Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

87 Szombat, 1988. február 20. jg magazin | |DM Egy regényes múltú ház... Kávémérés, fényiroda és diákszállás .. .< 11 :•.„;,, H " .1.1 M ,L íj ,i,,.... m.,.Í> i , .. .1 fi i\jj • * í « f rj ' '• I-n ¿rj—_J.->, ri i c*— . JiiijjfScr, , iSÜSii Í3SÍÜS Jií: JSínJöc! feíraUidlM ¡kft^L' tl • rraGGDG •GQGQ t=JC3 1 ."nTTTT dfflSZZü'i A kúrás/ utca 15 — 1988-ban "T 11 " " 7 -í.." ".P " " " » " " " II '1 " U " U, no DO lull liDQDQ JJ ÖLJ EU LÜ •¿í • CD • • .J U' 11 Ö LH-ÍJ • 'LTL:, 0000 OiOP™ Iván Mónika terve az eredeti homlokzat helyreállítására Meg egy hete sincs, hogy hírt adtunk a Kárász utca „páratlan" oldalának. a 3. és 15. szám közötti hét ház homlokzatának tervbe vett felújításáról. Az előkészítés azonban már jóval korábban megkezdődött, hiszen ezeknek a belvárosi épületeknek és a mögöttük lévő tömböknek a rehabilitációjáról már az 1988-at megelőző években szövődtek elképzelések. Ezekhez illeszkedik áz a levéltári és múzeumi közreműködéssel készült épülettörténeti vizsgálódás is. amelyet Iván Mónika, a Délterv munkatársa vállalt föl. S ha csak egyetlen házat választunk is ki a sorból, fény derül a regénybe illó múltra... Az izraelita hitközség tagjai 1895tól szerezhettek ingatlanokat Szegeden — a város kiépülésére ésszépülésere ennek kedvező hatása volt. Már az árvíz elótt is díszes, nagyrészt emeletes házak egész sorát építették vagy vették meg. Közülük is kiemelkedik Herz'l Fülöp Kárász utca 15. számú háza. melynek telkét még az 1830-as evek végén választották le a szomszédos. Dugonics tér 1. számú telekből. A Herz'l-ház az 1868 és 1872 közötti evek valamelyikében épült — oszlopcsarnokos lépcsőházzal. nagy fogadóteremmel. benne szökókutas virágtartókkal. A tulajdonos a bécsi egyetemen szerzett orvosi, majd a budapcstin sebészdoktori diplomát. A szabadságharcban a délvidéki magyar csapattestek katonaorvosa, majd Szeged város tiszti főorvosa. s a köztörvényhatósági bizottság tagja. A rendelő „tele volt zsúfolva mindenféle készülékekkel, villanyozógépckkcl. műszerekkel cs készítményekkel". Herz'l doktor könyvtára „regi orvosi auotorok" és kortárs szorzók munkáinak tekintélyes gyűjteménye. háza pedig a társasélet egyik központja — fóleg az árvíz utáni rekonstrukció éveiben. Gyakori látopatója volt Mikszáth Kálmán is. A MUNKAERŐ ARU. DE ELSOSORBAN EMBER Diagnózis van — keressük a gyógyszert A Herz'l-házhan 1879-X0-ban Schön Adolf vezette a Dugonicshoz címzett kávéházat, majd Goldstein Pál tette át oda híres kávémérését. 1912-ben Goldschmidt György háztulajdonos a hátsó udvarban „emeletes fényirodát" építtetett, ahol a Vitkav házaspár és Rutkai Aladár működőit. (Sok szegedi családban őrizhetnek e műteremben készüli fényképeket! (A „modern fényképészeti műtermet" két kirakat hirdette a kapu alatt (1935-ben költöztek át a szomszédba. a 13. szám alá). A ház történetében a következő fontos dátum 1926, amikor özv. Lichtenegger Gyuláné a református egyházközségnek ajándékozza a házat (a Dugonics tér 1. számúval együtt) azzal a föltétellel, hogy az épület a református egyetemistáknak szállásul szolgáljon. (Ma is a hitközség kezelésében vannak a ház lakásai.) A földszinti diákszálláson lakott Radnóti Miklós, s az író Kovai Lőrinc, az emeleten tartotta összejöveteleit a nemzeti és vallásos érzések elmélyítésére, s a szegénysorú tanulók segítésére alakult Bethlen Gábor Kör. 1937-ben itt bontott