Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-21 / 300. szám

Szerda, 1987. december 23. 5 Kosárlabda NB I. Felemásra sikerült a zárás Befejeződött az őszi sze­zon a kosárlabda hazai él­vonalában. A Szeged SC női csapata hazai pályán meg­szerezte a győzelmet, ugyan­ez nem sikerült a férfiak­nak Gsepelen, ahol is sú­lyos — harmincpontos — vereséget szenvedtek. Szeged SC—Bp. Spartacus 65-57 (35-26). Női mérkőzés. Újszegedi Sportcsarnok, 400 néző. Vezette: Harsányi, Prenker. Szeged SC: BERKÓ (13), Tarczy (10), ASCHEINBRJ3N­NER (15), VERASZTÖ (9), KNÁBEL (16). Csere': Fe­nesi (2), Oláh (—). Edző: Pungor Miklós, Láng Imre. Mielőtt megkezdődött 'vol­na a találkozó, az egyesület nevében Zámbó Géza ügy­vezető elnök, a szakosztály nevében Györkéi Sándor vi­rágcsokor és ajándék kísé­retében búcsúzott el az ak­tív játékos-pályafutást befe­jező Kecse-Nagyné Bánszky Zsuzsától. Zsuzsa több éven át volt a csapat tagja és eredményes, jó játékával járult hozzá az együttes si­kereihez. Most második kisbabáját várja és ez lezár egy sikeres pályát. Stílsze­rűen Tarczy Gabi virágcso­korral és egy szép, vörös­hajú, nagy babával köszönt el a játékostárstól. Ezután a főszerep már a pályán küzdő csapatoké lett. Jól kezdett a Szeged SC. Az első pon tokát a kék-fehér-feketék szerezték. Szorgosan gyűjtötte a pon­tokat Aschenbrenner, Kná­bel pedig rendre megszerez­te a lepattanó labdákat a saját palánkja alatt. A folytatás lehetett volna jobb is. A sok bírói téve­dés is megzavarta a lányo­kat, és máris szoros lett a (mérkőzés állása. A Bp. Spartacus 3-4 pontnyira is felzárkózott. Szerencsére Berkó belejött a pontszer­zésbe, Knábel följavult és nemcsak lepattanókat, ha­nem gólokat is szerzett. Jól jött az is, hogy Verasztó hidegvérrel értékesítette a büntetőket. Nem volt köny­nyű a hazaiaknak megsze­rezni a győzelmet, de a nagy elszántság, az akarás sikerrel koronázta játéku­kat. így megmaradt az esély arra, hogy a legjobb hat közé kerülhessenek. Ifjúsági mérkőzésen: Bp. Spartacus—Szeged SC 91-67 (39-52). Vezette: Lukács, Ábrahám. Legjobb szegedi dobók: Balázsik K. (24), Kaszab (15). Csepel SC—Szeged SC 118-88 (59-53). Férfimérkő­zés. Csepel, 200 néző. Ve­zette: Szécsi, Páli. Szeged SC: WALKE (26), Jáhni (—), Tóth (24), Kónya (6), Guótoh A. (13). Csere: PALKERTI (11), Timár (8), Mező (—), Szűcs (—). Edző: Guóth Iván. Kipontozódott: Somogyi (36. perc). A mérkőzés alakulása: 5. p.: 17-8, 13. p.: 45-28, 16. p.: 51-41, 22. p.: 62-59, 27. p.: 77-59 (!), 35. p.: 100-75. Eleve azzal a hátránnyal kezdett a szegedi gárda, hogy magassági fölényben volt a csepeli együttes. Ezért csak a kinti dobások hozhattak volna pontokat, mivel a palánk alatt fö­lényben volt a Csepel. Ezt csak az első félidő hajrájá­ban és a második félidő elején tudta teljesíteni a csapat. A döntő mégis az utolsó nyolc perc volt. Ke­vés lepattanót szerzett a csapat, kimaradtak a zicce­rek és sok volt az eladott labda. A Csepel győzelme megérdemelt, bár a különb­ség túlzott. Ifjúsági mérkőzésen; Cse­pel SC—Szeged SC 92-89 (33-41, 79-79). Csak hosz­6zabbítás után nyert a Cse­pel. Legjobb szegedi dobók: Pálkerti (34), Szűcs (18), Tiszai (18). Imre László Tömörkény István: Betyárlegendák Bizonyára sokan vagyunk, akiknek szívet melengetőbb karácsonyi ajándékkal nem kedveskedhetett volna a So­mogyi-könyvtár, mint Tö­mörkény István életművének legritkább darabjával. A Betyárlegendák című kötet, mely Az alföldi rabló­világ történetei alcímet vi­seli, névtelenül jelent meg 1897 végén — az akkori szo­kásnak megfelelően — 1898­as évszámmal. Sikerét mi sem bizonyltja jobban, mint az, hogy ronggyá olvasták. Két kiadásából mindössze három — ismert példány ma­radt ránk: kettő szegedi ma­gántulajdonban van, egyet pedig az Országos Széchényi Könyvtár — elővásárlási jo­gával élve — szerzett meg nem is oly régen. Amikor Reguli Ernő 1966-ban bib­liográfiát készített a Tömör­kény-kötetek kiadásairól, a Betyárlegendák annotációjá­ban kényszerűen jegyezte meg: Petrik bibliográfiája és Sz.innyei életrajzi lexikona alapján vettük fel, de példá­nyát nem láttuk . .. A „láthatatlan" kötet iránti érdeklődést az sem csillapí­totta, hogy a Szabad Föld 1983. szeptember 10. és de­cember 17. között 15 folyta­tásban közölte a munkát. A szeptember 3-i beharangozó cikk írója a kötet szerzőinek Békefi Antalt, Cserzy Mi­hályt „s nem utolsósorban Tömörkény Istvánt" tartotta. Elkerülte a figyelmét Ortutay Gyula doktori értekezése (Tö­mörkény István, Szeged, 1934.), melyben a pályakezdő tudós leírta, hogy Szalay Jó­zsefnek (1870—1937), a lite­rátus főkapitánynak nagy hí­rű könyvtárában látott egy példányt a következő bejegy­zéssel: Ide írta a nevét a meg nem nevezett szerző: Tömör­kény István. Alatta más kéz­írással: Ide meg a Nagylábú paraszt és a Gyóntatás meg nem nevezett szerzője: Cser­zy Mihály (Homok). Vajon megvan-e még valahol a szét­szóródott könyvtár e becses darabja? Mindezek után bízvást el­mondható, hogy a Somogyi­könyvtár eddigi tiszteletre méltó kiadói tevékenységé­nek egyik csúcsa eme rit­kábbnál is ritkább könyvnek hasonmásban való megjelen­tetése. A kötethez Péter László írt eligazító utószót, kitérve a szegedi parasztnovella, ezen belül a betyárhistóriák ki­adástörténetére is. Ugyan­csak ő készítette a nála el­maradhatatlan — egységes — mutatót is. Az idén volt Tömörkény halálának 70. évfordulója. A megemlékezések sorát (neve­zetesen a Tiszatáj tisztelgő összeállítását, a Délmagyar­ország és a Csongrád Megyei Hírlap cikkeit, Fery Antal fametszetét, az írónak a Nép­szabadság idei évkönyvében közölt aforisztikus mondá­sait) most a Somogyi-könyv­tár zárta a Betyárlegendák kiadásával, értékmentésből és fölfedezőkedvből példát advá a hivatásos kiadóknak. Mi szegediek kétszeresen örülhetünk, hiszen az elsők között helyezhetjük a földí­szített fa alá ezt a nagyon ré­gi és nagyon új Tömörkény­kötetet. Apró Ferenc „Valahonnan loptuk, az bizlos... 7 J Az Algyői Takarékszövetkezet rövidesen megnyíló szegedi munkahelyre munkatársakat keres. Pénzintézeti gyakorlat előnyt jelent. Jelentkezni a 24-335-ös tele­fonon vagy személyesen a Retek utcai kirendeltségen lehet, délelőtt 10 óráig. A A A A A két szegedi újságíró a „hipofízisbotrány" ki­pattanásától kíséri fi­gyelemmel dr. László Ferenc, a Szegedi Or­vostudományi Egyetem volt professzorának ügyét. Ez a könyv a té­nyeket bemutatva — a Legfelsőbb Bíróság ál­láspontjával — igyek­szik megismertetni az plvasót a Szegeden tör­téntekkel, hogy azután ne csak az „azt hallot­tam" alapján mondjunk véleményt az ügyről, mely mindannyiunk ügye Az IPV kiadványa kap­ható a hírlapárusoknál és a könyvesboltokban! Keresse fel „Fantázia" exkluzív üzletünket a Victor Hugó • utca 4-ben SZEGEDEN! — Mikor kerültél nevelő­otthonba? — Négy évvel ezelőtt. — Miért? — Családi okok miatt. A szüleim ittak. Meg én is lop­tam. — Mit? — Biciklit. — Hány éves voltál ak­kor? — Tizenegy. — Meg tudod mondani, hogy miért csináltátok eze­ket a lopásokat? — Szórakozásból? — Nem tudom. Mesélték odabenn a többiek, hogy mi­ket csináltak, én is ki akar­tam próbálni. — Mert odabenn az na­gyobbnak számit, aki ilyet csinál? — Talán. — És mesélted már a töb­bieknek a balhéidat? — Még nem. — S ha elmeséled, nősz a szemükben? — Nem tudom. Lehet, hogy megvernek. — Megvernek? Kik? — A nagyobbak. Akik már sokszor loptak. Ha más lop, megverik. — Miért? Hogy megértes­sék vele, hogy ilyet nem szabad csinálni? — Van, aki azért. — És még miért? Nem sze­retik, ha más is tud mivel „büszkélkedni"? — Igen, azért is. — Volt más okuk is a lo­pásoknak? — Pénz kellett. — S ha nem találtatok semmit, földúltátok a bölcsö­dét. — Olyankor mérgesek vol­tunk. (Részlet a rendőrségi jegy­zőkönyvből: „Távozásuk előtt a gyermekkorú Sz. S. és a fiatalkorú H. István a játék­dömperbe és a műanyag nagy kockákba végezték kis­és nagydolgukat.") — És miért? — Bosszúból. Hogy nem találtunk semmit. Bizonyára sokan emlékez­nek rá: néhány héttel ezelőtt betörtek a Zalka általános iskolába, s a tettesek — azon kívül, hogy mintegy ötven­ezer forint értéket elvitték — olyannyira feldúlták a tanári szobát, és még né­hány helyiséget, hogy taníta­ni nem lehetett aznap az iskolában, a gyerekeket ha­za kellett küldeni. A rend­őrség már akkor is gyaní­totta, hogy fiatalkorú elkö­vetőkről lehet szó, ám az még őket is meglepte, ami­kor kiderült, hogy egy 13, egy 14 és egy 15 éves gyerek a főszereplő, akik elfogásu­kig összesen tizenkét isko­lába, óvodába, bölcsődébe törtek be. A 15 éves H. Ist­ván, aki őrizetbevételével „ünnepelte" tizenötödik szü­letésnapját — (vele beszél­gettünk a bevezető részben) és a 14 éves Zs. Róbert a Rigó utcai nevelőotthon la­kója, s a 13 éves Sz. S. is benn volt régebben, innen az ismeretsége az idősebb fiúkkal. S ha már a neve­lőotthont említjük: a nyo­mozás során fölmerült a ne­velők felelőssége is. Ám ki­derült, hogy a gyerekek ak­kor követték el a cselekmé­nyeket, amikor szabályos ki­menőn voltak, odabenn ren­desen viselkedtek, és semmi nem utalt arra, hogy mi fo­lyik a háttérben Sőt, aztán az első — a nevelők által észlelt — apró jel elég volt ahhoz, hogy a rendőrség cél­hoz érjen. Hosszú lenne fölsorolni, mely helyszíneken mit, s ho­gyan csináltak, így csak né­hány lényegesebb momentu­mot ragadunk ki. Építkezé­seken szereztek feszitővasat, általában így feszítették ki a faajtókat, de az üvegajtó sem volt akadály. „A Rigó utcában mesélték a fiúk, hogy lehet üvegajtót zajtala­nul szétrepeszteni, s aztán kiszedni az üveget. Megpró­báltuk." Sikerült is. Volt persze, ahol nem is kellett sok ^„ellenállást leküzdeni": nyitva volt a vezetői szoba ajtaja, s odabenn pénzt is találtak. Ha pedig sovány volt a zsákmány, feldúltak, szétdobáltak mindent, sőt... Üjabb részlet a nyomozati anyagból: „Mielőtt elhagyta a helyszínt, H. István a sző­nyeg közepére végezte nagy­dolgát, majd ürülékét szal­vétával letakarta." A zsákmányt általában H.­ék lakására vitték, s ott osz­tozkodtak. A későbbi eladás­ra szánt dolgokat a disznó­ólba rejtették, ám legköze­lebb nem találták ott. Zs. Róbert szerint az elrejtett cuccokat a lakásban látta viszont, H. apukánál. Mint elmesélte, H. anyuka végig­nézte az osztozkodást is, de nem szólt semmit. H. anyu­ka szerint a lopott dolgokat H. apuka a munkahelyén ad­ta el, majd az árát elitta. (Az ügy ezen részét illetően a rendőrség még nyomoz.) — Tudtam, hogy úgyis le­bukunk — mondja beveze­tőül a 14 4ves Zs- Róbert, pár perccel azelőtt, hogy őri­zetbevételből újból a neve­lőotthonba került. — Honnan tudtad? — Mert eddig is majdnem minden balhé miatt lebuk­tam. — Milyen „balhéid" vol­tak? — Bódébetörés, motorlo­pás, betöréses lopás. — Hány éve vagy a neve­lőben? — öt. — A „balhék" miatt? — Igen. Meg anyámék is épp börtönben voltak. Anyám sikkasztásért, apám lopásért. — S amikor szabadultak, nem vettek ki az intézetből? — Anyám utána is volt párszor sitten, apám meg ott halt meg tavaly. — Hogyan? — Azt írták, szívelégtelen­ség. Kettőre volt írva a te­metés, odamentünk fél ket­tőre, de már gödörben volt a koporsó, nem engedték, hogy megnézzük az apámat. — Testvéred van? — Van, öt. Mind állami gondozásban van. — Miért vzttél részt ezek­ben a lopásokban? — Nem volt pénzem. Meg rég volt már ügyem. — Lecsúsztál odabenn a „ranglistán", s kellett vala­mi, amit értékelnek a töb­biek? — Igen. — És jó volt? — Idebenn? — Mondjuk. — Nem volt jó. Ritkán le­hetett cigizni. — Mióta cigizel? — Elsős korom óta. Per­sze akkor még csak kocaba­gós voltam, „rendes" csak öt éve. Mondja, benne lesz az újságban a nevem? — Benne. Persze, csak ahogy a fiataloké szokott. Miért, nem akarod, hogy benne legyen? — Hát, nem nagyon. Nem szeretném, ha a mamám megtudná. — Édesanyád? — Á, nem, a nagymamám. Az nagyon rendes. Anyám nem érdekel, öt éve beadott az intézetbe, azóta csak a két kicsit látogatja, akik fél­testvéreim. De persze, ha pénzre lesz szüksége, majd biztos hozzám jön. Befejezésül két illusztratív részlet a fiatalok rendőrségi vallomásából. „Az a bölcsőde egy széles utcához volt közel, aminek villamos jár a szélén." „Hogy a Sokol rádió hon­nan van, azt nem tudom, de hogy valahonnan loptuk, az biztos." Az ügyben további vizsgá­lat folyik. Balogh Tamás PIERT írószer szaküzletünket megnyitottuk 1987. december 7-én, SZEGED, BARTÓK TÉR 2. szám alatt. O Ajánlatunk: márkás írószerek, profilba -tartozó aján­dékozási cikkek, fenyőfadíszek. Külön szolgáltatásunk: írószerek, ajándéktárgyak gravírozása. A BUDAPRINT SZEGEDI TEXTILMÜVEK GYÁRA felvételre keres érettségivel rendelkező BÉRELSZÁMOLÓT (le­het kezdő is), valamint BETANÍTOTT NÖI MUNKAVÁLLALÓKAT. Jelentkezni lehet: a gyár munkaügyi osztályán, na­ponta 7 órától 14 óráig. — Cím: Budaprint Szegedi Textilművek, Szeged, Tolbuhin sugárút 87. Értesítjük kedves vendégeinket, hogy a Fasor vendéglő 1987. december 27-étől 1988. január 3-áig felújítás miatt zárva tart Nyitás: január 4-én. O Az üzlet vezetője és dolgozói. Vállaljuk 1988. évi szállításra járműfelépítmények egyedi és sorozatgyártását, forgácsolt, sajtolt pótalkatrészek, gépkocsi ülések, autófelszerelésj cikkek GYÁRTÁSÁT. AUTÓJAVÍTÓ ÉS FÉMIPARI VÁLLALAT, Szeged, Vásárhelyi Pál utca 4. Telefon: 11-325. Telex: 82-355.

Next

/
Oldalképek
Tartalom