Délmagyarország, 1987. december (77. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-14 / 294. szám

VILÁG PI&RTÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 77. t'víolyam, 294. szám A IMAGYÁR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT Havi előfizetési díj: 43 forint 19S7. december 14., hétfő SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ara: 1.80 forint Á hiány lelki élete H

.I EI jó oreg Freud Zsigmond egy kis időre odahagyná az egi lelkek analíziséi, s közöttünk járva lelne témára, alighanem percek alatt rádöbbenne arra, hogy itt. mindent a hiány igazgat. Képzett, elegáns gondolkodó lévén nem dőlne be a látszatnak, az árubőségnek, o gyakorta megjelenő bundáknak, a színes gyermekjátékoknak és a többi viszonylagosságnak, hanem a mélybe tekintene, a dolgok feneketlen mélységű lényegére. Az eredetre. Mindennek megvan az oka, mondaná magának, kísérőire ügyet sem vetve a nagy tudós, és gondolataiba mélyedne. S míg rendbe tenné magában a frissen szerzett élményeket — a buszsofőr kemény rátartiságát, az eladó arcpirító pimaszságát és a pénzváltó ingerültségét — a kísérők is eltűnődhetnének: azon, hogyan kombinálhat most a lélek nagy ismerője. Igen, a freudi elegancia, gondolná egyikőjük, s eszébe villanna a jelképes erejű adoma. Mikor a Wermacht. hangos csinnadrattával bevonult Bécsbe, és a nagynémet ideológusok újraegyesítésről zengedeztek, a Gestapo német precizitással begyűjtötte az osztrák nép legjavát, köztük Freudot is, a világhírű tudóst, a pszichoanalízis megteremtőjét. Az államrendőrség mégsem élhette ki az erőszakszervezetekre oly jellemző terrorhatnékot, hisz a nagyvilág szolidaritása több hullámban sodródott a kis Ausztria börtönei felé. Szóval ezekben az időkben, mikor Freudot végül szabiidon engedték, aláírattak vele egy nyilatkozatot, miszerint a Gestapo részéről semmitéle bántódás nem érte. Az aláírt lapot a mester ezzel a megjegyzéssel adta vissza: „Kérem; én semmi rosszat nem fogok mondani, sőt Angliában mindenkinek csak ajánlani fogom a Gestapót." Ebben a pillanatban világolt föl az, eimit nevezhetünk romlatlan" osztrák kedélynek, vagy ti nagy elmék elegáns iróniájának. De ne fecsegjünk sokat, mert véget ért a lúnődés. Nézzék uraim, jártatja körül égi tekintetét kísérőin a nagy Siegmund, pgy emlékszem, az önök társadalmát az idő tájt tervezték meg és álmodták újjá, amikor a kapitalista világ újra és újra megszenvedte, sodró válságát. Ma már mindannyian jól tudjuk, nogy ezeket a súlyos csődöket a váratlanul föltörő, eladhatatlan árubőség okozta, ezért az önök klasszikusai ezt túltermelési válságnak nevezték el. Szóljanak, ha rosszul látom, de nekem az a meggyőződésem, hogy az önök gazdasága, és ezért az önök élele is arra épül, hogy el kell kerülni a túltermelést. Azt hiszem, ez a hiány alapvető, lelki oka. Önök, uraim, félnek a bőségtől. összenéztek a kísérők, s míg azon morfondíroztak, mosolyogjanak-e vagy bosszankodjanak ezen az „igazságon", az öreg fogta a kalapját és nesztelen eltűnt. Nem maradt utána más, csak a hűlt helye, maga a puszta hiány. Hogy tovább lehetett gondolni ezt a fura okfejtést. mi sem tanúsítja jobban, hogy a kísérők mindegyike — miután szétszéledtek — variációkat gyártott erre a témára. Egyikőjük arra gondolt, hogy a hiány léte teljesen beleivódott a gazdasági folyamhtok résztvevőibe. A tervezőtől az adás-vétel szereplőin át az újrafelhasználóig. A folyamat ott érhető tetten, amikor a fölfokozott kereslet miatt megnövekedett értékű árucikk — mint normálisan illő — extraprofitot termel. Csakhogy ez a megemelt nyereség •— mondjuk egy színes televízió esetén — nem a gyártó kasszájába, hanem a hiányhelyzetet telten érő műszaki osztályi elárusító zsebébe vándorol. Ilyen módon az extraprofit nem kerül vissza az „értek-előállítóba", ezzel nem is tud bekapcsolódni az érték újratermelésébe, hanem holt tökévé válik. Aranyórává például, vagy spekulatíve fölvásárolt építési anyaggá. Es csak pörög, pörög a bús keleti szélben a hiány ördögszekere. A másik kísérő már odáig jutott, hogy ha a gaz-, dasági élet jelöli ki a mindennapi cselekvéseket, és a makacs gazdasági körülmények egy idő után már a lelki ténykedéseket is formálják, akkor a kereskedelem különböző szeleikéiben tapasztalható, lényegében folyamatosan létező hiány előbb-utóbb az emberi magatartásokat is erősen meghatározza. így lesz hiánycikk a jó modor, a figyelmesség és az elegancia. Mivel a hiánycikk helyed, valami más veszi át, ezen megüresedett magatartások polcaira is mások kerülnek: majdnem jő modor, számító figyelmesség, és muc.sai elegancia. A

harmadik kisérő már egyenesen arra gondolt, hogy a képességek dolgával is így állunk. Ha valakiben a szürkék közössége fölfedezi a képességek túltermelését, tehát a tehetséget, azonnal igyekeznek visszatartani, nehogy az ö bősége, fénye árnyékban tartsa a többiek szegénységét, szürkeségét. Ügv tűnik, a szellemieknek is van kereslet—kínálat törvénye. Nálunk ez is kitér a tiszta piaci viszonyok, a szabad verseny elől. Az átlag uralkodik, s míg a szürkék diktálják a tudás árfolyamát, közös erővel önmaguk dotálására figyelnek. Holott már a csecsemőruházatnak sem jár központi támogatás. Dlusztus Imre fldótanfolyamokat tartanak Nyomós szavú kisiparossal beszélgettem a minap. Bár az időpontot alig egy nappal azelőtt hoztuk előbbre, meglepett, hogy meghívta Polyvasné Sirian Piroskát, megyei szervezetük megbízott titkárát, és mindenáron azt akarta, írjak az érdekképviseleti szervről is, mert minden kisiparos igen sokat köszönhet neki. Nehéz volt egyezségre jutnunk, hoígy inkább külön cikket írnék, hadd maradjon annyival is nagyobb hely az érdemes kisiparosra. Most tehát hiánypótlás következik, de itt van a beszélgetésünkön Orcsik Sándor is, aki a megyei vezetőség elnöke. Számokkal kezdünk mi is. összesen 7 ezer 100 kisipar«« tartozik a megyei szervezethez, de alig több mint fele főállású. És a többi? Valamelyik üzemben dolgozik, és csak munkaidőn túl gyakorolja kisiparát. A társadalomnak talán legönállóbb dolgozó rétegéi, ről van szó, maguk hajtják föl a munkát, maguk szerzik be a nyersanyagot, és az elszámolásoknál sincsen szükségük harmadik emberre. Udvariatlan a kérdés, de nem hagyhatom ki: mire jó akkor az érdekképviselet? — Formailag akár kényszer-érdekképviseletnek is mondhatnánk, hiszen minden kisiparosnak kötelező, hogy tagunk legyen. Aki kilépne, azonnal elveszítené ipará', is. — Az önkéntességet többet tartanám. — Negyvenöt óta egyfolytában igy van, amióta Kiosz van, azóta kötelező a tagság. Ne tessék félteni bennünket, munkánk igy is van bőven. Segítséget nyújtunk az ipar gyakorlásához, összetartozást jelentünk a kisiparosoknak, akár szakszervezetüknek is mondhatjuk magunkat. — Tehetünk egy próbát? Nemrég szavazta meg az Országgyűlés az új adótörvényt. Beleszóltak <inök egyáltalán a kisipar érdekében? — Országos szervezetünk előre kikérte a véleményünket, sőt az alapszervezetekét is, összefoglalta, é.s a törvényalkotók elé tárta. — Figyelembe is vették? — Volt, amit igen, de a többségét, sajnos, nem. Meg kell mondanunk, boszszantja is az embereket. Az is sajnálni való, hogy most, amikor egyre nagyobb szava kezd lenni az Országgyűlésnek, egyszerűen nincs parlamenti képviseletünk. Fölvettük a kapcsolatot a megyei csoporttal, az egyik képviselőt külön is megkértük, nagyon figyeljen, amikor minket is érintő dologról van szó, és szóljon az érdekünkben. Kimondhatnám a nevét, mondanám is, mert becsülöm, de nem mondom mégse. Megeshetne, hogy ellenségeket szereznék neki. Akinek font««, így is kitalálhatja, egyszer már interpellált is ilyen ügyben. Térjünk vissza inkább az. adóra. Ki tanítja meg rá a sok kisiparost? — összesen százhárom ta n fol ya mot szer veztü n k. Azt hisszük, minden kisiparos ajtajára kiakasztódott a kicsi tábla: adótanfolyamon vagyok. — Egynapos a tanfolyamunk, tíz órába vagyunk kénytelenek belezsúfolni mindazt, ami a kezdeti tisztánlátáshoz föltétlenül szükséges. — Ki győz tíz órát figyel— Valóban nehéz, de igen nagy hajtóerő dolgozik a figyelem ébren tartására: az anyagi érdek. Eredetileg úgy gondoltuk, a végére hagyunk három órát, hogy mindenki kérdezhessen kedvére, de nem vált be. Mindenki azonnal kérdez, ha gondja támad, és nem hajlandó eltenni a végére. Kénytelenek voltunk azonban egy menetben tartani, mert ezt a réteget igen nehéz tartósan elvonni a munkájától. Azt hisszük, voltaképpen csak annyira jutunk el, hogy nagyon komoly dologról van szó, nem szabad félvállról venni. Januárra tervezzük, hogy a könyvelésre is megtanítjuk őket. Sajátos körülmény, hogy előre meg tudnánk .százalékolni, hány ember lesz majd képtelen apróra megtanulni mindent, hiszen igen sokan idősek már hozzá, ezért pótszolgáltatást is tervezünk. Országosan egyeztetet t szám ¡tógépes progrumra gondol tu nk. — Nem hiú az ábránd? Éppen az öregek tanulnák meg a számitógépet? Bárki behozhatja összes bizonylatát, ós apró díjazás fejében az alapszervezet elvégzi a gépi könyvelést. O k vetet lenkedem to vá bb, noha tudom, hogy nem itt kellene. Megkapom a fizetésemet, és hithű állampolgárként kifizetem az adómat, ha szívom is utána a fogamat. Eltörik a kilincs, elromlik a csap, suszterhoz viszem a cipőmet, a munkadíjba azonnal beleszámítja mind a maga adóját, é.s természetesen velem fizetteti meg. Hányszor adózom akkor végeredményben? — Nyilvánvaló, hogy többszörösen. Nem hisszük, hogy megvigasztaljuk vele, de a kisiparosnak is eltörhet a kilincse, elromolhat a csapja, suszterhoz viheti ö is a cipőjét, és ugyanúgy adózik ő is többszörösen. Ez. a mi legnagyobb aggodalmunk mostanában. Egész sor szakmánál számítani lehet rá, hogy lecsökken a fizetőképes megrendelők száma. Aki eddig havonta, vagy hetente ment el kozmetikushoz, e/.után azt mondja, legföljebb negyedévenként megv el. A borbélyt, a szabót, a kőművest, szinte mindet fenyegeti ugyanez a veszély. Beüt a színtiszta piaci szabályozás, lesz egy csomó emberünk, aki eredeti .szakmájában nem tud érvényesülni. Már most előnyben vannak azok, akik más szakmára is átképezhetik magukat. Nem ritka már az olyan, amelyiknek két-három is van. Kényszeríti okét. hogy teljes vagyonukkal vannak benne, kötelességük gyorsan váltani. Itt kerülnek azonban hihetetlenül nehéz helyzetbe az idősebbek. Tőlük már senki nem várhatja el, hogy mást csináljanak. — A múltkor fölhívták a figyelmemet rá, ne használjam véletlenül se a maszek szót. — Csípi a bőrünket. Akkor is, ha a legújabb nemzedékből ig.v buggyan ki az. elismerés, ha a társa szerelését meglátja: de maszek! Sokáig volt bélyeg rajtunk, ne csodálkozzon, hogy menekülni akarunk tőle. Sokkal jobb. ha kisipamsnak mond bennünket. II. 1). Csillogó éj után ködöt hozott, zúzmarát a reggel. Kilenc óra nemrég elmúlt, megyek a Kárász utcán, az üzletek, boltok kirakatai fölött karácsonyi hangulatot árasztó fenyöúgdíszítés látható: rajtuk mű- és valódi zúzmara egyaránt. A Dugonics térről idelátszik a hatalmas, földíszített karácsonyfa, behavazódva. Elég kevés még az ember az utcán. Hiába: vasárnap van — ha ezüst is —, és ilyenkor az emberek legnagyobb hányada tizenegyig, délig alszik. Tévét néz, ilyesmi. „ De vannak, akik óriási, többnyire még üresen tátongó szatyrokkal mutatkoznak az utcán. Minél üresebb egy szatyor, annál dagadtabb egy pénztárca. Két szatyorhoz már szinte betegesen elhízott pénztárca dukál. Ám lássuk immár, ki mit vásárol! Ügy látszik, sok mindent. Az óra-ékszerbolt például egyenesen dugig van. Sokan vásárolnak a gyermekruházati üzletben is, nem beszélve a villamossági boltról. A sportszerárudában értelemszerűen téli dolgokat vesznek az emberek. Az antik várbolt üresen ásiTegnap, ezüstvasárnap tozik, a sarki könyvesboltban alig lézeng valaki. Két vásárló — a könyvek fölött — arról beszél, hogy inkább zselés szaloncukrot kéne venni. Mennek is. Én is megyek, irány a Széchenyi tér. Közben, mintha elkezdene szállingózni valami. Talán hó, de az is lehet, hogy csak a zúzmarát hordja a fákról a szél. Betérek a cipőboltba. A vásárlóknak gondot okoz, hogy a cipőt nem maguknak veszik, hanem ajándékba, viszont azért mégis föl kéne próbálni. Gyerünk a Centrum Áruházba. Az ajtó elölt óriási tumultus: nagy szobai szőnyeget nézegetnek, teregetnek valakik. Fogynak a szebbnél szebb, é.s minél drágább csomagolópapírok is, nagy a sorbanállás az édességosztályon. A sportjátékboltnak inkább a játékkészlete f«igy; az üvegporcelán boltban nagy a forgalom. Ügy látszik, mégis „beindult" az ezüstvasárnap! A Radnóti könyvesboltban nagy csoportosulás: diákok nézegetnek, forgatnak egy kiadványt. Mi lehet ez? Nem más. mint Horváth Péter Szerelem első vérig című müve. A túloldalon, az olajipari dolgozók klubjában, ahol esetenként tizenévesek diszkóznak és horrorfilmet néznek, szintén nyílt egy könyváruda. Egyes kiadványok 50 százalékos áron kaphatók. Benyitok: valakik számolatlanul viszik a leárazott könyveket. Kilépek az utcára: immár telt szatyrokkal cipekednek az emberek, nyilván meglaposodtak a pénztárcák.