat. A hallgatóság ezúttal nem volt „vevő" a cirkuszra, csitító hangok hallatszottak. A mellettem ülők egyike így összegezte véleményét: „Mit vacakolunk az alapítón, a lényeg, hogy harmadikán legyen fizetés." Ügy tűnik, ők már túlléptek az elmozdulás béklyóját jelentő presztízsszempontokon. Amennyiben a tanácsok ígéretükhöz híven elfogadják a közgyűlés alapítói ajánlását, felgyorsulnak az események, kiírhatják a pályázatot az igazgatói székre, s július elsejétől startolhat az új vállalat. Szorít az idő, a zökkenőmentes átállás érdekében munkacsoportok működnek együtt a részletkérdéseik kidolgozásában. Legalábbis ebben állapodtak meg. A tartalmi munka még hátravan. T. Sz. I. Csongrád megyei hónap a rádióban Új lemezek Bad (Michael Jackson); Dés László—Bereményi Géza: Hallgass kicsit (Básti Juli, Cserhalmi György); Fordul a világ (Koncz Zsuzsa — kazettán is); VI. táncháztalálkozó (Hegedős-együttes, Sebestyén Márta, Szvorák Katalin, Téka együttes. Kalamajka együttes); Latinovits Zoltán szentesi előadóestje (kazettán is); Szilvesztertől szilveszterig — Saskabaré; Terített betli (Betliduó); Walking on a Rainbow (Blue System) Kalmár Magda és Melis György magyar nótákat énekel; Müller—Tolcsvay—Bródy: Doktor Herz (részletek a Madách Színház zenés játékából); Paganini 24 caprise op. 1. Fuvolára átdolgozta: Jules Herman (Drahos Béla, fuvola); Eladó a menyaszszony (Gémes-trió). Kazetták: Lakatos György és cigány zenekara játszik; Pataki István magyar nótákat énekel; Ballada Adelinenek (Richard Clyderman); Between Two Fires (Paul Young); Whitney (Whitney Houston)