Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-01 / 283. szám

Kedd, 1987. december 1. 5 r Évente egyszer Somogyi Károlynó felvétele A/, ¡elások klubjai Szegeden több mint 300 taggal működnek. akik az ott töltött napokat igyekeznek hasznos munkával eltölteni. Évenként egy alkalommal rendszeresen bemutatják azokat ti kézimunkákat, horgohisokat, kötött és varrott ruházati cikkekot., amiket a hosszú hónapok alatt készítettek. A technika házábnYi tegnap délben nyílt meg az idős emberek munkáiból kiállítás, amelyet december 4-éig tekinthetnek meg az érdeklődők, naponta 10-től délután 6 óráig BÉcsúztalás — kinevezés A postaigazgatóság vezető beosztású munkatársai, a három dél-alföldi megye állami és társadalmi szervezeteinek képviselői búcsúztatták tegnap. hétfőn Szegeden Rózsa Istvánt, aki 1973 óta volt. a Szegedi Postaigazgatóság vezetője, s most vonult nyugállományba. Az ünnepségen Doros Béla, a Magyar Posta elnökének általános helyettese, Péntek Petronella, a postásszakszervezet központi vezetőségének titkára, Bartha László, a Csongrád megyei pártbizottság titkára, Mára Péter, a postaigazgatósági pártbizottság titkára és Lénárd László igazgatóhelyettes mondott méltató szavakat, s köszöntötte a kinevezését tegnap átvett új igazgatót. Gyimesiné Etsedy Sarolta 1980 óta gazdasági helyetlese volt el/xljének. A nyugállományba vonult igazgatónak az ünnepségen — melyen részt vett Székely Sándor, a városi pártbizottság első titkára. Papdi József, a megyei és Papp Gyula, a városi tanács elnöke — Doros Béla nyújtotta át az Április Negyedike Érdemrendet. q] IKépernyő Guggolunk-e Kijött rajtam a Spéterbaj. A tragikus este óta szinte rá se birok nézni a televízióra, így a/, elmúlt héten csak egy-egy vetlen pillantás erejéig bambultam a képernyőre. Itáttam rajzfilmtöredeket, egy kis reklámot, néhány szeletke híradót, de egyik sem ivódott belém oly intenzitással, mint itatásba egykori, folyton csöpögő toltötollambol a tinta. Két ok lehet: vagy nem volt megtöltve (mármint a tévé) vagy a Spéter-baj. Az itatóshasonlatnál maradva egy dolgot azért villámgyorsan fölszippant» ittam: Növényi Norbert éjszaka fölébresztette a testvérét, nyakába vette és kétszázszor guggolt vele. Mert nem tartotta elegen»lőnek a napi hatórás, embefeletti edzésmunkát, s félt, hogyha nyugton fekszik ágyában, akkor nem lehet olimpiai és világbajnok. Csütörtökön délután hatkor adta ezt a riportműsort a televízió egyes programja — Milyen ember a sportoló? —, bár főmüsoridöben is sugározhatták volna, mamijuk egy lapos krimi helyett. Hogy miért? Mert soha nem v»ilt fontosabb kifejezésre juttatni itt <s most, Magyarországon, a személyi jövedelemadó b eveze lésé nek hajnalán, hogy küzdeni kell. El kell mondani Madáchcsai és Adyval — kik tragikus következtetések után is a még is-morálra esküdtok — és hangoztatni Kell Növényivel vagy Balczóval, hogy tartást kellene találnunk magunkban. A világ élvonalában teljesítő példaadok azért is vannak ugyanis, h»ig.v erőt merítsünk od.iadasukból a mi hétköznapi teljesítményeink minél jobb megvalósításához. Növényi nem kétszázszor guggolt, ezt az alakot a sportolói zsargon nem ismeri. A munka ugyanis tárgyiasul, legyőzendő es letudott anyag lesz. Ezért hangzik így — a nyelvtanilag helytelen — kijelentés: húszat nyomtam, ötszázat mentém, kétszázat guggoltam. Azt kívánom, hogy legyen ennyije legyőzendő anyag minden munka számunkra, és akk»ir megbocsátható lesz mindannyiónk számára a grammatikai vétség. De sajnos egyelőre az a helyzet, hogy a munkában gyakran a szándék, a beszédben a használat nem tiszta. Meg kellene keménvedni. Talán éppen úgv, hogy minden nap megkérdeznénk magunktól: guggolunk-e kétszázat? 1>. I. Örök fény! tízmillióért i Radiófigyelő A szombati estébe hajló délután: léi 6-tól Re kai Gábor műsora, a Mozaik a Petőfi-adón. Az egészen nyíltan fölvállalt, mind elterjedtebb „csevegő" magazinműsor mozaikkockái közül már a máso»likban mint a tömegkommunikációból kellőképpen ismerni illő tényt közlik velem a hollandus festő esetét. Ki Magyarországon autóbaleset • következtében eltűnt képééit ajánlott föl a nyomravezetőnek bizonyos summát. Méghozzá az örók fény elnevezésű festményért a Daily News-ban állítólag tízmillió forintot — tie a Népszabadsággal már gondjai adódtak. Megtudhattuk ugyanis, hogy a hirtletésfelvevö hölgy kifejezetten sokallotta a Konig úr által bemondott összeget, s jó magyar hivatalnoki demokratizmussal — lakonikusan tízezerre javította az. -összeget, irreálisnak gondolván amannyit — s önreklámnak az egész akciót. A dolog lényegét tekintve, higgyük el, tökmindegy, végül is valójában miért, s mennyit ajánlott fól igazából a festő, sőt, meg az is, meglett-e a kép. A fontos megint csak, ki tudja, hányadszorra: az ügy mögött csön<i«>sen meghúzódó jelenség. Az, hogy a Konig úrnak •hosszú időre kosztot-kvártélyt ado budapesti családnál sorra-réridre, éjjel-nappal, csengett a telefon. Hogy egyre többen vélték megtalálni az. ör»3k fényt. Majd pedig, hallhattuk a Mozaikban, két pártra szakadt az ország: az egyik fel zseniális üzletembernek tártolta a jo hollandus piktort, ki ily módon alkotá meg önnön művész-mítoszát, a másik meg ügyefogyott. szerencsétlen kóklernek, aki itten nálunk ebben a szép hazában ügyesk»*dni akarna, de mi átlátunk ám bizony a szitán, na tünés haza, öcsi, máskor korábban bújj elő a szélmalmaid mögül, ha bennünket át akarsz vágni. Bármennyire is borzalom: mindkét vélekedés, sőt, attitűd tobb mint jellemző. Igazi magyar szociális kórképmetszet. Azzal a bizonyos hirdetésfelvétellel, a kismillió telefonnal, eme vélekedésekkel, no meg a riportban a vendéggel hallhatóan amolyan galgamácsai dialektusban, kellőképpen honi sznob módra diskurálni próbáló vendéglátó-hölggyel együtt. Mert mindnyájan a mai magyar világ elnevezésű -szindróma részei. Egy mármár vészesen elanyagiasodott, kizárólag a „kaparj kurta" bűvöletében élő, ezen a földön már szinte mindent kizárólag a pénz szédítő forgása n a k összefüggéseiben látni képes univerzum darabjai. Annak külön örültem, hogy a szóban forgó festmeny címe: Örök fény. A fény, Goethe óta pláne tudhatjuk, világosságot, a világosság pedig mindenkoron ertelmet es tudatos emberséget jelent, ha pedig mindez örök . . . Nem volt szerencsém látni a képet és sajnos. az. egész hjíjcihöről csak utólag, m»ist a rádióból értesültem, de azért mégis. Örök fényt tízmillióéit. .. Keveslem. Domonkos László Szabadtéri pedig kell — csak másmilyen A magyarországi, szabadtéri színjátszásról szervezett országos tanácskozás (a TIT, a Színházművészeti Szövetség, a Színházi Intézet és a szegedi szabadtéri igazgatóság rendezvénye) első napján, vasárnap, színháztörténész, Czenner Mihály tartotta a szabadtéri színjátszás történeti tényeit sorakoztató előadást, Bögel József pedig képet festett — egyes vélemények szerint a kelleténél^ több rózsaszínnel — az elmúlt szezonról. (Lehet saját véleményt alkotni, Bőgel Józsefé megjelent a Színház című lapban.) Tegnap délelőtt viszont csupa olyan ember referátuma hangzott el, akik — közvetlen érdekeltségük miatt, avagy másért — közvetlen kérdésekben, illetve költői citátumvariációkban fogalmazták mondanivalóik címét. Kell-e nekünk szabadtéri színjáték? — kérdezte Békés András rendező; „Szeretném, ha szeretnénk" — válaszolt mintegy Kollay Gábor, a budapesti igazgató; Miért kell nekünk szabadtéri? — tette föl mindezek után a maga kérdését Níkolényi István, a sz.egbdi igazgató. A tudósítónak pedig van szerencséje arról tájékoztatni a szélesebb publikumot, hogy mindhárman, sőt mindannyian a hozzászólók — a pénzről beszéltek. * Természetesen a végletes egyszerűsítéssel hamisan taj ék oz tatná nk; p< >nt< »s i ts un k: a hétfő délelőtti tanácskozáson a szabadtéri színjátászás szakemberei (hivatásosok), valamint a mecénások (hivatalosok), meg a pálya széli elkötelezett drukkerek központi témája az. volt, ami fönt, a címben olvasható: hogyne kellene szabadtéri színjátszás! Csak másmilyen. Hogy mégis — milyen? Ennek meghatározásához, kell sokat beszélni a pénzről, pontosabban a hiányáról. (Muszáj, mondta vdlna Nemeskürty István tanár úr, a kétnapos konferencia elnöke, ha nem ő lenne, vagyis nem érezné kötelezőnek az ennél sokkal árnyaltabb fogalmazást. Inkább azt mondta, hogy a színházi szakemberek"— sajnos — kényszerülnek a pénzről be-t szelni, pedig ö sokkal nyugodtabb lenne, ha a gazdasági-pénzügyi szakemberek beszélnének legalább ennyit a kultúráról. . .) Még pontosabban: arról a gazdaságitársadalmi-politikai közegről muszáj beszélni, amelyben kimondani éppen még lehet, hogy kell (nekünk szabadtéri, avagy egyéb művészetek). ám ettőj még egyáltalán nem biztos, hogy lesz is, és a legbizonytalanabb, hogy: milyen? És most tessék megtopődni:. a tanácskozási mégsem vedlett át a minálunk mostanában divatixs, általánosságában semmitmondó társadalombírálattá. nem vált parttalanná, ellenkezőleg, épkézláb, majdnem egiiszen konkrét programokat fogalmazott. * Békés András például — a többi között — azt mondta, hogy .sokéves tapasztalatai szerint azok a szabadteri színjátszó intézmények igazán életképesek, amelyek valamely meghatározott, hosszú távra szóló „sz.erepelképzelés", kimunkált cél- tts eszmerendszer szerint dolgoznak. Ilyen nyári színház, volt Szentendrén, Vinkler László emlékére Gyulán, Szegeden — mondta az Operaház főrendezője. Abban a pillanatban, ahogy e folyamatosságból kiszakad a színház, zavarok támadnak körülötte, társadalmilag megkérdőjeleződik. Ezért (is): szakszerűen kell színházat csinálni. A szakszerűség egyik összetevője, hogy ahol a kultúra-művészet megindít egy pénzszerző, anyagi hasznot is hozó folyamatot, ott eZt a pénzt nagyrészt a kultúrára kell fordítani. Ha a pénz, ki tudja, hová, de máshová megy, azonnal kételyek támadnak a kultúra szükségességéről. Koltay Gábor — a költői cim dacára — még földönjárobban folytatta a gondolatsort, konkrét, strukturális változtatásokat igénylő javaslatokkal. Az adminisztratív kötöttségek között vergődő, a kózvetiiő intézményekkel körülvett színház csak másfajta intézményszerkezet részeként. olyanfajta önállósággal élhetne meg, mondta, amelyben a költségvetési támogatás mellé a maga szerezte forrásokból önmagát, belülről, folyton megújíthatná. önállóan tervezhetne, gazdálkodhatna forintbevételeivel, valamint saját devizájával (részleges külkereskedelmi jog!) — és mégsem kommerciulizálódna. Níkolényi István tekintélyes számú statisztikai adattal bizonyítottá, hogy a nyári színházak nagyobb hatékonysággal (értsd: arányosan. nagyobb, az állami támogatáshoz mért bevetelekkel) dolgoznak, mint a köszínházak. Rehabilitációjuknak eljött az ideje, meg annak ist hogy ne csak részleteiben. hanem egészen legyen kitalálva (a kőszínházhoz viszonyítva), mennyiben más, és valójában milyen a szabadtéri színjátszás. Merthogy most a szakmai fogadtatása legalább olyan kialakulatlan, mint a saját isztétiká ja . . . Venesz Ernő, a soproni ünnepi hetek igazgatója kifejezésre juttatta ürömét, hogy a konferencián mindenki ugyanazt mondja — egyediségről, másságról, mináségről, érdekazonosságról; akkor »*/. — tán igaz Miért nem lehet megcsinálni? — fejezte be a hozzászólását kérdéssel. Mintha felelne rá, Müller József né, a szegedi tanácselnök-helyettes, ' fölvázolta a jövőre is várható elosztási szisztémát: immár a személyi jövedelemadóval is kiegészülő költségvetési nagykalapból Szeged ugyanannyit fog (vissza)kapni, mint bármelyik mas, 180 ezres lélekszámú varos, függetlenül attól, hol, mennyit adóztak konkrétan, és hol, mennyi és milyen színvonalú kulturális-művészeti eletet „mecénál" a tanacs ... * Végezetül alkalmat kerestünk, hogy megkérdezzük, Nemeskürty Istvánt: személyes vélemé-nye szerint milyen szabadtéri színjátszást kell csinálni Szegeden? — Szegednek nagyobb esélye lenne, mint Budapestnek!, hogy Magyarországot, mint kis országot, kulturális világközponttá tegye. Körülbelül úgy bövithi't.né a világ rólunk alkotott képétfogalmát, mint Salzburg Ausztriáét. Miért? Mert hagyománya van Szegeden, olyanfajta szabadtéri színjátszásnak, amely a magyar" kultúra legjobb értékeit az egész világ felé mutatja. Mindent pénzt mégérne, s a legfelelősebb kultúrpolitikai gondolkodást jelentené ez a fajta magunkm»*gmutátás. Hogyan? Rendszeresen, minden szezonban bemutatnám — természetesen más-mást rendezésben — a Tragédiát, más, „sajátosan a miénk" típusú drámákat és a nemzeti operáinkat. Hont Fereijc Tragédia-rendezése, vagy Bánffü Miklósé, vagy Csortos Gyula új Luciferje — mindez ugyebár megunhatatlan volt. Erkel meltatl •nul feledett operái is azok lennének. Újra »« újra- megnéznénk, nemcsak mi, hanem a világban élő magyarok — és nem magyarok. Aki a Fold bármely pontján a mi kultúránk ¡ránt érdekli' ; tudná, ide kell jönnie. Tennc.Nzetcsen évente adnék valami újat, relevánsát es a. kultúra úgynevezett járulékos „termekeit" is. Devizáért árulnám a jegyeket külföldön, és a bevételt „beforgatnám" e hejy szelleme szerinti, nyaranta ismétlődő üzletbe és nemzeti-kulturális misszióba. Sulyok Erzsébet A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola I számú gyakorló iskolájában Vinkler László-emlékhelyet rendeztek be, ahol a művész hagyatékából válogatott alkotások láthatók. A megnyitás holnap, szerdán délben 1 órakor lesz. Az iskola tanulóinak rajzaiból egy hét múlva, december 8-án rendeznek kiállítást a Juhász Gyulát Müveiőd»*si Központban — Vinkler László emlékére. December első felének színházi műsora Elsején, kedden a Nagyszínházban este 7 órakor Igor herceg (Juhász—Jancsó bérlet), Kisszinhá/.ban fél íi-kor Irma, te édes (Móra 1. bérlet). Másodikán, szerdán a Nagyszínházban este 7 órakor Hamlet (Uray 1—2. bérlet), a Kisszinházban 7 órakor Komámasszony, hol a stukker'.' (bérletszünet). Harmadikán, csütörtökön a Nagyszínházban délelőtt fél likőr Cosi fan tutte (nyugdíjas bérlet), a Kisszinházban délután 4 órakor Koldus és király-* fi (bérletszünet). Negyedikén, pénteken a' Kisszinházban délelőtt 10 órakor Koldus es királyfi (bérletszünet), a Klubszínpadon est»* 8-kor Melina. ötodikén, szombaton a Nagyszínházban este 7 órakor A bolygó hollandi (S»>mlay 1—2. bérlet, u Kisszinházban délután fél 4-kor Koldus és királyfi (bérletszünet), a Klubszinpadon este 8 órakor Az 'őrült és az apáca (bérletszünet). Hatodikán, vasárnap a Nagyszínházban • délután 3 órakor A bolygó hollandi (Katona bérlet), a Kisszinházban este 7 órakor Komámasszony, hol a stukker? (Ady 1 bérlet). Hetedikén, hétfőn a Kisszinházban este 7 órakor Német nyelvű társulat vendégjátéka — Don Jüan aus dem Krieg (bérletszünet). Kilencedikén, szerdán a Nagyszínházban este fél 8-kor llair — Díszelőadás (bérletszünet), a Kisszinházban délután 4-kor Irma, te édes (Móra 2 bérlet) Tizenegyedikén, pénteken a Nagyszínházban este 7 órakor Pillangókisasszony (Kodály bérlet), a Kisszinházban 7 órakor Irma, te édes (Uray 2. bérlet), a Klubszínpadon este 8 órakor Az őrült és az apáca (bérletszünet). Tizenkettedikén, szombaton a Nagyszínházban délután 3 órakor Hamlet (Jászai—Csórtos bérlet), a Kisszinházban 7 órakor Irma. 1e édes (Bérl»*tszünet). a Klubszinpadon es te 8 órakor Melina. Tizenharmadikán, vasárnap délután fél 3 .és este 7 órakor Csárdáskirálynő (bérletszünet). (x)