Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-15 / 38. szám

r. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÍZ 7S. évfolyam, 38. szám 1988. ferbuár 15., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPART SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint A magatartás mikéntje G

rász Károly miniszterelnök egy nemrégioen vele készített interjúban tett egy kijelentést a magyar értelmiségre. Jellemző, hogy mondandóját pontosan szinte már senki nem képes idézni, mégis meglehetősen- éles reakciókat váltott ki véleménye. Amit az értelmiség relatív anyagi ellehetetlenülésével kapcsolatos kérdésre nagyjából oly módon fejtett ki, hogy: való igaz, a magyar értelmiség alulfizetett, de produkciója is messze alatta marad az elvárhatónak. E vélemény természetesen nagyon is éles vitát váltott ki, nyilván elsősorban értelmiségi berkekben. Ahol is többnyire azt fogalmazták meg ellenérvként, hogy az. a magyar értelmiség, amely itthon valóban nem áll helyzete magaslatán, külföldön nagyon is keresett, magasra értékelt. Ha pedig sok száz magyar értelmiségi munkáját külföldön örömmel hajlandók; dollárezrekkel is honorálni, ráadásul sokszor éppen azokét, akiket itthon a szürke középmezőnyben jegyeznek, akkor talán mégsem az értelmiségben lehet a hiba. Hiszen ott ingyen nem szoktak fizetni, a dollárezrek föltehetően tíz- és százezres hasznokat takarnak. S ha ez az ertelmiség itthon nem kepes hasonló produkcióra, akkor nem bizonyos, hogy benne van a hiba, hanem netán az itthoni játékszabályok rendszerében, amelyek cselekvőképtelenné teszik a szakismeretet és a tudást. Nos, a szenvedélyes ellenvetésekben nyilván nagyon is sok igazság lehet, mint ahogyan egy — nagyjából 1972 óta tartó — társadalmi dezintegrálódási periódust megtörni igyekvő, új, a kibontakozást meghirdető kormányprogram jegyében sziszifuszi erőfeszítésre kényszerülő miniszterelnök is kénytelen néha a „könnyebb ellenállás irányában" élesebben fogalmazni. Márpedig ez. a „könnyebb" irány pillanatnyilag éppen az az értelmiség, amely réteg az 1972 óta fölgyűlt terhek jelentős hányadát viseli talán, s amely réteg szellemi szerepvállalásán meghatározóan állhat vagy bukhat a kibontakozási remények sorsa, jövője. Az eddig elmondottakhoz, természetesen szám.is kérdést lehetne föltenni. Például az értelmiség utóbbi tizenöt évi tehervállalását illetően. Pedig statisztikai tények vallanak arról, hogy 1972 óta — amikeris az akkori politikai fordulat.nagyjából konzerválta, azaz elindította a folyamatos leértékelődés útján a hazai gazdasági szerkezet produktumait — a reáljövedelmek nőttek ugyan hazai átlagban, nagyrészt indokolatlanul, és hitelekből finanszírozva, de az értelmiség esetében nagyjából szinten maradtak, vagy inkább csökkentek bizonyos kategóriákban. így aztán létrejött az esztergáló mérnök, a szobafestő építész., a maszekban nyelvet tanító matematikus, a pincérkedő, vagy benzinkutas tanár mintája, amely nyilván a társadalmi értékzavarok jelzője, a tudás elértéktelenedésének egyfajta bizonyítéka. S mindez ráadásul egy olyan időszakban történt, amikor kifejezetten megnőtt az egyéni és a közösségi (vállalati, allami stb.) kereslet a magas szellemi munkahányadot tartalmazó termékek (pl hi-fi-berendezések. videó, .számitógépek, programok, eljárások, módszerek stb) iránt. Mindezt pedig külhonból véltük megszcrezhetőnek egyedül, leértekelve, s igy végletesen alulfizetve a hazaj értelmiségi produktumot. Teny, hogy a hazai ertelmiség fölöttébb alulteljesített e másfél évtizedben. Az okok elemzése nyilván köteleket tenne ki, ám a felszínen a legfontosabb összefüggések egy része röviden is behatárolható. Legalábbis azok, amelyek a hazai értelmiség itthoni — sokáig — nagyjából totális függőségeiből adódtak. Méghozzá két oldalról. Részint úgy, hogy az értelmiség folyamatos „aluljáratása" következtében szakmai „patkoltsága" föltehetően nem javult az. utóbbi évtizedben. De ez csak a kérdés egyik oldala. A másik: egy évtizedek óta hierarchikusan szervezett, „fölülről" totálisan megszabott játékszabályok szerint szerveződő társadalmi-gazdasági modellben az értelmiségnek általában nem lehetett érdemi beleszólása a hatáskörébe tartozó, mindennapi, konkrét ügyekbe sem. hiszen játékterét és a feltétlenül követendő játékszabályokat — legyen szó alárendelt vállalatok, bankok, politikai-társadalmi intézmények. vagy akar csak egy iskolai osztály vagv népművelő csoport irányításáról — többnyire felülről szabtak meg. Mindennek szinte egyértelmű következménye lett egy „túlélési" stratégia, amely részint szervilizmusban a feltételrendszerhez való feltétlen alkalmazkodásban nyilvánult meg — lévén, hogy más lehetőség nem is igen volt! —; részint pedig a tudásteljesítmenyeknek a társadalmi munkamegosztás szerves szövetéből történő kivonásában. (Ez utóbbi pedig teljes mértékben megfelel a kőműves, a vízvezeték- és villanyszerelő stb. maszekolásának, csak éppen fele vagy negyede, órabérért) N

os. a képlet így nagyjából talán összeállt. A magyar értelmiség jelenlegi produkciója valóban messze alatta marad az elvárhatónak, s ebben Grósz Károlynak maximálisan igaza van. Az viszont tény, hogy a magyar értelmiség produktivitásának növelése létkérdés a kibontakozás szempontjából. vagyis a kormányprogram teljesülése érdekében. Ehhez viszont az ónálló és valóban értelmiségi munka feltételeit meg kell teremteni. Szávay István i A nagyobbakat hiába keressük A bérklubba belépő cégek gondolhatnak az igazán differenciált ösztönzésre, de ha nem teljesítménnyel alátámasztott béremeléseket hajtanak végre az I. félévben, az év második felében már komoly pénzügyi ' nehézségekre is kénytelenek lesznek választ keresni. A bérklubba való belépésre a pályázat benyújtásának határideje január 31-én lejárt. Az országos képet összegezendő megállapíthatjuk: meglepően sokan próbáltak élni ezzel a lehetőséggel. Nincs ez másként a szegedi vállalatoknál, szövetkezeteknél sem. Városunk vállalkozó gazdálkodói közül egyik nevének hallatán arra gondolunk: „a papírforma is így diktálta". Egynéhány sorral lejjebb jutva pedig a csodálkozástól — mi tagadás — kerekedik a szemünk. Néhány pályázó egység vezetőjének véleményét gyűjtöttük csokorba. De úgy gondoltuk, egy kívülmaradott vállalat főkönyvelőjének indokai is figyelemre érdemesek. * Csölle Tibor, a Vidia Kereskedelmi Vállalat vezérigazgatója: — Ezt a vállalásunkat is a már elért eredményeinkre alapoztuk. A kötelezettségeket alaposan megvizsgáltuk, sok-sok számítást elvégeztünk, amíg eldöntöttük, hogy megbirkózunk a követelményekkel. Erre igazán erős biztosíték kollektívánk többszörösen bizonyított teljesítőképessége. Joggal számithatunk tőkés exportunk dinamikus emelkedésére, hiszen -ehhez remélhetően a megfelelő alapot megadják maid a kereskedőházi jogosítványok. Véletlenül sem gondolunk elvtelen bérnövelésre. A teljesítményekhez a H

osszú-hosszú évtizedek alatt alaposan deformálódott a hazai bérrendszer. Ma már mi sem csodálkozunk azon, ha külhonból hozzánk cseppent szemlélődő nem érti, nálunk miért nem szaporodnak általában a képzettséggel, teljesítménnyel, újat alkotással arányosan a fizetéskor a borítékba gyűjtött forintok. Az is nyilvánvaló, hogy az ország jelenlegi gazdasági és morális állapotából való kikerülésbe{ elengedhetetlen egy, a bérreform adta lökés. Ennek előkészítése — egyelőre még kormányzati szinten — már tart. Bevezetése a legkorábban a következő év első napjától elképzelhető. Addig pedig marad a gazdálkodók szűk köre Számára az úgyhevezett bérklub. Azok a vállalatok, amelyek vállalják az igen szigorú megkötöttségeket, még 1988-ban is túlléphetik a központilag előirt maximum 2,5 százalékos bruttó béremelési lehetőségei. jövőben a vállalaton belül még inkább kötjük majd a kifizetett béreket. * Tóthné Tátrai Irén, a Szevafém főkönyvelője: — Nem titkoljuk: a pályázat benyújtásánál elsődleges célunk volt a több mint szigorú központi bérszabályozás kötöttségei alóli szabadulás, az ösztönzésben a nagyobb mozgástér megkeresése. Nekünk minden itt dolgozó emberünkre szükségünk van. A létszámoptimalizálásban levő lehetőségeinket már az előző években kihasználtuk. A több mint 300 milliós éves termelési értékünk a jelenlegi létszámnál kevesebbel szinte elérhetetlen lenne. Többet vállaltunk a tőkés exportban. A kilátások szerint a 19-20 százalékos bővülés az ezen a területen az eladásokban teljesen reális. A legjobban a fizetőképesség tarthatóságától félek. A jelenlegi banki körülmények között a legbiztosabban álló szövetkezet pénzügyi helyzete is megrendülhet, ha vevőinél sokáig kényszerül sorbanállásra. — Más szövetkezetek az ösztönzési lehetőségek szélesítését a kisszövetkezeti formában vélik megtalálni. — Az átalakulás még nálunk sincs teljesen elvetve. Június 31-ig számolgatunk, gondolkodunk. * Nagy Ernő, a Nivó Ipari Szövetkezet elnöke: — A jelenlegi bérszorításunkban semmiféle ösztönzési lehetőségünk sincs. , Ha dolgozóink csak a tavalyi teljesítményüket nyújtják, az a szövetkezetünknek egyáltalán nem elég. Mi a kibontakozást csakis a tőkés exportunk növelésében kereshetjük. Kiszállításainkat erre a piacra a tavalyi mennyiség ötödével szándékozunk emelni. Így már termékeink 43 százaléka talál majd vevőre kemény valutáért. A jó teljesítményért a többletkifizetésekre valószínűleg csak decemberben kerülhet sor. S ha a szabályozók nem változnak: egy év múlva pedig jobb bázissal indulhatunk. — Nem lesz-e kisszövetkezet a Nivó? i — Ezen az alternatíván még mg is gondolkodunk. A döntéshez pontosan számba kell vennünk a lehetséges nyereségünket. Végleges állásfoglalásunk még március végéig megszületik. * Szécsi Gyula, a Szegedi Magas- és Mélyépítő Vállalat főkönyvelője: — Nem pályáztunk a bérklubbá, és így talán nagyobb mozgásterünk maradt a gazdálkodásban 1988ra. Nagyon kiszolgáltatottak eredményeink külső cégek magatartásának. Pontos árat kalkulálni ma a vásárlásainknál szinte lehetetlen. Szerződéseink nagy részét már tavaly megkötöttük. Így semmiféle biztosítékunk nincs arra, hogy a feltételek között előirt 13 százalékos vagyonarányos nyereséget produkálni tudjuk. Egy napig sem állhatnánk sorba, ez. pedig a jelenlegi hitelellátási zűrzavarban minden gazdálkodóval előfordulhat. Tavalyi hitelkeretünknek az idén talán 50-60 százaléka ha rendelkezésünkre áll majd. A kamatlábak viszont 15-18 százalékosra „fejlődtek". Az ösztönzésnél ' nem előny, hogy az okos gazdálkodó a fenyegető büntetőadók miatt nem fizethet az elvégzett munka után azonnal. * Az előbbi körképünkben nem szólalt meg valamenynyi bérklubba jelentkezett szegedi vállalat képviselője. Elgondolkodtató, hogy a közép- és nagyobbacska iparvállalataink nevét hiába keressük a listán, ök még abban sem reménykednek, hogy az idén a szigorú követelmények teljesítésének a közelébe juthatnak. Bőlc István Farsangbúcsúztató Azok az öreglegények, akik a farsangról lemaradtak, tuskót húznak végig a falun, úgy mennek a lányos házhoz...". Vagyis akik nem nősültek meg farsang végéig .. . Lassan feledésbe merült a régi falusi népszokás. Hosszú idő után most újra fölelevenítették Kübekházán a hajdani mulatságot. Alig néhány hónapja alakult meg a faluban egy szépen szóló asszonykórus — a művelődési ház vezetőinek segitségável —, igy a fölvonulókat vidám nótaszó kísérte, amerre csak elhaladtak. Nagy derültséggel fogadták a „fiatal párt" is, itt ugyanis a „vőlegény" kislány, a „menyasszony" pedig egy délceg legény. Felvételeink szombaton délután készültek Kübekházán a mulatság résztvevőiről, akik a farsang búcsúztatását az esti bálban fejezteit be. Somogyi Károlyné (elvétele