Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-22 / 69. szám

Szerda, 1988. március 23. 41 Hemzetiséyi tanácsrendelet Nemzetiségi tanácsrendeletet alkotott a Baranya Megyei Tanács; célja: a nemzetiségi jogok teljesebb érvényesülésének elősegítése a németek és a délszlávok lakta baranyai településeken. A tanácsrendelet alapelvként szögezi le, hogy a nemzetiségek léte, nyelve és kultúrája színesíti, gazdagítja hazánkat, s erősíti az ország kapcsolatait más nemzetekkel. Ennek a törekvésnek megfelelően rendelkezik a tanácsi jogszabály a németek es a délszlávok lakta települések fejlesztéséről, a nemzetiségi nyelvhasználat és az anyanyelvi oktatás bővítéséről, a nemzetiségi kultúra értékeinek megőrzéséről, valamint az arányos nemzetiségi képviseletről a különböző szervezetekben és intézményekben. Fontos teendőként jelöli meg a rendelet, a lakosság nemzetiségi öszszetételének folyamatos és valósághű megállapítása érdekében — a népszámlálás mellett — más módszerekkel is igyekezzenek feltárni az állampolgárok nemzetiségi hovatartozását, mivel ez képezi a nemzetiségek javára történő intézkedések alapját. Külön szakaszban rögzíti a icndelet, hogy a jogszabályi keretek között javítani kell a nemzetiségek és nyelvnemzetük közötti közvetlen érintkezés feltételeit. (MTI) Csütörtökön Ülés! tart a megyei tanács A Csongrád Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a megyei tanács ülését március 24-én, csütörtökön c'.éielőtt 9 "órára összehívja. A vb javasolja a testületnek, hogy tűzze napirendre és vitassa meg az 1987. évi tanácsi költségvetés és fejlesztési terv teljesítéséről szóló tanácsi beszámolót, hagyja jóvá a megyei népi ellenőrzési bizottság idei ellenőrzési programját. A tanácsülés nyilvános, amelyet Szegeden, a megyei tanács földszinti termében tartanak. Mórahalmi vélemények Az MSZMP KB határozata alapján tavaly novemberben megkezdődtek a párt. tagkönyvek cseréjét megelőző elbeszélgetések. Pártszervezeteink nagy többségében elkészültek .az öszszegzések is, amelyek közül jó néhánnyal korábban foglalkoztunk lapunk hasábjain. Most arra kértük Szűcs lstvánnét, az MSZMP Mórahalom Városi Jogú Nagyközségi Bizottságának titkárát, hogy a községekben felvetődött ive) ményekröl szóljon, összegezve azokat a felvetéseket, amelyek leginkább fog'alkoztatják napjainkban a Mórahalom és vonzáskörzetében élő párttigokat. * — November óta több száz párttag véleményét hallgatták meg a pártszervezeteknél, ugyanis területünkön, amelyhez Mórahalom mellett Zákányszék, Pusztamérges, Öttömös, Rúzsa és Asotthalom tartozik xna 819 tagja van a pártnak. S ha már a számoknál tartunk, elmondom: az elbeszélgetések idején több mint nyolcvanan kerültek ki nálunk a pártból. Nagy többségük kilépett, de arra is volt példa, hogy az alapszervezet kezdeményezte a tagság megszüntetését — mondta beszélgetésünk elején Szűcs Lstvánné. Majd így összegezte az országos jelentőségű kérdésekben elhangzott véleményeket: — A kibontakozási program céljával szinte minden párttagunk egyetértett, de sokan megfogalmazták a múlt tapasztalatára épülő aggodalmukat is, miszerint jó határozatokból eddig sem volt hiány, de a végrehajtás során nagy a csúszás, nem kérik következetesen számon a tennivalókat, így nem érvényesül a felelősség kérdése sem. Vajon ezek a hibák mennyire veszélyeztetik a kibontakozási program megvalósítását? — kérdezték többen. A nagyobb eredményekhez szükséges több és jobb minőségű munkáról szólva .elhangzott;: a mezőgazdaságban dolgozók vállalják a plusz terheket, ha látják értelmét. Azt hiszem ezt jól bizonyítják a szépen megművelt, gondozott gazdaságok is. Nagy kérdés viszont az, hogy meddig terhelhető még a mezőgazdaságban dolgozó, hiszen ma is „két műszakot" vállalnak. A munkánál maradva még egy általános vélemény: az irányító pontokon dolgozóktól nagyobb felelősséggel végzett tevékenységet várnak el a végrehajtók. — Bizonyára sokan külön kitértek a pártélet belső dolgaira is — Valóban sokan foglalkoztak a párt vezető szerepének kérdésével, a pártdemokrácia érvényesülésével. Az elvi irányítást tagságunk többsége jónak tartja, de mint elmondták — a gyakorlati végrehajtás során gyakran úgy érzik, kicsúA páitélet hírei szik az irányítás a p>árt kezéből. Az eltljszélgetések lebonyolítása kapcsán pedig felvetődött, hogy gyakrabban kellene sort keríteni ilyen eszmecserékre. A vezetők é> tagok közötti piárbeszéd váljon rendszeressé, tegyük a pártmunka szerves részévé — kérték sokan. Számos téves döntés ugyanis azért születik meg, mert a tervek készítői nem ismerik eléggé a helyi viszonyokat, az egyes rétegek, kisebb csomrtok n>-oblémáit. Megfogalmazódott ez így is: a ve„euK „joi előkészített" látogatásai helyett ad hoc jellegű ellenőrzésre lenne szükség, amikor felszínre kerülnek qz élet árnyoldalai is. — Az előbb említett helyi viszonyokhoz kapcsolódva kézenfekvő a kérdés: hogyan ítélik meg a párttagok szűkebb pátriájuk hétköznapjait, milyen gondok foglalkoztatják a Mórahalmon és környékén élőket? — Ha az e témához lejegyzett véleményeket vizsgáljuk, ¡meglehetősen vegyes képiét kapunk. Ahol ugyanis eredményes gazdálkodás folyik, inkább csak a „hogyan tovább?" kérdése vetődött fel. Ahol viszont gondok nehezítik a termelést, már élesen kritizálták a vezetést, viszont keveset foglalkoztak azzal, hogy saját munkájukban milyen „megújulásra"' lenne szükség. A vélemények egyébként kitértek a hétköznapi élet iszinte Iminden területére, így szóba került a munkaszervezés, a költséggazdálkodás, a szabályozórendszer éppúgy, mint a községfejlesztés problémája. E témában sokan kifogásolták a támogatás csökkentését, hisz mint elpanaszolták, a községek eddig is jóval kisebb arányban részsesültek a közös vagyonból, mint befektetett munkájuk alapján kiérdemelték volna. Csak egy p>élda: míg a városokban a közműfejlesztés a tanácsok pjénzéből folyik, egy községben ilyen jellegű beruházás a mai pénzügyi viszonyok mellett szinte csak akkor lehetséges, ha a lakosság önerőből végrehajtja. Legtöbben pjersze a termelés problémáit sorolták Sérelmezték, hogy miközben a mezőgazdasági tenmékek árai jószerivel a régi szinten maradnak, a termeléshez elengedhetetlen ipari termékek ára — legyen szó műtrágyáról, növényvédő szerről, vagy gépről — napról napra emelkedik. Emellett feszítő gond, hogy a feldolgozó ipar nem képjes megfelelő módon fogadni a mezőgazdaságban előállított értékeket. — Beszélgetésünk végén térjünk vissza a pártélet kérdéseihez. A véleményeket összegezték, tehát itt az ideje az új munkastílus megvalósításának. Milyen fő feladatokat kell megoldani ennek jegyében? — Már korábban is felvetődött az alapszervezetek, ^Jártveze tőségek nagyobb önállóságának kérdése. A közpxjnti bizottság döntése alapján most lehetőség nyílt arra, hogy pártvezetőségeink egy része * pártbizottsággá alakuljon át, majd több jogot gyakorolva végezze munkáját, hiszen dönthetnek például fegyelmi, tagfelvételi kérdésekben is. Ez a szervezeti átalakítás Pusztamérgesen és Rúzsán már megtörtént, s most készülünk arra, hogy a Homokkultúra Szakszövetkezetben és Zákányszéken is megalakuljon a pártbizottság. Egy másik, gyakran felvetett kifogás a pártélet bürokratizmusa. A tanácskozások; ülések, írásos "beszámolók helyett a tagság mind inkább igényli a köz. vetlen pánbeszédet, azt, hogy a munkahelyeken válaszoljanak a párt különböző szintű vezetői a felvetődött kérdésekre. Mi is arra törekszünk, hogy az úgynevezezett területi munka kerüljön előtérbe. Erre kérjük felettes szerveink vezetőit, s erre ösztönözzük a pártszervezetek vezetőségeit is. Bátyi Zoltán Gondok a vendéglátásban A kocsmától az étteremig, a bisztrótól az eszpresszóig a cukrászdától az önkiszolgálóig, a kisvendéglőtől az éjszakai lokálig a vendéglátás megannyi formája és fajtája olyan szerebet tölt be a családok és a nagyobb közösségek, ha úgy tetszik, a társadalom életében, amely szerepet semmi más nem pótolhatja. A vendéglátó helyek, akárcsak más üzletek, a város és a falu szerves, nélkülözhetetlen részei, a társadalmi érintkezés színhelyei. Halott város, élettelen falu lenne az, amelyben nem lenne fogadó, kocsma, vendéglő, eszpresszó, amelyben nem lenne hely, ahová az ember beülhet egy korsó sörre, egy ízletes vacsorára. fllumíníumkanálszínvonalon Miért hát, hogy mégis, sok éve újra és újra, válságágazatnak minősítik a vendéglátást? Azt hiszem, már maga a minősítés is annak a hivatali — és nem üzleti — szemléletnek a tükröződése, amely a válságjeleket kitermelte. Mert a baj ott kezdődött, ahol a vendéglátás megszűnt nyereségcélú, üzleti tevékenység lenni, és felsorakozott a szociális juttatások sorába. A vendéglátás a vendéglátó vállalatok „ellátási kötelezettségévé" vált, mint annak a programnak a része, amely — akkori, utópisztikus szemléletünk szerint — hozzájárul a nők felszabadításához, munkába állításához, így lett a vendéglátás államilag dotált tevékenység, olyan szolgáltatás, amelyhez — legyen bár a szolgáltatás az alumínium kanalak szintjén — bárki hozzájuthat: a vendéglői, sőt, az éttermi étkezés nem került többe, mint az otthoni. Ennek az ötvenes-hatvanas évekbeli állapotnak egyfelől olyan következménye lett, hogy a lakosság — a vendéglátó helyek közönsége — megszokta: az éttermi étkezés olcsó, és amikor drágább lett, távol maradt. Másfelöl azt az államilag dotált, a lakosságot „ellátó" Azt mondják, a magyar gazdaság válságágazatainak egyike a vendéglátás, és bizonyítékként egyebek között azt hozzák fel, hopty üresek az éttermek, sok vendéglátó vállalat alig ér el nyereséget, és kilátás sínes arra, hogy a magyar vendég meg tudja fizetni e szolgáltatások magas, egyre emelkedő árát. Meggyőző érvelés, ám ha alaposabban belegondolunk a dologba, arra a következtetésre juthatunk, hogy legfeljebb némely vendéglátó vállalat jutott válságos helyzetbe, de nem maga a tevékenység, nem a vendéglátás. vendéglátást a funkciónak és a korabeli helyzetnek megfelelő szervezetbe öntötték: a jobbára jellegzetesen kisüzemi tevékenységet nagyvállalatokba szervezték. A vállalatok működési területét közigazgatási határokhoz kötötték; így jött létre megyénként, fővárosi kerületenként egy-egy vendéglátó vállalat, méghozzá a maga „ellátási felelősségével". A közigazgatási határokhoz igazítást az áruk elosztása tette szükségessé: akkortájt