Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-19 / 67. szám

10 Szombat, 1988. március 19. ANDRÁSSY GABRIELLA RAJZA BELÁNYI GYÖRGY W/ li i¡ A világ ágán Fölnevelem magamban a fákat, hogy szavam legyen végre az elmúlásra is. Tán jobb, hogy a kezedről olyan könnyen fordult le az arcom, mintha elérni csak egy súlytalan eget illene már, vagy mintha csak kibújt volna a lomb alól egy tétova széllökés. Terhüket egyre melegebben viselik a tárgyak, és egyre áldottabb a földön minden súly. Nincs idő, hogy az emlékezet kihordja magát végleg, s hogy tükreinket elborítsa még egy felbukkanó, barna madár —, ami van, az csak volt. S már nem szólalunk, mert a beszéd csupán halkabbá tenné a csöndet, már olyanok vagyunk, mint akik a némaság helyett is pontosabb hallgatásra találtak. Álmainkat hát körbehordja az éjszaka, meghimbálja fölöttünk és elnyeli, hogy vissza egy se várja. Reggelre majd tiszta lesz az arcod és tiszta még az én arcom is, mintha egy egész madárcsapat virrasztott volna értünk boldogan. Puha s meleg marad majd az ajkunk, hogy enni járnak szánkra a kihűlt szavak. így lesz, így, de még a fán egy szorgos levél kikönyököl a világ ágára, és egyre csak lélegzetedet hallgatja. Irmeli, a lektor Illik is megkérdezni, de a kíváncsiság is haji: hol lakik, ha otthon van? Meglep a felelet: sehol. Tehát időközben. amíg nálunk a finn kultúra követeként dolgozik, otthon, saját hazájában hontalan lett? Úgy valahogy — mondja megint. Tizenharmadik évét tölti külföldön. Négyet Kolozsváron lektorkodott, a többit nálunk, a szegedi egyetemen. Jól be van fogva itt is, jóval több órát, mint amennyi kötelező lenne, de fölkapott színészt lehet olyan nehezen „egyeztetni", mint őt. ha például Zsombora akarjuk hívni. Orosházától Pécsig mindenütt ott van. ahol finn szóra vagy a finnekre kíváncsi valaki. Ez az utóbbi akkor derült ki. amikor a „torony alatt", a finn —magyar baráti kör estjén tombolát sorsoltak. Irmeli elfoglalta céduláival az asztal egyik felét, minden húzás után átbogarászta számait, és vidáman mondta, amikor valaki piros paprikát vagy más encsembencsemcl nyert: ez a Juliskáé Orosházán, ez meg a Mariskáé Pécsen. Mindenhová hírét vitte, hogy nyerni lehet a tombolán, és.mindenhol eladott egy csomó jegyet. Amikor pedig egy másik esten finn kávéval és finn recept szerint készült süteménnyel fogadták a vendégeket, akkor is tudta mindenki, az ötlet is. a recept is tóié származik. Erös hittel vallja, a nyelv megtanulásához maga a nyelv nem elég. A nép szokásai legalább annyira hozzá tartoznak, mint az ország tájai. Szeretjük az ezer tó országának emlegetni hazáját, de azt mondja, ez nem igaz. Nem ezer tó van benne, hanem 887 ezer 888. Nemrég számolták meg újra. akkor derült ki. És talán mindnek tiszta a vize! Vetíti tehát hazája képeit, ahol vetítheti, közöttük gyönyörű tavakét is. És akkor lelkesedéssel. a nézőnek és hallgatónak két perc múlva kedve támadna fölkerekedni. és megnézni saját szemével is. Természetesen teljes neve is van, Irmeli Kniivilá, de a családi név nekünk már annyira idegenül hangzik — svéd beütés is van benne —, inkább elhagyjuk. A kényelmünket is szolgálja. ha nem gyötörjük a nyelvünket, és a barátságunkat is hangsúlyozza. Nekünk csak Irmeli ó, akár családunk tagja is lehetne. Pedig haza készül, már csak ezt a félévet tölti itt. Hogy hová megy? Nehéz a kérdés, még nem tudja. Hazulról haza! Lappajárvi templomos falu, 450 kilométerre esik Helsinkitől, itt született, apja-anvja és öccse családja ma is itt lakik, nővére azonban lappföldön dolgozik. A falu temploma most is itt lóg szobája ajtaján, természetesen fénykép formájában. Nálunk, bár ekkora távolságok nincsenek is. ha a fővárosunkból elindul valaki, akárhová megy is, le megy, /eutazik. tehát le néz. Ha nyelvrokonok vagyunk, muszáj megkérdeznem, náluk is így van-c ez? Jóízűt nevet. A finnben nincsenek igekötök! És a szemlélet? Természetesen hiányzik. A finn ember csak megy, utazik, és lenézni se