Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-10 / 34. szám

Sanda, 1988. február 10. 3 Megtalált érték Somogyi Károlyné felvétele A nagyobb, összefüggő nádasokban megszokott látvány ilyenkor a nádaratás. Keresett exportcikk, s nálunk is megnőtt o természetes anyagok becsülete. A kisebb gödrök, árkok környéke olykor a senki földjére hasonlít, a gazdájának nem éri meg levágni az ingyen termést, pár kéve nádat hogyan is adhatna el. Lehet, hogy a dráguló építőanyagárak mellett ismét többen veszik a fáradságot, összeszedik a kéznél levő, odahaza sokféle célra felhasználható nádat is. Felvételünk szorgoskodó embere épp a kaptárai renoválásához gyűjti az egyik kelléket KNEB-vizsgálat a gyógyszerellátásról A gyógyszerellátás helyzetének átfogó értékelésére országos vizsgálatot kezd a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. A fővárosra, valamint hat megyére kiterjedő vizsgálat a gyógyszerellátás valamennyi területét átfogja. A többi között választ keresnek arra, a központi szervek hogyan teljesítették a gyártás, az ellátás és a forgalmazás fejlesztését szolgáló programokat; miként alakul a termékszerkezetváltás a gyógyszergyáraknál; a gyártók eleget tesznek-e a szerződésben vállalt kötelezettségeiknek. Felmérik, milyen tényezők hátráltatják a korszerű készletgazdálkodást, s a vizsgálat tapasztalatai alapján választ adnak arra is, milyen főbb okokra vezethető vissza az időnként fellépő gyógyszerhiány. A megyehatár - nem országhatár Egyik büszkesége az építőiparnak a versenytárgyalásos rendszer — nem érdemtelenül. Mert piacosuló gazdaságunkban a mezőgazdaságon krvül nehéz még egy olyan területet találni, amelyen a kereslet-kínálat viszonyai olyan szabadon érvényesülhetnének, mint a beruházások megvalósítására kiírt versenytárgyalásokon. Jelentőségét akkor tudjuk értékélhi igazán, ha hozzátesszük, hogy minden erőfeszítés ellenére egyelőre csak a kivitelezők mérik össze szakmai tudásukat, költségcsökkentő képességükét. Akik nélkül pedig semmilyen építmény nem készülhet el, az alvállalkozók, a szállítók még nincsenek rákényszerítve, hogy szereplői legyenek ennek a tipikusan piaci helyzetnek. Nem kell sokáig keresgélni az okokat, elég arra gondolni, hogyan lettek szinte egyik évről a másikra versenytársak az épitővállulatok. Ügy, hogy a beruházások csökkenésével hirtelen kínálati többlet alakult ki, magyarul több volt a vállalkozó, mint amennyi a megrendelés. Ezekért már versenyezni kellett. Az alvállalkozók, a szállítók azonban ezt a szigorúságot még nem érzékelik, mert az ő munkájukra, tevékenységükre még a válogatás lehetősége nélkül szükség van — lévén kevés a szakiparos. A versenyhelyzet alakulását azonban olyan tenyezök is . befolyásoljak, amelyek nem számszerűsíthetők, nem szerepelnek a statisztikában. Például az informális kapcsolatok, amelyek minden üzleti vállalkozásban (márpedig az építési megbízások is üzletté váltak) szerepet játszanak. Megfigyelhető például egy érdekes tendencia a megyei épitővállalatokkal — és szervezetekkel. Míg korábban azt lehetett tapasztalni, hogy a nagyobb szabású megyei építési fel adatóknál a helyi épitővállalatok mellett munkához jut. hatlak a frissen alakult, mozgékony szervezetű kisebb vállalkozók, manapság a beruházók és a nagyvállalatok megerősítették informális kapcsolataikat. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az építési kapacitások nem vándorolhatnak szabadon a megyék között, mert a nagyobb szervezeteknek igyekeznek a székhelyükön munkát adni, ezzel viszont önkéntelenül háttérbe szorítják a kisebb vállalkozásokat. * Van egy szabad nézőpontja is ennek a gyakorlatnak, ami bár ellentétes a szabad piaci működéssel, valahol érthető. Minden szakmabeli élénken emlékszik még a nem is olyan régmúlt eseményére, a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat felszámolására. A döntést elhatározni sem volt könnyű, de azután kezdődtek csak a bajok. Hogy a