Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-06 / 31. szám

Szombut, 1988. február 6. DM magazin Az első súlyos esztendő Süvcghéktól kaptam egy levelet, karácsonyi számunkban megjelent irományomra mondták, hogy van egy régi térképük, de nem találják rajta Tömörkények tanyáját. Szívesen nekem adnák a térképet, bl is mentem crtc. hogyne mentem volna. Kapiam egyéb értékeket is. például egy felébe szakadt kalendáriumot. időbe tellett, aniig kiderült, hogy az 1916-os esztendőre vonatkozik. Tíz évvel idősebb, mint én. Tele van meglepetésekkel. Hajszálra olyan, mint a mai nadrágok. Azokról beszélek, amelyek anyaguknál fogva akár egy emberöltőt is kiszolgálnak, de a fenekükön a varrás már a próbaút végén fölszakad. Mindene ép. csak a fűzés cérnáit ette meg a békeidő. Az is újdonság nekem, pedig igen régi gyakorlat lehet, hogy a naptár egyetlen lapjára ráfért a katolikus, a protestáns, a görög-orosz és a zsidó névnapok rendje, illetve a zsidóknál az időszámításuk. és a nagyobb ünnepeik. Ott van még szintén minden lapon az is. mikor kel és mikor nyugszik a Nap. illetve a Hold. mikor van az első negyed, a holdtölte, az utolsó negyed és az újhold, és milyen időjárás várható Herschcl szerint. Azonnal eszembe jut. nem is nevezzük meg legújabbkori nuptárrcformerünket. aki a négy vallásból zutyult össze egyetlenegyet, de úgy. hogy az Özsébből. Albinálról, a Szofoniászból és a Vajcsevböl lett az Etelka. Igaz. nem tudunk róla. hogy az Özsébek, az Albinák vagy a Hahakuk után jövő Sz.ofoniászok vernék az asztalt hírük és nevük clhomályosítása miatt, de nem ez a lényeg, inkább az. hogy nem lehet kitenni az öntudatos dolgozót annak a megrázkódtatásnak. hogy maga válassza ki. Luéát. Ottiliat vagy Andrást akar-e köszönteni. Ezt a nagy dilemmát az állam vállalta magára. Jegyzetek következnek ezután, minden hónapra. Nem akarok megijeszteni senkit, de az áll a márciusnál. hogy hideg lesz. ha január meleg volt. lilén rekordokat döntött a januári tavasz, lehet, hogy didergünk márciusban? Szépirodalmi közlemények és versek követik a névnapok betűsoros jegyzékét. Van bennük Móricz Zsigmond is. de igen-igen a limonádé-korszakából való. akárcsak Gárdonyi Géza. Somluy Károly. Pakots József. Zsoldos László. Schmittelyné Feer Eliz. Lumpérth Géza. Csermely Gyula. Péczely József. Korcsmáros Nándor. Flatt Zsóku ugyanúgy kiesett az. idő rostáján, ahogy föltehetően mostani íróink közül is kiesnek igen sokan. Áll viszont ntaig is Tömörkény, akinek Vergődés a foggal címú kis írásában az tűnik föl legjobban, hogy a Móránál szereplő Szél Ángyó ura. Tilalmas Nagy István még Kabők Miska alakban szerepel, de annyira uraskodni akart ó is. hogy fából faragta villámhárítóját. Sokszor kiderülnek ilyen csalafintaságok az egymás nyomába lépő íróknál. Nem kell mindig föltalálni, ami a másiknál készen van. Ha Kabők Miska jó volt Tömörkénynek. Tilalmas Nagy István is jó Mórának, csak fából való villámhárítója legyen. Az egészet talán elő se készítették volna, ha csak ennyi lenne benne. Itt van azonban A háborús év krónikája, 1914. szeptemberétől 1915. augusztusáig. Mivel a kalendárium abban ;iz.|dóbcn sokkal inkább tájékoztatója volt a tömegeknek, mint napjainkban — bár egy jő kalendárium mu is aranyat érne! —. igen fontos, nitt olvashatunk arról az egy esztendőről, ami a világ ki vérzéséhez. ösfzeonilásához és újrarendeződéséhez vezetett. Nem tudhatta szerencsétlen Jákó János, aki az igen kiadós krónikát összeállította, hogy mire az én salátagyújleinényem augusztusáig jut el a nyájas olvasó, mar egészen más szelek járnak. Azért mondom az augusztust, mert az az első lapom. Azt ugyan tudhatta volna, hogy a háború akkor is a nyomor fészke, ha győzelmet győzelemre halmozunk, hiszen a Kabők Miskák legalább annyira fogynak, mint az ellenség, de ha tudta volna, ha fölfogta volna, akkor biztosan nem ót kérik föl króntL

átom magam előtt azokat, akik rácsapnak a címre. Most a/tán jól megmondja nekik! Sajnálom, de a világháborús időkre értendő ez, mégpedig az elsőre. Fölütöm a Magyarország története sorozat idevágó kötetét, abban találom. Persze, idő kell hozzá, amíg fölütöm, mert én se szoktam sorozatokkal kelni és feküdni. kasnak. Még sütött a háborús gőzünk. hinnie kellett, hogy megállithatatlanok vagyunk. Akkor még nem nagyon készülődhettek falvainkban és városainkban emléket állítani szerencsétlen hőseinknek, bár a féllábú, félkarú hadfiak már szép számmal biceghettek utcainkon. Varázsos név az én korosztályom előtt is Przemysl. Semiszlinek mondogatták a falunkban, csak arra emlékszem. tűzbe jött mindig, aki mesélte. Igaz. azóta olvashattam naplót is a vár egyik védőjétől, és mivel a katona csak őszintén beszélhet nyomorúságáról, borzalmas dolgok jöttek elő. Ugyanazok, antikról a második pokol előtt meséltek az első túlélői. Tiszteletet érdemel a krónikás, semmi hözöngés. üres lelkesedés nincsen szavaiban, annyi adatot és nevet összeír, ma fele ennyivel professzora lehetne a történettudománynak. de a ki nem mondott szavakból begyet lehetne rakni. Nem emlékszem pontosan a dátumra. de gyanítom, megírta már ekkor Gyóni Géza a borzalmak versét. Csak egy éjszakára címmel, mondom tehát ellenpontos aláfestésnek magamban. Könnyú is eszembe jutnia. a San folyó itt is előjön többször is. Hej. szerencsétlen költőnk is mennyire lelkesedett a háborúért az. elején, és micsoda hamu maradt a tiize után! Az ellenség itt még nienekülésszcrúen vonul vissza, akár össze is számolhatnám, hány halottat és hány hadifoglyot hagyott vissza, mindenféle lószerszámokkal együtt, csak azt nem találom sehol. mi mennyit veszítettünk. Gondolom. a győzelemhez legalább akkora áldozatok kellenek, mint a veszteséghez. ehhez jön azonban a ráadás, a körülzárás, a kiéheztetés. Erről itt az áll. lóhúst és zabkenyeret ettek csak harcosaink! És amikor már azt se ehettek? Na. a legvégén, a március 19-i kirohanás után már szokatlan szó is előjön: Przemylíl tragédiája. Számok is következnek, most a kárunkra: 44 ezer ember védte a várat, ebből 10 ezer esett cl a kirohanáskor. és 45 ezer katonai munkás volt. A vasúti és távírószemélyzeten felül ntég 28 ezer kórházi ápolásban levő sebesült és beteg volt a várban. A védösereg zöme a Tamássy Árpád altábornagy parancsnoksága alatt állott 23. honvédgyaloghadosztályból állott. Biztosan rossz a párhuzam. mert utána még sorozatban jönnek a győzelmek és kitartó árkászhareok. mind-mind hatalmas veszteségeket okozván az ellenségnek. és eszeveszett futásra kényszerítvén. de a második pokol jut eszembe, a Sztálingrádi veszedelem. Tisztelem a szerzőt, adatait hadijelentésekból szedte, pontosan megnevezve talán minden csata legfőbb irányítóját is. de meg is sajnálom. Egyszer se jutott eszébe, hogy az a háború is az emberi, erkölcstelenség mocsarában tenyészik? Lehetett akkor még hinni egyáltalán, hogy annyi vérből virág fakad majd? Ha lehetett, nagy fantázia kellett hozza. Térkép is van betétként, rajta a front állasa. Kecskeméten láttam a Széchenyi szobor térképén, azok a pontok lénylenek legjobban, ahonnan legtöbben jöttek megnézni az emlékművet. Fénylik, mert az bronzból van. Itt. a betéten, kilukadt a papiros Przemyslnél. Istenem. mennyit böködte ezt az a valaki. aki élményeit mesélte! Avval adták nekem a kalendáriumtfjf-hogy ók úgyis tudják kívülről az egészet. De nem a kalendáriumból, eleven elbeszélésből. A sok-sok súlyos esztendő ezer meg ezer panaszával megrakva. HORVÁTH DEZSŐ Ml I I.EK AftPAD: IfAARI.EM ARPAS KAROLY Amíg nem éled Még parton jársz s gondod másé (bár a hajós vagy), tükröd vall, árul: vár ez a... vár, csak vár. Nézz szét! Látod: bíbor partjai közt a szorosnak már soha át nem jutsz, tengert szelsz aki vagy! Jobbra a Véledmármegtörténtvolnaez izzik, balról Ismétlés! — hánykódik tudatod. Ó! hogy hív ez a tengeri ámító lebegés, vár örvénylő ölelés — szép a tudatlanság. Éld ami írva! .hajolj mélységes kelyhe fölé és halld a sziréneket! TEDD! más utad itt már nincs. Mit neked Ithaka! és mit Pénelopé — aki várjon —, többé meg nem igéz Kirke, Kalüpszó sem. nincs az erőd...: nem igáz le a szépség. Aphrodité!sem ifjú Nauszikaá, sem Athéné, a bölcs... vásznadat éles szélbe hasítod, köteled oldod, s a jól épített kormányt eltöröd ÚSSZ ÚSSZ a hajóddal, nélküle addig, míg odaátról tükre az égnek meg nem nyitja ölét neked is Az ablakon befúj a szél Aki azt állítja, enyhe telünk van, az nem ért a dolgokhoz és súlyosan téved. Igaz: bolygónk hőmérséklete a fokozodó üvegház-hatás miatt folyvást emelkedik, de Sári Jánost, ezt a 63 éves majdnem járóképtelen kis öregembert e körülmény nem vigasztalja. Sári János Móravárosban él a Hajnal utca 5. szám alatt, albérlőként, egy lerobbant ház földszintjén. Mint levelében írja. élettársa — aki főbérlő volt — halála után a háztulajdonos, Madarász Piroska nem tűrte meg a lakásban tovább, a házat pedig eladta. Az új háziúr. Ménesi Imre pedig az utca felöli ablakokat és az ajtót kibontatta. Ezt követólegbeállt a tél. így aztán a lakásra jelenleg sok mindent rá lehet fogni, csak azt nem. hogy szobahőmérsékletű. Hiába fút Sári János éjjel-nappal, a meleg kimegy, a hideg bejön, az ablakon befűj a szél és csak azért nem veri be a havat, mert az egyelőre nincs. Amikor kimentem Sári Jánoshoz, a házban életnek semmi jele nem mutatkozott. Félrehajtottam hát, a kivert ablakot takaró pokrócot, s benéztem. Sokat persze nem láttam, hiszen jócskán este volt már; gondoltam: beugrók körülnézni. Tervemtől aztán elálltam, mert eszembe jutott, hogy én végeredményben konszolidált' ember vagyok, s egy tollnok csak ne nagyon ugráljon. Ugrás helyett a tanácsra mentem, másnap. Vágvölgyi Tiborné, az. építési osztálv vezetője kiderítette, hogy Sári János 1986. január 30-a óta lakik a Hajnal utcában, s már többször is adott be különböző lakáskérvényeket. Egyebek közt azt is innen tudják, hogy szociális otthonba semmiképp nem akar menni — ami persze nem csodálható. — Hát ez bizony birtokháborítás — állapította meg a következő napon Acsné Gunda Judit, a helyszín megtekintése után. — Alá sincsenek dúcolva a kiszedett ablakok, kész életveszély... Ez még akkor is birtokháborításnak minősül, ha az öreg. mondjuk jogcím nélküli lakó, amire egyébként megvan az esély... ha ki sem engedtek? És hogyan menjek ezzel a rossz lábammal? — Mi u baja a lábának? — Fölcsúszott a térdkalácsom, mind a kettő, autóbaleset miatt. Amikor meglátta a körzeti orvos, valósággal megijedt. A meleg víz jót tenne neki, de hát... Még fürödnöm sincs hol. írtam már a Kálvária téri ondozóba is, nem kértem én töb>et, csak hogy ott néha megfürödhessek. Aztán elakadt az ügy... Újszegedre sem tudok kimenni az uszodába, kétszáz forintomba kerülne: nyolcvanért visz a taxi oda, nyolcvaí nért vissza; és legalább harminc a ' ' M«j meggyógyulni. heléjtó... így hát a lábam nem tud Később előkerült az első emeleti néni. — Hol ennél, hol annál a szomszédnál húzódik meg az öreg — mondta. — Most, hajói tudom, a doktor Dénesnél melegszik. — A nép háromszázra saccolja az ísokat — I megtalált ••tt. nogy még nem láttam. — A Hajnal utca 1. icp h; üresen állo, lezárt lakásokat — kezdte Sári János, miután megtaláltuk; s eközben úgy vacogott, nogy olyat szám alatt van például két lakás... A Kormányos és a Hajnal utca sarkán •VÉBSSSÉ^HBGMBI megint i cgv lakás. A Petőfi sugárút 28-ban megint csak két lakás... Ezek vannak tehát a közvetlen környéken. Bármilyen helyiséggel megelégednek, csak el lehessen benne lakni. — Enni szokott a bácsi? — kérdeztem. — Hogyne, néha... A szomszédok hoznak ezt-azt. Nélkülük meg sem tudnék lenni. Tegnap például ettem levest is, krumplit is. Ezek után Ménesi Imrét, az új tulajdonost kerestem föl. Édesanyja, akit otthon találtam, elmondta: a fia már eleve úgy vette nteg a házat, hogy megvolt a végzés. — A végzés?... Miféle végzés? — Hát a harmadfokú bírósági végzés, amely szerint a Sárinak el kell hagynia a lakást. A fiam el is hurcolta a Móra utca 8. szám alá bútorostul... Ugyanis odaköltözött. Ménesi Imrével telefonon beszéltem. — Miért bontotta ki az ablakokat meg a satöbbit? Megfagy.ott az az ember, megveszi az Isten hidege. — Elköltözött az már onnét, én is segítettem neki, és hát végre be szeretnék költözi a saját házamba. De előbb újra kell szigetelni az egészet, falakat, az ajtó és az ablakok helyét... — Tiebát nem azért bontatta ki az ajtót-ablakot, hogy megszabaduljon az öregtói? — Dehogyis, kérem... Nem lakik már ottan senki. Másnap visszamentünk lötózni. és Sári Jánost ott találtuk a fúthetctlen lakásban, épp a kályhatüzet élesztgette kukoricacsutkával. — Jé... Mégis itt tetszik lenni? — Hát persze, hogy itt vagyok, hol lehetnék máshol... A szomszéd nyakán sem ülhetek örökké. — És az a Móra utcai lakás? — Nem lakás az kérem, tisztelettel, az egy fotyosószerú valami, ott nem lehet lakni... Annál tán még ez is jobb. — És hogy is volt az az ablak-ügy? — Bejött ide az új ifiúr és még ketten, kiverték az ablakokat meg az ajtót, aztán elmentek. Késóbo kijöttek a rendőrségtől valakik és megkérdezték, miért nem szóltam. Hát kérdezem én, miképp szóljak. ennyi nyugdíjból él? — Háromezer-négyszáz... Géplakatos és villanyszerelő voltam, az is a szakmám. De hát a pénz gyorsan elúszik... Adtam száz forintot egy Móra utcai asszonynak, hogy vásároljon be nekem. Húsz forint ára ennivalót hozott, a többit pedig elitta. A doktor Dénessel jóban vagyok, ó fizeti be a pénzeimet a postán, egyebütt. Adtak nekem már segélyt is. az arra ment el, hogy fölaprították a tüzelőmet, bútoraimat pedig elvitték abba a másik roncslakásba. De amúgy is tűnnek el innen dolgok. Éjszakánként valakik néha bemásznak a lakásba... Nem tudom, kik lehetnek; az a dunsztosüveg. a polcon, holnap reggelre már biztos nem lesz itt. Végül is mire jutottak a birtqkháboritásiigyben? — kérdeztem Ácsné Gunda Juditot. — A tulajdonosnak vissza kell állítani az eredeti állapotokat. Ha nem teszi meg: jön a pénzbírság, a végrehajtás. — Kap lakást a bácsi? — Majd az ügyfélszolgálati iroda megállapítja, föl tudja-e mérni helyzetet — mondta Kiss Károlyné, az egészségügyi osztály ügyintézője. A szociális otthonban csak kétezer-hetven forint az ellátási díj. Úgy látszik, nincs más megoldás: vagy szociális otthonba kerül az ember öregkorára, vagy kifagyasztják, mint a szalonnát... En persze, nagy tisztelettel, tudnék javasolni egy harmadik megoldást is. FARKAS CSABA