Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

DM magazin Korunk új jelképei? EGY KÖZTÉRI SZOBORPÁLYÁZAT — ELŐZMÉNYEK, EREDMÉNYEK, REMÉNYEK BORVENDÉG BÉLA ÉS SZATHMÁRY GYÖNGYI FŐDÍJAS PÁLYAMUNKÁJA Békcs és Csongrád megye tanácsa politikai emlékműpályázatot írt ki a két megye településein lévő, illetve létesítendő köztéri alkotások készítésére. A pályázatra tizennégy terv érkezett. Húszezer forintos fődíjban részesült Borvendég Béla építész és Szathmáry Gyöngyi szobrászművész terve, Lantos Györgyi szobrászművész és Szemerey Márta építész pályamunkája 15 ezer forintos második díjban, Máté István szobrászművész és Kiss Lajos építész terve 10 ezer forintos harmadik díjban részesült. Rajtuk kívül 10 ezer forintos ötletdijat kapott Kligl Sándor szobrászművész, Yarga Géza szobrászművész, Rományi László belsőépítész és szerzőtársai, valamint Pataki Ferenc festőművész. A díjakat december 18-án nyújtják át, az anyagból a decemberi megyei tanácsülés szünetében kiállítás nyílik a tanács aulájában. A

tápéiak a legutóbbi falugyűlésen már letették a voksot az egyik pályaterv mellett. Máté István és Kiss Lajos szobortervét ugyanis bemutatták a falugyűlés résztvevőinek, s a megrendítő emlékek, a kicsorduló könnycseppek, a spontán érzelmi azonosulások mellett azt is megfogalmazták, hogy, szükségük van olyan emlékműre, amely a magyar hősöknek — évszázadok mindenfajta értelmetlen pusztításai áldozatainak — emléket állit. Valami hasonló szerepelt a politikai emlékműpályázat kiírásában is. A két megye tanácsa, valamint a Képző- és Iparművészeti Lektorátus annak a felismerésnek döbbenetében irta ki pályázatát, hogy településeinken a meglévő politikai emlékművek — jórészt 1945—50 között készített szovjet hési emlékművek, a hatvanas években született felszabadulási emlékművek és tanácsköztársasági mementók — rendkívül siralmas képet mutatnak. „Kőműves-ízlést" tükröznek, esztétikai mércével alig mérhetők, állapotuk leromlott, az emlékműállítás tisztes szándéka nem párosult minőséggel, esztétikai értékkel. Nem fejezik ki a politikai reprezentáció céljait, társadalmi, nemzeti és nemzetközi ünnepeinken kőhalmokat koszorúznak, ebből egyenesen következik: illúzió elvárni, hogy segítsenek a helyes történelmi tudat, a politikai azonosulás, a hazafias és nemzeti gondolkodás erősítésében. Az elkészített szoborkateszter inspirálta egy megújítási program kidolgozását, amelynek része az említett pályázat. Építészek, képző- és iparművészek alkotó együttműködésére számítva hirdették meg az akciót. Olyan műveket szeretnének világra segíteni, amelyek esztétikusak, művészien megfogalmazott jelképekkel fejezik ki társadalmunk eszményeit, hőskultuszát; megteremtik korunk új jelképeit; utalnak nemzeti múltunk haladó eseményeire, a szabadság és a béke gondolatára, emlékeztetnek a szocialista fejlődésért folytatott harcok hőseire; megfelelnek a nemzéif és politikai ünnepeinket kísérő reprezentációs igényeknek (koszorúzások, ünnepi megemlékezések, gyűlések, fogadalomtételek); ezek az alkotások a települések központi helyein, korszerűen tervezett környezetben jelennek meg. A feladat egyáltalán nem kicsi. Emlékműszobrászatunk átesett már az elmúlt évtizedekben jó néhány változáson. A művészek maradandót ott és akkor alkottak, amikor az eredeti gondolat találkozott a környezet adottságaival, szobor, tér és mondanivaló hatásos egységben jelent meg. A legtöbb kudarc azokat a próbálkozásokat kísérte, amikor az alkotók — legtöbbször a hozzá nem értő mecénások határozott kívánságára (vagy sugallatára) — kiszolgálták a verbálisan megfogalmazott kívánalmakat, illusztrálták a gondolahősök nem múló emlékét. Máté István egymásra rakódó, toluló kőtömbjei mintha a történelem egymásra rakódó rétegei lennének. Katonafigurája kicsit didaktikus, lányalakja az őrzők és újrateremtők jelképe. A szobor sima felületeire versidézetek, nevek véshetők. Körplasztikaként és domborműként is megvalósítható. Pataki Ferenc három elemből szervezte tervét — egy lobogó 48-as zászló a kompozíció vertikális eleme, egy karcsú oszlopon babérkoszorúból röppenő madár a békeszimbólum, a pajzsot tartó alak pedig minden háborúk magyar katonája — a vertikális ellenpontok. Rományi László, Novákné Juhász Márta és Mikula András terve egy artisztikus fapergola, amely teret jelöl, egy szentélyt, melynek közepéből élő fa sarjad. Varga Géza az elbukó ember tragédiáját fogalmazza meg, Oroján István variálható jelet alkotott, Beliczay Mária és Udvardi Anikó medencével egybekomponált madarat, illetve kezeket képzelt el, Fűz Veronika centrálisán emelkedő körök közepére dekoratív zászlótartót, Orosz Mária lépcsősort, illetve galambjelet tervezett. Sokan kérdezhetnék, vajon napjaink szűkös gazdasági viszonyai között jut-e pénz ilyen alkotások megvalósítására? Másokkal együtt meggyőződésem, hogy soha nagyobb szükség nincs múltunk emlékeinek számbavételére, az elődeink tettei előtti tisztelgésre, a közösséget teremtő együttes hitvallásra, nemzeti identitástudatunk gazdagítására, mint éppen a nehéz időben. Ha egy település lakói együttesen megfogalmazott szép célokat tűznek maguk elé, ha felismerik, hogy mai életünk alapköveit a múltban rakták és falait a jövőben is építeni fogják, akkor képesek anyagi áldozatokat is hozni. Ez a pályázati anyag — amely vándorolni fog majd Békés és Csongrád megye településein — nem mintakönyv. Ajánlati anyag, amely segit áthidalni azt a bizonytalansági űrt, amely általában az emlékmű-kiállítási szándék és a művészet ismeretlensége között húzódik. Ezek ötletek, tervek, amelyekből ki lehet indulni, amelyeket adaptálni lehet, amelyek konkrét helyekre egy közös gondolkodás nyomán konkretizálhatok. Hosszú évek feladata sűrűsödik ebben az első lépésben. Gondoljunk csak arra, hogy 1995-ben felszabadulásunk 50. évfordulóját, 1996-ban államalapításunk 1100. születésnapját köszöntjük. Az ilyen dátumok mindig is szellemi és anyagi erőfeszítésekre késztetik a közösségeket. Nem mindegy azonban, hogy ezeknek a törekvéseknek milyen lesz az eredője. A jövőben ezeken a hasábokon is örömmel számolunk be a pályáz megvalósulásának további lépései; öl. TANDI LAJOS LANTOS GYÖRGYI—SZEMEREY MÁRTA TERYE MÁTÉ ISTVÁN—KISS LAJOS: A HÁBORÚ, A FASIZMÚS ÁLDOZATAI KLIGL SÁNDOR: GYŐZELEM tot. Ezért látható ma az országban annyi közhely, szimplifikált igazság, annyi primitív jelkép. Gondoljunk csak a pálmaágat tartó nőalakokra, galambot szélnek eresztő lányokra, zászlót lobogtató mezítlábasokra, lemeztelenítettekre, a munkás-paraszt-katona triászára és sorolhatnánk. Ez a pályázat is bizonyította, hogy nagyon nehéz átlépni a valódi vagy vélt falatokat, nem egyszerű feladat új jelképeket alkotni. Okosan tette a pályázatot kiíró testület, hogy az itteni szellemi energiákra építve várta a javaslatokat, s hogy pontosan megfogalmazta, mit szertne: emlékeztető szobrokat egyrészt, általános gondolatokat megfogalmazó jelképeket másrészt. A mai társadalom jelet hagyó szándékát kérte, amelyek meghaladják az előző korok próbálkozásait. Nem adtak konkrét helyszíneket, ez legalább annyira előnye, ment hátránya lett az elképzeléseknek. S hogy nem tapasztalatok nélkül vágtak nagy munkába, azt bizonyítja a házasságkötő termek megújítását szolgáló akció, vagy az a tény, hogy az utóbbi években már megújult a felszabadulási emlékmű Zákányszéken (Tóth Valéria alkotása), Nagymágocson (Borvendég Béta munkája), s készülőfélben van Magyai Csanádon (Lantos Györgyi) és Mindszenten (Fritz Mihály) is. A pályázat sikerét ¡gazolja, hogy a tizennégy terv közül a zsűri nyolcat kivitelezésre alkalmasnak tartott. Azok a munkák sikerültek igazán, ahol építészek közreműködésével nyert teret a szobrászi gondolat, illetve azok, amelyek önmagukban általános szimbólumot fejeznek ki. Borvendég Béla és Szathmáry Gyöngyi két pályamunkája a falusi agóra ideájából indul ki, olyan alföldi parasztépítészeti elemekből szerveződött, amelynek térszervező ereje, „genetikus kódja", jelképi ereje, ugyanakkor ünnepi hangulata, monumentalitása van. Összekapcsolódik a ház, a haza, a szülőföld, illetve a ház-föld-fa jelképe. Természetes közeg ez, hisz az egyik terven a tér fókuszában egy élő fa jelöli ki az emlékezés helyét, s ugyanakkor életfaként a folytonosságot, a/ élet optimizmusát is sugallja. Mindkét terv újszerű, eredeti és az alföldi települések szerkezetéhez és arányrendjéhez adaptálható. A felületek domborművei -pedig művés/i utalásokkal gazdagíthatják az élményt, fokozhatják az ünnepélyességet. Ketten is utaltak egy általánosabb jelképre, a győzelem istennőjére, a Samothrákéi Nikére. Ez a Niké-motivum egy karcsú oszlop tetején virtuóz megfogalmazásában jelenik meg Kligl Sándor tervén, légies, szinten testetlen alakként Lantos Györgyi pályamunkáján. Ez utóbbi egy fekvő Korpuszon áll, idézve a mártíriumot és az elesett