Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

Szombat, 1988. január 16. 11 Tele a fejünk Másnapos magyar g!aszsio§ziy Ha az ember kénytelen úgy kettő körül szedelőzködni a kedvesen marasztaló szilveszteri társaságból, lévén még feladata kemény három órán át visszahallgatni a rádió magnóra vett kabaréját, újév napján, déltájban a kritika leadandó (miközben a másnap annyira az, hogy harmadnak érezhető) — nem lehet csodálkozni, ha némi eredendő malíciával fogna néki a dolognak. Szó se róla, imigyen meg is lett volna erre minden hajlandóságom, ám aztán ... Aztán hallgatni kezdtem az Elnézést, leltározunk című szilveszteri műsort, és a malícia-inger úgy otthagyott, mint Szent Pál a dákokat. Ugyanis Verebes István, ki a legvégén férfias nyíltsággal megvallotta, hogy immáron hetedik esztendeje kiváltságos tiszte szilveszterkor a kabaréban szóvivőnek lenni, alighanem az utóbbi évek legszínvonalasabb magyar kabaréjával ajándékozott meg bennünket. Amelyben az önmagáról elmondottaknál vagy a szintén legvégül elhangzott, a reményről szóló szovjet rockopera magyar nyelvű részleténél is jóval lényegesebb volt a szintúgy tőle származó, még a konferansz kezdetén hallott, teljes joggal jelképes értelműnek minősíthető megállapítás: „Amíg a fejünk tele, nem annyira baj, ha a kezünk vagy a zsebünk üres." Mindez még akkor is így van, ha ^ 1 Rádiófigyelő a mai magyar közszemlélet gyakorlata ennek teljes mertékben ellentmondani látszik, vagy éppen ha a szóban forgó rockopera remenykedése szintúgy az Elnézést, leltározunk végső minőségéhez szolgáltat nem csekély jelentőségű adalékokat. De erről később. Viszont a leltár valóban kész. Teljes ívű, összességében kifejezetten ihletett, szellemesre, a szó legszebb, legjobb értelmében aktuál.sra és korszerűre sikeredett programot hallhattunk, amelyben — nem túlzás! — szinte egyik telitalálat a másikat követte, Darvas Iván megidézett Ganz Ábrahámjától a divatos szavak diszkóján vagy a Mester Akosinterjún és az igen bölcs, jövőre Kubában az első ottani hólapátgyárat fölépítő Szulki Gyula-jeleneten át egészen Illetékes elvtársig. Vagy éppen a szovjet filmek mlntájara eddig „dobozolt", ám most bemutatásra érdemesnek ítéltetett, hat év után most a nyilvánosság elé került Farkasházy Tivadar és Marton Frigyes-számig; a Fe.előst kereső, Rákosi Mátyást. Horthyt, Kossuthot és Aipádot egyaránt megszólaltató, néha (itt is) parádés szellemi produkciókat mutató opuszig. Apropó, szovjet minták. Nemcsak a már idézett egykét mondat lehet szimbolikus, a Verebes-társulat nívójár és szellemiségét méltányolandó. Az a kis történet pláne, amit szintén Verebes idézett föl. Lássuk hát, akár már a summázat felé is aprózva: a kabarészóvivő egyszer Agárdi Gáborral együtt összetűzésbe került egy igazi magyar rendészszellemű Főrendésszel, s Verebes Gorbacsovot idézte az illető fejtre. Mire Agárdi: azt se hittem volna, hogy megérem, egyszer itt a kommunistákat maid az oroszokkal fenyegetik'. .. Hát igen. Ezzel a szilveszteri rádiókabaréval, úgy tűnik, egyéb szükséges terrénumok helyett bár, de mintha elérkezett volna az igazi magyar glasznoszty. Bőséges szellem-tartalékokkal a fejben, leltárba véve, ami leltárba veendő, szenvedélyes indulattal támadva, ami támadható és támadandó. Igaz ugyan, abban is lehet valami, amit Sándor György úgy fogalmazott meg: borzasztó, ha a.néma meséli el a süketnek, hogyan látta a vak a sántát szaladni — de a tény akkor is tény marad, márminthogy Verebesék jóvoltából igenis, úgy látszik, vegre van magyar glasznoszty. Legalábbis — másnap. Domonkos László Flipp! Flipp! Zavart fejjel Informatív szilveszterestével ajándékozott meg a Magyar Televízió. Flipper öcsi jövő ilyenkor árulja el igazi nevét, Menthy Mariann rendkívül türelmes menedzser és pedagógus, Magenheimék végre egymás kebelére borultak, Kapolyi is raccsol, Bcrccz tovább bírja á poénkodást, mint Árkus, a humorfőnök. Ha csak ennyi lett volna a hír, már megérte délután háromtól újév hajnali háromig Déri János és kedves hölgyismerősei társaságában eltölteni az időt. De ennél is sokkal többet kaptunk. Pisiig fanyalgásra készültem, hiszen hagyomány, hogy a szilveszteri műsor a priori r"ssz. De ezt már a tavalyi, viszonylag friss, pergő összeállítás ad acta tette. (Mostanra pedig a fiittereket felváltották a flipperek.) Idén, azaz 1987 végén a nagy, színes láda irányítói összeházasították a Hétvége műsorát az év zárásával és a celebrálást arra a Déri Jánosra bízta, aki utolsó leheletéig igyekezett egyszerre Horváth János és Endrei Judit lenni. Precíz volt, szellemes és „bájos", a végére pedig hullafáradt. Legalább 87 kilogramm tízfillérest megérdemelne ... Hasonlóképp a fíegá nyi Ferenc által vezetett King Singers csipkés kombinés száma vagy a Házaspárbaj vetélkedői is legalább ennyi „aprópénzt" kivívtak — legalábbis nálam. Nem tudom megállni azonban, hogy meg ne jegyezzem: néhány tünetértékű jelenségre sikerült beléhatolnunk. Az egyik ilyen az adó, illetve az adóval szemben megmutatkozó teljes nemzeti egység. (Lám, valami ellen mindig könynyebb integrálni a népiét, mint valamiért1) Az adóelKépernyő lenesség sütött minden zugból, minden arra alkalmas kiszólásból. Talán még a tízfilléresek kiszakadt zsákja is erről szólt. Vagy a forgalmi adóval ismerkedni kénytelen honi iparról? Eldöntetlen a kérdés. Jellemzőnek tartom azt is, hogy még az év utolsó napján sem tudunk meglenni vetélkedés nélkül. A fél ország flipperezett és volt tanúja a fővárosi taxisok na g ys zabás ú ve rse n y é ne k. Mintha a mindennapok nem kínálnának elegendő versenyhelyzetet. A beígért társadalmi mobilitás, az értékek és a képességek összecsapása elmarad, elodázódik nap nap után. így össznépi vetélkedőkbe hátrál az országnyi megméretésigény. De mit is beszélek? Ilyen zavart fejjel akarok rendszereket állítani? Elégedjünk meg azzal, hogy megdicsérünk néhány szereplőt még azért, amiért megilleti! Székhelyi József például azért emelendő, ki, mert hajnali háromnegyed kettőkor oly hitelesen jelentette ki, hogy „az ember amit elkezdett, azt fejezze is be". Dicséretet érdemel Antal Imre az ezúttal is fölényes alázattal vállalt „szépségéért", a Vngn—Turnovszky duó a frenetikus ötletekért, Gálvölgyi Gálvölgyiért, Nagy Bandó azért az öt poénért, amit a Kóstoló — sajnos — kiemelt, a szinészzemkar pedig az igazi örömmel előadott Petőfiversért. Kot dolgot kell még megemlíteni. Az egyik: szép siker — ismerve a műsorszerkesztés körüli tusakodásokat —, hogy Bubryák István (és kiválóan dolgozó szegedi kollégái) filmje, a