Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-22 / 18. szám

Péntek, 1988. január 22. 3 Jól ismerik a „nincsen ró­zsa tövis nélkül" mondás legfrissebb változatát a szó­regiek. Ezért is töltötte meg a művelődési ház nagyter­mét az érdeklődők tömege a lakóterületi bizottság fóru­mán, ahol az adófelúgyelő­ség illetékese a legújabb in­formációkat, alapvető tudni­valókat ismertette, s vála­szolt az egymást követő kérdésekre. Az előadói (elnökségi) asz­tal a másutt megszokott vö­rös drapéria helyett ezút­tal kockás terítőt viselt, sze­rintem stílszerűen. A szá­molgatásra való kockás pa­pírt éppúgy eszembe juttat­ta, mint az otthoni abroszt. Vagyis hétköznapi dolgokról volt itt szó: a pénzről. Még­hozzá annak a pénznek a sorsáról, amit az itt és a környékben élő virág- és dísznövény áfész-tagok a portékájukért kapnak. Mert bizony ezek a nö­vények nem élvezik adó­rendszerünk mezőgazdasági kistermelőkre vonatkozó kedvezményeit. A jogalkotók vélhetően nem tekintették alapvető fontosságúnak a vi­rágosok „termelési kedvét" ösztönözni. A termelő az el­ső forintátbevétel után már vállalkozónak érezheti ma­gát, S hogy mindez mivel jár? Altalános forgalmi adóval kapcsolatos bejelentkezéssel, elszámolási számlával, nap­lófőkönyvvel, nyilvántartás­sal, adóelőleg-fizetéssel, -be­vallással, a bevitt vagyon igazolt elfogadtatásával, vál­lalkozói és személyi jövede­lemadó-fizetéssel, költség­elszámolással, az alkalma­zott-tartás tudnivalóival, a társadalombiztosítási elő­írások ismeretével és betar­tásával (stb.), s mindezen kötelezettségek megadott ha­táridőinek pontos betartá­sával. Nem szóregi olvasóink ne várják tőlem, hogy ezek részleteiben én segítsek el­igazodniuk. Egyrészt jogász sem vagyok, másrészt a dísz­növénytermesztéshez sem sokat konyítok. Inkább csak a benyomásaimra támasz­kodom. Először is jóleső érzéssel töltött el a társadalmi fele­lősségnek az a foka, ahogy áz érdekeik alapján szem­ben álló emberek, a hatóság képviselője s a termelők szót érthettek. Még az indu­latok elszabadulása előtt si­került tisztázni, a fórum célja nem az, hogy az adó­törvényt vitassa, minősítse. A végrehajtásához adhat támpontot, hogy mindenki lássa, mivel jár az, amit vál­lal, s milyen büntetésre szá­míthat, ha szándékosan ki­búvót keres. A szerteágazó kérdéskör kibogozása még az adó­szakembernek is több mint három órájába tellett. S ko­rántsem higgyük azt, nem maradtak nyitott kérdések. Ezekre egyetlen korrekt vá­laszt adhatott, továbbítja az illetékes szervekhez, s ál­lásfoglalásukról értesíti a termelőket. Ennyiből is lát­hattam, adórendszerünknek az egészet tekintve egy kis ágát is mennyire keserves alkalmazható gyakorlattá szelídíteni. S hogy ez sike­rüljön, az egyik legdöntőbb momentum, emberi szóval, érvekkel, a másik igazságát is eifogadni tudó érettség­gel vállalni a nemesebb ér­telemben vett vitát. A vita így a veszekedés, a szem­ben állás, értetlenség leg­jobb megelőző eszköze, mint ezt Szóregen is tapasztalhat­tam. Érzésem szerint a legérzé­kenyebb pont, hogy egy családban lehetnek-e külön­külön vállalkozók. Óriási ennek a maguk szempontjá­ból a jei»ntősége, mert a vállalkozás százezer forint nyereségig ettől a fajta adó­tól mentes. Nem mindegy, hogy egy családban egyszer vagy kétszer százezer fo­rintnak lehet a 25 százalé­kát „megmenteni". Ha be­segítenek egymás munkájá­ba, mondjuk a férfi vállalja mindkét, előre elosztott par­cellán a permetezést, a nagymama meg a kapálást, már nem tekinthetők önál­lónak. Ha a nagymama eh­hez ragaszkodna, neki kel­lene permetezni is, szemez­ni is. No ezt nem állítanám, hogy mindenki szó nélkül tudomásul vette. Sőt, a hall­gatóság köréből olyan jog­szabály-magyarázat is el­hangzott, a családi és egyé­ni vállalkozás megítéléséről, hogy azt célszerű az illeté­kes szakemberek állásfogla­lására bízni. Arról is szó esett, mit tesz az áfész tagjai és saját üz­leti érdekében. Annak ide­jén azt szorgalmazták, a vi­rágot se vegyék külön a töb­bi növényfajtáktól, azokkal azonos módon adózhasson. Ez azonban nem sikerült. lÉbben a helyzetben úgy próbáltak segíteni tagjaik­nak, hogy a helyszínen ki­töltendő nyomtatványokat, útmutatókat adtak közre, s vállalták, az arra rászoru­lóknak az irodán egy mun­katársuk segít a szakszerű kitöltésben. Amint újabb in­formációkhoz jutnak, azon­nal tudatják az érintett ter­melőkkel. Jó kapcsolat nél­kül a jövőben nem tudnák a tőlük eddig megszokott tő­kés exportjukat teljesíteni. Minden elveszett termelő — elvesztett pénz. T. Sz. I. re. De nincs az a pálma, amely kibírná a néhol ezzel járó klímát! — a fokozott kö­vetelmények, a differenciálás .áldozatai' bolyonganak és leveleznek, s bár az el­lenőrök udvariasak, a jelentésük engem igazol, a szívem helyén egyre gyakrab­ban akadozva működö pumját érzek!" Maradván a képletes beszédnél: tűzsze­rész legyen a talpán, aki az ilyen időzí­tett bombákat hatástalanítja! Mert két okból is veszélyesek. Feltételezéseiket semmibe venni annyi, mint kiradírozni a kontrollt, „állítólag"-jaikat rágalmazások­ká súlyosbítani pedig elrettentő gyakor­lat így aztán előfordulhat, hogy az alap­talan bejelentő nagyobb védelmet élvez, mint az alaptalanul megtámadott El ne felejtsük megjegyezni, hogy nem minden híresztelés nélkülözi a valóságos viszo­nyokat, jócskán akad kiigazítaniValó az A sértődékenység az egyet nem értő­ből ellenfelet farag, holott a gondo­latok koccanásai csak akkor okoz­nak károkat, ha utána viselői ütköznek össze. Mindenesetre, az óvatosabbak visz­szahúzódnak, s csendjük — valljuk1 be — közömbösségre utal. Ennek tükrében el­gondolkodtató egy népi ellenőr tapaszta­lata: sok olyan, megalapozott bejelentés­sel találkozik, melynek vizsgálatakor ki­derül, hogy legalább annyi vaj van a be­jelentő fején, mint amennyi bűn a levál­tást egyébként kiérdemlő főnök rovásán. Mégis, ilyenkor a levél szerzője megdi­csőül — csak azért, mert a többiek a kényelmes hallgatást választották. Igaz, a megbukott vezető is érdemei elismerése mellett távozik posztjáról. Állítólag. Tamás Ervin Konzuli tárgyalások A magyar állampolgárok­nak a Szovjetunióba, illetve a szovjet állampolgároknak Magyarországra történő uta­zásait szabályozó előírások egyszerűsítéséről folytattak tárgyalásokat Moszkvában január 19. és 21. között a magyar Külügyminisztérium konzuli főosztályának és a szovjet külügyminisztérium konzuli főosztályának kül­döttségei. Ülésezett a megyei KISZ-bizottság A KISZ Csongrád Megyei Bizottságának testülete teg­napi ülésén, amelyet Ger­mánná Vastag Györgyi első titkár vezetett, a tömegtá­jékoztatás aktuális kérdései szerepeltek. A tanácskozás a KISZ KB tájékoztatási tevékenységének fejlesztésé­re hozott határozatából adódó helyi feladatokat fo­galmazta meg, a javaslatot Molnár Attila megyei titkár terjesztette elő. Bőséges cukorkészlet A cukoriparban befejező­dött a répa feldolgozása. A kilencvenöt napos idény alatt az ipar tizenkét gyára 3 millió 960 ezer tonna ré­pát dolgozott fel, csaknem félmillió tonnával többet, mint egy évvel korábban. A Cukoripari Közös Vál­lalatnál elmondották: a gyárak ebben a szezonban összesen 483 ezer tonna cukrot termeltek. További csaknem 16 ezer tonnával gyarapítja a hazai készlete­ket az a cukormennyiség, amelyet Magyarországon termett répából, bérfeldol­gozás keretében Jugoszlá­viában gyártottak. Több év óta ez volt az első szezon, amikor a gyá­rak kapacitását sikerült csaknem teljes egészében kihasználni. Ez nem kis­mértékben annak köszönhe­tő, hogy a termelöket anya­gilag is érdekeltté tették a répa betakarításában és átadásában. A pontosabban szállító gazdaságoknak első ízben fizettek úgynevezett szállításütemezési térítést, amelynek mértéke tonnán­ként átlagosan száz forint körül alakult A munkák jobb szervezésével a répa cukortartalmának megőrzé­séhez is hozzájárultak, mi­vel a termés a szokottnál rövidebb ideig várakozott a gyárak telepein. Az elmúlt években végzett műszaki rekonstrukció a meglévő technológiai berendezések fokozottabb kihasználását is előmozdította. Az ercsi, me­zöhegyesi és a petőházi gyárban nemrég felszerelt cukorfőző automaták be­váltak. Jobb minőségű ter­méket állítottak elö a hat­vani és a selypi gyárban, ahol az új, a komputeres termelésirányító rendszert alkalmazzák. A feldolgozás idénye alatt folyamatos volt az új ter­mék értékesítése is. A vá­sárlók, illetve a kereskede­lem igényeit maradéktala­nul kielégítették a múlt év végi nagyobb felvásárlás idején is. Így annak ellené­re, hogy néhány ezer ton­nával kevesebb most a cu­korkészlet, mint egy évvel korábban, a hazai igénye­ket bőségesen fedezi az új termésig. A közös vállalat­nál kisebb mértékű export­tal is számolnak. (MTI) Megy a bunda vándorúira Állítólag A Pannónia Vállalat szegedi üzeméből 15 értékesítéseiket. Az exportsiker látszott a országba exportálnak irha- és panofixbun- dolgozóik borítékjának vastagságán is. A ScUsffba és ^ N^ZK0S°nTuígS többletexport után járó béremelési lehető­nak. Tavaly 14 százalékkal tudták növelni ségekkel is élve, a gyarban 13 szazalekkal az egy évvel korábbihoz képest a nyugati nőttek 1987-ben az átlagbérek. Nincsen rózsa adó nélkül Á llítólag... Már a szóban ott rejtőz­ködik a hátrálás. Aliitok valamit, majd egy képzővel megbillentem az állításomat, de azért félreérthetetlenül jelzem: biztos vagyok a dolgomban. Egé­szen addig, amíg nem kell hivatkoznom a képzőre: hiszen csak annyit mondtam­írtam — állítólag... A lehetséges vala­hogy becsületesebb szónak! tűnik, mivel eleve a kételyre épül. Mégis, sokkal több­ször találkozom az előbbi kijelentéssel. Hozzászoktunk a felületesebb ítéletalko­táshoz, a megalapozatlan vádaskodáshoz, epvezerűen csak összecseréljük a hírt a hirdetéssel? Eredtem már nyomába visszaélésnek, amelyről kiderült hogy az illető a hatal­mával élt csupán. A társadalmi tulajdon notórius megkárosítójáról az újságírói kérdezz-felelek után megtudhattam, hogy tisztére a feljelentő aspirált, így a közr­tulajdont rendre önnön érdekével helyet­tesíti. Az elvtelen kapcsolatokat építő ve­zető széttárta karját, s csak annyit mon­dott:' kWmikus anyaghiány idején próbál­jam én elvezetni a gyárat kapcsolatok híján. Mindhárom helyen a levelek, fel­szólamlások nyomát vaskos aktaköteg és levelezés őrzi, hiszen egy-egy híresztelést megerősítendő, vizsgálatot tart megannyi szerv, testület. Sok-sok munkaóra telik el meg nem történt dolgok igazolásával, s megtörtént tények létjogosultságának alá­támasztásával. És nincs az a mérőműszer, amely hitelesen jelezné, hogy milyen tü­zek gyulladnak föl, illetve hamvadnak el egy-egy ügy szereplőinek idegrendszeré­ben, a felesleges izgalmak' mit üzennek a tudatnak: hogyan tovább? Kétségkívül, a higgadtabbak megtanul­nak együtt élni az effajta bombákkal, melyek ugyan végül nem robbannak fel. de időzítő szerkezetük ketyegését a he­vesebb vérmérsékletűek képtelenek hall­gatni. Akad közöttük, aki meggondolat­lanul cselekszik, való alapot adva a kö­vetkező feljelentésnek, s többen fehér zászlót mutatva, föladják elveiket, tervei­ket, és a csendes beletörődés kompro­misszumnak nevezett idegcsillapító piru­láit választják az infarktus helyett. Egyik nyomozó körutam vétkesnek hitt alanya kifakadt: „Rendben van, elhiszem, hogy kettős teher alatt jobban nő a pálma, hi­szen, lám, a szigorúbb szabályozó rend­szer nem csökkentette a nyereséget, s dolgozóink sem panaszkodnak keresetük­etikán, stíluson, nézeten — az irányítás minden szintjén, színhelyén. Az is nyil­vánvaló, hogy az igazukért harcolók nem detektívek, akik valamennyi tényt, föl­merülő információt tételesen ellenőrizhet­nek, bár már találkoztam olyan bejelen­tővel, aki jobban ismerte a vezető pán­célszekrényének tartalmát, mint maga a vezető. Egyszerűen az okoz számomra idegesítő problémát, hogy bárki megtámadható bár­mivel. A noteszomból előbukkanó idézet kiigazít: „Nem is az a baj, hogy az em­bernek vannak ellenfelei, hanem az, hogy általában ők kerülik ki legjobban a vitát, a nyílt összecsapást. Vallom, hogy nem elég valakinek a tévedés jogát megadni, ha a meggyőzés jogát magamnál tartom. De mit tegyek velük? Hogyan harcoljak az ő eszközeikkel szemben?" — mérge­lődik az igazgató, aki a titkárságon már a harmadik cserét hajtja végre, mert minduntalan név nélküli levél boronálja össze a titkárnőjével. Most egy nyugan előtt álló asszony ül a szobában, egyik kezében a telefon, a másikban a kimenő ügyiratok kötege. Láttán meg sem kérdem az igazgatótól, hogy miért csak most vá­lasztott titkárnőül korosabb hölgyet. De beosztottjai azért elmondják, hogy a Ió­nok münkaüteme egy exportorientált ctg rugalmasságának függvénye — és ezt az iramot nem családos, az erőt-energiát az otthoni műszakra is tartogató nőknek ta­lálták ki. Ügy vélem, hogy állítólag szavunk túl­zott fölértékelődése, súlya és szerepe nem a demokratikus fórumok hiányából adó­dik, hanem ezek kihasználatlanságából fa­kad. Nyílt tér van, de nyilt vita ennél jóval kevesebb. Néhányan megszokták véleményük kifejtésének kacskaringós1 út­ját, mások pedig indítékaikat gondosan leplezve, az előbbiek táborához csatla­koznak — „állítólag"-jaikat ezért nehéz, kiszűrni a többi, „pozitív kétely" közül. Az újságíró sok ülést, értekezletet, anké­tot hallgat végig, de újságírói csemege­ként tálalja, ha ezeken érdemi disputa zajlik, érvek csatáznak ellenérvekkel, ne­talántán az előrestencilezett határozatter­vezet érvényét veszti. Pedig jó lenne, ha a termekben többször forrósodna föl a levegő, az ilyen alkalmak minél keve­sebbszer torkollnának személyeskedések­be, nézeteket, szempontokat szubjektív előítéletekké merevítő bajvívásokba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom