Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-14 / 11. szám

Csütörtök, lí)S8. január 14. 5 Uj film Tangók Színes argentin— francia film. írta és rendezte: Fernando E. Solanas. Fényképezte: Félix Monti. Zene: Astor Piaz.zolla. Főbb szereplők: Marié Latorét, Philippe Leotard, Miguel Angel Solá, Mari-' na Vlady, Georges VV'ilson, I.antaro Murria. A tangóról nekem először — a vallomás jut eszembe. Mármint az, hogy „vallomás, ez a tangó egy vallomás, amit nem ért meg senki más, pedig mindent bevall." Álljunk csak itt meg egy pillanatra. „Pedig mindent bevall." Igen. Ilyen igénnyel lép föl e film is: a mottó szerint senki szebben meg nem énekelte az argentin nép lelkét. Azután azt olvasom a Mozgó Képekben, hogy a tangó nevű táncmuzsika történetén keresztül Argentína háromnegyed évszázados története is megismerhető, sőt, a tangó proletár találmány, „arrafelé a baloldali tömegek zenéje, dala és tánca, egy ellenzéki mozgalom zenei vezérmüfaja." Akkor persze sok minden egészen más. Nekünk itt, Közép-Európában minderről fogalmunk sincs. Sem arról, hogy létezik az úgynevezett „tangédia" műfaja, amely állítólag természetes módon ad formát és keretet a tangóhoz fűződő, véle és általa kifejezett érzelmeknek-gondolatoknak, sem arról a tényről, hogy Fernando E. Solanasnak, a három évvel ezelőtti velencei fesztiválon különdíjat nyert, időnként magával ragadó, összhatásában mégis vitatható értékű alkotásán kívül mások is készítettek a fent vázolt értelemben filmet a tangóról, például Humberto Rios 1983—H4-ben, A tangó egyfajta történelem címmel. Ha viszont itt nekünk a tangó vajmi keveset mondhat, ez a film a maga vallomásos mivoltában éppen arra lett volna elsődlegesen hivatott, hogy ezeket meggyőző erővel számunkra fölmutassa. Bizonyítván, hogy egy, tőlünk annyira távoli, nekünk annyira ismeretlen nemzet legújabbkori történelmének fordulatai a maguk specifikusságában legalább annyira tanulságosak lehetnek, amennyire művészi földolgozásban megrázóak, fölkavaróak, tragikumukban hitelesek. A Tangók ezt a sajátságos, a forgalmazás puszta tényéből következő középeurópai missziót nem tudja teljesíteni. Ugyanazért, amit a filmben a tangédiát megtekintő franciák is mondanak: „túl argentin". És nemcsak nekik az. Pedig a száműzöttség, a hazától való hosszú ás kényszerű távollét a mi tájainkon is oly ismerős. Ám iszonyata itt csak áttételes, elsősorban a széteső dramaturgiai megoldások, a belterjesség és az elnyújtott befejező képsorok miatt meglehetősen csak laza lelkirezdülés-szálakkal érzékelhető. Négy nagy egység, amin belül még jó néhány, egymással alig és meglehetősen kidolgozatlanul összefüggő epizód, álom és valóság olykor nem költői, hanem érthetetlen összefonódása, . néha erőltetetten ironizáló és patetikus hangnemek váltakozásával — egyik elem sem segíti a mélyebb befogadói azonosulást. Pedig az a jelenet, ami a talán legügyesebb ötlet, a permanens emigránsmotívumként sokféleképpen vissza-visszatérő telefon végső megjelenésekor látható — a távoli otthonban élő anya, a jelképes Haza meghal („anyánk a halott", ahogy Illyés irta) —. s egyedül bukdácsol utána a száműzött, „még annyi mindent el akartam mondani": félelmetes hatású zárókép lehetne. Csakhogy a Tangóknak itt nincs vége. És még legalább két hasonló esetben sincs. Ehelyett fölvonul San Martino tábornok, aki 150 éve vágyakozik hazafelé, legeslegvégül pedig az előbbi közelítésmódhoz képest erősen „happy endinges", az igazi drámaiságot nélkülöző képsorral fejeződik be a mű. Ügy. hogy szomorkás mosollyal távozhatunk a legvégső tangóval lomás, a „nincs seb, ami tíz évnél tovább sajogna" zárszava után: dehogynincs. Olvassanak mondjuk vonatkozó lengyel vagy magyar műveket Domonkos László Lengyel Ildikó jubileuma Immár hagyománnyá válik a színházban, hogy nyilvánosan is megünnepli régi tagjait. Tavaly ketten érkeztek „jeles számhoz": Gyimesi Kálmán a Toscában, Réti Csaba pedig az Aidában ünnepelte tagságának 25. évfordulóját. Az új esztendőben énekesnő, Lengyel Ildikó jubilál — szintén az Aidában; Amnerist fogja énekelni. — Hogyan re? került Szeged— Va.s/.y Viktor hívott inog „információs próbaszereplésre". Éppen Amnerist kérte tőlem". Elölte még sohasem énekeltem a szerepet, alig kaptam próbát is, de geden kívül? azért sikerem volt, s az előadás után Vaxzy szerződést ajánlott. Nagyon örülök, hogy most ismét ebben a szerepben léphetek föl. — ön választotta? dúrból, Eboli a Don Carlostoól, Amneris, és a Boleyn Anna Jane Seymonoja. Ha egy szigetre kellene mennem. ezeket vinném magammal. — Hol énekelt még Sze— Igen. Az már a szerencse dolga volt, hogy a darab éppen szerepelt a színház repertoárján. Nagyon szerelem ezt a szerepet, s úgy gondolom, alkalmas arra is, hogy valaki megmutassa benne magát. — Kik voltak a partnerei abban a régi előadásban és kik lesznek most? — A szegedi bemutatkozásomat természetesen Vaszy vezényelte, Aidát Harmath Éva, Radamest Vadas Kiss László, Amonasrot Littay Gyula, a királyt Sinkó György, Ramfist pedig Gregor József énekelte. Most oriz Misura Zsuzsa lesz a cím- _ Engem ő hozott Szeszereplő, Amonasroként gedre, az ö vezetésével muGyimesi Kálmán lép föl, tatkoztam be a legtöbb szeRadames Albert Miklós, repemben. Rettenetesen sziRamfis pedig Kenesey Gá- gorú ember volt, de tudtam, — Vendégszerepeltem Csehszlovákiában Jugoszláviában. Romániában, és a színház turnéin Belgiumban és Hollandiában. Magyarországon mindenütt vendégszerepeltem — bár Debrecenben csak az Operafesztiválon, a szegediekkel —, legutóbb Győrben énekeltem Santuzzát. — Állandó lakása Pesten van. Hogyan viseli a kétlakiságot, és mit szól hozzá a családja? — Egyre nehezebben viselem. A férjem szerencsére maximálisan támogat, mindenben segít. olyan meghatározó élmény ő, mert a keze alatt váltunk művésszé, tőle kaptuk a szerepeket, valósíthattuk •meg önmagunkat. A mai fiataloknak ö már legenda, az ő életükben a mostani vezetők játsszák ezt — vagy ehhez hasonló — szerepet. — A múlt után most ejtsünk szót a. jövőről. Mire készül? — A Bánk bán felújításán ismét én leszek Gertrudisz, ezen kívül a régi szerepeimet éneklem tovább, új feladatokról még nem tudok. M.T. Sok vagy kevés-e a mérnök? (2.) Túlképzés helyett alulfoglalkozta tottsá g Ha az értelmiségi foglalkozások presztízsrangsora nem igazít el bennünket, akkor milyen más tényezőket kell még figyelembe venni? Ügy gondolom, hogy tekintettel kell lenni a már említett demográfiai hullámzásra, a mérnöki hivatás családi jellegű átörökítésére, és konjunkturális okokra is. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy valamennyi fejlett ipari országban hullámzás figyelhető meg a műszaki egyetemekre), főiskolákra történő jelentkezést illetően. Ez a hullámzás a demográfiai helyzet alakulásán túl összefügg a munkaerőpiacon jelentkező kereslet-kínálati viszonyokkal, a mérnöki életpályák perspektíváival. Amikor egy ország gazdasága mindenekelőtt fizikaimunka-igényes, és a műszaki értelmiségi munka iránt megnyilvánuló szívóhatás gyenge, vagy a mérnöki élethivatás ellehetetlenül, mivel a műszaki tudományokkal való szakmai és egzisztenciális boldogulás megkérdőjeleződik, akkor az kihat a műszaki felsőoktatási intézményekbe jelentkezők számára is. Drága tanulás — olcsó diplomás A mérnöki munkafeltételeket is befolyásoló műszaki fejlesztési kondíciók az utóbbi 8—10 esztendőben — főleg a külföldi versenytársakhoz képest — fokozatosan romlottak. A rövid távú szemléletből táplálkozó bérezési gyakorlat, a korszerűtlen gazdasági és szerveyati struktúrák, és bürokratikus irányítási felfogások, a mérnökök helyenként megbízhatatlanságát valló vezetői „logikák" makacs képződményként ma is jelen vannak, és hatnak gazdaságunkra. Ez a hatás — a felső szintű műszaki ismeret hasznosításának nehézségei — a pályaválasztás előtt álló fiatal mérnöki szakma iránti érdeklődését jelentősen csökkenti. A mérnöki életpályának van egy ráfordítási, beruházási szakasza, amit a tanulás, a diploma megszerzése jelent, és van egy nyereséges szakasza, amit a megszerzett tudás hasznosítása eredményezhet. Ezért a pályaválasztásban közrejátszik az, hogy a mérnöki diplomával rendelkezőknek milyen a starthelyzete, a kezdöfizetése, az elérhető életjövedelme, az önmegvalósítás, az előremenetel, illetve a megszerezhető beosztás, rang, egzisztenciális biztonság lehetősége. A mérlegelés során a tanulási években felmerülő kiadásokat és az elérhető életkeresetet hasonlítják össze. Amennyiben a várható nyereség, azaz a 'presztízs, egzisztencia, megbecsülés elmarad a kívánalmaktól, akkor a fiatal más szakmát választ, esetleg beéri rövidebb képzési idővel járó üzemmérnöki képzettségi szinttel. Jelentkezik ennek egy olyan hatása is, hogy a középiskola elvégzése után sokan választják az önálló keresettel járó azonnali munkába állást, és későbbi, esti vagy levelező szakon történő továbbtanulást. Mutatja azt is, hogy nálunk régóta nagyon magas az esti-levelező tagozatra beiratkozott műszaki hallgatók száma, arányuk a műszaki egyetemeken jelenleg is körülbelül 25 százalék. Ártalmas homály A műszaki pályák iránti érdeklődés lanyhulásában közrejátszik az is, hogy a felsőoktatás bázisát jelentő gimnáziumokban megváltozott a nemek aránya. Száz gimnáziumi tanuló közül 1980-ban 65 volt lány, akik viszont ma sem mennek fszivesen műszaki egyetemekre, inkább választják a generációs műszaki értelmiségi család, ahol még nem alakulhattak ki a mérnöki élethivatások áthagyományozásanak módozatai. Fizikai munkakörben dolgozó szülök pedig az utóbbi időben főleg anyagi megfontolások miatt nem szívesen irányítják gyermeküket a műszaki felsőoktatás irányába. Az általános iskolai oktatásban, illetve a tömegkommunikációban nem jelentek meg markánsan a mérnöki tevékenység