Vadászatok, kürtök, templomok a szilveszter fényét emelendő került a programba. De a kissé háttérbe szoruló második csatornát nézték ki e míves opusz számára, így mindenképpen szükséges egy újra játszás. A másik: nem örültem, amikor a jól szerkesztett, hangulatában fölfelé ívelő műsor legtetejébe a politikai kabarét helyezték. Viszont Sass József halálpontos „diagnózissal" kárpótolt. Azt mondta, ma ellenzéki — értsd: másként gondolkodó — kabarét nem nagy kunszt csinálni. De egy pártosat — azt igen! Lefekvéshez készülődve hosszasan eltűnődtem ezen. Arra jutottam, hogy erről nem a másként gondolkodók tehetnek. Dlusztus Imre Rock minden mennyiségben 1988. Milyen szokatlan még áz év első napján leírni az új dátumot. A többség még a szilveszteri fáradalmakat piheni, mi viszont már az új év első napján ,az írógép mellé ültünk. A riportalany Nikolényi István, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója. — Sikeres évet zártak 1987-ben. Milyen folytatás várható? — Szerencsénk volt, az időjárás — ha nem is maradéktalanul — kegyeibe fogadta előadásainkat, minek következtében olyan jegybevételhez jutottunk, ami ismét igazolja: a Szegedi Szabadtéri Játékok az ország leginkább látogatott nyári kulturális, művészeti vállalkozása. — Tomboló sikere volt a Nyomorultaknak. — Valóban bejött ez a friss nyugati szenzáció, s noha a Vígszínházban mostanában műsoron van, úgy érezzük, 1988 nyarán három előadás erejéig visszahozhatjuk. A produkció kész, újbóli előállítására nem kell annyit áldoznunk, tehát gazdaságilag rentábilis maradhat. — Látta a vígszínházi előadást? — Természetesen. S éppen akkor, amikor a zeneszerző, Claude-Michel Schönberg is megnézte, utána tárgyaltunk az esetleges szegedi reprízröl, minthogy a kőszínházi forgószín pados megoldás, mely sokban különbözik így a szegedi sz.cenáriumtól, inkább a szerzők kedvére való. Azt kellett tisztáznunk, hogy forgószínpad nélkül is bemutathatjuk-e újból Szegeden — ebben a döntő szót végül is Camerun MacKintosh, a Iondoni producer mondta ki: beleegyezett. — A Rock Színház tehát három előadásra hozza viszsza, ami láthatóan kevesebb a tavalyi nyolcnál. Ennyi maradna csupán a nyári rockajánlat? — Minthogy e műfaj reneszánszát éli, szeretnénk kiaknázni a benne szunnyadó lehetőségeket. Ezért úgy tervezzük, hamar a Rock Színház úgyis Szegeden van, régóta dédelgetett tervét, az új magyar rockoperát is menedzseljük. Szakcsi Lakatos Béla, az ismert dzsesszmuzsikus kitűnő zenét komponált Csemer Gézának a csejtei várúrnő, Báthory Erzsébet legendás sztorijához: most készülnek a darab hangszerelési munkálatai, a Rock Színház ősbemutatójával ezzel nyitunk július 21én, s még két előadásban szeretnénk játszani. A darab címe: A bestia, rendezője az a Sík Ferenc lesz, aki a gyulai Várszínház művészeti vezetője, s régi álma, hogy ezen a speciális dómszínpadon, az ország legnagyobb játékhelyén bizonyítson. A címszereplő Nagy Anikó, főÚjévi beszélgetés Nikolényi Istvánnal, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatójával szereplő társa Vikidál Gyula lesz, s egy jélenet kifejezetten Gregor Józsefre készült, aki egyébként a nyáron még az operai produkciónkban, a Don Carlosban is érdekelt. A Carlost kifejezetten a kitűnő basszista unszolására vettük