Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-11 / 292. szám

Péntek, 1987. december 11. 5 Dér István kiállítása A szegedi festőművész. Dér István ötvenéves; az alkalomból a Móra Ferenc Múzeum Képtárában nyílik az eddigi életműből válogató, „Visszatekintés" című tárlata ma, pénteken délután 4 órakor. Megnyitót mond Szuromi Pál művészeti író. A kiállítás katalógusából idézzük a festőművész szavait: „Életünkben egyre kevesebb az egyértelműség, mind gyakoribb a kétkedés, a kérdésekre adott válaszok átmenetisége. Ezek figyelmen kívül hagyása vagy naivitás vagy nagyképűség. Belőlem hiányzik a túlzott magabiztosság, és már gyermeki lélekkel sem tudom szemlélni a világot. Egyre tolulnak a kérdések, hozza magával a kor, környezetem, kapcsolataim, saját fejlődésem. Pályám első másfél évtizedében úgy éreztem, biztos vagyok a dolgomban. Ennek oka lehet az élet természetessége, a fiatalság felhajtóereje, képeim sikeres fogadtatása. Az elmúlt tíz év után erősödik bennem a vágy: szeretnék gyerek lenni, de e-/, ötvenéves koromban már nem áll jól, a bohémság is megoldás lehetne, csak. én már eldobáltam a bohócruhákat. De belső lázadásaimat nem tudom és nem is akarom csillapítani. Erősödik bennem a rend iránti igény, az igazi értékek méltósága. Mind többet foglalkoztat a minőség kérdése, az hogy mit vállalhatok, tarthatok meg múltamból, mit kel| megőriznem. A világ szédúléses dimenzióiból csak azt lehet és érdemes magunkba szívni, amit emberileg és művészileg vállalhatunk. Tisza és jóízű barátság. eredendő természeti lét és a tudatos, intellektuális élet ötvözete lendíthet túl a nehézségeken. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy a természet és az emberközpontú művészet maradandó érték. Juhász Gyula versei, Kassák öregkori gyönyörű tájértelmezései erősítik bennem azt a hitet, hogy ha a táj, a természet lelkét rnegérintem, egyszerre az embert is. Mint ahogy csuklónkon az érverésben sohasem a szívet, csak annak hatását tapintjuk." 99 Itt mindig szól a zene A népdaltól a hegedűversenyig 99 „A zene mindenkié'' — ismerjük szinte valamenynyien Kodály klasszikussá vált mondását. Nyaranta tapasztaljuk, mennyien jönnek külföldről újra meg újra tanulmányozni ének-zene oktatásunk metodikáját. Ki ne ismerné a Bicinia Hungaricát, a kecskeméti Kodály-intézetet, s ne tartaná valahol számon kórusaink nemzetközi sikereit? De akár csak azt kérdezném meg, hol található Szeged zeneiskolája, vajon mi lenne a válasz? Attól tartok, alig tudnák többen az intézmény helyét, mint az az 1200 növendék, aki odajár. Róluk, s az alsófokú zeneoktatásról beszélgettünk Stanics Bélával, a Liszt Fe-. renc 'zeneiskola igazgatójával. . r j.t: — Mennyire hasznosítható Kodály módszere az önök iskolájában? — Azzal kezdeném, hogy a külföldiek többet sejtenek a módszerről annál, mint amennyit a valóságban tartalmaz. Azt gondolják, ha egv kottát Budapest valamelyik körútján a járókelő kezébe nyomnánk, rögtön énekelni kezdene belőle. Ez így nem igaz, még az általános iskolákban sem. Óvodai, általános és középiskolai ének-zene oktatásunk nem éri el azt a színvonalat, amelyen néhány reprezentáns iskolában tanítanak. Ha az általános iskolában a hangjegyeket megtanulja és a szolmizálást elsajátítja a tanuló, már elégedettek lehetünk. — Az isktola tanárai nemrégiben közös hangversenyt adtak a budapesti IV. kerületi zeneiskola tanáraival. Miért szorgalmazzák az együttműködésnek ezt a formáját? — A