Délmagyarország, 1988. január (78. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-19 / 15. szám

3 Kedd, 1988. január 19. Fától az erdőt... "...nem mindig látni! — tartja a közmondás. A Délalföldi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaságnál, úgy gondolná az ember, könnyű szemügyre venni mindkettőt. Hogy nem egészen így van, az hamar kiderül. — Nehéz évet bontottunk meg! — kezdi a beszélgetést Zsiros István igazgató. — Mi száz százalék alatti árindexre „ítéltettünk", míg az alapanyag-szállítóink megtarthatták régi áraikát, sőt... Az elmúlt három esztendőben például a tölgyfa ára kétszeresére emelkedett, a bükkfürészáru pedig decerffber utolsó napjaiban tornászta fel az árát 35 százalékkiil. Akii tud, emel az árakon. Akinekj most nem sikerült, az majd áprilisban — az árstop beígért feloldásakor — minden bizonnyal pótolja a „mulasztást", [gy azután nincs könnyű helyzetben a fai'par sem. Az emelkedő bútorárak is mutatják, valahol mindig sikerül „eltéríteni" egy-egy termék: árát. — Egy hajóban evezünk] a bútoriparral. Az alapanyag nagy részét ugyanis mi is vásároljuk, így saját bőrünkön is érezzüki az emelkedő költségeket. Egy részét ugyan ki lehet gazdálkodni, de a mainál jobb munkaszervezéssel sem lehet 10-20 százalékot egyszerűen „lenyelni". A Defag azonban még így Is jó évet tudhat maga mögött — Közel egymilliárdos termelési értékkel — aminek ötöde az erdőgazdálkodásból, nagy része pedig a faiparból származik: —, 90 millió forintos nyereséget produkáltak tavaly, tíz százalékkal megelőzve önmagukat. — Sajnos, ez a nyereség az idén csak a fele lesz. A szabályozók változása, a bruttósítás, a társadalombiztosítási járulék elviszi a többit. — Ami marad, abból mire futja majd? — Nos, igyekszünk maximálisan kihasználni a műszaki fejlesztésre jutó, minden apró lehetőséget. Eddig csak kisebb feladatokat „halaptunk" egy olyan rekonstrukcióból, amelyiket tavaly végre sikerült felgyorsítani. — Hogyan?' — Többek között azzal, hogy pályázatot adtunk be tőkés export bővítésére. A több mint 90 millió forintos beruházásból 70 milliót a három-négy évtizedes gépeink lecserélésére költöttük. Most alakítunk ki egy korszerű, enyvezett lemezt gyártó gépsort, amelyik az év második ¡felében már termelni is fog. Százhuszo.nötmillió forintos tőkésexport-többletet vállaltunk cserébe. — Hogyan alakul várhatóan az idei piac? — A hazai kereslet némi csökkenésével kell számolnunk. Szerencsénk) hogy több lábon állunk. S így a bútoripar előrejelzett visszaesése méllett akad még megrendelésünk bőven. Eddig mindig nagyobb volt a kereslet termékeink iránt, mint a gyár kapacitása. Az építőipar, a járműipar ezután is igényelni fogja termékeinket. Természetesen igyekszünk további exportpiacokat keresni a csökkenő belföldi kereslet ellensúlyozására. Sikeresnek tűnik az a vállalkozás is, amellyel az eddigi tőkés exportból beszerzett enyvezett lemez egy részét igyekeznek kiváltani. Jövőre várhatóan már 8 ezer négyzetmétert gyártanak ebből a termékből. Igaz, arra is odafigyelnek, hogy a már megszerzett nyugatnémet, olasz, francia vevők mellé minél többet sorakoztassanak fel az elkövetkezendő hónapokban, években. Sajnálatos gond viszont, hogy az a lapanyag-száll itókát is arra ösztönzi érdekeltségük, hogy termékeiket ők) is exportálják. Így a külpiaci árakhoz imértk a hazait is. Holott a gyors siker helyett hosszabb távon is az lenne a biztató, ha nem nyersanyagként, hanem feldolgozva — természetesen így többért — adhatnánk el faipari termékeinket külföldön. Csakhogy... a most mégváltozott szabályozás sem igazán ezt ösztönzi Januártól ugyanis a faipari termékek nagy részéről levették az exportártámogatást. Meghagyták viszont — ha felére csökkentve is — a nyersanyagexport támogatását. Lehet-e kérdés ezlután, hogy mennyire látjuk a fától az erdőt? Aligha. Igaz, erről itt. Szegeden, a Defagnál aligha tehetnek. K-GMegmaradók és elhullók A

terv- és prognóziskészítők talán soha nem voltak olyan nehéz helyzetben, mint manapság. Ha pusztán a jelenből hosszabbítják meg a jövő vonalát, nem biztos, hogy jó nyomot rajzolnak a fejlődésnek. Ezért az építőipar legközelebbi jövőjének felvázolásához az is elegendő, ha azokat a követeleményeket vesszük alapul, amelyekhez igiazodni, alkalmazkodni nem lesz egyszerű a vállalatoknak. A másik, logikus feladat, hogy hoszabb távon is megalapozzuk egyensúlyi helyzetünket, mert ez a reform alapköve. Mindezek ismeretében, arra számíthatnak az építők, hogy a vállalkozói szellem felértékelődik, ennek következtében a verseny is élesedik. Egyre fontosabb lesz a piaci információ, például arról, hogy ŰZ ország mely térségében van építési kereslet. Várhatóan tovább folytatódik az igények differenciálódása, és nem lehet ama számítani, hogy új nagyberuházások indulnának. Emiatt kevesebb, kisebb értékű megbízással keresik meg majd az építővállalatokat, amelyek számára az lesz a ritka, ha új épületet kell emelniük. Gyakrabban fenntartásra, felújításra, karbantartásra számíthatnak. Egyetlen ágazat sem lehet meg anélkül, hogy valamilyen határok között meg ne tervezné a jövőjét. Az előzetes számítások szerint az építőiparban 1988—89-ben a termelés mérsékeltebb ütemben fog növekedni a korábbiakhoz képest, mintegy 6 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy hosszabb távon is azzal kell számolni, az építőszervezeteknek át Ikell alakulniuk, a piac megváltozott igényei szerint. A legdrasztikusabb változás a lakáspiacon várható, tekintve, hogy az állami lakások aránya nem fog tíz százaléknál többre növekedni. Ennek következtében a hagyományosan lakást építő szervezeteknek is más megélhetési forrás után kell nézniük. Hasonló sorsra jutnak a kommunális építéssel, vagy csak mélyépítéssel foglalkozó vállalatok Mivel minden feladatból kisebb lesz az igény, az tud jól felkészülni a jövőre, aki „több Iában áll", vagyis kapacitásával, termelési szervezetével készen áll arra, hogy bárhol, bármilyen kisebb értékű megbízást is elvállaljon. Ennek következtében az állóeszközpark is „mozgásnak indul", és oda rendeződik, ahol a legjobban hasznosul. A szakmunkási gárda is abba az irányba mozdul majd, ahol a legtöbb szükség van rá, és ahol a legjobban megfizetik. Erre csak azok a kisebb-nagyobb szervezetek lesznek képesek, amelyek az építési piacon stabil és biztos helyet vívnak ki maguknak a versenytársak között. így várható, hogy az életképes szervezeteknél növekszik a termelés hatékonysága, amelyek viszont alkalmatlannak mutatkoznak a lövedelmező munkám, azok sem megélni, sem munkatársaikat megfizetni, sem önmagukat fejleszteni nem lesznek képesek. A következő esztendőkben érdekes jelenségek tanúi leszünk. Például annak, hogy egyszerre, egy időben megy végbe a termelési kapacitások fejlesztése, máshol pedig azok leépítése. A kereslet változásai nyomán a termeLésben és a fejlesztési politikában is az alkalmazkodóképesség lesz a vezérelv. Az évek óta szorgalmazott, de az idén már élesben tapasztalható változások a magasépítőipart hozzák a legsúlyosabb helyzetbe, amelyek már eddig is nehezen álltak meg a lábukon. Részben a nagyállami elvonások, részben pedig a vállalatok gazdálkodásának gyöngesége! okozzák, hogy a legnagyobb Lakásépítő szervezetek tartósan „gyengélkednek". Értük már senki nem nyújthat mentöövet. Ha saját programot dolgoznak ki életben maradásukra, és azt sikerül is végrehajtani, akkor J9HH-ban átviszik a „lécet" es újból állhatnak a startvonalhoz. C

sak akkor van esélyük a versenybe indulóknak a gazdaságos, jövedelmező termeléshez ha szervezetüket a piaci igényekhez alakítják, ami nem feltétlenül a zsugorodási politikát követeli meg. Hanem azt, hogy például a jótállás kötelező vállalására kisebb. belső szervezeti egységeket hozzanak létre. A minőségi munka egyébként is az a kulcsszó, amit minden építőnek tanácsos a zászlajára írni. Az építési költségek, es ennek következtében az árak növekedésével párhuzamosan ugyanis ez lesz a választóvonal a megmaradók és az elhullók között. SzK. Önadóznak a kiskereskedők Hétfőn ülést tartott a Kiskereskedők Országos Szervezetének elnöksége. A testület arról tárgyalt, hogyan készítették fel a magánkereskedőket az új adórendszer bevezetésével összefüggő teendőkre. Megállapították, hogy több mint hatezren vettek részt azokon a budapesti és vidéki tanfolyamokon, amelyeken az adóhatóságtík szakemberei tartottak előadásokat. Az új adórendszer, a kiskereskedők dolgát sok szenjpotból megkönnyíti. Kedvező például az úgynevezett önadózás bevezetése, ami azt jelenti, hogy az adó alapját és összegét a kereskedő saját maga számolhatja ki, A Kisosz elnökségének ülése Nagy László felvételei Nemzetközi szimpózium Emberi jogok és vallásszabadság Európában, a békéért, Helsinki szellemében címmel nemzetközi szimpóziumot rendeznek február 3. és 6. között Velencében. A tanácskozásra — amelyen az európai biztonság és együttműködés megteremtését célzó helsinki záróokmányt aláirt nemzetek képviselői találkoznak — magas rangú magyar küldöttség utazik, Köpeczi Béla művelődési miniszter vezetésével. A delegációnak tagja lesz Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is. Illúzió? Az év váltó nagy árszórás előtt minden, piacról élő hazai polgár füle számára a legjobban az a hír csengett, hogy a termékek 8 százalékának az árcéduláján január elseje után kisebb számok jelennek meg. A hír végigolvasása után azonban a kétkedés sem maradhatott távol a gondolatokból. Az olcsóbbodásra kijelölt árucsoport ugyanis a felnőtt felsőruházati termékek kore volt. Az a cikkcsoport, ahol az előző szabályozó mechanizmusban a legkönnyebb volt felfelé tornászni az árakat. Mert ugyebár, ha új divat jött, akkor megújult a blúz, kabát, miegymás anyaga, szabása. S akkor lehetett újra kalkulálni a fogyasztói árakat, úgy, hogy minden gyártónak meglegyen a nyeresége is. Csökkent a cipők ára is. Észrevették, kedves olvasók? Jól figyeljék meg a pár forinttal olcsóbb modelleket, mert áprilistól már lehet, hogy nem enynyiért találkozhatnak velük. Az első három hónar>ra tulajdonképpen árstop van érvényben idehaza. De az alapanyagszállítók már jelezték, hogy áprilistól 10 százalékkal drágábban adják a bőrt. Akkor pedig a foevasztó hiába takarékoskodna a lábbelin. Számoljunk csak! Az 1988-ra előrejelzett 15 százalékos inflációból eddig 'adóreform és tavalyról áthúzódó hatások révén) az ország „megvalósított" tízet. Az áprilisi áremelésre annyian spekulálnak máris, hogy nehezen elképzelhető a maradék 5 százalék tarthatósága. Elszabaduló inflációval pedig még nehezebben elképzelhető a gazdaság stabilizálása, és a kibontakozás elkezdése. B. I. ebbe hivatalos szerv nem avatkozik bele. Előnyös az is, hogy ezentúl nem a teljes nyereség után kell adózniuk, tartalékolhatnak fejlesitésre is. Az adózással kapcsolatos teendőket egyszerűsíti, hogy a jogszabály lehetőséget ad az adó kiszámolásának korrigálására — akár a következő évben is, de mindenképpen az adóellenőrzés^ megelőzően. A korábbiaknál kevesebb adminisztrációt ró a vállalkozókra, hogy a vendéglátásban 4 millió forintos, a kereskedelemben 8 millió forintos forgalomig átalányban is fizethetik az adót. A tanfolyamokon szó esett az új adózási rendszerrel kapcsolatos gondokról is. Sok magánkereskedőnek problémát okoz, hogy az üzleti könyvek vezetése az eddigieknél szakszerűbb, precízebb munkát igényel, s a Kisosz ugyan készíttetett mintanyomtatványokat, de a szabvány szerinti üzleti könyvek egyelőre nem léteznek. A kiskereskedők árubeszerzését nehezíti, hogy megszűnt az önbizonylatolás, s kizárólag attól vásárolhatnak árut, aki számlaadásra kötelezett. A magánkereskedők aránytalanul magasnak találják az 50— 200 százalékos bírságot, amely kiróható rájuk, ha nem tartják be maradéktalanul az adózással kapcsolatos rendelkezéseket, korábban ugyanis a büntetés csak 20—50 százalékos volt. Az elnökség összességében eredményesnek ítélte a kiskereskedők felkészítését az új feladatokra, de feltétlenül szükségesnek tartja további tanfolyamok szervezését, elsősorban az árakkal kapcsolatos tudnivalókról. Erre akkor kerülhet sor, ha ímegszületik a pénzügyminisztériumi állásfoglalás a ma még tisztázatlan kérdésekkel kapcsolatban. Ezek közé tartozik egyebek között, milyen bizonylat szükséges, ha a kereskedő őstermelőtől vagy magánszemélytől vásárol. (MTI) Számítógépes rendszer Hazánkban egyedülálló számitógépes hálózatot helyeztek üzembe a szombathelyi székhelyű Nyugatmagyarországi Fagazdasági Kombinátban. Az Egyesült Államokban két éve szabadalmazott számítógépes rendszer áttekinthetővé teszi a fűrészipari termékeiről, laminált és cementkötésű forgácslapgyártásáról, könynyűszerkezetes lakóházairól határainkon túl is jól ismert vállalat egész tevékenységét, általa percről perce nyomon lehet követni a termelést az anyagszükséglettől a dolgozók teljesítményén keresztül a végtermékekig. A hálózatban tíz számítógépet üzemeltetnek; ezekhez egyelőre hatvan terminál csatlakozik, további negyven terminált ezután kapcsolnak be a rendszerbe. A hálózat egyik speciális egysége a műszaki tervezést segíti, ezt leginkább a cementkötésű forgácslapból készült könynyűszerkezetes épületek tervezésénél, illetve a kivitelezés előkészítésénél használják.