Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-22 / 18. szám

Pcntck. 1988. január 22. Oktató-nevelő munka Fejlesztési iroda Fejlesztési irodát hozott létre az oktató-nevelő munka korszerűsítésének támogatására a KISZ Központi Bizottságának Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanácsa, valamint az Országos Pedagógiai Intézet. Az iroda létrehozását az az igény indokolta, hogy az oktatással, neveléssel foglalkozó intézmények a helyi pedagógiai kezdeményezések, a kisebb közösségekben kialakult elképzelések kivitelezéséhez kérnek elsősorban segítséget, s nem a központilag kidolgozott koncepciók megvalósításához. Főként a középfokú oktatási intézmények oktató-nevelő tevékenységének fejlesztését célzó új törekvéseket kívánják támogatni, szolgáltatások formájában. A fejlesztési iroda feladatai közé tartozik, hogy kezdeményezze a pedagógiai innovációhoz kapcsolódó jogi feltételrendszer korszerűsítését, szervezetileg módszertanilag, a szaktudomány felhasználásával támogassa a helyi oktatásfejlesztést, kapcsolatot teremtve a kezdeményezők és a szaktudomány képviselői között. Tevékenysége kiterjed a hazai iskolai fejlesztések eredményeinek összegyűjtésére, információs rendszer, ötletbank létrehozására és működtetésére is. A fejlesztési iroda Vopaleczki György irányításával megkezdte működését, címe: 1087 Budapest, Vili., Berzsenyi utca 6. Az iroda létrehozásáról és első ötesztendei működtetéséről a KISZ. KB Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanácsa, valamint qz Országos Pedagógiai Intézet megállapodást írt alá. E szerint az iroda feladata az idén a kapcsolatok kialakítása, a munkájához szükséges információk megszerzése. Gyermekruhaielvásárlás Kedvezőek a BÁV gyermekruha-felvásárlásának első tapasztalatai: az elmúlt két hétben 200 ezer használt, de jó állapotban levő, feleslegessé vált gyermekholmit adott el a lakosság a kijelölt 50 budapesti és 26 vidéki felvevőhelyen. Kinőtt kisebb ruhadarabokat, rugdalódzókat, a legkisebbeknek való szoknyákat, nadrágokat, pulóvereket hoztak, s ezekből jött öszsze a 15-16 millió forint értékű ruhanemű. Különösen azért vonzó az eladók számára a felvásárlási akció, mert a BÁV a korábbiaknál lényegesen magasabb árakat veszi alapul a használt holmik értékének becslésénél. Erre a munkára a becsüsöket külön felkészítették, s- a nagy forgalom zavartalan lebonyolítására több alkalmazottat állítottak a gyermekruházati cikkeket átvevő pultok mögé. r Állami gondozottak klubja A klub megvalósításának ötlete Gyenesei Edinától, a KISZ városi bizottsága titkárától származik. Nem hivatali kötelességből, hanem magánszorgalomból kezdett hozzá az intézetekben felnövő fiatalok töredékének megsegítéséhez. Személyes érdeklődés is vezette, hiszen szakdolgozatát az állami gondozottakról szándékozik írni. A véletlen is segített a klub létrehozásában. Az ifjúsági házban meghirdetett életvezetési klub jelentkezők hiányában nem indult, s így a KISZ KB erre a célra felajánlott pénzét — 80 ezer forintot — a most már állami gondozottak klubja néven működő közösség kapta meg. Az elmúlt év ászétól gyűlnek össze, hetente egy alkalommal a Rigó utcai és a Kállai Éva nevelőotthon fiataljai. -Harminc, 14-18 éves fiatal jár ide csütörtökönként Nem család, avagy otthon pótlásáért, hanem a feléjük fordulás, a külön törődés. az egyénenként rájuk figyelés öröméért. — Amikor első alkalommal találkoztak — rqeséli Gyenesei Edina — a két intézmény gyermekei, külön sorba ültek a Rigó utcai íiük, és a „kállais" lányok. A bemutatkozást senki som akarta elkezdeni, az első óra nyögve nyelősen telt. Szóra bírni őket önmagukról az • első hetekben lehetetlen volt. Hihetetlen gátlásosak, tele szégyen- és kisebbségi érzéssel. Szokatlan számukra egy olyan élethelyzet, ahol külön'-külön is hétről hétre figyel valaki rájuk. Mert hát hiába a legjobb szándék! és| erőfeszítés az intézeti nevelők részéről, az intézetben az egyéni kötődésre kevés a lehetőség. Persze, mi seni tudjuk a családot, az, ott-i hont pótolni. Nem is erre vállalkoztunk, pusztán anyrtyit szeretnénk, hogy a gyerekek — akik oly bizony-l talanok áaját helyzetüket, szerepüket illetően — megismerjék önmagukat. Lehet, hogy mások számára megmosolyogtató, ha egy tervezett beszélgetés tárgya a háztartástan, a külső megjelenés, a viselkedés a különbözői élethelyzetekben, a kapcsolatteremtés. Annak, aki fél életét intézetben kényszerül tölteni, a „külvilág" számára természetes dolgok korántsem magától érte töd őek. Az együtt eltöltött idő, a számukra eleddig soksizor ismeretlen élmények, a mostanában egyre gyakoribb kitárulkozó beszélgetések talán igazi közösséggé kovácsolják! őket. S majdan az intézetből kikerülve — az intézeten kívül is — lesz számukra egy hely, ahová visszatérnek, egy biztos pont, ahol a jóban-rosszban meghallgatásra találnak. Egy halmozottan hátrányos 'helyzetű, lelkileg oly súlyosan sérült fiatalemberek megsegítését felvállaló klub nem képzelhető 'el pszichológus nélkül. A ía-» nárWpző főiskola pszichológia tanszékének tanársegédje, Elekes Mihály a klubfoglalkozások másik vezetője, akitol azt kérdeztem, lehet-e mindössze r.éhány hónap után eredményről beszámolni? — Az első összejövetelekben cslak az intézetből való szabadulás lehetőségét látták. A kellemes kinti tartózkodás egy olyan helyen, ahol ráadásul még figyelnek is rájuk, mi tóbb, foglalkoznak is velük. Apró kis „akciókban" próbálták kideríteni, mennyire fontosak ők nekünk, meddig mehet-l nek el, mit ós mennyit várhatnak tőlünk. Már-már úgy tetszett, nehezen hiszik el, hogy létezik őszinte feléjük fordulás. Lassacskán elhitték, hogy csaki velük törődünk itt, és elfogadjuk őket olyannak, amilyenek. A nevelőotthoni gyerekekben egy mély gyökerű sértődöttség él. őket egyszer s mindenkorra eldobták a stzüleik, egy megváltoztathatatlan státusba kényszerítve őket Nekikl fogalmuk sincs, milyen egy anyai simogatás, hogyan, mi módon fejezhetők kj az érzelmek, és sorolhatnám vég nélkül a másságot, ami megkülönbözteti őket a szülői házban nevelkedő kortársiaiktól. Az alapvető prgjplémáryik^a kórp.-, munikációs készség hiányát látom. Nincsenek jószerével eszközeik a gondolataik, érzelmeik kifejezésére. Ez a tény eleve szakadékot szül eddigi intézeti életük és a „külvilági" életvezetés, az intézeten kívüliek élete kör zött. Ehhez társul az önismeret ésl az önbecsülés teljes hiánya, a mérhetetlen kisebbségi érzés. Mindebből következik a feladatunk: a kommunikációs készség javítása, s annak elfogadtatása, hogy nem kell szégyellniük az intézeti múltat .(szégyenkeznivalója emiatt ugyanis nem nekik van), s hogy önmaguk minél jobb megismerése útján az élétben képesek legyenek megtalálni a helyüket. Pótliékot nyújtunk, -némi kapaszkodót ahhoz, hogy később eligazodhassanak a világban. Kalocsai Katalin Cserháti István-emlékülés Cserháti Istvánt, a neves orvostudóst és közéleti személyiséget 1973-ban nevezték ki a Szegedi Orvostudományi Egyetem II. Számú Belgyógyászati Klinikájának igazgatójává, 1985-től volt az egyetem rektora, és ugyanabban az évben, az MSZMP kongresszusán a Központi Bizottság tagja lett. Közmegbecsülés övezte Szegeden, hallgatói valósággal rajongtak érte, kollégái tisztelték rendkívüli munkabírásáért, munkaszeretetéért, lelkiismeretességéért. Nevéhez fűződik a II-es belklinika két fő profiljának — haematológia és kardiológia — kifejlesztése, nemcsak helyi, hanem regionális, sőt országos feladatok ellátására. Páratlanul gazdag, sokoldalú egyéniség élete tört ketté tragikusan váratlan halálával, egy évvel ezelőtt. A Szent-Györgyi Albert nevét nemrégiben felvett szegedi egyetem vezetése, Cserháti professzor tanítványai és a II-es belklinika kollektívája elhatározta, o professzor emlékére , kétévenként tudományos ülésszakot szervez Szegeden. Az elsőt most, halálának évfordulóján tartják meg, s öszszekötik Cserháti István emléktáblájának avatási ünnepségével. A Cserháti István-emlékülés tegnap, csütörtökön kezdődött meg Szegeden, a KISZ Fürj utcai politikai képzési központjában, a Csanády Miklós egyetemi Fiatalok tudományos fóruma az orvosegyetemen tanár vezette II-es számű belgyógyászati klinika, és annak oktatói-dolgozói KISZ-szervezete rendezésében. Mint Gurzó Mihálytól, e KISZ-szervezet titkárától megtudtuk, Cserháti István életpéldája szellemében úgy döntöttek: a 35 éven aluli orvosok, kutatók, szakdolgozók fórumát teremtik meg az emlékülésekkel. A cél az, hogy tudományos fórumot, szereplési lehetőséget biztosítsanak az ország tehetséges fiatal kutatóinak, s a legjobb eredményeket fölmutatók számára megnyerjék a hazai orvosi tudományos társaságok támogatását. A konferencia védnökségét vállalta a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem mellett a KISZ Központi Bizottsága, valamint a Magyar Belgyógyász Társaság, a Magyar Haematológiai, Onkológiai, Immunológiai, Gastroenterológiai Társaság is. A Fiatalok tudományos fóruma elnevezésű emlékülésen 290-en vesznek részt az ország legkülönbözőbb tudományos és gyógyító intézményeiből. A fiatal kutatók összesen 146 előadást tartanak, kilenc szekcióban, a belgyógyászat, illetve társtudományainak témaköreiben. A szekciókban neves kutatókból álló elnökségek vezetik az üléseket, akik egyben értékelik az elhangzottakat, kiemelik a legértékesebb előadásokat, melyeket a konferencia zárásakor, szombaton délután díjaznak is. Az emlékülés fődíjának odaítéléséről pályázat útján döntenek: Kalmar Márton szegedi szobrászművész alkotását, a Cserháti Istvánemlékérmet annak a fiatal kutatónak nyújtják majd át, aki a legkiemelkedőbb tudományos értékű előadást tartja, s írásban benyújtott pályázata alapján szakmai és közéleti tevékenysége is példaszerűnek ítélhető. A háromnapos emlékülés programjába illeszkedik a szombaton délelőtt 11 órakor tartandó ünnepség is: a II. számú belgyógyászati klinikán fölavatják Cserháti István professzor emléktábláját, amely szintén Kalmár Márton alkotása. A Fiatalok tudományos fórumát ezentúl — kétévenként — októberben. Cserháti professzor születésének évfordulóin tervezik megrendezni, új, méJtó hagyományt teremtve ezzel a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen. S. E. Változások a Művészeti Alapnál Sorsdöntő esztendő lesz az idei a Művészeti Alap életében: ez klfí aha-tt-'kell bebizohyítania ugyanis, hogy — egy, a korábbitól némileg eltérő gazdálkodási rendszerben — képes az önfenntartásra, szerteágazó szociális és müvészettámogatási feladatkörének ellátására. A Művelődési Minisztérium és a Pénzügyminisztérium nemrégiben született megállapodása szerint — az előzetes elképzelésekkel szemben — az Alap egyelőre tehát megtarthatja vállalatait, ha azok eredményeiből, illetve a vállalatainak a pénzügyi tárca által átengedett adóbevételeiből biztosítani tudja működését, s javítani az elmúlt esztendőkben erősen megromlott anyagi helyzetét. . A művészek és a művészet támogatására hivatott, mintegy hatezer tagot számláló Művészeti Alap elképzeléseiről és terveiről Békés Imre igazgató adott tájékoztatást. Mint elmondta, jelentős segítséget nyújt a megújuláshoz az, hogy a korábTúlpart Rádiós irodalmi est a Bartókban A meghívón két alak. Az alkotó és az igazság. Köztük a Nagy László-i folyó, ahol át kell vinni. . . Irodalmi est — a technika jelenlétével Végtelenül leegyszerűsítve ennyi a Túlpart, a Rádió Szegedi Stúdiója és a Bartók Béla Művelődési Központ közös irodalmi estje. A terjedelem szinte mindig korlátoz — most is. A meghívóra és a plakátra sem fér mindazoknak a dél-alföldi és határon túli alkotóknak a neve, akiknek űj művei szólalnak majd meg a színészek tolmácsolásában. Kinek kell az űj irodalom? A szerkesztők soha nem ezt kérdezik, amikor válogatnak a legújabb termésből, hanem inkább azt: milyen az űj irodalom? Enynyire egyszerű. Ha jó, akkor helyet kap — még ha jelzésértékűen is, hisz a terjedelem... Tehát hangszalagra kerülnek ez idáig publikálatlan művek, és egyfajta hátteret jelző beszélgetések. Később ezekből műsor születik. Mi szükség van a közönségre? — kérdezhetik. A válasz kulcsszava az élmény. Hogy tanúi lehetnek az alkotás megszólalásának, egy új minőségbe való átfordulásának. Csak ennyi. De ez nem is olyan kevés. Pálfi Balázs * A Bartók művelődési központ nagytermében 24én, vasárnap este 7-kor tartandó irodalmi estet Annus József, Baka István, Zalán Tibor, Ratkó József, Veress Miklós, Temesi Ferenc, Grezsa Ferenc, és mások müveiből állították össze. Közreműködnek: Jónás Gabriella és Koricza Miklós szabadkai színészek, Fehér Ildikó, Bognár Zsolt, Kátó Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház tagjai. Saját versét fölolvassa: Zalán Tibor; népzenét játszik a Békés Banda. A műsort mindezek mellett kép- és hangbejátszások teszik változatossá. bi években a Művészeti Alapra átruházott számos feladatát a Művelődési Minisztérium visszaveszi. Így például a Képző- és Iparművészeti Lektorátus finanszírozását, a Képző és Iparművészeti Szövetség és a Fotóművészek Szövetsége, illetve a Műcsarnok fenntartását, amelyek mintegy évi 100 millió forintos költséget jelentettek. A Művészeti Alap számára egyébként a saját maga által alapított nyereséges vállalatok — a Képcsarnok, az Idea, az Artplast Képzőművészeti Kivitelező Vállalat, a Képzőművészeti Kiadó Vállalat és az Artunion nevű közös vállalat — megtartása azért is fontos, mért ezek adják az Alap bevételeinek mintegy nyolcvan százalékát. E cégek gazdálkodásának további javításával, tevékenységük jobb koordinálásával is igyekeznek azokat a forrásokat növelni, amelyek hozzájárulnak az alapfunkciók — a művészettámogatási, a szociálpolitikai, társadalombiztosítási feladatok — mind teljesebb ellátásához. Mint az 1952-es megalakulásakor, most is a legfontosabb célnak tekintik ugyanis a művészi alkotómunka sokirányú támogatását, a művészek szociális, anyagi körülményeinek javítását, a bemutatkozási, kiállítási és értékesítési lehetőségek bővítését, az érdekvédelmet. Ezek között igen fontosak az alkotótelepek, á hazai művészeti mecenatúra sajátos helyszínei: fenntartásukról, számuk bővítéséről ezentúl sem kívánnak lemondani. Az idén nyáron például a felújított Hédervári-kastélyban — a szigligetihez és a zsennyeihez hasonlóan — újabb telep várja a művészeket. Ugyanakkor tervezik, hogy az alkotótelepek időszakos, szakmai, idegenforgalmi hasznosításából e házak szolgáltatásainak színvonalát emelik. A Művészeti Alap forrásainak bővítését szolgálja az Alap kiállitótermeire, galériáira épülő műkereskedelmi tevékenység: a Vigadó, a Stúdió, a Duna és a Várszínház Galériában kiállításpolitikájukhoz kapcsolódó műtárgyeladást, illetve időnként önálló kereskedelmi kiállítást rendeznek. Az Alap szolgáltató jellegének erősítésével szeretnék a jövőben más módokon is támogatni a nyugodt, kiegyensúlyozott művészi alkotómunkát. Az eddigi kötel>ezettségek — így a külópbóző segélyek, a családi és keresetpótló segély, előlegkifizetések, nyugdíj — mellett segítséget kívánnak nyújtani jogi és érdekvédelmi kérdésekben is. Január 14-e óta például már működik az adóügyekben tanácsokat adó szolgálatuk, s a tervek szerint olyan szolgáltatást alakítanak ki, amely — mintegy sajátos ügynökségként — vállalná a művészek jogi képviseletét a szerződéskötésektől a szerzői diiak beszedéséig. Nem marad érintetlenül a Művészeti Alap jelenlegi szervezete, munkája sem: áttekinthetőbb és gyorsabb ügyintézést és munkastílust kívánnak meghonosítani, kevesebb, de jobb szakembergárdával, ésszerűbb szervezettel. (MTI) Művelődési táborok Minden eddiginél több művelődési tábort szerveztek 1987 nyarán a Hazafias Népfront megyei és helyi bizottságai: a 295 táborban mintegy 10 ezer fiatal és felnőtt gyarapította ismereteit, kapott választ a kor kihívásai kapcsán felvetődő kérdésekre. Tavaly 141 őlvasó-, 91 közművelődési és 63 honismereti tábor nyitotta meg kapuit az ország különböző tájain. A felnőttek részére szervezett, növekvő számű rendezvények legfontosabb feladatuknak azt tekintették, hogy tartalmukkal, módszereikkel a táborvezetői utánpótlásról gondoskodja'nak. I