Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-08 / 32. szám

AU'(fb* VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 7o. cvlolyam, 32. szám 1088. icbruár 8., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ilavi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Bizonyítvány H

ány pofon csattant el a hét végén, és hány dicséret hagyta el a szülök .száját — ez nem tartozhat az emberi tudások közé. De ettől még tény: bizonyítványt osztottak az iskolákban. Teljesítmények értékelését kitűnőknek és szánandóknak, tehetségeseknek és gyöngécskéknek, jó rendóeknek és közepeseknek. Gyanítom: sokan várták izgatóttan a minősítő számjegyeket, s azt is feltételezem, hogy rengetegen gondoltak fásultan, mások meg félelemmel telve a bizonyítvány osztásának: idejére. Ha van klasszikus stresszhelyzet — a minősítés pillanata az. Mindannyian átéltük az átizzadt köpeny, a kínos csend es a hihetetlenül erős krétaszag közös, nyomasztó élményét, s mintha iskolai ősképéhez kívánna hasonlítani, ekként nyomaszt bennünket ma is néhány helyzet. Feledni szeretnénk a szorongatottság érzéseit, s talán már a kelletenél is jobban szabadulnánk a megmérettetés tenyérnyirkosító szituációitól.. Pedig nem lenne szabad, sőt nem egészséges elfordulni az Ítélkezés percétől. A bizonyítvány az elkerülhetetlen minősítés jelképe. Nem tárgyalva, hogy a mai iskolaügy szomorú keretei között mennyire jogosult bármiféle ítéletalkotás, es föltételezve, hogy csakis a valóságos teljesítmények szolgáltatnak alapot s mértékegyseget a társadalmi szintű „meózáshoz" — — egyszóval, optimális feltételekkel számolva, azon kellene eltűnődnünk, hogy jól végezzük-e tennivalóinkat. Vagy nekünk is okunk van a bizonyítvány előtti szorongásra? S egyként megérdemeljük az állami katedráról felénk dörgő elmarasztalást? Utóbbi kérdés azért kaphat illetékességet, mert a bizonyítvány — természeténél fogva — igazolás is. Annak jele, hogy beiratkozunk egy kurzusra, és egy szabályokba foglalt állapothoz eljutva, kiérdemeltük teljesítményünk torvenyesítéset. Ha tetszik, az állami szintű jogalkotás birodalmában ís igaz az itt elmondott: közös tanítványai vagyunk egy kívül-belül átalakulásra szoruló, országnyi oktatási intézménynek. Ennek sajnos nincs pontos, törvénybe iktatott besorolása. Sokan még ma is azt hiszik, hogy kisdedóvóról van szó. ahol a tisztán látás mércéje helyett a tisztába tevés kategorikus imperatívusza a fő mozgató. Mások) úgy vélik — önelégült mosollyal szájuk szegletében —, hogy iskolába jár már a nemzet: egyik fele tanítói igazgatást, másik része osztályfőnöki és tanári gondoskodást érdemel. Technokrata atyámuramék szakközépiskolát látnak körénk, egyes funkcionáriusok a szakmunkásképzők életidegen műhelygyakorlatait végeztetnék velünk. Hazudnék, ha eltagadnám. hogv egynémely tanárunk gimnáziumot, sőt elitképző líceumot sejtet — követelményrendszerük is ehhez az iskolatípushoz illeszkedő. A felsőoktatásról nem beszélek. Egy nagy, nemzeti osztálytermet látok. olajos padlöt és elméretezett, föltűnően magas katedrát. Sok, szigorú tanerőt, és végeláthatatlan padsorokat eminensekkel, puska/ókkal, nagyvonalú linkekkel, súgókkal — és gyarapodó foghíjakkal, a meg nem születettek helyeivel. A tantárgyak: túlélés, optimizmus, ügyeskedés, tisztesség, önazonosság, népesedés, egészségmegőrzés és adó. Félek, hogy jól látom: csak az első padsorokban figyelnek a katedrán beszélőkre és a táblára írt jelekre. Azt mondják: a bizonyítvány mai neve az, hogy értesítő. Ha eddig kérdezhettem volna azt, hogv van-e mit minősíteni, van-e mit igazolni, most időszerű a fölvetés: ez. a papír miről értesít? Arról talán, hogy nem hiszünk a tananyagban? Hogv rosszul mondtuk fol az. érthetetlen leckéket? Hogy új metodikát, nyílvános tantestületi értekezleteket akarunk? Hogy lassan már a leblokkoló*» különböző sportágaiban versenyzőnk. panaszkodva, ellustulva és másokra mutogatva? Lassan már azt hiszem, nem kell nekünk értesítés. Egy dolog viszont nagyon kellene: az egyértelmű minősítés. Az. élet minden területén azt mondaná benyújtott termékeinkre a felelős vezető: megfelelt — nem felelt meg. Ha pedig tartósan, ismétlődően nem felelt meg, akkor jöjjenek az egyértelmű, szigorú következmények! Ezekről szóljon az értesítés! Hogy ne épülhessen be a selejt a nemzet gépezetébe, ne termelhesse tovább önmagát a hitvány produktum. F

öntebb azzal a föltételezéssel indítottam útjára mondandóm, hogy optimális helyzetről szólok. Ilyen módon e bizonyítvány igazolásához nincs szükség bizonyítási eljárásra. Józan belátás kérdése csupán, hogy elfogadjuk: minden szinten, minden formában gyártjuk a selejtet. A legfonta-vibbnál — es eredeti témánknál — maradva: évek óta az általános iskolában végzettek harminc százaléka nem tud az alapvető mértékben sem irni-olvasni-szamolni. A tudásgyárakból majdnem minden harmadik „termék' hibásan kerül ki. Ezek a „gyártmányok" nem írhatók selejtre Ezek a fiatalok beépülnek egy nagy társadalmi gépezetbe, egyre növelve azok számát, akik akadályai lehetnek a továbblépésnek. Egyrészt a ¿ért, mert értékelhető képességek híján nem állíthatnak elő értéket, másrészt azért mert rájuk való hivatkozással jut önigazoláshoz az atyáskodó igazgatás. Nem dühvel, hanem tartózkodással, egy mai értelmiségi kötelező szolidságával mondom: az alapokra tanítsunk meg mindenkit, hogv legalább önmagunk megfogalmazható érdekeit tudjuk elrebegni egy alacsonyabbra meretezendö katedra előtt. Dlusztus Imre Szanálás után - talpnn Kisvállalkozások a kábelgyárban Aki egy kicsit tájékozott Szeged gazdasági eletében, az tudja, hogy a kábelgyár termelésének dinamikus növekedésében döntő szerepe volt a vállalati gazdasági munkaközösségeknek. — Nem új dolog már a gyárkapun belüli kisvállalkozás. Olyannyira nem, hogy jó néhányan az ezekben a csoportokban dolgozóknak a kifaradásatól tartanak. — Nálunk szerencsére nincs szó erről — tájékoztat Tombácz Jéizsef igazgató. — Amikor néhány hónappal ezelőtt az volt a kérdés, hogy ka paci tilsunk bővítését új dolgozók felvételével, vagy a végéemek munkájának növelésévé) oldjuk meg, akkor egyértelmű volt az állásfoglalás: a legfontosabb a már nálunk dolgozók nagyobb jövedelmének biztosítása. így tavaly a gyár az első félévben hétfőn reggeltől vasárnap délután kettőig dolgozott. az év második felében pedig már teljesen folyamatos lett a munkarendünk. — Most tehát funkciójuk szerint létszámpótló és kapacitást bővítő végéemek dolgoznak egymás mellett. — Igen! Felvehetnénk most 30-40 főt, s így csak az utóbbi funkció maradna, de jelenlegi dolgozóink jövedelme lényegesen csökkenne. A heti 50-60 órás munkaidő még közel van a valamikor megcélzott „három nyo!cas"-hoz. Nálunk a 60 órán felüli teljesítés sem kizsákmányolás még. Ugyanis a jól szervezett Tíz éve még vagy kilencszázán dolgoztak a Szegedi Kábelgyárban. Kezük alól lényegesen kevesebb termék került ki, mint amennyi a mostani, 660 fős kollektíva produktuma. IVIa már tudják, hogy az akkori kisebb hatékonyságnak az alapvető oka a tervszerűtlen/, szervezetlen munka volt. Gépről gépre haladt a termelési folyamatban a készülő termék, ha az egyik masina meghibásodott a láne elején, akkor végig a vonalon kénytelenek voltak leállni. Ma ütemhclyrő! ütemhelyre kapcsolódik a termelési láne. Nagy sorozató terméket gyártanak általában. így kevesebb a gepek átállítása miatti kényszerkies t-s is. munkánál kevesebb a konk rét beavatkozási igény. Technológiánk döntő része olyan, hogy a munkaidő jelentős része a működő gépek figyelésével telik el. A túl fárad ás megelőzését lélektanilag az a módszer szolgálta, hogy dolgozóink pontosan, előre ismerték a személyes, a gyári és a népgazdasági erdekeket. S így vállalták a terheket. Egyébként a kábelgyárban most is folyamatosan vizsgálják a belső létszámszerkezetet. Az elemzők véleménye szerint a kiszolgálók aránya valamivel magasabb, mint ami a termelés szükségleteivel indokolható. Ezért néhányan átmentek a kiszolgálók közül a közvetlen termelési területekle. De elgondolkodtató az üzemekben dolgozóknak az a véleménye, hogy gépeik működtetését már a mostani létszámmal és összetételben maradéktalanul el tudúák látni. Persze, kis elvándorlás — főként nyugdíjazás miatt — a kábelgyárból i.s van. A kevés felszabaduló munkahelyet első, második munkahelyes, 30 éven aluli, három műszakot vállaló szakemberekkel töltik be. Többségükkel még az iskolai éveikben szerződést kötnek. Tradicionálisan jó a kapcsolatuk a Déri szakközépiskolával. A 600-as szakmunkásképzővel közösen indították meg a képzést a műanyag-feldolgozó szakmában. Szerződésük van a város négy általános iskolájával. Az anyagi segítség fejében azt várják, hogy az iskolák diákjai ismerjék a kábelgyár tevékenységét. l!)B5-ben szanálták a Magyar Kábelmüveket. Az akkor nehéz pénzügyi helyzetbe került trösztnek tagvállalata a szegedi gyúr. Tehát jogos a kérdés: menynyire megalapozott a jövőjük a ..zárt" kapuk mögött dolgozó, must. sok munkával jól kereső Huszár utcaiaknak V Nos. a kábelmüvek a szanáláskor előírtnál lényegesen gyorsabban fizette visz-sza tartozásait. Mára eljutott a teljes konszolidálódáshoz a gazdálkodásában. A hírközlő kábelek gyártásában már — egy lényeges műszaki fejlesztéssel — a jövőt is előkészítették. Ennek lermelcsbe való bekapcsolására, s talán gepek vásárlására is sor kerülhet az idén. Előkészített már az NSZK-ba irányuló export is. Mire a gépek dolgozhatnak, arra a szigorú minőségi engedélyeztetési eljáráson is túl lesznek a kiajánlott kábelek, lgv termékeik nemcsuk a közvetlen exportban vehetnek részt, hanem beépíthetők les/.n<<k például a Hajdúsági Iparművek kiszállított cikkeibj is. A valamikor sok pénzt pazarló budapesti vállalati központ létszámát 160 tövei csökkentették. A parancshirdetés helyeit ma a döntéseket a rendszeres vezérigazgatói tanácskozás hozza, ahol a gyárak vezetőinek a véleménye alapvetően meghatározó. Sok eredményt hozott a belkereskedelmi munka és a termelés folyamatosságával kapcsolatos döntések decentralizálása. Csökkent a hulladék. A könnyen feldolgozható hulladékok hasznosítására önmaguknak szerkesztettek célgépeket. A gyárak között a korábbinál lényegesen objektívebb rendszer működik a jövedelem és a * fejlesztési lehetőségek elosztásában. Az információáramlás — a nagy földrajzi távolságok ellenére t— jó. A stabilizálódás, sajnos, „csak" a Magyar Kábelmüveket — és nem a népgazdaságot jellemzi. Bülc István Halló telefonközpont! Képösszeállításunk feletti cikkünkben a Szegedi Kábelgyár kibontakozási erőfeszítéseiről számolunk be. A Huszár utcai üzemcsarnokokban egyre növekvő mennyiségben készülnek azok a hírközlő kábelek, amelyekre a hazai telefonhálózat korszerüsítesében a Magyar Postának elengedhetetlenül szüksége van. A szegedi telefonközpont kábelrendszerének egy része is a Magyar Kábel Müvek itteni gyárának terméke. Ma mintegy 20 ezer telefonvonal él a városban, naponta átlag 2 ezerszer kell kézzel is segíteni az elektronikának, hogy az egymást kereső beszélgetőpartnerek hangja egy összekötött vonalon találkozzon. Mi, szegediek, a tudakozót hétköznaponként körülbelül J ezer 500-szor tárcsázzuk, sikerrel