Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-10 / 34. szám

Szombat, 1988. február 13. 5 Szántó István búcsúztatása Életének 87. évében elhunyt Szántó István, a Csongrád megyei munkásmozgalom ismert alakja. A makói földművescsaládból szármázó Szántó István már fiatalon, 1018-ban bekapcsolódott a munkásmozgalomba, a Tanácsköztársaság idején mint vöröskatona harcolt. A húszas évek közepén hűen elveihez, a szociáldemokrata párt tagjaként gyűléseket, tüntetéseket szervezett. A felszabadulás után előbb a makói polgárőrség, majd a demokratikus rendőrség tagja volt, s itt teljesített szolgálatot 1958-ig, nyugállományba vonulásáig. Tevékeny részt vállalt 1956ban az ellenforradalmárok elleni harcokban, majd alapító munkásőrként segítette a konszolidációt. Idős korában is szívesen vállalt munkát szűkebb közösségéért, a pártért. Több évtizedes munkásmozgalmi tevékenységét pártunk és kormányunk számos magas kitüntetéssel ismerte el. Így többek között tulajdonosa volt a Szocialista Hazáért Érdemrendnek, a Haza Szolgálatáért Érdemrendnek és a Tanácsköztársaságért Érdemrendnek is. Szántó István búcsúztatására február 12-én, pénteken délután 3 órakor kerül sor Makón, a Beloiannisz úti temetőben. MSZMP Szeged Városi Bizottsága Barátsági megbeszélések Tegnap, kedden Szegedre látogatott Ivan Ivanovics Bagyul, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője, a Szovjetunió nagykövetségének tanácsosa. A Hazafias .Népfront megyei bizottságának székházában fogadta öt Molnár Sándor, a HNF megyei titkára, és Kulcsárrtá Kiss Piroska, a Szeged városi népfrontbizottság titkára, akikkel a barátsági munkáról folytatott megbeszélést a vendég. Ivan Ivanovics Bagyul ezt követően a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatot kereste fel. Itt Darázs Józ-sefné igazgató tájékoztatta a vállalat munkájáról. majd a megyei pártbizottságra látogatott, ahol Koncz János, a pártbizottság titkára fogadta. fl Szelka és a szerződések A tojásnak az a sajátossága. hogy ha földobják, fehér, ha leesik, sárga. Az olvasók levelei evvel bizonyos rokonságot mutatnak... Amit ugyanis beleírnak, az negatív, s amit erre válaszolunk — legtöbbnyire pozitív. Ez törvényszerű . . . De lássunk máris egy konkrét példát! Nemrégiben leveleket kaptunk, melyek irói arról tudósítanak, hogy néhány éve átalánydíjas javítási szerződést kötöttek a Szelkáva', új automata mosógépre. A havonta befizetendő összeg hetven forint volt, amely 1984. decemebr 13-án 90 forintra módosult. Mindez persze korántsem baj, de a Szelka 1987 utolján arról értesítette a levélírókat, hogy a szerződést fölbontja. Amikor pedig megkérdezték, mi ennek az oka, a szelkások a következőt válaszolták: a szolgáltatás a továbbiakban nem gazdaságos. A levélirók ebben nem is kételkednek ... A Szelkának öt év alatt befizetett pénz összege egyénenként ugyanis kevéjs híján négyezer forintra rúgott, s eza'att a mosógépek az égvilágon semmiféle javításra, szolgáltatásra nem szorultak. Most már persze alkatrészeik elkopásával lenne rajtuk mit javítani, de a Szelkának, úgy tűnik, csak a közel 4 ezer forint befizetése volt a gazdaságos, a javítás ezzel szemben nem. A tojást tehát földobják, s most leesik. Zsemberi István, a Szelka vezetője ugyanis elibém rak egy átalánydíjas javítási szerződést, amely magában foglalja, hogy (a szerződés) „meghatározatlan időtartamú; azt a Felek a naptári év végére mondhatják fel. A felmondást a tárgyév november 15-éig ajánlóit levélben kell közölni a másik fellel." — Mindebből persze nem az ajánlott levél a lényeg, s nem is az, hogy meddig kell a folmondás tényét közölni a másik féllel, hanem — a jogászi gondolkodás szerint — maga a fölmondás lehetősége, amellyel ezen esetekben nem a levélirók éltek, hanem a Szelka. S persze nemcsak ezekben az esetekben, hanem nagyon sok másban. Mostanára ugyanis megnövekedett azoknak a háztartási gépeknek a száma, melyek alkatrészellátása nehézkessé vált. sőt, olykor lehetetlenné. Ilyen például az összes elektroncsöves tévékészülék, s a levélben leggyakrabban megemlített, a Hajdúsági Iparművek által gyártott bioautomata mosógéptipus. Az alkatrészellátást a Szelka befolyásolni nem tudja; azt viszont indokolatlannak tartja, hogy beszerezhetetlen alkatrészekre rászoruló. következésképp javíthatatlan háztartási gépek után fizettessen be pénzeket. Ha ugyanis ezt tenné: a befizetést nem követné megfelelő szolgáltatás. F. Cs. Lélegzet „Az ember nem nyitja ki az újságot, még ha mások kórusban zengik is, hogy a válságon csak úgy lehet felülkerekedni, ha tisztában vagyunk a .helyzettel'; nem hallgatja meg a kommentárokat, mert morálisan és esztétikailag elviselhetetlen szamára a tévébemondók és műsorvezetők mimikája; együttérez ugyan minden javitószándékú vállalkozással, söt, akár közre is működik, de végső szava mindig a bizalmatlanságé — még akkor is, ha a világ látszólag az ő boldogulását segiti elö, az ö pályáját egyengeti." Az idézet hosszúságát (még egy ilyen rövid ajánlás, a nem kritika esetében is!) fontossága és sűrűsége indokolja, azon túl, hogy a kötet egészére is jellemző „világos" szkepszist és rezignációt koncentráltan tartalmazza. Főidényi F. László A belső hang cimű esszéje nem a kivülállást, de a bölcs lemondást és a szükségszerűvé vált tagadást hirdeti a válság hisztérikus, patetikus átélése ellenében, figyelmeztetve benünket arra, hogy a személyiség válsága korunkban legalább olyan „mély", mint a gazdaságé vagy a politikáé... A világ az ügynevezett civilizáltság irrealitása, a műszaki őrület korában az egyén számára a régi (hagyományozott) gondolkodási képletekkel, viszonyulási közhelyekkel teljességgel befoghatatlannak és befogadhatatlannak bizonyul. Előáll (állt) a krizis mind a tudományokban, mind a művészetekben, eszmékben stb., és a mindennapi életben is, olyan intenzitással, mellyel ha mi nem rendelkezünk (márpedig nem!) képtelenség fölülkerekedni a krízisen. Ebben az „új szituációban" ad ez a könyv egy „újfajta gondolkodásmódhoz", világképhez segítséget, komoly és erőteljes bizonyságokkal .. . A Lélegzet 2 antológia szerzői kivétel nélkül rendkívül magas színvonalú írásokkal jelentkeznek, s ahol ez „alábbhagy", ott a kudarc mikéntje, a bukás „etikussága" és a gondolkodás tétje karpótlólag érdekes és szemléletes számunkra. A Lélegzet „élő folyóirat" volt, a hetvenes évek végén jelentkező, hasonló gondolkodású fiatalokat gyűjtötte csoportba az irodalmi és társadalmi áttörés reményében. Az „offenzíva" sikeresnek mondható, hisz mára, második könyvükhöz olyan szerzőket „nyertek meg", mint Mészöly Miklós, Zirkuli Péter vagy Géher István ... És az antológia többi, az elsőben is szereplő alkotója azóta már nevetrangot szerezhetett magának. nyomtatásban is „hozzáférhetővé" vált. Mindanynyiuk közös tulajdonsága az igényes, felelős, a mai viszonyok között „hősiesnek" mondható gondolkodás, az egyén, s az egyén egyszerisegének hangsúlyozása, az egzisztenciális, vagy nem egy esetben a vallásos színezetű elmélkedés. Olyan meghúzódó tradíciókhoz, rejtett hagyományokhoz való kötődés — vagy egyáltalán ezek felfedezése —, melyek eleddig nem épülhettek be irodalmunkba, irodalmi életünkbe, életünkbe. A Soros Alapítvány újabb kegye, hogy az a minden szempontból (kiállításában, szerkesztettségében, tartalmában) is ragyogó kötet megjelenhetett, ami a legkülönfélébb érdeklődésű olvasókhoz egyszerre tud szólni. Surányi László nagyszerű matematikafilozófiai tanulmányától Algol László szép szóvegéig: Utolsónak a világon. Solymosi Bálint A szocializmusról gondolkodva A' mikor már kezdtük hinni, hogy felszámoltuk az érdekellentéteket a munka és a tőke között, ezek — számos feszültség formájában — szocialista talajon újjáelednek. Igaz, a tőke nálunk mást jelent, mint a kapitalista országokban. A tőkének két fő vonása van: termelékenységet növel és kizsákmányol. Nálunk az első funkció a lényeges, a második elhal. A tőke a gazdaságban lekötött tárgyi erőforrások összesége. illetve ennek Dénz.megfelelőie. A töke: termelési, termelékenységi és jövedelmezőségi kapacitás, adott termelési. termelékenységi és jövedelmezőségi szintet biztosít, illetve, ha a tőkét jól működtetjük. ezeket a szinteket növelni képes. A tőke az élőmunka értékkeletkezlet5 képességét növeli, és amennyivel növeli, ez a töke hozadéka. A tőkének legalább annyit kell hoznia, mint amennyit vi.sz. Teljes hozadéka fedezetet nyújt az éves értékcsökkenési leírásra, a kamatra, és néha a törlesztésre is. Ha a tőke mindezt nem hozza, akkor a nettó hozadéka negatív. Üj feszültségek jönnek létre a munka és töke között. Hiszen a nemzetgazdaságnak önfinanszírozónak kell lennie. Amit a tőke elmulaszt hozni, azt a lakosságnak, mint fogyasztónak kell megfizetnie. Ki fizethetné más? Van. persze, amikor a tevékenység azért ráfizetéses, mert pazarolnak a természeti erőforrásokkal, a termőtalajjal, az emberrel. az. anyaggal, az energiával. Ezt is kifizettetik az egész lakossággal, vagy csökkentik a fejlesztésre szánt összegeket. Kissé csúfolódva, azt is mondhatjuk, hogy a töke nemcsak akkor zsákmányol ki, ha magas a hatékonysága, és az ennek eredményeként keletkező haszon, hanem akkor is, ha alacsony a hatékonysága, és nem hoz hasznot. Mit. is lehet tenni. ha a tőke, az újonnan felvett hitelekből épített gyár. nem önfinanszírozó' Megkérik szépen a népet, hogy húzza meg a nadrágszíjat: támogassa a tőkét, és ne siránkozzon. Az állam pedig erőlteti a fejlődést, műszaki és jóléti oldalon egyaránt. annak e'lenére, hogy forgásai ono doznak így szükségképpen „túlelosztás" jön létre: több a vásárlóerő, mint ami a nemz.eti jövedelembe belefér. Helyre kell állítani a népgazdaság és az államháztartás egvensúlvát, ti kereslet és kínálat egvensúlvát. Közben veszélybe kerül í vállalatok és a magánháztartások eaversúlva. A feszültségekből konfliktusok lesznek ezek halmozódásából onrijg válságjelenségek. Hiszen ott áll az állam, amely a felhasználást — elsősorban áremelésekkel és adókkal — visszaszorítja. Amikor az érdekfeszültség amúgy is éleződik az állam és vállalat, tőke és munka között, még meg is magyarázzák az embereknek, hogy ők a hibásak: fegyelmezetlenül dolgoztak, selejtet gyártottak, többet, fogyasztottak, mint amennyit megtermeltek. Az emberek csak bámulnak, hiszen a reálbérek csökkentek, az, életszínvonal esett. A pénz máshová ment el' elhibázott beruházásokra, felhalmozódott külföldi adósságok terheinek viselésére. A tőke és a munka, helyesebben, a tőke és a fogyasztó közötti érdekfeszültség fő oka talán, hogy a töke tőketulajdonos nélkül nem igazán működőképes. Nem is annyira a tőkés kell, aki vigyáz a pénzére, hanem a vállalkozó aki —i mert ettől a léte függ — a pénzből még több pénzt csinál. Ám ez nálunk még hiányCikk. Nem azért mert nincs elég erra alkalmas ember. Akik kiválóan tudnak lavírozni a jogszabályok, a szabályozómodosítúsok. az utasítások és az elvárások között, azok még könnyebben, és ami a fő, eredményesebben tudnának lavírozni a piacon, a piaci viszonyok között. Nem kell ezt a vezetőgárdát félteni. Hangjára kell emeln, a vállalkozói tevékenységet. hogy felszámoljuk a tőke és a fogyasztó közötti feszültséget. El kell érni, hogy a tőke betöltse történelmi hivatásai: otyan magas legyen a hozadéka, hogy abból jusson a dolgozónak is. Végre, egyszer a munka „Zsákmányolja ki" a tőkét! De ehhez az kell hogy legyen vállalkozó, aki az erőforrásokat összehozza, gazdálkodik velük, működteti őket, viszi az erőforrásokat az optimálist közelítő kombinációk felé. Legyen vállalkozó, aki ott van a beszerzési és az, értékesítési piacon, aki ár- és üzletpolitizál, spekulál, kombinál: megteremti az értéktermelés és oz értékrealizálás mind jobb feltételeit. Sajnos, ezt a vállalkozói alkotó tevékenységet az állami hivatalok ellátni képtelenek. De nem is kívánja ezt tőlük senki. Elég lenne, ha a vállalkozáshoz a kedvező feltételeket megteremtenék. Csak most merjük kicsit hangosakban kimondani, hogy az általunk letrehozo't állami tulajdon nem a lehető legjobb konstrukció. Nagyon nagy elmaradásban nem vagyunk, hiszen évekkel ezelőtt leadtuk a tulajdonosi jogok nagy rés/ét a vállalatokhoz. De azért az állami tulajdon intézményéhez kapcsolódik számos magatartásunk. Ilyen például az, hogv baj esetén az államtól várjuk a segi'.séget. A kár és a haszon nem jelentkezik koncentráltan. valamilyen tulajdonosi ponton, így aztán az, egyes gazdálkodó szervezetek számára a kar nem n.igv kár, a haszon nem nagy haszon: mindegyik térítődik .az egész népre. Kuveteljün az emberektől, hogy szocialista köztulajdnnosként viselkedjenek,- legyen „gazdatudatuk". Közben az igazi nagy gazda, az. állam — atyáskodik felettünk —, ad, ha kedve van. elvesz,, ha bajban van. De mindenesetre megköti a kezét, elveszi a biztonságérzetét azoknak. akik tulajdonosként jogosultak — ea szeretnének is viselkedni. Az állam a tőkét elveszi, átcsoportosítja, keretszámmá, támogatássá változtatja, vagyis töke jellegét szumeu meg. A forrás oldal és a szükséglét oldal közötti, növekvő feszültség nagv részben visszavezethető a tőke elvált és tényleges hozama közötti feszültségre. Már-már válságjelekkel fenyeget az, hogy ü tőke nem önfinanszírozó. Miből fizetjük vissza külföldi adósságainkat? Abból nem tudjuk, amit a lakossági fogyasztáson megtakarítunk, hiszen az így felszabaduló árutömeg nem biztos, hogy versenyképes. No meg: forintot takarítunk meg. Hogyan lesz éhből dollár? Egy út van: szerkezetválb.ssal, műszaki fejlesztéssel, az arányoss ,g javításával. « vállalatok gazdálkodási önállóságának növelésével, a vállalkozás feltételeinek létrehozásával megnövelni a tőkehozamot. haválN

em vitás, hogy a töke alacsony tékonysága, lassú megtérülése ságba viszi az életszínvonal- és szociálpolitikát is. A gazdaságban az -.TŰset kell támogatni, a szociálpolitikában a gyengét. Ha a gazdagságban a gyengét támogatjuk a versenyképtelent tesszük támogatásokkal látszólag versenyképessé, nem lesz pénztöbblet szociálpolitikára, így nem lehel szocializmust, csinálni. Van jó földünk, éghajlatunk, dolgos parasztságunk, képzelt és szorgalmas munkásságunk, felelős alkotó munkára áhító értelmiségünk. A nemzet akkumulátora még nem merült le. Minden feltétel megvan a jól gyümölcsöző élénkülésre, a töke és a munka közötti újszerű feszültségek felszámolására társadalmi, gazdasági viszonyaink szocialista elemeinek gyarapítására. Pirityi Ottó Koksz igen - de milyen ? Tekintélyes mennyiségű koksz érkezett Lengyelországból, ám a minősége kívánnivalót hagy maga után. E sajnálatos tény egyrészről alighanem hosszabb ideig tartó tárgyalásokat, esetleg pert eredményez az. árcsökkentés mértékéről, másrészt aggódással töltheti el a lakosságnak azt a nem elhanyagolható hányadát, amely koksszal fűt. Mégsem igaz, hogy bejáródott az a konstrukció, amelynek működési zavarai egy éve súlyos kokszhiányt okoztak Magyarországon? Emlékezzünk csak: az 1986 87-es telet nagy nyugalommal várták az ipari és a háztartási koksz felhasználói, hiszen olvasták az illetékesek nyilatkozatait, miszerint koksz lesz bőven, több is a kelleténél. Működik már a Dunai Vasmű (DV) összesen 10 milliárdért megépített új kokszolóm űve, továbbá szerelvényszám érkezik majd tüzelő Lengyelországból a szovjet kontingens terhére. A problémák a minőséggel kezdődtek. A beérkezett koksz nem olyan volt, mint amilyennek lennie kellett volna. Később aztán máiilyen tüzelő sem érkezett. Főleg Borsod iparában okozott ez súlyos károkat, és szerte az országban tüzelőhiányt. A dunaújvárosi kokszolómű csak keveset segíthetett a bajokon, mivel nem volt elegendő kokszolható szene. Fel kellett szabadítani az állami tartalékokat. ideig sok A mostani, hosszú szokatlanul enyhe tél energiahordozót takarított meg az országnak. Az. illetékesek szerint kokszból nemhogy hiány, hanem éppen fölösleg van. A Tüzép fulladozik a kokszhegyek alatt. Igaz. a Dunai Vasmű kokszolható szén hiányában most is jóval kevesebbet termel a lehetségesnél. Kapacitását bérkokszosítással igyekszik lekötni, de ez akár sikerül, akár nem. nem a hazai kokszkész.leteket gyarapítja. Ám az import nő. a koksszal teli szerelvények rendre befutnak. Csak a minőség hibádzik. Ügy, mint az egy évvel ezelőtti rossz emlékű tél beköszöntekor. Lehet, hogy az idei tél nálunk most köszönt be igazán. Mónus Miklós Nem Szeged, Feked Már reggel megállítottak az utcán: hát Szegeden nukleáris hulladékok temetője lesz? Mondtam, hogy én még nem hallottam róla, mire rámcsodálkoztak: hát újságíró az. ilyen? Aztán tegnap délelőtt lassan egyértelművé vált az ügy. Mert hogy a rádióban valóban szó esett egy ilyen hulladékraktár létesítéséről, csakhogy Fekeden, egy Baranya megyei község közelében. Vagyis mindössze elhullásról van szó. S hogy ez telefonokat és indulatokat vált ki? Talán nem is nagy csoda, hisz csak nemrégiben ültek el a veszélyes hulladékok Szőregre tervezett, s aztán elvetett temetője által kiváltott indulatok. De hát: most Fekedről van szó. Sz. I.