Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-21 / 300. szám

Szerda, 1987. december 23. 5 Kosárlabda NB I. Felemásra sikerült a zárás Befejeződött az őszi szezon a kosárlabda hazai élvonalában. A Szeged SC női csapata hazai pályán megszerezte a győzelmet, ugyanez nem sikerült a férfiaknak Gsepelen, ahol is súlyos — harmincpontos — vereséget szenvedtek. Szeged SC—Bp. Spartacus 65-57 (35-26). Női mérkőzés. Újszegedi Sportcsarnok, 400 néző. Vezette: Harsányi, Prenker. Szeged SC: BERKÓ (13), Tarczy (10), ASCHEINBRJ3NNER (15), VERASZTÖ (9), KNÁBEL (16). Csere': Fenesi (2), Oláh (—). Edző: Pungor Miklós, Láng Imre. Mielőtt megkezdődött 'volna a találkozó, az egyesület nevében Zámbó Géza ügyvezető elnök, a szakosztály nevében Györkéi Sándor virágcsokor és ajándék kíséretében búcsúzott el az aktív játékos-pályafutást befejező Kecse-Nagyné Bánszky Zsuzsától. Zsuzsa több éven át volt a csapat tagja és eredményes, jó játékával járult hozzá az együttes sikereihez. Most második kisbabáját várja és ez lezár egy sikeres pályát. Stílszerűen Tarczy Gabi virágcsokorral és egy szép, vöröshajú, nagy babával köszönt el a játékostárstól. Ezután a főszerep már a pályán küzdő csapatoké lett. Jól kezdett a Szeged SC. Az első pon tokát a kék-fehér-feketék szerezték. Szorgosan gyűjtötte a pontokat Aschenbrenner, Knábel pedig rendre megszerezte a lepattanó labdákat a saját palánkja alatt. A folytatás lehetett volna jobb is. A sok bírói tévedés is megzavarta a lányokat, és máris szoros lett a (mérkőzés állása. A Bp. Spartacus 3-4 pontnyira is felzárkózott. Szerencsére Berkó belejött a pontszerzésbe, Knábel följavult és nemcsak lepattanókat, hanem gólokat is szerzett. Jól jött az is, hogy Verasztó hidegvérrel értékesítette a büntetőket. Nem volt könynyű a hazaiaknak megszerezni a győzelmet, de a nagy elszántság, az akarás sikerrel koronázta játékukat. így megmaradt az esély arra, hogy a legjobb hat közé kerülhessenek. Ifjúsági mérkőzésen: Bp. Spartacus—Szeged SC 91-67 (39-52). Vezette: Lukács, Ábrahám. Legjobb szegedi dobók: Balázsik K. (24), Kaszab (15). Csepel SC—Szeged SC 118-88 (59-53). Férfimérkőzés. Csepel, 200 néző. Vezette: Szécsi, Páli. Szeged SC: WALKE (26), Jáhni (—), Tóth (24), Kónya (6), Guótoh A. (13). Csere: PALKERTI (11), Timár (8), Mező (—), Szűcs (—). Edző: Guóth Iván. Kipontozódott: Somogyi (36. perc). A mérkőzés alakulása: 5. p.: 17-8, 13. p.: 45-28, 16. p.: 51-41, 22. p.: 62-59, 27. p.: 77-59 (!), 35. p.: 100-75. Eleve azzal a hátránnyal kezdett a szegedi gárda, hogy magassági fölényben volt a csepeli együttes. Ezért csak a kinti dobások hozhattak volna pontokat, mivel a palánk alatt fölényben volt a Csepel. Ezt csak az első félidő hajrájában és a második félidő elején tudta teljesíteni a csapat. A döntő mégis az utolsó nyolc perc volt. Kevés lepattanót szerzett a csapat, kimaradtak a ziccerek és sok volt az eladott labda. A Csepel győzelme megérdemelt, bár a különbség túlzott. Ifjúsági mérkőzésen; Csepel SC—Szeged SC 92-89 (33-41, 79-79). Csak hosz6zabbítás után nyert a Csepel. Legjobb szegedi dobók: Pálkerti (34), Szűcs (18), Tiszai (18). Imre László Tömörkény István: Betyárlegendák Bizonyára sokan vagyunk, akiknek szívet melengetőbb karácsonyi ajándékkal nem kedveskedhetett volna a Somogyi-könyvtár, mint Tömörkény István életművének legritkább darabjával. A Betyárlegendák című kötet, mely Az alföldi rablóvilág történetei alcímet viseli, névtelenül jelent meg 1897 végén — az akkori szokásnak megfelelően — 1898as évszámmal. Sikerét mi sem bizonyltja jobban, mint az, hogy ronggyá olvasták. Két kiadásából mindössze három — ismert példány maradt ránk: kettő szegedi magántulajdonban van, egyet pedig az Országos Széchényi Könyvtár — elővásárlási jogával élve — szerzett meg nem is oly régen. Amikor Reguli Ernő 1966-ban bibliográfiát készített a Tömörkény-kötetek kiadásairól, a Betyárlegendák annotációjában kényszerűen jegyezte meg: Petrik bibliográfiája és Sz.innyei életrajzi lexikona alapján vettük fel, de példányát nem láttuk . .. A „láthatatlan" kötet iránti érdeklődést az sem csillapította, hogy a Szabad Föld 1983. szeptember 10. és december 17. között 15 folytatásban közölte a munkát. A szeptember 3-i beharangozó cikk írója a kötet szerzőinek Békefi Antalt, Cserzy Mihályt „s nem utolsósorban Tömörkény Istvánt" tartotta. Elkerülte a figyelmét Ortutay Gyula doktori értekezése (Tömörkény István, Szeged, 1934.), melyben a pályakezdő tudós leírta, hogy Szalay Józsefnek (1870—1937), a literátus főkapitánynak nagy hírű könyvtárában látott egy példányt a következő bejegyzéssel: Ide írta a nevét a meg nem nevezett szerző: Tömörkény István. Alatta más kézírással: Ide meg a Nagylábú paraszt és a Gyóntatás meg nem nevezett szerzője: Cserzy Mihály (Homok). Vajon megvan-e még valahol a szétszóródott könyvtár e becses darabja? Mindezek után bízvást elmondható, hogy a Somogyikönyvtár eddigi tiszteletre méltó kiadói tevékenységének egyik csúcsa eme ritkábbnál is ritkább könyvnek hasonmásban való megjelentetése. A kötethez Péter László írt eligazító utószót, kitérve a szegedi parasztnovella, ezen belül a betyárhistóriák kiadástörténetére is. Ugyancsak ő készítette a nála elmaradhatatlan — egységes — mutatót is. Az idén volt Tömörkény halálának 70. évfordulója. A megemlékezések sorát (nevezetesen a Tiszatáj tisztelgő összeállítását, a Délmagyarország és a Csongrád Megyei Hírlap cikkeit, Fery Antal fametszetét, az írónak a Népszabadság idei évkönyvében közölt aforisztikus mondásait) most a Somogyi-könyvtár zárta a Betyárlegendák kiadásával, értékmentésből és fölfedezőkedvből példát advá a hivatásos kiadóknak. Mi szegediek kétszeresen örülhetünk, hiszen az elsők között helyezhetjük a földíszített fa alá ezt a nagyon régi és nagyon új Tömörkénykötetet. Apró Ferenc „Valahonnan loptuk, az bizlos... 7 J Az Algyői Takarékszövetkezet rövidesen megnyíló szegedi munkahelyre munkatársakat keres. Pénzintézeti gyakorlat előnyt jelent. Jelentkezni a 24-335-ös telefonon vagy személyesen a Retek utcai kirendeltségen lehet, délelőtt 10 óráig. A A A A A két szegedi újságíró a „hipofízisbotrány" kipattanásától kíséri figyelemmel dr. László Ferenc, a Szegedi Orvostudományi Egyetem volt professzorának ügyét. Ez a könyv a tényeket bemutatva — a Legfelsőbb Bíróság álláspontjával — igyekszik megismertetni az plvasót a Szegeden történtekkel, hogy azután ne csak az „azt hallottam" alapján mondjunk véleményt az ügyről, mely mindannyiunk ügye Az IPV kiadványa kapható a hírlapárusoknál és a könyvesboltokban! Keresse fel „Fantázia" exkluzív üzletünket a Victor Hugó • utca 4-ben SZEGEDEN! — Mikor kerültél nevelőotthonba? — Négy évvel ezelőtt. — Miért? — Családi okok miatt. A szüleim ittak. Meg én is loptam. — Mit? — Biciklit. — Hány éves voltál akkor? — Tizenegy. — Meg tudod mondani, hogy miért csináltátok ezeket a lopásokat? — Szórakozásból? — Nem tudom. Mesélték odabenn a többiek, hogy miket csináltak, én is ki akartam próbálni. — Mert odabenn az nagyobbnak számit, aki ilyet csinál? — Talán. — És mesélted már a többieknek a balhéidat? — Még nem. — S ha elmeséled, nősz a szemükben? — Nem tudom. Lehet, hogy megvernek. — Megvernek? Kik? — A nagyobbak. Akik már sokszor loptak. Ha más lop, megverik. — Miért? Hogy megértessék vele, hogy ilyet nem szabad csinálni? — Van, aki azért. — És még miért? Nem szeretik, ha más is tud mivel „büszkélkedni"? — Igen, azért is. — Volt más okuk is a lopásoknak? — Pénz kellett. — S ha nem találtatok semmit, földúltátok a bölcsödét. — Olyankor mérgesek voltunk. (Részlet a rendőrségi jegyzőkönyvből: „Távozásuk előtt a gyermekkorú Sz. S. és a fiatalkorú H. István a játékdömperbe és a műanyag nagy kockákba végezték kisés nagydolgukat.") — És miért? — Bosszúból. Hogy nem találtunk semmit. Bizonyára sokan emlékeznek rá: néhány héttel ezelőtt betörtek a Zalka általános iskolába, s a tettesek — azon kívül, hogy mintegy ötvenezer forint értéket elvitték — olyannyira feldúlták a tanári szobát, és még néhány helyiséget, hogy tanítani nem lehetett aznap az iskolában, a gyerekeket haza kellett küldeni. A rendőrség már akkor is gyanította, hogy fiatalkorú elkövetőkről lehet szó, ám az még őket is meglepte, amikor kiderült, hogy egy 13, egy 14 és egy 15 éves gyerek a főszereplő, akik elfogásukig összesen tizenkét iskolába, óvodába, bölcsődébe törtek be. A 15 éves H. István, aki őrizetbevételével „ünnepelte" tizenötödik születésnapját — (vele beszélgettünk a bevezető részben) és a 14 éves Zs. Róbert a Rigó utcai nevelőotthon lakója, s a 13 éves Sz. S. is benn volt régebben, innen az ismeretsége az idősebb fiúkkal. S ha már a nevelőotthont említjük: a nyomozás során fölmerült a nevelők felelőssége is. Ám kiderült, hogy a gyerekek akkor követték el a cselekményeket, amikor szabályos kimenőn voltak, odabenn rendesen viselkedtek, és semmi nem utalt arra, hogy mi folyik a háttérben Sőt, aztán az első — a nevelők által észlelt — apró jel elég volt ahhoz, hogy a rendőrség célhoz érjen. Hosszú lenne fölsorolni, mely helyszíneken mit, s hogyan csináltak, így csak néhány lényegesebb momentumot ragadunk ki. Építkezéseken szereztek feszitővasat, általában így feszítették ki a faajtókat, de az üvegajtó sem volt akadály. „A Rigó utcában mesélték a fiúk, hogy lehet üvegajtót zajtalanul szétrepeszteni, s aztán kiszedni az üveget. Megpróbáltuk." Sikerült is. Volt persze, ahol nem is kellett sok ^„ellenállást leküzdeni": nyitva volt a vezetői szoba ajtaja, s odabenn pénzt is találtak. Ha pedig sovány volt a zsákmány, feldúltak, szétdobáltak mindent, sőt... Üjabb részlet a nyomozati anyagból: „Mielőtt elhagyta a helyszínt, H. István a szőnyeg közepére végezte nagydolgát, majd ürülékét szalvétával letakarta." A zsákmányt általában H.