Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-04 / 286. szám

<3 Péntek, 1987. december 4. Vöröskeresztes kongresszus előtt Pályára készülőben A kitüntetéseket, elisme­réseket legtöbbször egy-egy vezető kapja, de rendsze­rint a kitüntetett által irá­nyított közösségnek szól az elismerés. A Szegedi Orvos­tudományi Egyetem Vörös­keresztes alapszervezetének titkára Kiss Erika végzős orvostanhallgató alig két hónapja birtokosa a Kiváló Vöröskeresztes Munkáért kitüntetés bronz fokozatá­nak. Elismerés ez a SZOTE-s vöröskeresztes hallgatóknak és az egyetemi évektől bú­csúzó vezetőnek egyaránt. Tulajdonképpen nem le­hetne meglepő, hogy a jóvő orvosai elöl járnak,. példát mutatnak az emberek meg­segítésére hívatott szerve­zetben. Ügy tűnik azonban ¡mégsem magától értetődő a majdan hivatásos segítők számára ugyanaz a szolgálat társadalmi munkában. Az ország más orvosegyetemein a hallgatói létszám 10—30 százaléka tagja a Vöröske­resztnek, mígaSZOTE 1600 hallgatója közül 1074-en kapcsolódnak be a humani­tárius szervezet munkájába. Jóllehet a belépési nyilat­kozatot kitöltök közül nem •mindenki végez érdemi mun­kát, de a csupán tagdíjat fizetők is segítik a szerve­zetet. A tagságnak közel fele azonban aktív résztve­vője a SZOTE-s vöröskeresz­tes 'akcióknak, amelyek kö­zül városszerte a legismer­tebb a havonta egy alka­lommal „jelentkező nyilvá­nos betegvizsgálat". Ekkor a város különböző forgalmas pontjain mérnek vérnyo­mást a hallgatók, terjesztik az egészséggel kapcsolatos ¡felvilágosító anyagokat, megnézik szedhetó-e még az a gyógyszer, amiről egy-egy idős ember kér tájékozta­tást. Körülbelül 600 ember ifordul meg egy-egy ilyen alkalommal az orvostanhall­gatók „keze között". A vizs­gálók persze korántsem le­hetnek biztosak abban, hogy az általuk magas vagy ala­csony vérnyomással kiszűr­tek elmennek-e körzeti or­vosukhoz. Mégis hasznosak ezek a találkozók, hiszen számtalanszor előfordult már, hogy — kivált idős emberek — tanácsért for­dulnak hozzájuk, vagy eset­leg csak a panaszkodás vá­gya 'hajtja őket a leendő orvosokhoz. Akció volt a SZOTE-sok kezdeményezte véradóver­seny is, melyet a szegedi felsőoktatási intézmények között hirdettek. Igaz, ebben a nemes versengésben nem az orvosegyetemiek, hanem az egészségügyi főiskolások győztek, az igazi eredmény mégis az, hogy egyetemein­ken-, főiskoláinkon e kezde­ményezés nyomán mindenütt emelkedett a véradók szá­ma. Az orvostanhallgatók a saját házuk táján jelesked­nek inkább. A klinikán vég­zett összes szív- és érmű­téthez bármikor adnak vért. A SZOTE-s vöröskereszte­sek egy távolabbi tervéről nem szívesen beszélt Kiss Erika, hiszen erről a gon­dolatról még a legilletéke­sebb, a fogászati klinika professzora nem tud. Az orvostanhallgatók szeretnék a középiskolások körében is megszervezni a rendsze­res fogászati szűrést. Jól­járnának a fogorvostanhall­gatók is, hiszen a gyakor­latokon lenne beteganyag 'bőségesen. A középiskolások pedig rákényszerülnének a rendszeres fogorvos-látoga­tásra. Hogy ez a terv mi­ként és mikor valósítható meg, nem tudni. Az viszont bizonyos, hogy nem Kiss Erika vezető irányításának korszakában, hiszen a ha­todéves hallgató hamarosan búcsút mond az egyetem­nek, a hallgatói Vöröske­resztnek. Valaki azt mondta róla, ha ilyen odaadással végzi majd tanult szakmá­ját, mint ahogyan tette ezt a Vöröskeresztben, akkor az orvostársadalom egy kiváló szakemberrel gazdagodik. Furcsa szenvedély A szenvedélyek különbö­zők: van aki káros szokások­nak hódol, van aki a maga kedvtelésére üz valamit szenvedélyesen, s akad akit a másokon való segítés vágya hajt. Ezek közé tar­tozik Tóth Pálné, a kábel­gyár Vöröskeresztes szerve­zetének csúcstitkára. Ami­kor néhány évvel