Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-20 / 16. szám

5 Szerda, 15)88. január 20. v Magyar Állami Hangversenyzenekar Japánban vendégszerepelnek Japánba utazott kedden a Magyar Állami Hangver­senyzenekar és huszonöt nap alatt — február 12-ig ,visz­szatértéig — tizenöt kon­certet ad a Toshiba—Aurex cég által szervezett hang­versenysorozaton. A körút érinti a távol­keleti szigetország nagyvá­rosait, igv a zenekar fellép többek között Tokióban, Nagovában, Oszakában, Hi­rosimában és Kiotóban. A hangversenykörútra három-, féle műsort állítottak össze. Minden alkalommal — a távol-keleti országban fő­képpen zenepedagógiai mun­kájáról ismert — Kodály Zoltán müvét játsszák, a Háry János szvitet, vagy a Galántai táncokat. Ezután egy-egy versenymű szerepel a programban: Mendelssohn •hegedűversenyét Urushihara japán hegedűművész, Csaj­kovszkij zongoraversenyét Andrej Cavrilov szovjet zon­gorista, Dvorák gordonka­versenyét pedig Percnyi Miklós adja elő. A műsorok harma(dik részében Bartók Zenekari concertója vagy Brahms I. szimfóniája, il­letve Berlioz Fantasztikus szimfóniája hangzik el. A zenekart a japán turnén a Hangversenyzenekar veze­tő karmestere, Kobajasi Ken­lesim, valamint Fischcr Ádám vezényli. Benke Valéria látogatása Tegnap, kedden Szegedre látogatott Benke Valéria, az MSZMP KB tagja, a Társa­dalmi Szemle főszerkesztője. A vendéget fogadta Szabó Sándor, a megyei pártbi­zottság első titkára. A meg­beszélésen jelen volt Koncz János, a megyei pártbizott­ság titkára és Székely Sán­dor, a szegedi városi párt­bizottság első titkára. Ezt követően Benke Va­léria meglátogatta a Rá­dió Szegedi Stúdióját és a Szegedi Nemzeti Színházat. Délután részt vett azon a ke­rekasztal-beszélgetésen, ame­lyet az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának Okta­tási Igazgatósága rendezett a Somogyi Könyvtárban, a párt ideológiai munkájának időszerű kérdéseiről. Szegedi színházi alkotók Lódzban Aprócska színház Lódzban a Teatr Studyn '83. — De most nagyot nőttünk — mondja az aprócska jegysze­dö. — Itt van a fél Közép­Európa. A bemutató valóban nem mindennapi a színház négy­évnyi történelmében, ennek megfelelő hivatásos és „ci­vil" érdeklődéssel. A cseh Karel Steigerwald Korabeli táncok című darabjának lengyelországi ősbemutató­ját Bodolay Géza rendezte, a díszletek Mira János mun­kái, a színészek lengyelek, Mina Cserkjesz, szovjet ven­dégművésznö kivételével. És ez a kővetkezőképpen jött létre. Paivel Novicki (a színház igazgatója): 1986 októberé­ben a Szegedi Nemzeti Szín­ház ünnepélyes megnyitóján én képviseltem a testvérvá­rost, Lódzot. A gálaműsor­ból legjobban egy darabrész­let tetszett: a Három cilin­der rendezőjével akartam mindenáron megismerkedni. Éreztem, ö az, aki tökélete­sen beleillik a színházunk koncepciójába, mely volta­képpen csak ennyi: valami mást. A próbák alatt hamar kiderült, jól választottam: Géza valóban az a típus, aki Lengyelországban „hiány­cikk": ésszel (is) dolgozó, in­telligens „kultúrrendező", aki nem öncélúan sokkol, előadásainak hatásmecha­nizmusa gondosan fölépített, megszerkesztett, mégis ötlet­szerűen ható, és ezáltal ma­radandóan friss. Sziveden folytatnám a közös mun­kát.. . Karel Steigerwald (író): Amikor eljöttem Prágából, ügy éreztem, az ismeretlen­be indultam el. A darabjai­mat — ezt is — eddig min­dig ugyanannak a társulat­nak és ugyanannak a rende­zőnek írtam. Talán nem is hittem, hogy máshol is „megáll"! azt végképpen nem. hogy külföldön. Ez a rendezés bizonyította be szá­momra is. hogy ami a da­rabban cseh, az ugyanannyi­ra magyar és lengyel is. Kö­zösek a problémáink, a tár­sadalom betegségei. És amit Kóruspódium a Bariókban A Bartók Béla Művelődési Központ és a KÖTA Csong­rád Megyei Szervezete 'hang­versenyt rendez holnap, csütörtökön este 6 órai kez­dettel a művelődési központ nagytermében. (Szeged, Vö­rösmarty u. 3.). A kóruspó­dium szereplői a Szentes és Vidéke Afész Bárdos Lajos vegyes kara, valamint a Ju­hász Gyula Tanárképző Fő­iskola I. Számű Gyakorló Altalános Iskolájának Bar­tók Gyermekkórusa. Társulás szállodanyitásra Gazdasági társaságot ala­kított több mint félszáz ta­karékszövetkezet a kőszegi Panoráma Szálló felújítására és működtetésére. A húsz éve épített, felújításra szo­ruló szállodát tavaly bezár­ta régi tulajdonosa, az Ex­press Utazási Iroda. Ezután vásárolta meg az épületet 23 millió forintért a Takarék­szövetkezetek Gazdasági Társulása, amelynek alap­tökéje már meghaladja az ötvenmillió forintot. A Sző vosz közreműködésé­vel az ország szinte min­den részéröl jelentkeztek a takarékszövetkezetek a gt­be, amelynek gesztora a Ják és Vidéke Takarékszö­vetkezet. Tagnak jelentke­zett nemrég a Danubius Gyógyüdülő és Szálloda Vállalat is. amely Vas me­gyében Sárváron és Bükfür­dón üzemeltet már szállo­dákat. Új pénztárgép A forgalmi adót külön feltüntető, többféle feladat­ra programozható pénztár­gépek bemutatóját rendez­ték meg kedden a Heves megyei Mészöv egri székhá­zában. A kereskedelemben dolgozók jogos panasza, hogy kevés a pénztárgép az üz­letekben, s a sokféle típus szervizellátása sem megol­dott. Ráadásul ezekkel a gépekkel az új adók kiszá­mítása és feltüntetése meg­oldhatatlan feladat. Az igé­nyek kielégítésére az Eger és Vidéke Afész közös ke­reskedelmi vállalkozás for­májában az idén megkezdi az említett feladatokra al­kalmas japán pénztárgépek országos forgalmazását. Két­ezer gép már megérkezett, s az idén még további nyolc­ezret várnak. Az újfajta pénztárgépek vásárlóinak a Konzum Dank Rt. részlet­fizetési lehetőséget kínál, a szervizmunkát pedig az In­formációtechnikai Vállalat látja el A japaii pénztárgé­peket folyamatosan minden megyében megismertetik az érdeklődőkkel. az 1980-as cseh premier ren­dezője is mondott: magam sem hittem volna, hogy eny­nyire hasonló felfogású elő­adás születik Lódzban, nem részleteiben természetesen, hanem összességében, abban, hogy voltaképpen miért is játsszuk. Bodolay Géza (rendező): Ezt a darabot már néhány évvel ezelőtt első olvasásra „kinéztem" magamnak, de eddig valahogy nem jött össze. Itt roppant kellemes körülmények között sikerült. Ez a társulat profi szinten műveli azt, amit mi hűsz éve keresgélünk. Minden, ami otthon évek munkájával megharcolható eredmény volna, itt használható és természetes. Az a bizonyos „másság", amit valaki az imént avartgárdnak neve­zett, és ami ellen nekem rögtön tiltakozhatnékom van, ezt a szót ugyanis nem szeretem: annyi mindenfélé­re ráhúztuk már ... A nézőtér két oldalán festett vászon: a száznegy­ven évvel ezelőtti csatajele­neteken jól felismerhető Haynau, Petőfi, Bem apó, Kossuth és Paszkiewicz. A színpadon egy cseh kisváros­ka „újdonatúj" szállodája, 1852-t írunk. Belép a bécsi udvar képviseletében Himl komiszár, és elkezdődik a kétségbeesett köz- és ön­marcangolás: ki hol állt „ak­kor", ki mit mondott „ak­kor", ki merre nézett „ak­kor". És kinek van és milyen igaza — most. A premierközönség ünne­pel. Az aprócska jegyszedő hozzám fordul: „Ne hara­gudjon, de megérti ugye, nem ismeri itt már ki magát az ember. Maga milyen nem­zetiségű?" Regös Éva A videó győzelme a szuper nyolcas felett Azt hiszem, bajban lenne a statisztikai hivatal, ha akár csak hozzávetőlegesen is fel kellene becsülnie a videómagnóval rendelkező magyar háztartások számat, mivel a beszerzés útjai sok­szor kacskaringósak és kö­vethetetlenek. Az azonban kétségtelen, hogy a fridzsi­der, a nyaraló, a nyugati (illetőleg távol-keleti) gép­kocsik után a videó az egyik legújabb státusszimbólum szocializmusunkban. Termé­szetesen várható, hogy bizo­nyos idő elteltével — ha legalább annyira elterjed, mint a színes televízió, s ha már nemcsak a „kiválasz­tottak", az átlagosnál jobb anyagiakkal és/vagy meg­felelő külföldi kapcsolatok­kal rendelkezők juthatnak hozzá — használata ugyan­úgy társadalmiasodik majd, mint a zsebszámológépeké, s mint a kvarcóráké. Most vi­szont még — jórészt az új­donság okozta első eufóriá­ban — a leggyakoribb je­lenség az, ha a „videóbe­rendezés", vagy rövidebben a „videó" szó hallatán az állampolgárok valamely til­tott gyümölcs — szex-, por­nó-, horror- és akciófilmek — megkóstolására asszociál­nak, nem is beszélve az egy­általán nem tiltott, ám ve­gyes értékeket vagy épp azok hiányát képviselő kli­pekről. Vannak persze jó üzleti érzékkel megáldott honfitársaink, akik —több­nyire a nyújtott szolgáltatás színvonalát meghaladó áron — házasságkötéseknél, más családi vagy társadalmi ese­ményeknél szorgoskodva „hozzák be" igen hamar a videokamera és -magnó árát, s teszik igen áldásos tevé­kenységüket rentábilissá. S léteznek olyantik is, akik régi hobbijukat, az amatőr­filmezést cserélik fel, illet­ve modernizálják a videó­val. * Szűcs János is közéjük tartozik, sokáig szenvedé­lyesen fényképezett, filme­zett, néhány éve azonban a videózásra tért át. Eredeti végzettsége tanár és techni­kus; másfél évtizede kisipa­rosként dolgozik. Régóta tagja a Juhász Gyula Mű­velődési Központban műkö­dő amatőr filmstúdiónak. — Svájcban élő fiam se­gítségével jutottam hozzá jelenlegi, modernnek mond­ható felszerelésemhez, amely egy A2-es Panasonic video­kamerából, egy-egy ugyan­ilyen márkájú hordozható, illetve asztali videómagnó­ból és a megfelelő tartozé­A múlt években tapasztalt gazdasági recesszió el­lenére. egyre több személyi számitógép és videóberen­dezés jut be az országba, mejy tény kétségkívül örvcndc. tes, hiszen minden egyes új, modern technikai eszköz „csatasorba" állítása csökkentheti lemaradásunkat a világ élvonalától. Elvileg. Gyakorlatilag azonban a folyamat egyáltalán nem lineáris, mert nem mindegy, hogy ezeket a masinákat mire használják, vagy hasz­nálják-e egyáltalán. kokból — kameraállványból, kábelekből, akkumulátorból, természetesén színes televí­zióból és másokból — áll, s' amelyek együttes értéke több százezer forint. — Nem gondolt arra, hogy legalább ezt az összeget „megkeresse" e berendezés segítségével, mint azt sokan mások teszik? — Én a szakmámból élek, s megtakarított pénzemet — más szenvedélyem nem lé­vén — filmezésre, videózás­ra forditom, valamint kül­földi utazásokra, há lehető­ségem nyílik. Videókazettá­im nagy része is ilyen él­ményeket örökít meg, s mi­vel nemsokára nyugdíjas le­szek, őszintén remélem, hogy a következőkben még töb­bet tudok foglalkozni videó­filmek készítésével. Néha előfordul, hogy barátaimnak, közeli ismerősöknek szíves­ségből különböző családi eseményeket rögzítek kazet­tára. Ilyenkor még azt is megkaphatom egyes videós kollégáktól, hogy szándéko­san rontom az üzletüket, in­gyen csinálva azt, amit ők — nem is szerény — fizet­ségért. Hogy elveszem tőlük a pénzes kuncsaftokat... — A régi amatörfilmesek automatikusan értenek a vi­deóhoz is? — Sok a hasonlóság, de azért az űj technikát el kell sajátítani. Jómagam jelen­leg is végzem azt a videó­filmkészitö tanfolyamot, amelynek tematikáját a filmfőigazgatóság hagyta jó­vá, s amely márciusban egy vizsgafilmmel zárul. Ugyan­csak tavasszal — április 7. és 10. kőzött — kerül sor itt, Szegeden egy számunk­ra igen löntos eseményre, az Országos Amatörfilm és Vi­deófesztiválra, s erre egyik űtifilmemmel — talán elké­szül addig — szeretnék be­nevezni. * Az idei országos fesztivál immár a harmincötödik, s azon produkciók vehetnek rajta részt, amelyeket az elő­zsűri alkalmasnak ítél. E fesztivált egyébként külön­böző regionális filmszemlék előzik meg, közülük a dél­alföldit február végén Já­noshalmán rendezik. Ezek első három helyezettje elö­zsűri nélkül indulhat az or­szágos versenyen. f88 — márciusban Az idén március 18. és 23. között rendezik meg a Bu­dapesti Tavaszi Fesztivál legjelentősebb idegenforgal­mi eseménysorozatát, az Utazás '88 kiállítást — je­lentették be kedden a Ma­gyar Sajtó Házában meg­tartott sajtótájékoztatón. A nemzetközi és hazai turisz­tikai seregszemle helyszíne ezúttal is a kőbányai vá­sárváros lesz, ahol mintegy harmincezer négyzetméte­ren mutatkoznak be az uta­zási és idegenforgalmi cé­gek. Az eddigi jelentkezések szerint a szokásosnál több kiállítóra számítanak a ren­dezők: 18 országból több mint másfél száz cég jelezte részvételét. Az idén bemu­tatkozik Görögország és Svájc is. A magyar kiállítók — utazási irodák, megyei idegenforgalmi hivatalok — bemutatóikkal igyekeznek felidézni egy-egy hazai táj­egység jellegzetes hangula­tát. Az ajánlatok között szép számmal szerepelnek olya­nok. amelyek a városok kö­zelében levő pihenő-, üdülő­területekre invitálják a kikapcsolódásra vágyakozó­kat. A 'hagyományoknak megfelelően az idei Utazás kiállításon is kínálnak majd kedvezményes programokat. Az Utazás kiállítás kísérő rendezvényeit az idén is a változatosság, a sokszínűség jellemzi. A „D" pavilont az AlSH-val karöltve a sport, az egészséges testmozgás jegyében rendezik be. Lesz­nek itt sportbemutatók, ta­lálkozhatnak az érdeklődők neves sportemberekkel, ki­próbálhatnak különféle sporteszközöket. Az olimpiai mozgalom történetét bemu­tató kiállítást ugyancsak ebben a pavilonban nyitják meg. Megrendezik a sza­badidőcikk-vásárt és -bemu­tatót is, több mint tíz ke­reskedelmi cég kínálja majd a különböző sportfelszerelé­seket. ruházati termékeket, jo néhányat közülük ked­vezményes áron. Ezúttal is találkozhatnak a mikroszá­mítógépes szakemberek, a veteránautósok, a mozgásra vágyók pedig részt vehet­nek a hagyományos Feszti­vál-futáson. Az „A" pavilonban állít­ják fel a kiállítás központi színpadát, ahol egésznapos szórakoztató műsorokkal, vetélkedőkkel, vetítésekkel várják az érdeklődőket. Az ide látogató gyerekek is sokféle program között vá­logathatnak ; újdonság lesz, hogy különféle népi mester­ségek fortélyait is elsajátít­hatják. Március 21-én szak­mai napot tartanak, ekkor lesz módjuk a kiállítóknak, hogy üzleti tárgyalásokat folytathassanak egymással Ezen a napon csak délután lesz nyitva a kiállítás, egyéb­ként egész nap várja a lá­togatókat. A MAv 50 szá­zalékos vasúti kedvezményt nyújt az Utazás és a BTF többi rendezvényeire érke­zőknek, a BKV sűrítve in­dítja a 100-as buszokat, va­lamint a 29-es és a 27-es villamosokat Szegedi amatörfilmesek nevéhez sok szép siker fű­ződik a korábbi országos fesztiválokon; a Szegedi Amatőr Filmstúdió helyisé­gében a falon, többek kö­zött az 1983-as első díjról, az ugyanezen évi és az 1984­es nívódíjakról tanúskodó oklevelek jelzik az arany­kort. Péter M. László, az amatörfilmesek vezetője azonban inkább jelenlegi helyzetükkel foglalkozik. — Alaposan megfogyat­koztak tagjaink — mondja —, jelenleg az igazán akti­vak száma mindössze nyolc fő. Pedig volt olyan évünk is, amikor 24 film készült itt. Azóta sokan abbahagy­ták a filmezést, hiszen „gaz­dasági helyzetük" nem en­gedte meg, hogy hobbijuk­ra ilyen sok időt áldozza­nak. Egyikük taxisnak állt, a másik gmk-zik, a harma­dik maszekol .. . No és az árak! Egy tizenöt méteres, körülbelül 3 perces hangos­film ára 460 forint; egy amatőrfilmhez hozzávetőle­gesen öt-hat tekercset hasz­nálunk fel. Ha megvágjuk a filmet — márpedig ez el­kerülhetetlen egy szerkesz­tett, koncepciózus alkotás esetében —, minden egyes filmkockával két forintot metszünk le róla . .. Ezzel szemben egy darab 600 fo­rirttos videokazettára három­órás műsor fér, amelyet rá­adásul bármikor letörölhe­tünk. — Eszerint a keskenyfil­mek, a szuper nyolcasok ideje lejárt. — Igen, egyre többen nyer­gelnek át videóra, akik meg­tehetik. Mi sajnos nem, mert nincs felszerelésünk. Legalább egy kamera és kettő videomagnó kellene ahhoz, hogy vágni is tud­junk. Itt, a művelődési ház­ban van egy megfelelő be­rendezés, ám az a megyei Szakszervezeti oktatási köz­pont tulajdona, mi nem használhatjuk. Az. esetleges útiköltség-térítésen és ezen helyiség használatának en­gedélyezésén kivül semmi­lyen anyagi támogatásban nem részesülünk, így gya­korlatilag abból a pénzből kell kihozni a következő fil­met, amit az előzőért a szer­ző a fesztiválon kap. Felté­ve, ha az a díjazottak közt szerepel. Szóval, anyagi ne­hézségeink miatt — ha előbb-utóbb nem kapunk vagy szerzünk videót — elő­fordulhat, hogy le kell húz­nunk a rolót... Bizony, semmiképpen sem tartható szerencsésnek az az állapot, hogy nem a tehet­ség, hanem kizárólag a sze­rencse dönti el, ki készíthet videófilmeket: aki meg tud­ja vásárolni, vagy munka­helyén hozzájuthat az egye­lőre még méregdrága be­rendezésekhez. A négy év­vel ezelőtti országos ama­tőrfilm-l'esztiválon még csak egyetlen jelentősebb videó­produkció vett részt, a rá­következő évben már hét, a tavalyin pedig az összes ne­vezett alkotásnak 60 száza­léka készült videón, a ha­gyományos . keskenyfilmek csak 40 százalékot képvisel­tek. Előre megjósolható, hogy ez a tendencia az ez évi szegedi versenyen to­vább folytatódik. Kíváncsi­an várjuk, milyen sikerek­re lesznek képesek ezen a szegedi amatörfilmesek. Sandi István *

Next

/
Oldalképek
Tartalom