Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-19 / 67. szám

10 Szombat, 1988. március 19. Búcsú a minisztertől Egyetemista koromban találkoztam vele először, majd később többször is különböző MTESZ-rendezvé. nyeken. Hallgatóként őt, Kónya Albert fizikust tartottam a tudós miniszternek, aki akkor az oktatásügyi tárca éléről mindig nagy figyelemmel kísérte az egyetemisták, az egyetemek ügyét. A tudós fizikus, a kiváló közéleti személyiség 1988. március 16-án halt meg Budapesten, életének 71. évében. Budapesten született, 1917. június 14-én. A szegedi tudományegyetemen tanult, itt szerzett oklevelet, és Gombás Pál professzor tanítványaként vett részt az egyetem oktató munkájában. Innen 1941-ben Kolozsvárra került, és onnan 1945-ben a Budapesti Műszaki Egyetemre. Közben volt profeszIszior Mliiskotcon. A pártapparátusban osztályvezetőihelyettesként dolgozott 1951-től, a Központi Vezetőség póttagja volt 1954-töl. Oktatásügyi miniszter, illetve kormánybiztos 1956 és 1958 között. A Budapesti Műszaki Egyetemen kialakított intézetét 1974-ben ¡szervezte meg, s ennek volt igazgatója. Tudományos munkássága az atomhéjfizikára, a szilárdtest fizikára és a kvantumkémiára terjedt ki. ö kezdte meg hazánkban a lézerfizikai kutatásokat. Eredményeinek elismeréseképpen az MTA 1958-ban levelező, majd 1976-ban rendes tagjává választotta. Időközben volt az AkadéImja főtitkárhelyettese, illetve a III. osztály elnöke. A Tudományos Minősítő ¡Bizottságban tíz éven át elnökölt, így a tudományos szakemberképzés területén is jelentős munkásság fűződik nevéhez. Az MTESZ országos elnökségének haláláig tagja volt, de különböző állandó bizottságok munkáját is irányította itthon, és nemzetközi szervezetekben. Gazdag és széles körű tudományos munkásságú közéleti személyiség volt Kónya Albert, az egykori szeged, diák s egyetemi oktató, akinél mindig a biztos tudás, a tiszta logika és a hibátlan áttekintőképesség volt a döntő. Bátyai Jenő Budapesti találkozó Pénteken Budapesten megkezdődött a külföldön működő magyar baráti társaságok vezetőinek találkozója. A Nemzetközi Kulturális Intézet rendezvényére négy kontinens 21 baráti társasága képviseletében érkeztek vendégek. A házigazdák nevében Nádor György, az intézet •főigazgatója köszöntötte a résztvevőket, majd Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár tartott konzultációval kísért előadást a magyar külpolitikáról. Az ötnapos rendezvénysorozat keretében a mai Magyarországot bemutató előadásokat és tapasztalatcseréket tartanak. A vendégek taláLkoznak a politikai és a kulturális élet számos vezető személyiségével; megtekintik a Budapesti Tavaszi Fesztivál több rendezvényét, s ellátogatnak Pannonhalmára és Bábolnára is. Lehetőség kínálkozik a té J aságok .munkájával kapcsolatos tapasztalatok megbeszélésére is. Tisztaságot, parkot várnak Tarjánban A tanácstörvényben előírt kötelezettségének tett eleget Ádám István, a 30. választókerület tanácstagja csütörtökön este a Révai Általános Iskola zsibongójában, amikor számot adott választóinak • az elvégzett munkáról. Tájékoztatta a meglepően kevés érdeklődőt a városi tanács elmúlt évi tevékenységéről, és beszélt a tanácsülésekről is. Hasznos az ilyen, hiszen nem föltétlenül biztos, hogy mindenkinek engedi az ideje elolvasni a tanácsi testület üléseiről szóló tudósításokat. Jó fórum tehát a tanácstagi beszámoló az ilyen tájékoztatásokra is. Megtudtuk, hogy elmaradt több betervezett munka, amelyeket majd csak a következő tervidőszakban lehet megvalósítani. Sajnos, ahogy a saját pénztárcánkon érezzük a nehéz gazdasági helyzetet, úgy megérzi ezt a városi tanács költségvetése is. A 38. választókerületben a legtöbb gondot a köztérületek tisztítása, karbantartása okoz. Jó lenne — hangzott el a beszámolón —, ha a lakóközösségek parkosítanák, takarítanák lakóhelyük környékét. Igaz, van erre sok helyen jó példa, mégis az lenne praktikus, ha a lakosság segítene. Sok a rongálások okozta kár. A homokozók, lámpák, pihenőpadok javítása jelentős összeget emészt föl a lakóterületi alapból. Az is az igazsághoz tartozik, hogy megalakult a társadalmi közterületfelügyelet, amely szervezet sokat tett már a rend, a tisztaság megőrzéséért, de más közösségek is segíthetnének. Az ebrendelet be nem tartása, a nyilvános telefonok szándékos rongálása rontja a közérzetet, közhangulatot csakúgy, mint az Olajbányász tér tisztátalansága, a A Kék Csillag étterem zenekarúnak hangossága. Jogos panasz, hogy nem tudja az utazóközönség, hogy a 4-es és a 4/A . jelű villamosok közül melyik indul ki hamarabb a megállóból, ugyanis azt nem jelzi semmilyen lámpa. A környéket néha locsolóautóval mosták. Már régen nem járt arra ilyen gép. Tudni kell: a városgazdálkodási vállalat csak akkor moshatja az utat, ha azt megrendeli a tanács, vagy a városgondnokság. A tanács anyagi helyzetéről korábban már szóltunk ... Ali a víz a nagy esőzések űtán a villamos végállomásánál, eltömődött a víznyelő akna, mikor tisztítják ki a ísatornákat, pótolni kellene A kiszáradt fákat, a bölcsőde szemétgyűjtőjének oldala kilyukad, s ezért fertőzésveszélyes. Ilyen megállapítások és kérések hangzottak még el a tanácstagi beszámolón. Hamarosan ünnepeljük május elsejét. A lakók már előre félnek a záportározó környékén megrendezendő majálistól, illetve a rengeteg szeméttől, ami évek óta az ünnep után ottmarad. Örökzöld — sajnos, megoldatlan — téma a „iöldvillamos" hiánya. Csupán remélik, hogy az idén már lesz nyilvános WC. Panasz, panasz hátán, kérés garmadával, elvárások a lakók részéről: ez az érem egyik (jogos vagy annak vélt) oldala. A másik: egyre kevesebb a pénz . .. Nem irigylésre méltó a tanácstagok munkája. A. S. II tanszékfoglaló ürügyén Beszélgetés Dobozy Attila professzorral Az ünnepélyes tanszékfoglaló hagyomány: egyszersmind visszatekintés az eddig végzett tudományos kutatómunkára, és jövőtervezés, egy új korszak vezetői koncepciójának vázolása. A szegedi bőrklinika igazgató profeszszóra, Dobozy Attila tegnap, pénteken tartotta tanszékfoglaló ünnepi beszédét. Ez alkalomból kerestük fel, és kérdeztük, milyen programmal indul intézetvezetői egyetemi tanári tisztében? — Az első vezérlőelvem a folytonosság, továbbvinni mindazt, amit elődöm elkezdett, természetesen alkalmazkodva az egyetem hármas feladatához — az oktatás, kutatás, gyógyítás egységének megőrzéséhez —, és a korántsem kedvező gazdasági körülményekhez. Ugy gondolom, egyetem lévén, a legfontosabb teendőnk az oktatás. E területen talán előre tudunk lépni. Az elmúlt évek során munkatársaim hozzáláttak az oktató videofilmek forgatókönyvének megírásához, összeállításához, s így remélhetőleg a következő tanévtől orvostanhallgatóink képzése a videoprogram segítségével történhet. Ez azért is lényeges, mert az egyetemen tanuló külföldi hallgatók egykét év múlva már a klinikumot tanulják. Nos, ezeket az oktatófilmeket viszonylag egyszerűen el lehet készíteni angolul is, és remélhetőleg nagy segítséget jelentenek a tananyag elsajátításában. A videótékánkban megtalálhatók lesznek e filmek, s mind a magyar, mind a külföldi hallgatók számára bármikor hozzáférhetők, újranézhetők, a tanuláshoz segítségül hívhatók. A gyógyítómunkáról szólva, sajnos, panaszkodnom kell, mindenekelőtt az épület állaga, a betegelhelyezési körülmények miatt. Férfi kórtermeink 18 ágyasak, és ennél kisebb nincs. Ezeknek a bokszositása ma már elengedhetetlen, hiszen különösebb magyarázatot nem igényel, mit jelent ilyen nagy létszámú kórteremben sokszor igen súlyos állapotban feküdni. Az égési osztályunk elhelyezése, korszerűsítése is elodázhatatlan. Ennek a gyógyitó részlegnek a felszerelése jószerével kimerült azzal, hogy kiírtuk: égési osztály. Ahhoz, hogy egy átlagos magyar megyei kórház, avagy egy budapesti kerületi kórház égési osztályának a színvonalára fejlesszük, 8-10 millió forintra lenne szükségünk. Az Egészségügyi Minisztérium azonban leszögezte, hogy Szegeden addig más célra nem ad beruházási keretet, amíg a 410 ágyas klinika el nem készül. A bőrklinika épületének felújítására a tervek már készülnek, s talán egyszer mi is sorra kerülünk. — Az egyetem harmadik feladata a kutatás, amelyre szintúgy kevés pénz jut mindenütt az utóbbi években. — Viszonylag szerencsések vagyunk, mert amióta pályázatok útján és ezek elbírálása alapján szerezhető a kutatásokhoz támogatás, azóta klinikánk évente nagyobb összeghez tud jutni. Pillanatnyilag lehetőségünk van az elfogadható színvonalú kutatómunkára. Alig megoldható azonban a vegyszerek, a devizaigényes műszerek, a nyugati kiadású könyvek beszerzése, és fiatal kutatóink külföldi kongresszusokon való részvétele. Jóllehet a tudás, az orvoskutató szakmai ismerete nem kizárólag pénz és műszer kérdése, de a korszerű tudáshoz elengedhetetlenek a legfrissebb kiadású szakmai könyvek és a kongresszusok látogatása. — Mindezen nehézségek között és ellenére kísérleteznek ki és alkalmaznak a gyógyító munkában európai jelentőségű eljárásokat. Ilyen például az égési sebek fedésének új módszere. — Valóban csak néhány európai klinikán alkalmazzák ezt a módszert, amelynek lényege a nagy kiterjedésű égési seb saját, tenyésztett bőrrel történő befedése. Most már csak néhány hónapra van szükségünk ahhoz, hogy technikailag elvégezhető legyen nálunk is, de sajnos, a megfelelő műszerek hiánya okán rutinszerűen alkalmazni nem tudjuk. Az ön egyik fő kutatási 'témája éppen ehhez az eljáráshoz kapcsolódik. — Korábban az immunológia kérdéseivel foglalkoztam, az utóbbi időben a hámsejtek tulajdonságainak vizsgálatával. Ennek egyik gyakorlati területe a tenyésztett hámmal történő égésfedés. Ha valakinél nagy kiterjedésű bőrsérülés van, tehát nagy területről hiányzik a hámréteg, akkor ezt a hagyományos módon úgy gyógyítják, hogy a test egy másik területéről vett bőrdarabbal pótolják. E módszer alkalmazásakor a kezelésnek, gyógyításnak azonban határt szab a bőrsérülés kiterjedése, nagysága. A tenyésztés esetén egy kicsiny bőrdarabkát veszünk ki ebből izoláljuk a hámsejteket és azokat megfelelő körülmények között tenyésztjük. így a sejtek száma tíz-, avagy százezerszeresére nő. És természetesen az a felület is többszörösére gyarapszik, amelyet be tudunk fedni ezzel. Azután már csak ezeket a tenyésztett hámsejteket vissza kell ültetni. — A klinika gyógyitó munkájának mely területeivel lehet még elégedett? — Rendelkezünk mindazokkal a korszerű gyógyítási lehetőségekkel, amelyek a leggyakoribb — ma már népbetegségnek számitó — pikkelysömör kezeléséhez szükségesek. Az utóbbi években oedig a WHO-kutatásokhoz kapcsolódva a melanoma kezelését és gyógyítá• át végezzük eredménnyel. Alig egy hónapja pedig a tüdőgondozó hálózattal közösen végre sikerült megvalósítanunk a bőrrákszűrést. Kalocsai Katalin Műsorajánlat Fészeképítés vízen, fán és odúban — ezzel a címmel biológiai foglalkozást rendeznek ma, szombaton délelőtt 10 órai kezdettel a Móra Ferenc Múzeum Múzeumi Matinék-sorozatában az intézmény Lucs-termében. A résztvevők Csizmazia György vezetésével a madaraknak a környezethez való alkalmazkodásáról tudhatnak meg egyet-mást, és szó lesz az ésszerű segítségnyújtásról Az 1980-ban Stanley Kubrick rendezésében készült, Ragyogás című amerikai filmet vetítik az ifjúsági ház Snitt Filmklubjának Jack Nicholson-sorozatában március 21-én, hétfőn este 7 órai kezdettel. A Molnár Dixieland lép fel március 21-én, hétfőn este 7 órától a Vár utca 1. szám alatti Délép-klubban. A koncert vendége Weszely Ernő harmonikás lesz. Száz éve halt rríeg A könyvtáralapító Somogyi Károly 1888. március 20-án halt meg Esztergomban Somogyi Károly -kanonok, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, ismert egyházi író, lapszerkesztő, élete végéig elkötelezett 1848-as hazafi, a róla elnevezett könyvtár alapítója. A szegedi Somogyi Könyvtár centenáriuma, majd a Dóm téri új palota felavatása kapcsán az utóbbi években gyakran lehetett találkozni nevével a sajtóban, de személyéről, tevékenységéről továbbra is kevesebbet tudunk, mint illene. Százöt évvel ezelőtt „Szeged Széchényi Ference"ként tisztelték, s e minősítés mellett forintban, vagy kötetben megnevezték adománya értékét. Azóta is ennyit mondunk róla, ha röviden értékeljük érdemeit: „A nagy árvíz után Szegednek ajándékozta 43 ezer 701 kötetes könyvtárát." Hogy mit nyert Szeged városa az önzetlen adománnyal, r.em tudatosult igazán bennünk, jóllehet, büszkék vagyunk rá. Somogyi tudományai felkészültséggel gyűjtötte egy életen át a majdan nyilvánosnak szánt könyvtár köteteit. Minden tudomány alapműveit beszerezte, nem a díszes ritkaságok megszállott gyűjtője volt, hanem az ismeretek teljes tárát akarta maga körül tudni, s ez sikerült is neki. Nem túlzott, amikor gyűjteményét egy Szegeden létesítendő egyetem bázisának nevezte. Könyvtáralakító elképzelései száz évvel előremutattak. „Nem is önző czélból állítandó fel egy könyvtár, hogy csak most é.s nekem legyen benne örömöm és hasznom: közhasznúvá kell tenni, mi valóban jó és szükséges, és főleg azt, mit sem a szegényebb sorsúak, sem a hozzá nem értők soha létre nem hozhatnak. Egy, minden tudományszakot -képviselő könyvtár. nem merő halmaza esetleg áruba bocsátott mindenféle becses és becstelen könyveknek; hanem rendszeres összeillesztése azon kútfőknek, melyekből a minden időkbeli értelmi és erkölcsi haladás bizonyítványait és kézikönyveit merítjük; hogy minden, ki valamely, a közjóra nézve is, de az egyénnek is hasznos, üdvös életpályát választ, s nem képes az erre szolgáló jó könyveket megszerezni, e neki megnyitott intézetben czélravezetó útmutatást nyerjen." Adományát feljegyzéseiben „Szeged javára tett áldozat"-ként említi. Áldozat volt ez valóban. Egy élet szellemi munkájának eredményét kapta meg a város. Egy szinte önsanyargatóan egyszerű élet főműve volt ez a könyvtár. Somogyit már-már megszólták puritán életvitele és öltözködése miatt. Esztergomi kanonokként sem járt kocsival, minden jövedelmét a könyvekre költötte. Az ót ért támadásokra így felelt: „Nekik merő bolondság, lemondani az élet földi örömeiről", s hogy valaki ahelyett, „hogy úriasan élne, mikor módja van, egyszerű ételekkel, kevés szolgálattal stb. megelégszik, hogy annál többet megtakaríthasson közczélokra, a társaaalom, a hon és emberiség javára... Ez nekik bolondság ... (Nálam sem pezsgő, sem szivar, sem szobalány, még csak burnótszelencze sem nevelte a kiadást; még borbély és patika sem.)" Nélkülözések árán megszerzett könyvtárát mégis nemes gesztussal, még életében elajándékozta. Amikor azonban a könyvek elszállítását megkezdték, úgy érezte, kirabolják, mindent elveszít, ami eddig a földi életben fontos és értelmes volt számára. A könyvtár első igazgatójával igen feszült volt a kapcsolata; s betegségre hivatkozással a szegedi könyvtár ünnepélyes megnyitásán sem vett részt. Épp ezért megható, hogyan gondoskodott a már Szeged tulajdonába került könyvgyűjtemény további sorsáról, hogy továbbra is a megfelelő színvonalon legyen biztosított a könyvtár gyarapítása. 1882-ben nyomatott egy német nyelvű levelet, s elküldte azoknak a könyvárusoknak, kiadóknak, amelyekkel évtizedeken át kapcsolatban állt, s ebben a levélben tájékoztatja őket arról, hogy könyvtárát Szeged városának adományozta, s kéri őket, a katalógusokat, árjegyzékeket ezentúl Szegedre küldjék a városi' könyvtárnak címezve („Somogyi-könyvtár"). Kéri, a számára biztosított előnyöket és kedvezményeket terjesszék ki mostantól a szegedi könyvtárra is. A kiadók és antikváriusok jóindulatába ajánlotta Reizner Jánost is. Nemes embersége ma is példa. Értékes könyveit lapozva egyre többet ismerünk meg jellemvonásaiból, gondolkodásából, hiszen könyveit olvasta és megjegyzésekkel kísérte az olvasottakat. Gyűjteménye, bár fokozott védelmet élvez, mégsem vált múzeummá, naponta használják az olvasók, kutatók, ahogy ezt Somogyi megálmodta. A centenárium alkalmából a Somogyi Könyvtár kiállítással tiszteleg alapítója emléke előtt. N. E. f