Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-29 / 50. szám

I Ilctfő, 1988. február 29. Búzára hajtani szabad... Lázár Mihály felvétele ... de csak műtrágyaszóróval. A kalászos gabonák szépen telelnek az idén. Az enyhe időjárás behozta a későbbi kelésből származó hátrányokat. A nitrogénműtrágyát több szövetkezetben már kiszórták, ahol még most juttatják ki a kiporciózott adagokat, ott is hamarosan befejeződik az első menet A Kisteleki Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben a rozsra a teljes mennyiséget, a búzára cs árpára a talajvizsgálat alapján számított tétel «0 százalékát teritették Fialal ügyvédek konferenciája Szombaton folytatódott a fiatal ügyvédek első országos konferenciája Zamárdiban. Az eszmecsere második napján Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára a társadalmi-gazdasági folyamatokról, s ezzel összefüggésben a jogászok, köztük az ügyvédek feladatairól tartott előadást. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a jogállam keretei kőzött — ahol a törvények tisztelete és betartása a társadalom működőképességének alapfeltétele — az ügyvédekre a jelenleginél határozottabb közéleti szerep vár, amiben — ha erre készség mutatkozik — számithatnak a Hazafias Népfront támogatására. Adó, csalás, büntetés Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal tavaly a második félév első napján kezdte meg tevekenyseget. Csongrád megyei egysége 1987 végéig 258 adóvizsgálatot végzett el. Ezek közül 112 esetben állapítottak meg a revizorok adóhiányt. Az ellenőrzések nyomán 36 és fél millió forint adóhiányt és felemelt adót kellett az adózóknak befizetni. Sok vagy kevés ez az összeg? Csak összehasonlitásképpen: 1986-ban, egész évben, hasonló jogcímen Csongrád' megyében 15 millió forintot kellett pótlólag befizetni az államkasszába. Az űj hivatal munkatársainak nem volt egyszerű eligazodni az állásfoglalások, irányelvek szövevényében. A jogszabályok eltérő értelmezése is sok fejtörést okozott. Különféle gondok vannak a közületek adatszolgáltatásával. Jó néhány vállalat, szövetkezet, intézmény dokumentumai pontatlanok, hiányosak. Például a vendéglátó egységeket, boltokat szerződéses üzemeltetésre kiadó cégek többsége nem tud az ellenőrzésekhez használható adatokat adni az APEH szakembereinek. Jellemző az önadózók figyelmetlensége a bevallások elkészítésekor. (Persze, az is lehet, hogy ezeknek a nyomtatványoknak a kitöltése, az érvényes elszámoltatási és szabályozási rendszer túl bonyolult.) Nőtt az adóeltitkolások oszszege is egy év alatt. Ugyanakkor javultak, körültekintőbbé váltak az ellenőrzési módszerek. A kisiparosok közül azoknak, akiknél hibákat találtak a könyvek' vezetésében, átlagosan 250 ezer forintot kellett pótlólag befizetni. Kirívó az egyik szegedi telephelvű mester esete, akinél a revizorok 12 millió 899 844 forint adóhiányt állapítottak meg. Ehhez még 3 millió 800 ezer forint felemelt adót vetettek ki. Tizenhárom jogosulatlan Iparűzőt derítettek fel a megyében. Gyakori a pénztárkönyv és a különböző bizonylatok elvesztésére való hivatkozás. Az elszámolásban vétő magánkereskedők a második félévben már átlagosan 422 ezer forintot kényszerültek fizetni az ellenőrzések után. Nálunk a legtöbb gond a kiadások könyvelésével volt. Többször alakult ki vita az utcán történő értékesítések körül. Ezt általában nem vezetik külön nyilvántartásban az adózók, de csökkentett árrást számolnak el rá. A szerződéses üzletek vezetőinél is gyakoriak az adminisztratív hiányosságok. Előfordulnak eltitkolt, könyveletlen bevételek és igazolatlan, jogosulatlan kiadások. Gyakran nem vezetik a készletváltozásokat. Az APEH Csongrád megyei szakemberei vizsgálataik nyomán ötször tettek feljelentést az ügyészségen, s még várhatóan öt esetben hasonlóan járnak majd el a már felderített visszaélések nyomán. A bíróság egyszer adócsalás iAyétsége miatt 15 ezer, egyszer négyrendbeli adócsalás vétsége miatt 24 ezer, egyszer pedig egyrend,beli adócsalás bűntett és egyszeri adócsalás vétség miatt összesen 30 ezer forintos pénzbüntetést szabott ki. I. B. Parabola Szegedről - Nyíregyházéra Az elmúlt héten, csütörtökön és pénteken a szegedi Telekom géemká a Modul Elektrotechnikai Vállalat megrendelésére műholdas televízióadások vételére alkalmas rendszert szerelt fel Nyíregyházán. Akik figyelemmel kisérik az égi csatornák terjedesét, tudják: a szabolcsi megyeszékhely már abba az övezetbe esik, ahol nem kis műszaki feladat a tökéletes vétel elérése. Nos, a próbák sikeresek voltak az országnak ebben a sarkában Egyelőre a jelek még csak az ottani kábeltelevíziós rendszer fejállomásáig jutnak el. De április első napjaiban már 15 ezer lakás tévékészülékén jelenhet meg a Sky vagy a Super Chanel műsora. Ezúttal a háromméteres átmérőjű parabolaantenna is a Telekom géemká kivitelezésében készült el, mégpedig műanyagból. — Többen aggódnak a műgyantából formázott parabolák élettartama miatt. Jogosak-e ezek a kételyek? — kérdeztem Tóth Andrástól, a Telekom közös képviselőjétől. — Ez az anyag úgynevezett kültéri műgyanta. Ugyanebből például csónaktestek is készülnek. De élettartamára példaként említhetném az Állami Biztosító szentesi épületének tetején lévő 2,5—3 méteres átmérőjű, a belső világítást segítő kupolákat is. Ezek közel évtizede hibátlanok, pedig napsütéssel és faggyal dacolnak. Az antennát a nap ellen egyébként festékréteg védi. amelynek szemcséi megakadályozzák azt, hogy a napsugarak egy pontba verődjenek. Elképzelhető, . hogy a műgyanta antennákat valamivel kevesebb ideig lehet használni, mint a fémtestűeket De a mi antennánk olcsóbb is. — Megkérdezhetem, menynyibe került a . nyíregyháziaknak? — Állvánnyal együtt 150 ezer forintba. — Milyen, más, írásban rögzített megrendeléseik vannak még műholdvevő berendezésekre? — Ilyen berendezést rendelt tőlünk a kecskeméti távfűtőművek kezelésében lévő kábeltelevíziós rendszer. Szegeden pedig az orvosegyetem oktatási központja, és a 4-es számú lakásszövetkezet. Ez utóbbi megállapodás lehetővé teszi majd, hogy Tarjánvárosban négy régi, tízemeletes lakóházban is vehető legyen két égi csatorna. Egyébként az a rendelet, amely megtiltotta a közületek számára magánimportból származó 25 ezer forintnál nagyobb értékű berendezések megvásárlását, igencsak megnehezítette a közösségi, nagyközösségi antennarendszerek műholdas adások vételére való átállítását. Most még valamennyi tartalék van a korábban behozott alkatrészekből, a<» ez a készlet igencsak véges. A probléma intézményes megoldásra vár. Hiszen mindenképpen takarékosabb módszer a műholdas adások közösségi vétele — ahol ez lehetséges —, mint a sok-sok párhuzamosan dolgozó, egyéni tulajdonban lévő berendezés. Arról, hogy a szegedi kábeltelevízió részére a műholdas adások vételére alkalmas eszközöket, berendezéseket valahol is rhár megrendelték volna — egyelőre — nincs tudomásunk. B. I. Még egyszer H dorozsmai vízügyekről Nehezen felejtünk — illetve ha könnyen, hát annak oka van. Ilyenformán nem felejtettük el azoknak a kiskerttulajdonosoknak a kérését, kik avval fordultak hozzánk: írnánk még egyszer, de bővebben ám, a dorozsmai üdülők, zártkertek vízellátásáról! Hogyan, miként és kik is oldják meg azt? Már tudniillik a kiskerteknek a vízhálózatba való bekötését. Korábbi cikkünkben ugyanis közzétettük a vizművállalat diszkrét ajánlatát. Annak nyomán fölszólítódtak mindazok, kiknek Durozsmán kertjük van — akármily néven fut az, lett légyen zártkert, illetve üdülő —, hogy nyílt levelezőlapon legkésőbb február végéig tudassák a vízművekkel: részt kívánnak-e venni az ottani telkek vízellátásának kiépítésében, vagy sem? Február vége immár eljött, ha egy nappal későbben is az általában szokásosnál. Pontosabban, háromszázötvenöt levlap érkezett a Szegedi Vízművek és Fürdők címére, a Lenin körút 88-ba: s a bennük foglaltak szerint a vízbekötést háromszázötvenen helyeslik, öten viszont ellenzik. Persze, a cikket nyilván nem mindenki olvasta; akadtak tán olyanok is, akiknek a bekötés vagy nembekötés édesmindegy, s így sokan nem küldtek levelet. De mivel következtetést csak a ténylegesen beküldött, feketén-fehéren fogalmazó írásos anyagokból lehet levonni, föltételezhető, hogy írhattak volna akárhányan, az arány nem lenne más, mint a fönti. Az emberek nagy többsége tehát igen üdvözlendőnek tartja a víz bekötését. A tiltakozók pedig avval érveltek: nekik vizük van, pénzük viszont nincs, nem kell a bekötés, mert nem tudnak fizetni. Mindazonáltal épp ideje, hogy hír adódjék a megvalósítás némely konkrétumairól is. Mi is csak a minap tudtuk meg például, hogy a városi tanács elég nehéz helyzetben levő építési osztálya — pénzügyi gondok miatt — a kiskertek vízhálózatának kiépítéséhez segítséget nyújtani nem tud. Kevés a pénze, magyarul, de hát manapság mindennek és mindenkinek kevés a pénze. Az építési osztály tehát — amint Nagypál Miklós osztályvezető elmondta — nem támogathatja a Szeged vízhálózatába való bekötés nagyon drága megoldását. Áldását adhatja ellenben az önálló dorozsmai vízbázis bővítésére, ha már pénzt nyújtani, sajnos, módjában nem áll. Ez a megoldás ugyanis — szemben a szegedi víz „kivezetésével", ami kétszázmillióba kerülne — viszonylagosan olcsó lenne. Az olcsóság ez esetben tényleg csak viszonylagos. Arról van szó, hogy előző cikkünkben megpedzett, telkenként — OTP-támogatással — befizetendő huszonötezer forintot a költségek valószínűleg nem lépnék át. Sót. esetleg egy picikét olcsóbbnak, is bizonyulhatnak. A szegedi vízhálózatra egy másik, ennél súlyosabb ok miatt sem lehet Dorozsmát „rákötni". Hogy miért? Mert a vízmüvek vízkapacitásának legfölső határa naponta száznyolcvanezer köbméter, elméletileg. A tavaly nyári kánikula-időszakban ezt "teljes egészében, száz százalékig kihasználták. Ha csak egy, azaz egyetlenegy szivattyú hibásodik meg akkor — vízhiány lép föl Szegeden. Érthető és átlátható: ha a nyaranta két-három hétig maximálisan kihasznált hálózatra rákötik még a dorozsmai kiskerteket is (ahol szintén akkor használják föl a legtöbb vizet) — nem lenne elegendő víz sem a városban, sem ott. Tehát valóban a helyi vízbázis bővítése az egyetlen megoldás, mondta Kovács Gábor, a vízművállalat főmérnöke. Ehhez pedig fúrni kell egy két-háromszáz méter mély kutat, építeni egy hidroglóbuszt, meg egy kisméretű gépházat. Ennyi. Persze, a válaszra váró kérdések sora ezzel még koránt sem zárult le; most csak a leggyorsabban közhírré teendőt tisztáztuk. Az időközben fölmerült és fölmerülő egvéb problémákra — ilyen például a csatornázás, szennyvízelvezetés gondja, az esetleg megemelkedő talajvízszint, egyebek — alkalomadtán még visszatérünk. Farkas Csabe Korrigált fogyasztói árak Az Országos Árhivatal felkérésére az árhatóságok az év első negyedében összesen 1750 gazdálkodó szervezetnél és 5 ezer magánvállalkozásnál tartanak célvizsgálat keretében árellenőrzést. Az árhivatal ellenőrzési főosztálya február első két hetében 13 nagy- és kiskereskedelmi vállalatnál ellenőrizte o csecsemő--, a gyermek-, valamint a bakfis és kamaszruházati cikkek év eleji induló árait, különös tekintettel az áraránytalanságok kialakulására, az okok feltárására. A vizsgált vállalatok az átárazást mechanikus indexeléssel végezték el. A nagy tömegű átárazási munka és az előirt szoros határidők miatt a kereskedelmi vállalatok ebben az időben nem tudtak kellő gondot fordítani az árarányokra, ezért szakmánként eltérő mértékű ellentmondások keletkeztek. Az arányeltolódás azért is alakulhatott ki, mert a felnőttek számára készült termékek árai a termelői árak és a kereskedelmi árrés változása miatt mérséklődtek, míg a csecsemő-, valamint a gyermek-, a kamasz- és a bakfiscikkeké a korábbi támogatás megszüntetése és a belépő áfa következtében megemelkedtek. Például a hazai gyártású csecsemőcikkek árai megkétszereződtek, az importtermékek pedig mármár megfizethetetlenné váltak. A Kereskedelmi Minisztérium leirata alapján a vizsgálatba bevont valamennyi vállalat intézkedéseket tett. Egyes vállalatok, mint például a Skála-Coop már a felhívás előtt felülvizsgálta és módosította a termékek körében tapasztalt aránytalanságokat, mérsékelték áraikat, legalább a felnőtt méretű termékek áraihoz igazítva azokat. A többi vállalat is megkezdte a felülvizsgálatot. Három vállalatnál az eddig módosított árú cikkek között szerepe) például az NSZK-ból importált pulóver, amelynek év eleji induló ára 1560 forint volt, korrigált ára pedig már csak 800 forint, a jugoszláv plüss kiskabát ára 654 forintról 325 forintra, a csecsemőrugdalózóé 712 forintról 325 forintra mérséklődött. Egypár osztrák kamasz jégzokni fogyasztói árát pedig 224 forintról 85 forintra kellett csökkenteni. Megkopott az öreg teflonlábas. Kiszolgálta már magát, ideje újra cserélni. Járom az üzleteket, s csodálkozom. No, nem a választékra panaszkodom, ezegyszer. Halmozódnak a különböző lábasok, bevonatuk is kifogástalan, hiszen a rájuk ragasztott cédulából is kiderül: ezt a terméket a francia Du Pont-cég ellenőrzi. Ennyit tudok meg. és nem többet! És ez az, ami boszszant. Hiszen szerencsére magamtól >is tudom, hogyan kell bánni ezzel az edénnyel, mert az előző lábashoz még jutott a használati utasításból. Most már elmaradt. És aki most vesz először? Honnan tudná, hogy megvágni, megkarcolni nem szabad a bevonatot, hogy csak folyékony mosószerrel tisztítható ... Több száz lábas mellett csak néhány cetli árválkodott, a többit nyilván elszórták a szállításkor. Igaz, a fotón elsósorKinek a kára? ban saját termékeit reklámozza a vállalat, ahelyett, hogy megmondaná, hogyan használjam odahaza a lábast. Kié a kár, ha rosszul bánok vele? Természetesen a vásárlóé, ha idő előtt tönkremegy a megvásárolt termék. Csakhogy ... Gyanítom, a termelőt is kár éri előbbutóbb. Hiszen, ha nem rendeltetésének megfelelően használják a portékáját, azt is hihetik róla, hogy rossz. Ha elkopik, többet senki sem vásárol újra ilyet. Pedig csak egy papírcetlin múlott az egész. Szombat délelőtt a háztartási boltban sem jártam jobban. A Rések, kanalak, reszelök szomszédságában olyan holmik hevertek, amikről még rutinos háziasszonyok sem tudták megmondani, hogy csőregevágók, vagy kínzószerszámok? A hongkongi termékek mellé ugyanis a forgalmazók „elfelejtettek" használati útmutatót adni. Nincs ez másként a húszezres bőrkabátnál, a filléres porcelánnál, s a megemelt árú ruhaneműknél sem. Jó esetben néhány rajzos figyelmeztetést varrnak bele a pulóver nyakába, hogy ki ne mossuk, mert nyilván, összemegy. Hogy a tiri-tarka ruha összefogja saját magát? Arra már legtöbbször nem is figyelmeztetnek. Ez is a vásárló kára. Ruhát pedig legközelebb is venni kell, a gyártó itt aligha jár roszszul. Igaz, belkereskedelmi törvény szabja meg, hogy forgalomba csak olyan áru kerülhet, ami mellé használati, kezelési útmutatót is ad a gyártó. A gyakorlat viszont egészen más. A drágább, jó minőségű áruknál még csak-csak futja ilyen „luxusra", az olcsóbb termékeknél viszont aligha. Igaz, használati útmutató címén legtöbbször saját, egyéb termékeit reklámozza egy-egy vállalat. Lehet, hogy álmodozás csupán ez a vásárlói igény? Nos, jó példák is akadnak. Véletlenül került a kezembe vasárnap reggel a Römertopf-cserépedény. Igaz, ez nem hazai termék, de ... Nem csak részletes használati útmutatót, kezelési tippeket adtak az egyébként néhány száz forintos termékhez, hanem receptfüzetet is mellékeltek. Mit, hogyan érdemes készíteni ebben az edényben. Ha egyszer kiszolgált, biztos, hogy ebből újra veszek. Hiszen, jól tudtam használni, éppen azért, mert egy kis füzetecske segített ebben. Ez pedig nemcsak az én hasznom. Ennyi lenne az egész? R.G.