Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-09 / 33. szám

Szombat, 1988. február 13. 5 Képernyő Q tenger cseppje A szegedi stúdió keddi magazinműsorában volt egy 25 perces összeállítás a kisvállalkozásokról. Dlusztus In-.rt szerkesztő-riporter, Balogh László operatőr-rendező munkája, Emeletek címmel. Sok helyszínen, sok riportalannyal készült, kitűnően volt vágva, frappánsan szerkesztve. Tényszerű, korrekt volt a hangvétele, mégis erőteljes. mozgósító a hatása. Pedig, hihetnök, lerágott csont ez a téma. öt éve egyfolytában (akkor alakultak meg az első géemkák) vitatkozunk, és ezektől a vitáktól — úgy tetszik — teljességgel függetlenül egyfolytában változtatják a kisvállalkozók működésének feltételeit. Az egymást sűrűn követő, nem ritkán egymásnak ellentmondó rendeletek bozótja előtt tanácstalanul, reménytelenül állingál a jogászspecialista is — nemhogy mi, laikusok. Ilát még maguk a kisvállalkozók .. . Mégis mit mulat ez a rendeietdömping? A teljes bizonytalanságot. Egyik közvetlen. kézzelfogható jele annak. hogy minden reformszólam dacára még mindig, nem dőlt el. merre menjünk, és főként: hogyan? A kisvállalkozásokról készült szegedi film a cseppben a tenger-típusú riportok közé tartozik. Valóságunk apir. szeletét mutatja, olyan módon, hogy képes volt megugrasztani a gondolkodást — a nagy egészről. Egyetlen, bár önmagában is erősen rétegezett csoport érdekeiről beszélt, azokat igyekezett pontosan megnevezni, a nyilvánosság elé tárni, ám egyszersmind tudatosította: m.ndenféle részérdeknek kellene a nyilvánosság.. Az említett vitákban második gazdaságnak nevezett szféra újabb, szabályozásokkal való viw-zaszow'tásáról adott képet, s egyetlen társadalmi csoport tagjainak reakcióit megmutatva a nézőknek arra adott módot, hogy különféle felemás reformintézkede.sek hatásairól gondolkozzanak. Itt van például az adó. A műsorból világosan látszott, hr.fv az a Szász Imre nevezetű békéscsabai maszek autószerelő, aki általában reggel (i-tól este 8-ig dolgozik a műhelyében, plusz vasár- és ünnepnap, ha kell, szóval ez az ember aránytalanul sokat veszít. Hogy a pénze nem lesz arányos a teljesítményével, az tuti. Viszont a keceli Pintér Müvek tulajdonosát valahogy nem féltem annyira Nem azért, mert irigylem a millióit. Egyszerűen azért, mert el tudom képzelni, hogy — bár számára sem előnyösek az új szabályozók — méglevő tőkéjének átcsoportosításával új termelési struktúrát képes magának kialakítani, mondjuk olyat, miből még mindig tetemes a haszna. Ezek után körülnézek, és látom, hogy általában ki viszi el a balhét, vagyis mely társadalmi retegek-csoportok járnak legrosszabbul az eddigi, úgynevezett reformintés kedések következtében. Ahogy a kevésbé „rugalmas" jövedelmű autószerelő húzza a rövidebbet a kisvállalkozók közül, ugyanúgy a „nagy" társadalomban is a szegényekre jut a túlsúly az úgynevezett közös teherből. A relatív teherbíró képességet tudniillik egyelőre nem képes figyelembe venni a válsággal birkózó reformpolitika Sem az első, sem a második gazdaságban, minthogy a kettő, gnyhén szólva, nem igazán független egymástól. Ahogy az elsőben, ugyanúgy a másodikban sem a teljesítménybeli differenciákhoz kapcsolódnak a jövedelemkülönbségek — tessék megnézni Csabán az autószerelőt, és Pintér Józsefet Kecelen. Hogy mi lenne, ha egyugyanazon gazdaságban — nem első. második, sőt, harmadikban, hanem az egészben — nem szabályozó dzsungel, hanem megszámlálható mennyiségű törvény érvényesülne? Alighanem: piac Sulyok Erzsébet Áz nevet, aki később nevet Kadiófigyeló „Csak ia szovjet szatíra képes olyan műveket létrehozni, amelyek telítve vannak bölcs, vidám ésl hö-< nyörtelen nevetéssel. Ezelőtt ez elérhetetlen volt." Az idézet bizonyos Elszherg nevű tudóstól származik, ' aki . 