az „árualapokat" központilag „bontották le" megyékre, városokra, falvakra. Hogy ez a vállalati rendszer, ez a hierarchikus rendszer lényegében máig is fennáll, az olyan következményekkel jár, amelyek már szorosan összefüggnek azokkal a bizonyos válságjelenségekkel. íróasztalok és ételárak Hogyne mutatkoznának ilyen válságjelenségek, ha a vendégnek nem csak az amúgy is dráguló szolgáltatásokat kell megfizetnie, hanem, hezzá kell járulnia annak a központi apparátusnak a fenntartásához is, amely maga a vendéglátó vállalat? Igazgatókkal, osztályvezetőkkel, csoportvezetőkkel. ilyen-olyan előadókkal, gépkocsikkal, hivatalokkal, íróasztalokkal. Aki betér egy kisvendéglőbe, és pörköltet kér csemegeuborkával, bizony az igazgató, meg a vállalati belső ellenőr bérét is megfizeti, de még a vállalati személykocsi benzinköltségét is. Ideje lenne tehát felülvizsgálni, hogy vajon szükség van-e, és ha igen, milyen esetekben vendéglátó vállalatokra, Szerelik a jövő televíziógyárát Befejezés előtt áll a Videoton Elektronikai Vállalat televíziógyártásának, mintegy másfél milliárd forintos költséggel megvalósuló innovációs programja. ' A magas ¡műszaki színvonalú, a világpiacon is versenyképes, korszerű színes televíziócsalád gyártására vásárolt berendezések közül már a helyére került az úgynevezett panelszerelő szalag. Célműszereket fejlesztenek ki, s dolgoznak nyomtatott áramköri lemezek ol készítésére szolgáló, 20 másodpercenként mintegy 400 parányi alkatrészt beültető, Japánból érkezett automaták szerelésén. Ezt a munkát japán szakemberek segítik. A jövő televíziógyárának nagyrészt számitógépes vezérlésű berendezései túlnyomórészt hamarosan üzem., készek lesznek. Májusban a végszerelést végző gépek is megérkeznek Székesfehérvárra, a nyáron befejezik szerelésüket és üzembehelyezésüket, s a különböző próbákat követően még az idén a sorozatgyártást is megkezdik. Az új tv-család az év utolsó hónapjaiban kerül kereskedelmi forgalomba. A televíziógyártás megújítását szolgáló technológiát az NSZK-beli Thomson cégtől vásárolták meg. A készüléket a Thomson és a Videoton szakemberei közösen fejlesztették ki, figyelembe véve az itthoni igényeket, valamint a hazai üzemekben és a szocialista országokban előállított alkatrészek felhasználásának lehetőségeit. A Thomson sok segítséget adott a munkához, egyebek között a célműszerek kifejlesztéséhez, a szakemberek képzéséhez is. A Videoton új színes tvcsaládja nemcsak a hazai választékot bővíti az eddigieknél jobb minőségű készülékekkel, hanem várhatóan kelendő lesz a külpiacokon is. A korszerű belső felépítésű, szemre is tetszetős, műszakilag igen megbízható készülékek mikroprocesszoros programját ugyanis úgy alakították ki, hogy a gyártás közben végrehajtott kisebb módosításokkal többféle szabvány szerint is működtethetők lesznek. További fejlesztéssel a televíziók sokféle szolgálta tást tudnak majd nyújtani, így például alkalmasak lesznek a sztereó tv-adások, megfelelő antenna és modul beiktatásával pedig a műholdas adások vételére is. Nemzetközi katolikus békemozgalmi tanácskozás Az európai katolikusok berlini konferenciájának munkabizottsága március 19 —20-án Leányfalun tanácskozott. A kétnapos szemináriumon nyolc európai ország és Nyugat-Berlin katolikus békemozgalmainak és csoportjainak képviselői vettek részt. A nemzetközi találkozó középpontjában — a berlini konferencia közelgő, tizedik plenáris ülése előkészítése