Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-08 / 6. szám

Péntek, 1988. január 8. 5 Elektronikus kijelző Somogyi Károlyné felvétele Könnyebben cs pontosabban ellenőrizhetők a ki- és bejövő szállítmányok a szegedi vasöntöde korszerűsített teherportáján. Néhány hónapja helyeztek itt üzembe egy hídmérleget, a portásfülkében pedig elektronikus kijelzőmiiszer segítségével ellenőrizhetik a közlekedő tehergépkoesikat. Az új porta kialakításával egy időben az üzem rakterűidét is korszerűsítették. Felvételünk a portásfülkében készült Elhunyt Reich Károly Életének 66. esztendejében, hosszú, súlyos betegség után elhunyt Reich Károly Kossuth- és Munkácsy-díjas grafikus, kiváló művész. Temetéséről később intézkednek — közli a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége gyászjelentése. alapítványi díj A Művelődési Minisztériumban átadták a Bárdos Büchler Gézáné-alapítvány díját Rácz Gyöngyi, volt állami gondozottnak, a Hódiköt betanított munkásának. Az alapítványt tevő Bárdos Géza a múlt évben elhunyt feleségének, a munkásmozgalom neves személyiségének kívánt emléket állítani. Az alapítvány célja az, hogy minden évben támogasson önálló élet kezdésében egy olyan, az állami gondozásból kikerülő fiatalt, aki erre becsületes életmódja alapján rászolgált. Miért nyugtalanok a pedagógusok? Itt következhetne valamely felsorolás — de hát melyikünk nem nyugtalan mostanában? Karácsonyi számunkban „Egy bruttósított hír" nyomában címmel igyekeztünk arról megnyugtatni Szeged pedagógustársadalmát (és valamennyi tanácsi intézmény dolgozóját), hogy a hír, miszerint a tanács nem kapott elég pénzt a miniszterelnök-helyettes, Medgyessy Péter parlamenti ígérete szerinti, „mindenfajta bérelem" bruttósításához — nem igaz. Takács Ferenc, a városi tanács pénzügyi osztályának vezetője elmondta akkor, a személyenkénti bruttósítási munkalapok az informatikai központ számítógépei segítségévei időben elkészültek, ezeket minden intézmény ellenőrzi, minden dolgozó aláírja, amikor átveszi, s mód van indokolt korrekciókra. Nos, különféle „hírek" azóta is jönnek, nemcsak szerkesztőségünket, hanem a tanács művelődési osztályát is elárasztják a kétkedők levelei és telefonjai. Részint abban kételkednek a pedagógusok, hogy vajon teljes egészében, hiánytalanul szétosztották-e a bruttósításhoz kapott összeget? Ismét tájékoztatásra kértük a pénzügyi osztály vezetőjét, valamint Matusik Sándort, a művelődésügyi osztály vezetőjét. — Volt-e valamilyen központi „eligazítás" a bruttósítás végrehajtásának módjáról? — A pénzügyi osztálytól az elmúlt év decemberében, időben kaptuk meg a technikai lebonyolításra vonatkozó útmutatást. Előzőleg központi eligazításon nem vettünk részt, pedig jó lett volna, ha a sajtóorgánumokban előzetesen megjelent, sokszor egymásnak ellentmondó tájékoztatókban, valamint a nagyszámú rendeletekben való eligazodáshoz központi segítséget kapunk. Azt hiszem, korántsem csak Szegeden probléma, hogy lényegében magunkra hagyatva kellett azonnal intézkednünk a sürgős végrehajtást kívánó ügyekben. Szeretném a város pedagógustársadalmának elmondani, hogy a művelődésügyi osztály a bruttósításhoz kapott összeget teljes egészében, hiánytalanul az intézmények rendelkezésérc bocsátotta — mondta Matusik Sándor. — Mi indokolja, hogy a pénzügyi osztály visszatartott egy bizonyos összeget, tartalékot képezett? — A számítógépes feldolgozás, a személyenkénti munkalapok elkészítése során adódhattak hibák. Ezek korrigálására, valamint az egyes intézményeknél utólag felszínre kerülő problémák, előre nem Játható esetek kezelésére, jogos, megalapozott igények kielégítésére kell a tartalék — válaszolt Takács Ferenc. Az új besorolásokat tanulmányozó pedagógusok megnyugodva láthatták: az alapbérek és a bérjellegű pótlékok (nem pedagóus olvasóink tájékoztatására: ilyen az osztályfőnöki, a munkaközösség vezetői, a gyermekvédelmi felelősi, az érkeztetésszervezési, a csapatvezetői, a szaktanácsadói — és a többi — pótlék) egyénenkénti bruttósítása megtörtént. A változó béreket azonban csakis intézményi szinten lehetett bruttósítani — a személyre szóló bruttósítási százalékok átlagával. Az alsófokú oktatási intézményekben ez 7,5 százalék. És itt az újabb nyugtalanság forrása. Igaz, hogy hivatalosan leírva, sehol sem jelent meg, mégis sokan úgy tudták, hogy az 1987-ben felvett jutalom, túlmunkadíj, a helyettesítési, ügyeleti díjak egyhavi átlagát is személyekre szólóan bruttósítják. — A központi útmutatók szerint az elmúlt évben kifizetett jutalom összegét a besorolási bérek egyéni bruttósításánál nem lehet figyelembe venni. Ugyancsak nincs lehetőség személyenként bruttósítani a többletmunkáért tavaly kapott díjakat. Ezektől az előírásoktól Szegeden sem tekinthettünk el, ezért a bruttósított változó bérkeretet intézményenként állapítottuk meg — tájékoztatott Matusik Sándor. — Az egyes intézményekben elég lesz ez arra, hogy minden, azonos teljesítményt nyújtó dolgozójuknak biztosítsák az elmúlt évi nettókereseteket? Magyarán: vajon ugyanannyi pénzhet juthat-e, mint tavaly, aki ugyanannyit túlórázik, helyettesít, mint tavaly? — Egy új rendelkezés szerint az óradíj január l-jétől nem lehet kevesebb 45 forintnál. Ha egységesen mindenki számara 45 forintban állapítjuk meg az óradijakat, a nagyobb alapkeresetűek, tehát mondjuk a több évtizedes gyakorlattal rendelkező pedagógusok nettó jövedelme nem érné el az elmúlt évit, hiszen nagyobb az adókulcsuk, mint mondlyuk a pályakezdőké, a kisebb keresetűeké. — Vagyis nem lehet egységesen 45 forint az óradíj, ennél többet is kell fizetni. Hogyan fogják meghatározni, ki milyen kategóriába tartozzon? — Az intézményvezetők bevonásával számításokat végzünk az óradijak meghatározására. Annál is inkább, mert más, szintén új jogszabályok előírják, hogy a pedagógusok kötelező óraszámát, az órakedvezményeket, a túlóra- és helyettesítési dijakat komplexitásukban újra szabályozzuk. Hogy a rendelkezésre álló, intézményenként bruttósított változó bérkeret milyen arányban biztosít fedezetet a személyenkénti változó dijakra, ezt az új szabályozás és a számitások elvégzése után tudjuk megmondani. Csak ezután tehetünk lépéseket az esetlegesen hiányzó összeg biztosítására és az óradíjak tényleges megállapítására. — Mégis: mikor? — Terveink szerint ezeket az intézkedéseket már a január havi óradíjak számfejtésénél szeretnénk alkalmazni. — E bonyodalmak közepette mi lesz az idei bérfejlesztéssel? — Ezektől a kérdésektől függetlenül, ' elkülönítetten, az 1988. évi 4 százalékos bérfejlesztést még január hónapban az intézmények rendelkezésére bocsátjuk. S.E. A

minap világnézeti tárgyat oktató kollégák társaságában ismételten ' arra fordult a szó, milyen nehézségek, buktatók, korlátok keserítik a munkánkat nap mint nap. A marxizmus—leninizmus ideológiájának hivatásszerű közvetítése az utóbbi időben egyre gyakrabban fennakad a társadalmi reálfolyamatok goromba, tüskés bogain, s egyre többször kérdezik meg a hallgatók, hogy vajon mi az oka a „jól fésült" elmélet, és a nem csupán „fésületlen", hanem időnként mar szinte bárdolatlan valóság eltéréseinek. Igaz, hogy az eszmék általában igen ritkán esnek, teljes mértékben egybe tárgyukkal, a valóságos életfolyamatokkal. Miként érvényesülhet tehát az ideológia alapfunkciója, miszerint a maga sajátos eszközeivel járuljon hozzá a társadalmi gyakorlat jó hatásfokú, eredményes, és egyre tudatosabb befolyásolásához? A Központi Bizottság a közelmúltban az ideológiai munka tapasztalatairól tárgyalva, félreérthetetlenül állást foglalt a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazása mellett. Vajon milyen akadályozó tényezők fejtették ki ellenhatásukat az elmúlt évek, évtizedek során, mi korlátozta ennek az alkotó szerepnek minél teljesebb érvényesülését? A gyakorlat és az ideológia kölcsönhatásának disszonanciái mindenekelőtt ennek az „alkotó alkalmazásnak" a fogyatékosságaiból eredeztethetők. A Központi Bizottságnak e jelzett igénye egyidejűleg két mozzanatot is magában foglal. Hiszen