legnagyobbra emlékeztessünk: a foglalkoztatási gond. Mi legyen a szakmunkásokkal, hol helyezkedhetnek el a felszámoláskor szükségtelenné váló emberek? Különösen a betanított és segédmunkások kerültek nehéz helyzetbe, legtöbbjüknek egyetlen megoldás maradhatott, az átképzési támogatás. Hiába, hogy a kereslet csökkenése, a vállalkozók számának gyarapodása, a versenytárgyalásos rendszer szélesedése azt indokolná, hogy szabadon áramolhassanak a szabad építési kapacitások a megyék között, ennek az ellenkezőjét tapasztalták az ÉG SZI szakemberei, akik gazdasági vezetőket kérdeztek meg. Véleményükből az kristályosodott ki, hogy a megyei tanácsok korábban sorsukra hagyták a nagy megélhetési gondokkal küszködő építőipari vállalatokat, de a közelmúltban megfordult a helyzet. A kisszervezetek számára nem marad más, mint beilleszkedni ebbe a rendszerbe, vagyis azokra a munkákra pályázni, amelyek nem fizetődnek ki a nagy szervezetek számára, vagv pedig az ő megbízásaikból szerezni egy-egy részfeladatot. Ha mégis versenybe szállnak a jelentős megyei építményekért, le kell küzdeniük a beruházót sújtó 20 százalékos különadó hátrányát, valamint azt a kockázatot, amit saját ismeretlenségük jelent a neves, nagy múltú cégekkel szemben. * A megrendelők joggal hivatkoznak erre a bizonytalansági tényezőre, emiatt el is utasíthatják a kisebb vállalkozók ajánlatát, mert nincsen módjuk arra, hogy pontos információkat szerezzenek a kisszervezetről, például arról, milyen anyagi garanciát tudnak vállalni, van-e elegendő kapacitásuk a megrendelés teljesítésére. Nem remélhető, hogy egy esztendő különösebb fordulatot hozna ezekben a tendenciákban. Biztató csak az, hogy mindennek ellenére tovább szélesedik a verseny, a lakások kötelező jótállásának bevezetésével pedig az alvállalkozók is bekerülnek a szigorúbb,'piáci viszónyók közé, A felmérések szerint a kivitelezők szerződésállományának már százaléka lesz olyan, amit versenytárgyaláson kötöttek le. Ez persze országos átlag, de ma is sok olyan cég van mar, amelyik minden munkáját a többiek ajánlatával megmérkőzve szerzi. A verseny, a feltételek szigorodása abba az irányba hat, hogy a tárgyalások versenyeztető jellege, kényszere tovább erősödik. Szikora Katalin Mamutcégek, „bolygá" kisvállalatok (2.) A Ganz-MÁVAG meg a többiek Az 1960-as, 70-es évek fordulóján nagyarányú váltásra került sor a tőkés vállalatok belső irányítási, szervezeti rendjében. A nagy szériák, a tömegtermelés időszakában az 1970es évekig a tőkés vállalatok a hadsereghez hasonlóan szerveződtek, és erősen hierarchizálódtak, centralizáltak voltak. A piacépítésnek ebben az extenzív korszakában a feladatokat „leosztották" a gyárakra, az üzemekre, s ők csupán a tervek teljesítésében, az észszerű gazdálkodásban, a költségek csökkentésében voltak érdekeltek. Amikor a sokrétű egyéni igények rugalmas követése, a kis szériák, a megannyi variációs lehetőség került előtérbe, megkezdődött az irányítási szintek (lépcsők) számának radikális csökkentése, a központok leépítése, a különböző termelő, fejlesztő részlegek, munkacsoportok önállóságának, vállalkozókészségének növelése. Az egykori vállalatbirodalmak átalakulnak a szervezeteken kívül álló alkotó teamok, a mamu tcéghez kapcsolódó „bolygó" kisvállalatok, autonóm munkacsoportok laza, ám rendkívül rugalmas és célratörő, teljesítményközpontú halmazává. Nem az igazgatók Ha csak a piaci munka extenzív-intenzív jellegében lenne különbség, a magyar vállalatok és az élenjáró külföldi cégek között, akkor is jelentős veszteségek érnék hazánkat, az erősen leértékelődött hagyományos tömegtermelés fennmaradása révén. Pedig a korszerű piaci munka és a decentralizált vállalati belső szervezet egyben lehetővé tejzi, kikényszeríti az alkotó energiák felszabadítását, a tömeges kreativitást, a tudományos és technikai forradalom kibontakoztatását, új, magasabban honorált értékek létrehozását. Miközben nálunk még napjainkban is hat az a vulgár-marxista felfogás, amely csak a fizikai teljesítményt tekinti értékalkotónak, lebecsülve a szellemi munkát, esetenként spekulatív jellegűnek minősévé a vállalkozó, a szervező, a tőkehasznosító stb. tevékenységet. Jelenleg sem egyértelmű még annak megítélése, hogy a csupán végrehajtó jellegű fizikai munka, amennyiben minden kezdeményezést, piaci alkalmazkodást nélkülöz, nem növeli, hanem csökkenti a nemzeti jövedelmet. Kevesebb lépcsőfokot A vállalati tanácsok, a központok, a vezérigazgatók centralizációs hajlama, amennyiben az tömeges jelenség, aligha magyarázható szubjektív okokkal, hatalomféltéssel. Objektív okok a meghatározók. A vállalatok nem igazán önállóak. Sokféle jogszabály, a gazdasági szabályozás nagyon szűkösre korlátozza a mozgásteret. „Sajnálatos módon gazdálkodó szervezeteink önállósága kisebb és korlátozottabb lett, mint amilyen 1968-ban, a reform elindulásának idején volt — mondotta az egyik tanácskozáson Németh Miklós, az MSZMP KB gazdaságpolitikai titkára. — Ezért a következő években számos olyan döntés várható, amely azt célozza, hogy 1990-re, a következő ötéves terv kezdetére eljussunk odáig, amikor gazdaságunkban már nem a hierarchizáli kapcsolatrendszerek, és nem a szubjektív megítélés, az ilyen-olyan alkuk és összeköttetések lesznek a meghatározóak, nem a pénz integráló szerepe." Az önállóság jogi kereteit gazdasági tartalommal a szabadon felhasználható finanszírozási, ösztönzési, fejlesztési eszközök, saját források, hitelek, devizális lehetőségek töltik meg. A túlszabályozottság, a szűkös mozgástér nem valamiféle bürokratikus beszűkültség következménye, hanem a nyomasztó gazdasági gondok jelzése, az eszköz- és teljesítményhiány tükröződése. Ezért nem várhatunk egy. vagy néhány intézkedéstől, rövid távon eredményt. A stabilizáció idő-, áldozat- és teljesitményigényes, bármennyir- is szeretnénk, gyors sikerre nincs lehetőség. Néhány soros múltheti füstölgésem hál' istennek tovaterjedt. Steiber Anita drogéria-tulajdonos (gyógyszerész) ugyanis felháborodását fejezte ki azon megállapításunk miatt. hogy a maszek gyógynövényboltban a kamilla ára közel ötszöröse a gyógyszertárban kaphatónak. Újra számolunk. Egy kiló kamilla a gyógyszertárban 90 forint, a Herbáriában, a Steiber-drogériában 430. A különbség: 4,77, tehát majdnem ötszörös. Ezzel sem korábban, sem pedig most nem azt akarjuk mondani, hogy indokolatlan árdrágításról van szó. Az eltérés viszont — ami jócskán a zsebünkre megy — felettébb kíváncsivá tett bennünket. A gyógyszertári központban Karamán Miklóst, a gyógyszergazdálkodási osztály vezetőjét kerestük meg. — A kamilla nálunk gyógyszernek minősül, ezért éppúgy, térítési díjat kell érte fizetni, mint mondjuk a Kalmopyrinért. E magisztrális gyógyszerkészítmény dija nálunk már évek óta kilónként 90 forint. Annyiért adjuk, amennyiért kapjuk, árrés, haszon nincs rajta. Sőt a kamilla á gyógyszerekhez- hasonlóan — dotációt is élvez.' Ennek nagysága': 177 százalék. A Gyógyáruértékesítő Vállalat hiába Kamiliázunk szerzi be a Chamomillae anthodiumot sokkal drágábban, a gyógyszertári leritési díj rögzített. Magyarul, még a tényleges árat sem fizettetjük meg a vásárlókkal. — Gondolom, ugyanez érvényes még jó néhány gyógynövényre. — Többek között ide sorolható még a csipkebogyó- és a hársfatea is. Ezek nálunk lényegesen olcsóbbak — a fentiek miatt — mint a Herbáriánál. S természetesen vény nélkül kaphatók nálunk a gyógynövények. * Hallgassuk meg a másik felet is! A Lenin körúti Herbária gyógynövényszaküzletben csak annyit tudtak mondani, hogy a számlájukon az áll, a kamilla kilója: 430 forint, ök árképzéssel nem foglalkoznak, hívjam a központjukat Budapesten. Hívtam. A recsegő vonal másik végén Gernedl Gyuláné kereskedelmi előadó. — A kamilla ára január 1-jéig kilónként 340 forint volt. Az árváltozások és az ÁFA (általános forgalmi adó) miatt ez 430 forint lett. Az árképzésben a következő • értékekkel számolunk: ' termelői ár 268,50. nagykereskedelmi ár 279,60, fogyasztói ár 430 forint. A nagykereskedelmi haszonkulcs: 4,13 százalék, a kiskereskedelmi haszonkulcs: 23,01 százalék, az ÁFA pedig 25 százalék. Többet nem tudok mondani. * A számok és a kulcsok ellen nincs apelláta. Azt viszont nem ártana eldönteni, hogy a kamilla gyógyszer, vagy gyógytea. Ha ez utóbbi — a fentiek szerint — a Herbáriánál kellene maradnia, természetesen ötszörös áron. Am, ha gyógyszer, juthasson hozzá minden állampolgár a gyógyszertárakban. (Sajnos ezeken a helyeken gyakran hiánycikk). Menjen a beteg a Herbáriába? Ha beteg, megy. Magamat és a családomat ismervén az Earl Grey-t nem szívesen cserélnénk fel kamillára. Ha csak nem muszáj. Vaevis, csupán abban az esetben, ha valamelyikünk beteg. Így én afelé hajlok, hogy a kamilla gyógyszer, és mihamarabb véget kellene vetni a kettős árnak. Vagy így, vagy úgy, legyünk konzekvensek. Mert el kellene döntenünk. mit dotálunk: az árut, vagy a céget? Addig is kellemes foglalatosságként mindenkinek ajánlom a kamillaszedést. Mi legalábbis kipróbáljuk! Bodzsár Erzsébet Aligha halogathatjuk a belső korszerűsítéseket, demokratizáló, decentralizáló lépéseket a szűkös anyagiakra hivatkozva. A mozgástér tágítása egyebek közt például a felesleges irányítási lépcsők kiiktatását is igényli, ahogyan újabban a miniszterelnökhelyettesek — közbeiktatás nélkül — közvetlenül irányítják az önállóbbá és felelősebbé vált kormánytagok -munkáját. A főosztály- és gyárvezetők is megértek a nagykorúsításra, ha pedig alkalmatlanok a feladatok ellátására, segítsenek rajta versenypályázatok kiírásával. „Karcsúbb" központok, pontosabb órák A központok „karcsúsítása", a hatáskörök decentralizálása megteremti az önálló kezdeményező munka feltételeit. Esetenként új szervezeti formák, leányvállalatok, autonóm munkacsoportok, nagyszervezetek radikális szétbontása szintén szükségessé válhat. Jobb lesz a Ganz-MÁVAG, a Tatabányai Szénbányák több önálló egységre darabolva? A csepeli gyárak, a Volán-vállalatok, a baromfi-, a cukor-, a konzervipari cégek, a közúti építők ú.i feltételek közé kerültek, a trösztök az országos központok felszámolása után. Bebizonyosodott, mindenki másként, jobban dolgozik, gazdálkodik a saját kontójára. A szűk keresztmetszelek, a fekélyes gócok psdig nem maradtak rejtve, felszínre kerültek és kezelhetővé váltak. E sorok írója csaknem 20 évvel ezelőtti cikkét idézi; amely a Népszabadság 1968. június 16-ai számában jelent meg: mivel megállapításai napjainkban is helytállóak. „A népgazdaság irányítási rendjében — korunk gyorsan fejlődő követelményeihez igazították —előretolták az órákat. Ehhez képest a helyi időszámítás inkább késik, mint siet. Más szavakkal: tovább élnek, kisértenek a régi módszerek. A szubjektív feltételek csak lassan és fokozatosan alakulnak ki, a szemlélet, a gondolkodásmód vontatottan zárkózik fel a reform követelményeihez. E folyamatot gyorsítják, az új mechanizmusnak törnek utat, akik nemcsak elégedetlenkednek a helyi változásokkal, hanem programot adnak. és tevékenykednek az átalakulás, a kibontakozás irányában." Kovács József Termékbemutató Vitaminokban és ásványi sókban igen gazdag, zöldség-gyümölcs alapanyagú ivólék gazdagíthatják hamarosan mindennapi étrendünket, valamint a kórházi és a gyermekélelmezés kínálatát. A Vegavit zöldség-gyümölcs üditöcsaládot — amelyet kedden mutattak be a Szociális és Egészségügyi Minisztériumban — a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet a biotechnológia alkalmazásával állította elő. A termékbemutatón Sárkány Péter, a KÉKI tudományos titkára hangsúlyozta: táplálkozásélettani szempontból helyes étrend összeállításával számos betegség — gyomor-, bélrendszeri rendellenesség, szív- és érrendszeri, valamint anyagcsere-megbetegedés — kialakulása megelőzhető lenne. Ennek érdekében a lakosság étrendjében növelni kellene a zöldségek, gyümölcsök arányát.