Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

Szombat, 1987. december 12. Kitüntetések Vedres István Emlékérem Az MTESZ Csongrád Megyei Szervezete az idén év végén három aktivistáját jutalmazta Vedres István Emlékéremmel: Szániel Imrét, a Gabonatermesztési Kutatóintézet igazgatóját, aki 1961 óta tagja a Magyar Agráripari Egyesületnek, 1971 óta pedig az elnöki teendőket ;s ellátja. Munkájával jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Csongrád megye mezőgazdasági szakembereinek igen nagy része dolgozik a tudományos egyesületben is. Nagy Lajost, a Medicor makói gyárának igazgatóját, aki 1960 óta tagja a Faipari és Gépipari Tudományos Egyesületnek is. Jelentős szerepet vállalt a két egvesület közötti szakmai kapcsolat megteremtésében. A GTE szegedi társelnöke, és az MTESZ makói intézőbizottságának elnöke. Kutasi Mihályt, aki 1960 óta tagja az Elektronikai Tudományos Egyesületnek. Hosszú időn keresztül dolgozott vezetőségi tagként is. Ma, nyugdíjasként is sokat dolgozik az alkotómunkában. Számos tanfolyamot szervezett az elmúlt években. Több témában tartott előadásokat rendszeresen a hallgatóknak. Kézikönyv A Saldo Pénzügyi Szervező és Tanácsadó Vállalat az adóreformmal kapcsolatos változásokról kézikönyvet jelentetett meg a költségvetési gazdálkodást folytató szervezetek számára. A könyv részletesen és gyakorlatiasan tárgyalja az adóreformmal kapcsolatos számviteli elszámolási és nyilvántartási feladatokat. Megismerteti az érdekelteket az adóigazgatás új, szervezetével, kapcsolatrendszerével és az adókötelezettséggel együttjáró tennivalókkal. Emellett szemléletes példatárral segíti az eligazodást a jogszabályok között, és különböző hasznos információkkal egészíti ki a szakemberek eddigi tudását. A

. „ , rr | minőségről A minőség szerepe, jelentősége, hatása a növénytermesztés főbb ágazataiban címmel országos tanácskozás kezdődölt pénteken Szolnokon, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Magyar Agrártudományi Egyesület növénytermesztési társasága közös rendezésében. A vitaindító előadást Villányi Miklós MÉM-államtitkár tartotta. Hangsúlyozta, hogy a világban az agrártermékekből kialakult kínálati piac új alkalmazkodást igényel, minden eddiginél nagyobb minőségi követelményeket támaszt. A fejlődés üteme a jövőben nagy mértékben attól függ, hogy hazai mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk mennyiben tud alkalmazkodni ezekhez a követelmények5hez. Huszonöt dekás kenyér A fogyasztói igények jobb kielégítésére, a pazarlás csökkentésére kis súlyú kenyér gyártására vállalkozik a sütőipar. Ezt a törekvését eddig főként azért nem tudta valóra váltani, mert a régebbi gépek közül kevés volt alkalmas a kis kenyerek folyamatos előállítására. A sütőiparban a vállalatok összefogásával ígéretes kezdeményezés bontakozott ki. A Sütőipari Műszaki Gazdasági Társaság — amelynek 37 sütőipari vállalat és egy szövetkezet a tagja —, mintegy három és fél millió forintot áldozott olyan gépsor kialakítására, amellyel az eddigieknél kisebb kenyereket süthetnek. A Szegedi Sütőipari Vállalatnál már próbálják a gépsort, amélyet az Élgép fejlesztett ki és szállított. A berendezés — kiegészítve a csehszlovák gyártmányú, energiatakarékos kemencével — a hosszúkás alakú, és a kerek kenyérből 25 dekást tud készíteni, de ennél nagyobb gyártására is képes. A gépsorhoz tartozó tésztakezelő gép szintén új típusú; a kelesztett anyagot nem roncsolja, s így a kenyér minősége is javul, belseje foszlósabb lesz. A fejlesztőknek sikerült a kisméretű kenyér eddigi kézi formázását' is gépesíteni; korábban éppen egy ilyen szerkezet hiánya okozott gondot a fejlesztőknek, a sütőipari szakembereknek. Az új gépsoron várhatóan a jövő év elején indul meg a folyamatos gyártás. A tapasztalatok alapján döntenek majd újabb gyártósorok felszereléséről. Fellobbant a gázláng „önerős gázellátás", a gázgyújtás helye. 