Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-26 / 48. szám

Pénlck, 1988, február 26. 5 Hova mentek fiatalok? Zene... diszkó... zene.. Talán e fölismerésnek is köszönhető, hogy az újság­irószákma leszokott a bor.só falra hányásáról, s legfel-' jebb akkor nyúl toll utón, ha az ifjúság szórakozásá­ról hallva, megüti fülét egy-két új, netán jobbat hajszoló kezdeményezés. Ez alól én sem vagyok ki­vétel. Ezért jegyezgettem hát szorgalmasan azokat a gondolatokat, amelyekkel Iglódi Ferenc, a Tisza Gyöngye diszkóközpont (ugye nevezhetjük így?) va­sárnapi műsorának vezetője keresett meg. A tényeket röviden így összegezhetném: városunk közkedvelt ven­déglátó egysége új szolgál­tatással frissíti programját — vasárnaponként neves könnyűzenei sztárok lépnek pódiumra —, megszakítva a diszkó egyhangúságát. No, íiem teljes zenekarokat szerződtetnek (erre sem pénz, sem megfelelő tech­nikai felszerelés nincs), ha­nem egy-egy zenekari tag ad műsort, beszélget, dedi­kálja együttese lemezeit­Vasárnap például D. Nagy Lajos, a Bikini együttes ve­zetője nyitja a sort. Egy héttel később a Névtelen Nulla „frontembere", Heve­si Tamás lép fel, majd újabb hét elteltével a Na­poleon Bld. énekesnője, Vincze Lilla találkozik a közönséggel. A tervek sze­rint később Fenyő Miklós, Zoltán Erika és az Első Emelet együttes egyik taaia is feliratkozik a vendégek listájára. És végül egy ma­napság igencsak meglepő tény a hírözönből: a belé­pés ingyenes! — Akkor hát mégis igaz, hogy halódik a diszkó, ma­napság már höemelkedés­Ifjúsággal foglalkozó újságíró számára jó két év­tizede nincs hálásabb téma a diszkónál. Nincs, hiszen itt fejthető ki igazán a magas kultúra féltése éppúgy, mint a divathóbortok, magatartásformák, elsekélyese­dő ízlések bírálata. Születtek is írások százával a magyar sajtóban. S miközben mélyebbnél mélyebb gondolatok szántották a papírt, egyre fájóbb volt a felismerés — ezekkel az aggodalmakkal épp egy ré­teg, az ifjúság nem foglalkozik. De miért is tenné? — vetik föl sokan a kérdést, hiszen az alapképlettel, miszerint az egész hetes, iskolapadhoz, gyárhoz kötött hajtás után. a napi gondok közt egyensúlyozva, igenis igényt tarthat bárki egy (netán több) olyan estére, amikor önmagáért tombolhat. Ilyenkor ugyan ki gon­dol irányított divathullámokra, mesterségesen sztárolt nagyságokra? Mert a legfontosabb, ugyebár, a zene ... nek sem nevezhető az egy­kori láz? — Erről szó sincs, hiszen ha valaki összeszámolja, hogy Szegeden és környé­kén hány diszkó él meg, s egy-egy helyen mennyien szoronganak a táncparket­ten, máris kiderül — sok ezer fiatal legfontosabb hét­végi programja a tánc. Va­lamikor egy viszonylag szűk korosztály járt ilyen he­lyekre, míg ma már kölyök­diszkóban tanulnak a gye­rekek, majd tinidiszkó elő­zi meg az idősebbeknek szánt programokat. Az sem meglepő, ha tisztes család­apák is betérnek az asz­szonnyal valamelyik diszkó­klubba. De vitathatatlan tény az is, hogy a követelmények sokkal magasabbak, mint a hőskorban. A zene mellett előbb látványos fény- és hangeffektusokat követelt a közönség, majd jött a vi­deó, s most, 8-10 év késés­sel ugyan, de a nagyobb diszkóközpontok megpró­bálják követni a hasonló nyugati helyek programjait Úttörővezetők tanácskozása Tegnap, csütörtökön ta­tácskozást tartott a Magyar Üttörők Szövetsége Szeged városi és Csongrád megyei testülete. A városi elnökség először azt a jelentést vi­tatta meg, amely a gyer­mekek érzelmi, etikai neve­lésének tapasztalatairól szá­molt be. A családnak és a gyer­mekmozgalomnak, valamint az általános iskolának közös ügye gyermekeink nevelése. Az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani a gyermekek és szülők har­monikus viszonyának javí­tására. az életükben jelent­kező problémák megoldásá­ra. Az őket körülvevő vi­lág sem mentes az értékbi­zonytalanságtól, méllyel a felnőttek is szembekerülnek. Így a különböző magatar­tás- és életmódmintákkal való találkozáskor a gyer­mekmozgalom felelős veze­tőinek, pedagógusnak, szü­lőnek egyaránt a valós, iga­zi, emberi értékeket képvi­selő példákat kell bemutat­ni. * A MUSZ Cschgrád ' me­gyei testülete Nagy Margit, Szentes város úttörőelnöké­nek jelentését tárgyalta. Témája a családok és úttö­rőközösségek együttműkö­désének értékelése volt. Az országos elnökség legutóbb l!>84-ben vizsgálta a szülői ház és szervezet kapcsola­tának helyzetét. A szövet­ség megalakulásától kezdve épít a gyermekeknek a csa­ládban kialakult érzelmeire, elsajátított ismereteire. Igyekeznek úgy formálni mozgalmi tevékenységüket, hogy közös munkával meg­találják képességeik minél teljesebb kibontakozásának lehetőségét, a közösségi cse­lekvés erkölcsi, érzelmi biz­tonságot adó, a gyermeki személyiséget fejlesztő te­vékenység útját. — sztárok segítségével újabb kedvet teremteni a szórakozáshoz. A jelszó ugyanis csak egy lehet: az igények minél színvonala­sabb kielégítése. Ezért ren­dezünk például március el­ső vasárnapján táncversenyt a tizenéveseknek, s ezért vezettük be a slágerlistát is — hogy csak néhány pró­bálkozást említsek A cikket itt tulajdonkép­pen be is fejezhetném. De mit írtam a bevezetőben? A diszkó mindig hálás té­ma az ifjúsággal .foglalko­zó újságíró számára. S ha már tollat fogtam, hadd hívjam fel a figyelmet egy mondatra: az igények minél színvonalasabb kielégítése. Kérdéseim pedig: miért csak diszkóügybsn érezhe­tem manapság, hogy a célt tettek is követik? Miért oly kevés helyen hangoztat­ják ezt? És miért kell lát­ni, hogy a szórakoztatásra (más szóval vendéglátósra) szánt intézmények többsége inkább választja a gyors hasznot hozó rablógazdálko­dást (ha megengedik, nem kérek elnézést a kifejezé­sért), mint a tisztes megél­hetést biztosító hosszú tá­vú programot? Hogy ezek a miértek napestig folytat­hatók? Igaz. De ezt már a lánc legesküdtebb ellensége sem foghatja a diszkóra. Mint ahogy én sem elsősor­ban a diszkóláztól kapok oly gyakran hőemelkedést. . . Bátyi Zoltán Családi hétvége Ismét családi hétvégét rendez a Juhász Gyula Művelődési Központ és a Volán-klub: ma, pénteken a művelődési központban dél­utón 2-kor kölyökdiszkó kezdődik, 3 és 5 órától Buk­fenc cimmel a Szélkiáltó együttes műsorát rendezik meg. A „nagy" diszkó