Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-01 / 26. szám

Ilolfú, 1988. február 1. 3 Továbbadott tipegők — A második gyereknek tettük félre az. első ruhatárát, de egyelőre Várunk. Elég sokba kerül ez az egy is. Inkább behoztuk eladni a Kolrhit — meséli a Bizományi Áruház álvevöhelyén ne egyik anyuka. Tizenöten-húszan várakoznak türelmesen a sorban, szjnte mindenki „apróbb" holmit hozott. A szegedi bolt ugyanis az elmúlt hetekbea. csecsemő- és gyermek ruha-fel vásárlási akciót hirdetett. Hogy miért? — Január elsején duplájára emelkedtek a gyerekholmik árai — mondja Kis Gticzi György boltvezető. — Így azután arra számított a központunk, hogv sikere lenne egy használtgyerek ruhá-akciónak, s megpróbáltuk. — Sikerrel? — Három hét alatt 314 ezer forintért vásároltunk fel. Biz rekordnak számít Mi az. oka a hirtelen támadt eladási kedvnek? Sokan éveken át a padláson, vagy dobozokban őrizgették a gyerekholmit. Míg állami támogatás volt ezekre a termékekre, addig nem volt érdemes eladni a hasznait holmit, annyira olcsó volt. Vagy megtartottak emlékbe. vagy továbbadták a barátoknak. munkatársaknak. Az elajándékozás azonban ma már luxus. Hat-nyolc régi tipegő árán már lehet venni egy újat. -T- Mit vesznek be? — Szinte mindent. Csak egy kikötésünk van, a ruhák jól fertőtleníthetnek legyenek, azaz birják a forralást is — mondja Tari József né ellenőrző becsüs. Csecsemőkről lévén szó, érthető szempont. Így azután a nagyon .elhasználódott, elpiszkolódott darabok visszakerülnek az eladóhoz. Szempont persze az is, hogy forgalomképes legyen a felkínált portéka. Azaz el is lehessen adni. Ami nem könnyű ... Saját közvéle-, mény-kutatásom eredménye ugyanis, hogy legtöbb ismerősöm még csak-csak elfogadna barátaitól pv—. mekruhát, de ismeretlentől, bizományi útján már kevesebben. Óvatosak vagyunk, ha saját gyermekünkről van szó... — A felvásárlással szemben az eladás nem alakult olyan rózsásan. 200 ezer forint értékű gyermekruhút tudtunk csak értékesíteni. Márpedig elfekvő készletekre mi sem r-uházhatunki be Óvatosabban, megfontoltabban vásárolnak most. Úev is mondhatnánk, válogató, sabbak lettek. Hiszen a gytrekholminál is számit a di-vat, a. szín, a fazon. Márpedig sokan tíz-tizenöt évvel ezelőtti darabokkal is jelentkeznek most. — Mennyit adnak mondjuk egy tipegőért? — Ez nagyon változó. 30 forinttól 300-ig szinte minden előfordulhat. Az átlagár úgy 100 forint körül jön ki. Gyerekcipőt szinte alig fogadnak el. Hiszen egy bőr lábbelit aligha lehet a mosógépbe tenni. Igaz, nem is sokan ajánlják fel eladásra, eddig mindössze 40 pár színesítette a kínálatot. A kereslet ugyanis ezekre sem túl nagy. Hogy kik vásárolnak itt? Leginkább az albérletben élő, amúgy is nehéz anyagi fiírhekkel megrakott fiatalok igyekeznek kiadásaikat ilyen módon mérsékelni. Igaz, amióta a műszálkeverékes anyagok divatba jöttek, öt-hat tipegő helyett kettő-három is elég. Este kimossák, reggelre megszárad. Emelkedő árak, váltjozó vásárlási szokások jelzik az idei év kezdetét. A pénz nagv úr, a hiány még nagyobb.... Elkísér bennünket a tipegőtől a nagykabátig. G. K. Ösztönzés - egy láncon Nehéz éve volt a tavalyi a. rrv^gye — még mindig fí— legnagyobb építőipari vállalatának. Megrendült pénzügyi helyzetének rendezése nem kis energiát kötött le. Végül is sikeresek lettek az erőfeszítések. Az év utolsó heteiben szerződést kötöttek a Budapest Bankkal egyes termelöberendezéseik tulajdonjogának átadásáról. így végül a még hiányzó tízmilliók is a Délep számlájára kerülhettek. Az eszközöket pedig' egy lízingszerződés keretében a vállalat az idén és a következő években is használhatja. Tehát az év elején igencsak szorult, csőddel fenyegető helyzetéből megmenekült az év végére a Délép. — Az idén már elkezdődhet az az alapozó munka a vállalatnál, amire a következő években is lehet építeni — avat be a tervekbe Körtvélyessy Péter vezérigazgató. — Feltétlenül ki kell választanunk egy olyan komplex épületvázszerkezetet, amivel a későbbiekben kiválthatjuk a panelos technológiát. Van több, kisebb, ám értékes újdonságunk, amikből szeretnénk a lehető legtöbbet eladni. Ez utóbbiak közül egyet, a betongarázst már a szegedi buszok oldalán is hirdeti a vállalat. A könnyen felépíthető, viszonylag olcsó kis épületek keresettek is a gépjármütulajdonosok körében. Tervezik már azt a változatot. aminek a' zöldségtermelők vehetik majd hasznát. Ez ugyanis minihüföházként funkcionálhat talán már néhány hónap múlva. Kínálják az építkezőknek a házgyár berendezéseivel készülő habarcsot és mikromeszet. Az ablaküzemükből kikerülő nyílászárókból is annyival többet szeretnének eladni, hogy az értékes gépeket lehessen két műszakban dolgoztatni. Hiszik, hogy ez a korábbinál sokkal intenzivebb piaci munkával sikerülhet is. A Délép szeretne a megrendelések gyűjtésében is más magatartási kialakítani. Ha egy építkezésre valahol igény van, de az elkezdést a tőke hiánya akadályozza, akkor az éoitök a pénz összegyűjtésébe is bekapcsolódnak majd. A kiirt versenytárgyalásokra gyors és kellően, számításokká] megalapozott ajánlatokat kívánnak küldeni. Ehhez a változáshoz vállalkozói szemléletű szakemberek felvételét is tervezik. Az önálló külkereskedelmi szervezetet véletlenül sem kívánják visszaállítani. Az új vállalati szemlélethez alkalmazkodó álláspont ebben á kérdésben a következő: csak a piaci igények, tendenciák, elvárások ismeretére van szükség a vállalatnál. Szívesen beszállnának viszont egy megyei vagy dél-alföldi, több vállalat által működtetett külkereskedelmi irodába „részvényesként':. Ebben a jól képzett, kapcsolatokkal is rendelkező szakembereknek a letelepítését tartják elsődlegesnek. A megfelelő berendezkedés után 2—3 év múlva egy ilyen vállalkozásnak mar talán áz új Délép is adna szép számmal feladatokat. Ahhoz, hogy a vállalati célok érdekében megmozduljanak a vállalati belsű emberi .erőior-ások, feltétlenül szükséges egy jól működő érdekeltségi rendszer. Ezekben a hetekben még a leszorított alapbérek és ezeknek — a teljesitményeklliez nem igazán kötődő — mozgóbénes foltozgatása jellemzi a vállalat bérrendszer ret. Már kialakult egy eszkozszerkezet, a nagyságrend közeledett az elfogadhatóhoz és formálódott a belső szemlélet is, most ezekhez a tényezőkhöz illesztik az .