továbbképzés egyik lehetőségének tekintjük. Ügy véljük, túl kell látni azon, ami az iskola falain belül történik. Két évtizedig a szabadkaiakkal, újabban pedig a zomboriakkal építettünk ki kpcsolatot. A zeneiskola hangszerellátása igen jó — a városi tanács művelődési osztálya elismeri, s a megfelelő érzékenységgel és figyelemmel kíséri munkánkat. Talán még kollégáim előtt sem ismeretes teljes mértékben az elismerés foka. Országosan sajnos nem jellemző a kapcsolattartás ezen szintje, a zeneiskolák sokszor a púpot jelentik a tanácsi költségvetés hátán. — Országos gond az is, hogy a különböző fokozatú iskolák nem épülnek egymásra. A zeneoktatás terén mi a helyzet? — A tanszakok önállósága teljes, a továbbképzést a saját elképzelésük szerint valósítják meg. Általában növendékeink egy százaléka tanul tovább — az országos átlag is ehhez hasonló —, de nagyon oda kell figyelnünk a „maradék" 99. százalékra is. Decembertől áprilisig minden tanár — főállásban 56-an vannak — megtartja a „zenés" szülői értekezletet. Nyolcvananszázan is részt vesznek ezeken a rendezvényeken és a kis hangversenyeken, és olyanok is eljönnek hozzánk, akik soha életükben még nem voltak, koncerten. Nálunk találkoznak először a klasszikus értelemben vett jó zenével — ha alapfokon is. Ha az egyéves előképző után kiderül, a gyerek alkalmatlan a zenetanulásra, akkor is eredményként könyvelhető el ittléte, mivel az általános iskolában nem lesz többé gondja az énektanulással. — Tehetséggondozás? — A szülők gyakran azért íratják be gyermekeiket iskolánkba, mert olyasmit szeretnének adni nekik, amiből ők kimaradtak. Van, aki gyermekmegőrzőnek tekinti iskolánkat, de ezt a felfogást sem utasítanám el teljességgel, hiszen a szülő így olyan elfoglaltságot teremt gyermekének, amelyben az föltétlenül értékeket kap. Talán furcsának tűnhet, de a zenésznek jó fizikummal kell rendelkeznie, mivel jelentős erőkifejtést végez munkája közben. A tehetséges, zenei pályára készülő növendékek a B tagozatra járnak — ők heti két alkalommal, összesen másfél órában tanulnak hangszeres zenét. Túlterheltek, s nyilván ott lazítanak, ahol tudnak. Meg kell hát nyernünk őket a zenének, s éreztetnünk kell velük, hogy értékes dolgot kapnak tőlünk. A tanítványok partnerként kezelése mellett a nagyfokú ügyszeretet az alapja az együttműködésnek. Itt mindig szól a zene. A kollégák sok esetben hetente háromszor-ötször is behívják legtehetségesebb növendékeiket, s a szünetben is foglalkoznak az arra érdemesnek tartott tanítvánnyal. Ezekért a pluszmunkákért nem kapnak külön fizetést. 6500 forint körüli átlagfizetésük nem áll arányban az elvégzett munkával. — Zenepedagógiai hitvallása? — A zenetanár legfontosabb feladata az, hogy tiszta művészetet tanítson és közvetítsen tanítványa felé. Ez technika nélkül nem megy, s az is szükséges, hogy a növendék lássa és tudja a technikai rész gyakorlásának értelmét. Elérhető célt kell adni neki: először egy kis népdalt, később egy menüettet, s majd csak a legvégén a Vivaldi-hegedűversenyt. Ahogy bonyolultabbá válik a feladat, úgy kell változtatni az eszközrendszeren is, de vigyáz^ ni kell, nehogy az eszközből cél legyen. Gondolkodó emberként kell állni a tanítvány mellett; 1981-től egyébként — a világon egyedülállóként — hangszerenkénti tanterv is segíti munkánkat. Ilyen vagy olyan okból kifolyólag nem minden kolléga tud hangversenyen is szerepelni, de azzal a nézettel egyetértek, mely szerint a hangszert kézbe kell venni. Vallom, aki nem tudja az adott technikai fogást bemutatni, az nem is tudja azt megtanítani. * Stanics Béla szavai azt sugallják, a jövőben is magas szinten folyik majd Szegeden gyermekeink alsót fokú zeneoktatása. Arról, is beszélt, milyen sokat jelent kollégáinak és diákjainak egyaránt, ha a közös zenélés adta élménnyel sikerül oldaniuk pillanatnyi gondjaik szorításán. S az is szép dolog, hogy az intézmény nem tartozik az oktatásügy szegényházai közé. Jövőképünk lebeg, mint Mohamed koporsója, ám úgy tűnik, későbbi helyzetünk is egyre inkább megköveteli a zenetanárok áldozatvállalását. Felvetődik persze: hol vannak határai ennek a „zene mindhalálig"felfogásnak? Dányi László Született: 1971-ben Egy akkoriban új és szokatlan, demokratikus fórumot biztosítottak fiataljaink számára másfél évtizeddel ezelőtt. Neve: ifjúsági parlament. A kezdeti tétova, botladozó lépéseknél, mint arra kiszemelt, alkalmas fiaüil, magam is bábáskodtam. S önmagamtól megkérdeztem — szükség van erre? Miért kellett deklarálni azt, ami természetes dolog1 lett volna, ma pedig, bizony, égetően szükséges. Azt, miként biztosítsuk a fiatalok számára, hogy aktív részesei legyenek a saját életükkel ás munkájukkal összefüggő kérdések megvitatásának és meghatározásának. Talán azért, (mert az együtt dolgozó munkahelyi közösségek tagjai és azok vezetői nem ismerték egymás gondjait? Vagy nem értettek szót egymással ? Generációs problémák merültek fel? A zömében fiatal munkaerőt idősebb vezetők irányították, s az érdekegyeztetés helyett az érdekkülönbség volt a jellemző? Ma már ki-ki saját tapasztalata alapján majdnem pontosan tudja a választ. Annyi bizonyos, hogy ezek a fórumok alkalmat adtak a fiatqlság véleményének megismerésére. Ezzel erősítve kötődésüket a munkahelyhez, a vállalat feladataihoz. Az eltelt 15 év, ifjúsági parlamentjeinek zöme azt bizonyította, hogy hasznos tanácskozások voltak, melyeken először bátortalanul, majd egyre bátrabban szólva. felszínre kerültek az előbb említett gondok. a kérdőielekkel teletűzdelt pmtílérhák. Elindult a párbeszéd. Persze, nem. mindenütt sikerült az adóit vagy az írott szót teljesíteni. Sok helyütt formális, muszájparlament játszódott le a vállalat étkezöjébői, klubjából kialakított színpadon. Bizony, el is fáradtak sokan. A fiatalok felvetették gondjaikat, s javaslataikat; a vállalatvezetők pedig megígérték azok megoldását. Majd amikor később az elszámolásra került sor, jó esetben null szaldós volt a számla. Ezért aztán a következő alkalommal máiegy-egy, előre fölkészített fölszólaló után fásult, semmibe meredő szemekkel várta mindenki a zárszót, hogy elfogyaszthassák a Mottó helyett... Parlament: Országgyűlés; a törvényhozás választott testülete, szerve. Valamely szervezet, réteg választott tanácskozócrdckképviselcti szerve. (Idegen szavak és kifejezések szótára) „sikeres tanácskozás" után járó meleg kólát, száradó szendvicset és a hideg kávét. Valljuk be őszintén egymásnak, a parlamentek egy részén nem sikerült a leglényegesebbre koncentrálni, a fiatalok öntevékenységére építeni. Persze, a túlzott központi irányítás szorította a helyi vezetők mozgásterét is az ifjúságpolitikai elképzelések megvalósításában. Az ifjúsági parlamentek szabályozása 1977 óta alapvetően nem változott. Az elmúlt tíz évben, de különösen az utóbbi harmadában, sok szempontból megváltozott a munkahelyek, intézmények környezete, közérzete. Elég, ha csak a gazdasági irányítást, politikai közhangulatot, vagy az oktatásban végbement változásokat említem. Éppen ezért, a mostani parlamenteknél arra kell törekedni, hogy pozitív vonásait megőrizve és erősítve, a felmerült problémákat kiküszöbölve, új lendületet vegyen a demokratikus fórum. Szükségességét, lehetőségét éppen a munkahelyek önállóságának növekedése teremti meg. Az ifjúsági parlamentek eredeti funkciója, feladatköre nem változott. Továbbra is a« ifjúsági törvény helyi végrehajtásával, az ifjúságpolitikai pénzeszközök felhasználásával, intézkedések kezdeményezésével foglalkozik. Viszont új elemként jelentkezik, hogy a parlamentek, döntéseik végrehajtásának segítésére, munkabizottságokat, ifjúsági közösségeket kérhetnek fel. Az így előkészített döntések kézzelfoghatóbbakká válhatnak akkor például, amikor az iskolákban, egyetemeken a diákönkormányzat fejlesztésének kérdéseiben döntenek, vagy vállalatoknál a teljesítmény szerinti bérezési rendszer megvitatására kerül sor. A szkeptikusok, a korábban csalódottak persze föltehetnék a kérdést: gazdaságunk jelenlegi, súlyos helyzetében „illik-e" parlamenteket rendezni? A válasz egyértelműen az, hogy igen! Éppen most igazán! Hisz ebben az -időszakban alakítják ki a munkahelyeken a kibontakozást szolgáló elképzeléseket. A tervek előkészítése é.s megvalósítása pedig elképzelhetetlen a cselekedni, tenni akaró fiatalok és azok közösségei részvétele nélkül! Az elfogadott programokban világosan kifejezésre kell juttatni azt, hogy milyen szerepet szán és mit vár el a vállalat, intézmény a fiataloktól, milyen feladatok megoldásában számit rájuk. Azt hiszem, természetes, hogy a megfogalmazott dokumentumoknak tartalmaznia kell minden esetben azt is, hogy az állami, gazdasági vezetés mit kíván tenni a/, elkövetkezendő időszak ifjúságpolitikai feladatainak végrehajtásáért. Ki kell derüljön, feketén-fehéren (nem elködösitve közös gondjainkat!), hogy mire számíthatnak fiataljaink, s pontosan meg kell határozni azt is, mit kell ezért tennünk. „Kemény" kérdések merülnek fel e fórumokon. Munkaerő-fölösleg és -hiány, ár és bér, a lakáshoz jutás nehézségeinek szorítása, a pályakezdő értelmiségi réteg, a fiatal műszakiak nevetségesen alacsony kezdőfizetése, mind-mind ellentmondásos és feszültséggel terhes gondok. Országosan közmegegyezésre törekszünk. A munkahelyi parlamentek kisebbnagyobb közösségeinek is ezt kell tenni, egy bnldogulni tudó jövő reményében, össze kell csiszolódni. Hogy is mondta Hérakleitos időszámításunk előtt 500 évvel: „Épp a széthúzó, az ellentétes az, ami: egy ellentétes feszültségű, a világban mutatkozó harmónia, mint az ijé és lanté. Amint az ij es lant húrja két ellenkező irányú ág ellentétes húzásának köszöni feszültségét, s ezzel röpítő és hangot adó erejét, szóval lényegét, — úgy a világ minden jelensége ellentétek között lebeg, feszül, s ez a feszültség ad mindennek életet, ez teszi a dolgok lényegét. Ellentétek feszültsége nélkül nincsen semmi, csak az ellenkező irányban csiszolt illik össze és minden viszály által születik." Czakó János Az M TESZ egy éve AZ MTESZ CSONGRÁD MEGYEI SZERVEZETE 28 TUDOMÁNYOS EGYESÜLET MINTEGY 8 ÉS FÉL EZER TAGJÁT TÖMÖRÍTI Ebben az évben sok rendezvényen bővíthették a megye műszaki szakemberei tudásukat, ismereteiket. A műszaki hónap megnyitó előadását Szegeden Tétényi Pál, az OMFB elnöke tartotta. Csak emlékeztetöként idézzük fel, hogy ebben szó esett a struktúraváltással összefüggő műszaki fejlesztés fontosságáról, a licencvásárlás, a külföldi tőke bevonásának és kooperációnak a jelentőségéről, a gazdasági környezet és az innováció kölcsönhatásáról. A III. műszaki fejlesztési konferencia előadója volt Bognár József akadémikus, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója és ifj. Marosán György, az MSZMP KB munkatársa is. A X. közgazdasági napok megnyitóján Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke gazdaságunk szerkezetét, az export helyzetét, az ország fizető- és hitelképessége megőrzésének lehetőségét, és a gazdasági szelektivitás gyakorlati megvalósításának kérdéseit elemezte. Októberben a Technika Házában kétnapos szemináriumot rendeztek A Világbank é.s a vállalataink címmel. A megyei szervezet próbált információkat gyűjteni a vállalatok és gyáregységek innovációs sikereiről és kudarcairól. A kiküldött kérdőíveknek azonban csak kis részére érkezett vissza a válasz. Sikerült lényegesen alaposabb munkáival bővíteni a megyei kutatásokat és fejlesztéseket tartalmazó listát. Míg ezen 1985 szeptemberében csak 292 téma szerepelt, addig 1987-ben már 1226 kutatási területet rögzítettek a közigazgatási határokon belülről. Bekapcsolódott a megye műszaki fejlesztésének elemzésébe is az MTESZ. Vizsgálták a vállalati kutatásokat, gyáregységek ez irányú tevékenységét, az innováció helyzetét, a külföldi tőke bevonásának lehetőségét, a nemzetközi kapcsolatokat, a szabályozó rendszerrel öszszefüggő kérdéseket, az önálló minisztériumi, feldolgozóipari vállalatok hatékonyságát. a szakemberek továbbképzését, a műszaki értelmiség helyzetét, anyagmozgatási és -csomagolási kérdéseket. Sokat tett az MTESZ Csongrád Megyei Szervezete a környezetvédelemért. A Tisza-napok témája a Tisza mellékfolyóinak vízminősége volt. Kilenc előadáson a magyar hármon pedig jugoszláv szakemberek fejtették ki véleményüket erről a kérdésről. A Dunántúlon rendezték meg a megye egyetlen környezetvédelmi úttörőtáborát. Hódmezővásárhelyen folytatták a város talajvízminőségének feltérképezését. Rendszeresen megjelentetik a Biotechnológiai füzeteket. Az idén a harmadik füzet jelent meg. A címe: Vita a tudomány és a gyakorlat kapcsolatáról. Jövőre a sorozatban a kutatási és fejlesztési témák jegyzékének és biotechnológiai szakértők listájának megjelenése várható. A szervezet működéséhez elengedhetetlen bevételi források a szerződéses szakértői munkák. A következő évben e tevékenységnek a bővítését szeretnék elérni. A szakmai tanfolyamaik iránti érdeklődést egészen bizonyosan növelné, ha elvégzésükről több képesítő bizonyítványt is adhatnának. Figyelemre méltó a megyei szervezet tudomány- és technikatörténeti tevékenysége. Az idén avatták Pogány Béla fizikus, Szőkefalvi-Nagy Gyula matematikus. Engel Gyula nyomdász és lapkiadó, valamint Gyulai Zoltán fizikus emléktábláját. A nemzetközi kapcsolataik talán legnagyobb sikere volt a múlóban levő évben, hogy odesszai testvérszervezetükkel konkretizálták a szakmai együttműködés feladatait. Sikeres volt az idén a mérlegtechnikai kollokvium é.s a hozzá kapcsolódó kiállítás. Ezen a szeptemberi rendezvényen összesen 16 ország szakemberei vettek részt. A következő év júniusában A biotechnikától a biotechnológiáig címmel rendeznek konferenciát. E rendezvény iránt máris jelentős a nemzetközi érdeklődés. Az 1987. évi munkát tegnapi, csütörtöki ülésén értékelte az MTESZ Csongrád megyei elnöksége. B. I.