elő, 21 éve ment már itt a téren, alkalmas is erre a színpadra, s a Szegeddel úgy tűnik, szakító Gregor Józsefet mi a magunk eszközeivel is szeretnénk kedvezően befolyásolni. Mindjárt hozzátenném, Grego» csak kis szerepet játszik Verdi operájában, ahol öt külföldi vendégművész, három olasz vendég lép még föl a legjobb hazai és szegedi énekesek társaságában. Ha kijön a lépés, művészvendégeinkkel a két Carlos-előadás között (augusztus 13, 15) reprezentatív gálaestet is tervezünk a tanácsháza udvarán, vagy a színházban, ami mindenképpen izgalmasnak ígérkezik. — Mostanában sokat járt Budapesten. A jól értesültek tudni vélték, hogy Szörényi Leventéékkel tárgyalt. Netán újabb szabadtéri meglepetést készített elő az idei szezonra is? — Szörényiékkel hosszú távú megállapodásunk van, melynek végállomása 1990ben egy új rockszenzáció, az Attila. Idén A felkelő nap háza címmel kétnapos, nagyszabású nemzetközi népzenei találkozót szerveznek nekünk, s ha a megállapodott költségekbe belefér, a nyári szabadtéri műsor exkluzjv ráadásaként, kissé szokatlan időpontban, augusztus végén, bemutatjuk tőlük mi is a Fehér Anna balladáját, a budapesti Nemzeti Színház művészeinek közreműködésével, mely produkciót éppen csak megízleltetnek valamikor május végén a budai Várban a közönséggel. — Ezek szerint összeállt az 1988. évi műsor? — Az ország mai gazdasági helyzetében különösen indokolt, ha csupán műsortervről beszélhetünk. A közreműködők egész éves jövedelmük alapján adóznak majd, a honoráriumok várható csonk ulását szeretnék tőlünk megkapni, ám a mi pénzünk félmillióval kevesebb a tavalyinál, ráadásul a különböző anyag- és energiaköltségek is emelkednek. Ezért aztán, ha nem tudunk megegyezni, bizonyos produkciókról kénytelenek leszünk lemondani. Persze csak végső esetben, de hat — ilyen az élet. A fentiekhez még szorosan hozzátartozik, hogy végre bemutatjuk Szegeden a Csíksomlyói passiót, a budapesti Nemzeti Színház nagy sikerű produkcióját, természetesen a térre alkalmazott változatban. Erre már megkötöttük a szerződést. — Mit kap a közönség a társszinpadokon? — Ezek a programjaink is most alakulnak. Ami biztos, a kaposvári színház után újabb vidéki társulatot hozunk Szegedre, a veszprémit, méghozzá a Képzelt riport nagy sikerű felújításával. Föllép a Molnár Dixieland külföldi vendégegyüttesekkel, Nagy Bandó András ezúttal az ugyancsak Szegedről elszármazott Dinnyés Józseffel tér vissza Újszegedre, műsoruk címe szellemes: Fesztyválság. Két este egy olasz vendégtársulatot fogadunk, a legutóbbi Dankó-est folytatását pedig a Rajkó-zenekar garantálná. A tanácsháza udvarára M. Kecskés András új műsorát is elhozzuk még. a Négy évszak címmel. Bagaméry László Átrendeződés az építőiparban Az építőiparban 1987-ben folytatódott a strukturális átrendeződés, amelynek legfontosabb jellemzője az építési szervezetek számának növekedése. így az esztendő végén az előző évinél már 50 százalékkal több, összesen 1400 építési — kivitelezési, tervezési, beruházási, kutatási — szervezet működött az országban. Az építési kereslethez, tehát a szokásosnál több, de kisebb építési feladathoz igazodóan csökkent a nagyvállalatok létszáma, ugyanakkor fokozódó mérFekete József centenáriuma Január 3-án lesz Fekete József születésének századik évfordulója. Életútjára, sorsára meghatározólag hatott az a társadalmi közeg, amelyhez kötődött. Igen fiatalon már mezőgazdasági munkát vállalt, napszámosként dolgozott. „A napszámos — olvashatjuk a Kistelekről szóló egvik tanulmányban — örülhetett, ha évi kétszáz nap munkája akadt, s a családdal együtt 5-600 koronát kereshetett, ebben aratással a kenyérre való gabonát, egy hold tengeri harmadába-negyedébe kapálásával a hízónak való kukoricát. Ha a nyár •rosszul ütött ki, akkor kölcsönökkel, koplalással nagy keservesen tudták kihúzni a végtelen telet, állandóan gondban, várakdzásban valami másra." A háború megpróbáltatásai, majd az orosz hadifogság tapasztalatai alakították meggyőződését, érlelték benne is osztályostársai sorsa változtatásának igényét. A Kistelekre hazatért fiatalember aktívan kapcsolódott be a munkásmozgalomba, tevékeny résztvevője volt az őszirózsás forradalomnak. Már ebben az időszakban jó szervezőnek és agitátornak bizonyult. községben a Vörös örséget, de szervezője volt a Vörös Hadseregnek is." Következetesen és határozottan lépett fel a tanácshatalom ellenségeivel szemben a Tanácsköztársaság védelmében. A „rendteremtésre", a régi rendszer megbízható hivatalnokainak visszahelyezésére útnak induló Prónay Pál és hírhedt különítményes százada augusztus 4-én elfogja Fekete Józsefet. Aumélyreható gazdasági, gusztus 5-én Szatymazon társadalmi-politikai és szociális változásokat hozó Tanácsköztársaság helyi kikiáltásakor a direktórium elnökévé választották. A l iu> • ki közellátás biztosítása mellett tevékenységével hozzájárult a Vörös Hadsereg élelmiszer-ellátásához. „Irányításával szervezték meg a több társával, Kovács Jánossal, Nagy Balázzsal, Török Pállal együtt brutálisan meggyilkolták. Elkötelezett életút) mak. iiiári írsává'iak emléké!. megor/ik vs továbbadják egykori küzdötársai, valamint az utókor nemzedéke. Kormányos András fékben alakultak kisvállalkozások. A nagyobb vállalatoktól egy év alatt 17 51)0 dolgozó távozott, s ebből megközelítően 12 ezer gyarapította a kisszervezeteket, mintegy 5 és fél ezer pedig elhagyta az ágazatot. A hagyományos építőipari vállalatok és szövetkezetek termelése 2,4 százalékkal viszszaesett az előző évihez viszonyítva, így részesedésük az országos építésből 38 százalékra csökkent. Az építési kereslet és kínálat 1987-ben összességében kiegyenlített volt, sőt egyes térségekben, illetve szakmákban kínálati többlet alakult ki, és erősödött a vállalkozók közötti verseny. Így a kivitelező szervezetek szerződésállományának több mint egynegyedét versenytárgyalás alapján kötötték meg. Az ily módon elnyert megbízásokkal 37,5 milliárd forint értékű munkát vállaltak el, 15 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Az 1987-ben megkötött szerződésekben az építőipari árakat — a lakásépítést kivéve — már a megrendelő cs a vállalkozó megegyezése alapján alakították ki. A várakozásnak megfelelően a vállalkozók kellő önmérsékletet tanúsítottak; elsősorban gazdálkodásuk hatékonyságának javításában, és nem az áremelésben keresték a jövedelmezőség növelésének lehetőségeit Ezt mutatja, hogy i terv»- «-Ithez kőzelállóan emelkedtek az építőipari árak: mindössze 0.4 százalékkal haladták meg a 6 százalékos árnövekedési előirányzatot..