ezelőtt visszatért a gyesről munka­helyére, egyetlen kérése volt: adjanak neki társadal­mi megbízatást. Különös eset, amikor valakire nem kell ráerőszakolni a fizet­ség nélküli pluszmunkát, hanem maga jelentkezik ér­te. A kérése teljesíttetett, s a vállalati Vöröskereszt gaz­dasági ügyeinek intézésével bízták meg. Tette a dolgát évekig, K valószínűleg, hogy kollegái megelégedésére, hiszen mikor a Vöröskereszt titkára nyugdíjazása miatt elbúcsúzott a társadalmi szervezettől is, Tóthnét vá­lasztották vezetőül. E pozí­cióban is megállja helyét, bizonyítandó a városi Vö­röskereszt vezetőségének elismerése. A négy alapszervezetbe tömörülő 46o fős szervezet munkáját Tóthnénak irá­nyítani könnyű és nehéz egyszerre. Elődje egy igen jól szervezett lelkes gárdát hagyott rá, akikkel e tár­sadalmi munkát végezni nem jelent nehézséget. Ugyanakkor a váltótársnak sokat kell bizonyítani, azért, hogy ne legyen kicsivel se rosszabb elődjénél. A kábelgyár! aktívák dön­tő többsége nő, közülük közel félszáz szinte állan­dóan mozgósítható. A fér­fiak a véradásban járnak elöl. Véradómozgalmuk egyébként is dicséretre mél­tó, hiszen évente két al­kalommal háromszázan je­lentkeznek. Népszerűek az elsősegélynyújtó tanfolya­mok. Szinte valamennyi vöröskeresztes aktíva köte­lességének érzi e segítség­nyújtás nagyon is kézzel­fogható módjának meg­tanulását. S bizony a gyár­ban nem hátrány, ha minél többen értenek e mesterség­hez is. Tóth né és aktívái nemcsak a látványos akciókban je­leskednek. Magánbeszélge­tések során gyakran derül fény a gyárban dolgozók gondjaira. A szürke hétköz­napokban lehetőségeikhez mérten segítenek. Ügy tű­nik a kollégák is nagyobb bizalommal lennének a vö­röskeresztesek iránt. S bizik bennük a vállalati vezető­ség is, s ezt úgy juttatja kifejezésre, hogy munká­jukat nem akadályozza, jól­lehet a munkaidőalap vé­delme érdekében mostanság (sok helyütt szót emelnek példának okáért a véradá­sok miatt. Nem elégedett a kábel­gyár vöröskeresztes csúcs­titkára a felvilágosító elő­adások, az egészséges élet­módot népszerűsítő bemuta­tók látogatottságával, ö vi­szont rendszeresen látogat­ja a betegeket, a gyesen le­vő kismamákat. Anyagi segítséget az évi hatezer forintos költségvetésből ad­ni nemigen tud, talán ha évente egy alkalommal si­kerül —. így karácsony tá­jékán — a sokgyerekes csa­ládok közül egynek-egynek élelmiszercsomagot össze­állítani. A Vöröskeresztes szervezet egész éves mun­kája viszont pénzre át nem számolható. K. K. A többség adója Közismert, hogy a lakos­ság túlnyomó része jövedel­meinek döntő többségét munkaviszonyból, illetve szövetkezeti tagsági viszony­ból szerzi meg. A személyi jövedelemadóból számolt 70 milliárd forintos évi költ­ségvetési bevétel nagyobbik része ehhez kapcsolódik. A fiskus szerencséje, hogy ezek a jövedelmek az utolsó fillérig megszámolhatok. A fonákja a dolognak, hogy a bérből, fizetésből élők nem osztoznak az örömben, hogy minden forintjuk „látható". Akinek csak ilyen jövedel­me van, ezért cserébe ke­veset kell gondoljon az adóra, tevékenységének ke­vés a kockázata, ráadásul, januártól már az adóval nö­velt fizetés lapul a boríték­jában. A munkaviszonyból szár­mazó bevételt a jövedelem meghatározásakor 'csökken­teni kell a kifizetett szak­szervezeti tagdíjjal és az úgynevezett „alkalmazotti kedvezménnyel". A tagdíjle­vonás lehetőségét legfeljebb az teszi keserűvé, hogy az ezzel nyert adókedvezmény gyakorlatilag a tagdíj össze­gének emelkedését kompen­zálja, de végül is, már an-, nak is örülünk, ha valami­ért nem kell többet fizetni. A jelentősebb tétel a naptá­ri év során munkaviszony­ban töltött minden hónap után elszámolható egyezer, összesen 12 ezer forint össz­jövedelem-csökkentési lehe­tőség. Jó tudni azonban az elszámolás részletszabályait is. Ezek: az összjövedelem egyidejűleg csak egy mun­kaviszony alapján csökkent­hető; csak arra a hónapra jár, melynek minden mun­kanapján munkaviszonyban állt a dolgozó, és nem vett igénybe tíz napnál több fi­zetés nélküli szabadságot. Enyhíti ez utóbbi megszorí­tást az a szabály, hogy a gyermek, illetve a munka­képtelen, egyedülálló szülő eondozása. ápolása miatt igénybe vett fizetés nélküli szabadság miatt nem vész el a csökkentés lehetősége. Az igazsághoz hozzátarto­zik, hogy ez a csökkentés nem klasszikus kedvezmény, hanem költségtérítés jelle­gű. A munkaviszonyban végzett tevékenység a mun­kavállaló részérói különbö­ző költségekkel jár. Ezt ne-' héz lenne kiszámolni, bizo­nyítani, ezért a törvény a költségeket átalányként is­meri el. Ez megfelel a nem­zetközi gyakorlatnak is. A csökkentés a magánmunkál­tatók alkalmazottait is meg­illeti. Az alkalmazotti költség­átalány az összjövedelem­ből vonható le. Ez annyit jelent, hogy felülről csök­kenti a jövedelmet, a prog­resszió felső sávjában hat. így bizonyos mértékig tel­jesítményelvet is kifejezésre juttat, mivel nagyobb jöve­delemmel rendelkező dolgo­zónál nagyobb kedvezményt jelent az adó összegének megállapításánál. Az átalány jellegből adó­dik, hogy a kedvezmény ak­kor is jár, ha a munkabér havi 1 ezer forintnál ki­sebb, de akkor is, ha a dol­gozó, bár munkaviszonyban áll, de nem kap bért. Me­zőgazdasági szövetkezet tag­bevételek folyamatosságát, hátra lektmentességét. de megfelel az adófizető polgár érdekének is. így nem a tárgyévet követően, hosszú idővel a jövedelem meg­szerzése (és elköltése) után kell az egész adót megfizet­ni, legfeljebb kis összegű adókülönbözetet kell ren­dezni. Előlegként a kifizető a havi rendszeres munkajöve­delem tizenkétszerese után járó adó tizenketted részét vonja le a dolgozótól. Sze­rencsére, nemcsak1 havi fi­zetésünk van, időnként ju­talom, nyereségrészesedés, prémium is üti a markun­DRÁMAI MŰ KÉSZÜL ját a kedvezmény akkor il­leti meg, ha az előírt közös munkavégzési kötelezettsé­gének eleget! tesz. Az. év közben belépett tagnak csak arra a hónapra jár, mely­ben legalább 130 órát tel­jesített. Tudnunk kell azt is, ho­gyan mondunk búcsút az adóba csorgó forintoknak. Ne«, a munkaviszonyból származó jövedelmek eseté­ben a dolgozónak ezzel nincs sok gondja a törvény által elrendelt adóelőleg-fi­zetés miatt. Az előleg­fizetés biztosítja az állami kat. Az előleg levonása itt már bonyolultabb. A nem rendszeres jövedelem fel­vételét megelőző utolsó, tel­jes havi munkabér tizenkét­szereséhez kell az eseti jö­vedelmet hozzáadni, majd az így kapott összeg után kiszámolni az adót. A kiszá­mított adót azonban csök-i kenteni kell azzal az ösz­szeggel, amely a figyelembe vett utolsó havi munkabér tizenkétszeresével rendelke­ző dolgozót egyébként adó­ként terhelné-. Lássunk a bonyolult elvek után példát is. Tájékoztató szolgálat A kistermelók körében bi­zonytalanság, tájékozatlan­ság tapasztalható a jövőre megváltozó közgazdasági fel­lételekkel kapcsolatban. El­sősorban az adórendszer mó­dosítása nyomán van szük­ség átfogó tájékoztatásukra; a MEM ezért úgy döntött, hogy külön szolgálatot hoz létre, amely a kistermelők által fölvetett kérdésekre ad választ, a folyamatos infor­málódás valamennyi föltéte­lét megteremtve. Nemcsak az adózásról adnak szakta nácsot, hanem a minőségi termelés megvalósításának feltételeiről, a földtörvény­nek a kistermelökre vonat kozó rendelkezéseiről és más fontos tudnivalókról. Uj gátak a Kisalföldön Befejeződött az idei gát­szemle a Kisalföld folyói mentén. Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szak­emberei 465 kilométer hosz­szú fővédvonalat ellenőriztek a Dunának a Rajka—Eszter­gom közötti szakaszán és a Mosoni-Duna, a Rába, a Rábca, a Lajta és a Marcal mentén. A tapasztalatok szerint az árvízvédelmi töl­tések állapota jó. A tervbe­vett gáterősítési munkák megfelelő ütemben folynak a Rába, Sárvár és Répcelak közötti bal parti, valamint a Mosoni-Duna Győr és Vének közötti, ugyancsak bal parti szakaszán. Többszáz milliós beruházással teljesen átépí­tik a gátakat; Győrött vas­beton gátakat emelnek, s ezek mellett vízparti sétáló­út húzódik majd. Dunakiliti felett, ahol a bös—nagymarosi erőmű- és vízlépcső-rendszerhez tarto­zó hatalmas tározótó készül, a vízügyi igazgatóság nagy teljesítményű gépekkel fel­szerelt brigádjai egy tíz ki­lométeres gátszakasz kivite­lezésén dolgoznak, két kilo­méter hosszan csehszlovákiai területen. A mostani ellenőr­zés során megállapították, hogy az építkezés jól halad. A külöaleges biztonsági elő­írások szerint készülő gát­rendszer magyar munkások által'építendő 27 kilométer hosszú teljes szakaszát 1989 nyarán adják át. A gátak méreteire jellemző, hogy koronaszélességük hatméte­res, ez és magasságuk is jó­val meghaladja a jelenlegi szigetközi dunai gátakét, amelyeket pedig az emléke­zetes 1954-es szigetközi ár­víz óta kétszer is megerősí­tettek. A tározó feltöltésével — magyar és csehszlovák terü­leten — egy 60 négyzetkilo­méter vízfelületű tó alakul ki, amely amellett, hogy el­látja áramot termelő vizzel a dunakiliti turbinákat, tu­risztikai célokat is szolgál majd. A tározó gátjaival pár­huzamosan 30 méter fenék­szélességű csatornát is ki­építenek. A tóból kiszivárgó vizet ezen keresztül vezetik le, s így a Szigetköz északi felében megteremtik a bel­vízvédelmi biztonságot. A csatornarendszeren keresz­tül szárazság esetén megfe­lelő öntözővizet is tudnak juttatni több ezer hektár­nyi területre. (MTI) Tízezer forint havi fizetésű dolgozó havi adóelőlege: 10 000 Ft X 12 = 120 000 Ft (éves számított jövedelem) Ennek adója 18 400 Ft Havi adóelőleg 18 400 12 = 1533 Ft Ugyanezen dolgozó 30 000 Ft prémiumot vesz fel, ennek adóelőlege 10 000 Ft X 12 = 120 000 Ft (számított jövedelem) 30 000 Ft eseti jövedelem 150 000 Ft Ennek adója 28 900 Ft Levonandó a rendszeres jövedelem (120 000 Ft) évi adója 18 400 Ft Esetj jövedelem után fizetendő előleg 10 500 Ft Darányi István Lódzi küldöttség látogatása A Hazafias Népfront me­gyei bizottságának meghívá­sára két napot tölt megyénk­ben a Lengyel Nemzeti Új­jászületés Hazafias Mozgal­ma Lódzi Tanácsának há­romfős delegációja, Jerzy Jablkiewicz, Jacek Krzeko­towski és Wlodzimierz Ma­gin. Tegnap, csütörtökön a reggeli órákban Szegeden a megyei pártbizottságra láto­gattak, ahol Bartha László, megyei titkár tájékoztatta a vendégeket a hazánkban jö­vőre bevezetésre kerülő új adórendszerről. A két ország gazdasági reformtörekvésé­ben sok a közös vonás — er­ről a delegáció vezetője, Jerzy Jablkiewicz szólt, be­számolva a lengyel gazdasá­got érintő programtervezet­ről. Az eszmecserét követően a delegáció tagjai a HNF me­gyei bizottságára mentek, ahol Molnár Sándor titkár a megye gazdasági és társa­dalmi életével, valamint a népfront munkájával ismer­tette meg a küldöttség tag­jait. A nap hátralevő részében a lódzi vendégek ellátogattak a Taurus szegedi gyárába, ezt követően pedig a megyei tanácsoál Petrik István, a megyei tanács elnökének ál­talános helyettese tájékoztat­ta őket aSanácsi munka idő­szerű kérdéseiről. Este a népfront szegedi bizottságá­nak székházában találkoztak a Magyar—Lengyel Baráti Kör tagjaival. A lódziak kétnapos prog­ramja ma Vásárhelyen foly­tatódik. Délután Szegeden, a népfront megyei bizottsá­gán zárómegbeszélést tarta­nak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom