Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-19 / 15. szám

5 Kedd, 1988. január 19. Szánktól elvont lalatok Am, gasztronómiai, az nekem tetszik. Légyen szó hasonlatról, vagy valamilyen képes beszédről. példálózásról vagy címadásról. Nemcsak azért, mert az evés-ivás kifinomult formák esetén legrafináltabb zsigeri örömeink közé tartozik, méghozzá pozitív értelemben; hanem mert a gasztronómiai élvezetek bizonyos tekintetben az egészséges, teljes életet élők humanizmusának is kellékei, s igaza volt Bulgakovnak, midón azt ii"ta, valami baj van az olyan emberrel, aki nem szeret jókat enni-inni, ós kerüli a szép nők társaságát. („Az ilyen ember vagy beteg, vagy titokban gyűlöli embertársait" — olvashatjuk A Mester és Margaritában.) Egyébként pedig: mindenféle hedonizmusvádat elhárítandó, sietek kijelenteni azt is, hogy fenti vélekedések nem is valamiféle lucullusi lakoma kapcsán (hol van ma tollforgatónak ilyen Pannóniában?), hanem a múlt heti rádióújság 22. oldalának egyik közleményét olvasva fogalmazódtak újra bennem. Korkóstoló — hirdeti a program. Csütörtökön este fél tíztől a Kossuth adón sugározták. alcíme tudomány, politika, társadalom, a szerkesztő-műsorvezető Simkó János, a Társadalmi Szemle rovatvezetője. A tarRódió figyelő talomjegyzék pedig rögtön az elején nem mindennapi izgalmú témát ígér. Lássuk. „A közgazdásztársadalom .reformügyben' nem egységes. Angelusz Róbert tanulmánya — amelyről a szerző is nyilatkozik — arra is választ ad, hogy a vállalatoknál, az állami apparátusban és a kutatási területeken dolgozó közgazdasági szakemberek hoigyan vélekednek a reformfolyamatokról." Enyhe kifejezés, hogy kíváncsi lettem: tényleg, hogyan. Arról nem is szólva, hogy a téma valóban a legfontosabbak, a legidőszerűbbek egyike ebben az országban. Ha a műsorcimnek megfelelően valami igazi hazai kóstolót adhat a korból, korunkból, hát ez aztán mindenképpen. És nyilván, remélhetően, kiadósat. Csak szomorkás melankóliával előadott gyermekkori történetekből van emlékképem az olyan esetekről, midőn akkora volt a szegénység a magyar vidéken, hogy az anya, vagy az idősebb testvér tényleg, a szó legszorosabb értelmében a szájától volt kénytelen megvonni a falatot, hogy a kisgyermeknek jusson. Az éhen maradó ember nekem mindig a hoppon maradthoz hasonló, vérlázító módon becsapták, alapvető emberi jogától fosztották meg — és az ilyesmi, könnyen belátható, egyáltalán nem a kizárólag materialisztikus értelemben vehető táplálékokra vonatkozik. Amit a múlt héten csütörtökön este a Kossuth adón nem hallottam — nem hallhattam —, tán hangsúlyoznom sem kell különösebben, a már említett műsorrészlet volt. A kóstolóból valamiképpen megvonatott. Ezeregy oka lehet, mindenesetre: elvonták, mint újabban az állami támogatást szokás. El, közgazdászostul, Angelusz Róbertestül; minden egyéb elvégeztetett, minden egyéb sugároztatott. Még az a blokk is hallható volt, amely a politikai intézkedések döntésmechanizmusait vizsgálta. Engem ugyan leginkább ama döntés érdekelt volna, ami szánktól elvont falattá tette (ezúttal) ezt, az előzőleg annyira ingerlő fogásként, első helyen beharangozott részletet — de ehelyett be kellett érnem anynyival, hogy felidézzem újra magamban a gyermekkori történeteket, a szájaktól elvont falatokról. Hadd szokjuk. Vagy hogy 'kóstoljuk a kort. Domonkos László A mányi bánya bánja? Szigorúan titkos? címmel pénteken késő este került adásba a Híradó rif>ortfilmje „egy bánya és az eocén program sorsáról". Tanulmányokat kellene írni! Részint arról, hogy milyen a sorsa manapság (még, vagy már?) minálunk egy Híradóriportnak. amely több okból idővel riportfilmmé növi ki magát és huzamos ideig nem mehet adásba. Aztán amikor mégis, az „értelmiségi sávban", csöndes éji órán, akkor a gyér közönséggel közlik, hogy ezt már mindenki látta és véleményezte — aki szerepel és nem szerepel, a7. érintettek és az „érinthetetlenek", hivatalosok és hivatásosok, szakértők és értetlenek, aki számít és aki már nem — meg a többi... Viszont végre és végtére mindenki láthatja, aki még ébren van és résen volt, amikor böngészte a műsorújságot. Merthogy nem akármit lát, annyi szent. Talán „az első fecskét"! Az első olyanfajta oknyomozó riportot e nemzeti tévében, amely a (névJegesen) legszélesebb nyilvánosság előtt tárja fel a csőd természetrajzát. A csődjeink közül áz egyikét, ha pontosabban igyekszünk fogalmazni. Vagy a döntésmechanizmusunk természetrajzát, ha még pontosabbak akarunk lenni. Amiről egyébiránt írtak már tanulmányokat. Vagyis tudhatjuk, hogy arról van szó: ha nincs társadalmi nyilvánosság, ha hiányoznak a különféle érdekek által mozgatott nyilt viták, ha a döntéseket ezek nélkül hozzák, akkor a döntés minősége meghatározhatatlan; jó vagy rassz mivolta eldönthetetlen, ellenőrizhetetlen. Akkor a rossz döntés károkat okoz, nem föltétlenül azoknak, akik döntöttek, de biztos, hogy mindannyiunknak, az egész országnak. Vagyis a döntési mechanizmus olyan, hogy a döntést hozó jószándékú emberek nyugodtan, tiszta, nyílt, fénylő tekintettel nézhetnek a jövőbe, mert sejtelmük sincs arról, .hogy iménti .döntésükkor korlátolt akarnokként viselkedtek. Micsoda csapda! Itt van ez a bánya-ügy, meg az eocénprogram. A helyzet az volt, hogy „helyzet volt", mert későn vettük észre az olajárrobbanást, meg hogy rosszul döntöttünk a szénbányák terén. A dolgokat helyrehozandó: gyors, új döntések szükségeltettek. Valaki azt mondta: kell a szén, de sürgősen! Meg: vigyázat, a bányásztársadalom! Meg: program,, az kell. de mutatós! Meg: ez, kérem, politikai kérdés! A sokfelől hangzó sokféle sürgetés a fenyegető hangsúlyok, a kétségtejen bajok, az érdekek összekeveredtek, egymásba gabalyodtak, a gubanc előállt „helyzet" volt. És döntött, aki döntéskényszert érzett. .Rosszul mert az elegendőnél kevesebb, pontatlanabb információ birtokában, kényszeresen, kapkodva. És ímé a pokolba vezető út, mely jó szándékkal van kikövezve. Az eocénprogram ugrott, a mányi bánya elnyelt rengeteg pénzt, most is nyel és még nyelni fog. Veszteséglista van, felelős nincs Oknyomozó riport után: stúdióbeszélgetés. Szakértő (akadémikus) és hivatali ember egybehangzóan győzködi a szerkesztőnőt (Tardos Júlia) és a nézőt: nincs is olyan hosszú veszteséglista! Talán némi veszteség, igen, ám elhanyagolható, mert nem olyan egyszerűek a dolgok, dehogyis fehéren feketét láttunk, hanem sokkal több szint, árnyalatot, minsem fölfoghatnánk a laikus szemünkkel, de hát majd ők segítenek, megmagyarázzák ... Es — elkenték. „Túlzottan kritikus" — mondták a riportra es a riporterre (Juszt László), a szerkesztőnő irult-pirult és akkor sem kapott egyenes választ, amikor már harmadszor kérdezte ugyanazt. A néző bambán bámulja a végső feliratot: már nem tilos, tudatják vele. Mármint: nem tilos megmutatni, hogy vaiakik, valahol miként is döntöttek. Rosszul! — gondolja az oknvomozással megbombáz« ilt néző. Vagy mégsem rosszul? Mert megmagyarázhatóan? Jószándékúan? — töpreng a stúdióbeszélgetéssel elbizonytalanított néző. Majd elalszik. Pitymallatkor felserkenvén arra gondol: ha itten csupa jó szándék munkál, vagyis nem az emberben van a hiba, akkor. .. Ha csak a mányi bánya, meg az eocénprogram bánna, bizony nem jutnának eszébe a tanulmányok a voluntarizmus lehetetlenítésének módozatairól, a demokráciáról, az érdekegyeztetésről, a nyilvánosság szerepéről. Meg tán az sem, •hogy a sok jó szándékot az eddigivel ellenkező irányba terelgetni, arra kéne már egy — döntés. Sulyok Erzsébet Porlódi helyek, színek történetek, emberek A forgatás vasárnap kezdődött: először fölvették a tévéváltozat utolsó jelenetét. Temcsi Ferenc kommentárja: — Ez borzasztó furcsa volt nekem, a színészeknek viszont teljesen természetes. Különös érzés fog el az egyes helyszíneken is, megrohannak az emlékek, élmények. Én történetekre, hangulatokra, emlékekre, eseményekre, emberekre gondolok — a tévések meg egy film képeit látják, válogatják. Egészen másként gondolkodnak. Érthető, ők dolgoznak, én meg tulajdonképpen csak azért vagyok itt, hogy ... Nem is tudom. Van egy komoly feladatom, kontrollálom a színészeket; idönSzegeden forgatják a Temesi-regény tévéváltozatát másik Szeles András első egyetemi éveinek „története", Ili ideje és Marietta felbukkanásának ideje. Mindkettejük különféle ismerőel az Üj nyitott könyvsorozatban. — Megnéztem a listát, és azért választottam a Port, mert olvastam, és rendkívüli seivel... A regényfigurákat módon tetszett. Jelentős repersze összegyúrtuk, más génynek tartom. neveket is kaptak, több színész kettős szerepet játszik. — Miért? — Esztétikailag szabatoa régi és az „új" világban san, nehezen tudom megfois fölbukkan. Az volt a cél természetesen, hogy meg lehessen érezni a regény kögalmazni, nem vagyok esztéta, sem kritikus. Sezmélyes indokaim vannak, sok minzegét. Egy másik műfajban denért szeretem. Például, mert régóta érzem és vallom, hogy a múlt benne él a jelenben. A múltból elszakíthatatlan érszálak mennek azonban minden más. — Miért vállalta a forgatókönyv megírását? Hiszen ként öző nyelvjárásban óhatatlanul lehetett a dologkell beszélniük. Nem sze- nak valami öncsonkítás- a jelenbe, keresztul-kasul retnérn, ha hibásan ... jellege ... * — Nem mondhatom, hogy A stáb a bölcsészkar épü- szívesen vállaltam. Az is létéből érkezett a „főhadi- igaz, hogy munka közben szálláshoz", a Royal Szálló- volt egy teljesen kilátástahoz. A következő jelenethez, lan, reménytelen szakasz, amelyet az egyetemek köz- amikor úgy éreztem, kész, . „ , „ , .. ponti épülete előtt, a Dugó- nem csinálom, ez nem az én S™J_ ; nics téren vesznek fel, meg műfajom, bedobom a törülkell várni a szürkületet. Ko- közőt. A sorozatszerkesztő, szövődnek benne, átjárják — és ez ebben a könyvben feltűnően, kiáltóan benne van. Szeretem a keménységéért, az igazmondásáért, azért, mert nem adja el egy poénért az igazságot. Ügy hatási szünetben a rendezőt, ennek a tévéfilmnek a draSzőnyi G. Sándort az író, maturgja, sok időt és enerTemesi Ferenc kalauzolja a giát szentelt rám, amíg siHágiba — ebédeljen végre, került rábeszélnie, hogy én Bár semmi jelét nem adják legyek a forgatókönyvíró, és a rosszallásnak, az ember ne adjam föl a közepén, mégis „az erőszakos zsurna- Tudniillik, az történt, hogy liszta" — lélekállapotban fe- laikus módjára fogtam hozszeng, ha két falat között zá, hiszen soha nem csinálkell kérdeznie. Am nincs tam ilyesmit, és nem tekinmit gondol: dász. Sok helyén igen' szó rakoztató. Nagyon érdekelt a rán sötétedik: a rövid forgatá- Bernát László, aki egyben f°rmája is. Kezdetben úgy ci E,iin»th0„ n r0„H„,a „ «¿„¿fii—„L, „a-,, olvastam, hogy allandoan előre- és visszalapoztam, az utalások nyomán. Aztán mégis csak a regényolvasás hagyományos módja szerint haladtam. Lenyűgözően hatott, hogy milyen hatalmas történelmi korszakot, mekkora időt fog át. És fogalmam sem volt, hogyan lemit tenni, „erőltetett me- tettem a tekintendőkre, obbö1 téveJátékot «inet" vár itt mindenkire, ezen vagyis az időre, a pénzre, az a ' a héten be kell fejezni Sze- egyéb feltételekre, mint szigeden az 50 perces tévéjá- gorú meghatározókra. Röpték forgatását. A helyszínek: pant munkával és hosszasan a regényből néhány; az egy többismeretlenes egyenegyetem, a kocsmák, a te- let megoldásán dolgoztam, " '^'«"v. mető, a Tisza-part, a szer- míg végül rájöttem, hogy met' Ha visszatérhetek az kesztőség (a Bartókban ren- mindössze a kétszer kettő dezik be), az utcák, a bíró- egyenlő nég'y-et kell leírság... És vajon mi fér a nom, és ez megy is, ha az „szótárregény" két kötetének elemeket, vagyis a tévés „szócikke-rengetegéből az 50 forgatókönyv-írás törvényeit percbe? ismerem. Kezdetben sajnál* tam az időt, mert hiszen a — A tévéváltozat: két szá- harmadik kötet írására valón futó, összefüggő, önálló lót raboltam, most mégis azt történet, „rendesen" meg- mondom: nem volt haszoncsinált sztori, aminek eleje, talan. És — tartoztam még közepe és vége van — ezzel a Por-nak. — Harmadik kötet? Hogy érti? — írom a regény mondja az író. Az egyik szál Csukonyi Fausztin élete, a Kínai kiállítás Debrecenben, a Kölcsey Ferenc Művelődési Központban a mai kínai 1 parmúrészetet és kézművességet bemutató kiállítás nyílt. A február elejéig tartó kiállítás — noha mai tárgyakból áll — ízelítőt ad a világhírű kínai kézművesművészet hagyományaiból és ötletgazdagságából. A képen: Siva istennőre emlékeztető porcelán dísztárgy — Es most hogyan lehet? — Sikerül, úgy gondolom, átmenteni a másik műfajba a regény néhány lényegi elemét. Ha visszatérhetek az iménti kérdésére, szerintem nagy szerencse, hogy Temesi Ferenc írta a forgatókönyvet. Végtére ki ismeri nála jobban a regényt? Ki rendelkezik olyan írói kvalitásokkal, empátiával, hogy képes lett volna erre a munkára? És most bocsásson meg: itt a szürkület, mennünk kell. * A Por tévéváltozatában jórészt szegedi színészek szerepelnek. A néhány kivétel: rege- Szacsvai László eleveníti nyél, a Por megirasaval telt meg Csukonyi alakját, Zen12 évet — mert ezzel is tar- tai Lilla, az Arany János tozom még ennek a kétkote- Színház tagja lesz Marietta, tes regénynek. Illetve — nem yöldesi Judit szolnoki szíis regényt írok, a mufajat nésznő játssza Ilit, Fekete nehezen tudom meghatároz- Tibor, a kecskeméti színház novellafüzér lesz, vagy tagja Barmos szerkesztőt. ni, esszénovellák, ámbátor ver sek is kerülnek bele .. . taSzerepet kapott Rácz Tibor, a volt szegedi, s a többiek Ián: regény történeti jegyze- mostaniak: Kaszás Géza, tekét írok. _ Tarján Péter, Mentes József, Kovács Zsolt, Bácskai János, Galkó Bence; játszik Karikó ért választotta a Temesi-re- Teréz operaénekes és Sángényt? Ha jól tudom, az dor János rendező; Szeles Andrást Jakab Tamás formázza. S. E. — Szönyi G. Sándor miidén tíz mai magyar irodalmi mű tévéváltozata készül Új könyvek Az elmúlt napokban több új kötetet jelentetett meg az Európa; Könyvkiadó. A regények, elbeszélések sorában látott napvilágot Ivan Goncsarov A letűnt század szolgái című kötet, amely az Oblomov és a Szakadék című klasszikus regények világhírű szerzőjének kisprózáiból ad válogatást. Ku llua kínai író Hibiszkuszháza című regérjye az első olyan mű volt a kínai irodalom 197!)-ben kezdődött újraéledése után, amely hitelesen ábrázolta: milyen eszmei rombolást okozott a szélsőbaloldali irányvonal a kínai falvakban, a „kulturális forradalom" éveiben. A Janus elnevezésű kétnyelvű sorozatban ezúttal Fiariz Kalka két elbeszeleset A fűtőt és Az átváltozást jelentették meg, magyar és német nyelven. Az Utolsó szerelem című könyvben mexikói szerelmesnovellák olvashatók. Az ókori irodalom klaszszikusainak munkásságával megismertető sorozatban ismét kiadták a klasszikus latin próza legnagyobb mestere, Marcus Tullius Cicero válogatott műveit. A történettudomány iránt érdeklődők Philippe Buonarroti összeesküvés az egyenlőségért című könyvét vehetik kézbe. A szerző a francia forradalmi eszmények megvédésére és visszaállítására' megindult szervezkedés résztvevőjeként számol be az összeesküvésről. Az új ég és új fold című kötetben az 1920-as évpk szovjet-orosz irodalmi • létének dokumentumai olvashatók. A gyűjtemény frásainak többsége először l»t napvilágot magyar nyelven.