c.sak akkor lehetséges a marxizmus—leninizmus termékeny felhasználása, ha egyrészt a társadalmi gyakorlat ezen belül pedig kitüntetetten a politika rendelkezik megfelelő fogadóképességgel, másrészt pedig az ideológia olyan mértékben tudományosan megalapozott, olyan színvonalon müveit, hogy ez lehetővé teszi felhasználó adaptálását. Kényelmes, és mi tagadás, jóleső érzés lenne könnyű szívvel azt fogalmazni, hogy e két összefüggő feltételrendszer léríyegében adott, történjen meg tehát az alkotó alkalmazás! Ez azonban, sajnos, korántsem ilyen könnyen megvalósítható. A társadalmi gyakorlat és a marxista— leninista ideológia között kialakult ellentmondások egyik történelmi forrása magának a politikának gyakorta önellentmondó viszonyulása hegemón ideológiánkhoz. A politika az elmúlt évtizedek során nem egyszer tekintette és kezelte éevs-«-nj „szolgaként" az ideológiát. S bár tagadhatatlan érdeklődéssel figyelte az ideológia művelőinek progresszív erőfeszítéseit, munkájuk új eredményeit, ezeket a lehetségesnél szűkebben használta fel, s gyakorta elismerése mércéjeként kizárólag a status quo igazolását mérlegelte. , Ez a néha korlátozó az ideológiára nem mint szakadatlanul fejlesztésre, modernizálásra szoruló fegyverrendszerre számító politikai gyakorlat érzékenv veszteséget okozott az ideológia fejlődési folyamatában. S milyen nyilvánvaló a kölcsönös összefüggés gyakorlat és ideológia között: ezek a veszteségek a társadalmi folyamatok mozgásrendszerében is időnként bénítóan hatotlak. Oktalanság lenne .azonban sommásan a politikára hárítani a marxista—leninista ideológia hazai „fejlődési rendellenességeinek" mozgatórugóit. Annál inkább, mert ma az ideológia művelői, hivatásos közvetítői számára is teljes bizonyossággal érzékelhető, hogy szellemi életünk e területének fejlődése saját lehetőségeit sem tudta igazán kihasználni. Nehezen vetjük le a „sztálini öltözet" egyik-másik „ruhadarabját", s ráadásul a szociális konszenzus elmúlt évtizedekbeli stabilitása, az életszínvonal kedvező alakulása tagadhatatlan kényelmességet is eredmé. nyezett az ideológia korszerűsítési folyamatában. A Központi Bizotlság ideológiai elemző'munkájában félreérthetetlenül szögezte le: „nélkülözhetetlen a valóságismeret". A megállapítás folytatásaként, indokolt keménységgel kell fogalmaznunk azokat az alapkövetelményeket, amelyek a társadalmi gyakorlat, a politika, valamint az ideológia viszonyában elengedhetetlenül szükségszerűek. A szociális folyamatok a gazdaság, a politika szférájában minden korábbinál koncentráltabb és fokozottabb tudatosságot követelnek. Ilyen szintű tudatosság azonban ideológiai tisztánlátás, tudományos megalapozottságú ideológia művelése, és hatékony közvetítés nélkül elérhetetlen. A gazdasági problémák feltornyosulása magában rejti annak a veszélyét, hogy az ideológia s^repe. fejlesztésének időszerűsége háttérbe szorul. Nagy hibát követnénk azonban el, ha nem lenne világos számunkra, hogy korszerű ideológia művelése és közvetítése nélkül lehetetlen társadalmi méretű feladatok elvégzésére mozgósítani lakosságunkat. A Központi Bizottság konstruktív szándékai tűnnek ki abban a megfogalmazásban, amely arról szól, hogy „a szocializmus építésének kérdéseiről, az egyes konkrét lépések szükségességéről, azok következményeinek a megítéléséről nemcsak a más világnézetet vallók, hanem a marxisták korében is egymástól eltérő -elképzelések' alakulhatnak ki. Az elméleti, politikai-ideológiai véleménykülönbségeket alkotó szellemű vitákban, és a gyakorlati tapasztalatok alapján kell tisztázni." E

szándékok valóra váltása azonban komoly eltökéltséget diktál a politika és az ideológia munkásaid számára egyaránt, mert c.sak ilyen elhatározáson alapuló, alkotó tevékenység eipelheti minőségileg magasabb szintre a társadalmi gyakorlat és az ideológia összetett kölcsönviszonyát. Meglehet, a világnézeti tárgyak oktatói számára ez semmivel sem jelent kevesebb munkát, de az a közérzetváltozás. amely egy •tudományosan szilárdabb „lábakon" álló marxisitt—-leninista ideológia művelése, közvetítése során születhet, önmagában sem elhanyagolható tényező. Valcsicsák Imre Áz űrhajó SIMÁN leszállt... Ki ne hallott volna a mesebeli Öperenciáról, a mondák és legendák Ultima Thulájárói, arról a csodabogár világról, ahol a „kurta farkú kismalac is túr", ahol vége a világnak, és Háry János módjára gathatjuk lábunkat a sömmibe. Nos, ennek a tájnak nevét írtam a vadásznaplómba, amikor is Regécen innen, Tolcsván túlra kaptam meghívást Zemplén pago- még egy ideig, hátha tornyába vaddisznólesre. Ló- vad kerül még erre, a basgattam lábam a magasles kói fiúk énekkisérete ellenélétráján, s gyönyörködtem re. De c.sak egy megriadt a téli Zemplén végtelen, hó- nyúl vágtatott át az újhold foltos csendjében. Holló ke- sápadt fényében . .. lem ászcsend, a vaA tízórás rádiós fenyves- híreket már a hálózsákban karácso- hallgattam: „A szovjet vinyi hangulat erdőn és belül, lágrekorder űrhajós háromA végtelen álmodozásból száz-egynéhány nap után egy nagy fekete test válik űrhajójával SIMÁN leszállt" ahol rengett az erdei út felett, s tam a lesről, oda a lelő- a szórón pintyek tornáztak, gondoltam útközben Távoli falu fénye betlehemi dászházig. csillagcsóvaként a nél lebeg. Csönd, Természetvédelmi területek A budapesti helyi jelentőségű természetvédelmi területek és természeti értékek fokozottabb védelmére társadalmi természetvédelmi szolgálatot hív életre a Fővárosi Tanács ipari ós mezőgazdasági főosztálya. A szervezőmunka már megkezdődött: a természetvédelmi feladatokhoz nélkülözhetetlen anyagi erőforrások előteremtésére patronáló, adományozó, illetve védnökséget vállaló szervezeteket keresnek, számítva a társadalmi és mozgalmi szervek támogatására is. A fővárosban jelenleg 24 helyi jelentőségű természeti érték áll védelem alatt: földtani képződmények, botanikus kertek, arborétumok, növénytani ritkaságokat őrző magánkertek, a budapesti gyógyforrások, s egyes fák szerepelnek közöttük. Egy, a napokban összegezett vizsgálat szerint a természeti értékek megóvásával, fenntartásával és bemutatásával kapcsolatos feladatokat a védetté nyilvánításkor kijelölt természetvédelmi kezelők alapvetően tel-, jesítették. A természeti értekek állapota megfelelőnek ítélhető. Számolni kell viszont azzal, hogy a természetes élöhelyű védett növény- és állatfajok ökológiai viszonyait egyre több környezeti ártalom éri, ezzek ellensúlyozása — a természetvédelmi feladatokra jutó kiadások csökkenése miatt — egyre nehezebb feladat. ki... áll mozdulatlan szedres szélén, merev fcszességgel, mintha vigyázva megdöbbenésemnél csak a padláson futkosó egérlárma volt óriásibb. .. hát szimatolna, még idáig hal- mégis szó szerint igaz... lelani, hogy fúj ... Itt a vén szállt az űrhajó és SIMÁN! remete! Lövéshez készü- Hajnalban sietve csomalok... mikor is vidám ének- goi^m és Simán, a kocsszoval három „betlehemi mában reggeliztem. Az ,ünalak" érkezik a magasles nepiés" nyomai még látala. A kanról tobb szo ne sz„ttak, de már a baskói essek! De ugyancsak meg- fiük hazamehettek..., hogy lepődtek az egi hangra: valami vita folyhatott, az a „Mit keresnek errefelé só- nyomokból egyértelműen tétedeskor?!" A sötétben is érezhető volt. S hogy a hasolajmécses arcú „Boldizsár", akin jobban érzett a tömjén-. azaz tömény illat, kivágta magát. „Ne tessék haragudni, Baskóról jövünk, és rövidítve, erdőn át sietünk Simára, mert nagy mint egy űrhajóska ... szenzáció történt ám ott — LESZÁLLOTT AZ ŰRHAJÓ, sietünk." Jót mosolyogtam magamban, mert sietve eltűntek már mindhárman a fenyves sötét ölelésében — hát ki. vágták magukat, mint csirke a tojásból Toporogtam kói fiúk fiaskója igaz volt, arra tanúm a nagy remete kan és a betlehemi csillagos ég, meg a SIMAl kocsmából Jóska! Miért pont Jóská? Mert az ő arca duzzadt volt, Utóirat: A zempléni hegyek közt és Mo. autótérképén, az 5. oldalban C2 szektorban megtalálhatod SIMA falut, de nem ajanlom ott a vaddisznóvadászatot, nagy ott a forgalom... Csízmazia György