1987. december 11. Deszk. Nem pontos az idézet, melyet márványlapba vésve hagytak emlékül az utókornak Deszken tegnap délután, a Maros téesz központjának falán — de fontos. Ezt Juratovics Aladár országgyűlési képviselő leplezte le. Ez jelöli azt az emlékhelyet, ahol a községben először fellobbant az a gázláng, amely azt mutatja, hogy a városhoz közeli község is bekapcsolódhatott a gazdaságos energiát szolgáltató hálózatba. Kezdődött úgy, hogy a község 1986 őszén megkapta azt az. engedélyt, mely alapján megkezdhették a település gázhálózatának megtervezését. Ezt a Délterv készítette. Az első „kapavágást" az idén nyáron végezték. Deszkhez majdnem négy kilométer gerincvezetéket kellett lefektetni az újszegedi elosztótól a gázfogadóig. Ez négymillióba került. A költségekből 2 millió 200 ezret a Taűrus gépgyára, 1 milliót a község intézményei vállaltak magukra. Ehhez még egymillió forint értékű volt a Maros Termelőszövetkezet társadalmi munkája. A lakóknak 15 ezer forintot kellett fizetni hozzájárulásként. Nem szabad elfelejtem persze azt a megszámlálhatatlan értékű önkéntes társadalmi munkát sem, amit a lakosság vállalt és végzett. Az első ütemben 4 ezer 200 méter csövet fektettek le a községben — 80 nap alatt. Ez ideig 172 házig vezették el a csövet. A tegnapi gázgyújtás után folyamatosan kapcsolják be a háztartásokat. Az ütemterv szerint a következő év végére, esetleg 1989 elejére Deszk valamennyi lakásában, intézményében gázzal fűthetnek. Az ünnepségen Mészáros Ferenc, a kö/.seg népfrontbizottságának titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Győrfy László, a Dégáz igazgatója gyújtotta meg a gázt. A. S. Ez egy milyen ország? Ü

nnepségre gyülekeztünk. Sűrűn és lqssan ballagtunk föl a puha szőnyeggel borított lépcsőn a díszterembe. Előttem javakorabeli férfi szellemeskedett egy csinoskával. Annyira magyarázott, hogy minden három lépcső után meg is állt. Politikai kiselőadást rögtönzött.. Széles gesztusokkal adott hangsúlyt igazának, aminek ez volt a veleje: „Látja, Kedveském, ez egy ilyen ország !" El is felejtettem volna, mert hallottam már máskor is, és sokszor ezt a fajta ítélkezést, de rá másnap megint egy másik szájból bugyborékolt elő ugyanez a minősítés: „Ez egy ilyen ország!..." Hogy ¡milyen, arról nem volt szó részletesen, vagy csak én nem hallottam. De hogy mindként esetben mélységes lesajnálásként hangzott el, afelől kétségem nem maradhatott. A hangsúly, az ajkbigygyesztés, a fölényes tekintet egyformán pejoratívvá hangszerelte a megnyomott szót. Egy egy „ilyen"... tehát élhetetlen és buta, feudális és szegény, fejlődésképtelen és jelentéktelen!... Elnyomja a tehetségeket, egyenlősdibe kényszeríti az embereket, tobzódik benne a dilettantizmus meg a bürokrácia... — és még mennyi minden van ebben az egy szóban. Ahogy így utána gondoltam, keményen szíven ütött. Sajogni kezdett ez a pöffeszkedő Jealázás. Mert tudom én, hogy sok még itt a hiba meg a buta beszéd; tudom, hogy most éppen semmi okunk a nyalkaságra — mégsem hiszem, hogy rosszabbak, dologtalanabbak, tehetségtelenebbek, élhetetlenebbek lennénk más nemzeteknél. Történelmi jelét adta a a mi nemzetünk nem egyszer küzdeni tudásának, élni akarásának, dolgos természetének. Szép üzeneteket küldött Európának, akár utóbbi évtizedeiben is. Hát akkor mitől „ilyen"? Óvjuk magunkat mindenféle hamis reklámtól. Nem hittük, és nem hisszük, hogy például mi csináljuk legjobban a szocializmust, pedig erre is akadtak hazai és külföldi ösztönzések. A nyugati sajtó történetesen — ismert és kiismert „differenciálási" szándékkal — számos esetben „kitüntette" országunkat, mások rovására, és mások megbélyegzésére is. Ettől azonban sosem lettünk gazdagabbak. Ám ott is olvashattuk azt a fajta megítélést is, hogy ez egy „ilyen" vagy „olyan" ország. Ezzel szemben mértékadó lehet a história! Ezzel szemben reálisan megállhat az az egyszerű retorika: ez is egy ország! Nem a leggazdagabb és nem a legszegényebb; nem a legszerencsétlenebb és nem a legsikeresebb; nem a legkulturáltubb, és nem a legprimitívebb. Miként önámitás, hogy a magyar katona . . ..'a magyar ¡munkás ..., a magyar „szürkeállomány" —, a magyar .paraszt . . — s csak azért nem teszem hozzá a megkövesedett jelzőket, nehogy magam is terjesszem őket; szóval hogy a magyar mindenféle lenne az igazi mérték, legalább akkora lesajnálás lenne országunknak és nemzetünknek, ha elhinnénk vagy elfogadnánk, hogy nekünk nincs mit keresnünk a világban, s különösen a progresszió elején, mert mi „ilyen" ország, „ilyen" nemzet vagyunk. Sem melldöngetésből, sem megalázkodásból nem élt még egyetlen nemzet sem, de akármikor elronthatná valódi esélyeit is, bármelyik állapotba élné bele magát. De hát akkor milyen ország is a miénk? Világstatisztikák, nemzetközi összehasonlítások megvallathatok. Ezek megmondják, hogy sokat iszunk, egészségtelenül élünk, gyakran válunk, hajlamosak vagyunk önpusztitásra. Ugyanezek bizonyítják, hogy rengeteget dolgozunk, konokul kapaszkodunk, lázas igyekezettel keressük a világhoz a kapcsolatokat. Bizonyos dolgokban jók vagyunk, néhányban egyedülállót kínálunk, más dolgokban megyünk a derékhaddal, ismét másokban csak az előttünk járók hátát látjuk. Nem a nemzeti karakterrel függ öszsze egyik eset sem. Mikor jobban futott a szekér, talán mások voltunk? Egyben bizonyosan elütünk azonban számos nemzettől, országtól. Talán valamelyest hajlamosabbak vagyunk nehéz helyzetekben a kétségbeesésre. Ennek is megvan a „hagyománya" nemzeti történetünkben. Ha nem elképzeléseink szerint mennek rendre a dolgaink, mindjárl Mohács, Világos jut eszünkbe. „Itt Európa országútján..." — „Nagy népcsoportok tengerében . .." A mai realitások és a közelebbi jövő kilátásai éppen nem kedveznek. De hol megy ma igazán jól a világban? A gazdasági gondok hengere a leggazdagabb, technilógiailag legfejlettebb országokon is súlyos nyomokat hagyott és hagy. Igaztalan volna nemzeti szerencsétlenségnek vagy tehetetlenségnek mi. nősíteni azt, ami az utóbbi évtizedben történt — mert szinte az egész világgazdaságban hasonló folyamatok mentek végbe. És ha azt a közösséget vesszük, amelyet szocialista világrendszerként emlegetünk — nagyjából nem ugyanazzal a gondhalmazzal birkózik-e ennek aprajaragyía is? A történelmi úthoz tartozó dolgokról, fejlődési rendellenességekről legaiabb annyi szót ejthetnénk, mint a nemzeti reagálások elégséges vagy elégtelen voltáról. Ez pedig nem sorscsapás, hanem a kijelölt történelmi út velejárója. Gyorsabb reagálással, jobb számítással bizonyosan meg lehetett volna spórolni néhány kitérőt, de azért nehogy azt higyjük már, hogy igazán el lehetett volna hantani minden felhőt. Vagyis hogy azért tornyosultak össze szocialista gazdaságunk gondjai, mert ez egy „ilyen" ország! Aki ilyen könnyedén osztályoz, egyben körülbelül azt mondja: íme, ez egy ilyen ország, tehát meg sem érdemel engem! Mert hogy ilyen, már én sem tehetek érte semmit. Utoljára ugyan, de lám. én is megadom magamat. N

