Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-10 / 291. szám

2 Csütörtök. 1987. december 10. Áz aranytartalék Tegnap délután a Haza­fias Népfront Szeged vá­rosi pedagógiai bizottsága a szegedi időskorú pedagógu­sok társadalmi szerepéről, munkavállalásáról, életkö­rülményeiről tartott eszme­cserét. Az előadó Papp Já­nosné, a pedagógus-szak­szervez.et városi titkára volt. A vitában Jurái Miklós, a tanács munkatársa arany­tartaléknak nevezte a nyug­állományba vonult tanár­embereket. Azon túl, hogy szép, jogos is ez a minősítés, hiszen a város számos is­kolájában dolgoznak ..beug­róként" idős nevelök, ha vá­ratlanul megüresedik egy hely. Az előadásból azt is megtudhattuk, hogy a peda­gógusok elég gyakran vál­lalnak folyamatos munkát a nyugdíj évei alatt, illetve éppen a meglehetősen ala­csony nyugdijak miatt. Egyesztendős adatok alap­ján megállapítható, hogy föltűnően magas, sőt még a pénz- és jövedelemviszonyo­kat jól ismerők számára is megdöbbentően sok azoknak a száma, akik a létminimum határán élnek. A nyugdíjas pedagógusok — a nemzet állandó szolgálatban álló napszámosai — között Sze­geden százból hatvannak háromezer-ötszáz forint alatt van a nyugdíja. Az idősek­nek csupán ötöde mondhat magáénak elfogadható já­randóságot, azaz négyezer­ötszáz forint fölötti nyugdí­jat. Az idős pedagógusok — ha vissza is mennek dol­gozni — gyakran nem a szaktárgyukat tanítják, ha­nem leginkább napközis ne­velői ¡munkát vállalnak. Ez egyrészt a megnövekedett követelményeknek és a túl­zsúfolt osztályoknak, más­részt az iskolai berögződé­seknek köszönhető. Néhá­nyan közülük teremőrként, könyvelőként, egyéb munka­körökben keresnek nyugdíj­kiegészítést, de az iskolához való ragaszkodás oly erős, hogy nyolcvan százalékuk a régi munkahelyre rnegy vissza. Ezen az elszomorító anya­gi helyzeten olykor-olykor segélyekkel, nagyon ritkán kivételes nyugdíjemeléssel igyekszik segíteni a tanács és a szakszervezet. Meg­nyugtatónak egyedül a nyugdíjas pedagógusok ét­keztetése mondható, ám a lakásukhoz kötött, beteg em­berek számára nem mindig tudják megoldaná a rend­szeres étkeztetést. Jó dolog, hogy az országban először Szegeden szerveztek meg az idős emberek egészségügyi ellátását, ebben szakiskolá­sok nyújtanak nagyra érté­kelendő segítséget. Papp Jánosné elmondta, hogy a közéletben, különö­sen a fiatalkonjak ügyeit tárgyaló bíróságok népi ül­nökeiként jelentós munkát végeznek az egykori taná­rok, tanítók. Kár, hogy egy bürokratikus előírás akadá­lyozza a nyugdíjas népi ül­nökök számának növeléset, holott pedagógusokra —már csak tapasztalatuk révén is — nagyobb szükség lehetne még a bíróságokon ás. A le­hetőségek indokolatlan kor­látozása nyilvánul meg ab­ban is, hogy sem a társa­dalom, serit az egykori is­kolák nem eléggé »ösztönző­ek arra, hogy a tapasztala­tokat megosszák, publikálják az idős nevelők. Közösséget jelent viszont számukra az idős pedagó­gusok klubja. Ennek tevé­kenységéről Hegyi Rókusné számolt be. Kerényi József pedig — a ma is aktív, 73 esztendős, kísérletező kedvű pedagógus — az általa ve­zetett szülők szabadiskoláját mutatta be. D. I. Itt rsetn járnak idegenek (tr^íl $J 11 H Fi lm (tr^íl $J Színes, szinkronizált, szovjet film. Irta: Vlagyi­mir Valuckij és Pavcl Kinn. Fényképezte: Alek­szandr Csec.sulin. Zene: Jefrem Podgajc. Rendezte: Anatoli.j Vchotko és Ro­mán Jersov. Főbb szerep­lök: Vlagyimir Uaszov, Jurij Reljajev. Larisza Gu­zejeva, Szergej Kozircv. Nem tudom, hányan tud­ják, hogv léteznek úgyne­vezett védett körzetek a Szovjetunióban: remélhető­leg a