Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-22 / 18. szám

Péntek, 1988. január 22. 3 Jól ismerik a „nincsen rózsa tövis nélkül" mondás legfrissebb változatát a szóregiek. Ezért is töltötte meg a művelődési ház nagytermét az érdeklődők tömege a lakóterületi bizottság fórumán, ahol az adófelúgyelőség illetékese a legújabb információkat, alapvető tudnivalókat ismertette, s válaszolt az egymást követő kérdésekre. Az előadói (elnökségi) asztal a másutt megszokott vörös drapéria helyett ezúttal kockás terítőt viselt, szerintem stílszerűen. A számolgatásra való kockás papírt éppúgy eszembe juttatta, mint az otthoni abroszt. Vagyis hétköznapi dolgokról volt itt szó: a pénzről. Méghozzá annak a pénznek a sorsáról, amit az itt és a környékben élő virág- és dísznövény áfész-tagok a portékájukért kapnak. Mert bizony ezek a növények nem élvezik adórendszerünk mezőgazdasági kistermelőkre vonatkozó kedvezményeit. A jogalkotók vélhetően nem tekintették alapvető fontosságúnak a virágosok „termelési kedvét" ösztönözni. A termelő az első forintátbevétel után már vállalkozónak érezheti magát, S hogy mindez mivel jár? Altalános forgalmi adóval kapcsolatos bejelentkezéssel, elszámolási számlával, naplófőkönyvvel, nyilvántartással, adóelőleg-fizetéssel, -bevallással, a bevitt vagyon igazolt elfogadtatásával, vállalkozói és személyi jövedelemadó-fizetéssel, költségelszámolással, az alkalmazott-tartás tudnivalóival, a társadalombiztosítási előírások ismeretével és betartásával (stb.), s mindezen kötelezettségek megadott határidőinek pontos betartásával. Nem szóregi olvasóink ne várják tőlem, hogy ezek részleteiben én segítsek eligazodniuk. Egyrészt jogász sem vagyok, másrészt a dísznövénytermesztéshez sem sokat konyítok. Inkább csak a benyomásaimra támaszkodom. Először is jóleső érzéssel töltött el a társadalmi felelősségnek az a foka, ahogy áz érdekeik alapján szemben álló emberek, a hatóság képviselője s a termelők szót érthettek. Még az indulatok elszabadulása előtt sikerült tisztázni, a fórum célja nem az, hogy az adótörvényt vitassa, minősítse. A végrehajtásához adhat támpontot, hogy mindenki lássa, mivel jár az, amit vállal, s milyen büntetésre számíthat, ha szándékosan kibúvót keres. A szerteágazó kérdéskör kibogozása még az adószakembernek is több mint három órájába tellett. S korántsem higgyük azt, nem maradtak nyitott kérdések. Ezekre egyetlen korrekt választ adhatott, továbbítja az illetékes szervekhez, s állásfoglalásukról értesíti a termelőket. Ennyiből is láthattam, adórendszerünknek az egészet tekintve egy kis ágát is mennyire keserves alkalmazható gyakorlattá szelídíteni. S hogy ez sikerüljön, az egyik legdöntőbb momentum, emberi szóval, érvekkel, a másik igazságát is eifogadni tudó érettséggel vállalni a nemesebb értelemben vett vitát. A vita így a veszekedés, a szemben állás, értetlenség legjobb megelőző eszköze, mint ezt Szóregen is tapasztalhattam. Érzésem szerint a legérzékenyebb pont, hogy egy családban lehetnek-e különkülön vállalkozók. Óriási ennek a maguk szempontjából a jei»ntősége, mert a vállalkozás százezer forint nyereségig ettől a fajta adótól mentes. Nem mindegy, hogy egy családban egyszer vagy kétszer százezer forintnak lehet a 25 százalékát „megmenteni". Ha besegítenek egymás munkájába, mondjuk a férfi vállalja mindkét, előre elosztott parcellán a permetezést, a nagymama meg a kapálást, már nem tekinthetők önállónak. Ha a nagymama ehhez ragaszkodna, neki kellene permetezni is, szemezni is. No ezt nem állítanám, hogy mindenki szó nélkül tudomásul vette. Sőt, a hallgatóság köréből olyan jogszabály-magyarázat is elhangzott, a családi és egyéni vállalkozás megítéléséről, hogy azt célszerű az illetékes szakemberek állásfoglalására bízni. Arról is szó esett, mit tesz az áfész tagjai és saját üzleti érdekében. Annak idején azt szorgalmazták, a virágot se vegyék külön a többi növényfajtáktól, azokkal azonos módon adózhasson. Ez azonban nem sikerült. lÉbben a helyzetben úgy próbáltak segíteni tagjaiknak, hogy a helyszínen kitöltendő nyomtatványokat, útmutatókat adtak közre, s vállalták, az arra rászorulóknak az irodán egy munkatársuk segít a szakszerű kitöltésben. Amint újabb információkhoz jutnak, azonnal tudatják az érintett termelőkkel. Jó kapcsolat nélkül a jövőben nem tudnák a tőlük eddig megszokott tőkés exportjukat teljesíteni. Minden elveszett termelő — elvesztett pénz. T. Sz. I. re. De nincs az a pálma, amely kibírná a néhol ezzel járó klímát! — a fokozott követelmények, a differenciálás .áldozatai' bolyonganak és leveleznek, s bár az ellenőrök udvariasak, a jelentésük engem igazol, a szívem helyén egyre gyakrabban akadozva működö pumját érzek!" Maradván a képletes beszédnél: tűzszerész legyen a talpán, aki az ilyen időzített bombákat hatástalanítja! Mert két okból is veszélyesek. Feltételezéseiket semmibe venni annyi, mint kiradírozni a kontrollt, „állítólag"-jaikat rágalmazásokká súlyosbítani pedig elrettentő gyakorlat így aztán előfordulhat, hogy az alaptalan bejelentő nagyobb védelmet élvez, mint az alaptalanul megtámadott El ne felejtsük megjegyezni, hogy nem minden híresztelés nélkülözi a valóságos viszonyokat, jócskán akad kiigazítaniValó az A

sértődékenység az egyet nem értőből ellenfelet farag, holott a gondolatok koccanásai csak akkor okoznak károkat, ha utána viselői ütköznek össze. Mindenesetre, az óvatosabbak viszszahúzódnak, s csendjük — valljuk1 be — közömbösségre utal. Ennek tükrében elgondolkodtató egy népi ellenőr tapasztalata: sok olyan, megalapozott bejelentéssel találkozik, melynek vizsgálatakor kiderül, hogy legalább annyi vaj van a bejelentő fején, mint amennyi bűn a leváltást egyébként kiérdemlő főnök rovásán. Mégis, ilyenkor a levél szerzője megdicsőül — csak azért, mert a többiek a kényelmes hallgatást választották. Igaz, a megbukott vezető is érdemei elismerése mellett távozik posztjáról. Állítólag. Tamás Ervin Konzuli tárgyalások A magyar állampolgároknak a Szovjetunióba, illetve a szovjet állampolgároknak Magyarországra történő utazásait szabályozó előírások egyszerűsítéséről folytattak tárgyalásokat Moszkvában január 19. és 21. között a magyar Külügyminisztérium konzuli főosztályának és a szovjet külügyminisztérium konzuli főosztályának küldöttségei. Ülésezett a megyei KISZ-bizottság A KISZ Csongrád Megyei Bizottságának testülete tegnapi ülésén, amelyet Germánná Vastag Györgyi első titkár vezetett, a tömegtájékoztatás aktuális kérdései szerepeltek. A tanácskozás a KISZ KB tájékoztatási tevékenységének fejlesztésére hozott határozatából adódó helyi feladatokat fogalmazta meg, a javaslatot Molnár Attila megyei titkár terjesztette elő. Bőséges cukorkészlet A cukoriparban befejeződött a répa feldolgozása. A kilencvenöt napos idény alatt az ipar tizenkét gyára 3 millió 960 ezer tonna répát dolgozott fel, csaknem félmillió tonnával többet, mint egy évvel korábban. A Cukoripari Közös Vállalatnál elmondották: a gyárak ebben a szezonban összesen 483 ezer tonna cukrot termeltek. További csaknem 16 ezer tonnával gyarapítja a hazai készleteket az a cukormennyiség, amelyet Magyarországon termett répából, bérfeldolgozás keretében Jugoszláviában gyártottak. Több év óta ez volt az első szezon, amikor a gyárak kapacitását sikerült csaknem teljes egészében kihasználni. Ez nem kismértékben annak köszönhető, hogy a termelöket anyagilag is érdekeltté tették a répa betakarításában és átadásában. A pontosabban szállító gazdaságoknak első ízben fizettek úgynevezett szállításütemezési térítést, amelynek mértéke tonnánként átlagosan száz forint körül alakult A munkák jobb szervezésével a répa cukortartalmának megőrzéséhez is hozzájárultak, mivel a termés a szokottnál rövidebb ideig várakozott a gyárak telepein. Az elmúlt években végzett műszaki rekonstrukció a meglévő technológiai berendezések fokozottabb kihasználását is előmozdította. Az ercsi, mezöhegyesi és a petőházi gyárban nemrég felszerelt cukorfőző automaták beváltak. Jobb minőségű terméket állítottak elö a hatvani és a selypi gyárban, ahol az új, a komputeres termelésirányító rendszert alkalmazzák. A feldolgozás idénye alatt folyamatos volt az új termék értékesítése is. A vásárlók, illetve a kereskedelem igényeit maradéktalanul kielégítették a múlt év végi nagyobb felvásárlás idején is. Így annak ellenére, hogy néhány ezer tonnával kevesebb most a cukorkészlet, mint egy évvel korábban, a hazai igényeket bőségesen fedezi az új termésig. A közös vállalatnál kisebb mértékű exporttal is számolnak. (MTI) Megy a bunda vándorúira Állítólag A Pannónia Vállalat szegedi üzeméből 15 értékesítéseiket. Az exportsiker látszott a országba exportálnak irha- és panofixbun- dolgozóik borítékjának vastagságán is. A ScUsffba és ^ N^ZK0S°nTuígS többletexport után járó béremelési lehetőnak. Tavaly 14 százalékkal tudták növelni ségekkel is élve, a gyarban 13 szazalekkal az egy évvel korábbihoz képest a nyugati nőttek 1987-ben az átlagbérek. Nincsen rózsa adó nélkül Á

llítólag... Már a szóban ott rejtőzködik a hátrálás. Aliitok valamit, majd egy képzővel megbillentem az állításomat, de azért félreérthetetlenül jelzem: biztos vagyok a dolgomban. Egészen addig, amíg nem kell hivatkoznom a képzőre: hiszen csak annyit mondtamírtam — állítólag... A lehetséges valahogy becsületesebb szónak! tűnik, mivel eleve a kételyre épül. Mégis, sokkal többször találkozom az előbbi kijelentéssel. Hozzászoktunk a felületesebb ítéletalkotáshoz, a megalapozatlan vádaskodáshoz, epvezerűen csak összecseréljük a hírt a hirdetéssel? Eredtem már nyomába visszaélésnek, amelyről kiderült hogy az illető a hatalmával élt csupán. A társadalmi tulajdon notórius megkárosítójáról az újságírói kérdezz-felelek után megtudhattam, hogy tisztére a feljelentő aspirált, így a közrtulajdont rendre önnön érdekével helyettesíti. Az elvtelen kapcsolatokat építő vezető széttárta karját, s csak annyit mondott:' kWmikus anyaghiány idején próbáljam én elvezetni a gyárat kapcsolatok híján. Mindhárom helyen a levelek, felszólamlások nyomát vaskos aktaköteg és levelezés őrzi, hiszen egy-egy híresztelést megerősítendő, vizsgálatot tart megannyi szerv, testület. Sok-sok munkaóra telik el meg nem történt dolgok igazolásával, s megtörtént tények létjogosultságának alátámasztásával. És nincs az a mérőműszer, amely hitelesen jelezné, hogy milyen tüzek gyulladnak föl, illetve hamvadnak el egy-egy ügy szereplőinek idegrendszerében, a felesleges izgalmak' mit üzennek a tudatnak: hogyan tovább? Kétségkívül, a higgadtabbak megtanulnak együtt élni az effajta bombákkal, melyek ugyan végül nem robbannak fel. de időzítő szerkezetük ketyegését a hevesebb vérmérsékletűek képtelenek hallgatni. Akad közöttük, aki meggondolatlanul cselekszik, való alapot adva a következő feljelentésnek, s többen fehér zászlót mutatva, föladják elveiket, terveiket, és a csendes beletörődés kompromisszumnak nevezett idegcsillapító piruláit választják az infarktus helyett. Egyik nyomozó körutam vétkesnek hitt alanya kifakadt: „Rendben van, elhiszem, hogy kettős teher alatt jobban nő a pálma, hiszen, lám, a szigorúbb szabályozó rendszer nem csökkentette a nyereséget, s dolgozóink sem panaszkodnak keresetüketikán, stíluson, nézeten — az irányítás minden szintjén, színhelyén. Az is nyilvánvaló, hogy az igazukért harcolók nem detektívek, akik valamennyi tényt, fölmerülő információt tételesen ellenőrizhetnek, bár már találkoztam olyan bejelentővel, aki jobban ismerte a vezető páncélszekrényének tartalmát, mint maga a vezető. Egyszerűen az okoz számomra idegesítő problémát, hogy bárki megtámadható bármivel. A noteszomból előbukkanó idézet kiigazít: „Nem is az a baj, hogy az embernek vannak ellenfelei, hanem az, hogy általában ők kerülik ki legjobban a vitát, a nyílt összecsapást. Vallom, hogy nem elég valakinek a tévedés jogát megadni, ha a meggyőzés jogát magamnál tartom. De mit tegyek velük? Hogyan harcoljak az ő eszközeikkel szemben?" — mérgelődik az igazgató, aki a titkárságon már a harmadik cserét hajtja végre, mert minduntalan név nélküli levél boronálja össze a titkárnőjével. Most egy nyugan előtt álló asszony ül a szobában, egyik kezében a telefon, a másikban a kimenő ügyiratok kötege. Láttán meg sem kérdem az igazgatótól, hogy miért csak most választott titkárnőül korosabb hölgyet. De beosztottjai azért elmondják, hogy a Iónok münkaüteme egy exportorientált ctg rugalmasságának függvénye — és ezt az iramot nem családos, az erőt-energiát az otthoni műszakra is tartogató nőknek találták ki. Ügy vélem, hogy állítólag szavunk túlzott fölértékelődése, súlya és szerepe nem a demokratikus fórumok hiányából adódik, hanem ezek kihasználatlanságából fakad. Nyílt tér van, de nyilt vita ennél jóval kevesebb. Néhányan megszokták véleményük kifejtésének kacskaringós1 útját, mások pedig indítékaikat gondosan leplezve, az előbbiek táborához csatlakoznak — „állítólag"-jaikat ezért nehéz, kiszűrni a többi, „pozitív kétely" közül. Az újságíró sok ülést, értekezletet, ankétot hallgat végig, de újságírói csemegeként tálalja, ha ezeken érdemi disputa zajlik, érvek csatáznak ellenérvekkel, netalántán az előrestencilezett határozattervezet érvényét veszti. Pedig jó lenne, ha a termekben többször forrósodna föl a levegő, az ilyen alkalmak minél kevesebbszer torkollnának személyeskedésekbe, nézeteket, szempontokat szubjektív előítéletekké merevítő bajvívásokba.