tud senkit, hogy magát fönnlévöbbnek mutassa. A finn főváros embere se lenne képes rá. Ez a megalázó bárgyúság tehát nem öshazai eredetű, különélésünk során, erős fölsöbbrendűségi tudatunkkal, még erösebb alsóbbrendúségi belenyugvásunkkal mi magunk honosítottuk meg. Azt is mondja, ha náluk megpróbálná valaki ezt elültetni, vagy kinevetnék, vagy újra vándorlásnak indulna az egész nemzet. A finn lélek nem veszi be embertársa lebecsülését. Irigyeljük őket! Azt is mondja, elsősorban diákkorában — ösztöndíjasként többször is megfordult már akkor is hazánkban — jó néhány falunkban is járt, sót néhány tanítványa révén ma is van alkalma rá. Náluk, otthon, nincs akkora különbség város és falu között, mint nálunk. Tanyájuk is van szép számmal, és mindegyikben van telefon! Akármilyen messze is esnek egymástól! Az. hogy minden házban van fürdőszoba, anynyira természetes, fölemlíteni is fölösleges. Az üzletek legalább olyan jól föl vannak szerelve, mint a városokban, azért tehát senkinek nem kell utaznia, hogy inget, ruhát, televíziót vagv akármit vegyen. És ha még sincs? Én kötekedem továbbra is, mert szokatlan nekem még, hogy ennyire meg lehet szervezni a kereskedelmet — máshol. Ha netán mégsincs, akkor rendelnek azonnal, és két nap múlva van! Az, hogy nézzen be a jövó héten, vagy két hónap múlva, vagy azért nincsen. mert leltároz a nagykereskedelem. hát az ilyen nem létezik. A kereskedő abból él, amit elad, és nem abból hogy leltároz! Jóval nagyobbak ott a telek, mint nálunk, a vonatok mégse akadnak el. Hogy ott miért nem fagynak be a váltók, azt nem tudja megmondani. Nemcsak hogy járnak a vonatok. de, ugyanolyan pontosak, mint nyáron. És a közutak is járhatók. Ha éjjel esik a hó, akkor is, azonnal takarítják. Olvasni olvasott olyan újságcikket, hogy fölkészültünk ugyan a télre, de ekkora hóra nem számíthattunk — de csak nálunk. Hogy mi lenne, ha mégis belecsempészné valamelyik lapba? Azon röhögne az egész ország. Történt egyszer a magyar királyság területén, hogy állami megrendelés érkezett bizonyos vár építésére. Helyszínként Déva városát jelölte ki a kamara, míg a minőségi előírások között ez a kitétel szerepelt: magas legyen az istenadta,. A versenytárgyalást kiírták, a győztes nevét meg be — miszerint Kőműves Kelemen és cége, vagyis a Kömép vonuljon fel, mintegy foganatosítást eszközölendő. Lett is nagy hejehuja, dínomdánom, no meg vezetői értekezlet az ügyből kifolyólag. S mire gumipitypangot érlelt a nyár, fel is vonult a tizenkét kőműves sípossal, dobossal, nyári hegedűssel. Elkezdődtek a munkálatok. De ekkor jött a szomorú csoda. Amit ók napközben felraktak, az éjjel mind összeomlott. Heteken át hiába vizsgálták az okokat, hiába törte fejét a feneelszánt vállalkozó, magas fal csak nem dicsérte a szakemberek hozzáértő munkáját. A mit tegyünk? — nagy kérdésére először így válaszolt a vezér: véget kell vetni a spontán falrakosgatásnak, s meg kell teremteni a jó munka biztos hátterét. Épült is olyan kacsalábon forgó irodaház a vár tövében kis dolgozóval, nagy dolgozóval, hogy még az Üveghegy túloldaláról is a csodájára jártak. Elő- és utókalkulátorok tucatjai terjesztették elő a gyorsan szaporodó osztályok, főosztályok, üzemigazgatóságok és építésvezetőségek számára a pontos tervszámokat. Minőség — és munkakutatók, pszichológusok szabták meg a téglarakás ütemtervét, de a falak csak omlottak tovább. A tizenkét kóvúves még bánatosan költögette a megelőlegezett prémiumokat. Mikor lombot hullatott az ősz, új technológiai eljárásokat vezettek be. Mindhiába. Majd rádöbbentek — csak a dolgozók hiányos Magas Déva vára Mottó: Ez az írás egy közismert népballada kificamított változata. Tehát a mesék kategóriájába tartozik. Aki mindezek ellenére erőszakolt párhuzam megvonására pazarolja drága idejét, az forduljon orvoshoz, hisz lelkében rosszindulat munkál. szociális ellátása okozhatja a bajokat. Ezért hát gyorsan megalakították a Holdfény-táncegyüttest, üdülőket építettek az Óperenciás tenger partjára, majd igazodva okos emberek jótanácsaihoz, a dolgozók fizikai felkészítésére helyezték a hangsúlyt. A tizenkét kőművest kiszolgáló személyzet egy részét sportkombinát építésére csoportosították át, gondosan ügyelve arra, hogy a Kőművesek Ijfú Szövetségének tagjai lendületes felajánlásokkal támogassák a szép tervet. Lett is eredmény dögivél. A vár tovább omladozott ugyan, néhány hevenyészve öszszeeszkábált teteje alatt nyári HANS HINTERREITER GRAFIKÁJA záporok idején vízipólómérkózést vívtak a tömegsport jegyében Kőműves Kelemen játékos kedvű feudalista brigádjai, de pár kilométernyire a nagy műtől sokkal fontosabb létesítmény magasodott. Labdarúgópálya, sportcsarnok, csónakázótó, teniszháló fogadta a munkában megfáradt dolgozók vezetőit. S mivel Kőműves Kelemen igazán szerette az új időknek új dalait, miszerint amatőr módon ma már egy tapodtat sem — jó keresetű segédmunkásnak álcázott profi sportolók szerződtetésével növelte dolgozóiban a testedzés iránti vágyat. Ugye mondanom sem kell, hogy e számtalan jobbnál jobb kezdeményezés vajmi keveset érdekelte Déva vára falait, mivel hogy annak szíve a technológiai előírások szerint köböl vagyon. Az sem tudta megakapni az omladozó tákolmányt, hogy Kőműves Kelemen külföldi. tapasztalatcserékkel, munkavállalással próbálta visszaszerezni immár inogni látszó tekintélyét. Hogy a bizalommal egy időben fogyott a pénz, clkószált az anyag? Hát kérem, feudális viszonyok között (mint ügyesen szerkesztett történelemkönyveinkből is kiolvasható) ez előfordul. Keresték a hiányt vendégházban, szaunában, szoláriumban (mert ezek azért felépültek), de a fizikai törvény — miszerint az anyag nem vész el, csak átalakul — értelmetlen közhelyként járt-kelt a vár tövében. No nem egyedül. Vele tartott a szerződéses fegyelem, a jó minőség és a munkaerkölcs is. „Fogjunk mindent a gazdasági szabályozókra, a megromlott cserearányokra, a zabárrobbanásra, az alapanyagok minőségére, no meg az istenek haragjára" — adta ki a jelszót Kőműves Kelemen és vett egy alig elhanyagolt szállodát munkatársai, no meg Déva városának nagy örömére. Talán még ma is tartana az ötletek feneketlen tobzódása, ha a királyi kamara zsémbes pénztárosa nem érkezik a vár tövébe. És persze nem áll elő olyan átkos kapitalista követelésekkel, miszerint a befektetett pénz ellenértékeként várat szeretne a király. De jött. mint derült égből a jövedelemadó, s mire kiürült a felhőkbe kapaszkodó munkásszáló, mire a türelem után a kőművesek is szétszéledtek, Kőműves Kelemen érdemei elismerése mellett, vállalva a sanyarú nyugdíjas sorsot, másra hagyta a várépítés fényes dicsőségét. Persze azért, ahogy jó gazdához illik, továbbra is éles szemmel figyelte, hogyan kínlódik, cipekedik. próbálkozik a brigád új vezetővel. Arra meg szívesen szakított időt, hogy gúnyosan vonogassa vállát. Majd a Vár és Egyéb Építkezéseket Felügyelő Magasabb Hatóság ülésén, ahol tárt karokkal fogadnak minden jó gondolatot, úgy döntött szólnia kell: „Ahogy elnézem, ezek bizony rosszul dolgoznak. Fel is hívnám a figyelmet a várható nehézségekre. Hiszen ezek még azt sem tudják, hogy mindössze egy asszonyt kéne befalazni... Pedig én még fénykoromban megmondtam..." BÁTYI ZOLTÁN Megkérdeztem, szokott-e még honvágya lenni. Általában nem. hozzánk nöti már. de amikor vadonatúj kocsijának mind a négy kerekét ellopták, akkor föltámadt benne. Finoman dolgoztak a tolvajok, téglát raktak a kocsi alá, úgy vitték el a kerekeket. És az is a finomságukhoz tartozik, mondom én, hogy nem a szemrevaló kocsival együtt vitték el a négy kereket. Eszembe jut azonnal gyerekkorom. Valamelyik északi nép orvosai vállalkoztak arra, hogy országunk teljes lakosságát „megszűrik" tébécé szempontjából. Egy házaspár jött a mi falunkba is. Reggelre kelvén minden lámpa hiányzott a kocsijukról. Aki leszerelte, legföljebb az eke szarvára rakhatta föl, mert kocsi akkor még hírmondónak se volt. de elvitte azért. Ahogy akkor szégyellte az egész falu a dolgot, legalább annyira szégyenlem magam most. Eljön valaki hozzánk, föltöltődve hazája minden jóindulatával, és szúkeszú tolvajok nekiesnek a kocsijának! Közben mondják a kint jártak boldog boldogtalannak, ha valaki letenné az aranyóráját az utcai kőre, két hét múlva is ott találná. Ha tudna annyira égni a tolvajok képén a bór, mint most az enyémen, arra talán már a tűzoltók is elindulnának. Vagy a tolvajok indulnának meg újra. és éjnek évadján visszavinnék a negv kereket. Kocsiján egyébként kétbetűs a fölségjel: SF. Suomi-Finnland. Ugyanaz svédül és finnül: Finnország. A „svéd szigeten" a született finn kötelező nyelvként tanulja a svédet, a nemzeti kisebbségként élő svéd pedig a finnt. Amikor beszélgettünk, akkor írta éppen Kányádi gyönyörű eszmefuttatását a kisebbségekről, és a finnországi kétnyelvűségre hivatkozott. Ha az ezerszer gógösebb európai többi nemzet követni tudná őket. beleértve szomszédainkat is, könnyebben és szebben élhetnénk mindnyájan. Cigányaik nekik is vannak, jellemzőjük, hogy rikítóan tiszták, rengeteg rajtuk a színfehér, és többnyire kereskednek. Mindennel. Turistaként eljött egyszer hozzánk egy cigánycsapat, Irmeli kalauzolta őket. Szándékosan találkoztak itteni cigányokkal is. Mindnyájan cigányul beszéltek, de egy szót se értettek egymás szavaiból. A lappok már most is kevesen vannak, és a számuk még tovább fogy. Az a legnagyobb baj, mondja, ha valaki érettségizik vagy egyetemet végez közulók, már nem megy vissza az övéi közé, és a vegyes házasságok is apasztják óket. Szentírásnak veszik a finnek a szentistváni, gondolatot, hogy annál erösebb egy ország, minél több nyelvet beszél lakossága, bár bizonyára nem tudják, hogy első királyunk szavait idézik. Állítólag arról cikkeznek az újságjaik, több menekültet kellene befogadniok. Magyar egyébként talán minden városukban él. . Varga Ákostól, a régen meghalt újságírótól hallottam annak idején, hogy odakint járva „köszönni" bementek az akkori elnökhöz, Kekkonenhez is. Néhány nap múlva ismét látták, a pályaudvaron, a jegypénztár előtti sorban. Kivált a sorból, odament hozzájuk, aztán visszaállt a sor végére. (Hét végén utazott, azért volt a sor.) Megkérdezem most, igaz lehetett-e a történet. Hogyne! És mi már azon is csodálkozni tudunk, ha egyik-másik királyi pár menetrend szerinti repülővel utazgat. Nálunk a kisebb sarzstban lévők se járnak vonattal, vagy ha mégis, van arra illetékes emberük, aki soron kívül megváltsa a jegyet. Azt is mondja, reggel 8 óra után eljön hozzánk a finn rádió hangja is. Fö programja a téli olimpia volt, és az elnökválasztás. Tehát van rá eset, hogy politizálnak is odahaza. Egyébként minden pártnak van nyoma a legkisebb faluban is, de arra nem emlékszik, hogy az egyik haragudna a másikra. Kemény szócsatákra, komoly vitákra azonban maga is emlékszik. Otthon borravaló nincsen. Egyik ismerősöm mondja, telefonált egyszer utcai fülkéből, és ott az ajtónyitáshoz kell a pénzbedobás, nem a telefonhoz. Amikor jött kifelé, ott állt valaki, udvariasan be akarta engedni, hogy ne kelljen bedobnia újabb pénzt. Annak az embernek a megvető tekintetét még ma is érzi a bőrén. A miénkhez hasonló óvoda talán nincs is. magánóvodák inkább. Négynél több gyerek azonban egyszerre ott se lehet. Nyilván nem azért korlátozzák, hogy ne élhessen meg belőle az óvónó családja, hanem azért, hogy nyugodt körülmények között nevelődhessen a következő nemzedék is. A népfőiskola meg a mindenféle tanfolyam annyira gyakori, szinte mindenki tanul .valamit, komoly állami támogatással. Ók is voltak nehéz helyzetben, akkor költötték a legtöbbet a kultúrára, és igen hamar kiláboltak a kátyúból. A népfőiskolának — tizenegy tagozatát számoltuk össze az egyiknek — az is fontos szerepe, hogy legyen hol találkozniok az embereknek. Mert a közösség utáni vágv újra erősödik bennük. Mivel iskolákban működnek, az iskolák maradtak az összetartozás központjai is. Ez se utolsó! H. D.