Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-28 / 74. szám

Hétfő, 1988. március 28. 3 Eredményes vasúti akció Az év eleji szállítási lema­radások pótlására, a vasúti kocsik jobb kihasználására törekedve a MÁV Vezérigaz­gatóság március 25., 26. és 27-ére tavaszi rakodási kam­pányt hirdetett. Az akció a Dél-Alföldön eredményes volt. A MAV Szegedi Igazgatóságának öt •megyét érintő munkaterüle­tén péntéken, szombaton es vasárnap összesen 3 ezer 300 vagont fogadtak, ürítettek 'ki, ugyanakkor, mintegy 1 ezer 300-at megrakottan in­dítottak útnak. Az igazgató­ság vasárnapi ügyeletétől kapott gyorsmérleg tanúsága szerint, ez alkalommal 10-15 százalékkal nagyobb forgal­mat bonyolítottak le, mint az első negyedév bármelyik ko­rábbi hasonló időszakában. örvendetes, hogy meg­gyorsultak az építőanyag­szállítások. A három nap alatt 250 vagon kavics, zú­zott kő és kohósalak érke­zett Bács. Békés és Csong­rád megyébe a közúti igaz­gátóságok, az építő vállala­tok — köztük a Délép-tele­peire Délegyházáról, Kiskun­dacházáról, Szalkszentmár­tonból, valamint — a kohó­salak — ózdról és Diósgyőr­ből. Az üzemek idejében törté­nő exportterv teljesítésében fontos segítő szerep hárult a hét végén a vasutasokra. A szegedi, a nagyőrösi és a bé­késcsabai konzervgyárakból együttesen 60 vagon árut in­dítottak, nagyrészt a Szov­jetunióba. Csaknem ennyi vasúti kocsiban utazott élő­állat — szarvasmarha — ugyancsak külföldi megren­delőkhöz. Az igazgatóság egyik leg­jobb partnere, az Orosházi Üveggyár mind a 3 nap több irányvonatot rakott meg be­főttes üvegekkel, illetve üdí­tőitalos palackokkal. Az igazgatóság vasutasaínak kampányfeladatát segítették a Körös, a Tisza és a Kun­ság Volán Vállalatok dolgo­zói. Lezárták a rakpartot! Tovább árad a Tisza A Körösök együttes áradá­sának hatására a korábbi I. fokú árvízvédelmi készült­séget a Hármas-Körösön szombat reggel II. fokúra módosították. A Tisza is to­vább árad — kaptuk a tájé­koztatást vasárnap délelőtt Török Imre Györgytől, az Ativizig osztályvezető­főmérnökétől. Tegnap so­rompókkal zárták le a sze­gedi rakpartot. A Maros áradása Mákótól lelassult, de a romániai je­lentések a hóolvadás hatásá­ra lassú, folyamatos vízállás emelkedésről adnak számot. Sajnos, a meteorológiai hely­zet továbbra is labilis. Az előrejelzések szerint enyhe, változóan csapadékos időjá­rásra lehet számítani a fo­lyók vízgyűjtőterületén is. A meteorológiai hatások azonban tovább alakíthat­ják, módosíthatják a Tisza és mellékfolyóinak vízállását. Tudományos kutatás, fejlesztés Az MTA és az MTESZ ve­zetői — intézményeik együttműködési megállapo­dásának megfelelően — a napokban elemezték a hazai kutatás és műszaki fejlesztés helyzetét, időszerű problé­máit. Közös nyilatkozatuk­ban leszögezték: a gazdasági­társadalmi stabilizáció és ki­bontakozás érdekében erősí­teni szükséges a tudomá­nyos kutatás és műszaki fej­lesztés pozícióit. Szükséges, hogy az állami költségvetés­ből nagyobb összeget irá­nyozzanak elő tudományos kutatásra, infrastruktúrájá­nak fenntartására és fejlesz­tésére. Jelenleg ugyanis a ku­tatásra-fejlesztésre fordítha­tó pénzösszegeknek csupán 20 százalékát fedezik az ál­lami költségvetésből, mind­össze 0,7"/,,-t fordítják ku­tatásra-fejlesztésre. Fontos, hogy mindenek­előtt a gazdasági-társadalmi fejlődést előmozdító kutatá­sokat támogassák. A szerény teljesítményű intézetek tá­mogatását csökkentve növel­jék a Felsőoktatási Fejlesz­tési Alap és az Országos Tu­dományos Kutatási Alap forrásait. A kutatás-fejlesz­tés reálértékének tartásához fontos, hogy a nemzeti jöve­delemnek legalább 3 száza­lékát juttassák erre a célra. Már ebben az évben szüksé­ges megkezdeni a kiemelke­dően fontos kutatási tervek pótlólagos támogatását. In­dokolt, hogy az ez évi bér­politikai intézkedések során megfelelően javadalmazzák a műszaki fejlesztéshez hoz­zájáruló felsőfokú képzettsé­gű szakembereket. A nyilatkozat szerint elen­gedhetetlenek ezek az intéz­kedések, mivel évek óta egyre kedvezőtlenebb a ku­tatás, a műszaki fejlesztés és a felsőoktatás helyzete. A kutatóhelyeken az elavult gép- és műszerpark, a nem kielégítő könyv- és folyóirat­ellátás, könyvtári és infor­matikai szolgáltatás az alapfeladatok teljesítését is korlátozza. Országunkban a felsőokta­tás ellátottsága sem megfe­lelő. A 18-24 évesek 14 szá­zaléka folytatja tanulmá­nyait felsőfokú intézményék­ben. Évtizedek óta tart a szellemi munka társadalmi leértékelődése. Mindezek mi­att csökkent a kutatópálya vonzereje, a pályakezdő szakemberek anyagi gondok­kal küzdenek. S2ámolni kell azzal, hogy a tehetséges szakemberek lemondanak a kutatásról, vagy külföldön vállalnak munkát. Az MTA és az MTESZ ve­zetői nyilatkozatukban alá­húzták: a tudományos kuta­tás, a műszáki fejlesztés, a felsőfokú oktatás szerepe meghatározó a gazdaság, a társadalom fejlődésében. A tudományos potenciál a műszaki fejlődés további ha­nyatlása gátolja az ország fejlődését, versenyképessé­gét. Kinyilvánították azt is, hogy támogatják a Közalkal­mazottak Szakszervezeté­nek a szakmai tagozatok létrehozására vonatkozó kez­deményezését. Megítélésük szerint szükséges az is, hogy a reálértelmiséget tömörítő Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövet­sége — a SZOT-tal együtt­működve — a jövőben foko­zottabban éljen az érdekköz­vetítő, -feltáró, érdekvédel­mi funkcióval és rendelkez­zék az ahhoz szükséges jogo­sítvánnyal. Közösen meg­vizsgálják az űj adó­rendszer hatását a tudo­mányos kutatásra és a mű­szaki fejlesztésre. Egyes ren­delkezések tekintetében mó­dosítást indítványoznak. Esküt tettek a fiúk Katonák. A történelemkönyvek lapjairól marcona harcosok néznek ránk, kalandozó magyar, hitet nem ismerő zsoldos szegezi a lándzsát, mosolygós tüzérek remélik, hogy Gábor Áron rézágyúja győzelemre vezet. Katonák. Ma inkább csak frissen nyírt kamaszfejek, lánytól, családtól bú­csúzó álmodozók, az első fizetésre még pontosan emlékező zöldfülű szakik. De az ezerszer gyakorolt vigyázzmenetet verve, a feszes sor rendjére ügyelve már érzik azért — valami fontos kezdődik most éle­tükben. Érzik, hogy a „honvéd elvtárs" megszólítás mennyi, de mennyi kötelessé­get rak a vállra, s remélik, hogy a szolgá­lat, az első vizsga mégsem lesz oly nehéz. Katonák, akik szombaton kimondták: fo­gadom... Mert eskü volt, 1988 első kato­nai esküje. (Felvételünk a szegedi Kossuth laktanyában készült.) az olcsó, kevés az új... Már tavaly megmutatko­zott: Csongrád megye ma­gyar vendégei — az idegen­forgalom „szálláshely"-kate­góriájában — az olcsóbb le­hetőségeket keresték: a pan­ziókat; a kempingeket és a fizetővendéglátók szobáit. Spórolósabbak lettünk, leg­alábbis mi, belföldiek: 15 százalékkal kevesebb napot töltöttünk nyilvántartott szállásokon. Szembenéz-e ezzel a kihívással a megyei idegenforgalmi szakma, tud-e frissíteni az idén, hi­szen a belföldi turizmus méiscsak fontos — erre a kérdésre pontos adatokkal alátámasztott választ majd csak az idei év mérlegkészí­tése után lehet adni. Előze­tesként igazából csak az esé­lyek latolgathatok, a kínála­tot színesítő tények, elkép­zelések vehetők számba, (összefoglalónkban jórészt a Szegeden kívüli „étlap"-ból választunk ezúttal.) Csongrád megyei „étlap" Panaszok egy pultra dobva Ezt az irást kezdhettem volna egy, a Délmagyaror­szág olvasóinak oly ismert címmel, miszerint: „Hal­lottam, hogy . . ." Mert bi­zony hallottam! Először is azt, megérkezett a tavasz, amely legbiztosabb jele, hogy megkezdik szokásos honfoglalásukat a kis­ikerttulajdonosok. Má­sodszor pedig arról tájé­kozódhattam, hogy az előbb említett, csekélyke számúnak ma már aligha •nevezhető réteg igényeire nagy hangsúlyt fektetünk, hiszen az általuk megter­melt áru is egyik biztos alapja a jó közellátásnak. Ugye milyen szépen „össze­fogalmaztam" a hivatalos tényeket? Most pedig egy konkrét eset következik. A „nagy hangsúly" egyik fontos láncszemében. Sze­ged nagy forgalmú mező­gazdasági boltjában babot rendelt a vevő. Abból a vetni való fajtából. Kapott is akkora csomaggal, hogy ha ideje, meg szorgalma engedi, akár Kistelekig babbal boríthatná szeretett vidékünket. Mondja hát, mint vevő (no meg olyan ember, akire az előbb em­lített hangsúly van fektet­ve!), hogy kisebb kiszere­lésben talán, ha lehetne. Mondjuk, ha az eladó le­mérné a felét, s a sorban következő azt v.ihetné ma­gával, vagyis, hogy izé ... Nyelvi botladozásaim­ból talán már kihámozhat­ták a jól nevelt vevő ideg­állapotát, s talán a válasz sem lesz meglepő: „Éééén?! Hát mit gondol, van ne­kem erre időm?!" Hogy mit értettek az „erre" szócska alatt, szin­tén fölösleges magyarázni. Legfeljebb pontosítani, hi­szen ilyen bonyolult jog­ügylet esetében, mint az adásvétel, annyi minden előfordulhat. Például a ve­vő kívánság szerinti 'ki­szolgálása. Azt hiszem, ezt nevezik politiküsabban hangsúlyráféktetésnek. No, mint a fenti példa mu­tatta — azért ennyire nem rossz a helyzet. Mint ko­rábban egy párszor már szóvá tettem, jó néhány kereskedelmi egységünk­ben az istenért sem enge­dik, hogy a Lajtán túl megszokott piaci mecha­nizmusok (miszerint eladó a vevőért, s nem fordítva) csak úgy parttalanul elsza­Dorodjanák. A ki tudja mi­ből — hiánygazdálkodás? rossz fizetés? kicsinyke kiskereskedelmi árrés? el­adói képzés? emberi men­talitás? — szóval a ki tud­ja miből táplálkozó mai szokások között a legvál­tozatosabb módszerekkel lehet elérni, hogy a pult túloldalán álló pontosan tudja — másodrendű ál­lampolgárrá válik, ha a pénzért (ami abszolúte éppúgy kevesebb, mint ha relatíve nézzük (árut) ami esetében az ár épp fordít­va elemezhető) akar kérni. •Egyszer egy ABC-áruház Népsport sorában állva (Népsport sor alatt érten­dő az, amely végétől a pénztárig eljutva akár a hatcsoportos NB III. táb­lázatai is bemagolhatok), 'békésen bámészkodva ar­ra a megállapításra jutot­tam, hogy már maga az önkiszolgáló rendszer be­vezetése azt a célt szolgál­ta, hogy a vevő és eladó mind távolabb kerüljön egymás­tól, akár szavak nélkül is lebonyolíthassák adásvé­telnek nevezett jogügyle­tüket. Bécsben járva be kel­lett látnom, az a tétel sem alkalmazható minden nagy városközpontra, hiszen a ¿hopping City-nek elke­resztelt mamutboltban olyan hevesen kívántak kellemes karácsonyi ünne­peket, hogy majdnem elfe­lejtettem, mennyi valutá­ból is gazdálkodhatott). Amikor pedig ugyanitt ká­véval kínálták (pedig ak­kor már tudták ók is, mennyi az a valuta!) ijed­temben elkezdtem -firtatni egy japán képmagnós biz­gentyű árát. De hát ez rég volt, s ki tudja hogy já­rok, ha babot kérek, netán lécet, amelyet... Hát persze, a léc. Talán emlékszik még valaki ar­ra, néhány hónapja elme­séltem, hogyan is kell ön­tevékenyen lécet