Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-18 / 41. szám

5 Csütörtök, 1988. február 18. Á színház műsora helyesen Elnézést kérünk olvasó­inktól, a tegnapi számunk­ban tévesen jelont meg a nagyszínház és a Kisszin­ház műsora. A helyes in­formációnk: NAGYSZÍN­HÁZ február 18-án, este 7 órakor: Jézus Krisztus szu­persztár (Vaszy 1—2. bér­let), 19-én, este 7 órakor: Igor herceg (József 1—2. bérlet), 20-án, este 7 óra­kor: Jézus Krisztus szuper­sztár (Radnóti 1—2. bérlet), 21-én, délután 3 órakor: Igor herceg (Katona bérlet), 22-én, 1 órakor: ifjúsági hangverseny, este fél 8 óra­kor: a Grúz Kamarazene­kar hangversenye, 24-én, este 8 órakor: Jézus Krisz­tus szupersztár (bérletszü­ncl), 25-én, este 7 órakor: Otelló (Kodály bérlet), 2G­án, este 8 órakor: Színház a bálban, bál a színházban, 28-án, délután 3 órakor: Otelló (Jászai—Csortos bér­lel). KISSZtNHAZ: február 18-án Díszvacsora a temet­kezési vállalatnál (Jancsó bérlet), 19-én, este 7 órakor: Díszvacsora a temetkezési vállalatnál (Juhász bérlet), 20-án, este 7 órakor: Dísz­vacsora a temetkezési vál­lalatnál (Somlay 1. bérlet), 21-én, délután 3 órakor: Díszvacsora a temetkezési vállalatnál (Búzakalász bér­let). este 7 órakor: Díszva­csora a temetkezési válla­latnál (Ady 1. bérlet), 23-án este 7 órakor: Díszvacsora a temetkezési vállalatnál (Uray 1. bérlet), 24-én: Disz­vacstora a temetkezési vál­lalatnál (Uray 2. bérlet). 25-én: Irma, te édes (Hód­mezővásárhely teltház-ak­ció), 27-én, este 7 órakor: Díszvacsora a temetkezési vállalatnál (Somlay 2. bér­let), 28-án, este 7 órakor: Díszvacsora a temetkezési vállalatnál (Ady 2. bérlet). Munkaériékelés Tegnap délelőtt Szegeden, a megyei pártbizottságon Szabó Sándor, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára fogadta Garamvölgyi Károlyt, a Vám. és Pénz­ügyőrség nyugállományba vonult országos parancsno­kát és Molnár Endre vezér­őrnagyot, a testület új or­szágos parancsnokát. Az eseményen részt vett lió­binszky Gábor, a Vám. és Pénzügyőrség Csongrád— Békés megyei parancsno­ka is. A búcsúzó, illetőleg bemu­tatkozó látogatást követően a nyugállományba vonult és az új országos parancs­nok részt vett a két megye parancsnokságának a ta­valyi év munkáját értékelő értekezletén, amelyen jelen voltak Csongrád és Békés megye vámhivatal parancs­nokai, helyetteseik, a vám­szervek párt- ás társadalmi szervezeteinek vezető tiszt­ségviselői, valamint a társ fegyveres testületek képvi­selői is. Hágától nem megy? Egyesület az egészségért! Volt idő, amikor számo­latlanul vágtuk ki a fákat. Azután rájöttünk, ha nem parancsolunk gyorsan meg­álljt magunknak, elpusztít­juk saját környezetünket. Meghirdettük a madarak és fák napját. Műemlékeink is áldozatul estek nemtörő­dömségünknek. Mikor itt is felébredtünk, megalakítot­tuk a városvédő egyesülete­ket — hozzák rendbe ők, amit mások elrontottak. So­rolhatnánk még az akció­kat, mozgalmakat, egyesü­leteket szép számmal. Mind­mind azért jött létre, mert volt mit rendbe hoznia. Ki­csit „gyanús" egy-egy űj akció, űj egyesület. A Sze­gedi Egészségvédő Sport­egyesület alakulásáról szóló hír hallatán aligha gondol­hatott másra az ember, mint arra, hogy megint jó­vá kell tennünk több évti­zedes mulasztásunkat. Egy­általán! Minek ai'ra is egye­sület, hogy egészségesen éljünk? Hát nem lenne ez természetes ? Végigböngész­ve a statisztikákat, bízvást kijelenthetjük, hogy nem! Legalábbis, felénk. Ijesztően megnőtt a betegségek szá­ma, a lelki, pszichológiai sérültek aránya az. elmúlt évtizedekben. S hiába va­gyunk az ezer lőre jutó or­vosok számában az európai élvonalban, ha közben a születéskor várható élettar­tamunk messze a legalacso­nyabb. Ennyire nem tud­nánk élni? Igazság szerint a sporthoz vajmi kevés köze van a 80 tagot számláló űj egyesület­nek. Gyanítom, csak nevé­ben volt kénytelen ezt a formát választani, jobb hí­ján. A megalakult négy Rákosztály — a jóga, a re­formtáplálkozás, a reflexo­lógiai masszázs és a tűra — ugyanis csak jóindulattal nevezhető sportágnak. A tavaly novemberben anyakönyvezett egyesület célja az egészségmegőrzés, a védekezés és a megelőzés. Igaz, mindezt elég szűk ke­retek között, elsősorban a jógára felépítve kívánják megvalósítani. — Tanfolyamokat, egész­ségmegőrző programokat szervezünk a tagoknak és a kívülállóknak egyaránt — mondja Kiss Ernő, az egye­sület elnöke. — A működé­sünk kicsit valóban eltér a megszokott spo rtegyesü 1 eti formától, inkább speciális egés zség véd ő tanfolyamok alkotják a kínálatot. Nos, abban is újszerű az egyesület, hogy nem üzleti vállalkozás, mint a Szege­den működő legtöbb sport­egyesület. Igaz, anyagi tá­mogatást is élveznek, s így már érthető. — Milyen rendezvények­kel vártak, várjak az érdek­lődőket? •— Különböző helyszíne­ken jógatanfolyamokkal. A Balázs Béla Üttörőház ad otthont a reformkonyha­tanfolyamunknak, a Juhász Gyula Művelődési Központ­ban pedig reflex-masszázs csoportot szerveztünk. Rendszeresen — minden hónap utolsó péntekjén vi­szont az űjszegedi művelő­dési házban tartanak „salá­lapartit". De kihasználják a liget nyújtotta adottságokat is, alhol vasárnaponként fu­ió-kocogó délelőttöt szer­veznek. A legtöbb foglalko­zást önköltségi áron, vi­szonylag olcsón kínálják az érdeklődőknek. — Az egészséget népsze"­vüsíteni nem lehet csillagá­szati áron! — veti közbe az egyesület elnöke. Minden bizonnyal ebben igaza is van. Hogy mit kí­nálnak meg a közeljövő­ben? — Március 5-én komplex egészségvédő szombatot szervezünk. A Sportcsar­nokban délelőtt Mocorgó­val, a Technika Házában délután előadásokkal, kiál­lításokkal, reformkonyha­bemutatóval várjuk az ér­deklődőket. Nyáron Arpád­halomra egészségmegőrző tábort hirdetünk. Szimpatikus célok. Mégis, jó lenne, ha a sportegyesü­let címkéjét viselő szervezet törekedne arra is a jövő­ben, hogy a mainál széle­sebb. nagyobb választékot kínáljon a mozgást kedve­löknek. Azaz, valóban a .sportolni vágyók egyesülete legyen, ahogyan azt magá­ról hirdeti is. Igaz, a közel­jövőben várhatóan változó egyesületi törvény talán módot ad arra is, hogy ők is megtalálják az egyebként jó célokhoz a megfelelő formát. R. G. a Uj film v Elő antológia Szegedi, vagy innen elszármazott fiatal alkotók bemutatkozási fórumot, szereplési lehetőséget szerez­tek maguknak: Elő antologia címmel, sorozatuk in. dultJ a November 7. Művelődési Házban. Amolyan „élő" folyóiratnak, nyilt fórumnak szeretnék a műve­lődési ház pódiumát; igv igyekeznek módot találni arra, hogy a szerzők, a művek és a közönség viszony­lagosan gyakrabban és közvetlenül találkozhassanak. Köztudomásúan nehéz és hosszadalmas ugyanis iro­dalmi folyóiratok szerzőivé válni — sokféle ok miatt. Az első alkalommal kedden este jelentkezett az Élő antológia: tájképeit Kenéz István állította ki, Bozóki Andrea Leo Brauer és Kocsár Miklós müveit játszotta gitáron. Belányi György verseit, Podmanrcz­ky Szilárd költeményeit és prózai munkáit, Móra l. Sándor prózáját, valamint Solymosi Bálint hangjá­tékát a közönség tetszéssel fogadta. A szellemi fris­sességet mutató müvek előadása egyelőre a hagyo­mányos formák közolt maradt; igazán elevenné ak­kor válik a rendszeres időközönként jelentkező anto­lógia, ha a friss, aktuális produktumok a saját elő­adásmódjukat is megtalálják. Talán a következő al­kalommal . . . Színes magyar rajzfilm, frta: Dargay Attila, Nepp József cs Imre István. Fényképezte: Henrik Irén és Lossonczy Árpád. Zene: Pethő Zsolt. Rendezte: Dargay Attila. Az idei játékfilmszemle al­kalmából, előzetesként in­terjú készült Dargay Attilá­val is. Rajzfilmeseink doyen­je, a Vuk és Szaffi megalko­tója azt mondta, negyedik egész estét betöltő rajz­játékfilmjéről, hogy Az erdő kapitányának törtenetét akár emberek is eljátszhatnak Nem tudom, Dargay Atti­la tudatában van-e a tény­nek vagy sem: e lázadban egyszerű kijelentéssel szá­momra saját művészetének legbelső lényégét fogalmazta meg. Mert a már hosszabb ideje világszínvonalú ma­gyar rajzfilmek minőségét végső soron gyönyörű egy­szerűséggel indokolja — egyúttal pedig egyféle fil­mes látásmód, álkotói szel­lem, s e tenyeknek aláren­delt stílusjegyek minemüsé­gét is magyarázza. Az erdő kapitányáról első fokon csak azt kéne kije­Kié most a zene minálunk? M inden évben ilyenkor, téltemetö­tavaszelö tájon végzi orszúglását a filharmónia. Ez azt jelenti, hogy a haugversenyszervezö intézmény muiuta­társai összeülnek a megyék zenei elelet irányító és képviselő testületek emberei­vel, előveszik a filharmónia előre össze­állított listáját a következő szezonra ja­vasolt*?), kínált*?), kért(?), koncertekről — és kezdődik a vita. Miről? A fönti kérdőjelekkel már utal­tunk az egyik lehetséges vitatémára. Az a helyzet tudniillik, hogy az emlegetett lis­ta beható tanulmányozása után is igen nehéz fnegmondani — különösen, ha kí­vülálló, nem „berkeken belüli" az emu^r —, hogy valódi kínálatról van szó, vala­mi olyasmiről, mint a normális piacon, ahol széles választékból emelhetjük ni a kényes ízlésünknek megfelelőt — vagy nem. Hanem szelíd — mert előzetes meg­beszélésre, és annak során létrejött egyez­ségre hivatkozó — diktátumról. Tapaszta­lataim szerint (amikor az országlásban Szegedre érkezik a filharmónia, ahová az igazgató is eljön minden évben, a nyilt­ságra-nyitottságra való dicséretes törek­vés jegyében, meghívják az. „egyeztető tárgyalásra" az újságírókat is) az idő ha­ladtával egyre kevésbé szelíd diktátumo­kat vehetnek kézbe a helyi zenei élet kéji­viselöi. Nincs ezen sok csodálkoznivaló: minél kevesebb a pénz, annál kevésbé dúl a demokrácia: ha pedig csak egyet­len árus kínál a piacon portékát, mi márt vehetnénk meg: csak azt, amit ő hoz itt — mondhatnánk cinikusan. Némileg ár­nyaltabban úgy fest a dolog, hogy ii hangversenyszervezök is (mint mindenki) egyre rosszabb föltételek között dolgoz­nak. Mi pedig mindannyian nagyon tuti­juk már: ahol a hiány „fölüti a fejét", ott megjelenik a kontraszelekció, a klik­keskedés", az. összefonódás, az értékzavar és a többi. Az. egyre fogyó pfnz.re hivatkozással, n filharmónia tavaly — országosan — csökkentette a koncertek számát, és szel­nek eresztett a szólistái közül tizenhá­rom neves művészt. Ebben az. évben Sze­geden ugyan nem kellett kevesebb hang­versenyt tartani, de a megye más vámo­saiban már igen. A napokban lezajlott műsorterv tárgyalás elején Nógrádi Pász­torié, á Szegedi kirendeltség vezetője azt is elmondhatta, hogy a mostani szezon szegedi koncertjeinek színvonala és láto­gatottsága nem maradt el a korábbi években tapasztaltaktól, sőt több kiemel­kedő produkció volt, mint az előző évai'n ban. (Igaz, némely, magukra és a közön­ségre adó szólisták képesek belebetegedni, hogv rzép. űj színházunkban még mindig nem sikerült ama akusztikajavító, régi. tó „kuJisszaszobát" fölállítani; de talán mind meggyógyulnak, mi pedig nem adjuk fid a reményt...) Rátki András, a filharmó­nia igazgatója pedig azt mondta, hogy cége meg akarja őrizni a koncertek szá­mát és jellegét, nem akarnak több kor­látozást. mert gondolnak a jövőre, arra. hogy később natívon nehéz lenne a most. elvesztett pozíciókat visszaszerezni. Tehát törik a fejüket olyan programon, amelv­lvel kiutat lelnek a szorongató helyzet­ből. Ezután az ieazgató előadta, hogy „n közönséget meg kell tartani", tehát meg kelt osztani a terheket: fölemelik az idea a bérletek árát tiz százalékkal, és a föí­lépö művészeknek meg kell e\éqedn<nk a tavalyihoz képest — az adóval — keve­sebb honoráriummal. Mindaddig, amíg a költségvetésből nem részel a filharmónia, a honoráriumok emelesére (bruttósításá­ra?) fordítható ősszegből. Még niind<g jobb, ha egyáltalán van alkalmuk föl­lépni, mint ha anyagi viták miatt kel­lene csökkenteni a feli epések számát — mondta az igazgató. Ha ez mind a „ki­lábalás programja", akkor majdnem biz­tos, hogy a szekér a kátyúba ragad — gondolta a kívülálló a beállt csöndben, kissé szorongva. A megbeszélés során még egyéb, jelen­ség értékű fordulatok is adódtak. A Rad­nóti gimnázium képviselője például más­fajta bérleti programot kért, mint ami a filharmónia listáján szerepelt. Erre ud­varias hangvételű tanórát kapott „A pe­dagógiailag egyedül üdvözítő zenei ne­velés kérdései" cimű tantárgyból, de rossz diáknak bizonyult, mert makacsul ragaszkodott több évtizedes zenei neve­lési tapasztalatainak az egyedül üdvözí­tőtől elütő vonásaihoz. Amikor megszüle­tett a kompromisszum, mindenki megnyu­godott, és átsiklott egy tényleg nem egé­szen oda tartozó témán. Hogy tudniillik, a szakmunkástanulók négy bérleti kon­certje veszélyben van, mert az eddigi anyagi támogatást nyújtó bizottság he­lyett alakult másik bizottság támogatá.vi kétségessé vált. Még kevésbé érződött a szűken vett témához tartozónak, hogy az egyik vidéki szakmunkásképző lemondta a bérletét, mert a tanórát tanulással, cs nem zenehallgatással kell — törvény sze­rint — tölteni. Későbbi megbeszélés tár­gyának jelölték a szegedi egvetemi-föis­kolai bérlet (jelenleg a zeneművészeti fő­iskola és a TIT összefogásával él) esetle­ges filharmóniai támogatásának ügyét. Kívülálló mindezenközben tanulmá­nyozta az ifjúsági bérletek leendő kon­certjeinek műsorát és az előadók listáját, s szomorúan gondolt a filharmónia, maj­dani üzleti nehézségeire; azokra az idők­re, amikor a felnőtté vált mai fiatalok­nak kell majd eladni a bérleteket. . . Vagy — ki látja a jövőt? E mostani meg­beszélésen csak úgy röpködtek! a „nem tudjuk adni", „talán tudjuk adni" kifeje­zések, ami egyértelműen arra utalt, hogv az országos hungversenyszervezö most nem egyszerűen szolgáltató intézmény Ma még úgy fest, adakozó «kedveben van ... A szegedi szimfonikus bérletbe is iga­zán nagyszerű programot szervezett, sok helyi előadóművésszel. Képviselői rugal­masan hajlottak a kért módosításokra, csalc a pénzes ügvekben maradtak ha lát­hatatlanok. Az üzlet — az üzlet. B ár valóban az lenne, sóhajtotta tit­kon a kívülálló, s a szakmai viták közepette sem átalott még mindig az igazgatói „programon" rágódni. Szó­val. örüljön a zeneművész, ha egyáltalán fölléphet... Már — ha magvar. és ha itt is él és dolgozik. Mert külföldön kapós, ezt tapasztalni. S mi^rt ne menne, hiszen azért él. hogy muzsikáljon. Ha meg abból is él, úgv tetszik, muszái mennie. Bár amíg — teszem azt — a kiváló, bár vi­déki zongoraművész filharmóniai gázsi­ja ezerötszáz pénz, mínusz adó, ráadásul örüljön, ha a piksz.is legalján még szá­mon tartják, és évente kap (!) egy-egy — vidéki — koncertet, még nem biztos, hogy éhenhal, hiszen amúgy is olyan madár­csontú . . . Sulyok Erzsébet ÁZ kapitánya lenteni, hogy hangulatos, bájos, tündérien aranyos, s több mint egy órában nem­csak gyerekek, de kellő er­kölcsi érzékkel és embersze­retettel rendelkező felnőttek ideális moziélményét jelen­ti. Csakhogy van második, sőt harmadik, legfelső fok is. A soron következő " érték­lépcső már túlnő stiláris, vagy éppen érzelmi-befoga­dói természetű érvrendszer­építményeken. Hiszen a Ka­pitány, Elemér Ede tizedes (nyugodjunk meg: idővel előlép szakaszvezetövé!). Dini, a bőregér, továbbá Szarka Szaniszló, Varangy Vanda, Sikló Simi. Megkü­lönböztető Jelzés (ő semmi más, mint egy igazi rendör­bagoly) és a többiek eseté­ben nemcsak pompásan antropomorfizált, nem min­dennapi ember- és lélekis­merettel „emberiesített", s eképpen roppant bájos ku­tyáról, egérről, denevérről, békáról és egyebekről van szó. A rendkívül eredeti, bá­mulatosan szellemes figurák egesz valója, a nagyfokú plaszticilással készült alakok — voltaképpen egy mélysé­gesen humanista, független szellem szuverén művészi világának dokumentumai. Azé, amely Vukot a leg­űjabbkori magyar gyermek­mitológia intengráns részé­vé tette. Az erdő kapitányát pedig, biztos vagyok benne, a legjobb Walt Disneyvel ve­tekedő művek sorába illeszti. Apropó, Walt Disney. Ha kijelentjük, hogy Dargay vi­lága (a Dargayland, amely, amazzal ellentétben, ha ma­teriálisán nem is, szellemileg annál inkább létezik) jócs­kán tovább is fejleszti, ki is teljesíti a nagy amerikai mester univerzumát — gya­korlatilag a harmadik, a legfelső fokhoz érkeztünk. Az erdő kapitányának fent emlegetett szellemisége nemcsak finom eleganciával teszi helyre (azaz. nevetsé­gessé) a karate őrületet, vagy a jellegzetesen közép-euró­pai rendőr-alapállásokat de ezzel a haditettel nyugodt, magabiztos, emberszerető derűt sugározva orientál, sót nevel, oktat. Hogy erre mekkora szükség van, tán kár is hangsúlyozni. De ez persze nem jelenti, hogy okunk lenne a boldogságra. Domonkos László Pályázat A Belügyminisztérium, az Épitésügyi és Városfejleszté­si Minisztérium, a Környe­zetvédelmi és Vízgazdálko­dási Minisztérium, a KISZ KB Ifjúsági Környezetvé­delmi Tanácsa, Lakóhelyi Ifjúsági Bizottsága, a SZOT, s a Helyiipari és Városgaz­dasági Dolgozók Szakszerve­zete országos, nyilvános pá­lyázatot hirdet a települési környezet minőségének ja­vítására. A cél a települési környezet jelenlegi állapotá­nak felmérése, s ennek alap­ján műszaki-ökológiai szem­pontú javaslatok kidolgozá­sa. E pályázattal az egyes településeken az érdeklődés középpontjába kívánják ál­lítani a halaszthatatlanul fontos környezetvédelmi ten­nivalókat. A pályamunkák beküldési határideje 1988. május 2. A részletes pályáza­ti kiírással a KISZ KB Ifjú­sági Környezetvédelmi Ta­nács Titkárságán (1133 Bu­dapest, XIII., Kun Béla rak­part 37—38.) ismerkedhetnek meg az érdeklődök, illetve azt kívánságra postán meg­küldik. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom