Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-17 / 65. szám

5 Csütörtök, 15)88. március 17. Aki Dorozsmától két és fél-húrom kilométernyire a régi Subasa zártkertjeivel ellentétes irányba néz — az úgynevezett öreghegyet láthatja, amely terület teljes egészében eladó. No, persze, nem egy darabban . . . Mónus Ernő, a városi tanács-vb kereskedelmi és termelési osztályvezetö-helyettese elmondta: a végrehajtó bizottság még a múlt hónapban határozta el. hogy ezt az — állami tulajdonú — földterületet föl parcellázza; az új földtörvény ugyanis erre lehetőséget biztosit. A terület jelenlegi állapotában vegyes mezőgazdasági Eladó az Üreghegy terület, van rajta szőlő, gyümölcsös. Háromszáz parcellára vártak jelentkezőket a tanácsnál, s eddig mindöszsze 130-150 telek iránt mutatkozott érdeklődés. Ügy látszik —• fnondta Mónus Ernő —, a varoslakókban még nem tudatosodott teljes mértékben a vásárlási lehetőség. A parcellák árát a végrehajtó bizottság négyzetméterenként negyven forintban állapította meg. Ebből is látszik: a vasárlók jó üzletet köthetnének a telekvásárlással, hiszen a föld akkor is jó föld marad, amikor a pénz már kevesebbet ér. A parcellákon egyenként harminc négyzetmeternél nem nagyobb epület is emelhető, na persze nem lakás, hanem például szerszámoskamra stb. céljaira. Maguk a telkek kettős, üdülési és mezőgazdasági rendeltetésnek örvendenének az elképzelések szerint. Ehhez persze előbb meg kell venni őket; az érdeklődőket a végrehajtó bizottság igazgatási osztálya. illetve az ügyfélszolgálati iroda várja. F. Cs. Könyvtár, ebek harmincadján? ¡4 ú.i ftim A kígyóvadász Színes szovjet film. írta: Lazar Karelin. Fényképezte: Mihail Agranovics. Zene: Vlagyimir Csernyisov. Kendezte: Vagyim Gyerbenyev. Főbb szereplők: Alekszandr Mihajlov, Natalja Belohvosztyikova, Leonyid Markov. Donatas Banionis és Ljubov Poliscsuk. Midőn a legelső kockákon kígyók tekergőznek nagy félelmetesen, az embernek még kedve volna fölkiáltani: nosza, figyeljünk, ezek bizony szovjet kígyók — az irónia korábbi évek bizony sokszor elszomorító tapasztalataiból következhet. Abból a hoszszabb időn át észlelhető, sokáig ijesztően következetes törekvésből, melynek jegyében a szovjet filmalkotások jelentős — elsősorban közéleti és közelmúlt-történelmi tematikájú — részéből a szónok iasság, --az öblöS-propagandisztikus hangvétel didakticizmusa csak úgy áradt, és még-az éles szemmel észlelt valóságos társadalmi jelenségek ábrázolási kísérletét is elnyomta. Széles utat nyitván bizonyos új (vagy éppen csak továbbfejlesztett-modernizált régi) sematizmustobzódásnak. igen nehéz a beidegződésektől megszabadulni. S nézőnek legalább annyira, mint filmkészítőnek. Ami azonban A kigyóvadász című opuszból fentiek kapcsán levonható: egyszerre roppant tanulságos és bizonyos elégedett derűlátásra is okot adó jelenség. A születés éve most legalább annyira meghatározó, mint az egyébként még jó néhány ódon ballasztott magával cipelő história egésze: 1985. A Gorbacsov-időszak hajnalán akár jelképes értelműnek is fölfogható, hogy a Pavel Sohorov nevezetű főhős, a moszkvai zöldségmaffia korábbi oszlopos tagja, böi tönbüntetésének letöltése után Közép-Ázsiában (munkatábort követő száműzetés idején?) kígyóvadászattal foglalkozva, majd a fővárosba visszatérve — végül lezáratlan sorsra jut. Az a befejezés ugyanis, melynek értelmében nem tudjuk meg, hogy a mocsokból kikerülni akaró, immáron a tisztázásra fölesküvő, erkölcsében megszilárdulni tudó férfit a bosszú pengéje halálra sebezte-e a boldog örömteli révbe érkezés előtt alig néhány perccel — mindenképpen művészi erejű és értékű, hatásos allegóriának is fölfogható. Ez a tanulság pedig olyaténképpen szolgáltathat némi óvatos derűlátást számunkra, hogy Sohorov bizony előzőleg nyakig benne volt a különben örömteli nyíltsággal fölmutatott, odakinti maffiózóvilágban. (A kép sokszor bizony LászlóBencsik Sándor nemrégiben megjelent Bosnyák téri színjátékokjára emlékeztet, amely hasonló zöldség-gyümölcs ügyekben a mi fertályunkat térképezi föl.) Azaz: a morál Nagy Keleti Mérkőzésé nemcsak, hogy nincs még lejalszva. de lám, ehhez a kigyóvadászhoz hasonló. rejtett taitalékokkal is rendelkezhet. Ha jelzésszinten, ha a korábbi évtizedek több súlyos sematizmus-didakszis töltetű koloncával megterhelten is, meg ha a jobblétre szenderülő egyik fógonosz a halál beállta előtt alig néhány másodperccel shakespeare-i színpadiassággal monologizál is — A kígyóvadász mégiscsak már a hajnal legelső sugarai közül való. Halovány, majdhogynem teljesen erőtlen sugaracska ugyan, igaz, mégis már fényforrás, észlelhetően világítva. És a nekünk olyannyira fontos közép-kelet-európai színekben. Igen: itt és most még a kópia színárnyalata is a jellegzetesen fakó, tipikusan ..keleties". Nem éppen Eastmancolor-technika, de nem baj. Főleg, ha tudjuk: ez a színárnyalat szabatott ki reánk. Vagyis ezzel kell kezdenünk valamit. Domonkos László Megbolydult, zsong a szegedi könyvtáros-társadalom. Felröppent a hír, hogy megszüntetik a szegedi Kender- és Műanyag-leldolgozó Vállalat könyvtárát. Pávó Ferenc könyvtárost menesztik. Persze, az indulatok meg is fogalmazódnak! Most, amikor a tudás mindenhatóságáról papolunk? A szaktudást, a műveltséget likvidáljuk? Viszsza az őskorba? Mi lesz a ma szótagolva is alig olvasó fiatal szakmunkásokból? ök mire nevelik majd a gyerekeiket? Visszalepünk? De ekkorát! Zöldfülű könyvtáros kólómban alig akadt olyan szakmai tanácskozás, melyen Pávó Ferencet példaként ne emlegették volna. Valószínű, a Juhász Gyuladíjat sem ok nélkül kapta meg tavaly! Több mint három évtizede van a pályán. A jelenléte értelmet, tartalmat ad a kendergyári művelődésnek. A fentiek után r.zt gondolhatják, elfogult, részrehajló vagyok. Beszéljenek tehát a tények! A könyvtáros a birodalmában. Bármelyik község megirigyelhetné ezt a bibliotékát. 2-3 ezer kötet lehet! Szakrendben, katalogizálva. Pávó Ferenc egy cseppet sem örül nekem. Nem szívesen nyilatkozik. Nem kenyere a panaszkodás! Kötélnek áll, kérdezzek! — Hány olvasó fordult meg itt tavaly? — Kétszáz. De Kisszálláson van egy kihelyezett könyvtárunk is. Ide szülők és gyerekek egyaránt járr.ak. Vonzerő, hogy beszereztük az iskolai kötelező olvasmányokat. Bővítjük a műszaki állományt is. — Ügy tudom, a könyvtárosságon kívül népmüveló ¿5. — Több mint tiz éve megnyílt a gyártörténeti múzeumunk. Vezetek brigád- és nyugdijasklubot, tartok az óvodásoknak filmvetítéseket. — A gyárnak mennyibe kerül a könyvtáros és a könyvtár? — Állománygyarapításra évente 8 ezer forint jut. Az én havi fizetésem 5 ezer 750 forint. — Nyugdíj előtt áll... — Májusban jár le a mandátumom. — Elmegy? — Muszáj! Választ még nem kaptam. Talán egy népművelő jön. Örülnék ennek. De szeretném idejében átadni neki a könyvtárat. Az is lehet, hogy „Juliska" vagy „Mariska" félállásban csinálja majd. Nekem az a véleményem, hogy ez szakmunka, csak szakemberre lehet bízni. — Én egy másik alternatívát is hallottam. Nevezetesen azt, hogy az igazgatónőjük az ön távozása után fel akarja számolni a könyvtárat. Hogy is történt ez? — Tessék megkérdezni az igazgatónőt! * Veszem a sátorfám, megyek a titkárságra. Bebocsátást kérek az igazgató-' nőhöz. Tárgyal, elfoglalt — üzeni, forduljak a főkönyvelőhöz. ö is tárgyal, kiválom. — Ügy tudom, felszámolták a könyvtárukat. — Én nem tudok rola! — kezdi Szabó Jánosné. Közben kiszól a személyzeti és szociálpolitikai osztály vezetőjének. — Racionalizálunk, az biztos. A könyvtárosi állást kapcsolt munkakörként akarjuk betölteni. Pávó Ferenc egyébként elmegy nyugdíjba. Az osztályvezető. Diószegi Andrásné közbeszól. — Változott a helyzet. A könyvtáros marad. Felajánlotta, hogy nyugdíjasként a könyvtárban napi ket órát társadalmi munkában dolgozik, a másik két órát kifizetjük. — Mi a véleménye azoktól a gyárakról, amelyek ebek harmincadjára juttatlak a könyvtárukat? — Nem tudom magam függetleníteni a kereslettől, a kínálattól. Fogynak az olvasóink, az érdeklődés viszs/aesett. • — De mi lesz tiz, tizenöt, húsz év múlva? A főkönyvelő oldja meg a patthelyzetet. — Azért lépést tartunk az aktuális műszaki ismeretekkel. — Gondolom, csökkenteni fogják a beszerzesi keretet. — Nem azon a nenány ezer forinton múlik a gyárunk sorsa! * Megnyugszom, de hiszen cz happy end! Megmarad a könyvtár, Pávó Ferenc nyugdíjasként napi ket órát aidozhat a kultúra oltáránál, ellenszolgáltatás nélkül, a köz javára, vezetheti a klubjait, dolgozhat, mint eddig. És milyen jó, hogy benne fel sem merült a racionalizálás ... Bodzsár Erzsébet Edzésben Beszélgetés Baka Istvánnal A Kincskereső szerkesztőségében egy kávé mellett ülünk — ennél jobb, alkalmasabb kezdést nem tudok elképzelni, hisz Baka István oly régi ismerősöm, hogy az olvasó számára semmiféle egzakt bevezető leírást, jellemzést nem tudok megfogalmazni. Ilyen módon azzal kezdem, hogy megkérdezem : hogy vagy, erre ő azt mondja, hogy ugye nem a közérzetem érdekel. Ezzel túl is vagyunk a legelején. — Tegnap érkeztél vissza Szekszárdról, szülővárosodból. Egykori gimnáziumotokban. a Garayban jártatok földiddel. Mészöly Miklóssal. Szekszárd köt össze benneteket? — Tulajdonképpen ez teremtett közöttünk kapcsolatot, hiszen egyformán ragaszkodunk a szülővárosunkhoz, de úgy érzem, hogy ma már más tartalmak is jellemzik a barátságunkat. — Miről beszélt Mészöly? — A legfontosabb és a Sándorfalviak sikere Egerben A szövetkezeti pávakörök és népzenei együttesek IV. országos találkozójára március 11—13-án került sor Egerben. A rendezvényt a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a Fogyasz.tási Szövetkezetek Országos Tanácsa, a Heves megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége és a Fogyasztási Szövetkezetek Területi Szövetsége szervezte. Az országos minősítéssel egybekötött 1987. évi területi bemutatók alapján a legjobb teljesítményt elért 33 együttes kapott meghívást az országos találkozóra. A rendezvényen kiemelkedő sikert ért el a Sán dorfalva és Vidéke Afész támogatásával működő Bu dai Sándor Citerazenekar. A Gárdonyi Géza Színházban megtartott gálán a sándorfalviak a szakmai zsűri értékelése alapján átvették a TOT és a Szövosz nívódíját, valamint a társadalmi zsűri különdíját. Itt jelentették be: a Magyar Televízió úgy döntött, hogy — •másik két együttessel együtt — kiemeli a zenekart a Ki. mit tud? elöversenyeiből és •meghívja az országos döntő válogató versenyére. legszebb gondolata az volt, amellyel a világhoz és az íráshoz való viszonyát fejezte ki: „korábban csak ítélkeztem, most pedig megbocsátok a világnak". Szép kisregénye, a Megbocsátás is Szekszárdon játszódik, s különös dolog, hogy az általa megírt házban valóban egy bírósági írnok élt korábban, s erről ő nem tudott. — Mi foglalkoztat most? — Szeretnék verset írni végre, hisz az idén csak egy született, jó volna elolvasni azokat a könyveket, amelyek fölgyülemlettek az íróasztalomon, és szeretnék lélegzethez jutni egy kicsit. — Nem látványos, amit végzel, legalábbis nem lehet túl gyakran találkozni veled, a neveddel, a műveiddel, mégis rengeteget dolgozol. A kiadók fölfedeztek téged, mint pontos és jó fordítót. — Igen, van munkám. A napokban jelent meg Arszenyij Tarkovszkij verseinek a gyűjteménye, melyet én ültettem át magyarra. Most adtam le azt az ezer sort, ami a készülő JSrockíj-kötet nagy részét képezi. Rigó Béla szerkesztésében a megszokottnál vaskosabb Viszocfcíj-összeállitás készül, ebbe is fordítottam közel ötszáz sort. — Tehát vannak mentségeid arra, hogy miért nem irsz verset? — Mentségeim és terveim is vannak. Prózát is szeretnék írni, de ezen legalább fél évig csak gondolkodni szeretnék, szükségem van erre a fölkészülési időszakra, hisz október óta csakis a fordítás töltötte ki a napjaimat. — Ügy hallottam, hogy a bolgár, orosz, ukrán és lett költészet tolmácsolása mellett most'a svéd líra hazai megismertetéséért is tettél valamit. — Egy XVIII. századi svéd, Bellman verseit fordítottam. A Villon és Csokonay müveihez erősen hasonló verseket nyersből fordítottam pontosan leírt, ám roppant bonyolult ritmusképlet alapján. Minden nehézsége ellenére élveztem a munkát. — Egyre teljesebb az életmüved. Költőként lettél ismert — nemrég a Radnóti Társaság diját vehetted át —, s az elismertség olyan fokára jutottál, amire minden költő vágyik: plagizálták egyik művedet. írt'ál prózát, di'ámai müvet és foglalkoztatott forditó vagy. — Mindezek közül alighanem a fordítás igényel némi kommentárt. Ez egyrészt pénzkereseti lehetőség, másrészt nagyon jó gyakorlat a mesterség biztonságos műveléséhez. A műfordítás alapos ismeretséget alakít ki a nyelvvel. Ol.van ez, mint a futóedzés a futballistának, aki a tréninggel a lábában jobban tud futni a labdával. Dlusztus Imre Megemlékezés Széli Sándorról Kilencven éve, 1898. március 19-én született Makón Széli Sándor, akit életpályája úgy szülővárosához, mint Szegedhez kötötte. Szülei a több ezerre tehető makói kisbérlői társadalom munkás tagjai voltak. Fiukat szabóinasnak adták. Mint szabósegéd, idősebb társai hatására a politikai mozgalmakkal is megismerkedett. Kamaszkora az első világháború éveinek nyomorában és nélkülözéseiben telik el. Alig húszévés korában lépett be a Makón is élénk tevékenységet kifejtő szakszervezet eg> ik csoportjába, a szabókéba. Nem sokkal ezután a szociáldemokrata párt városi szervezetének lett a tagja. A monarchia összeomlásának időszakában Makón a szocialista mozgalom egyik ismert fiatal tagjává vált. 1919. március 21-én a hatalomra került proletariátus oldalán állva, nem sokkal a Tanácsköztársaság kikiáltása után, annak helyi védelmére létrehozott szervnek, a Csanád megyei forradalmi karhatalom századparancsnokává tették meg. Részt vett a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének északi hadjáratában Az uralomra jutott ellenforradalom bosszúja elől menekülnie kellett. Magyarkanizsára helyezte át tevékenységét. Mindjárt bekapcsolódott a szervezkedésbe, amelynek során társaival megalakították a szabók helyi szakszervezetét. Tevékenységére a rendőrség felfigyelt, és 1920-ban kiutasították. Ekkor visszatért szülővárosába, Makóra. Itt azonban letartóztatták, és Szegedre szállították, ahol egy büntetőszázadba helyezték. Másfél evet töltött el itt, szabadulása után úgy gondolta, jobb lesz Szegeden maradnia, ahol már némi ismeretségre tett szert, és munka is akadt. Annak ellenére, hogy rendőri felügyelet alatt állott, a szociáldemokrata párt tagjaként mozgalmi munkát i> kifejtett. 1926 végén viszszatert Makóra, ahol 1930-ig dolgozott, és a pártnak itt is agilis tagja volt. 1931-ben az SZDP szegedi szervezete kisipari frakciójának tagja volt, és beválasztották a pártvezetőségbe is. A harmincas évek második felében mindinkább a baloldalon álló személyekkel tartott kapcsolatot. Szeged felszabadulása után a kommunistákhoz csatlakozott, és az alsóvárosi szervezetnek lett a titkára. Kezdeményezte a szegedi Szabó Kisipari Termelőszövetkezet létrehozását, amelyben maga is dolgozott. 1953—1956 között szakmai és politikai felkészültségénél fogva öt bízták meg a Divatszabó Vállalat igazgatói teendőinek ellátásával. 1956-ban a karhatalmi zászlóalj tagjaként járult hozzá az ellenforradalmi támadás következtében fellépett zavar helyreállításában. A Divatszabó Vállalatot vezette egészen nyugdíjazásáig, 1960 év végéig. Széli Sándor érdemeit több kitüntetéssel méltányolták: megkapta a Szocialista Munkáért Érdemérmet, a Fegyverrel a Hazáért Emlékérmet, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet. Szegeden, 1969. augusztus 27-én hunyt el. O. F. * Széli Sándor születésének 90. évfordulója alkalmából az MSZMP Szeged Városi Bizottsága és a Szeged Megyei Városi Tanács 1988. március 18-án (pénteken) 14 órakor koszorúzási ünnepséget rendez a Belvárosi temető kolumbáriumában levő emléktáblán áL