Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-10 / 291. szám
2 Csütörtök. 1987. december 10. Áz aranytartalék Tegnap délután a Hazafias Népfront Szeged városi pedagógiai bizottsága a szegedi időskorú pedagógusok társadalmi szerepéről, munkavállalásáról, életkörülményeiről tartott eszmecserét. Az előadó Papp Jánosné, a pedagógus-szakszervez.et városi titkára volt. A vitában Jurái Miklós, a tanács munkatársa aranytartaléknak nevezte a nyugállományba vonult tanárembereket. Azon túl, hogy szép, jogos is ez a minősítés, hiszen a város számos iskolájában dolgoznak ..beugróként" idős nevelök, ha váratlanul megüresedik egy hely. Az előadásból azt is megtudhattuk, hogy a pedagógusok elég gyakran vállalnak folyamatos munkát a nyugdíj évei alatt, illetve éppen a meglehetősen alacsony nyugdijak miatt. Egyesztendős adatok alapján megállapítható, hogy föltűnően magas, sőt még a pénz- és jövedelemviszonyokat jól ismerők számára is megdöbbentően sok azoknak a száma, akik a létminimum határán élnek. A nyugdíjas pedagógusok — a nemzet állandó szolgálatban álló napszámosai — között Szegeden százból hatvannak háromezer-ötszáz forint alatt van a nyugdíja. Az időseknek csupán ötöde mondhat magáénak elfogadható járandóságot, azaz négyezerötszáz forint fölötti nyugdíjat. Az idős pedagógusok — ha vissza is mennek dolgozni — gyakran nem a szaktárgyukat tanítják, hanem leginkább napközis nevelői ¡munkát vállalnak. Ez egyrészt a megnövekedett követelményeknek és a túlzsúfolt osztályoknak, másrészt az iskolai berögződéseknek köszönhető. Néhányan közülük teremőrként, könyvelőként, egyéb munkakörökben keresnek nyugdíjkiegészítést, de az iskolához való ragaszkodás oly erős, hogy nyolcvan százalékuk a régi munkahelyre rnegy vissza. Ezen az elszomorító anyagi helyzeten olykor-olykor segélyekkel, nagyon ritkán kivételes nyugdíjemeléssel igyekszik segíteni a tanács és a szakszervezet. Megnyugtatónak egyedül a nyugdíjas pedagógusok étkeztetése mondható, ám a lakásukhoz kötött, beteg emberek számára nem mindig tudják megoldaná a rendszeres étkeztetést. Jó dolog, hogy az országban először Szegeden szerveztek meg az idős emberek egészségügyi ellátását, ebben szakiskolások nyújtanak nagyra értékelendő segítséget. Papp Jánosné elmondta, hogy a közéletben, különösen a fiatalkonjak ügyeit tárgyaló bíróságok népi ülnökeiként jelentós munkát végeznek az egykori tanárok, tanítók. Kár, hogy egy bürokratikus előírás akadályozza a nyugdíjas népi ülnökök számának növeléset, holott pedagógusokra —már csak tapasztalatuk révén is — nagyobb szükség lehetne még a bíróságokon ás. A lehetőségek indokolatlan korlátozása nyilvánul meg abban is, hogy sem a társadalom, serit az egykori iskolák nem eléggé »ösztönzőek arra, hogy a tapasztalatokat megosszák, publikálják az idős nevelők. Közösséget jelent viszont számukra az idős pedagógusok klubja. Ennek tevékenységéről Hegyi Rókusné számolt be. Kerényi József pedig — a ma is aktív, 73 esztendős, kísérletező kedvű pedagógus — az általa vezetett szülők szabadiskoláját mutatta be. D. I. Itt rsetn járnak idegenek (tr^íl $J 11 H Fi lm (tr^íl $J Színes, szinkronizált, szovjet film. Irta: Vlagyimir Valuckij és Pavcl Kinn. Fényképezte: Alekszandr Csec.sulin. Zene: Jefrem Podgajc. Rendezte: Anatoli.j Vchotko és Román Jersov. Főbb szereplök: Vlagyimir Uaszov, Jurij Reljajev. Larisza Guzejeva, Szergej Kozircv. Nem tudom, hányan tudják, hogv léteznek úgynevezett védett körzetek a Szovjetunióban: remélhetőleg a glasznoszty idővel ezekről is többet elárul, most azonban nem derűit ki, természetvédelmi vagy másmilyen okból számított sajátságosnak a szóban forgó terület. Engem mindenesetre megkapott, hogy napjainkban ilyen elhagyatott, vadul érintetlen óészaki helyek még vannak, ahol az odaérkező hetyke bajuszos ifjú parancsnokot szomorú szemű fiatal lány fogadja, ezzel a már-már csehovi, ábrándos" (és címadó) mondattal: itt nem járnak idegenek . . . Azután kiderül: bizony, mégis csak járnak. Legfőképpen maga a főhős, azaz a rablógyilkos, akivel az ifjú hadnagy vív illendőképpen nagy párharcot — ám, hogy a történetből a szovjetunióbeli tájak zordon, ősi szépsége jutott azonnal eszembe, feltehetően arra is következtetni enged: sokkal inkább a környezetrajz, az akár még jó természetfilmekben is elmenő felvételek sora marad meg emlékezetünkben a műből, mintsem az alkotói szándék szerint minden bizonnyal izgalmas kalandfilmnek szánt bűnügyi história egésze. A védett északi körzet jellegzetes világa mindenesetre tényleg szép. elhagyatottságában. romantikus vádonmivoltában megragadó, az meg, mennyire valószerű a két verekedés meg három motorcsónakos üldözés között hanyag mozdulattal pontosan az első emeleti ablakon behajított pénzeszsák, avagy a föbűnözönek minden vadállatiassága mellett ijesztően, már-már egzisztencialistaízű öntudata és hasonlók — ne firtassuk. Ilyen film is van. Akárcsak efféle szép vidék a Szovjetunióban és egyebütt. Domonkos László Beruházás Az Újszegeden megépült SZOT Szálló vízgyógyászatát, az eredeti tervek szerint, kétezer négyzetméter alapterületen hozták volna létre — ha lett volna rá elég pénz. Akkor ez még nem derül ki, amikor 1983. július 12-én a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatósága megállapodást kötött a gyógyszálló létrehozására a szegedi városi tanáccsal és a Szegcdi Vízművek és Fürdőkkel. A megállapodás szerint a tanács vállalta, hogy — az Egészségügyi Minisztérium által kijelölt üdülőhelyen — a város általános rendezési tervében erre a célra jóváhagyott állami tulajdonú területet előkészíti, lebontja a telken levő épületeket. Ennek ellenértékeként az építtető a terület átadásakor átutal a vízmüvek és fürdők számlájára 5 millió forintot. Miért a vízműveknek? Azért, mert. „a gyógyüdülőhöz csatlakozó vizgyngyászat a vízművek és fürdők kezelésében levő területen, a SZOT-üdülővel közös beruházásként épül, amelyről a felek külön szerződést kötnek". A vízművek és fürdők arra volt hát. felkészülve, hogy az együttműködés értelmében, újabb megállapodásban kölcsönösen tisztázzák, milyen feltételekkel fogja végezni a vizgyógyaszattal ka pcso latos te vé ken ysé gél, lévén, hogy azt a vállalat eddigi technológiája szerint tervezték meg. Erre hivatott is a vállalat, mert az OVH és az Egészségügyi Minisztérium közős engedélye alapján szinte 1'élországnyi hatáskörben eddig is szervezett képesítést adó lúrdöés mnsszőr-tanfolyamokat, képzett szakmunkásokat, egészségügyi dolgozókat, akik vízgyógyászati kezelést nyújtanak a reumatikus és más mozgásszervi betegség miatt beutaltaknak. A vízgyógyászati szolgáltatás leendő gazdájaként és társberuházókent a vízmüveknek a SZOT-gyógyszálló teljes területének kisajátítása 1!) ¡millió 7!)7 ezer forintjába került. Úgynevezett 3ÜO-as vezetéket építettek 754 ezer forint költséggel. E munka miatt egy elborított utat helyreállítottak 725 ezer forintból. A Tisza hullámterében a vízgyógyászat céljaira és majdani továbbfejlesztésére termálkutat fúrtak. Az 1500 méterről felhőzött viz 05-70 Celsius-fok közötti. A kút percenkénti hozama 1000-1200 liter, a már működő kút 'fúrása, vizének elvezetése á végleges kiképzéssel 12 millió forint. A tételeket összeadva a végösszeg 33 millió 276 ezer forintra rúg. Ebből lejön a SZOT által átutalt 5 millió forint, vagyis a vízmüvek és fürdők része a közös beruházásból — a vízgyógyászati szolgáltatás reményében — 2H millió 276 ezer forint. Óraközi szünet van a makkosházi iskolaban. Az. udvgrra tódul a gyereksereg, sikongatva élvezik a srácok ez este esett havat. Dobáljak egymást, mosdatják a lányokat, csúszkálnak — must az. első hó a szenzáció Emlékszem, jó pár hetid ezelőtt ugyanilyen felfedező ölömmel vették körül., s aztán próbálták ki az- udvaron felállított hintákat, maszókákat. Szemre is szép. fából ácsolt. faragott játékairól ulóbb egy képet is közöltünk e tápban; néhány, az ötlet megvalósítóit dicsérő sor kíséretében. ..A/t persze nem írjátok nieg, hogy a tanárok féltik fölengedni a gyerekeket. hogy felügyelet nélkül a kicsiknek meglehetősen veszélyes a játékok egvnémelyikn" — zsörtölődik velem az iskolában bennfentes ismerősöm, s fogadok, ma is szentül hiszi: a megszerzett információkból az újságíró szűrte ki a bíráló megjegyzést, meghagyva csupán a. szépet és jót. Noha tudom, hogy nem kéne, szó nélkül zsebre teszem a korrektséget megkérdőjelező szemrehányást. Csakhogv nem nagyon fér már be. . Ha újrp kinézek az ablakon, kapásból súrolhatom, mennyi mindenért kaptuk már meg az ejnye-bejnyét. Beáztak a lapostetük? A sajtó fújta föl az ügyet, s nem a szél a rosszul rögzített szigetelést. Szemetes az utca? Az újságok összehordanak hetet-havat, s nem a városrész lakói nem hordják megfelelő helyre a szemetet. Kiszáradtak a facsemeték? Nem volt kellő propagandája az akciónak, hogy a fák az ültetés pillanatától legfeljebb közösségi gondozásra számíthatnak. Szóval, duzzadozik az a bizonyos zseb, de ha elég rugalmas anyagból van, szükség szerint tágul, s szűkül: ez — ne vegyék flegmaságü mi mesénk nak — a mi munkánkba bele van kalkulálva, folyamatosan edződik a tűrőképesség a rendszeres terheléssel. nem igaz? Innen nézvést, ugye, érthető, ha nem az interjúalany fejére olvassák, hogy butaságokat mondott, hanem a beszélgetés közreadójára. Nem a hanyagság okozóját kell elővenni, hanem a faggatod/ó riportért, s nem a hibák halmozóját kell felelősségre vonni, hanem aki a hibakat nyilvánosságra hozta.... Ha már persze megtörtént a dolog, azaz szétkapkodták az újságot, beszédtéma lett a tévéműsor, és ismétli a riportot a rádió, akkor persze ki lehet lépni az intézmény takarásából, a testületi döntés névtelenségéből, s meg lehet magyarázni, hogy az nem úgy, és nem azért, valamint a megoldás itt toporog a küszöbön, és nehogy bárki azt gondolja: a sajtó és a nyilvánosság nyomására, ó, dehogy!... Es akkor elégedetten körbehordható a tekintet: hát, tetszik látni, ilven okos magyarázatunk van, olykor több is. lehet választani tetszés szerint, ezért kellett annyira verni a dobokat? Az a baj, hogy ezért. Friss az eset, nem is szükséges részletezni újra, tehát csak példaképp említhetjük a ,,huszonöt forintos vitát". Amely, ugye, akkor tört ki, amikor — eléggé el nem ítélhető módon — két hazai napilap, egy országos és egy helyi, hangot adott néhány — utóbb eléggé elítélt — értetlenkedő véleménynek Hogy ezek arról szóltak: életünket és vérünket a kábeltelevíziózásért, csak tessék szíves, előtte részletesen is, érthetően elmagyarázni, miről is van szó? — Nos, mintha ez lett volna a legkevésbé fontos azok számara, akik — miután az értetlenkedő hangok egyre erősödlek —: a csiti'tásra kaptak biztatást. S innentől kezdve alkalmazható volt az ismert képlet: felfújódott az, ügy, mert. a sajtó... — hogv lehet ezt nem érteni? — arról van szó, kerem — megoldás a küszöbön — elégedett tekintet körbehoi'dva. vita elcsitulva, béke poraira. Békétlen a lelkem, mert vesztettünk. noha a csatát megnyertük. Mi, kilencezer-kétszáz, északi városrészben, rókusi, makkosházi kábeltelevíziózó család nem fizetünk ugyan december elsejétől szolgáltatási dijat — ez volna a győzelem —, de életünket és vérünket már nem közfelkiáltásra adjuk. Talán mert meggyőződésünk, a mi sürgetésünkre kezdődött, s még akkor sem a legszerencsésebb formában. Talán mert túlságosan ellentmondó információkból kellett kihámoznunk a lényegeseket és helytállóakat. Talán mert kényszert sejtettünk az önkéntesség álcájába bújtatva. Talán mert rossz „lélektani" pillanatban hangzott el a rosszul megfogalmazott kérdés: „ugye, örültök a kábeltelevíziózási lehetőségnek?" Más tálalásban tolán jobban örültünk volna a városi televíziós műsornak, a műholdas vételnek, a szegedi képújságnak, s — megígérték, javuló — képminőségnek. hétfőn esténként „a mi mesénknek". Ez utóbbihoz igazodunk, fél nyolc előttre időzítjük mostanában a kislányom esti fürdetését. Aggaszt a gondolat, hogy újabban felnőttmesekhez is igazodnom kell. De eligazodhalok-e? .. . Pálfy Katalin amelynek megtérülése éveket és sok munkát feltételez. Az idő haladtával azonban ebből kizárta a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatósága a Szegedi Vízművek és Fürdőket, mondván, hogy a vízgyógyászalot megtartja magának. Erre — az eredeti megállapodás aláírását követően — egy idei, februári szóbeli közlés utal és egy mostanában megtartott egyezkedő, de eredménytelenül végződött tárgyalás Csonka Istvánnál, a városi tanács elnökének általános helyettesénél, az érdekelt felek részvételével. A tárgyaláson Tölgyesi Béla, a vízművek igazgatója érvényesíteni akarta részvételüket a vízgyógyászati szolgáltatásban — beruházási összegük arányában. Az eredeti megállapodás érvényességéről azért sem mondhat le. mert időközben pénzügyminisztériumi revizorok rákérdeztek a befektetett milliókra, amelyek „mibenlétét" egyelőre meg tudták indokolnia még lezáratlan folyamattal. Másodszorra ez már aligha sikerülhet. illetve csak a közös beruházás elismerésével, a vízgyógyászati szolgáltatás átengedésével, avagy az ügy perés útra terelésével, azáz a befektetett ősszeg visszakövetelésével. A jelenlegi patthelyzetben úgy tűnik, hogy a vízművek és fürdők „sír-nevét" alapon tesz eleget a megállapodásban vállalt szerepének, mert továbbra is végzi és befejezi a SZOT Szállóhoz kötődő munkákat. Az ügy tisztázása végett felkerestük Csonka Istvánt, aki a többi között, hangsúlyozta: a városi tanács eredeli elképzelése szerint a SZOT S/álló létrejöttével felgyorsul Szegeden a termálvizprogram, vagyis e természeti kincs felhasználása előbbre kerül az üdülőterület kialakításával. Azok a szakszervezetek, amelyek ebben részt kívántak venni, kertek a városi tanács támogatását. segítségét. Közös beruházás szerepelt akkor napirenden. Ennek lényege, hogy a SZOT Szálló mellett olyan vízgyógyászati létesítmény is megvalósul, amely nemcsak az üdülőket, hanem a város egy részét. vag.v egészét is kiszolgálja. Ez. a beruházás nem tudott megvalósulni, a városi tanácsnak akkor nem volt annyi penze, hogy ebben részt tudott volna venni. Ezért történt a visszalépés kisebb vízgyógyászati területre, amely a szálló vendégeinek elégséges. Az akkori tárgyalásokon nem határozták meg konkrétan, hogy ki milyen kötelezettségeket vállal a beruházásban és azért milyen jogosultságot szerez. Eredetileg a gyógyászati részt a vízművek és fürdők üzemeltette volna. A közben megváltozott helyzetben nem rendeződött el, hogy ez a vállalkozás fennmarad, vagy sem. A problémát az okozza most. hogy a vízművek és fürdők jelentős összeget ruházott be, és felkészült a komplex szolgáltatásra, amelytől nem a-kar elesni. Arra a kérdésre, hogy mi a megoldás kulcsa, Csonka István a következőket mondotta: — Szegednek érdeke, hogy ez a SZOT Szálló működjön, és jól mük<>djön. Ezért olyan közös megoldást kell találnunk, amely biztosítja egyrészt a zavartalán működést, másrészről pedig a vízművek es fürdőknek is a szabályosságot, a beruházásban való részvételt, illetve valamilyen módon kompenzálja is azt a kiadást, amely a telek kisajátításával, a vezetéképítéssel, az ebonlott út Helyreállításával, a kútfúrással járt. A legutóbbi tárgyaiákon úgy állapodtunk meg, hogy a vízművek és fürdők az új termálkútból szolgáltatja a vizet a SZOT Szálló működéséhez. Arájánlatot ad, az országosan kialakult. szokásnak megfelelő dijat állapit meg, valamint. beruházási hozzájárulást is, szintén az. általános szabályok szerint. Erre még válasz nem érkezett. A tárgyalás vitás pontja, az üzemeltetés ügyében a vízművek szintén ad árajánlatot, s ezt nia.id egy külön tárgyalason elrendezik. Ha ebben megegyeznek, akkor a dolog rendben van, mert azzal, hogy a vízművek é» fürdők részt vesz a beruházásban, kap égy szolgáltatási feladatot, amely érclekét szolgaija. Amennyiben ez nem realizálódik; akkor a vizm.uvek é.s fürdők beruházását valamilyen módon legalizálnunk kell. Ehhez. testületi döntésre van szükség. Legjobb lenne, ha a ket lel meg tudna egyezni a közős üzemeltetesben, mert akkor az anyagi kérdések rendezésére nem volna szükség. Az ügyben tehát itt tartunk ma; a rendezés meg várat magára. Csak addig be ne kopogjon a pénzügyminisztériumi revizor a vízmüvekhez' Akkor nem lehel tovább magyarázkodni, bonyolódik az ügv, s peres útra is terelődhet. Lődl Ferenc Emlékplakett a Hair-nak A kezdeményezés idestova két esztendővel ezelőttre, a Hair 1986. január 10-i szegedi színházi premierjére datálható: ekkor indult útjára — a mű mondandójához szervesen kapcsolódva — az a „Hitünkről mindénkmek" című békefelhivás, amely úgy végződött: „ha egyetért velünk, írja alá". Azóta nemcsak majd két év, de jó néhány előadás is tovatűnt; ám a Hair eddigi nyolcvan előadásán a felhívásra mintegy 50 ezer aláírás gyűlt össze — a kezdeményezés sorsának alakulásában igen jelentős nap érkezett el: a produkció tegnapi záró díszelőadásának végén, ünnepélyes keretek között, Barabás János, az Országos Béketanács Szegedre látogatott főtitkára nyújtotta át a béketanács elnökscgc'nek emlékplakettjet „a beke érdekében végzett eredményes munkájáért" a Hair előadásában közreműködöknek, a produkció egesz stábjának, akiknek nevében Sándor János, a Hair rendezője, a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője vette át az elismerést. A színház művészei — kezdeményezésük egyféle viszonzásaként is — a tud Iák a békelanács főtitkárának azt az. emlékkönyvet, amely a majdnem kétéves periódus alatt összegyűlt, három oszlopban sorjázó aláírásokat tartalmazza — a felhívás eredetijével egyetemben.