új érdekeltségi rendszert. A változtatás elsődleges célja, hógy a termelési hierarchia különböző beosztásaiban dolgozók ösztönzését egyetlen láncra fűzzék fel. Először is az elvégzett feladatok pontos mérésének lehetőségét kellene megteremteni. Ezért az összes tevékenységet átárazzák a vállalati költségnoi mákra. Így kaotikus állapotot számolnak fel. Egy:egy kiszabott feladatnál a ' jövőben előre közlik majd, hogy elvégzéséért mennyi bér jár. Nem l-7íigarítják, hanem reálisabbá teszik a normákat. Így lehetséges a keresett szakmákban az óradíjak jelentős emelése. A számításokon már dolgoznak. A második hegyedévtől várhatóan már bevezetik az új rendet az ösztönzésben. — Hamarosan egy éve, hogy vezérigazgató a Délépnél ... — Az eltelt idő elegendő volt ahhoz, hogy a megfelelő inélységig megismerjem a vállalatot. Biztos vagyok benne, hogy - az itt dolgozó kollektívában nagy lehető, ¿/„gert vannak. A stabilitás megteremtéséhez megvannak az erőforrásaink, eszközökben és szellemiekben egyaránt. B. I. 99 Figyelünk az árakra 99 Az árellenőrzésnek több szintje van. Az egyik ilyen feladatot is betöltő hivatal a városi tanács kereskedelmi és termelési osztálya. Csonka Miklós osztályvezetőtől kértünk beszélgetést. — Mekkora az osztály árellenőrzése alá eső terület? — Mintegy 6 ezer 200 egységre vonatkozik 'ez a feladatunk. Szinte csak azok a vállalatok kivételek a különböző árképző gazdálkodók közül, amelyeknek Budapesten vagy valahol másutt, Szegeden kívül van a központjuk. A magánszektorban tevékenykedőkre adminisztratív árelöírások ugyan általaban nem vonatkoznak, de a vállalati árakat nekik is célszerű követni. Az első negyedévben a hozzánk tartozó gazdálkodóknak a 10 százalékához jutunk el, az év hátralevő részében pedig a többihez is. Az adórendszerből adódó árnövekedés mértéke országosan nem lehet több 7,6 százaléknál. A gazdasági struktúrából adódóan ettől lehet eltérés területenként. Ha a szegedi gazdaság szerkezetét vizsgáljuk — mivel jellemző az élelmiszer- és a könnyűipar —, ezt az értéket nem érhetjük el. — Annyira képlékeny ma az árképzés rendszere, anynyira nehezen körülhatárolható a tisztességtelen ár fogalma, hogy feltételezhető: az önök megállapításával könnyen vitába szállhatnak a gazdálkodók. — Így van. Viszont a vitás esetekben jellemző a megegyezési készség. A lakosságot közvetlenül érintő áremeléseket városunkban véleményezi a pártbizottság is. Például több fórumon megbeszéltük a Patyolat emelését, a temetkezési árak változását. — A többszörös kontroll ellenére nálunk is szaladnak az árak. — Jellemző, ennek a ténynek az alátámasztására, hogy még Szegeden 20 millió forintos kihatású áremelkedést kezdeményeztek a gazdálkodók 19116-ban. addig tavaly 90 milliós kihatásút. Ezek megítélésében mi egy kicsit skizofrén helyzetben vagyunk. Védenénk az állampolgárok érdekeit, ugyanakkor nagy a veszélye annak, hogy a visszafogás hatására vállalataink az eredményességükben túlontúl lemaradnak. A felelősségből a korábbinál többet szeretnénk a vállalkozóknak átadni. .— A piacszemléletet gyakran emlegetjük az árképzésben, de egyáltalán létezik-e ilyen nálunk? Hű, de nagyot ugrott hirtelen az alapfizetésünk! Viszont a ma kezdődött héten már nagyon sokan kénytelc.ack leszünk visszavonhatatlanul megállapítani: haza mégsem viszünk többet. A legtöbb munkahelyen 1988-ra minimálisak a béremelési kilátásai:. Ilzért aztán aggódva figyeljük az árakat, életszínvonalunk második legfontosabb meghatározó tényezőjét. Árrendszerünk napi állapotát pedig, ha egyszerűen csak kaotikusnak nevezzük, túl messze nem járunk az igazságtól. Mert ugyebár előfordulhat, hogy termelő vagy kereskedő rosszul szorzott az új ár kiszámításakor. Az áremelések továbbra is a vállalatok legfőbb jövedelemnövelő forrását jelentik nálunk. A burkolt áremelésre sem egv példa volt a közelmúltban. Ki ne tudna túlszámlázásra példát mondani, olyat, amikor a saját pénztárcája bánta? Szóval!, figyeljük az árakat minden bolti betérésünkkor, magánemberként. Sokkal inkább, mint korábban. Vannak, akik ezt hivatalból teszik naponta. — Létezik a szemlélet, de gyakorlata még nincs. Fél év múlva erről talán már pontosabb képünk lesz. A központi intézkedések a keresletet igencsak visszafogják. Egyesek majd hiába drágítják áraikat, óhatatlanul alkupozícióba kerülnek. Ennek első jelei a kisebb gazdálkodóknál látszanak. Fodrászok hirdetik, hogy nem emeltek árat. Versenyeznek végre talán a tarifában is a taxisok. A téli vasártól függetlenül is vannak máris leárazások. Egyesek próbálnak szabadulni a készleteiktől. — A lakosság pedig tolong ott, ahol valami olcsóbb. — Mert nem hisz a tudatos piacépítkezésben. A korábbi évek gyakorlata alapján nem is hihet. Nincs türelmünk kivárni az esetleges kedvezőbb ajánlatot. Fékezi az árak reális alakulását, hogy a feldolgozóknak alapanyagot szállító monopóliumok még mindig túlságosan szilárdan tartják magukat. Ilyen például a vasipar vagy a bőripar. Rossz minőségben és drágán szállítanak. A Kéziszerszámgyár például a közelmúltban kénvtelen volt 44 tonna acélszalagot csaknem teljes egészében visszaküldeni. Amikor reklamált a szállítójánál, magyarázatként azt kapta, hogy a határon túlról érkezett ércből jobbat nem lehetett készíteni. — Előfordultak téves új ármegállapítások is a városban ... — Termékekre bontva vizsgáljuk meg a következő hetekben például a bébiholmik ármegállapítását. Vizsgálunk minden olyan terméket, ahol elvben árcsökkenésnek kellett bekövetkezni. Nevetséges, hogy a valamikor 1700 forintos zakó ma is 1686 forintba kerül. Rákérdezünk. miért van még most is áruhiány? Van-e spekuláció az április 1-je utáni időszakra előrefigyelve? Persze, nemcsak a kereskedők, hanem a gyártók is tartalékolhatnak. — A vendéglök ma pangónak. A magas árak mégsem mozdulnak lefelé. • — Ez a szféra a kihívásra adandó válaszban még csak addig jutott el, hogy több szerződéses üzletnél kértek átalánydíj-csökkentést a bérbeadó vállalattól. Rá kell jönni ezen a területen előbbutóbb, hogy a sok kicsi haszon is jó üzletet jelenthet. Ma a pénz a kereskedelem birtokában van. Abban a pillanatban, ha egyik-másik vállalat erről a területről veszélybe kerül, majd az iparon is jobban érződik a szorítás. Ez lesz egy nagy lépés a gazdaság egészségesebb működése felé. — Mi az új az árellenörzéseikben az idén? — Segítő szándékkal vizsgáljuk felül az induló árak alakulásának realitását. Az nyilvánvaló: hosszabb távon árellenörzéssel nem lehet a gazdaság gondjait megoldani. Minden szférában komplex módon ítéljük meg a gazdálkodók árpolitikáját. Ha a korszerűbb, kelendőbb termékeket nagyobb árréssel adják, és mondjuk a költségeikhez igen közeli szinten értékesítik az avultabb darabokat, akkor nem kifogásolunk. Viszont mindent megteszünk a mindenáron csak emelésre spekuláló magatartás visszaszorításáért. Elmarasztaljuk azt a kereskedelmi céget, amely a termelőktől kapott kedvezményeket nem adja tovább a fogyasztóknak. A szándékosan előidézett hiányokra és az ezzel kicsikart magas árakra is nagyon figyelünk. Ügy érzem, mi így közelítünk a klasszikus piacfelügyeleti módszerekhez. Bólé István Ott, ahol a feszültségek összpontosulnak, ott érzik legjobban a változtatás kényszerét is. Sok apró jel alapján én a mezőgazdaságban látok ilyen gócpontot. A kép árnyalt. Az egyik gazdaságban a „három is páros", szerény nyereséggel, de hitel nélkül gazdálkodnak évek óta, őket nem érinti, hogy egyik napról a másikra nem lehet a banktól hitelt kapni. A másikban, nem voltak ennyire óvatos duhajok — joguk volt hozzá —, úgv állították be gazdálkodásukat, hogy számoltak a külső segítséggel is. Gondolná az ember, többek között erre találták ki a bankot, amely nem szívességből ad, hanem kamatért. Ha fogytán a pénze, illendő lenne előre szólnia, lépésről lépésre lepasszolni a „szemtelenül kéregetőket". Akkor talán lenne mód a termelőnek is új taktikát kidolgozni. Ha a bank úgy érezné, nem az ő inge, ne vegye magára, adja tovább. Valamikor, úgy 20 éve, kimondták az elnököknek egy összejövetelen: nekik Egyik napról a másikra nincs más dolguk, csak a szövetkezet érdekeit nézzék, nyugodtak lehetnek a népgazdaság érdekeinek is vannak felelős vigyázói. Sokan nem feledték még ezt a tézist. Ügy értik az üzenetet: ha nem kapok pénzt, nem vásárolok. Szórni kellene a műtrágyát a búzára, beszerezni a tavaszi vetőmagot, megvenni a lerobbant helyére az új traktort. Nem teszi, inkább arra vigyáz, a dolgozók ne üres zsebbel menjenek haza a fizetésnapon. Var, majdcsak változik a széljárás, tudja, ilyen első osztályú adósból, mint ő, vannak szép számmal, luxus lenne ennyiüket a pácban hagyni. Ha az embernek már van egy nyavalyája, a rákövetkezővel, ami mellett eddig szó nélkül, visszafojtott indulattal elment, esetleg épp most telik be a pohár. Hangoztatni kezdi, nincs megelégedve a leosztott lapokkal, többet akar. Ha termelni szeretne, s nem veszi az áruját a gyár vagy a kereskedő, szeretne megbizonyosodni róla, hogy ezt a nemet nem ké-* nyelmességből, érdektelenségből mondták ki. Ezért hallani egyre több helyről, hogy a termelő „erőszakoskodik" az élelmiszeripari vállalatok egyikével-másikával. Valamilyen formában társulna vele, közös érdekeltséget keresne. Legtöbb helyről ez idő szerint • a visszautasítás a válasz: hagyjatok minket békén, elég a magunk baja, mi ismerjük a piacot, előre látjuk, hogy fantaszták vagytok, minket ne zavarjatok kalandorságba. Ti csak termeljetek, majd mi szerződünk veletek, s meg is fizetjük tisztességgel az árát, ha azt kívánja az érdekünk. « Távol áll tőlem, hogy pikkelnék az iparra. Sajnos nagy az esélye, hogy a termelők asszisztálása mellett sem kelne el többért és több baromfi, paprika, esetleg lecsókonzerv, vagy ki tudja még mi. De amíg nem próbáltuk, nem lehet biztos az ítéletünk. A mesterségesen „kiskorúnak" tartott termelő szorult helyzetében, ha az együttműködéshez nem talál igazi partnert, rákényszerül, hoey konkuráljon. Olyan feldolgozó kisüzemekbe fekteti a nehezen összekuporgatott pénzét, amelyek esetleg a gyárban kihasználatlanul állnak. Drága pénzen megteremti magának a verseny lehetőségét. Ha elképzelését igazolja az élet, biztos termelési lehetőséghez jut, ha nem, belebukik. Az efféle megmérettetésnek van egy komoly akadálya, sok pénz kellene hozzá, s „párhuzamos" kapacitásra nehezen elképzelhető. hogy hitelt kapnak. Valószínű emiatt még egy darabig nem lehetnek komoly ellenfelek a lerázott partnerielöltekból. A felszínen továbbra is a csend és a nyugalom honol. 'De tudnunk kell, ez a kép csalóka, a mosoly csak a külvilágnak szól. Tóth Szeles István