zászlót a Márciusi Front. Herz'l Fülöp halála után mesterek cs kereskedők is működtek e házban — Braun János hangszerkészítőnek Berezeli Anselm Károly állít cmlcket Mestcrhegcdú cím könyvében. Több generációs volt a Vasváry-család festckkercskcdcsc. Most. amikor cz a nagy múltú ház homlokzata felújítás elótt áll. s remény van arra. hogy elrontott, azaz „modernizált" földszinti portáljait is az eredeti szerint állítják helyre, talán közelebb kerülünk ahhoz is. hogy udvari kövezetét, s kerékvetöit megőrző ház ismét a belváros egyik dísze legyen. Talán funkciójában is... P.K. Nevezhetjük munkacrófülöslcgnck az érintett embereket, és elhelyezkedési segélynek a számukra hónapokon át kifizetett összegeket — a tény tény marad: évtizedek teljes foglalkoztatottsága után megjelent hazánkban a munkanélküliség. Hogyan alakult ki ez. cs milyen kilátások vannak a közeli és távolabbi jövőre? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel dr. Nyikos Lászlót, a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének igazgatóhelyettesét. a közgazdaságtudomány kandidátusát. — Bevezetőben annyit — hívta fel a figyelmet dr. Nyikos László —. hogy ebben, és sok más témában folynak kutatások az intézetben, s a továbbiakban néni az intézet hivatalos véleményei mondom. Közgazdász vagyok, és szakszervezeti intézmény dolgozója, voltam vállalati vezető is. így több oldalról volt -cs van alkalmam látni ezt a kérdést. — Kezdjük akkor az okoknál.' — Inkább azzal, hogy hatékony gazdaságot akarunk Magyarországon, s az a világon mindenütt piacgazdaság. Annak pedig alapvető ismérve az. hogy minden aru. ide értve a munkaerőt is. amelynek árujellegét a szocializmusban sokan és sokáig tagadták, sót. ma sincs ebben egységes vélemény. • - Ha a munkaerő áru — vetjük közbe - ükkor unnak űrül is a kereslet és a kínálat aranya szabja meg, így tanultuk mindeddig. — Valóban így van. Ha a piac hatékonyan működik, akkor nagyobb a kínálat, mint a kereslet, azaz kínálati piac alakul ki Ha viszont a kereslet nagyobb, kialakulhatnak akár abnormális árak is. ahogyan manapság tapasztalhatjuk egyes hiánycikkek esetében. — A munkaerő azonban egyáltalán nem hiánycikk, mint köztudomású. Viszont mindeddig alapelv volt a teljes foglalkoztatottság, tehát sző sem lehetett munkanélküliségről. ">>• 'J >• ;>-'.> a .ma- I HÍ. ••>• — Helyesbíteném kell: s/ó igenis volt róla. Tudtuk és mondtuk, hogy jelentós belső, úgynevezett kapun belüli munkanélküliség van az országban. Ezen túlmenően: ha nem is beszéltünk róla. vagy csak nagy ritkán, azért tulajdonképpen mindig létezett bizonyos regionális és strukturális munkanélküliség. Azaz: az ország egyes vidékein, például SzabolcsSzatmárban olyan kevés volt a munkahely. hogy ezreknek kellett ingázni lakóhelyük és a főváros vagy valamelyik másik nagyváros között. Ami pedig a strukturális munkanélküliséget illeti: egyes szakmákban és a szakképzettség nélküliek körében ugyancsak régen vannak elhelyezkedési nehézségek. Mindez azonban kevésbé volt közismert, mostanában válik nyílttá. — Elvben mindig a teljes foglalkoztatottságod beszéltünk! — Igen. s ennek már évek óta meglátszanak a következményei, éppen az említett belső munkanélküliség képében. Választanunk kell: vagy teljes, vagy hatékony foglalkoztatottság! Hatékony gazdálkodás csak az utóbbival képzelhető el. Ezen a téren is. mint sok másban, megpróbáltak a népgazdaság vezetői „összeházasítani" azt. ami nyugaton jó. azzal, ami nálunk jó. Ebből azonban csak valami felemás dolog sült ki. tudoBcszclgctcs Nyikos Lászlóval, a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének igazgatóhelyettesével másul kell vennünk, hogy mindig szem előtt kell tartani az ország sajátos viszonyait. — A munkanélküliség társadalmi probléma, ami kiltul számos más területre is, teluit sürgős megoldásra vár. Milyen elképzeléseik vannak ezen a téren? — A megoldás természetesen nem egyszerű, igen sok oldala van a kérdésnek. Az egyik az, hogy a bérreformmal együtt felül kell vizsgálni a jelenleg általános, kétkeresős családmodellt. Ez egyrészt a felszabadulás utáni idők sok területen megmutatkozott leegyszerűsítéseihói, a rosszul értelmezett nói egyenjogúság megvalósításából maradt ránk. Aligha lehet azon mérni a nemek egyenjogúságát, hogy az asszonynak „joga van" dolgozni, és utána még a családját is •ellátni. Másrészt következett a nók túlfoglalkoztatottsága a textilipar még most is meglévő magas aranyából az iparon belül, hiszen köztudott, hogy ott túlnyomórészt nók dolgoznak. Nagyjából ugyanez áll a műszer- és híradástechnikai iparágakra is. — lehűl - hogy mi is leegyszerűsítsük a dolgokat — megoldás az, hogy az asszonyok — ha akarnak — maradjanak otthon? Ebből azonban következnék, hogy a férjek keressenek annyit, umenynytből megél a csalűtl. — Természetesen a különbözetnek be kell folynia a családhoz. Ezért is kell újragondolni, megvizsgálni a bérreform során, hogy mit tartalmaz a munkabér. Összefügg ez a társadalombiztosítási rendszer ugyancsak nagyon időszerű reformjával is. Ma még ott tartunk, hogy nem tudjuk igazán mérni a teljesítményeket. abban az értelemben, hogy nem tudjuk: milyen teljesítmény mennyit ér. — Annál is inkább, mert igen jelentős a nemtermelő, ügynevezett improduktív szféra. — Ez valóban nagy. társadalmi gond. Jobb szó híján improduktívnak nevezünk mindenkit, aki nem vesz részt közvetlenül a termelésben, tehát az állami, tanácsi tisztviselők, társadalmi tisztviselők mellett az orvosok, pedagógusok, művészek. stb. szintén ide tartoznak. Összesen mintegy 800-900 ezer ember sorolható ebbe az úgynevezett nemtermeló kategóriába. Akárhogyan nézzük, ez mindenkeppen sok. emiatt magas az állam és a vállalatok rezsije, s a munkás aránytalanul keveset kap meg munkája értékéből. — A; arányokon kell változtatni? — Nemcsak erről van szó. Társadalmi betegségek mindig voltak, akkor is. amikor nem beszéltünk róluk. Társadalmi betegség a munkanélküliség is. együtt kell vele élnünk, hogy más betegségeket gyógyíthassunk. Ilyenek: a hiány, a szervezetlenség, az alacsony hatékonyság, a bürokrácia. S ha már társadalmi betegségekről beszélünk, folytassuk az egészségügyből vett hasonlattal: megvan a diagnózis, ismerjük a szimptómákat, meg kell találni a gyógyítás módját, a gyógyszert is. — Milyen méretű ma a magyarországi munkanélküliség, és mi várható? — Ma még csak a folyamat elején tartunk, s bár a nyilvántartások szerint tízezer fölött van a munkanclkükick száma. a valóságban ennél több. 20—30 ezer ember keres ma munkát. Számítani lehel arra. hogy az ország északkeleti részében meglévő, ismert munkanélküliség más régiókra is átterjed. Előrelátható. hogy az idén általánosan bevezetett bértömeggazdálkodás is leépítésre késztet számos vállalatnál. Több mint valószínű tehát a munkanélküliség növekedése a kővetkező években, addig, amíg a gazdaság a jelenlegi stagnálásból ki nem mozdul, nem kezdődik el számottevő fejlődés. Tagadhatatlan, hogy ez a társadalmi gond. — A legtöbb európai ország polgárai, hivatalos látogulásaik alkalmas ai, de magánbeszélgetésekben is irigykedve emlegették a ml helyzetünket, a teljes foglalkoztatottságot. Most viszont már indokolt a kérdés: hogyan állunk nemzetközi összehasonlításban? — Lehet, hogy furcsán hangzik annak, aki ilyesmivé) nem foglalkozott: a fejlett tőkés országokban nem számít munkanélküliségnek. ha a munkaképes lakosvágnak csak 2-3 százaléka keres elhelyezkedést. Nálunk 2 százalék százezer embert jelent, vagyis a jelenlegi arány jóval elmarad az ottani.alsó határtól. — Az eddigiekbál Is kiderül, hogy náluk ez mégis társadalmi gond. Ezért is alakult meg a SZOT Foglalkoztatáspolitikai Tanácsa, amelynek Ön Is tagja. Miiven feladatok lutridnak erre az uj tanúcsra? — Új módon kell a társadalmi kérdéseket megvizsgálnia a szakszervezeti mozgalomnak is. Jelenleg a szakszervezetek egyszerre képviselik a társadalmat 'v mint tulajdonost, és a dolgozókat, akiknek érdekvédelmi szervezetük. Ezután elsőrendű a feladatnak a munkavállalók érdekvédelmét kell tekintenie a szakszervezeti mozgalomnak. Természetesen nem lehetünk a haladás kerékkötői, tudomásul kell venni, hogy a változások „szülési fájdalmakkal" járnak, de rá kell kényszeríteni a vállalatokat, hogy a s/iikséges leépítést messzemenő humanitással intézzék. Nem lehet engedni az embercentrikus szemléletből: a dolgozó nem egyszerűen termelési tényező, hanem elsősorban ember, a munkáltatókat ra kell szorítani arra. hogy segítse minden egyes dolgozójának. így az elbocsátottaknak is személyes boldogulását. — Mit tehetnek a munkáltatók, ha a gazdasági helyzet több vagy kevesebb dolgozójuk elbocsátására kényszeríti őket? — Itt vissza kell menni az előzményekhez. Eddig felelőtlenség volt a munkáltatók és a dolgozók részéről egyaránt, hogy korszerűtlen volt a foglalkoztatás, értve ezen azt. hogy minden képzettség nélkül is jól kereshettek az emberek például segédmunkásként, senki nem mondta meg nekik, hogy ennek nincs jövője. Ezért és egyéni felelőtlenségből adódott az. hogy ma igen sok a szakképzetlen dolgozó, s ezeknek a legnehezebb elhelyezkedni. A jövő a „több lábon állásé", vagyis a szakmunkásképzést korszerűsíteni kell. értsenek az emberek több. egymással rokon szakmákhoz, hogy szükség esetén ne okozzon gondot a munkahelyváltás. — Ez azonban mindenképpen éveket vesz igénybe. De milyen azonnali vagy a közeljövőben megvalósítható segítséget lehet nyújtani azoknak, akik már most, 1988-ban megélhetés nélkül marudtak, illetve maradnak? — A szakszervezetekkel kezdem. Saját anyagi eszközeikből is hozhatna létre munkahelyeket, alapíthatnak vállalatokat. ahol értelmes munkával foglalkoztathatnak munka nélkül maradókat. Másrészt segélyalapot is hozhatnak létre a szakszervezetek, ehhez részben saját pénzeiket használhatják fel. részben pedig élniük kell a magyar munkásszolidaritás hagyományaival, gyűjtéseket lehet indítani a munkanélküliek javára. Az állam számára is bőségesen van tennivaló ezen a téren: érdekeltté kell tenni a vállalatokat a területi munkaerőgondok megoldásában, például úgy is. hogy az erre vállalkozók kapjanak adókedvezményeket. Mindnyájunk közös gondja tehát a munkanélküliség, aminek megoldásában az allamnak. a vállalatoknak és a szakszervezeteknek egyaránt van tennivalójuk. Nem is kevés. VÁRKONYI ENDRE *