1957-ben, A szatíra elmeletének kérdései című munkájában irta a fentieket. Ugyanitt ö idézi Majakovszkijt is, hogy „mindenki torka szakadtából / nevessen, hogy az ellen inogjon meg hevesen / nevessetekl ma. Kürtölje szét a távol, j a mi emberünk most már van min nevessen." Bizonyára volt min, csakhogy mialatt Majakovszkij a fenti soroltat rótta az. októberi forradalom hetedik évfordulóján, Lenin halálának évében, vagyis 1924-ben, aligha lehetett fogalma arról — miként Vlagyimir Iljicsntk sem —, hogy röpke tiz évnek sem kell eltelnie, és a nevetés alig valamivel kevésbé'. tűnik életveszélyes tevékenységnek, mint mondjuk, egy hangosabb szó, vagy túl korán abbahagyott taps. Amikor úgy 1970 táján többedmagammal megismerkedhettem Ilf és Petrov, a két zseniális, született .szatíraíró Tizenkét szék és Aranyborjú című klasszikus műveivel, a legelső érzések egyike az értetlen csodálkozás volt. Hát hogyan, hogyhogy? A hatalmas, legyőzhetetlen, harcos, egyedül-felülálló stb. Szovjetunióban születhetett ilyen, ennyire a szellem függetlenségére, játékosságára,. a komikum virtuóz adagolására fölesküdni tudó írásmű? Lehetséges volna, hogy Karinthy Frigyes és Rejtő Jenő, Rabelais és Moliere, Swift és, Bergson után (mellett, kívül) ott, arra keleten is létezik szatíra, gúny, irónia, kifigurázás, könyörtelen karikatúra és metszően éles, találó paródia? Az az értetlenkedés és rácsodálkozó döbbenet, ma is vallom, nem volt, bizony, sem szükségtelen, sem értelmetlen. Mert olyan históriai bullaszttómeg nehezékeit vetítette rá tizennyolc-t:zehkilenc éves, világra fürkésző szellemi reflektorainkra, hogy csak hunyoroghatott, pisloghatott, villoghatott, tanácstalan-érte tlenkedő fénynyalábokkal. És lám, mi mindent is tesz a bámulatos dolgokat ajándékozó idő: a múlt heti rádióűjság hatodik oldalán, egy beharangozó . eikl^oen a szovjet humor egyik királyáról", Mihail Zoscsenkóról olvashattunk. Például ilyeneket: „Nevét még az ötvenes években nálunk is ismerte mindenki, aki irodalommal vagv politikával foglalkozott. Pedig Zoscsenkónakl azokban az években egyetlen írása sem jelenhetett meg!" Igen, mert ezt a rendkívüli, tehetségű embert (is) „az eszmei eltévelyedés iskolapéldájaként" aposztro. fálták, és persze átkozták ki — most pedig, hogy Nap-i felkelte előtt címmel a Kossuth adón csütörtökön délután önéletrajzi elbeszélásgyűjteményéből, ebből a nazájában nemrég újra kiadott, háromkötetes koll'kcióból hallhattunk egy félórányit, be kiellett látni: Zoscsenko helye a század nagy szatirikusai között van. Ilf és Petrov, vagy éppen Karinthy mellett. S noha ő hatvanhárom évet élhetett, sőt mi több, nem kivégzöosztag vagy sarkköri tábor közelében fejezhette be földi pályafutását, eléggé nem hangsúlyozható: mekkora a haszna az olyan rádióadásoknak, melyek a ¡hozzá hasonló sorsú iés színvonalú alkotók újrafelfedezésére, a művelt köztudatba történő beköltöztetésére vállalkoznak. Mint legutóbb Varga Viktor szerkesztő és Szabó Kálmán rendező programja is. Mert a nevettetőt, akit Zsdanov, a hivatalos