jegyében — „Több bizalommal a leszerelésért és a békéért" gondolatának sokrétű, elmélyült megvitatása állt. A tanácskozás résztvevői ismerkedtek a magyar katolikus egyház életével, felkerestek több egyházi intézményt, s találkoztak Paskai László esztergomi érsekkel, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökével. Franco Leonori, a berlini konferencia elnöke és Hubertus Guske főtitkár — Biró Imre kanonok, a szervezet alelnöke kíséretében — látogatást tett az Országos Béketanácsnál, és találkozott a magyar békemozgalom vezetőivel. A nemzetközi katolikus békeszervezet vezető tisztségviselőit hétfőn, hivatalában fogadta Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. s mikor lehet egyszerűen a boltvezetőre rábízni a kocsmát, az éttermet, a bisztrót, csinálja a legjobb belátása szerint, a bevételből pedig fizessen adót annak rendje, s módja szerint. Ez a felülvizsgálat annál is inkább időszerű, mivel a szerzödésesüzlet-vezetés ebben a szakmában nagy teret nyert, s a szerződésesek rendre érkező befizetései olyan biztos bevételt garantálnak a vállalatoknak, amely elfedi létük esetleges feleslegességét, a szervezet ráfizetéses voltát. Vannak természetesen olyan éttermi üzletláncok, amelyek elképzelhetetlenek központ nélkül, azokat öszszefogó szervezet nélkül. Hogy hazai példát vegyünk, mondjuk, egy City Grill attól lesz lánccá, hogy egyazon koncepció szerint, azonos sztenderd szerint működnek üzletei. A közös ételválasztékot, az azonos ételkészítési technológiát, a tálalás, az edényzet, a csomagolás egységességét, az alkalmazottak magatartási szabályait és ruházatát — ezeket, és sok minden egyebet valahonnan, valamilyen központból irányítani kell. Hogy külföldi példát is említsünk, a Mc Donald'snak még saját főiskolája is van, ahol alkalmazottait képzi. Új típusú vállalatokat De az olyan, nem szakmai szempontok, nem profilok szerint szervezett vállalatok, mint a magyarországiak többsége, a mai viszonyok között már aligha életképesek. Ezek lehetnek, vagy vannak válságban, de nem a vendéglátás. Mert még a legmagasabb árakat alkalmazó éttermek is kifejezetten jól mennek, nyereségesek, ha szolgáltatásaik arányban állnak áraikkal. A hangulatos kisvendéglőkről, a meghitt beszélgetésre alkalmas eszpresszókról, a gyors étkezést nyújtó ön • kiszolgálókról, de még a tiszta kocsmákról is elmondható ugyanez: ha jól töltik be szabadon választott hivatásukat, ha nem nyerészkedésre, hanem a vendég kiszolgálására rendezkednek be, ha jellegzetes a kínálatuk, ha tiszta az abrosz és hozzáértő a szakács, ha forró a leves, és hideg a sör, vagyis, ha minden olyan, amilyennek lennie kell, akkor — sok száz példa tanúsítja — a vendég odatalál, sót, vissza is tér. S hogy a szolgáltatás olyan legyen, amilyennek lennie kell, ahhoz — több évtizedes tapasztalatunk szerint — a vállalat léte, a vállalati irányítás nem elegendő. Sót, alighanem felesleges. Legújabb tapasztalataink a magánvendéglökről és a szerződéses üzletekről azt a feltételezést támasztják alá, hogy a vendéglős erős anyagi érdekeltsége teremthet a vendéget vonzó viszonyokat. A vendéglátás ilyen átstrukturálódása — ami együtt járhat a felesleges vendéglátó helyek más célra való hasznosításával — elkerülhetetlennek látszik, s minden bizonnyal ez az átépülés lesz az, ami mindenki számára bizonyítja a szolgáltatás szükségességét még a lakosság megnehezülő életkörülményei közepette is. Gál Ziu»£