kontúrjai. A pályaválasztás előtt álló fiatal számára a vállalati szervezetbe erőteljesen „beintegrált" mérnök arctalan, tevékenysége megfoghatatlan, ezzel szemben határozott elképzelései vannak egy ügyvédi, színészi vagy orvosi szakmáról. A mérnöki tevékenység viszont erőteljesen homályban marad. Ebben a tömegkommunikáció sem nyújt határozott segítséget, hisz kevés műszaki szakember sikeres alkotását és munkásságát, életútját jeleníti meg. Légikisasszony példázat Visszatérve a sok vagy kevés a mérnök kérdésfeltevésre, őszintén be kell vallani, hogy erre nehéz egyértelmű választ adni. Az az eset jut eszembe, amikor egy ország rendelkezik tíz légikisasszonnyal, de nincs repülőgépe, és nem vesz részt a nemzetközi légiközlekedésben sem. Ekkor mondhatjuk, hogy felesleg van a légi utaskísérőkből. Amennyiben beindul a légiközlekedés, és több repülőgéppel rendelkezünk, nyomban kiderülhet, hogy hiány jelentkezik a légikisasszonyokból. A kérdésre adott válasz tehát nagymértékben függ attól, hogy milyen egy adott szakma felvevőpiaca. Ez még nappainkban sem nevezhető innovációbarát humán pályákat. Tudjuk azt felvevöpiacnak. ezért aztán .« hoev a nalvavnlasztasban gyaknm keletkezik " " is, hogy a pályaválasztásban erősen közrejátszik a családi háttér. Nálunk viszont nagyon nagyarányú az első— Vaszy Viktorról, a szegedi operajátszás megteremtőjéről ma mindenki mesél, ön milyen emléket róla? Cser Miklós vehogy nagyon szeret. Amolyan apa-gyermek viszony volt közöttünk. Nagyon sokat követelt az énekeseitói, a legapróbb pontatlanságokért is képes volt Ordítani, de bízott bennünk, és ez erőt adott. Nekem szerenbor lesz, zényel. — Milyen szerepeket énekelt, melyek voltak a kedvencei? — Azt mondhatom, hogy szinte nem is ment el szerep mellettem. Talán csak esés természetem van, mert a Ring, Wagner Tetralógiá- legföljebb egy-két napig tuja, de ezenkívül a mély alt- dok haragot tartani. Dolgoztól a magas rnezzóig min- ni meg mindig szerettem, dent elénekelhettem a sze- így hát nem voltak nagyobb repkörömben. Német és problémáim. Vaszy lassan olasz operákban, emellett legendává válik. Pedig nerésztvettem modern művek ki is voltak rosszabb napbemutatóján, rengeteg ora- jai, gyöngébb előadásai. A tóriumot énekeltem. A leg- mi generációnknak, Gyimesi kedvesebbek a Kékszakállú Kálmánnak. Réti Csabának, Juditja, Azucena A truba- Gregor Jóskának azért Szombaton: Kiskirályok a Kisszínházban Ivo Bresan-premier A jugoszláv tengerparton, Dalmácia Sibenik nevű városában él egy mindenki által különcnek tartott tanárember, aki a világért sem akarja elhagyni szülővárosát, és nem is olyan régen még hasztalan küldözgette darabját az összes létező horvát színházaknak. Végre aztán bemutatták — a Paraszt-Hamletet, s az 1971-es BITFF-fesztiválon már az év kiemelkedő hazai sikere, elnyeri a Sterija Játékok írói nagydíját, játsszák Szabadkán, Űjvidéken, Varasdon, Titográdban, Zenicán és Nisben, de a magyar tévében, továbbá Boglárlellén és Szegeden is. (Itt 1980-ban.) Ivo Bresan, a mai jugoszláv szatíra egyik kiválósága azóta persze több művel is bővítette életművét — a Kisszínházban a szegedi teátrum prózatársulata most a Díszvacsora a temetkezési vállalatnál című darabját mutatja be, szombaton este 7 órai