em vagyok született optimista, nem várok csodákra, vagy valami szerencsére. Egy ember nyerhet a lutrin — egy ország sosem. De ki merem jelenteni minden könnyű lemondással vagy vaKbuzgo reménykedesse] szemben, hogy ez egy olyan ország, amely igenis meg akar és meg tűd küzdeni a stabilizáció feladatrendszerével és el akar, és el tud jutni a kibontakozás korszakához. Még nem fogtunk igazán hozzá, még nem éltük bele magunkat kellőképpen az új helyzetbe, de pozicióromlást már megállítottuk. Egyelőre inkább azon járt az eszünk, miként tudnánk közvetlen magunk sorsából kihagyni bizonyos követ-" kezményekel — vásárlással, befektetéssel, anyagi viszonyaink legelőnyösebb átrendezésével. De bizonyos, hogy véghez visz-» szűk ezt a népgazdaságban is. Mert érik a meggyőződés: más választást nem kínál az idő. Rendeletekkel már nem lehet, szabályozóigazításokkal sem lehet meszszebbre jutni. A szocialista gazdaságnak is megvannak a parancsai. Lehet, később hangzottak el ezek a parancsok, mint kellett volna. De most már a „sorakozó!"-nál tartunk. S ez igenis „olyan" ország! Érdekei szerint fel fog sorakozni a rámért feladatrendszer teljesítéséhez. Sz. Simon István Lehetőség a kisvállalkozóknak w Uj bankfiók nyílt Szegeden Tegnap délután Szegeden Dehreczeni Kálmán, a Befektetési és Forgalmi Leánybank igazgatója megnyitotta a bank szegedi fiókját. Az eseményen részt) vett Csonka István, Szeged Megyei Város Tanácsának általános elnökhelyettese is. A Befektetési és Forgalmi Leánybank 1987. április 15-én alakult. A Magyar Hitelbank adta alaptőkét az alapítás óta megtöbbszörözte, ,s jelenleg 2 milliárd forintnyi mérlegfőösszeggel gazdálkodik. Pillanatnyilag legkisebb ilyen jellegű pénzintézményünknek 73 alkalmazottja van, a szegedi' fióknál heten dolgoznak. A Befektetési és Forgalmi Leánybank azzal a céllal, hogy a dél-alföldi régió, különösen Szeged város területén tevékenykedő kisvállalkozóknak, mugá nsze m ély ek nek, nem jogi személyiségű társulásoknak e terület és a népgazdaság számára különösen fontos vállalkozásait támogassa, tízmillió forint öszszegben, kedvezményes feltételekkel igénybe vehető tőkejuttatásí -keretet különít el. A fent említett pénzösszeget azok a gazdálkodó tevékenységet folytató magánszemélyek, és ezek nem jogi személyiségű gazdasági társaságai kaphatják, akik új vállalkozásba kezdenek, vállalkozásaikat jelentős mértékben bővítik, új fejlesztéseket eszközölnek, ezenkívül a Befektetési és Forgalmi Leánybank bankszolgáltatásait igénybe veszik, és a feltételül kikötött hasznosságot (a lakossági ellátás színvonalának jelentős emelése, a térség infrastruktúrájának javítása, idegenforgalmának fellendítése. exportárualapok megteremtése, magas műszaki színvonal adaptációja stb.) a bank számára egyértelműen igazolják, illetve a Kisosz, a Kiosz, vagy a megyei (városi) tanács illetékes szakigazgatási szerveinek támogató nyilatkozatával kérelmüket alátámasztják. A bank egy-egy pályázó részére maximum 200 ez.er forint kedvezményes feltételű vállalkozói tőkét juttat, melynek maximális lejárata 10 év. Két fontos bejelentés is elhangzott a megnyitón: a Befektetési és Forgalmi Leánybank felajánlotta segítségét a nagy hagyományokkal és jeles múlttal bíró szegedi Hungária Szálló rek (>nsto' u k c ló j á h oz illetve 500 ezer forintot adományozott a szegedi egészségügyi gyermekotthon javára. U. A. L. Szőnyegek exportsikere A békéscsabai Csaba Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet fennállása óta a legjobb eredményt éri el 1987ben: csomózott és szövött szőnyegeik jelentős részét exportálják, teljes bevételüknek csaknem a fele. mintegy 70 millió forint származik tőkés kivitelből. Hozzávetőleg 12 millió forintos nyereségre számítanak, ami a tavalyinak a kétszeresét is meghaladja. Olaszországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Sw-dországban. az Egyesült Államokban es Kanadában vásárolják a békéscsabai szőnyegeket. A csabai szőnyegszövők idei teljesítményének hátterében egy. a korábbiakhoz képest sok új elemet tartalmazó gazdasági stratégia áll, amely minimálisra csökkentette a gazdaságtalan termékek előállítását,.