szabni az erre a célra kialakított boltban, veVönek és önke­zűleg, ha ki akar férni az ajtón. S hogy miért fontos ez most? Mert a bab­ügylet is békés véget ért. Két vevő közös erővel, egy véletlenül táskámban tar­tott sniccer (érts: vágóéi) segítségével, szemmérték és kézügyesség felhaszná­lásával megoldották a gor­diuszi (bab)csomót. S még ma is vetnek, ha ... Ugye, most már megnyu­godtunk. Igen, mi vevők. Hiszen, ha azt az átkos pesszimizmust felcserél­jük némi kis optimizmus­ra, mindjárt megállapítha­tó: a kereskedelem bizony nagy hangsúlyt fektet ránk, ügyel a „Csináld ma­gad" mozgalom sikerére éppúgy, mint vevők össze­ismertetésére, a technika­órákon elsajátított ismere­tek felelevenítésére. Most •már csak azt nem tudom, •mi lesz, ha a boltosnak el­törik mondjuk a lába? Ke­zébe nyomja a nővérke a gipszet? Vagy, ha utazna •a buszon? Átveszi a vo­lánt? S még valami nem tisz­ta. Mit is akartam én az­zal a Béccsel... ? Bátyi Zoltán Talán elmozdul végre a nyugvópontról az úgyneve­zett olcsó szálláshelyek ügye: a röszkei húsz, s a sándorfalvi 16 személyes panzió, az egycsillagos szál­lodai besorolást kapott, fel­újított Apáthy-kollégium, a vízművek Szőke Tiszáján ki­alakítandó fogadó, az ¿pusz­taszeri emlékpark szomszéd­ságában elkészült 200 szemé­lyes kemping, s a megye vá­rosainak kollégiumai a ta­valyinál több kispénzű ven­dég elszállásolását teszik le­hetővé. Rontja a mérleget ugyanakkor, hogy főként az adózás miatt már eddig há­romszáz éjszakázóval keve­sebbet tudnak elhelyezni fi­zetővendég-szobákban. A kereskedelem idei új­donsága lesz a székkutasi takarékszövetkezet vásárhe­lyi valutás üzlete, s a makói magánkereskedők üzletcso­portja. Apátfalván harmad­osztályú étterem épül, a deszki Ütitárs vendéglöt már megnyitották. A Posta­kocsi csárda felújítása vár­hatóan júniusban befejező­dik, az ópusztaszeri Tanya csárda helyén épülő vendég­lő azonban csak augusztus­ban nyitja kapuját. A la­punkban már fényképpel bemutatott Kemence csárda a csongrádi vendéglátás kí­nálatát színesíti. A határál­lomásokon mozgó árusítást szerveznek, Röszkén felújí­tották a büfét és automatá­kat is beszereznek majd. A vásárhelyi programszer­vezők időben kezdik a sze­zont: a népművészeti és tájházban pünkösdi vigasság, térzene, népitáncbemutató és kirakodóvásár lesz. A kilenc­ven éve alakult Faszínházra emlékezve gálaműsort tarta­nak, s megünneplik a szer­vezett sportmozgalom száza­dik évfordulóját. A mártélyi kemping az úttörőké is lesz: ott táboroznak júniustól augusztus végéig. Makó fotópályázati és gra­fikai kiállítással, zenei es­tékkel, sportversenyekkel, Szentes a képzőművészet több műfajában kiállítások­kal, társastáncbajnoksággal, koncertekkel, népi kirakodó­vásárral iratkozik fel a programlistára. Csongrád a Mosolygó kamera című ama­tőr filmszemlét videotech­nikai kiállítással párosítja. Mindszent az idén sporttá­bort szervez szegedi egye­temistáknak, főiskolásoknak. Igazán újszerű, szenzációs rendezvények nem ígérkez­nek tehát, amolyan szolid kínálat ez, de tán nem futja többre... Az utazási irodák és vál­lalatok ajánlatai közül a Vo­lántourist Szeged—Törökbe­cse közti kiránduló hajójá­rata, az autóklub közremű­ködésével rendezendő vete­rán autós-motoros találkozó, a vízművek két hajójának, vízisétái, sziksósi szörftábo­rai és -tanfolyamai azok, amelyek nem csak a kül­földről érkező, vagy kiutazó magyar turistákra kacsin­gatnak, hanem a hazai, sőt akár a helybeli vendégre ... P.K. Nagy László {elvétele Az ópusztaszeri kemping recepciója »

Next

/
Oldalképek
Tartalom