glasznoszty idővel ezekről is többet elárul, most azonban nem derűit ki, természetvédelmi vagy más­milyen okból számított sa­játságosnak a szóban forgó terület. Engem mindeneset­re megkapott, hogy nap­jainkban ilyen elhagyatott, vadul érintetlen óészaki he­lyek még vannak, ahol az odaérkező hetyke bajuszos ifjú parancsnokot szomorú szemű fiatal lány fogadja, ezzel a már-már csehovi, ábrándos" (és címadó) mon­dattal: itt nem járnak ide­genek . . . Azután kiderül: bizony, mégis csak járnak. Legfő­képpen maga a főhős, azaz a rablógyilkos, akivel az if­jú hadnagy vív illendőkép­pen nagy párharcot — ám, hogy a történetből a szov­jetunióbeli tájak zordon, ősi szépsége jutott azonnal eszembe, feltehetően arra is következtetni enged: sokkal inkább a környezetrajz, az akár még jó természetfil­mekben is elmenő felvéte­lek sora marad meg emlé­kezetünkben a műből, mint­sem az alkotói szándék sze­rint minden bizonnyal iz­galmas kalandfilmnek szánt bűnügyi história egésze. A védett északi körzet jelleg­zetes világa mindenesetre tényleg szép. elhagyatottsá­gában. romantikus vádon­mivoltában megragadó, az meg, mennyire valószerű a két verekedés meg három motorcsónakos üldözés kö­zött hanyag mozdulattal pontosan az első emeleti ab­lakon behajított pénzeszsák, avagy a föbűnözönek min­den vadállatiassága mellett ijesztően, már-már egzisz­tencialistaízű öntudata és hasonlók — ne firtassuk. Ilyen film is van. Akárcsak efféle szép vidék a Szovjet­unióban és egyebütt. Domonkos László Beruházás Az Újszegeden megépült SZOT Szálló vízgyógyásza­tát, az eredeti tervek szerint, kétezer négyzetméter alapte­rületen hozták volna létre — ha lett volna rá elég pénz. Akkor ez még nem derül ki, amikor 1983. július 12-én a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatósága megálla­podást kötött a gyógyszálló létrehozására a szegedi városi tanáccsal és a Szegcdi Vízművek és Fürdőkkel. A megál­lapodás szerint a tanács vállalta, hogy — az Egészségügyi Minisztérium által kijelölt üdülőhelyen — a város általá­nos rendezési tervében erre a célra jóváhagyott állami tulajdonú területet előkészíti, lebontja a telken levő épü­leteket. Ennek ellenértékeként az építtető a terület átadá­sakor átutal a vízmüvek és fürdők számlájára 5 millió forintot. Miért a vízműveknek? Azért, mert. „a gyógyüdü­lőhöz csatlakozó vizgyngyászat a vízművek és fürdők ke­zelésében levő területen, a SZOT-üdülővel közös beruhá­zásként épül, amelyről a felek külön szerződést kötnek". A vízművek és fürdők ar­ra volt hát. felkészülve, hogy az együttműködés értelmé­ben, újabb megállapodásban kölcsönösen tisztázzák, mi­lyen feltételekkel fogja vé­gezni a vizgyógyaszattal ka pcso latos te vé ken ysé gél, lévén, hogy azt a vállalat eddigi technológiája szerint tervezték meg. Erre hivatott is a vállalat, mert az OVH és az Egészségügyi Miniszté­rium közős engedélye alap­ján szinte 1'élországnyi ha­táskörben eddig is szer­vezett képesítést adó lúrdö­és mnsszőr-tanfolyamokat, képzett szakmunkásokat, egészségügyi dolgozókat, akik vízgyógyászati kezelést nyújtanak a reumatikus és más mozgásszervi betegség miatt beutaltaknak. A víz­gyógyászati szolgáltatás le­endő gazdájaként és társbe­ruházókent a vízmüveknek a SZOT-gyógyszálló teljes területének kisajátítása 1!) ¡millió 7!)7 ezer forintjába került. Úgynevezett 3ÜO-as vezetéket építettek 754 ezer forint költséggel. E munka miatt egy elborított utat helyreállítottak 725 ezer fo­rintból. A Tisza hullámteré­ben a vízgyógyászat céljaira és majdani továbbfejleszté­sére termálkutat fúrtak. Az 1500 méterről felhőzött viz 05-70 Celsius-fok közötti. A kút percenkénti hozama 1000-1200 liter, a már műkö­dő kút 'fúrása, vizének elve­zetése á végleges kiképzés­sel 12 millió forint. A tételeket összeadva a végösszeg 33 millió 276 ezer forintra rúg. Ebből lejön a SZOT által átutalt 5 millió forint, vagyis a vízmüvek és fürdők része a közös beru­házásból — a vízgyógyászati szolgáltatás reményében — 2H millió 276 ezer forint. Óraközi szünet van a makkoshá­zi iskolaban. Az. udvgrra tódul a gyereksereg, sikongatva élvezik a srácok ez este esett havat. Dobál­jak egymást, mosdatják a lányokat, csúszkálnak — must az. első hó a szenzáció Emlékszem, jó pár het­id ezelőtt ugyanilyen felfedező ölömmel vették körül., s aztán pró­bálták ki az- udvaron felállított hin­tákat, maszókákat. Szemre is szép. fából ácsolt. faragott játékairól ulóbb egy képet is közöltünk e tápban; néhány, az ötlet megvaló­sítóit dicsérő sor kíséretében. ..A/t persze nem írjátok nieg, hogy a tanárok féltik fölengedni a gyere­keket. hogy felügyelet nélkül a kicsiknek meglehetősen veszélyes a játékok egvnémelyikn" — zsörtölő­dik velem az iskolában bennfentes ismerősöm, s fogadok, ma is szen­tül hiszi: a megszerzett informáci­ókból az újságíró szűrte ki a bírá­ló megjegyzést, meghagyva csupán a. szépet és jót. Noha tudom, hogy nem kéne, szó nélkül zsebre teszem a korrektséget megkérdőjelező szemrehányást. Csakhogv nem nagyon fér már be. . Ha újrp kinézek az ablakon, ka­pásból súrolhatom, mennyi minde­nért kaptuk már meg az ejnye-bej­nyét. Beáztak a lapostetük? A sajtó fújta föl az ügyet, s nem a szél a rosszul rögzített szigetelést. Szeme­tes az utca? Az újságok összehor­danak hetet-havat, s nem a város­rész lakói nem hordják megfelelő helyre a szemetet. Kiszáradtak a facsemeték? Nem volt kellő pro­pagandája az akciónak, hogy a fák az ültetés pillanatától legfeljebb közösségi gondozásra számíthatnak. Szóval, duzzadozik az a bizonyos zseb, de ha elég rugalmas anyag­ból van, szükség szerint tágul, s szűkül: ez — ne vegyék flegmaság­ü mi mesénk nak — a mi munkánkba bele van kalkulálva, folyamatosan edződik a tűrőképesség a rendszeres terhelés­sel. nem igaz? Innen nézvést, ugye, érthető, ha nem az interjúalany fe­jére olvassák, hogy butaságokat mondott, hanem a beszélgetés köz­readójára. Nem a hanyagság oko­zóját kell elővenni, hanem a fagga­tod/ó riportért, s nem a hibák hal­mozóját kell felelősségre vonni, ha­nem aki a hibakat nyilvánosságra hozta.... Ha már persze megtör­tént a dolog, azaz szétkapkodták az újságot, beszédtéma lett a tévémű­sor, és ismétli a riportot a rádió, akkor persze ki lehet lépni az in­tézmény takarásából, a testületi döntés névtelenségéből, s meg lehet magyarázni, hogy az nem úgy, és nem azért, valamint a megoldás itt toporog a küszöbön, és nehogy bárki azt gondolja: a sajtó és a nyilvánosság nyomására, ó, dehogy!... Es akkor elégedet­ten körbehordható a tekintet: hát, tetszik látni, ilven okos magyará­zatunk van, olykor több is. lehet választani tetszés szerint, ezért kel­lett annyira verni a dobokat? Az a baj, hogy ezért. Friss az eset, nem is szükséges részletezni újra, tehát csak példa­képp említhetjük a ,,huszonöt fo­rintos vitát". Amely, ugye, akkor tört ki, amikor — eléggé el nem ítélhető módon — két hazai napi­lap, egy országos és egy helyi, han­got adott néhány — utóbb eléggé elítélt — értetlenkedő vélemény­nek Hogy ezek arról szóltak: éle­tünket és vérünket a kábelteleví­ziózásért, csak tessék szíves, előtte részletesen is, érthetően elmagya­rázni, miről is van szó? — Nos, mintha ez lett volna a legkevés­bé fontos azok számara, akik — miután az értetlenkedő hangok egyre erősödlek —: a csiti'tásra kap­tak biztatást. S innentől kezdve al­kalmazható volt az ismert képlet: felfújódott az, ügy, mert. a sajtó... — hogv lehet ezt nem érteni? — arról van szó, kerem — megoldás a küszöbön — elégedett tekintet körbehoi'dva. vita elcsitulva, béke poraira. Békétlen a lelkem, mert vesztet­tünk. noha a csatát megnyertük. Mi, kilencezer-kétszáz, északi város­részben, rókusi, makkosházi kábel­televíziózó család nem fizetünk ugyan december elsejétől szolgál­tatási dijat — ez volna a győzelem —, de életünket és vérünket már nem közfelkiáltásra adjuk. Talán mert meggyőződésünk, a mi sürge­tésünkre kezdődött, s még akkor sem a legszerencsésebb formában. Talán mert túlságosan ellentmon­dó információkból kellett kihámoz­nunk a lényegeseket és helytállóa­kat. Talán mert kényszert sejtet­tünk az önkéntesség álcájába búj­tatva. Talán mert rossz „lélektani" pillanatban hangzott el a rosszul megfogalmazott kérdés: „ugye, örültök a kábeltelevíziózási lehető­ségnek?" Más tálalásban tolán job­ban örültünk volna a városi tele­víziós műsornak, a műholdas vétel­nek, a szegedi képújságnak, s — megígérték, javuló — képminőség­nek. hétfőn esténként „a mi me­sénknek". Ez utóbbihoz igazodunk, fél nyolc előttre időzítjük mostanában a kis­lányom esti fürdetését. Aggaszt a gondolat, hogy újabban felnőttme­sekhez is igazodnom kell. De eligazodhalok-e? .. . Pálfy Katalin amelynek megtérülése éve­ket és sok munkát feltételez. Az idő haladtával azonban ebből kizárta a SZOT Üdü­lési és Szanatóriumi Főigaz­gatósága a Szegedi Vízmű­vek és Fürdőket, mondván, hogy a vízgyógyászalot megtartja magának. Erre — az eredeti megállapodás alá­írását követően — egy idei, februári szóbeli közlés utal és egy mostanában megtar­tott egyezkedő, de ered­ménytelenül végződött tár­gyalás Csonka Istvánnál, a városi tanács elnökének ál­talános helyettesénél, az ér­dekelt felek részvételével. A tárgyaláson Tölgyesi Béla, a vízművek igazgatója érvényesíteni akarta részvé­telüket a vízgyógyászati szolgáltatásban — beruhá­zási összegük arányában. Az eredeti megállapodás érvé­nyességéről azért sem mondhat le. mert időköz­ben pénzügyminisztériumi revizorok rákérdeztek a be­fektetett milliókra, amelyek „mibenlétét" egyelőre meg tudták indokolnia még lezá­ratlan folyamattal. Másod­szorra ez már aligha sike­rülhet. illetve csak a közös beruházás elismerésével, a vízgyógyászati szolgáltatás átengedésével, avagy az ügy perés útra terelésével, azáz a befektetett ősszeg vissza­követelésével. A jelenlegi patthelyzetben úgy tűnik, hogy a vízművek és fürdők „sír-nevét" alapon tesz eleget a megállapodás­ban vállalt szerepének, mert továbbra is végzi és befejezi a SZOT Szállóhoz kötődő munkákat. Az ügy tisztázása végett felkerestük Csonka Istvánt, aki a többi között, hangsú­lyozta: a városi tanács ere­deli elképzelése szerint a SZOT S/álló létrejöttével felgyorsul Szegeden a ter­málvizprogram, vagyis e természeti kincs felhaszná­lása előbbre kerül az üdülő­terület kialakításával. Azok a szakszervezetek, amelyek ebben részt kívántak venni, kertek a városi tanács tá­mogatását. segítségét. Közös beruházás szerepelt akkor napirenden. Ennek lényege, hogy a SZOT Szálló mellett olyan vízgyógyászati létesít­mény is megvalósul, amely nemcsak az üdülőket, hanem a város egy részét. vag.v egészét is kiszolgálja. Ez. a beruházás nem tudott meg­valósulni, a városi tanács­nak akkor nem volt annyi penze, hogy ebben részt tu­dott volna venni. Ezért tör­tént a visszalépés kisebb vízgyógyászati területre, amely a szálló vendégeinek elégséges. Az akkori tárgyalásokon nem határozták meg konk­rétan, hogy ki milyen köte­lezettségeket vállal a beru­házásban és azért milyen jogosultságot szerez. Erede­tileg a gyógyászati részt a vízművek és fürdők üzemel­tette volna. A közben meg­változott helyzetben nem rendeződött el, hogy ez a vállalkozás fennmarad, vagy sem. A problémát az okozza most. hogy a vízművek és fürdők jelentős összeget ru­házott be, és felkészült a komplex szolgáltatásra, amelytől nem a-kar elesni. Arra a kérdésre, hogy mi a megoldás kulcsa, Csonka István a következőket mon­dotta: — Szegednek érdeke, hogy ez a SZOT Szálló mű­ködjön, és jól mük<>djön. Ezért olyan közös megoldást kell találnunk, amely bizto­sítja egyrészt a zavartalán működést, másrészről pedig a vízművek es fürdőknek is a szabályosságot, a beruhá­zásban való részvételt, illet­ve valamilyen módon kom­penzálja is azt a kiadást, amely a telek kisajátításá­val, a vezetéképítéssel, az ebonlott út Helyreállításá­val, a kútfúrással járt. A legutóbbi tárgyaiákon úgy állapodtunk meg, hogy a víz­művek és fürdők az új ter­málkútból szolgáltatja a vi­zet a SZOT Szálló működésé­hez. Arájánlatot ad, az or­szágosan kialakult. szokás­nak megfelelő dijat állapit meg, valamint. beruházási hozzájárulást is, szintén az. általános szabályok szerint. Erre még válasz nem érke­zett. A tárgyalás vitás pont­ja, az üzemeltetés ügyében a vízművek szintén ad ár­ajánlatot, s ezt nia.id egy külön tárgyalason elrende­zik. Ha ebben megegyeznek, akkor a dolog rendben van, mert azzal, hogy a vízmű­vek é» fürdők részt vesz a beruházásban, kap égy szol­gáltatási feladatot, amely érclekét szolgaija. Amennyi­ben ez nem realizálódik; ak­kor a vizm.uvek é.s fürdők beruházását valamilyen mó­don legalizálnunk kell. Eh­hez. testületi döntésre van szükség. Legjobb lenne, ha a ket lel meg tudna egyezni a közős üzemeltetesben, mert akkor az anyagi kér­dések rendezésére nem vol­na szükség. Az ügyben tehát itt tar­tunk ma; a rendezés meg várat magára. Csak addig be ne kopogjon a pénzügy­minisztériumi revizor a víz­müvekhez' Akkor nem lehel tovább magyarázkodni, bo­nyolódik az ügv, s peres út­ra is terelődhet. Lődl Ferenc Emlékplakett a Hair-nak A kezdeményezés idestova két esztendővel ezelőttre, a Hair 1986. január 10-i szegedi színházi premierjére da­tálható: ekkor indult útjára — a mű mondandójához szer­vesen kapcsolódva — az a „Hitünkről mindénkmek" cí­mű békefelhivás, amely úgy végződött: „ha egyetért ve­lünk, írja alá". Azóta nemcsak majd két év, de jó néhány előadás is tovatűnt; ám a Hair eddigi nyolcvan előadásán a felhí­vásra mintegy 50 ezer aláírás gyűlt össze — a kezdemé­nyezés sorsának alakulásában igen jelentős nap érkezett el: a produkció tegnapi záró díszelőadásának végén, ünne­pélyes keretek között, Barabás János, az Országos Béke­tanács Szegedre látogatott főtitkára nyújtotta át a béke­tanács elnökscgc'nek emlékplakettjet „a beke érdekében végzett eredményes munkájáért" a Hair előadásában köz­reműködöknek, a produkció egesz stábjának, akiknek ne­vében Sándor János, a Hair rendezője, a Szegedi Nem­zeti Színház főrendezője vette át az elismerést. A színház művészei — kezdeményezésük egyféle viszonzásaként is — a tud Iák a békelanács főtitkárának azt az. emlékkönyvet, amely a majdnem kétéves periódus alatt összegyűlt, há­rom oszlopban sorjázó aláírásokat tartalmazza — a fel­hívás eredetijével egyetemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom