Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-01 / 26. szám

fb / Zfto VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 78. évfolyam, 26. szám 11)88. február 1., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint II törvény ereje L ehel, hogy az emlékek hazudn.uk? Nem tudom. Rn mindenesetre .ma is érzem azt az izgalmat, ami elői)b ismeretlen teherként nyomta vál­lunkat. majd pillanatok alatt lehetőséggé alakult át. Igen, lehetőséggé, miszerint most beszélhetünk, el­mondhatjuk minden gondunkat. véleményünket a világról. Elmondhatjuk, mért nekünk (értsd: ifjúsúg) külön jogokat biztosít a törvény. Mert nekünk par­lamentünk lett, ami majdnem olyan, mint az igazi. Ug.ve, kitalálta már a kedves olvasó — ezerszer áldott hetvenes éveink elejére utalok, amikor nem­csak a szépnek nevezhető fejlődést garantalták a tervek, nemcsak u lakáskérdés megoldása, a biztos és folyamatos gazdagodás látszott oly egyértelműnek, hanem rést ütöttünk évtizedes jégpáncélokon is. Ilyen résnek hittük az ifjúság parlamentjét is. Hogy miért csak hittük? Mert teltek-multak az évek, felnőtt nz a bizonyos új generáció, s ma már azt olvashatom újságjainkban: „Sok helyen érdektelenség nyilvánul meg az ifjúsági parlamentek iránt, máshol a viták sekélyesek, a beszámolók abg lépik túl az általános­ságokat." A cikkek tehát kritikusak, csak valahogy a miért?-re nem keresik a választ. Most megpróbálom. Ahogy mondani szokták, o teljesség igénye nélkül ültem asztalhoz. Átlapoztam a fent említett törvényt, (pontos nevén: 1971. évi IV. törvény — az ifjúságról), s válaszom sem lehet kü­lönb. De hadd idézzék ebből a dokumentumból: a Magyar Népköztársaság különös figyelmet fordít fi fiatalok munkába való beilleszkedésének, a köz­ügyekben való részvételének, szabadidejük kulturált (elhasználásának biztosítására, családalapításuk elő­segítésére ... kedvezményeket biztosit a fiatalok la­kásigényének kielégítésében... a településfejlesztés során gondoskodni kell a fiatalok művelődéséhez, testedzéséhez,. sportolásához szükséges létesítmények­ről .. ." Hogy miért rángattam elő ezeket a paragrafu­sokat? Bevallom, nemcsak (sőt: nem elsősorban!) a most zajló parlamentek miatt. Sokkal inkább egy interjú bátorított, amelyet a televízióban láthattunk. Amelyben a KISZ KB első titkára ilyen tényekei közölt többek közt: a bér ma is inkább a munkában eltöltött időtől, nem pedig a teljesítményektől függ. Ez természetesen hátrányos helyzetbe hozza a pálya­kezdőket, az ifjúságot... Az idősebb generáció jö­vedelmei «/. elmúlt két évtizedben két és fél-három­szorosára nőttek, míg u fiataloké másfél-kétszeresé­re. Tehát a ma ifjúsága más korosztályokhoz viszo­nyítva hátrányosabb helyzetben van, mint elődei... A lakásárak háromszorosára nőttek, tehát... S el­hangzott egy ilyen mondat is: „A társadalom, ha globálisan nézem, nem tekinthető ifjúságpártinak." Hogy is van ez? Egyik kezemben az egykor iri­gyelt törvény, másik pedig ilyen gondolatokat je­gyez? Ennyire elfáradt az alig több, mint másfél év­tized alatt az ifjúság joga vagy az egykori törvény­hozó testület sokkal inkább vágyai, mint az ország lehetőségei alapján mérte fel a jövőt? Erre a válaszra nem érzem illetékesnek magam. De a mai közömbösség miatt felvetett miért?-re talán már könnyebb felelni. Mert nemcsak a törvényt is­merem, hanem a mai ifjúságot is. A nyolcvanas évek tizen- és huszonévesei, akik sokkal racionálisabban gondolgoznak, mint mi tettük. Akik pillanatok alatt felmérik « rést szó és tett között. Akik könnyed (né­ha bizony flegma) beletorődeSsel összegzik: ha eddig mindössze ennyi történt, mit várhatunk a jövőtől? Ha mérlegre teszem a kérdesben bujkáló vádat, bi­zony, nem kis súlyt jelez a szerkezet. Mert hivat koz­hutunk cserearányromlusna, megváltozott külgazdasá­gi helyzetre, objektív és .szubjektív körülményekre — ők azt hallják ki a KISZ KB első titkárának szavai­ból, hogy ma nekik nemcsak a fejlett Nyugathoz, hanem húsz évvel idősebb szomszédjukhoz képest is nehezebb. Azt jegyzik képzeletbeli nagykönyvükbe, hogy a mai havi fizetésük az összes (s egyébként di­cséretes) állami kedvezmény hatására sem elég fél négyzetméter lakásra. Hogy a törlesztések után meg­maradt összeg nemhogy a kulturált szórakozáshoz, dc lassan már mozijegyre is csak erős meggondolások után elég. Hogy a mindenki által szükségesnek vélt adóreform valahogy megint c.ssk a bérből és fizetés, bői élő. családalapító, no meg pályakezdő fiatalokdt sújtja leginkább, hogy a gyermekruhák megdöbbentő új árai szintén erre a generációra pakolják a plusz­terheket. miközben a törvény arról beszélt, hogy... D e inkább nem térek vissza az idézetekre. Már csak azért sem, mert a hírek szerint iden újra kodifikálják az ifjúságra vonatkozó jogokat és kötelességeket. Azt is hallottam, hogy a mai hely­zet valós felmérése, a jövő tudományos faggatása alapján. Bízom benne, hogy így is lesz. Mert akkor talán új erőre kap a törvény, nagyobb hitele lesz a szónak. S akkor már a legkritikusabb ifjú titán sem sértődhet meg, ha gyakran idézik előtte a régmúlt törvény eme passzusát is: ...... a Magyar Népköztál­saságban minden fiatal kötelessége, hogy szorgalma­san tanul ion, becsületeden dolgozzon, tisztességesen éljen, védelmezze szocialista hazáját, szolgálja a tár­sadalmi haladás a béke ügyét..." Azt mondják, hogv ez a mondat új törvény nél­kül is citálható? Nos. ebben egyetértünk. De ahogy mondani szokták: a korábban említett gondolatok fenntartása mellett . Bátyi Zoltán Otthon az iskolában Aki diófát ültet, gondol a jövőre! — farija a köz­mondás. Aki iskolát ter­vez, épít, még inkább a jövőnek dolgozik, toldhat­nánk meg a mondást. Hogy milyen lesz az utánunk jö­vő nemzedék, az döntően függ attól, milyen környe­zetben nő fel, hogyan for­málódik iskolás éveiben. Szokatlannak tűnő épület­re figyelhettek fel a Jó­zsef Attila sugárúton já­rók az elmúlt másfél-két esztendőben. Ahogy nőtt ki a földből, úgy kínált egyre több és több érde­kességet az arrajáróknak. Ilogy mi a fura benne? Leginkább az, hogy nem az elmúlt évtizedekben megszokott „panel"-iskolát építenek itt a Délép szak­emberei. Ide még én is visszajönnék az iskolapad­ba! — mondogatják so­kan. * — Milyen is lesz az új hu­szonnégy tantermes gimná­zium? — Nem tantermes, tanuló­csoportos! — igazit ki a ter­vező, Nóvák Jstván építész. — Ez nagyon fontos különb­ség. Hagyományos „tanter­mek" helyett ugyanis blok­kokat alakítottunk ki, amely­ben a funkcióknak megfele­lően az egy „tantermes" osz­tálytól a negyven diáknak helyet adó előadóig minden helyet kapott. — Funkcionális iskola? — Nem szeretem ezt a ki­fejezést, túl sok mellékzpn­ge tapad rá. Integrált neve­lési és közművelődési köz­pontnak névezném inkább. Hogy mit takar a fogalom? Elsősorban azt, hogy az ok­tatáson kívül a lakóterület alapvető közművelődési funkcióit is ellátja majd az új épület. Legalábbis a ter­vek szerint képes rá. — Mit tud ez az iskola? — A háromszintes épület­be az „első emeleten" lehet bejutni. Lépcsősort és rám­pát is terveztünk, hogy a mozgássérültek is könnyen tudjanak közlekedni. Az épület „szíve" az aula lesz, ahonnan egy háromszáz lá­togatót befogadó nagyterem nyílik. Ezt színháznak, mo­zinak is szántuk. Ez azonban összenyitható lesz az aulá­val, s így egyszerre akár ez­ren is elférnek. Ugyancsak innen nyílnak a közművelő­dési, közösségi funkciókat is ellátó termek: a könyvtár, az audiovizuális központ, a fo­lyóirat-olvasó. a lapozgató, a büfé és a klubövezet. Külön ruhatár segíti a rendezvé­nyek lebonyolítását. A nagytermet egy kerengő öleli körül, amelyet kiállítá­sok rendezésére is alkalmas­sá tesznek. Az épület belsejé­ben a tevékenységeknek megfelelő blokkokat alakíta­nak ki: a középső szinten az idegennyelvi blokk kapott helyet: a nagy nyelvi labor mellett több kisebb — nyolc­tíz diáknak alkalmas — kor­szerű munkaszobát helyeztek el. Hiányzik a hagyományos ertelemben vett „tanári szo­ba" is az iskolából. Lesz ugyan külön társalgó a peda­gógusoknak, teakonyhával, öltözőkkel, irodahelyiségek­kel. de munkaszobájukat ott helyeztek el. ahol a saját szaktantermükhöz a legideá­lisabb. Az épület legalsó szintjén kapott helyet az étterem, a konyha, az aula alá műhe­lyeket, öltözőket, raktárakat bújtattak, s itt kap helyet a technikai készségfejlesztő tárgyak oktatása is. Ugyancsak újdonság az a pihenőblokk, ahol a diákok egymástól korcsoportonként is elkülönülve tudnak pi­Nagy László felvételei henni, tanulni. Eddig cjak filmekből ismertük az étel­automata „falat", nos, itt egy ilyen is helyet kap majd. A központi épületből „sóhajok hídja" vezet át a nemzetközi szabványnak is megfelelő tornaterembe. Sajnos, a pénz hiánya miatt az eredetileg tervezett lelá­tó innen már kispóroltatott. Akár a fedett uszoda, ami­nek csak a helyét tudták egyelőre megtervezni. „Cso­daiskola" — pénzügyi cso­dák nélkül, ahogy ez már nálunk lenni szokott. Nem kevésbé elegáns a legfelső szint sem. Itt a hallás- és látásnevelés köz­pontjai kaptak helyet töb­bek között: hangszigetelt zeneterem, kerámiaműhelv, fotólabor... — 900 tanulóra méretez­tük az iskolát, reméljük, hogy kényszerből sem zsú­folnak bele többet, hiszen oz épület éppen a komforh­ját, az emberléptékét vesz­tené el. s gyakorlatilag használhatatlanná válna. Nekünk ugyanis az volt a célunk, hogy tanulás után ne siessenek haza a nebu­lók. Erezzék! otthon magu­kat az iskolában. Akárcsak a szülök, vagy a környező lakótelepek fel­nőtt látogatói. Ugyanis ne­kik is szánták ezt a korsze­rű épületet. Többek között ezért kapott helyet a ter­vekben egy, külön a nép­művelőknek szánt blokk. Maga az építkezés az el­múlt hetekben érkezett a fi­niséhez. Szeptemberben ugyanis már diákok népesí­tik be az iskolát. Az épifts jogát versenytárgyaláson a Délép nyerte el, miután öt pályázó közül a legkedve­zőbb ajánlatot tette. Több nagy építkezés ugyan az el­múlt két évben kicsit „el­szívta" innen a vállalat ere­jét, szakembergárdáját, á akadt idő, amikor késésben voltak. — A csúszást mára már sikerült ledolgoznunk mondja Óvári György épí­tésvezető. — A határidőben ugyanis nincs, nem is lehet késés: 1988 július 30-án át )j?ll adnunk a tantermi szárnyakat, november di­ára pedig a tornateremmel is készen kell lennünk. — Ez azt jelenti, hogy tartani tudják a határidőt? — Igen! Rn bízom benne, hogy nem lesz fennakadás. Anyaghiány ugyan must nehezíti, lassítja a munkát, de a jelenlegi készültségi fok olyan, hogy nem lehet' akadálya a határidős át­adásnak. Az épület talán legs/.?bb részei a ragasztott faszerke­zetes kupolák. Üj műszaki megoldás, kevésbé hagyo­mányos munka, de ebben is szerezlek már gyakorlatot a vállalat szakemberei. Töb­bek között az újszegedi ter­málfürdő „gombájának" építésekor. Leginkább már csak a belső építészeti mun­kák vannak hátra. Az. épü­let „felöltöztetését" Szeke­res Mihály belsőépítész ter­vezte meg: — Szerettünk volna sok képzőművészeti alkotást is elhelyezni az épületben, domborművekkel, kerámia­falakkal, textilmüvészeti al­kotással is „nevelni" a diá­kokat. Ügy tűnik, egyelőre erre nemigen futja. Szép lesz viszont a kerengök ki­állitótere — megfelelő vilá­gítással, rácsixs. raszteres falfelületeivel. A szeptemberi első cser.­güszóig azonban akad még tennivaló bőven. Rafai Gábur fl Kodály társaság közgyűlése A Magyar Kodály Társa­ság IV. közgyűlését tartot­ták meg szombaton, a Fé­szek múvészklubban. Az ép­pen tíz esztendeje alakult, mintegy nyolcszáz tagot számláló társaság képvisele­tében több mint háromszá­zan vettek reszt a közgyűlé­sen, amelyen jelen volt Ko­peczi Béla művelődési mi­niszter és Kodály Zoitánné is. A társaság megtárgyalta az elnökség beszámolóját az elmúlt három év munkájá­ról, s megvitatta a hazai ze­nei élet, zeneoktatás és -pe­dagógia. valamint a magyar kórusmozgalom aktuális kér­déseit, feladatait. A vitában szóba kerültek az iskolai ének- és zeneoktatás, s az egyre inkább háttérbe szoru­ló művészeti és zenei nevelés problémái is. A közgyűlés a következő időszak legfontosabb felada­tai közé sorolta a társaság megyei csoportjainak meg­alakítását. ezzel Budapest­központú tevékenységük fel­oldását. A már egy éve mű­ködő Szabolcs-Szatmár me­gyei Kodá1/* csoport mellé szeretnének újabbakat létre­hozni: egyebek között Pécs. Szeged, Kecskemét, valamint a nagy hagyományú békés­tarhosi zenei iskola vonzás­körében. Szó volt arról is, hogy idén ősszel megrende­zik az első budapesti kórus­versenyt. Az ülésen megválasztották a Magyar Kodály Társaság új, kilenc tagú elnökségét: az elnök ismét Szokolay Sándor zeneszerző lett. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom