Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-12 / 36. szám

Fentek, 1988. február 12. 3 0 ÜJ TARTÁLY ÉPÜL ALGYÖN. AZ NKFV szegedi üzemében, a főgyűjtőn egyre növekedett a rétegvízforgalom az utóbbi évekbén. Ennek termelési szempontÍrói jelentős okai vannak. A kőolajtermelés szinten tartása érdekében, másodlagos művelési eljárásként, a vizvisszasajtolást alkalmazzak — már közel húsz éve. Ezzel az eljárással a föld készletei nagyobb százalékban kibányászhatok. A nagyobb kihozatal érdekében szélesebb körben, több olajtermelő rétegre kiterjesztik a vízviszszanyomást. Ehhez a jövőben még nagyobb mennyiségű vízre lesz szükség. A szénhidrogénmező öregedésével — a kőolajjal együtt — egyre több rétegvíz kerül a felszínre. Ennek a víznek az újrahasznosításra történő előkészítése és tárolása a főgyűjtőn történik. A kapacitásnövekedés szükségessé tette a főgyűjtő területén az eddiginél nagyobb mennyiségű víz tároláPéntek. László felvétele sára és ülepítésére alkalmas tartály megépítését. A most. éDülő tartálv egy tízezer köbméteres tároló kettészelt változata. Ide szivattyúzás nélkül, a gravitáció nyomán áramlik majd a rétegvíz. A tárolóedény elkészült, jelenleg — az ellenőrzés miatt — termálvízzel való feltöltését végzik. A végleges üzembe helyezése ez év második felében várható. Működtetésével jelentősen javul a főgyűjtői vízforgalom, nő az üzembiztonság, és egyenletesebb lesz a vízleadás. A szakemberek még a víz paramétereinek jelentős minőségjavulásával is számolnak, ami a visszasajtolás hatékonyságát növeli. A tartály üzembe állítása után környezetszennyeződés nem alakulhat ki, mivel az olajjal együtt kitermelt rétegvizet mind visszasajtolják az alsó rétegekbe. P. Sz. E. Túl a mélyponton Azt hiszem az Árpád Vezér Téeszben egy éve még sokan kételkedtek az akkor megfogalmazott tervek végrehajthatóságában. Három és fél milliós veszteségről indulva 4 milliós nyereséget céloztak meg. A tegnap, csütörtökön megtartott zárszámadó küldöttgyűlésen a tények bizonyították, az új vezetőség nem a levegőbe beszélt. Farkas Szilveszter 1986 nyarától elnök itt, ez alatt az idő alatt a szakmai vezetők jó része kicserélődött. A gazdálkodási fegyelem megszilárdítása kemény útközésekkel járt, sokan nem tudták vagy nem akarták az új követelményeket vállalni. Tavaly közel ötven ember hagyta ott a téeszt. Az ittmaradók viszont sok éve nem tapasztalt kellemes meglepetés részesei lehetnek, ugyanis az idén nyereségrészesedést is fizetnek. Az alaptevékenység régóta veszteséges vydt itt, korábban a látszólagos egyensúly a Gyáli Szabadság Tsz-szel közösen működtetett Elektroplaszt Gt. által befizetett nyereségből adódott. Tavaly .u saját terme'és 9 milliós mínuszát már nem ellensúlyozhatta ez a gétényereségrész. Az iden is megkaplak e közös vállalkozásuk hasznát, de az alapvető különbség, hogy az ópusztaszeriek itthoni produktuma is túljutott a holtponton, 818 ezer forintnyi eredménnyel. Így az elnök 5,9 milliós nyereségről adhatott számot a küldötteknek. A fojtogató méretű eladósodást is sikerült mérsékelniük. A másfél évvel ezelőtti 40 milliós tartozás tavaly januárban 30,5 millióra alakult, s az idei évet 25 milliós hitellel kezdték. Bőven van mit kigazdálkodniuk az elkövetkezendő időszakban is. Az esedékes törlesztések, a közgazdasági feltételrendszer változása 3 millió forintnyi többletterhet jelent. A termékszerkezet érdemi változtatása, a szigorúbb költséggazdálkodás mellett a jövöt megalapozó támogatott fejlesztési lehetőségekkel is éltek. így a legszükségesebb gépcserékre,- s a melioráció befejezésére is sort keríthettek. A szomszédos Pusztaszeri Hét Vezér Tsz tevékeny szakmai segítségét elsősorban a fűszerpaprika-termelésben, a baromfitenyésztésben, s egyes gépi munkákban érzékelhették. A jobb vetésforgó kialakítása és az értékesítési lehetőségek kiterjesztése érdekében bővítették a munkaigényesebb, nagyobb figyelmet kívánó növények körét. így több tíz hektáros nagyságrendben sörárpát, kölest, cirokmagot, fehérmustárt is termesztenek. A háztáji gaz'daságokban a csökkenő fű.szerpaprika- és paradicsomértékesítési kilátások miatt pritaminpaprikát, vetőmagkukoricát, magdinnyét, étkezési napraforgót, cirkot, hagymát ajánlanak tagjaiknak. A jelentkezések alapján mielőbb igyekeznek megkötni szerződéseiket a felvásárló gazdaságokkal, üzemekkel.; A kalászosok gyengébb terméshozamát, a kukorica és a napraforgó ellensúlyozta. A további előrelépést a meliorált területek öntözése jelentheti, amint az ehhez szükséges fejlesztési forrásokat fokozatosan megteremtik. A szarvasmarha-tenyésztés veszteségei mérséklődtek ugyan, de a tartási körülmények javításában, a legelőgazdálkodásban további teendők adódnak. A sertéstenyésztésben elkerülhetetlen a mielőbbi rekonstrukció, a minőségi és mennyiségi többletár azonban valamelyest javított a gazdaságosságon. A kacsa- és übatartással most próbálkoztak először, sikerrel. Jelenleg a libatartást részesítik előnyben — nagyobb tételre sikerült leszerződniük. A változás a fegyelmezettebb munka ellenértékében is kifejeződött, az igen alacsony, 56 ezer forintos éves keresetszintet tízezer forinttal tudták megnövelni. A tagság bizalmát a jövőben talán az fogja legjobban kifejezni, hogy a létszámcsökkenést sikerül-e megállítaniuk. T. Sz. I. Ideológiák - egymás mellett Az elmúlt évtizedek során jelentős változások történtek társadalmi viszonyainkban, s ez szükségképpen változásokat hozott ideológiai életünkben is. Ám nem csupán a társadalmi életfolyamatokban „termelődő" eszmék voltak és vannak mozgásban, nem egyszerűen különböző ideológiáknak — kitüntetetten pedig a marxizmus-leninizmus eszmerendszerének — a súlya, szerepe, hatása alakult át természetes módon. Időszakonként más és más lett az ideológiai élet jellemzőinek megítélése is, a „hivatalos" és a köznapi vélemény egyaránt. Ez mindenekelőtt abban nyilvánult meg, hogy a marxizmus—leninizmus gondolati rendszerének társadalmi „jelenlétéről", széles körű hatásáról kialakított vélekedés, miszerint éz az ideológia a hazai eszmék világában lényegében monopolhelyzetben van, fokozatosan módosult. A realitások figyelembevételével — a mindennapi tapasztalatokra is építve — megfogalmazódott az a megállapítás, hogy a tényleges ideológiai helyzetet a marxizmus—leninizmus sajátos hegemóniája jellemzi. Nagyon lényeges ennek a helyzetértékelésnek nem csupán a tartalma, hanem néhány alapvető következménye is, ugyanis annak az elismerését tartalmazta, hogy a marxizmus—leninizmus mellett, azzal egyidejűleg más, attól tartalmilag többé-kevésbé eltérő ideológiák is jelen vannak, hatnak, érvényesülnek társadalmi életünkben. Okkal merül fel a kérdés, hogy ez a tény napjainkban miként értékelhető. Hiba lenne, ha úgy ítélnénk meg az elmúlt évtizedek ilyen természetű változásait, mintha egy egészséges, szocialista eszmeiségű társadalmi közeg fokozatos erózióját jeleznék. Ez azt feltételezné, mintha a marxizmus—leninizmus monopolhelyzetének korábbi kimondása a valós viszonyokat tükrözte volna vjssza. Ez azonban — igazolhatóan — nem így volt. Társadalmunkban az elmúlt évtizedek során mindenkor számos —; a hivatalostól eltérő — ideológia volt jelen. Ez több szempontból is természetesnek Mindenkinek melegen ajánlom, vasárnap délelőtt menjen a postára dolgait intézendő. Kivéve a turistaforgalomtól zajos és színes nyári időket, u hangulat többnyire kellemes, az ügyfelekkel való foglalkozás figyelmes, már-már mesebeli állapotokat mintáz, ügy tűnik: a vasárnap egy megtépázott intézménynek az ünnepnapja, amikor jobbik orcáját fordítja ügyfelei elé. Mintha azt akarná közölni: íme tudunk mi megértők és szimpatiku,sok is lenni. Eszembe jut, hogy mindez bennünk v.ait ősidőktől fogva, csak hát a hétköznapok! Ue nem azért vetem papírra e szavakat hogy bizonyítsam a remény őrük voltát, hanem el szeretném mondani egy ilyen vasárnapi élményemet. Előrebocsátom: nem szeretem a vasárnapra csiszolt és ünnepi szent beszédeket, de még a vasárnapi iskolás bölcselkedést sen>. Túl sok a hétköznap, hogy ezek ne legyenek jól felépítettek apró remekek, így alig állják a hat munkás hétköznap dögönyözesét. Így a történetét a maga egyszerűségében A távirat mondom el, hozzátéve, hogy még a tanulságot, annak értelmezését is az olvasóra bízom, akár a keletj mesékben, vagy az azzal rokonságot mutató Bibliában. Hinni kell ugyanis abban, hogy mesét mondani csak annak érdemes, aki azt — ha nem is azonnal, de — megérti. Ez a felnőttség jój felismerhető alapszabálya. Szóval, állok az ügyev letes kisasszony — a postán csak kisasszonyok vannak — ablaka előtt, c.s hallom a következőket egy normális kinézetű, tiszta fiatalembertől, aki mellett középkorú asszony — gondolom, az anyja — volt, készen a mindenkori anyai segítségre, védelemre: — Kérek egy táviratfeladó lapot — mondja a fiatalember. A kisasszony ad egyet. A vélhetőleg anya bök egyet a fiatalemberen s megszólal: — Legyen szíves kitölteni, majd mondom a címet és a szöveget. Némi meglepetés a kisasszony arcán, tartottam tőle, hogy rögvest hétköznap lesz. De nem .gy történt. — Talán nem tud írni? — kérdé a kisasszony, már vasárnapi lélekkel — Sajnos, nem, analfabéta vagyok, ás az anyám is az. Innen a dolgok peregnok, akár az idő homokóráján a szemek. ök. most már ketten, anya es fia, szaporán mondják, ami kell. A mű összeáll, s mintha nem is a postáskisasszony írta volna a szöveget, vissza is olvassa. A fizetés nem okozott problémát, hiszen ősi tapasztalat: az analfabéták kitűnően ismerik a pénzt, és jól számolnak. Lelkes köszönöm, és diadalittas elvonulás. Ez a történet vége. Gondoljon bárki bármire az oktatástól — mely kötelező vagy száz éve — a hivatali szellemig. Vonja le a maga tanulságait. Én azon tűnődöm írástudóként: el tudnám-e játszani, akár egy nyugalmas vasárnap délelőtt, a postán az analfabétát? Azt sem árulom el, hogy miért szeretném eljátszani! Marosi János* mondható. Képtelenség, a szociális reálfolyamatok megerőszakolása lenne az a feltételezés, hogy egy lezajlott társadalompolitikai forradalom egyik napról a másikra megszüntette, megszüntethette azt az ideológiai „sokarcúságot", amely a felszabadulás előtt Magyarországot jellemezte. Nyilvánvaló, hogy ezeket az ideológiákat nem számolhatta fel gyökeresen az a tény, hogy a marxizmus—leninizmus a társadalmi osztályok, rétegek helyzetének átalakulása, és a politika tudatos erőfeszítései következtében indokoltan, alapvetően új helyzetbe került. A korábban is létezett, s tovább élő ideológiák mellett az is fontos tény, hogy a szocialista társadalom építésének évtizedei nem teremtettek, hiszen nem is teremthettek a létviszonyokban homogén, egységes társadalmat. Jelentős társadalompolitikai hibák forrásául szolgált az a voluntarista szemlélet, amelynek alapján megfogalmazódott az „alaptétel": társadalmunk osztályai, rétegei lényegileg azonos élethelyzetben vannak, ezért azonosak az érdekeik. A hatvanas évek politikai szemléletmódja már a társadalom reális érdektagozódását ismerte el, nem hagyva figyelmen kívül azt, hogy ez a korábbi évek során is így volt. A felszabadulást követően is jelentős élethelyzetben különbségek, ehhez kapcsolódóan más-más érdekek, s ideológiák jellemezték a magyar társadalmat. Ez nemcsak „továbbéltetett" korábbi, a marxizmus—leninizmustól különböző ideológiákat, hanem természetes módon újak születtek, akkor is, ha erről hivatalosan nem sok szó esett. Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a mi szűkebb „világunk" nem egy sziget Európa és a többi kontinens országai között. Szerteágazó, egyre összetettebb, bonyolultabb gazdasági, politikai, kulturális és egyéb kapcsolatok egész rendszere köt össze bennünket nem csupán a szocialista világrendszer. hanem a föld legkülönbözőbb más országaival is. Természetes, hogy ezek a szálak sok-sok ideológiai mozzanat közvetítői is. S azok az ideológiák. amelyek korábban is nagy súllyal voltak jelen a fejleit tőkés, vagy a fejlődő országokban, vagy másutt, azok az ideológiák, amelyek lényeges új elemeket is tartalmazva e régiókban a közeli évtizedekben megszülettek, nem maradhattak hatás nélkül itthoni ideológiai életünk változásaira sem. Már pusztán az eddigiekben felsorolt tényezők is igazolják, hogy társadalmunk ideológiai szférája az elmúlt évtizedek során mindenkor pluralista jellegű volt, s ennek napjainkban való kihangsúlyozása egyál-' talában nem a szocialista vívmányok rombolását, hanem a realitások megfelelő figyelembevételét jelenti. A valósággal pontosan számoló szemlélet alapfeltétel ideológiai életünk feladatainak eredményes megoldásában. Hiszen a „szembekötősdi" már az eddigiekben is komoly károkat okozott. Annak a szükségszerűségébe, hogy a marxizmus—leninizmus ideológiája jelentős korszerűsítést igényel, hogy szerepük van azoknak a mulasztásainknak is, amelyek a „monopolhelyzet" kényelmesítő hatására alakultak ki. Ha valóban azt kívánjuk elérni — márpedig ez elkerülhetetlen —, hogy a marxizmus—leninizmus korszerűsödő ideológiája adminisztratív eszközök felhasználása nélkül domináló hatást tudjon kifejteni, összetett, sürgető feladatokat kell elvégeznünk. Reálisan számba kell venni a társadalmi fejlődés során kialakult élethelyzetbeli különbségeket, az eltérő helyzetű csoportok mozgását, a társadalmunkban jelen levő. ható, különböző ideológiákat, s mindezek figyelembevételével szilárd társadalomtudományos bázist kell teremteni, s folyamatosan biztosítani 1 ideológiánk korszerűsítéséhez. Társadalmi feladataink azt követelik, hogy széles tömegeket mozgósítsunk ezek megoldására. Ehhez azonban ki kell alakítani, el kell mélyíteni az emberek érdekeltségét, érdekeltségi tudatát e tennivalókkal kapcsolatosan. Ez ideológiai életünk plurális jellegének elismerése, a jelenleginél korszerűbb marxista—leninista ideológia tudatos, felkészült közvetítése nélkül elképzelhetetlen. V. I. Számítástechnikai bemutató MikroCAD elnevezéssel számítástechnikai bemutatót rendeznek február 25. és 27. között a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, valamint az MTESZ megyei szervezetének támogatásával. A rendezvény programjáról a szervezők csütörtökön tájékoztatták az újságírókat Budapesten, a Taverna Szállóban. Elmondták, hogy eddig mintegy negyven hazai számítástechnikai vállalat és kisszövetkezet jelezte részvételi szándékát a kiállításon, s közülük többen külföldi partnereik újdonságait is bemutatják. Több új hazai fejlesztés eredményeivel itt ismerkedhetnek meg először a látogatók, s várhatóan a külföldi kiállítók is sok meglepetéssel szolgálnak majd. Az érdekességek sorából kiemelkedik az Interkozmosz-program, s azon belül is annak magyar fejlesztésű műszereinek a bemutatója. A kiállításhoz tanácskozások, konzultációk is, kapcsolódnak. Egyebek között szó lesz a számitógéppel segített tervezesi és gyártási módszerekről, azok alkalmazási lehetősegeiről az északi iparvidék vállalatainál. Előadásokon foglalkoznak azzal is, hogy a számítástechnika miként segítheti a vállalatok irányítását. A miskolci egyetem fiataljainak kezdeményezésére állásbörzét is rendeznek a kiállítás keretében. A személyes beszélgetések mellett számítógépes nyilvántartásból is tájékozódhatnak a fiatalok az állásajánlatokról. a vállalatok pedig az állást keresőkről, munkahelyet változtatni szándékozókról.