főid lógus útszéli és kispolgári írónak!, „az irodalom himpellérének" nevezett, s akinek utóbb már a kenyérjegyét is megvonták, mint hallhattuk: nemcsak a maga szatíraírói, az orosz föld kisembereit: oly könnyed humorral felmutató, ábrázoló mivoltában .kell minél szélesebb körben megismertetni. Hanem e)égtételt kapóit, végre-valahára méltóképpen rehabilitálni kezdett áldozatként is. Olyan emberként, aki bizonyítja a tételt, hogy mindig az nevet, aki — nem. nem utoljárat —, aki később nevet. Miként ez a nagy nevettető is. Aki feltehetően hgyanolyan tudatosan választotta önéletrajzi elbeszéléseinek címéül azt, hogy Napfelkelte előtt — mint a műsor .készítői. f".s mialatt Zoscsenkc fordítója. Bratka László sorrarendre mutatta be az írásokat, a címről a hallgató nyugodtan asszociálhatott: meglehet, a napfelkelte még mindig vár^t magára — de hátha nem. Mint amikor a fekete csöndben a majdani pirkadat nagyon halovány, még nem fénylő, de lassanként sűrűséget oszlató, világosságot előkészítő nyom. ri megjelennek. Domonkos László A színház neve: Teatro Mobile A Magyarországi Olasz Kultürintézet támogatásával érkezett hazánkba Gianni Pulone színháza, a Teatro Mobile. Az elmúlt hét szerdáján a fővárosi Vidám Színpad Kis Színházában léptek fel, tegnap este pedig az orvosegyetem klubjában. Ma este a kapuit újra megnyitó JATE-klub látja vendégül az olasz színtársulatot. Némiképp túlzó a színtársulat kifejezést, de azt sem írhatnám, hogy Pulone egyszemélyes színháza járja az országot — hogy miért, az a következő beszélgetésből kiderül. — 1967-ben végeztem a római Kísérleti Filmközpontban — kezdi mondandóját az itáliai színész-rendező. Dolgoztam Besozzi, Strehler és Belocchio társulatánál és a televíziónál is. 1972-ben, amikor elegem lett a színházi bürokráciából, vásároltam egy vándorcirkuszt. Ez egy teherautó pótkocsiján elférő, szétnyitható sátor volt, melyben egy 9X15 méteres színpadot lehetett fölállítani. Ez olyan volt, mint egy álom. Három évig jártam egyedül az országot, ezért kapta ez a vándorszínház a „mozgó" keresztnevet. — Mennyiben befolyásolta a művészi munkát az, hogy egy cirkuszban játszott? — Egy ilyen szegény cirkuszban csakis szegény színházat lehetett csinálni. Amikor még Strehlerrel vittük színre Brecht Szent Johannáját, a színészek olyan mohair ruhákban játszottak, amelyeknek egyenként egymillió lira volt az ára. Az én vándorszínházamban az egyik szereplő például a következőkből állt: egy ócska söprű, melyre szemeket, orrot és szájat ragasztottunk, valamint egy mifelénk használatos, fekete szemetes zsák. — Az ön színházában csupán a szegénység miatt jutnak szerephez a bábok? — Az előadásaimban kivétel nélkül arról van szó, hogy én hogyan látom a világot, a körülöttem élő szereplőket — ha tetszik: a bábokat, —. milyen a belső világom. — Akkor nem véletlen a magyarországi bemutató témaválasztása sem. — Igen, az Egy örült naplója is arról szól, amiről minden nagy dráma: a magányos ember sorsáról. Gogol hőse egyre inkább a margóra szorul, lázadna, de a léte és a lehetőségek között hatalmas szakadék tátong, minden tele van feszültséggel. Azt mondja az utolsó színben: nem bírom már tovább, kínoznak és nem hallgatnak rám, mit akarhatnak tőlem, hisz nálam nincs semmi. Aztán anyjához fordulva így folytatja: nézd, milyen rosszul bánnak velem, a fiaddal, nincs számára itt hely. kiküldik őt a világból. Erről szól ez a kor; lehetetlenné váltak a legszebb kapcsolatteremtési vágyaink is. — Szeretnék az anyagiakról is hallani valamit: hogyan tud megélni? Ezt azért, kérdem, mert hazánkban egyetlen színház sem létezhet állami támogatás nélkül. — Olaszországban is állami támogatásból élnek meg még a legjobb színházak is. Az állami szubvenció mértéke attól függ, hogy milyen kategóriába tartozik a társulat. Az én vándorszínházamnak évente nyolcvan előadást kell tartania ahhoz, hogy a működésűnkhöz elegendő pénz kapjunk. — ön a színház vezetője, rendezője és állandó színtársulata. Kik segítik a munkáját? — Alapelvem, hogy minden segítség iránt nyitott vagyok. Énhozzám bárki jöhet a javaslataival, a munkájával. A legtöbb segítséget a feleségemtől kapom, aki könyvtáros és szabadsága alatt járja velem az országot. Van két „házi" szerzőm. Sandro Baji ni és Franco Cuomo, ők írják a darabokat. Sokat segit Franco Villa, aki odahaza a legnagyobb kortárs rendezőkkel, például Fellinivel dolgozik együtt: operatőr, látványtervező és fotós. Több mint százhúsz film fényképfelvételeit irányította. — Miért van szükség operatőrre egy színházban? — Tavaly Paul Valery Faustját játszottuk. Egy szereplő játszott mindent, Margarita és Mephisto egyegy tévé képernyőjén volt jelen. A főszereplő különkülön azaz mindig más szerepben a kamera elé állt, ígv az előadáson valójában párbeszédet folytatott önmagával. Ezt a filmes munkát Franco Villa végezte el. — A fővárosi előadás jó kritikát kapott. Milyenek a színházi benyomásai? — Ami a legfontosabb: nagyon jó a magyar közönség. Dlusztus Imre A diákokat is érinti - ».. , .... • .,• »,',!'• ?••»•>< • ;«>.<. •• vV' -'y •fü'.rft i'vgi • •». Veszteséges kölcsönzés Áprilistól megszűnik a csoportkedvezménv s tavasztól várhatóan a diákok sem kölcsönözhetnek feláron az Ezermester Ifjúsági Kölcsönző Leányvállalat boltjaiban. Az okokról, s a téli szezon eddigi tapasztalatairól a leányvállalat vezetői tájékoztatták az MTI munkatársát. Mint elmondták, a hó nélküli, tavaszias tél nehéz helyzetbe hozta a kölcsönzőboltokat. A téli sporteszközök bérbe adása eddig sem volt nyereséges vállalkozás, a mostani szokatlan időjárás azonban tovább növelte a ráfizetést. A bevétel az elmúlt évhez képest felére csökkent: a kölcsönözhető 1300 szánkó, korcsolya, sicipö, illetve síléc egy része még el sem hagyta a raktárakat. Pedig a kereslethez igazodva az új szezonra tőkés importból mintegy 70 műanyag síléccel növelték a kínálatot, s a Hajdúböszörményi Textilfeldolgozó Vállalattal ezer siruhát gyártattak. A síruha árusításának gondolata — mint mondták — már az új üzletpolitika jegyében született, csak kölcsönzésből ugyanis nem tudnak megélni. A beszerzési árak folyamatosan emelkednek, s a bevételi dijak az önköltséget sem fedezik. Ez annak ellenére is igaz, hogy a téli eszközök díja az általános forgalmi adó bevezetése miatt kilenc százalékkal nőtt. így például a műanyag lécél i 130, a sícipőért 110. a szánkóért, illetve a korcsolyáért 55—55 forintot kell fizetni naponta. A kölcsönző hátrányos A városi KISZ-bizottság testületének legutóbbi ülésén a Szegedi Ifjúsági Ház tavalyi munkájáról, valamint az idei tervekről számolt be az intézmény vezetője. Az 1988-as év költségvetése minden gazdasági megszorítás ellenére sem lesz kevesebb a tavalyinál. Lz persze kevésnek tűnik akkor, amikor már tudják. hogy a bevételi tervet legalább 200 ezer forinttal kell majd „túlteljesíteniük". Az eddig népszerű szinházbusz intézményi héttere megszűnik, és a műsorigény és kínálata közötti feszültségből eredő érdektelenség miatt a veszteség a népművelő „saját zsebére" menne. A tanácskozás egyik résztvevője elég élesen tette föl a kérdést: a rendezvények sikere a megjelentek számával arányos-e, s mit gondol erről a gyakorló népművelő? A válasz egyértelmű volt: bizonyos rendezvényeket még akkor is meg kell tartani, ha az nem az úgynevezett „tömegigényt" elégíti ki. Lebegő tervek ? Az érvényes szerződési jogszabályok betartása is gondokba ütközik akkor, amikor egy, már meglevőnek hitt utasítás szerint a művészek gázsija szabadáras. Ezzel összefügg az a tény, hogy az idén felhasználható pénzösszegek tudomása nélkül szerződést kötni rizikó, sőt, az is elképzelhető, hogyha az emiitett rendelet igaz. például egy népszerű rockkoncert belépődíja a korábbi ár helyett akár duplája is lehet majd. Érdekes megállapítása, hogy az eddig népszerű diszkó vesztett varázsából, olyannyira. hogy lassan már e rendezvényforma is veszteséges. A szakmai munkát segítő és irányító szervek diákpresszó és diákklub létrehozását sürgetik, tudván azt. hogy a kettőt pótolandó Tinitanya programsorozat nem vált be még úgysem, hogy ezeket a rendezvényeket maguk az „érdeklődő" diákok állították össze, ezek megrendezésekor éppen ők nem vettek részt ezeken. Talán amikor a jelenlegi gazdasági helyzetre hivatkozva a takarékosság ktrül szóba, nem biztos, hogy ennek egyetlen és mindent megmentő módja lenne az a javaslat, hogy „ne égjen mindenhol a villany, csak ahol kell". A meglevő diákklubok programjainak felmérésével az ifjúsági ház által közvetített rendezvények koordinálásával, a közművelődési események jobb propagálásával, a rendelkezésre álló pénzzel is lehet jól sáfárkodni. Mert azt az ifjúsági ház felavatása óta tudjuk, hogy az épület a népművelők minden erőfeszítése ellenére sem alkalmas kisközösségeket szolgáló estek, baráti találkozók. beszélgetések megrendezésére. Czakó János helyzetbe került azzal, hogy a leányvállalatot a 25 százalékosan adózók közé sorolták, mondván: szolgáltatása nem sport-, hanem belkereskedelmi tevékenységnek minősül. A leányvállalatnál attól tartanak, hogy a szigorú gazdálkodásra, a nyereséges tevékenységre ösztönző elképzelések megnyirbálják az alapelvet: az ifjúság sportolási, szabadidős tevékenységének segítését. A KISZ Központi Bizottsága a félárú kölcsönzést eddig évente 4-5 millió forinttal támogatta, ezt az összeget idén nem folyósítja. Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal — elődjétől, az Állami Ifjúsági Bizottságtól eltérően — sem ad pénzt a kölcsönzés támogatására. Pedig lenne mire költeni. A meglevő 40 milliós készlet egyharmadát — avittsága, kopottsága miatt — már rég ki kellett volna vonni a forgal'jl.Tiból. Sok eszköz használhatatlan, ám a növekvő beszerzési árak miatt csak minimális — évi 2,5 millió forintos — selejtezésre nyílik lehetőség. Az iskolák körében népszerű hegyvidéki sátortáborok kellékei is megértek a cserére, a 10 tábor — amely nyaranta 5 ezer gyermeknek nyújt kikapcsolódást — teljes felújítása például 10-15 millió forintba kerülne. Bánáti mulatság A deszki Bánát Néptáncegyüttes bánáti mulatságot rendez a szegedi Hungária Szállóban pénteken este. Az együttesen kivül fellép a jugoszláviai Urbaf néptáncegyüttes, valamint Ivan Hajtl színművész.