Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-23 / 19. szám

Szombat, Ií)88. január 23. 45 DM) magazin @ Társadalmi mobilitásnak nevezzük azt, hogy valakinek — vagy családnak — a társadalmi helyzete megváltozik, példáid az egyénileg gazdáikodé) vagy a termelőszövetkezeti paraszt elhagyja a mezőgazdaságot, és ipari munkás lesz, vagy a munkás fia egyetemet végez, és mérnök lesz. l' Z a kél példa szemlélteti a mobilitás szakirodalmában megkülönböztetett két típust: I. a saját foglalkozási életpályán belüli, vagy nemzedéken belüli elmozdulást, (parasztból munkás lesz) és 2. a szülök helyzetéhez viszonyított vagy nemzedékek közötti mobilitást (a munkás fia mérnök lesz). Nagy mobilitásról beszélünk, lia sokak helyzete változott meg a szülőkhöz, vagy a saját korábbi (pályakezdő) foglalkozási helyzethez viszonyítva, kicsi mobilitásról, ha az ilyen társadalmi helyzetváltoztatók aránya csekély. Ettől némileg különbözik a nyitott és zárt társadalom fogalma. Nyitottnak nevezzük a társadalmat, ha a származási (vagy saját korábbi) társadalmi helyzet kevéssé befolyásolja azt, hogy valaki milyen társadalmi pozíciót érhet el, például ha a parasztok, munkások és szellemi foglalkozású családok gyermekei közel hasonló eséllyel válhatnak értelmiségiekké. Zárt az a társadalom, ahol ezek az esélykülönbségek igen nagyok. Szélsőségesen zárt például a kasztjellegű társadalom, mert ott bizonyos foglalkozások betöltése és a kasztlielyzet között egészen szoros a kapcsolat. sú családok fiai viszont —. ha nem kerülnek be a felspfokú iskolákba —. egyre inkább választják valamilyen fizikai szakma kitanulását. (Ezek persze a „legjobb" szakmák. mint például a tv-müszerész. vagy az autószerelő.) Csökkent viszont a kilépés a segédmunkás rétegből, ez a pozício kezd egyre inka" ' :del A szocialista társadalmakban megfogalmazott cél a társadalom nyitottságának növelése, a társadalmi felemelkedés lehetőségének megnyitása mindenki számára, társadalmi származásától függetlenül. A felszabadulás után a magyar társadalomban is erősen megnőtt a társadalmi mobilitás. Magát a földosztást is ilyen egyszeri nagy mobilitási lépesnek tekinthetjük. mert agrárproletárok váltak egyénileg gazdalkodó parasztokká. Az 1950-es években az extenzív jellegű szocialista iparosítás igen nagy tömegeknek a mezőgazdaságból a többi ágazatokba történő elmozdulását, a parasztságból a nem-mezőgazdasági munkásságba való átlépését hozta magával. Eközben gyorsan nőtt az értelmiségiek és szellemi foglalkozásúak rétegé, a vezetőké pedig igen nagv mertékben kicserélődött. Ebben szerepet játszottak olyan adminisztratív jellegű eszközök is. mint az egyetemi és„. főiskolai felvételnél a társadalmi származás figyelembevétele. Hangsúlyozni kelt azonban, hogy ezek az adminisztratív intézkedések a közvélemény által feltételezettnél sokkal kisebb mértékben, és legtöbbször csak átmenetileg befolyásolták az értelmiség összetételét.(A legtöbben azok közül, akik származási megfontolások alapján nem kerültek be az első felvételi alkalommal a felsőfokú iskolákba, később bejutottak.) A társadalmi mobilitás fő mozgatóereje a gazdasági növekedessel. az iparosítással összefüggő gyors szerkezeti változás volt. A nagy mobilitással párhuzamosan lényegesen csökkentek a számjazás szerinti esélykülönbséged vagyis a társadalom nyitottabbá vált. de így is lényeges különbségek maradtak fenn. például 1983-ban a vezetők és értelmiségiek fiai közül 46 százalék, a középszintű szellemi foglalkozású apák fiai közül 24 százalék, a szakmunkások fiai közül 12 százalék, a betanított és segédmunkások fiai közül 6százalék. a mezőgazdasági fizikai foglalkozású apák fiai közül 5 százalék volt vezető vagy értelmiségi. Mind az európai fejlett tőkés országokkal, mind a szocialista Lengyelországgal való összehasonlítás azt mutatta, hogy a legnagyobb különbség a parasztság mobilitásában van: a magyar parasztság leszármazottaiból többen hagyták cl a mezőgazdaságot, de a megfordított irányban, a többi rétegekből a parasztságba (a mezőgazdasági nagyüzemek szakképzettséget igénylő munkaköreibe is többen leptek át. Változnak-e a magyar társadalmi mobilitási viszonyok az 1960-as évek eleje óta. nyitottabbá vagy zártabbá vált-e a magyar társadalom azzal párhuzamosan, hogy az extenzív fejlődésről az intenzívre tért át. a gazdaság működése a reformok következtében megváltozott. végül az utolsó években a gazdasági fejlődés és az életszínvonal-emelkedés nagyon lényegcsen lelassult, sok "családnak "és egész rétegeknek az anyagi helyzete romlott? A mobilitási vizsgálatok eredményeinek összehasonlítása azt mutatja, hogy változtak a mobilitási viszonyok, de ezek a változások nem nagyon nagyok és nem egyirányúak. Nőtt a mezőgazdaságból kivezető „kapuk" nyitottsága. és a többi rétegből a mezőgazdaságba vezetőké. Míg az l950-es években a parasztság férfi leszármazottai, legtöbbször életpálya közben hagyták el a mezőgazdaságot és szakképzetlen munkásokká lettek, a mai fiatal nemzedékekben a parasztcsaládok fiai legtöbbször szakmát tanulnak, és már foglalkozási pályájuk kezdetekor — és egyre nagyobb számban — elhagyják a mezőgazdaságot. A legfiatalabb nemzedékekben a parasztcsaládok leányai is igen nagy arányban hagyják el a származási pozíciót, és egyre többen válnak szellemi — legtöbbször ügyviteli — foglalkozasúakká. Ugyanakkor megfordítva is növekszik a mobilitás, ugyanis a nem-mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak számára egyre kisebb változást jelent az. ha a mezőgazdasági nagyüzemekben helyezkednek cl. A munkások és parasztok között házasságkötés is egyre gyakoribbá váljk. A fizikai és szellemi foglalkozásokat elválasztó határ átlépése is egyre többször fordul elő. Minden fizikai dolgozói réteg leánygyermekeinek — úgy látszik — növekvő számban az a törekvése, hogy „fehérgalléros" munkakörben dolgozzon. A szellemi foglalkozávább mezedékról-nemzeiíékre öröklődni. Ez azzal a veszéllyel jár. hogy a magyar társadalomban kialakult egy „leszakadó". szakképzetlen munkásréteg. amelynek alacsony keresete és más vonatkozásban is az átlagosnál lényegesen rosszabb helyzete öröklődik. A legfiatalabb nemzedékekben az értelmiségbe való bejutás esélykülönbségei is növekednek. legalábbis a férfiaknál. Az értelmiség (növekvő) női részében a közelmúltban is nőtt a munkás- és parasztcsaládok leányainak aránya. A férfiak körében megfigyelhető tendenciát az okozza, nogy az egyetemeken és főiskolákon tanuló hallgatók száma az utojsó években nem emelkedett tovább, sót a leányok számának növekedésével párhuzamosan a fiúké lassan csökkent. Emellett az értelmiségi pályakezdés anyagi feltételei az utóbbi években nehezültek. Ezért a munkás- és parasztcsaládok fiúgyermekei szamára megnőttek a felsőfokú továbbtanulással és értelmiségi pályakezdéssel járó anyagi áldozatok. Ezeket a jobb modu értelmiségi családok nyilvánvalóan könnyebben vállalják. Mindkét utóbbi tendencia kedvezőtlen. A következő évek gazdasági nehézségei még inkább kiélezhetik azokat a ncnézségcket. amelyek a segédmunkások „följebb lépését.' és a munkás- és parasztcsaládok fiainak az értelmiségbe jutását akadályozzák. Ezért kívánatos, hogy oktatáspolitikai (de nem adminisztratív) eszközökkel. és tágabb, átgondolt társadalompolitikával elősegítsük a magyar tarsadalom nyitottságának fennmaradását. ANDORRA RUDOLF FARKAS ISTVÁN: PORTRÉ TARJANI IMRE Magánügyben nem hittem volna pénz a fontos hordozhatsz bármilyen koloncot eszmét hivatást reményt nincs helyed itt ne véld szerelmeidet elszerették tavasszal visszatérő fecskék legyen méregpohár vagy vonat magam választom meg halálomat még napfény van és csillagok nem bánom már hogy meghalok Öröklődő szakképzetlenség MI A TÁRSADALMI MOBILITÁS? Óbudai s: Húsz. harminc éve kezdték gyűjteni lelkes amatőrök és tudós történészek, népművelők, a főváros különböző kerületeinek írásos és tárgyi emlékeit, a várossá válás dokumentumait, az életmódra utaló tárgyakat, a munkásmozgalom kialakulásának helyi tényeit. Iskolákban, pártbizottságokon, művelődési házakban, őrizték, raktározták a helytörténeti anyagot. míg előbb-utóbb önálló termeket szereztek, s megszülettek a budapesti kerületi kisgyűjtemények. az angyalföldi, a kispesti, a kőbányai és más helytörténeti múzeumok. (A legnagyobb anyaggal rendelkező rákospalotai anyag viszont most vált hontalanná.) E helytörténeti múzeumok válogatott anyagából a város peremén címmel nyílt most — áprilisig nyitva tartó — kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban. Legutóbb tizenhat évvel ezelőtt láthatta a közönség így egybegyűjtve a külső kerületi múzeumok gyűjteményét. Azóta nőtt a helytörténeti gyűjtemények száma, «gazdagodott. sokszínűbbé vált anyaguk is. A századelőn, a századfordulón városiasodó települések közelségük révén szorosan kapcsolódtak a fővároshoz. Kötődésük olyan szoros volt. hogy ez egyértelműen ' vezetett el a Budapesttel történő egyesülésükhöz. Történeti, néprajzi, ipartörténeti. viseleti, kulturális szempontból sok a hasonlóságé települések kialakulása és így tárgyi emlékei között is. Ezért is választották a ros utca kiállítás rendezői azt a megoldást, hogy a sokféle anyagból egységes, minden településre jellemző enteriőröket rendezzenek be. így alakították ki a történelmi fejlődést jelző paraszti hangulatú udvart és parasztszobát. Angyalföldi, kispesti, pesterzsébeti. csepeli, rákospalotai és óbudai gyűjteményekből származnak a kismesterségek jellegzetes szerszámai, mesterremekei. Kovács-. cipész-, borbély-, fodrász-, szabó-, asztalos-, kádár-, tímárműhelyek felszereléseivel ismerkedhet a látogató. S a kisiparosok lakáskultúrájából is ízelítőt ad a századelő, a két háború közti iparoslakások berendezése. Közös anyagból rendezték be a peremvárosi népiskolát és egy gyógyszertárat. De önállóan szerepelnek az egyes helytörténeti gyűjtemények legjellegzetesebb, legérdekesebb anyagukkal: a rákospalotai néprajzi, a kőbányai tégla, az angyalföldi rádió, az óbudai gyerekjáték kollekció. Figyelemre méltók e kis gyűjtemények munkásmozgalmi munkásművelődési dokumentumai is. A Vármúzeum földszintjén rendezett kiállításon a tárgyak, a látványos kortörténeti dokumentumok. a helytorteneti gyűjtemények anyagának alig néhány százalékát teszi ki. De alkalmasak arra. hogy az egyes gyűjtemények alaposabb tanulmányozására, megtekintésére késztessék a téma iránt érdeklődőt. K.M. A Dreher Sörgyár — Kőbányán A város peremén HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNYEK KIÁLLÍTÁSA A VÁRMÚZEUMBAN Palóc szoba — Rákospalotán