ék lakására vitték, s ott osztozkodtak. A későbbi eladásra szánt dolgokat a disznóólba rejtették, ám legközelebb nem találták ott. Zs. Róbert szerint az elrejtett cuccokat a lakásban látta viszont, H. apukánál. Mint elmesélte, H. anyuka végignézte az osztozkodást is, de nem szólt semmit. H. anyuka szerint a lopott dolgokat H. apuka a munkahelyén adta el, majd az árát elitta. (Az ügy ezen részét illetően a rendőrség még nyomoz.) — Tudtam, hogy úgyis lebukunk — mondja bevezetőül a 14 4ves Zs- Róbert, pár perccel azelőtt, hogy őrizetbevételből újból a nevelőotthonba került. — Honnan tudtad? — Mert eddig is majdnem minden balhé miatt lebuktam. — Milyen „balhéid" voltak? — Bódébetörés, motorlopás, betöréses lopás. — Hány éve vagy a nevelőben? — öt. — A „balhék" miatt? — Igen. Meg anyámék is épp börtönben voltak. Anyám sikkasztásért, apám lopásért. — S amikor szabadultak, nem vettek ki az intézetből? — Anyám utána is volt párszor sitten, apám meg ott halt meg tavaly. — Hogyan? — Azt írták, szívelégtelenség. Kettőre volt írva a temetés, odamentünk fél kettőre, de már gödörben volt a koporsó, nem engedték, hogy megnézzük az apámat. — Testvéred van? — Van, öt. Mind állami gondozásban van. — Miért vzttél részt ezekben a lopásokban? — Nem volt pénzem. Meg rég volt már ügyem. — Lecsúsztál odabenn a „ranglistán", s kellett valami, amit értékelnek a többiek? — Igen. — És jó volt? — Idebenn? — Mondjuk. — Nem volt jó. Ritkán lehetett cigizni. — Mióta cigizel? — Elsős korom óta. Persze akkor még csak kocabagós voltam, „rendes" csak öt éve. Mondja, benne lesz az újságban a nevem? — Benne. Persze, csak ahogy a fiataloké szokott. Miért, nem akarod, hogy benne legyen? — Hát, nem nagyon. Nem szeretném, ha a mamám megtudná. — Édesanyád? — Á, nem, a nagymamám. Az nagyon rendes. Anyám nem érdekel, öt éve beadott az intézetbe, azóta csak a két kicsit látogatja, akik féltestvéreim. De persze, ha pénzre lesz szüksége, majd biztos hozzám jön. Befejezésül két illusztratív részlet a fiatalok rendőrségi vallomásából. „Az a bölcsőde egy széles utcához volt közel, aminek villamos jár a szélén." „Hogy a Sokol rádió honnan van, azt nem tudom, de hogy valahonnan loptuk, az biztos." Az ügyben további vizsgálat folyik. Balogh Tamás PIERT írószer szaküzletünket megnyitottuk 1987. december 7-én, SZEGED, BARTÓK TÉR 2. szám alatt. O Ajánlatunk: márkás írószerek, profilba -tartozó ajándékozási cikkek, fenyőfadíszek. Külön szolgáltatásunk: írószerek, ajándéktárgyak gravírozása. A BUDAPRINT SZEGEDI TEXTILMÜVEK GYÁRA felvételre keres érettségivel rendelkező BÉRELSZÁMOLÓT (lehet kezdő is), valamint BETANÍTOTT NÖI MUNKAVÁLLALÓKAT. Jelentkezni lehet: a gyár munkaügyi osztályán, naponta 7 órától 14 óráig. — Cím: Budaprint Szegedi Textilművek, Szeged, Tolbuhin sugárút 87. Értesítjük kedves vendégeinket, hogy a Fasor vendéglő 1987. december 27-étől 1988. január 3-áig felújítás miatt zárva tart Nyitás: január 4-én. O Az üzlet vezetője és dolgozói. Vállaljuk 1988. évi szállításra járműfelépítmények egyedi és sorozatgyártását, forgácsolt, sajtolt pótalkatrészek, gépkocsi ülések, autófelszerelésj cikkek GYÁRTÁSÁT. AUTÓJAVÍTÓ ÉS FÉMIPARI VÁLLALAT, Szeged, Vásárhelyi Pál utca 4. Telefon: 11-325. Telex: 82-355.