Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-21 / 17. szám

3 Csütörtök, 1988. január 21. Bizonylatok Megint több lett a meg- radó kontroll összesítő őrzendő papirosainkból, összevetésével tudjuk. Ha .ló lesz otthon egy dobozt a vevő bizonylata a sze­vagy egy dossziét kijelöl­ni, amiben a felvett bére­ink dokumentumait őriz­zük majd. métben köt ki, egy szót sem szólhatunk az esetle­ges reklamációra. Amióta több helyen ol­vastam olyan kereskedel­mi ellenőrzések eredmé­nyét, amelyek szerint kb. a vásárlók egyharmada tá­vozik „ráfizetéssel" a bol­tokból, gyűjtöm a pénz­Nem nagyon becsüljük a különféle számlákat, bolti pénztárgépek összesítő szalagjait. Az ABC-kben ezek a kis papírfecnik akadnak a leggyakrabban a szemetet összegyűjtő seprű elé. Pedig ... Szőke társzalagokat, Lászlóné, a Szeged Nagy­áruház élelmiszer-osztá­lyának vezetője mondja: — Nekünk sem jó, ha akárcsak egy vevőnk a be­csapottság érzésével távo­zik tőlünk. Nálunk tizen­ketten ülnek egymás vált­va a pénztárgépek mellett, őket ellenőrizni a pénztár­szalagok és a gépben ma­A túlszámlázás egyálta­lán nem elképzelhetetlen az év végén az adóhivatal­nál sem. Tehát mit tehe­tünk? 1988-ban kénytele­nek leszünk megtanulni a könyvelés és a bizonylato­lás tudományát. Ha nem? Akkor bizony megint a pénztárcánk bánhatja ... I. B. Földrengés Pécs és környéke lakossá­ga gyakorlatilag átaludta a szerdán 0.15 órakor történt földrengést, amelynek fész­ke a várostól délre 190 ki­lométerre, Jugoszláviában volt. Többségük csak a rá­dió híreiből értesült az ese­ményről. Az Országos Me­teorológiai Szolgálat helyi főállomása a reggeli órák­ban kapott ugyan néhány te­lefonhívást, amelyben az il­letők jelezték a földmozgást, de jelentősebb észlelés nem volt. Némely későn elalvó ember tapasztalta csak a bű­torok, berendezési tárgyak alig észrevehető megmozdu­lását. A Mecseki Szénbá­nyák éjszakai műszakjának dolgozói sem észleltek sem­mi rendkívülit. Érdekes vi­szont, hogy igen sokan pa­naszkodtak arra: nyugtalan éjszakájuk volt, különösebb ok nélkül felébredtek, köz­érzetük hirtelen megválto­zott. Mindez feltehetően ösz­szefüggésben lehetett a ná­lunk szerencsére ritka föld­tani jelenséggel. Arzén a kútban Megdöbbentett a hír an- ebben a faluban már tisz­nagy vállalkozója az táplálható lenne. örömmel küldték, szinte biztosra vé­vén a - támogatást, de meg­lepő fordulat következett. Jott a hivatalos értesítés: semmi támogatást nem ad­nak hozzá. Azért talán, mert időközben megharagudtak a —_----..._,_„„ lesz, nak idején. Nem hivatalos títoberendezest is állítottak aki tiszta kútvizet árul hír volt, se rádió, se újság a kút mellé. Alig jon föl a Hogy mibe kerül neki és nem beszélt róla, ennelfog- földből a víz, rögtön elkap- mennyiért adja, nem tudom va most se merem leírni a ja a tisztító, és kiszedi be- de hogy nekünk sokba ke­város nevét, amelyből szár- löle a mérget. Éppen ebből rül, az biztos, mázott. Jól értesült embertől lett a bonyodalom. Azelőtt hallottam viszont, hajszál- üdítően friss, jóízű ital volt Az arzént nem mi tettük nyi kétségem sem volt hi- a pohár víz, most viszont bele- ez nem nyomhatja lei­telessegéröl. Azt mondta az az ihatatlanságig gyatra klismeretünket. A földgázt illető, a szóban forgó város- lett. Szaga is lett — a bű- de a mezőgazdaság agyon­ka az ENSZ-hez kapcsoló- döset szoktuk evvel a szó- műtrágyázásáért már a mi­dó valamelyik jóléti intéz- val jelezni, hogy szalonké- enlt a felelősség. Igaz, a ményhez folyamodott, mert pesebb legyen —, és íze is 'efiutóbbi szegedi vásáron elhatározta, hogy fürdővá- kificamodott. Kezdték visz- mar árult az egyik külföldi rossá fejleszti magát, de szaimádkozni az emberek a cégecske olyan tisztítóberen­egymaga ehhez kicsi volt. régi vizet, még arzénnal dezést> amelyet elég volt a Készséges volt' áz" ENSZ, ázl ''együtt is."** *»«V ' csa-pr» * csatlakoztatni, hogy kérte csupán, küldjenek ' , , .: , , , vaioban tiszta víz jöjjön mintát a város vizéből, Bekfn,t, bennünket a ter- belöIei de arra a kereskedö amelyből a sok-sok fürdő . l™^1' Hba («feP^tegek- s« judoit ^lelnj, kiszedi-e látható lenne. Örömmel bo vesszük VjZunket, sza- belŐTe aí aftént vafcy a nit­m.Ihatunk ra, sajat mocs- rátot. Náluk föltehetően kainkat isszuk vissza, hi- egyik se okoz még gondot, szen a talajvíz mindentma­gaba old, amivel csak ösz- Azf természetesen nem szetalálkozik. Ha például hiszem, hogy az arzéntől nitrogént tartalmazó mütrá- csak ágy lehet megtisztíta­,11C gyávái, akkor megjelennek ni a katymári vizet, hogy városkára? "A" rokonszenvnek a boltokban a zacskós vizek, utána ihatatlanná, gusztus­és ellenszenvnek foimérhe- ™JJ » talarn* válik. Az, hogy tetlen következményei van- fölforralják? Legföljebb tö- agyonklorozzak, szintén nem nak mindenféle támogatás ményebb lesz benne a mé- lehet orvosság. Egyszer ta­megszavuzásánál, itt azon- reg. Ha lejjebb megy a fúró, lan eljutunk oda is, hogy ban nyugodtan kikapcsolhat- megesik, földgázzal együtt nem hozzáadva, hanem él­jük mindegyiket. Azért nem jön föl a víz. Ki ne emlé- véve belőle akarunk tiszta kaptak pénzt, mert arzént kezne a békéscsabai esetre, vizet önteni a poharaink­találtak a vízben. amikor fölrobbant a vízto- ba. De mindenképpen tisz­Ott, arzént? Amióta em- rony. mert összegyűlt ben- tát, hiszen arra is rá kell ber él azon a földön, már- ne a földgáz. Ebből is ta- jönnünk hamarosan, hogy pedig az ősember is nyo- "tiltunk igen hamar, soro- az üdítőitalokon se lehet mot hagyott maga után, tatban készültek a gázlevá- egészséges gyerekeket ne­mindig azt a vizet itta, és lasztók a kutak mellé, ala- vélni. Először nyilván a nem lett semmi baja. Ha P<>san megdrágítva minden bukszánk ébreszt rá ben­arzén volna benne, a tisza- beruházást. nünket, utána a józan belá­zugi asszonyok onnan szé- Tessék csak belegondolni tjs' rezték volna be emberek jól! Megépül az új ház, ter- Egyelőre még, sajnos, be­kiiktatásához a mérget, mészetesen fürdőszobával, felé megyünk az erdőbe, és Megvizsgáltuk itthon is, és mert anélkül már a bolond pusztítunk mindent, ami ter­még jobban meglepődtek: se épít. Telezuhogtutja a mészetes. valóban benne volt az ar- a szép menyecske a fürdő­zén. Miért nem tudtak róla kádat vízzel, beleül, és szé­addig? Ment soha, senki pen fölrobban, mert a gáz­nem mérte meg. Ezer más bojler lángja belobbuntja a vegyületre és baktériumra kicsike fürdőszobában ösz­kiterjedt a víz vizsgálata, szegyűló gázt. Elengedhetet­de arzénra nem. Csöppet len követelmény, hogy azon­nem csodálom, ha inába sza- nal kivegyék a vízből, még ladt minden városlakó bá- mielőtt a vezetékbe jutna, torsága, a városka pedig te- Mindig eszembe jut ilyen­mondott a fürdővárossá le- k(ir) arTUt kicsi gimnazista­ként- tanítottak velünk, de sehogy se hittünk el. Ügy szólt az ige a tanár úr szá­Horváth Dezső vés gyönyörű álmáról. Gon­dolom, ideiglenesen csak. Kolléganőm, Ladányi Zsu­zsa szájából hallottam nem- jából, hogy igen rövid időn rég a rádió közvetítésével, belül beláthatatlan nehézsé­hogy Katymáron is ott az geink lesznek az ivóvízzel, arzén, és ott is a vízben. Hogyan is hihettük volna el, Gondolom, nem úgy derült hiszen a mi vidékünkön ki, hogy fürdőváros akart egyik forrástól át lehetett volna lenni Katymár, in- dobni a másikba, és mind­kabb úgy, hogy a városka nek nagyszerű vize volt. Egy példáján okulva elkezdték emberélet-töredék telt el szisztematikusan vizsgálni csak azóta, és lám, igazi ve­minden vízmintában az ar- szedelmet kongatnak a vész­zent is. Példás igyekezetün- harangok. Most már azt is ket jelzi az a tény is, hogy elhiszem, a közeli jövendő V v Álmatlanság endégségben vagyunk — barátaink- komoly szaktekintéllyé és nemzetközileg nál. Ritka. kincses, pillanatnyi ismertté vált tudós-szakember barátom öröm ez mai, rohanó világunkban, nevében, hogy: biz' nem csaptak ki berr­amelyben lassan abszolút hiánnyá válik a nünket végképp az akkori idők sokkal baráti-emberi szó, s amelyben a telefon- „keményebb" iskoláiból. (Pedig hát akadt beszélgetés is öröm lehetne a közvetlen, két, azóta nagyon is jó nevű osztálytárs, ám időigényesebb kontaktus helyett, lia akinek érettségi előtt két hónappal kellett nem satnyulna a legszükségesebb munka- gimnáziumig változtatniuk!) megbeszélés fél-egy percére. &óval meditalokj hoRy milyen LS ex a Szóval, barátainknál vagyunk, egyikén mai iskola, amikor o. barátom mai, tíz­azon ritka, mindannyiunk számára meg- éves gyereke egy adta lelkiismeret-furdu­felelő és ráérő estéknek, amelyek sajna lás és kin, hogy nem képes még elaludni lassankent jó, ha negyedévenként meg- tízkor, s nem a mama tépi ki dühödten ismétlik ritkuló önmagukat. Es lábujjhe- kezéből éjfélkor a könyvet. Milyen isk->­gyen járó, csöndes-halk beszélgetéssel lel- la lehet az, ami ennyire a totális azonra­nek az esti órák. hisz éppen, most sikc. sulásra nevel?! Lehet, hogy rossz, na­rült ágyba dugni a gyereket, aki végre gyon is rossz iskola? tán el is alázik. És szinte suttogva, visz­szafogottan beszélgetünk, legföljebb meg­adón emlékszünk vissza apáink és nagy­apáink mérhetetlenül parttalanabb jóked­vére. Hisz minékünk az oldott jókedvre mintha eleve kevesebb lehetőségünk len­ne. Nem is beszélve u gyerekről, aki vég­re tán alszik a szomszéd szobában. Nem tudom. Iskolaként biztos, hogy ki­váló. Hisz elérte azt a célt. ami a szerve­zetszerű pedagógiának, mindig is álma volt: a gyerek tökéletes és totális azim t­sulását a feladat- es célorientált közösséggel. Olyannyira, hogy a gyereken a magam gyomorfekélyek közti állapotát vélem már-már felfedezni, ami­Egyszer csak nyílik az ajtó, s megjele- kőris eleget akar tenni mindenáron egy nik egy keserves arcú kisgyerek: — Nem feladatnak, személyisége, hajlandóságai és tudok elaludni! — nyögi, könnyek kö- természetes bioritmusa, biológiai belső zÖtt ... órája ellenére. Azaz, annyira sem mer Mentegetőznénk, s indulnánk is. de a önálló lenni, hogy hallgasson természete szülők visszatartanak: mindennapos pa- szavára, mert szamára a legfőbb mércé­nasz ez, s mindenestés eset. A tízéves vé vált az abszolút alkalmazkodás, mint lány kilenckor lefekszik, mert úgy tanul. ,„ , ... ta az iskolában: ez a dolga, ezt kell ten- az előmenetel legfőbb garanc.aja! nie, de elaludni nem tud. Kijön, sírva. És hiába nyugtatgatják, mondják neki: ol­vass csak nyugodtan, nem meri, mert hisz neki föl kell kelnie, iskolába kell indul­Lehet, túlzás a levezetés eredménye, de nagyjából — sajnos — igaz. Mintha tú­lontúl is sikeresen nevelne totálisan al­nia hogy időben odaérjen. S mindig az kalmazkodó gyermekeket a mai iskola. Mondjuk, az érettségiig. Aztán az egy .'te­men kiderül, hogy amit belésulykoltaic a gyerekbe a középiskolába, legjobb, ha elsók között van, már fel nyolc táján, ar. iskolaudvaron S ha egyszer háromnegyed­kor ér oda, már úgy érzi, hibázott. S ha este nem tud elaludni -kilenckor mondják a szülök —, hiúba biztatják: egy részét azonnal elfelejti, mert megle olvasson csak nyugodtan, mert hisz az a kedvenc szórakozása, csak emészti magát — hogy fog akkor ő fölkelni? ... Nem tehetek róla, de ilyenkor eszem­be jutnak régi, tízéves korban már éjfé­lig végigolvasott éjszakák, amikor volt. hogy anyám darabokban szedfé ki fölhá­borodásában a könyvet a kezemből. S hetősen korszerűtlen és vulgarizált elegye az bizony a tudománynak, vagy legalább­is mai állásának. Amire a kézenfekvő válasz csak egyfajta értetlenség és kívúl­állósúg lehet. Lehet, hogy mégiscsak jobb volt a mi húsz évvel ezelőtti, nagyin szigorú, az önállóság szinte minden formáját és meg­eszembe jutnak' minden rendű és rangú nyilvánulását tiltó, de éppen ezért ki pro-; diákéveim, amelyek idején szinte terme- vokáló, s végül is elfogadó és jutalmazó .szetesen növelt és ápolgatott személyiség- iskolarendszerünk? Igaz, tőlünk vakfe­kezdeményeket az iskola. Amikor a leg- gyeimet vártak volna el, de lehet, hogy kedvencebb osztály és a legkedvesebb ta- lelkük legmélyén ők, a pedagógusok is — nuló-hallgató az volt, aki tüntetően önál- nekünk, az ellenszegülőknek, a fiatal'» ló személyiséggé formálta magát és kör- hevületű értelemnek drukkoltak. nyezetét. S amely csoportonként, mint osz- De vajh', mikor kap ma elismerést és túly, olykor biz' szembe is szegült az segítséget a kívülállás? Az eltérő nézetek iskolai regulával, mert megalapozott vok- igénye, alkalomadtán követelménye? sa lett, amélyet le is tett — közösségként. . , „.. . . , A paink sokszor azt mondtak railit, Sikeres emberek tucatjait tudnám csak A elité,in: ezek a mai fiataluk.. sajat ismerőseim, barataim közül megne- * Aztán rendre kiderült, hogy a mi vezni, akik ma neves művelői szakmájuk- csínyjeink ártatlan gyermekjátékok voltak nak, és sokra vitték, s akik valaha isko- az övéikhez képest. S mi mintha még ré­, , . . . .. mültebben mondhatnánk: ezek, a mai fia­lai eveik során sokszor egyenileg is meg , . , D. .... . , , . . . . talok. . . Remultebben, mert az iskolai inkább közösséget szervezve, teremtve, éveikben a valamire jutni akarókat szu­szembeszegültek meglehetősen bigott is- peralkalmazkodókként ismerjük meg, s kolai-tanulmány ¡-miniszteriális rendsza­bályokkal. Akárhogyan is nézem, valahai iskola­társaimmal együtt sokan kerültünk megle­hetősen kemény összeütközésekbe általános iskolai, közép- és felsőfokú tanulmánya­ink során az Iskolai rendtartással, vagy akár városi, sőt országos hatáskörű szer­vezetekkel. pedig mást sem tettünk, csait élni próbáltuk a magunk — fiatal életét. Gondolkodva, rengeteget olvasva, tájéko­zódva a világ dolgairól, ahonnan csak le­hetett. És máig is csodálkozom sok, azóta mintegy ennek ellentételeként, az iskolái­kat befejezettekkel a társadalomból, un­nak főútvonalaiból messze elkülönülők­ként találkozunk sokakkal közülük. Ak­kor pedig azt mondom magamban: az is­kola — dinamikus szerepjátékként — igenis inkább serkentsen vitákra, különál­lásra, önálló véleményalkotásra, vagv leg­alább csínyekre. Mert tán ez formálhat­na őrálló, önmagukért helytállni tudó személyiségeket. S alighanem éppen ilye­nekre lenne szükségünk a mai világban — elsősorban. Szávay István Kimozdultak a holtpontról Zárszámadás Bakson A tegnap, szerda délelőtti összejövetelen Keresztúri István elnök biztató változá­sokról adott szamot. Ö és vezetőtársai a sándorfalvi téeszben dolgoznak ugyan, de másfél éve elvállalták a veszteséges, lehetetlen pénz­ügyi és erkölcsi helyzetbe került baksi szövetkezet irá­nyítását is. Tavaly még 11 millió forint veszteséggel zárt a szövetkezet, az idén Az elkövetkezendő hetekben a mezőgazda­sági szövetkezetekben sorra megtartják a zár­számadó küldött-, il­letve közgyűléseket. Megyénkben az idei első ilyen rendezvény a Baksi Magyar—Bolgár Barátság Tccszé volt. ló, s az ellenőrzést sem nél­külöző, tervszerűbb munkán alapult. A termelési költsé­geket ezáltal jelentősen csökkenteni tudták. A két szövetkezet számára előnyös együttműködés alapján igénybe vették egymás ter­melési eszközeit, erre első­sorban a műszakilag gyen­gébben ellátott baksi szövet­kezetben volt szükség, így például a knmpánymunká­gyökeres fordulattal. 2.2 mii- totUlk meg'. Az. bar°mfi- kat az optimális időpontban Hós nyereséget értek el. ^ti^e^K^ végezhették el A kezdeti ne­t íztató, az ered­Ez, a sújtó aszályt figyelembe vé is .. . , ... napi fizetési készségük novenytermesztest javulhatott mérvek állandósítása az ed­ve tisztes elmozdulás. Az ál- A többi eredményjavitó diGieknél is nagyobb erőfe­lattenyésztésben 20 millió változás a fegyelmezettebb, szitést igenyel a tagságtól és forintos beruházást valósi- szigorúbb normákon alapú- vezetőségtől egyaránt AIDS-esek Franciaországban Franciaországban jelenleg 3073 AlDS-beteget tartanak nyilván, a betegség vírusát feltevések szerint 150—253 ezer ember hordozza szerve­zete ben. Az állam iden közel egymilliárd frankot fordít a betegek gyógyítására és a járvány terjedésének lassí­tására. A kormány e heti ülésén Michelle Darzach egészség­ügyi miniszter tájkoztatta kollégáit a" szerzett immun­hiány-betcgség franciaorszá­gi terjedéséről. Elmondta, hogy az egymilliárd frank­ból 760 milliót a betegek gyógyítására, a többit fel­világosításra, kutatásra, megelőzésre és a nemzet­közi együttműkodesre for­dítják

Next

/
Oldalképek
Tartalom