kezdettel. — Teljesen a szerzőhöz híven akarjuk színpadra állítani a művet — mondja Arkosi Árpád rendező. — Amikor először olvastam a darabot a Színház című folyóirat 1982. októberi számában még talán aktuálisabb lehetett volna ez a kiskirály-modellezés, amit korábbi alkotásait követve, Bresan e munkájában is tovább rajzol. Meglehet persze, hogy a hazai, remélhetőleg most már gyorsabban változó viszonyok ismeretében is csak kicsit számithat megkésettnek ez az opusz, sőt, még időben is érkezik. . . A Díszvacsora a temetkezési vállalatnál egyfajta népszínmű, s ennek megfelelően is kell előadni: ebben az értelemben próbálunk meg hiteles tolmácsolói lenni. Olyan alkotás, amit nem a könnyebb ellenállás irányába elmenvén, nem a mindenáron történő tetszenivágyás jegyében kell színre vinni. Kellőképpen felnőtt közönséget kívánó mű, a nagy szatirairók, Gogol, IlfPetrov és a többiek hagyományaira épít. Nagyon jó vele foglalkozni, bár hallatlanul nehéz. Az orosz és a lengyel színházból ismert jó szatírákat reprezentáló, a sztanyiszlavszkiji színháztelfogáson alapuló figurák, akik hús-vér emberek, klasszikusan realista közelítésben. Ezt a színpadi megjelenítést tanulni kell:- elszoktunk kissé már ettől... Alaposságot, részletességet, kidolgozottságot is megkövetel ez a stílus, vagyis a prózatársulatnak sem akármilyen erőpróba lesz ez a premier. Korrupt és ostoba figurák, no meg az áldozatok portréi; már nem kezdő dilettáns, hanem a hatalommal élni és visszaélni tudó, vagyis profi alakok a Díszvacsora hősei, akik éppen e tulajdonságaik miatt veszedelmesek; és tragédiába illők egyaránt, ezért kell hát szembeállítani velük a hasonlóképpen hivatásos, minden hájjal megkent szélhámost, aki majd ellátja a bajukat. Kesernyés, fanyar vígjáték elé nézünk ... A szombati bemutató főbb szerepeiben egyébként Kovács Zsoltot, Mentes Józsefet, Flórián Antalt, Tarján Pétert, Németh Gábort, Ragó Ivánt és Kaszás Gézát láthatja a közönség, a díszleteket és jelmezeket Molnár Zsuzsa tervezté, zenei szerkesztő: Németh Géza, koreográfus: Gyorgyev Milivoj. D. L. az a látszat, hogy túlképzés van Magyarországon, illetve a mérnökök gyakori rossz közérzete abból fakad, hogy túl sok a mérnökök száma az ország műszaki-gazdasági fejlettségéhez képest. A mérnökök körében is véleménykülönbség van a túlképzésről, illetve alulfoglalkoztatottságról. Gyakran elfogadjuk azt a magyarázatot, hogy azért van alulfoglalkoztatottság, mert túl sok a mérnök nálunk, pedig megítélésem szerint az alulfoglalkoztatottságot nem a túlképzés idézi elő. Kevés mérnök esetén is kialakulhat az alulfoglalkoztatottság állapota. Magam tehát nem osztom azok véleményét, akik a sok vagy kevés kérdés felvetésre azt a választ adják, hogy sok a mérnök nálunk, és hogy túlképzés van. Még akkor is elutasítom a túlképzés és a sok mérnök álláspontot, ha figyelembe veszem, hogy nálunk elég lassú a műszaki képzési profilok módosulása, és a képzés nem elég gyorsan alkalmazkodik az új kihívásokhoz, ha bizonyos szakmákban időszakonként és helyenként elhelyezkedési nehézségek lépnek fel. Ha valamivel baj van, az mindenekelőtt a magasan kvalifikált szaktudás hasznosítása, illetve a diploma mögötti tudás minősége. Hcnczi Lajos, az MTESZ főtitkárhelyettese *