kez­dete: este 6 óra. Holnap, szombaton dél­előtt 10 órakor kezdődik az agyagtrzás (a foglalkozást Fataj Klára vezeti), ám ugyanebben az időpontban Novákné Cseh Ibolya jóvol­tából farsangi álarckészí­téssel is foglalkozhatnak gyermek és felnőtt résztve­vők egyaránt. Mindazok­nak, akik a bohócmester­ség alapfogásaival kívánnak megismerkedni, déli 1 óra­kor nyit a Bohóciskola (a Csicsai Antal vezette tanfo­lyamot március 5-én. dél­után 3-tól újra indítják). Délután 2-től ismét kölyök­diszkó lesz, s ekkor kezdő­dik a farsangi mulatság is, melynek végén a legtöké­letesebb jelmezeket díjaz­zák. Este 6-tól a program újfent diszkóval végződik. Február 28-án, vasárnap délelőtt 10 órakor gyerme­keknek cserebere szerepel a programban, továbbá textil­festés is. Délutón fél 4 és fél 6 órai kezdettel pedig szombaton és vasárnap egy­aránt a Leszámolás Hong­kongban pímű amerikai film vetítére (a Kossuth Lajos sugárút 53. szám alat­ti Dugonics moziban) egé­szíti ki a családi hétvége programsorozatát. Az ujgur kapcsolat Nemzettudat-hasadás. Gaz­dasági hetilapunk él ilyen jellegű szóösszevonással, ha egyszerre több tartóimat kí­ván egy-egy cikk címébe emeli. Csak a módszert köl­csönzőm, hisz az alábbiak­ban történelemről, nemzet­tudatról, kutatói gyakorlat­ról, egészen pontosan a ma­gyar nép őstörténetének egy erősen vitatott mozzanatáról lesz szó. S néha személyes ügyekről-is — de erről ké­sőbb ... * Minden bizonnyal már az Anonymus előtti évszáza­dokban foglalkoztatta elein­ket a magyar nemzet erede­te, hisz a születés pillanata erősen izgatja a népeket. Ezek az eredetmondák ter­mészetesen nagyon kevés tu­dományos szempontot építhettek be szárnyaló gon­dolataikba, így a modern kor kutatóira hárult a feladat, hogy megvilágítsák a gene­zishez visszavezető utót. Történetíróink egy része — szinte újratermelődve — időről időre az ismertnél ere­detibb eredetet igyekeznek sejtetni: ki a halzsíros ősök megtagadása, ki tudományos eltévelyedés miatt, másokat a kutatói kalandvágy igazga­tott, s mint sok helyütt, az őstörténet világában is meg­jelentek a sarlatánok, a szakmai dilettánsok. Az őstörténet azon nem kevés tudomány közé tarto­zik, amelyben a történeti se­gédtudományok tucatjaira van szükség ahhoz, hogy ér­demleges eredményhez jut­hasson a kutató. Alapos nyelvészeti tudás kell, birto­kolni a történeti forráskriti­ka módszertanát, szüksége­sek a néprajzi ismeretek, el­hanyagolhatatlan az antro­pológia és a régészet, vala­mint számos természettudo­mány egészen egy olyan ki­csi segédtudományig, mint amilyen a csontkémia. Egy elme számára ma már be­foghatatlan mindez. * Nyolc évvel ezelőtt jelent meg A Föld népei című, öt­kötetesre tervezett monográ­fia első, Európáról szóló ré­sze. A szerző Kiszely István, akinek neve ma az ujgur— magyar rokonság eszméjével került szoros kapcsolatba. Idézet Farkas Gyula egye­temi docens, antropológus kónyvkritikájából: „Az is­meretterjesztő munkának nehéz és pongyola stílusa, szakkönyvnek pedig a mint­egy 300 (!) szabálytalan idé­zés és sok száz szakmai té­vedés miatt aligha nevezhe­tő könyv hazai könyvnyom­tatásunknak és a Gondolat Kiadónak aligha fog a sike­res kiadványai közé tartoz­ni." (Délmagyarország, 1980. február 23.) * — Innen a bizalmatlan­ság? — kérdezem a JATE Embertani Tanszékének ve­zetőjét. — Akkor engem nem is a tudománytalan pontatlansá­gok háborítottak fel — em­lékezik Farkas Gyula —, ha­nem az, hogy Kiszely milyen széles skálán plagizál. Fe­jezeteket közöl egy jeles cseh szerző, Jan Filip kétkötetes régészeti enciklopédiájából anélkül, hogy megemlítené a forrást. A könyv hibajegyzé­kén egyébként három hóna­pig dolgoztam, majd benyúj­tottam egy huszonnyolc ol­dalas dolgozatot a Magyar Tudományos Akadémiának. Onnan a Kiadói Főigazgató­ságra küldték észrevételei­met. — Mi lett a következmé­nye? — Semmi. Sem az Akadé­mia, sem én nem kaptunk valas/t. Ehhez azóta hozzá­szokhattam, hiszen a több­ség és általam is képviselt tudományos meggyőződés aránytalanul kevesebb pub­licitást kap, mint Kiszely sok ingatag, bizonyitatlan nézete. — Nem lehet, hogy ön el­fogult Kiszelyvel szemben? — Biztosan az vagyok, hi­szen tudománytalan állítá­saival személy szerint nekem is sok bosszúságot okozott Nyolcszáz oldalas kandidátu­si értekezésének én voltam az egyik opponense. A disz­szertóció hibajegyzékét ki­lencvenkilenc oldalon lehe­tett csak összefoglalni. Op­ponensi véleményemben je­leztem, hogy elfogult va* gyok. Ezzel együtt az enyém­hez hasonló véleményt for­máltak kollégáim is. * A Móra Könyvkiadó Bű­vár zsebkönyvek sorozatá­ban 1980-ban jelent meg Hankó Ildikó Emberek című könyve. A könyv impresszu­mában olvasható, hogy „szakmailag ellenőrizte: dr. Kiszely István". Hankó Ildi­kó és Kiszely István házas­társak. * Magyarországon ma négy antropológus mondhatja ma­gáénak a tudományok dokto­ra fokozatot: Tóth Tibor, Lipták Pál, Lengyel Imre és Farkas Gyula. Kiszely Ist­ván föntebb említett mo­nográfiájának lektorai kö­zött egyikőjük sem szerepel. De még antropológus sincs a lektorok sorában. * Az ujgur—magyar rokon­ság azt az új elképzelést hozza magával, hogy az Uraitól nyugatra elterülő Káma-vidék helyett valahol Belső-Ázsiában lett volna a magyarok őshazája. Így tö­rök nép lennénk, s finn­ugor nyelvrokonságunk egy nyelvcsere következménye lenne. Ez az állítás eddig nem nyert bizonyságot, erről szólt az elmúlt hét keddjén a Dél-alföldi magazin műso­rában Farkas Gyula mellett Fodor István régész, Róna­Tas András nyelvész és Trogmayer Ottó régész. A tétel tehát nem bizo­nyíttatott — hipotézis csu­pán. A szakmai hitelesség is megkérdőjelezhető. A kérdés az: mtért juthat aránytala.­nul több nyilvánossághoz a a nemzettudatot is megkavaró föltételezés, mint a tudomá- JIT nyosan igazolt bizonyosság? Dlusztus Imre Új Erkel-kötet Békéscsabán, a Fekete könyvek művelődéstörténeti so­rozat kilencedik köteteként megjelent Németh Amadé Az Erkelek a magyar zenében című könyve. Az Erkel család­nak a magyar zenei művelődésben betöltött szerepét elemző munka a Békés Megyei Tanács kiadásában, kétezer példányban látott napvilágot. Az Erkel család Pozsonyból Gyulára származó agának történetéről, Erkel Ferencről, s a nagy romantikus zeneszerző hatósára zenei pályára lé­pő gyermekeiről sok új adatot közlő tanulmánykötet a szerző másfél évtizedes kutatómunkájának összegezése. Karmestervizsga A Jézus Krisztus szuper­sztár szerdai előadásának Koczka Ferenc volt a kar­mestere: ez volt a vizsga­előadása. Az ifjú (25 évés) karmester — vizsgája előtt — így beszélt zenei pályafu­tásáról : — Hódmezővásárhelyi va­gyok. Néptóncos koromban tetszett meg nekem a zon­gora, és kisiskolásként azt tanultam. Szegedre, a Tö­mörkény gimnáziumba vet­tek föl egy adminisztratív tévedés folytán trombita szakra, és később sem en­gedtek vissza a zongorához. Végül harsona-zeneszerzés szakon végeztem. Ezután karvezetésre akartam je­lentkezni. de ehhez Pestre kellett volna menni, így a szegedi főiskolára, felvéte­liztem, zongora szakra. Ke­rek Ferenc volt a tanárom, mi voltunk a „híres" Ke­rek—Koczka páros. Itt vé­geztem 1984-ban, s az utolsó félévben félállásban már a színháznál dolgoztam, a dip­loma után pedig végleg ide­kerültem. Kóruskorrepetítor­ként, és zenekari zongorista­ként dolgoztam. Tavaly, amikor már végeztem a kar­mesteri szakot „elövezényel­tem" Oberfrank Gézának. Ennek alapján kaptam meg a Koldus és királyfi, az Ir­ma, te édes és a Szupersztár vezénylését. — Hogyan folyik le egy ilyen vizsga? — A növendékek maguk gondoskodnak zenekarról, általában 3-4-en összeállnak egy estére. Én különleges le­hetőséget kaptóm: egész es­tét, teljes előadást egyma­gam vezényelhetek. É&y bí­rálóbizottság >" U meg, és ők értékeli' jesemé­nyemet. — Kik a faitagjai? — Az elnöke Oberfrank Géza, a szakmai tanácsadó Molnár László, a darab má­sik karmestere, és a taná­rom, Jancsovics Antal, ö egyébként először húzódo­zott, amikor rock-operát ajánlottam a vizsgára, hi­szen a jelöltek veretesebb művekkel szoktak vizsgáz­ni, de aztán lejött egy pró­bára és meggyőzte a muzsi­ka. * A szerdai előadás utón a vizsgabizottság tagjainak a véleményét kértük: Oberfrank Géza: Koczka Ferencet először hallottam egész darabot dirigálni. Re­mekelt, korántsem kezdő produkciót nyújtott. Megta­lálta a hangot az együttes­sel, ami igen fontos dolog. Azt hiszem érezhető volt, hogy a közreműködők szere­tik, izgulnak érte, tudásuk legjavát akarják adni. Vilá­gos, jó keze van, s amennyi­re ebben a darabban meg lehet ítélni, biztos a tempó­érzéke, a tempóváltásokat, fokozásokat is jól csinálta. Jancsovics Antal: Elisme­résre méltó, hogy színház ilyen gazdag lehetőségeket biztosít a fiatal karmeste­reknek. Koczka Feri bará­tom már a második szegedi, aki nálunk végzett, az első Nagy Imre volt. Havonta általában csak egyszer talál­koztunk, dé igen jól dolgoz­tunk együtt. Molnár László: Érdemes megjegyezni, hogy a Szuper­sztár vezénylése plusz fel­adatokat is ad a karmester­nek. Nemcsak a színpadot és a zenekart kell irányíta­ni, hanem a videokamerán keresztül a külső karokat is. S, ez bizorfy igen nehéz fel­adat. * A kollégákon kívül a kö­zönség véleményét is érde­mes idézni: lelkesen meg­tapsolta a karmestert a me­leg hangulatú, egyáltalán nem vizsgaízü előadáson. Márnk Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom