Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-29 / 50. szám

Jfiltzo VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 78. évfolyam, 50. szám 1988. február 29., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Vétó A

szegedi Tömörkény gimnázium és művészeti szakközépiskola tantestülete megbuktatta az igazgatójelöltet. Használhatnánk természetesen finomabb kifejezést, a dolog lényegén azonban a megfogalmazás nem változtat: a sikertelen pályázat útán — újat kell Kiírni. És akkor mi van? — kérdezhetnénk, felhőtlen közvetlenséggel. Az igazgatói megbízások új rendjének, bevezetése — 1886 szeptembere — óta elhanyagolható nagy-« ságrendben voltak sikertelen pályázatok az ország oktatási intézményeiben. Az egyéves tapasztalatokat összegező minisztériumi értékelés szerint a „problémás esetek" jel lemzö okai: a jogszabály nem pontos ismerete, félreértése, néhány pontján a félreértei mez.hetösége, a demokrácia gyakorlásában való, szinte általános érvényű járatlanság. (A magyar sajtó meg tele van a „problémás esetekkel"; a sikeres pályázatokkal nem foglalkoznak az újságcikkek. Az újságolvasók azt hihetik, baj van ezzel a pályázati rendszerrel, a jogalkotással, a pályázati eljárásban .„szereplő" testületekkel, a pedagógusokkal, az iskolákkal, az oktatással . . Következtetés: a bajokat a „problémás esetekre orientált szemlélet" okozza. Ráadásul: miért pont a Tömörkény? Hiszen ott nem nóvum botrányt szimatolni! Csakhogy, az iskola igazgatói munkakörének betöltését célzó pályázat sikertelensége — egy dolog; az elözö, már nyugdíjas igazgató port fölvert története — más dolog. Személyes véleményem szerint az a közös bennük, hogy mindkettő hátterében társadalmi anomáliák léteznek; az átmenetiség szimptómái, a félmegoldások következményei, az általános bizonytelankodás jelei. Az előző igazgató történetével ez az újság nem is foglalkozott, mert az egykori igazgató egyedi esete mögött érzékelt, jellegzetes, „nagy és kis társadalmi", városi anomáliák létezésének megmutatásához, bizonyításához lehetetlenség kellő információhoz jutni. A pályázat ügve viszont valódi téma, mert — miként a többi „problémás eset" az ország iskoláiban — adalékokat szolgaitathat egy tökéletlen rendelet jobbítútúhoz, az oktatásügy javításán való gondolkodásunkhoz, megszívlelendő tanulságokat adva a demokráciához vezető utunkon.) A rendelet körüli legnagyobb félreértés a pedagógusok koreben támadt, országszerte; eleinte azt hitték, ezentúl választhatnak igazgatót. Nos, nem. Egyetértési jogot kaptak; amelyik jelolt megbízásával nem értenek egvet, azt — a rendelet legfrissebb módosítása szerint — nem lehet a nyakukba ültetni a törvényszegés ódiuma nélkül. Viszont, nem biztos, hogy igazgatójuk lesz, akire többségük szavazott, mert a megbízás a tanács-vébék hatásköre, mely testületek — nyomós indokkal — megtehetik, hogy ne adjanak megbízást a tantestület által elfogadott jelöltnek. Mindeme lehetőségek azonban fel sem merülhettek a Tömörkény esetében, mert mindeme eshetösegek előfeltétele, hogy legalább két jelölt legyen De csak egy volt. Illetve, egy maradt. A pályáztatóhoz (a várusi tanács vb művelődésügyi osztálya) beérkezett, összesen négy pályázat közül az eljárás hosszas és rögös útja során lemorzsolódott három, mikorra az eljárás a tantestület elnevezésű állomáshoz érkezett. Ebből lett a bonyodalom. Mert a tantestület legtöbb tagjánuk az a hiedelem rögzült a fejében, hogy: választhat. Szerettek volna, ha mind a két. „alakilag hibátlan" pályázat eléjük kerül. (A négy közül a másik kettő nem felelt meg a kiírásnak.) Amikor megtudták, hol és miért akadt el az egyik pályázat, még akkor is ezt szerették volna, rr.ert nem értettek egvet az indoklással A fönt leirt „végjáték-eredményt", u titkos szavazás nem4 jeit mindez erőteljesen befolyásolta. A pályázati eljárás szabályait — a dokumentumok tanúsága szerint — betartották. A

felmerülő kérdések közül néhány: ha egy új rendelet nem demokráciát tételez, hanem csak a demokratizmus elemeit, miért kell a „demokrácia fokmérőjének" nevezni a végrehajtásának módját? (Lásd például: Köznevelés, 1988. január 8 ) Miért kell iskolai demokráciának nevezni egyetlen titkos szavazásra való lehetőséget, amely — végső soron — nem dönthet el semmit? Mi indokolja e pályázati eljárás agyonszabályozását? Miért szükséges a pályázatoknak a következő minimális utat megjárni: pá lyáztató — megyei szakigazgatási szerv — az intézményi pártszervezet felsőbb pártszerve — a felsőbb szakszervezeti szerv — a felsőbb KISZ-szerv — pályáztató — iskolai háromtagú bizottság — iskolai párt- és szakszervezeti, ifjúsági szervezet — nevelőtestület (ismerkedés!) — pá lyáztató — nevelőtestület (szavazás!) — pályáztató — tanács-vébé — pályáztató (értesítés!)? Vajon mennyi idót tölthet a pályáztató — puszta egyeztetésekkel? Miként szavatolható, hogy ennyi „lépcső" bejarasa során egyik állomáson se legyenek manipulációs lehetösegek? Miért lenne demokratikusabb, ami bonyolultabb? Honnan tudia ennvj -»Z iskolától „távoli" testület, ki az alkalmas igazgató? És miért pont öt évre tudják? Miért ne tudhatná maga a tantestület, ki alkalmas igazgatónak, éppen annyi időre, amíg be nem bizonyosodik az. ellenkezője? A túl biztosított eljárásrend nem önmagában is a tantestületek „éretlenségét" deklarálja — ellentétben a törvény deklarációival? Ki foglalkozik a véletlenül-érdemtelenül kudarcot megélt pályázókkal? Ki foglalkozik azzal, mit és hogyan tanítanak az iskolákban, ha félévenként féléves pártharcok dúlnak pályázatok körül? Hány demokratiz.mnsdi kell még, hogy ne legyen ennyi megválaszolatlan kérdés? Sulyok Erzsébet Közel a Naphoz? Ikarus-sztori, szegedi módra Sorra érkeznek a rossz hírek a valamikor múlhatatlanul sikeresnek hitt vállalatok háza tájáról. Ózdi Kohászati Üzemek, Tatabányai Szénbányák, Mecseki Szénbányák ... A valamikor országos hálózattá terebélyesített Ganz-MÁVAG ez év clsö napjaitól alkotóelemeire esett szét. A legújabb problémahalmaz járműgyártásunk óriásánál, az Ikarusnál bukott a felszínre. Ennek a nagyvállalatnak „leánya" dolgozik Szegeden. A nehézségeket itt is érzik. A tavalyi, 137 milliós nyereséggel zárult sikerév után lényegesen nehezebb időszakra készülnek fel a karosszériaalkatrészeket gyártó csarnokokban is. Valamikor — még'egy fél évtizede is — 3 milliárdos nyereséget rögzíthettek az Ikarus évkönyvei. Akkor ehhez az öszszeshez szabták a beruházásokat, költekezéseket. A felvett hitelek visszafizetésénél is ilyen jövedelmezőségre számítottak. Csakhogy közben a vállalati eredmény a hatodára esett viszsza. A szegedi gyárnak természetesen a legnagyobb megrendelője az anyavállalat. Termékeinek döntő hányadát a székesfehérvári és a budapesti üzemek beépítik az új autóbuszokba. Így érthető, hogy a nagyvállalat banki sorbanállása Szegeden is hasonló helyzetet {eremtett. Az alkatrészekért is csak késve érkeznek meg a pénzek. Pénzt vett ki az Ikarus Szegedi Leányvállalatának a zsebéből az a tény, hogy az új árrendszer bevezetésével a járműalkatrészek értékének megállapításánál 0,89-es szorzót írtak elő a központi intézkedések. Ugyanakkor az általuk külső gyártóktól beszerzett alkatrészek csak két százalékot veszítettek árukból. Többletköltségekkel jart a bérbruttósítás, a villamos energia 8 százalékos áremelkedése az itteni termeiért is drágította. Termékeiknek 15 százalékát a Mogurtnek értékesítik. Vevőjük mar tavaly közel 5 százalékos árcsökkenést ért el velük szemben — Mit tehet ebben a helyzetben a leányvállalat? — kérdeztem Telihay László igazgatót. — Természetesen alapVető szerkezetváltásra nem gondolhatunk. Amíg az Ikarus autóbuszokra szükség van, addig mi sem törhetjük a fejünket a leépítésen. Az Ikarus igényein felüli szabad kapacitásunkkal kezdhetünk valamit. Alkatrészeinket a Mogürtön kívül sok más cégnek is értékesítjük. Sajnos, az ilyen szállítások nem akkorák, hogy mindent megoldhatnának. — Még ha meghatározott is termékeik köre, azért biztosan van különbség a jövedelmezőségükben. — Igen. Ezért arra törekszünk, hogy minél több alumíniumajtót, szerelönyílásfedelet gyárthassunk. Új típusú ajtóink iránt igencsak van a piacon igény. Ezeket a termékeket minden más hazai gyártónál alacsonyabb áron, és nagyobb készültségi fokon tudjuk szállítani. Leépítjük viszont például a 'adalépcsögyártást Ezzel a termékkel például az anyavállalathoz sok levegőt szállítottunk. A viszonylag kis értékű, de nagy térfogatú lépcsők túl nagy helyet foglaltak el a szállító autókon. Belső intézkedésekkel csökkentjük költségeinket, és próbálunk takarékoskodni az anyaggal. — E két utóbbi ténykedés a magyar népgazdasagban unalmasan régen napirenden van. S — úgy tűnt — ezeken a területeken a szegedi vállalatok közül az Ikarus volt az egyik legaktívabb a múlt években. — Az elmúlt két hónapban felmértük belső lehetőségeinket. Számításaink szerint a 30 millió költségcsökkentés nem irreális. Elsősorban az alapanyagokkal való takarékosságban kell lépnünk. Megkezdtük szabasi terveink felülvizsgálását. Kevesebb fajtáját —minőségben és méretben — használjuk majd anyagainknak. Így kevesebbet kell készletezni és tartalékolni. A hulladékokat hetente felülvizsgáljuk, és minden hasznaiható darabot visszaküldünk a termelésbe. Saját magunk javítjuk berendezéseink alkatrészeit, és nem adjuk ki ezt a feladatot külső vállalkozóknak, így kedvezőbb lehet a rezsiórabér is. Csak 3—4 ember számára nem érdemes az egész gyárat hét végén üzemben tartani. Tehát ezt az időszakot is programmal szabályozzuk. — Milyen most — február végén — az anyagellátásuk? — Ellentmondásos. Például álltunk már festékhiány nrratt. Kevesebb van a szükségesnél vegyszerekből és zsírtalanítókból is. Égető problémánk a csavarellátás. A valamikor az utasajtóhoz 80 fillérért vásárolt csavart most kénytelenek vagyunk kisiparossal 4 forint 60 fillérért gyártani. A műanyagoknál a következő időszakra a Pemü 20—40 százalékos áremelést jelzett előre. A Köfém, a dunaújvárosi és az ózdi kohászati üzemek első negyedévi megrendeléseink jelentős részét nem igazolták vissza. Az egész nagy Ikarusnál igen gyakoriak a gyártási programmódosulások. Ezek a kényszerű átállások pedig nem kevés pénzbe kerülnek. — Kevesebb vállalati gazdasági m u nkaközösség nek adnak megrendelést a most következő hónapok takarékös időszakában? — Mára .végéemjeinknek körülbelül harmada maradt meg. A valamikori, több mint 190 dolgozónk közül ma már csak 70-75-en végeznek munkát ilyen keretek között. A csökkenést alapvetően az új jövedelemadó és a különadó okozta. Viszont kétségtelen tény: jelenlegi költségérzékenységünkkel nem tudnánk megfizetni ezeknek a szervezeteknek a munkáját úgy, mint korábban. — A majdani, végre meginduló Ikarus 400-as széria gyártásához valamennyi beruházás is kellene. — Ezen alkatrészeink felülvizsgálatát is megkezdtük. Az első eredményként elmondhatom, hogy válaszfalat a korábbi 21 ezer forint helyett már 14 ezerért tudunk kínálni a 400-asokhoz. Beruházásainkban is növeljük a saját munka arányát. Célgépeket szerkesztünk, gyors elbírálással serkentjük az újításokat. Forgácsolótól a festőig már vannak értékes kezdeményezések. — Beszélgetésünkben eddig jórészt régi receptek kerültek elő. A gondok megoldása azonban igazán nem ezektől varható. — Tudjuk mi is: csak ój termékekkel lehet biztosabb a jövőnk. Az ablakok és ajtók sok lehetséges, korszerű változatát még nem gyártottuk például. De úgy érezzük, egy vegyes vállalati együttműködés nem elképzelhetetlen a szegedi leányvállalat számára. Nagy Ikarusunk szárnyán olvadozik a viasz. Olvasom: a könrfyen olvadó anyag folyékonnyá válását a nagyvállalat egy régi hűtési eljárással igyekszik meggátolni: a második negyedévtől külföldön valamivel több mint 2 százalékkal, idehaza pedig 7 százalékkal emeli a buszok eladási árát. E cikk szerzője a magyar ipar valamikori sikervállalatának elszürkülését alapvetően a következőkre vezeti vissza: az új típus késői megjelenése, a sorozatgyártás megindulásának máig tartó késése. A belső bajokra külső megoldást keresni pedig csak a 70-es évek gazdasági tévhiteinek jegyében volt lehetséges. Bólc István Befejeződött az országos elméleti tanácskozás Szombaton befejeződött az országos elméleti tanácskozás, amelyet „Erkölcs és világnezet a mai magyar társadalomban" címmel Békéscsabán tartottak. Az MSZMP KB Agitációs és Propagandaosztálya, Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya, valamint az MSZMP Békés Megyei Bizottsága által szervezett konferencián filozófusok, 'közgazdászok, szociológusok, egyetemi kutatók és más tudományágak szakemberei, társadalmi és politikai életünk jeles kepviselöi' vettek részt. A zárónap plenáris ülését — amelyen részt vett Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára Lakatos Ernő, a KB Agitációs és Propagandaosztályának vezetője nyitotta meg, majd a három szekcióvezető beszámolt a pénteki vitákról, amelyekben 66-an szólaltak fel. Az országos elmeleti tanácskozás Lakatos Ernő zárszavával ért véget. KISZ-alapílvány a műszakiaknak A fiatal műszaki értelmiség támogatására, a hazai műszaki fejlesztés kibontakoztatása, meggyorsítása erdekében a KISZ Központi Bizottsága alapítványt hozott létre. Az alapítvány célja, hogy lehetővé tegye itthon és külföldön a legújabb műszakitudományos eredmények megismerését, hazai alkalmazását és elterjesztését. Az alapítvány indulótőkéje 10 millió forint és 100 ezer USA-dollár. Ösztöndíjára olyan 35 évnél fiatalabb szakemberek pályázhalnak majd, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a műszaki-tudományos elméleti vagy gyakorlati munkában