Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-10 / 291. szám

2 Csütörtök. 1987. december 10. Találkozó Berlinben A Varsói Szerződés tagál­lamai testvérpárt,jainak első és főtitkárai, kölcsönös meg­állapodás alapján, december 11-én. pénteken, Berlinben találkozót tartanak. Amerikai fogoly Nicaraguában 0 Havanna (MTI) Humberto Ortega nicara­guai nemzetvédelmi minisz­ter managuai sajtóértekezle­ten tájékoztatást adott arról, hogy a Nicaraguában fog­lyul ejtett James Jordán Dcnby amerikai állampolgár egy szésöjobboldali ameri­kai szervezet tagjaként te­vékenykedett. Denby repülőgépét vasár­nap érte lalalat Nicaragua felett, az Atlanti-óceán partján fekvő San Jüan del Norte térségében, a Costa Rica-i határ közeieben. Denbv megtalált jegyzetei arról tanúskodnak, hogy az elfogott amerikai több al­kalommal találkozott Adolfo Caleroval, az ellenforradal­márok egyik legfőbb vezető­jével, és John Hull-lal, a Cl A egyik, Costa Ricában élő képviselőjével — közölte Humberto Ortega. A minisz­ter bemutatott egy 1984-es amerikai magazint is. amely szerint a Denby tulajdoná­ban lévő egyik Costa Rica-i birtokot kiindulópontként használják fel a kontrák a Nicaragua elleni 'akciókhoz. Denbyt azzal vádolják, hogy Honduras felől berepülve, 500 kilométert tett meg a nicaraguai légtérben, és megsértette az ország szuve­renitását. Az ellcnforradal­márokka! fennálló kapcsola­tainak részleteit az állam­biztonsági szervek megindí­tott vizsgálata hivatott kide­ríteni. San José-i értesülésekből úgy tudják, hogv Denby hosszabb ideje élt Costa Ricában. Gorbacsov washingtoni megbeszélései (Folytatás az 1. oldalról.) bennünk, hogy amikor elju­tunk a hadászati fegyverek korlátozásának szakaszához, hasznosítani tudjuk majd az ellenőrzési rendszer kidolgo­zásában szerzett tapasztala­tokat" — jelentette ki egye­bek között Mihail Gorba­csov. A találkozón részt vett kongresszusi vezetők egy része a megbeszélés utón ki­jelentette: hasznosnak tartja a megbeszélést, amely más kérdésekre is kiterjedt, igy az emberi jogok kérdésére. Mint ismeretes, az amerikai törvényhozás külügyi bizott­sága január l!)-ére tűzte ki a szerződéssel kapcsolatos meghallgatások kezdetét, s foglalkozik az abban foglal­takkal a katonai bizottság és a hírszerzés felügyeletével foglalkozó bizottság is. Alan Cranston, a szenátus demok­rata pártcsoportjának he­lyettes vezetője azt mondot­ta, hogy már most is leg­alább ötven szenátor bizto­san támogatja a ratifikálást, és az alapos meghallgatás után minden bizonnyal meg­lesz az ahhoz szükséges két­harmados többség. Mihail Gorbacsov a meg­beszélést követően ismét a Fehér Házba ment, újabb négyszemközti találkozóra Reagan elnökkel. Ennek a megbeszélésnek témája a regionális válságok kérdése volt. A tárgyalás kezdete előtt Gorbacsov újságírók­nak kijelentette: a Szovjet­uniónak vannak javaslatai az afganisztáni probléma rendezésére, de nem közölte, hozott-e magával olyan ja­vaslatot, amely megadná az Afganisztánban levő szovjet csapatok kivonásának ütem­tervét és határidejét. Rea­gan korábban azt mondotta, hogy az afganisztáni problé­ma megvitatásának fontos szerepet szán a megbeszélé­seken. Raisza Gorbacsova szer­dán délelőtt rövid látogatást lett a washingtoni nemzeti képtárban, majd a Fehér Házban találkozott Reagan elnök feleségével. A kedden aláírt szovjet­amerikai megállapodás vi­lágszerte általában kedvező visszhangra talált. A külön­böző államok politikusai egyúttal annak a vélemé­nyüknek adtak hangot, hogy ez csak az első lépés a világ­béke felé vezető úton. Francois Mitterrand fran­cia "elnök — a korábbi fran­cia ellenvéleményekre vála­szolva — azt mondotta, hogy a washingtoni megállapodás bírálata kárt okozhat az eu­rópai biztonságnak. „Ami történt, nem sok, de jelen­tős" — mondotta. „Jobban szeretnék, ha túlfegyverkez­nénk?" — (ette hozzá. Az első francia kommentárok egyébként általában negatí­van foglaltak állást. Kína vezető lapja, a Zsen­min Zsipao szerdai számá­ban elsöoldalas kommentár­ban üdvözölte a Washing­tonban aláirt megállapo­dást. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár kedd esti tv-beszé­dében nagyszerű sikernek, mérföldkőnek számító kivé­teles eseménynek nevezte az amerikai—szovjet rakéta­szerződés aláírását. Japán, Washington egyik legodaadóbb szövetségese elsősorban az amerikai féi egyoldalú sikerének minősí­tette a szerződést. Mint az MTI tokiói tudósítója jelen­ti, Takesita Noboru japán miniszterelnök közvetlenül az aláírás után gratuláló üzenetet küldött Reagannek. Takesita az amerikai elnök „eltökéltségét és rátermett­ségét" méltatta. A kormány­fő a parlament keddi ülésén kijelentette, hogy az egyez­ményt az első lépésnek te­kinti, s kifejezte reményét, hogy az elvezet az interkon­tinentális rakéták csökken­téséről szóló megállapodás­hoz. A Lengyel Népköztársaság kormánya mély megelége­déssel fogadta a közép- és rövidebb hatótávolságú ra­kéták felszámolására vonat­kozó szovjet—amerikai meg­állapítás aláírását. Az egyezmény azt bizonyítja, hogy a két felet elválasztó különbségek ellenére kölcsö­nös engedményekkel, az egyenlő biztonságon alapuló leszerelési megállapodások köthetők" — hangoztatja a szerdán Varsóban nyilvános­ságra hozott lengyel kor­mányközlemény. Csodálatos karácsonyi ajándék, a jóakarat tanúbi­zonysága, nagyszerű évzáró" — hangoztatta Margaret Thatcher asszony a szovjet —amerikai eurorakéta­megállapodás aláírása után a brit miniszterelnöki reziden­cia előtt összegyűlt tv-ripor­tereknek adott rövid tv-nyi­latkozatában. Igen fontos fejleménynek és történelmi kezdetnek mi­nősítette az indiai kormány­fő a Mihail Gorbacsov éf Rnnald Reagan kézjegyével ellátott szovjet—amerikai leszerelési megállapodást. Radzsiv Gandhi szerdán tett nyilatkozatot a parlament­ben, ahol a képviselők lelke­sen üdvözölték a szerződés aláírását. SZOVJET BOMBÁZÓ INCIDENSE A tokiói hadügyminiszté­rium szerdán azt közölte, hogy egy TU—16 típusú szovjet bombázó szerdán le­tért a nemzetközi légifolyo­sóról, és Okinava közelében rövid időre behatolt a japán légtérbe. A japán vadász­gépek figyelmeztető lövé­seket adtak le a gépre, amely ekkor visszatért a nemzetközi légtérben haladó Tudósítás a szegedi tanács ütéséről (Folytatás az 1. oldalról.) az alsó tagozatos napközis csoportokban. A középfokú oktatási in­tézmények igyekeznek a kettős feladatnak megfelel­ni. Egyrészt helyt adnak a kors/.e rűs i tés i t o rek vese k ­nek, másrészt nagy erőfeszí­tések árán próbálják elhe­lyezni az egyre népesebb évfolyamokat. Az első és második évfolyamok már zsúfoltak, nincs elég tante­rem a gimnáziumi tanulók számára. Nem jobb a hely­zet a szakmunkásképző is­kolákban sem, ezekben is rendszeressé vált a két mű­szakos oktatás. A tanítást nemcsak az befolyásolja ked­vezőtlenül, hogy kevés a te­rem, hanem az is, hogy egy­re több intézmény épületé­nek állaga rossz. A helyzet 2-3 év múlva kritikussá válhat, amikor csupán a szegedi gyerekekkel számol­va közel 3 ezer 600-zal nö­vekszik a diákok száma Becslések szerint a jelenle­gihez képest 96 osztályte­remre lenne szükség, ezzel szemben a legjobb esetben is csak 52 felépitese várha­tó. Átgondolt és mielőbbi intézkedések szükségesek a hiányzó helyiségek pótlásá­ra. A műszaki szakközépis­kolák műhelyfelszerelésé­nek, laboratóriumi berende­zésének korszerűsítése meg­haladja a tanács anyagi le­hetőségeit. Ez azért is okoz nagy gondot, mert hét sze­gedi középiskolában megho­nosították az új típusú tech­nikusképzést. Említést érdemel még, hogy a gimnáziumi oktatás hatékonyságát több ténye­ző kedvezőtlenül befolyásol­ja. Visszahúzó erőként hat: a hatnapos tanítási rendre kidolgozott, de arra is túl­méretezett tanterveket és tankönyveket a jelenlegi öt­napos oktatás kereteben kell még mindig használni. Segí­tenek viszont azok a ren­delkezések, amelyek a fa­kultációs órakerettel való gazdálkodást tartalmában és formájában szabaddá teszik. Mivel az osztály a közmű­velődést és a" művészetet irányítja es ellenőrzi, igy szó volt a színházról, a könyvtárak helyzetéről, a müvelődesi házak lehetösé­gjriröl is. A kultúra és a művészet nem választható el a tanács gazdasági lehe­tőségeitől, ezért a tanácsko­záson sokat beszéltek a pénzügyi helyzetről, a vár­ható gazdálkodási körülmé­nyekről. E téma napirendi vitájá­ban Link Mihály aziránt érdeklődött, miképp tudja a művelődési osztály dolgo­zóinak túlterheltségét csök­kenteni. Kovács Károlyné Szeged gyógypedagógus-ellá­tottságáról kérdezett. Dé­kánt; Géza arra volt kíván­csi, hogy a Somogyi Könyv­tárban milyen a vezetők és a beosztott dolgozók aránya. Török József a diákok ta­nulmányi fegyelmének kér­déseit feszegette. Papp Já­nosné (Pedagógusok Szak­szervezete) az együttműkö­dés eredményeit ecsetelte. Török László a tanács mű­velődési éj ifjúsági bizott­ságának álláspontját ismer­tette, és elismeréssel nyilat­kozott az osztály munkájá­ról. Bárdos Károlyné (alsó­fokú oktatási intézmények) elmondta, hogy a szakigaz­gatás milyen nagy erőfeszí­tést tett a nyugodt munka­végzésre a demográfiai hul­lám levonulásakor az óvo­dákban és általános iskolák­ban. Szekfü Imre (megyei tanács) is dicsérettel illette a szegediek törekvéseit. Ta­kács Imréné az olyan iskoi Iák miatt kért szót, ame­lyek nyitottak, ahová dél­után is bejárhatnak a gye­rekek szabad foglalkozásra. Király Dezső szóvá tette, növekszik azoknak a száma, akik nem tudnak írni-olvas­ni. Aggodalmát fejezte ki a képesítés nélkül oktató pe­dagógusok táborának bővü­lése miatt. Javasolta a pe­dagógusok munkakörülmé­nyeinek és bérhelyzetének javítását is. Gyenesi Edina a KISZ városi bizottsága nevében a -tanáccsal való példaszerű együttműködés lehetőségeit elemezte. Far­kas Katalin dicsérte a ta­nárképző főiskola és a sze­gedi művelődési osztály jó kapcsolatát. Miiller József­né, a tanács elnökhelyettese rámutatott: abban a hely­zetben, amikor a tanácsnak elsősorban mennyiségi mu­tatóknak kellett eleget ten­nie. sikerült az oktatás, mű­velődés és kultúra minőségi tartalmát is továbbfejlesz­teni. Ez köszönhető a mű­velődésügyi osztály jó koor­dináló munkájának. A szegedi ügvészség tevé­kenységéről szóló tájékozta­tó után szót kért Dékánit Géza. Bartha István. Török József. Kereszly Béla me­gyei főügyész. Tóth Péter ügyész és Füzesi István, a szegedi bíróság elnöke. kötelékéhez, s az ahhoz tar­tozó másik három bombázó­val együtt folytatta útját a Kelet-kinai-tenger felett. A japán hadügyminisztérium szerint a figyelmeztető lö­vések nem okoztak kárt a gépben, és senki sem sebe­sült meg. Az egyik tévéál­lomás szerint Takesita No­boru miniszterelnök rövid nyilatkozatban biztosította a Szovjetuniót arról, hogy a figyelmeztető lövésekkel nem akartak kárt okozni a repü­lőgépben. FRANCIA—AFRIKAI CSÚCS Csütörtökön a külügymi­niszterek tanácskozásával megnyílik a 14. francia—af­rikai csúcsértekezlet, amely­nek fő témája várhatólag a fekete földrész súlyos gaz­dasági válsága, főleg adós­ságterhei lesznek. A földkö­zi-tengeri üdülőhelyen, An­tibes-ban közel 40 afrikai ország képviselteti magát, közülük 15 államfővel. Á határozattól a kis kongresszusig Bizalomébresztgető javulási — fordulat nélkül. Egy mondatban kifejezve, igy lehetne összefoglalni a párt Központi Bizottsága december 8-i, gazdasági helyzet­elemzésének lényegét. Az ébresztgető gyakorftó ige jelentése jól fejezi ki. hogy ami ebben az évben tör­tént. még nem elegendő ahhoz, hogy egyértelmű bi­zakodást keltsen bennünk gazdaságunk teljesítőképes­sége iránt. Illúziókat táplálnánk, ha — a határozat sorait „is" olvasva — nem vennénk észre, hogy min­den erőfeszítés ellenére, egyelőre még jövőre is nő a dollárelszámolású adósságállományunk, még tetemes marad a költségvetési hiány, s fenyegető veszéllyé vált az ár—ár spirál. Vagyis, az a gazdasági pszichó­zis, magatartás, amely „csak" azért akar árat emelni, mert a másik cég is feljebb srófolta az övét. S ami leginkább érdekel bennünket, a jövő évi népgazdasági terv mutatószámai nem hagynak kétséget afelől, amit tudunk már: 1988-ban az életszínvonal észrevehető csökkenésére kell számítanunk A határozat azt sugallja: nézzünk szembe a té­nyekkel, még akkor is, ha nehéz,. A sorokból megállapítható, hogy ez már azért „is" az egyedül értelmes magatartás, mert 1988-ban már többre alapozhatunk a puszta reménynél. Vég­tére is, rég olvashattunk már az utóbbi évek párt­határozataiban ilyen mondatokat: „ ... a népgazdaság helyzete a megelőző kétévinél kedvezőbben alakul. A nemzeti jövedelem és az ipari termelés növekedése megfelel a tervezettnek." (Az 1987. évi népgazdasági terv egyébként a nemzeti jövedelem legalább 102, az ipari termelés 102-102,5 százalékos növekedését irá­nyozta elő.) Mindez azt is jelzi számunkra, hogy a mai, szorító helyzetből igenis van kibontakozás. A mégoly szerény eredmények is azt mutatják, hogy már ráléptünk arra az útra, amelyen végig kell men­nünk. Az út hasonlatnál maradva, a határozat sorai nem ígérnek könnyű sétát, amolyan kor/ó hangulatú an­dalgást az 1988. évi népgazdasági terv előirányzatai­ból világosan látható — hogy mindenekelőtt a terme­lési és termékszerkezet korszerűsítésével járó kiadá­sok, átállások miatt — a gazdaság teljesítőképessége a jövő évben még csak szerény mértékben javul. Az is egyértelmű, hogy a csökkenő reáljövedelem miatt a gazdasági és politikai feszültségek növekedésére kell számitanunk. Nem szabad, sőt nem is lehet kitérni sok konf­liktus elől. Nyilvánvaló például, hogy véget kell vet­ni a kijárásnak, mármint annak, hogy a veszteséges, csőd szélén tántorgó vállalatok vezetői újabb milliár­dokért kilincselhessenek a kulisszák mögött. Követ­kezetesen, az eddiginél is határozottabban kell foly­tatni azt a gazdaságpolitikai magatartást, amely a Láng Gépgyár, a Tatabányai Szénbányák, a Ganz­MÁVAG szigorított szanálási eljárásával kezdődött el, hiszen van még jó néhány olyan cégünk, amely nemhogy gyarapítaná, hanem szorgalmasan fogyaszt­ja az ország nemzeti jövedelmét. A KB-haláro/.at végén azt olvashatjuk, hogy 1988. első felében országos pártértekezletet hívnak össze. Az 1956-os ellenforradalom leverésében, a népi hata­lom megszilárdításában részt vevő veteránok a meg­mondhatói: volt már ilyesmire példa, 1957 kora nya­rán. Kis kongresszusnak is nevezték akkor azt a párt­értekezletet, jelezve, hogy nagyobb, fontosubb ese­mény volt a Központi Bizottság üléseinél. Ma már munkásmozgalom-történeti tény, hogy az 1957-es pártértekezlet mérföldkövet jelentett az ország fejlődésében. Egyfelől öszegezték az ellenforradalom kitörésének, leverésének legfőbb tapasztalatait, tanul­ságait. másfelöl pedig megjelölték az ország tovább­haladásának útját. Nyilván, hogy 1988. első félévében is lesz miről vi­tázni. S az is egyértelmű, hogy ezúttal majd a kriti­kus gazdasági helyzetünk mélyebb elemzése, a kiút meghatározása, vagyis a stabilizáció, a kibontakozás programjának árnyaltabb megfogalmazása, az elvi és cselekvési egység erősítése lesz majd a legfőbb téma. Most ez a legfontosabb az ország, a magyar nép számára. Magyar László Településfejlesztés, művelődés Az Országgyűlés település­fejlesztési " és környezetvé­delmi bizottsága a Parla­mentben tartott szerdai ülé­j én Balogh László (Pesti megye) javaslatára úgy fog­lalt állást: a költségvetési tervjavaslatból töröljék azt a megállapítást, miszerint Pest megye már nem tar­tozik a gazdaságilag elma­radott térségek sorába. Ezért nem részesedhet abból a hét megye számára elkülö­nített, ljuo millió forintos alapból, amely az érintett területeken a fejlesztések gyorsítását szolgálja. A tes­tület megbízta a Pénzügy­minisztériumot és az Orszá­gos Tervihivatalt, hogy a mainál igazságosabb támo­gatási rendszer kialakítása érdekében jövőre készítsen részletes elemzést Pest me­gye helyzetéről. Határoztak arról is, hogy a kérdésre együttes ülésen tér vissza az Országgyűlés település­fejlesztési és környezetvédel­mi, illetve terv- és költség­vetési bizottsága. A testület — Straub F. Brúnó elnökletével — az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal 1988. évi költségvetésének terve­zetét, valamint a központi és tanácsi településfejlesztési elképzeléseket, illetve ezek pénzügyi feltételeit vitatta meg. A képviselőkhöz ko­rábban eljuttatott előter­jesztés hangsúlyozza: a kör­nyezetvédelmi tevékenység gazdasági feltételrendszere 1988-ban a jelenlegihez vi­szonyítva lényegesen átala­kul. A gazdasági szabályozó­rendszer normativabb lesz, a támogatások köre szűkül. A környezetvédelmi fejlesz­tések megvalósításában ezért növekvő szerep hárul a Köz­ponti Környezetvédelmi Alapra. Az Építésügyi és Város­fejlesztési Minisztérium, il­letőleg a Pézügyminiszté­rium közös előterjesztése megállapítja: bár a tanácsok szabadon használhatják fel a költségvetésüket, várható, hogy a reálértékben számot­tevően csökkenő pénzekből elsősorban a már elért ellá­tási színvonal megőrzését tűzik ki célul. Ennél fogva látványfis fejlesztésekre nem lehet számítani. Inkább a beruházások lassítása, szü­neteltetése lesz jellemzőbb. A költségvetési tervezetben kiemelt feladatként szerepel a meglevő lakásállomány karbantartása, rekonstruk­ciója, a vasút- és közúthá­lózat állapotának szinten tartása, az egészséges ivó­vízzel ,nem rendelkező te­lepülések számának csök­kentése, a csatornahálózat, a szennyvíztisztító kapacitás bővítése. A művelődési ágazat jövő évi költségvetésének terve­zetét vitatta meg az Or­szággyűlés kulturális bizott­sága Horn Péter elnökleté­vel szerdán a Parlamentben. Az ülésen Békési László pénzügyminiszter-helyettes adott tájékoztatást a költ­ségvetés néhány jellemzőjé­ről, majd Stark Antal mű­velődési minisztériumi ál­lamtitkár fűzött szóbeli ki­egészítést a képviselők elé terjesztett írásos anyaghoz. Hangsúlyozta: az elöirány. zatok sem az oktatásban, sem más kulturális területen nem adnak lehetőséget fej­lesztésre a jovö évben. A költségvetési támogatás mint­egy 3 százalékkal lesz keve­sebb e művelődési területen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom