Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
rSzombat, Ií)88. január 23. 3 Autonóm munkacsoportok Kedvező eredménnyel vég- vezette be a nagyvállalat, zödött az Oroszlányi Szén- Célul tűzte ki továbbá az bányáknál két, úgynevezett anyag- és energiaköltségek autonóm munkacsoport két hónapos, kísérletképpen végzett munkája. Ezt az újszerű belső vállalkozási rendszert elsősorban a munkaerőhiány csökkentése és a magas gazdasági munkaközösségi dijak mérséklése érdekében csökkéntését, valamint a termelékenység növelését is. A vállalat egy széntermelő, és egy új munkahelyet előkészítő vágathajtó brigáddal kötött vállalkozási szerződést. Rendbe jön a csővezeték Mint ismeretes, szerdán az esti órákban a SzabolcsSzatmár megyei Kékese körzetében megsérült a Barátság II. kőolajvezeték. Azóta hibaelhárító egységek nagy erőkkel vonultak a helyszínre, s a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság, valamint a tűzoltóság közreműködésével kezdték meg a hiba helyének felderítését, majd kijavítását. Szívfájdító helyzetben Tízéves kisfiú szívét mutatja a monitor. A mellkasára helyezett apró ultrahangkamerák. A képernyőn forog a színes film. Az édesanyja is nézi a filmet, ami a kisfiú műtét utáni szívéről „szól". A szakszerű magyarázatokból egyikőnk sem ért sokat, de úgyis a lényeg a fontos: a gyereket nem kell még egyszer operálni, s ráadásul e tökéletes és csodálni való műszer megkímélte a kis embert a szívkatélerezés kellemetlen és korántsem veszélytelen vizsgálatától. A kölcsön kapott echokardiográf a japán Toshiba cég találmánya, amit az elsők között Rotterdamban próbáltak ki, éppen abban az időszakban, mikor a IIcs belklinika tanársegédje, Foszter Tamás egyéves ösztöndíjjal volt Hollandiában. A fiatal doktornak módja nyílt megtanulni és gyakorolni a világ pillanatnyilag legkorszerűbb szívvizsgáló- sát segítendő támogatás ösz- koszorúér-betegség esetében jának kezelését. Hazatérését szegét a klinika ledolgozza, az echo csak ennek a kórkövetőe'n megérkezett Sze- Segítő szándékban nem is nak a következményeit mügéd re a műszer is, magyar volt és nincs is hiány. A tatja, tehát a katéterezés kipróbálásra, mondván itt nagyvállalatok adnának. Ak- nem elkerülhető. De ha a olyan szakember kezébe ke- kor, ha a szerződésben fog- szívizom- és -billentyűzarül, aki kiválóan kitanulta az lalt, általuk adott részössze- varral küszködők népes táúj echóval történő vizsgálat get leírhatnák az adójukból, borát ezentúl nem katéterminden csínját-bínját. No és Ez pillanatnyilag tisztázat- rel, hanem az űj műszerrel persze üzleti érdek is moti- lan. , vizsgálhatnák, felszabadulna válja a japánokat: Magyar- Persze a gazdaság nagy a katéterkapacitás, a koszoországon keresztül szeretné- horderejű kérdéseihez nem rúérbetegek számára, akiknek betörni a kelet-európai értő földi halandó azt gon- nek egyelőre hosszú ideig piacra. dolhatja: vnn-e hasznosabb kell várakozni, éppen a zsűS most itt a csodamasina, helye az adónak, mint az foltság miatt, amely a laikus néző számára egészségügy? Miért ne lehet- Mindent összevetve, közeelgyönyörködtető szívképet ne e vállalatoknak ezért a litö számítások szerint, a vetit a kis monitorra, az or- gépért adózni-áldozni, s nem hétmillió forintnyi befektevos számára pedig mindent pedig a nagy zsebbe. Csak- tés másfél, két év alatt megláttat és megmutat a szer- hát a (gazdasagi)élet nem térülne a klinikának, vezet motorjáról. Az echo- ily egyszerű. A professzor De hát a végszót a gazdakardiográffal a szívizom és mindenesetre nem adja fel sági szabályozók mondják ki. a szívbillentyű betegségei az utolsó lehetőségig. Szük- Várunk és bízzunk, hogy e százszázalékos biztonsággal sége van a műszerre a gyó-, néhány sor nem rekviem diagnosztizálhatók, ami azt gyításért, a betegekért, is jelenti, hogy az echo su- ^ gározta videofilm nyomán a szívműtét elvégezhető. * Örömre azonban egyelőre semmi ok. Hacsak az nem volt egy műszerért. Kalocsai Katalin Miért kell nekünk ez a drága japán csoda akkor, amikor az egészségügy a legelemibb gyógyító-vizsgáló jelent sikerélményt, ' hogy «zközök hiányától szenved? erőltetett menetben ugyan, miért pont a szegedi klimde igyekeznek minél jobban kihasználni a műszert — megkímélve a betegeket a katéterezéstől —. addig, amig itt van. Az idő ugyanis rövid. Február a határidő. A végső birtokbavétel ára 7 millió forint. Szívfájdító helyzet orvosbeteg számára egyaránt. Csanádi professzor napjai most azzal telnek, hogy megpróbálja feloldani a gyógyíkának? Dél-Magyarország szívbetegeinek döntő többségét — lévén a klinika regionális feladatokat ellátó intézmény — itt, a Tisza-parti kardiológiai osztályon kezelik. Évente közel 5 ezer ember vizsgálatát végzik, s körülbelül 2500 betegnél diagnosztizálnak szívizom- vagy -billentyű-megbetegedést. Eleddig — s ha a műszert nem sikerül „itt-tartani" — eztás ideája és a magyar egész- ... , . valósága utan IS ennek a ..betegségügy gazdasági közötti ellentmondást. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy szponzorokat keres. Pénzt a vásárláshoz, legalább annyit, hogy februáranyagnak" a kivizsgálása a hagyományos szívkatéterezéssel történik. Ha most elszörnyedünk a sok millió forint hallatán, bun külön e célra nyitott akkor számoljunk. Nézzük a bankszámlán — ha nem is a műszer megtartása mellett végösszeg —, de legalább egy szóló gazdasági érveket is jelentősnek mondható fede- Egy katéterezés másfél zet legyen, mert ezen a óráig tart. Négy orvos, négy számlán egyelőre csak egy asszisztens naponta legfeljelképes összeg szerepel, az jebb négy beteget vizsgáiegyetem e célra szánható 84 hat. Az echóval egy orvos ezer forintja. dolgozik, betegenként 20 Az echokardiográf bemu- percig. Naponta 25—30 szív latójára a levélben, telexen nézhető meg segítségével. A felkeresett 45 dél-magyaror- katéterezéshez 10 napos kliszági nagyvállalat közül haj- nikai ápolásra van szükség, mincan küldték el képvise- az echo esetében viszont lőjüket. A professzor tisztes- nem kell befeküdnie a beséges szerződést ajánlott. A vásárláshoz szükséges anyagi támogatásért cserébe a klinika kardiológiai osztálya a szponzoráló üzemek, vállalatok dolgozóinak rendszeres szívvizsgálatát elvégzik. tegnek a klinikára. Arról nem is beszélve, hogy a katéteres laboratórium fenntartása drága, az amortizációs költsége — a katéterek folyamatos pótlása okán — Magyarul: az ellátás javitá- magas. Igaz, ugyan, hogy a H kilábalás és az ipar A közvélemény-kutatók rendre azt jelezték, hogy a lakos, ság nagy többsége valójában nincs tisztában az ország gazdasági gondjainak, bajainak súlyosságával. Politikusaink pedig azt hangsúlyozták, hogy nem is csoda: az állam — s jelesül a költségvetés — sokáig, megengedhetetlenül hosszú ideig, a lehetőség szerint átvállalta, de legalábbis enyhítette e gazdasági gondokból adódó lakossági terheket. Napjainkra fordult a helyzet: a mégoly korábban szegény országot kritikus helyzet elé állító — világpiaci árrobbanás nálunk olyan központi döntéshez vezetett, hogy a lehetőség szerint megpróbáljuk magunkat függetleníteni a külső energiapiacoktól. Vagyis, pénzünk többségét energetikai es alapanyagiparj beruházásokra költöttük, s a második — a hetvenes évek utolsó harmadában bekövetkező — világpiaci árrobbanás után is tovább erőltettük e folyamatöt, s a beruházási pénzek nagyobbik felét az energetikai iparág fejlesztéapolitikus gondolkodású, a gazdasági élet sére koncentráltuk. A feldolgozóipar fejesemenyeiben tökéletesen járation laikus is tudja, mert egyre inkább érzi, hogy gazdaságilag, enyhén szólva is, nem vagyunk felfelé ívelő szakaszban. S mert ez ma már mindenki, számára nyilvánvaló. sokasodnak a laikusok által is megfogalmazott — ám laikusnak korántsem minősíthető — kérdések: hogyan, és miért jutottunk ide? A kérdésre adott obligát válasz sokáig ügy hangzott hogy azért, mert, jó ideig jobban éltünk, mint ahogyan élhettünk volna; mert sokáig többet fogyasztottunk, mint amennyit fogyaszthattunk volna; s mert sokáig sokkal többet osztottunk el, mint amennyit eloszthattunk volna. S a túlfogyasztást, a tűlelosztást, a túlköltekezést jórészt külföldi hitelekkel finanszíroztuk. Ez így igaz, azzal a nem lényegtelen pontosítással — s ezzel kapcsolatban csak az utóbbi hónapokban hallani, meglehetősen szűkszavú és kellőképpen óvatosan fogalmazott célzásokat —, hogy a sokat emlegetett túlfogyasztás sem feltétlenül azonosítandó a hedonista jellegű lakossági fogyasztással. Magyarán és egyszerűen: nem — és elsősorban nem — mi eltük fel. családi körben azt a pénzt, amit bizony a gazdaság régóta esedékes megújítására kellett volna felhasználni. Akkor hát mi történt? A tudományos igényű elemzésekből leszűrhető, megbízható magyarázatok még váratnak magukra — ezt is hallani újabban, és egyre gyakrabban —, de azért bizonyos, s eredményeit tekintve nem tűi szerencsés kimenetelű, ám annál több pénzt felemésztő gazdálkodási melléfogásokról máris tudhatunk, mert különösebb tudományos elemzés nélkül is nyilvánvalóak. Például a beruházáspolítikánk, és még inkább a beruházási gyakorlatunk. Talán még emlékezetes: a hetvenes és a nyolcvanas évtized fordulójától kezdve, s lényegében mind a mai napig, a megfontoltabb, a gazdaságosabb, s persze, a kevesebb beruházás az egyik fő követelmény. A beruházások mennyiségi csökkentését illetően, nem is volt eredménytelen ez a gazdaságpolitikai törekvés (annak veszélyével együtt, hogy ily módon óhatatlanul is összezsugorodik a technikailag, műszakilag egyre inkább „lepusztult" gazdaság mozgástere). De vajon emlékezetes-e még, hogy e (kényszerű beruházás-visszafogás milyen időszak után következett ba? Hogy az 1973-as — és minden, energiában és nyersanyagban lesztése főleg ebben az időszakban maradt el. S vajon emlékezetes-e, hogy az országos energiatakarékossági programról a hetvenes évek első felében gyakorlatilag szó sem volt. Sőt: inkább csak kaján hangvételű tudósításokat láthattunk, hall., hattunk és olvashattunk a nyugati világ legfejlettebb országainak drasztikus takarékossági intézkedéseiről, a kiürült autópályákról, a közlekedési korlátozásokról, az energiaigényes iparágak visszaszorításáról. Aztán persze — jócskán megkésve — takarékosság ügyben ébredlünk mi is, s első lépésként megjelentek — emlékeznek még? — a „tojás plakátok", a „Fo-rgó-Morgó" filmek, s egyéb, főleg a lakossági -megtakarításokra figyelmeztető — esetenként szakmailag is dilettáns, ám érdemleges eredményre aligha vezető — tanácsok. Es az eredmény? A rendkívül nagy ösz. szegű. energetikai és alapanyag-ipari fejlesztések ellenére, saját gondjainkon aligha segíthettünk, az energetikai világpiactól semennyire ^em függetleníthettük magunkat, ám az exportra inkább képes feldolgozóipart elhanyagoltuk. Következésképpen: a már hetvenes évtized közepén is elavult exportszerkezet konzerválódott; a feldologozóipar munkáját es termékeit a világpiac könyörtelenül leértékelte. s hogy ez a feldolgozóipar valamennyire is életképes legyen, az egyre gyakoribb és egyre nagyobb dózisű költségvetési injekciókat követelt. Gyakorta csak azért, hogy a lényegében piacképtelen iparágakban dolgozó százezreknek ne kelljen állás nélkül, megélhetési lehetőség nélkül maradva, utcára kerülniük.' S persze, azért is, mert az időközben sorozatban felvett — és nem mondhatni, hogy racionálisan elköltött — külföldi hitelek törlesztési, kötelezettsége miatt a végletekig elhanyagolt feldolgozóiparra egyre nyomasztóbb exportterhek hárultak. H át így és ezért is jutottunk oda, ahol most vagyunk s a kényelmetlen helyzetből való kilábaláshoz nemcsak az elhatározás, de legfőképpen a pénzzel finanszírozott ipari szerkezetátalakítás, mindenekelőtt pedig a feldolgozóipar fejlesztése szükségeltetik. Hogy mikor, hogyan és milyen körülmények között kerülhet erre sor, azt a most formálódó iparpolitikai koncepció hivatott eldönteni. Vértes Csaba Kerítésen kívül vagy belül ? í. ha leir2. ' pések. Körülbelül ötveni.el Ülünk a Defag szakszer- lettünk kevesebben. A radivezeti irodajaban. A „revol- kálisan szakítók véleménye ver" itt is töltve. az volt, hogy a szakszerve— Aki kilép a szakszer- Zeti politika tehetetlen, vezetböl, gyermekének megalkuvó és irányított. Ha •üdültetésére ne számítson. az ilyen véleményeket nem A jogsegélyszolgálatunkhoz hallgatjuk meg, mi kényvezményt miért csak a há- ®e, Az illetőnek szeríthetne bennünket arra, ben nem szabad egyezkedromgyerekesek kapnak' építési kölcsön se jár. Nem hogy mégis próbálkozzunk, ni. De az is igaz, hogy nincs Négy éve nem tudok meleg igenyelhet kedvezmenyes Király Dezső, a JATE tervízben megfürödni a mun- fuvart Segelyre ne számít- mészettudományi kara szbkahelyemen, pedig miénknél Fizetesi előleget sem titkárának hangulatjelentése Alig kapok levegőt. A középkorú férfi — kék munkaruhában, bakancsban — hadonász, tajtékzik a dühtől. — Amikor segélyt kér-tem, nem adtak. Adóked'— Mit szeretne, U ék? — Nem kell a szakszervezetben annyi taku-vakuzás. Alapvető kérdésekben a SZOT-nak nincs egyetértési joga. Itt volt például a családi pótlék. Ilyen kérdésekpiszkosabb melót el sem tudok képzelni. Miért nem fizetnek minden dolgozónak ebédhozzájárulást? jon meg az a pici szabadságom, hogy én dantsem el, hol és mit akarok enni. Rám kényszeritik az üzemi kosztol, ha nem kell, úszott a hozzájárulás. Ez évente több ezer forint. Mondja tudunk adni. Lesheti a kitüntetését is! Inkább odaadják a gyenMarad- dében dolgozó szakszervezeti tagnak, mint a szervezeten kívül álló szup"íT melósnak? Király Ferencné, a vszb szervező titkára ezúttal kicsit gondolkodóba esik. — Aki jól dolgozik, annak illik szervezett munmeg nekem, miért kerül egy kásnak lenni. tégla 48 forintba. Vagy mi- ~ Bs az fetten kívül? •„-,,, . . . — Mi a szakszervezeti taert állnak a dragan vett gokat védjük Akkor is> 'ha gepek? Szívesen venném, kitüntetésről, de akkor is, ha volna receptje, hogyan ha munkanélküliségről van jöjjek ki az 5600 forintos szó". Az elbocsátásokba nem az fizetésemből. Mindez annak reakciójaként hangzott el, hogy firtattam volt, tetszik-e az űj szakszervezeti tagdíjrendszer. A válasz ügy hiszem, egyértelmű. Kérdésem körbejárt. megyünk bele könnyen. imigyen folytatódik: — Nem agitálunk, ki-ki belátása szerint döntsön Nem mindegy azonban, hogy a kutya a kerítésen belül vagy azon kívül ugat. — Bocsásson meg, ezt nem egészen értem. — Mi belülről küszködünk. Gyűjtjük a problémákat hangot adunk azoknak. Tisztánlátás híján csak reménykedni tudunk. Várunk. Minden a jövőtől függ. 4. Villanyszerelő műhely. Legalább húszan ülünk, állunk. Néhányan szalonnáz— Tud arra példát, hogy nak> k's lábasban rezsón fő egy szb-titkár szembe mert szállni a gyárigazgatóval? — Hát... 3. Nézem, nem izzik-e a telefonzsinór. — Nálunk már a műit év a Virsli. Bodó Márta, a hatásköre a bizalminak. Többeknek megered a nyelve. — Mennyi a megengedett túlóra? Egy hónapban a negyedik szombaton köteles-e dolgozni a melós? A kollektív szerződést nem ártana e passzusában módosítani. De ki veszi közülünk komolyan ezt a dokumentumot? Csak akkor sírunk, ha menet köz.ben kiderül, sérti az érdekeinket. Különben felrakjuk a kezünket, és mindent megszavazunk, Kíváncsiak lennénk, a Taurus mire használta az átképzési segélyt. És még egy vélemény a portán: — Sajnos, sokszor megalkuvók vagyunk, sodródunk. végén megkezdődtek a kilé- egész! Taurus szb-titkára elmondta abban reménykedünk, ha a mondókaját. szakszervezet is akarja, jön Egy fiatalember nekünk- M órabéremelés. Az. ember szegezi a kérdést: — Maga mit fog ebből leírni? Csupa púder lesz az már csak bólogat. Talán nem mindegy, mire. Bodzsár Erzsébet