Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-18 / 41. szám

5 Csütörtök, 1988. február 18. Á színház műsora helyesen Elnézést kérünk olvasóinktól, a tegnapi számunkban tévesen jelont meg a nagyszínház és a Kisszinház műsora. A helyes információnk: NAGYSZÍNHÁZ február 18-án, este 7 órakor: Jézus Krisztus szupersztár (Vaszy 1—2. bérlet), 19-én, este 7 órakor: Igor herceg (József 1—2. bérlet), 20-án, este 7 órakor: Jézus Krisztus szupersztár (Radnóti 1—2. bérlet), 21-én, délután 3 órakor: Igor herceg (Katona bérlet), 22-én, 1 órakor: ifjúsági hangverseny, este fél 8 órakor: a Grúz Kamarazenekar hangversenye, 24-én, este 8 órakor: Jézus Krisztus szupersztár (bérletszüncl), 25-én, este 7 órakor: Otelló (Kodály bérlet), 2Gán, este 8 órakor: Színház a bálban, bál a színházban, 28-án, délután 3 órakor: Otelló (Jászai—Csortos bérlel). KISSZtNHAZ: február 18-án Díszvacsora a temetkezési vállalatnál (Jancsó bérlet), 19-én, este 7 órakor: Díszvacsora a temetkezési vállalatnál (Juhász bérlet), 20-án, este 7 órakor: Díszvacsora a temetkezési vállalatnál (Somlay 1. bérlet), 21-én, délután 3 órakor: Díszvacsora a temetkezési vállalatnál (Búzakalász bérlet). este 7 órakor: Díszvacsora a temetkezési vállalatnál (Ady 1. bérlet), 23-án este 7 órakor: Díszvacsora a temetkezési vállalatnál (Uray 1. bérlet), 24-én: Diszvacstora a temetkezési vállalatnál (Uray 2. bérlet). 25-én: Irma, te édes (Hódmezővásárhely teltház-akció), 27-én, este 7 órakor: Díszvacsora a temetkezési vállalatnál (Somlay 2. bérlet), 28-án, este 7 órakor: Díszvacsora a temetkezési vállalatnál (Ady 2. bérlet). Munkaériékelés Tegnap délelőtt Szegeden, a megyei pártbizottságon Szabó Sándor, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára fogadta Garamvölgyi Károlyt, a Vám. és Pénzügyőrség nyugállományba vonult országos parancsnokát és Molnár Endre vezérőrnagyot, a testület új országos parancsnokát. Az eseményen részt vett lióbinszky Gábor, a Vám. és Pénzügyőrség Csongrád— Békés megyei parancsnoka is. A búcsúzó, illetőleg bemutatkozó látogatást követően a nyugállományba vonult és az új országos parancsnok részt vett a két megye parancsnokságának a tavalyi év munkáját értékelő értekezletén, amelyen jelen voltak Csongrád és Békés megye vámhivatal parancsnokai, helyetteseik, a vámszervek párt- ás társadalmi szervezeteinek vezető tisztségviselői, valamint a társ fegyveres testületek képviselői is. Hágától nem megy? Egyesület az egészségért! Volt idő, amikor számolatlanul vágtuk ki a fákat. Azután rájöttünk, ha nem parancsolunk gyorsan megálljt magunknak, elpusztítjuk saját környezetünket. Meghirdettük a madarak és fák napját. Műemlékeink is áldozatul estek nemtörődömségünknek. Mikor itt is felébredtünk, megalakítottuk a városvédő egyesületeket — hozzák rendbe ők, amit mások elrontottak. Sorolhatnánk még az akciókat, mozgalmakat, egyesületeket szép számmal. Mindmind azért jött létre, mert volt mit rendbe hoznia. Kicsit „gyanús" egy-egy űj akció, űj egyesület. A Szegedi Egészségvédő Sportegyesület alakulásáról szóló hír hallatán aligha gondolhatott másra az ember, mint arra, hogy megint jóvá kell tennünk több évtizedes mulasztásunkat. Egyáltalán! Minek ai'ra is egyesület, hogy egészségesen éljünk? Hát nem lenne ez természetes ? Végigböngészve a statisztikákat, bízvást kijelenthetjük, hogy nem! Legalábbis, felénk. Ijesztően megnőtt a betegségek száma, a lelki, pszichológiai sérültek aránya az. elmúlt évtizedekben. S hiába vagyunk az ezer lőre jutó orvosok számában az európai élvonalban, ha közben a születéskor várható élettartamunk messze a legalacsonyabb. Ennyire nem tudnánk élni? Igazság szerint a sporthoz vajmi kevés köze van a 80 tagot számláló űj egyesületnek. Gyanítom, csak nevében volt kénytelen ezt a formát választani, jobb híján. A megalakult négy Rákosztály — a jóga, a reformtáplálkozás, a reflexológiai masszázs és a tűra — ugyanis csak jóindulattal nevezhető sportágnak. A tavaly novemberben anyakönyvezett egyesület célja az egészségmegőrzés, a védekezés és a megelőzés. Igaz, mindezt elég szűk keretek között, elsősorban a jógára felépítve kívánják megvalósítani. — Tanfolyamokat, egészségmegőrző programokat szervezünk a tagoknak és a kívülállóknak egyaránt — mondja Kiss Ernő, az egyesület elnöke. — A működésünk kicsit valóban eltér a megszokott spo rtegyesü 1 eti formától, inkább speciális egés zség véd ő tanfolyamok alkotják a kínálatot. Nos, abban is újszerű az egyesület, hogy nem üzleti vállalkozás, mint a Szegeden működő legtöbb sportegyesület. Igaz, anyagi támogatást is élveznek, s így már érthető. — Milyen rendezvényekkel vártak, várjak az érdeklődőket? •— Különböző helyszíneken jógatanfolyamokkal. A Balázs Béla Üttörőház ad otthont a reformkonyhatanfolyamunknak, a Juhász Gyula Művelődési Központban pedig reflex-masszázs csoportot szerveztünk. Rendszeresen — minden hónap utolsó péntekjén viszont az űjszegedi művelődési házban tartanak „salálapartit". De kihasználják a liget nyújtotta adottságokat is, alhol vasárnaponként fuió-kocogó délelőttöt szerveznek. A legtöbb foglalkozást önköltségi áron, viszonylag olcsón kínálják az érdeklődőknek. — Az egészséget népsze"vüsíteni nem lehet csillagászati áron! — veti közbe az egyesület elnöke. Minden bizonnyal ebben igaza is van. Hogy mit kínálnak meg a közeljövőben? — Március 5-én komplex egészségvédő szombatot szervezünk. A Sportcsarnokban délelőtt Mocorgóval, a Technika Házában délután előadásokkal, kiállításokkal, reformkonyhabemutatóval várjuk az érdeklődőket. Nyáron Arpádhalomra egészségmegőrző tábort hirdetünk. Szimpatikus célok. Mégis, jó lenne, ha a sportegyesület címkéjét viselő szervezet törekedne arra is a jövőben, hogy a mainál szélesebb. nagyobb választékot kínáljon a mozgást kedvelöknek. Azaz, valóban a .sportolni vágyók egyesülete legyen, ahogyan azt magáról hirdeti is. Igaz, a közeljövőben várhatóan változó egyesületi törvény talán módot ad arra is, hogy ők is megtalálják az egyebként jó célokhoz a megfelelő formát. R. G. a Uj film v Elő antológia Szegedi, vagy innen elszármazott fiatal alkotók bemutatkozási fórumot, szereplési lehetőséget szereztek maguknak: Elő antologia címmel, sorozatuk in. dultJ a November 7. Művelődési Házban. Amolyan „élő" folyóiratnak, nyilt fórumnak szeretnék a művelődési ház pódiumát; igv igyekeznek módot találni arra, hogy a szerzők, a művek és a közönség viszonylagosan gyakrabban és közvetlenül találkozhassanak. Köztudomásúan nehéz és hosszadalmas ugyanis irodalmi folyóiratok szerzőivé válni — sokféle ok miatt. Az első alkalommal kedden este jelentkezett az Élő antológia: tájképeit Kenéz István állította ki, Bozóki Andrea Leo Brauer és Kocsár Miklós müveit játszotta gitáron. Belányi György verseit, Podmanrczky Szilárd költeményeit és prózai munkáit, Móra l. Sándor prózáját, valamint Solymosi Bálint hangjátékát a közönség tetszéssel fogadta. A szellemi frissességet mutató müvek előadása egyelőre a hagyományos formák közolt maradt; igazán elevenné akkor válik a rendszeres időközönként jelentkező antológia, ha a friss, aktuális produktumok a saját előadásmódjukat is megtalálják. Talán a következő alkalommal . . . Színes magyar rajzfilm, frta: Dargay Attila, Nepp József cs Imre István. Fényképezte: Henrik Irén és Lossonczy Árpád. Zene: Pethő Zsolt. Rendezte: Dargay Attila. Az idei játékfilmszemle alkalmából, előzetesként interjú készült Dargay Attilával is. Rajzfilmeseink doyenje, a Vuk és Szaffi megalkotója azt mondta, negyedik egész estét betöltő rajzjátékfilmjéről, hogy Az erdő kapitányának törtenetét akár emberek is eljátszhatnak Nem tudom, Dargay Attila tudatában van-e a ténynek vagy sem: e lázadban egyszerű kijelentéssel számomra saját művészetének legbelső lényégét fogalmazta meg. Mert a már hosszabb ideje világszínvonalú magyar rajzfilmek minőségét végső soron gyönyörű egyszerűséggel indokolja — egyúttal pedig egyféle filmes látásmód, álkotói szellem, s e tenyeknek alárendelt stílusjegyek minemüségét is magyarázza. Az erdő kapitányáról első fokon csak azt kéne kijeKié most a zene minálunk? M

inden évben ilyenkor, téltemetötavaszelö tájon végzi orszúglását a filharmónia. Ez azt jelenti, hogy a haugversenyszervezö intézmény muiutatársai összeülnek a megyék zenei elelet irányító és képviselő testületek embereivel, előveszik a filharmónia előre összeállított listáját a következő szezonra javasolt*?), kínált*?), kért(?), koncertekről — és kezdődik a vita. Miről? A fönti kérdőjelekkel már utaltunk az egyik lehetséges vitatémára. Az a helyzet tudniillik, hogy az emlegetett lista beható tanulmányozása után is igen nehéz fnegmondani — különösen, ha kívülálló, nem „berkeken belüli" az emu^r —, hogy valódi kínálatról van szó, valami olyasmiről, mint a normális piacon, ahol széles választékból emelhetjük ni a kényes ízlésünknek megfelelőt — vagy nem. Hanem szelíd — mert előzetes megbeszélésre, és annak során létrejött egyezségre hivatkozó — diktátumról. Tapasztalataim szerint (amikor az országlásban Szegedre érkezik a filharmónia, ahová az igazgató is eljön minden évben, a nyiltságra-nyitottságra való dicséretes törekvés jegyében, meghívják az. „egyeztető tárgyalásra" az újságírókat is) az idő haladtával egyre kevésbé szelíd diktátumokat vehetnek kézbe a helyi zenei élet kéjiviselöi. Nincs ezen sok csodálkoznivaló: minél kevesebb a pénz, annál kevésbé dúl a demokrácia: ha pedig csak egyetlen árus kínál a piacon portékát, mi márt vehetnénk meg: csak azt, amit ő hoz itt — mondhatnánk cinikusan. Némileg árnyaltabban úgy fest a dolog, hogy ii hangversenyszervezök is (mint mindenki) egyre rosszabb föltételek között dolgoznak. Mi pedig mindannyian nagyon tutijuk már: ahol a hiány „fölüti a fejét", ott megjelenik a kontraszelekció, a klikkeskedés", az. összefonódás, az értékzavar és a többi. Az. egyre fogyó pfnz.re hivatkozással, n filharmónia tavaly — országosan — csökkentette a koncertek számát, és szelnek eresztett a szólistái közül tizenhárom neves művészt. Ebben az. évben Szegeden ugyan nem kellett kevesebb hangversenyt tartani, de a megye más vámosaiban már igen. A napokban lezajlott műsorterv tárgyalás elején Nógrádi Pásztorié, á Szegedi kirendeltség vezetője azt is elmondhatta, hogy a mostani szezon szegedi koncertjeinek színvonala és látogatottsága nem maradt el a korábbi években tapasztaltaktól, sőt több kiemelkedő produkció volt, mint az előző évai'n ban. (Igaz, némely, magukra és a közönségre adó szólisták képesek belebetegedni, hogv rzép. űj színházunkban még mindig nem sikerült ama akusztikajavító, régi. tó „kuJisszaszobát" fölállítani; de talán mind meggyógyulnak, mi pedig nem adjuk fid a reményt...) Rátki András, a filharmónia igazgatója pedig azt mondta, hogy cége meg akarja őrizni a koncertek számát és jellegét, nem akarnak több korlátozást. mert gondolnak a jövőre, arra. hogy később natívon nehéz lenne a most. elvesztett pozíciókat visszaszerezni. Tehát törik a fejüket olyan programon, amelvlvel kiutat lelnek a szorongató helyzetből. Ezután az ieazgató előadta, hogy „n közönséget meg kell tartani", tehát meg kelt osztani a terheket: fölemelik az idea a bérletek árát tiz százalékkal, és a föílépö művészeknek meg kell e\éqedn<nk a tavalyihoz képest — az adóval — kevesebb honoráriummal. Mindaddig, amíg a költségvetésből nem részel a filharmónia, a honoráriumok emelesére (bruttósítására?) fordítható ősszegből. Még niind<g jobb, ha egyáltalán van alkalmuk föllépni, mint ha anyagi viták miatt kellene csökkenteni a feli epések számát — mondta az igazgató. Ha ez mind a „kilábalás programja", akkor majdnem biztos, hogy a szekér a kátyúba ragad — gondolta a kívülálló a beállt csöndben, kissé szorongva. A megbeszélés során még egyéb, jelenség értékű fordulatok is adódtak. A Radnóti gimnázium képviselője például másfajta bérleti programot kért, mint ami a filharmónia listáján szerepelt. Erre udvarias hangvételű tanórát kapott „A pedagógiailag egyedül üdvözítő zenei nevelés kérdései" cimű tantárgyból, de rossz diáknak bizonyult, mert makacsul ragaszkodott több évtizedes zenei nevelési tapasztalatainak az egyedül üdvözítőtől elütő vonásaihoz. Amikor megszületett a kompromisszum, mindenki megnyugodott, és átsiklott egy tényleg nem egészen oda tartozó témán. Hogy tudniillik, a szakmunkástanulók négy bérleti koncertje veszélyben van, mert az eddigi anyagi támogatást nyújtó bizottság helyett alakult másik bizottság támogatá.vi kétségessé vált. Még kevésbé érződött a szűken vett témához tartozónak, hogy az egyik vidéki szakmunkásképző lemondta a bérletét, mert a tanórát tanulással, cs nem zenehallgatással kell — törvény szerint — tölteni. Későbbi megbeszélés tárgyának jelölték a szegedi egvetemi-föiskolai bérlet (jelenleg a zeneművészeti főiskola és a TIT összefogásával él) esetleges filharmóniai támogatásának ügyét. Kívülálló mindezenközben tanulmányozta az ifjúsági bérletek leendő koncertjeinek műsorát és az előadók listáját, s szomorúan gondolt a filharmónia, majdani üzleti nehézségeire; azokra az időkre, amikor a felnőtté vált mai fiataloknak kell majd eladni a bérleteket. . . Vagy — ki látja a jövőt? E mostani megbeszélésen csak úgy röpködtek! a „nem tudjuk adni", „talán tudjuk adni" kifejezések, ami egyértelműen arra utalt, hogv az országos hungversenyszervezö most nem egyszerűen szolgáltató intézmény Ma még úgy fest, adakozó «kedveben van ... A szegedi szimfonikus bérletbe is igazán nagyszerű programot szervezett, sok helyi előadóművésszel. Képviselői rugalmasan hajlottak a kért módosításokra, csalc a pénzes ügvekben maradtak ha láthatatlanok. Az üzlet — az üzlet. B

ár valóban az lenne, sóhajtotta titkon a kívülálló, s a szakmai viták közepette sem átalott még mindig az igazgatói „programon" rágódni. Szóval. örüljön a zeneművész, ha egyáltalán fölléphet... Már — ha magvar. és ha itt is él és dolgozik. Mert külföldön kapós, ezt tapasztalni. S mi^rt ne menne, hiszen azért él. hogy muzsikáljon. Ha meg abból is él, úgv tetszik, muszái mennie. Bár amíg — teszem azt — a kiváló, bár vidéki zongoraművész filharmóniai gázsija ezerötszáz pénz, mínusz adó, ráadásul örüljön, ha a piksz.is legalján még számon tartják, és évente kap (!) egy-egy — vidéki — koncertet, még nem biztos, hogy éhenhal, hiszen amúgy is olyan madárcsontú . . . Sulyok Erzsébet ÁZ kapitánya lenteni, hogy hangulatos, bájos, tündérien aranyos, s több mint egy órában nemcsak gyerekek, de kellő erkölcsi érzékkel és emberszeretettel rendelkező felnőttek ideális moziélményét jelenti. Csakhogy van második, sőt harmadik, legfelső fok is. A soron következő " értéklépcső már túlnő stiláris, vagy éppen érzelmi-befogadói természetű érvrendszerépítményeken. Hiszen a Kapitány, Elemér Ede tizedes (nyugodjunk meg: idővel előlép szakaszvezetövé!). Dini, a bőregér, továbbá Szarka Szaniszló, Varangy Vanda, Sikló Simi. Megkülönböztető Jelzés (ő semmi más, mint egy igazi rendörbagoly) és a többiek esetében nemcsak pompásan antropomorfizált, nem mindennapi ember- és lélekismerettel „emberiesített", s eképpen roppant bájos kutyáról, egérről, denevérről, békáról és egyebekről van szó. A rendkívül eredeti, bámulatosan szellemes figurák egesz valója, a nagyfokú plaszticilással készült alakok — voltaképpen egy mélységesen humanista, független szellem szuverén művészi világának dokumentumai. Azé, amely Vukot a legűjabbkori magyar gyermekmitológia intengráns részévé tette. Az erdő kapitányát pedig, biztos vagyok benne, a legjobb Walt Disneyvel vetekedő művek sorába illeszti. Apropó, Walt Disney. Ha kijelentjük, hogy Dargay világa (a Dargayland, amely, amazzal ellentétben, ha materiálisán nem is, szellemileg annál inkább létezik) jócskán tovább is fejleszti, ki is teljesíti a nagy amerikai mester univerzumát — gyakorlatilag a harmadik, a legfelső fokhoz érkeztünk. Az erdő kapitányának fent emlegetett szellemisége nemcsak finom eleganciával teszi helyre (azaz. nevetségessé) a karate őrületet, vagy a jellegzetesen közép-európai rendőr-alapállásokat de ezzel a haditettel nyugodt, magabiztos, emberszerető derűt sugározva orientál, sót nevel, oktat. Hogy erre mekkora szükség van, tán kár is hangsúlyozni. De ez persze nem jelenti, hogy okunk lenne a boldogságra. Domonkos László Pályázat A Belügyminisztérium, az Épitésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, a KISZ KB Ifjúsági Környezetvédelmi Tanácsa, Lakóhelyi Ifjúsági Bizottsága, a SZOT, s a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete országos, nyilvános pályázatot hirdet a települési környezet minőségének javítására. A cél a települési környezet jelenlegi állapotának felmérése, s ennek alapján műszaki-ökológiai szempontú javaslatok kidolgozása. E pályázattal az egyes településeken az érdeklődés középpontjába kívánják állítani a halaszthatatlanul fontos környezetvédelmi tennivalókat. A pályamunkák beküldési határideje 1988. május 2. A részletes pályázati kiírással a KISZ KB Ifjúsági Környezetvédelmi Tanács Titkárságán (1133 Budapest, XIII., Kun Béla rakpart 37—38.) ismerkedhetnek meg az érdeklődök, illetve azt kívánságra postán megküldik. (MTI)