Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-13 / 268. szám
Péntek, 1Ö87. november 13. 3 Országos találkozó Szegeden A Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola környezetvédelmi klubja és a KISZ KU mellett működő Ifjúsági Környezetvédelmi Tanács ezen a hét végén Szegeden rendezi meg az egyetemi, főiskolai környezetvédő klubok harmadik országos találkozóját. A résztvevők tegnap délután megérkeztek Szegedre. Az érdemi munka ma reggeltől kjezdödött meg. A környezetvédő klubok képviselői a Fehér-tó természetvédelmi területét tekintik meg. A program délután elméleti előadással folytatódik. Persányi Miklós, az Országos Környezet- és Tájvédelmi Hivatal osztályvezetője a környezetvédő mozgalmakról tart előadást. Ezt követően a hazai egyetemi, főiskolai hallgatók ezzel összefüggő tevékenységéről Rabi Béla, az IKT tagja vezet vitat. Délután 4 órától a Klauzál téren fáklyás demonstrációt tartanak a meghívottak. Céljuk, felhívni a figyelmet arra, hogy csak egy Földünk van, amelynek javait elvesszük, használjuk. Ez a folyamat emberi létünk biztonságát is fenyegetheti. Egyik plakátjuk! szellemes szövege így szól: ,,Gvd a fákat, mert megeshet, hogy vissza kell rá másznod!" Néhány megdöbbentő atfat, amely valós veszélyhelyzetre figyelmeztet bennünket. Csak Magyarországon évente 800 ezer tonna por, 400 ezer tonna nitrogén-oxid, 14 millió tonna kén-dioxid kerül a légtérbe. A csatornákba vagy talajba kerülő 1 liter olaj 1 millió liter vizel fertőz meg. A daganatos betegségek nagy részt környezetszennyezés következménye. A természetvédelem önvédelem is. A faültetés, a környezetkímélő vegyi és biológiai szerek, a műanyagok használatának csökkentése, mind-mind segíthet a bajokon. Holnap, szombaton, a találkozó második napja plenáris tanácskozással folytatódik. Az OKTH természetvédelmi stratégiájáról Reményi Péter, a környezetvédelem aktuális kérdéseiről Gyula Iván tart előadást. Délutín sz előadásokon felvetett témák vitájára kerül sor. Este Csaba Attila és Horváth Róbert hazai, és külföldi természet- és környezetvédelmi táborokban készült videófilmjeit tekinthetik meg az érdeklődök. Az egyetemi, főLskolai környezetvédő klubok tagjai vasárnap délután utaznak el Szegedről. A természetet értők1 és óvó. felelősségteljes jelszava intő lehet mindenki számara: „Az ember csak része a világnak és nem tulajdonosa!" Téli kísérletek az országutakon Sok, úgynevezett szezonelőkészítő hóértekezletről tudósította már e lap olvasóit e sorok írója, igazából nem számított hát meglepetésekre, nagy horderejű változásokra, újszerű védekezési módszerek bejelentésére, amikor tegnap részt vett az idei megbeszélésen. Ehhez képest: mégis érzékelhető néhány szemléletbeli változás, lesz egy-két kísérlet is, ami úgy véljük, a közfigyelemre érdemes. A legfontosabb talán annak a tézisnek az egyértelmű megfogalmazása, hogy az országos főúthálózat takarékos (úgy is értendő: észszerű mértékű) sózásáról a mi időjárási körülményeink közepette nem lehet lemondani. Es csak az ipari só alkalmazásáról lehet szó, az összes többi szóba jöhető „klorid" ugyanis 8-36-szoros árú és nagy mennyiségben beszerezhetetlen. De, hogy a télen autózók maguk is részesei lehessenek a szakmai vitának (sózni kell, de hol és mennyire), minden megyében kijelölnek két utat. Az egyiket sószórással, a másikat érdesítö anyaggal, például homokkal próbálják majd járhatóvá tenni. A Szentesről Nagymágocsra utazók választhatnak az idén: a közvetlen, illetve a Derekegyházon átvezető út között. Az előbbit „érdesitik", az utóbbin olvasztják a havat. És figyelik a forgalmat, a tavasz beköszöntével pedig hozzáteszik a maguk tapasztalatát az útellenőrök az ország más megyéiben kisérletezgetőkéhez. (Lesz még egy útszakasz, ahol csak hóekék és homokszóró jármüvek „tisztítják" a burkolatot: a Csongrád és Szentes közti 451-es út Tisza-hídja.) A tél előtti értekezleten hallottuk azt is, hogy az idén még a vészhelyzetek kialakulása előtt számítani kell egyes útszakaszok lezárására. Szeretnék elkerülni, hogy autók tucatjai kerüljenek a hó fogságába, nehezítve a gépek munkáját, veszélyeztetve a legénykedő autósok egészségét. Az előkészületekből úgy látszik, javul az idén az információs rendszer is. A közúti igazgatóság és a tanácsok, valamint a rendőrkapitányságok szorosabb kapcsolattartást ígérnek, s a tömegkommunikáció is időszerűbb lehet, hiszen a rádió már kora reggel szétkürtölheti, hol vannak járhatatlan útszakaszok. Az ország „Ütinforrn"-ja — szintén a hatékonyság jegyében — helyileg is közelebb került a közlekedés országos irányitóihoz: a szakminisztérium főügyeleteként tevékenykedik az idén télen. Remélhető talán, hogy egyszer a tárca irányítása alá tartozó közlekedési vállalatokat is sikerül arra rábírni, hogy dolgozzanak ki téli menetrendet? Mert ma még az a követelmény, hogy augusztusban és januárban ugyanannyi idő alatt tegyék meg a buszvezetők "a távolsági utakat!... P. K. Ellenőrzött társaságok Ez év első napján 1689 belföldi társaságot tartottak nyilván Csongrád megyében. Ebből 384 volt géemká, 887 végéemká, 106 szakcsoport és 312 egyéb más szervezet. A belföldi társaságok ellenőrzését is az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal végzi. Revizorai a megyében az év első kilenc hónapjában 613 ellenőrzést végeztek el ezen a területen. Közel 12 milliós adóhiányt állapítottak meg, és 5 mii. lic 200 ezer forintos bírságot szabtak ki. Mindezek ellenére, az öszszegező jelentés megállapítása szerint, a korábbi évekhez képest javult a nyilvántartási és a- bizonylati fegyelem. A korábbi évek ellenőrzésein feltárt hibákat általában kijavítják a vállalkozók könyvvitelükben. Gyors az információcsere is a kisvállalkozók körében. A pénzügyi, hatósági ellenőrzések megállapításai így — „szájhagyomány útján" — több más társasághoz is eljutnak, ezért másutt még az ellenőrzés előtt lehetőség van a javításra. A társaságok számára az év végi zárás elkészítése nem kevés gondot jelent. Ebben szerepe van annak, hogy az évek nem múltak el nyomtalanul a kisvállalkozások elszámolási elvárásai felett. A különböző módosítgatások nyomán meglehetősen bonyolulttá vált a bizonylatolás és a könyvelés. A revizorok 12 géemká és 3 péjét nyilvántartását találták alkalmatlannak az ellenőrzés számára. Tehát az ezeknél közölt adatokat irreálisnak tartották. Ilyen esetekben a becslésre hagyatkoztak. Ilyenkor a szabálytalanságok miatti bírság összege is magasabb volt. Ezeknek a társaságoknak az adóhátraléScuki 64 százalékát kellett bírságként befizetni a költségvetésbe, míg az összes megbírságoltat tekintve, ez az irány csal:. 44 százalék. Az adóhivatal ellenőrzései után hatszor került sor a társaságok képviselői ellen bántető eljárás kezdeményezésére. Kétszer összesen 1 millió 700 ezer forint értékű sikkasztás alapos gyanúja miatt. Négy esetben pedig adócsalás feltételezhető. Az el.ső háromnegyed évben tíz százalékkal csökkent a végéemkák száma a megyében. Ezt a tény akár egy új tendencia kezdetének is tekinthetjük. Viszont nőtt — tizeneggyel — a géem. kák, emelkedett — tizenöttel — a szakcsoportok száma. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Csongrád Megyej Igazgatóságának illetékes osztálya a következő évre sem várja a vállalkozók létszámának lényeges csökkenését. Mit mondhat ere az újságíró? Majd meglátjuk ... Kérdés, hogy mekkora nagyságrend fér bele az osztály „nem lénveges mértékű" kategóriájába? B.I. Mint a nádiveréb Madarászoknak nem tudnék újat mondani a nádiverébről, ők tehát ne is olvassák. Magam is annyit tudok csak róla, hogy a hangjába ezeket a szavakat értettük bele: csitt-ke-le-kelelő-rinc! Lehet, hogy ez is poszáta volt, vagy másnemű népe a nádivilágnak, mi verébnek mondtuk. Kemény Ferenc Balástyán nevezi saját magát, sógorát. Szabó Sándort, Fekete Istvánt és Bujdosó Sándort nádiverébnek, elsősorban azért, mert „cigányéletet" él valamenynyi. Nagyvenyimen laknak ugyan, de haza akkor járnak rendszeresen, ha a közelben dolgoznak. Máskor csak a hét végén egyszer, de az el nem maradhat. Legföljebb akkor, ha más országba hívják őket. Azóta már föltehetően Freiburgban verik a nádat a tetőre. Hol is van Nagyvenyim? Kisvenyim mellett, Dunaújváros tövében. Vasváros mellett az egyik legősibb mesterség? Akkora szerencsém van, ha két órával később jövök, már hűlt helyüket találom csak. Az utolsó szálakat veregették a tetőbe, hogy sehol se legyen szőrös, és vízüveggel permetezték be, hogv a láng se kóstolhasson bele. Nyolcan vannak testvérek Keményék, hatan fiúk, de mind a hat nádtetőt készít. Nyaranként a lánytestvérek is. Miért? Mert apjuk is ezt csinálta, sőt, a nagyapjuk is. És a gyerekeik? Nyáron ők is, meg a feleségek is, ha a közelben dolgoznak. Télen, amikor a közönséges veréb is belebújik a szalmakazalba, ők se másznak föl a tetőre, inkább aratják a nádat. Asotthalmon is, Nagykátán is, Kiskőrösön is, mindenhol, ahol a jó nád megterem. Géppel aratnak már természetesen, és közben gyűjtik egész évre a megrendeléseket. — Lesz áldomás? — Soha nincsen, összepakolunk, és hazamegyünk. Á családi intézet ünnepe Ünnepi megemlékezést tartottak tegnap, csütörtökön délután a Tisza Szálló nagytermében a Szeged Városi Családi Intézet megalakulásának 15 éves évfordulója alkalmából. Az ünnepi aktívaértekezlet keretében Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője kitüntetéseket adott át. A Szocialista Kultúráért elismerésben részesült a Szeged Városi Családi Intézet kollektívája, Papp Gyula, Szeged tanácselnöke Murányi György, a Mórahalom Városi Jogú Nagyközség tanácselnöke, Iványi Zoltán, a családi intézet csoportvezetője, Bozsó Józsefné bordányi anyakönyvvezető és a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat 4. számú virágboltjának Zrínyi Ilona szocialista brigádja. A művelődési miniszter Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesítette Bálint Imrénét, a családi intézet munkatársát. A művelődési miniszter dicsérő oklevelét vehették át: Menyhárt Lajosné, a MAV szegedi munkatársa, Albertné Sebők Mária, az NKFV dolgozója. Berta Attila, a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat munkatársa, és a Tisza Szálló éttermének felszolgáló szocialista brigádja. Az ünnepi megemlékezés alkalmából előadást és az iroda életéről szóló beszámolót hallhattak az érdeklődők, majd bemutatót tartottak a családi intézet művészeti csoportjai is. Az elmúlt másfél évtizedet megelevenítő fotókból, tablókból kiállítás nyílttá helyszínen. Ez alkalommal kétnapos tanácskozást is szerveztek az országban működő családi intézetek szakembereinek. Szép is, ősi is, cs meleg Kifizeti a gazda a bérünket, és kész. Az még soha nem fordult elő, hogy vita lett volna a bérünk körül, mert előre megkötjük az alkut. Négyzetméterre szól, bele van értve a vastagság is, a cicoma is. Reklamáció? Az se volt még. Nem nádkazlat csinálunk mi, hanem tetőt, azt pedig csak jól szabad csinálni. — Ki adja meg a formát? — A tervezőnek tudnia kell, milyen tetőt lehet rárakni a házára, mi olyat teszünk. Az ács megcsinálja alá a gerendákat, nekünk avval sincsen gondunk, de azért csak tőlünk függ, belekívánkozik-e a lakó, vagy nem. Virradatlól sötétedésig dolgozunk, megállás csak annyi, amíg a kosztot megeszi az ember. Mint a nádiveréb. — Kollektív szerződés? — Az nincsen. Mindenki magának dolgozik, minek kellene ide külön szerződés? Én hajszálra annyit kapok, mint a többiek, illetve a kocsim fogyasztása a ráadás. — Előleg? — Soha egy fillér se. Előleget csak olyan kér, aki nem bízik a munkájában. Ha eső jön közbe, vagy vihar kerget le bennünket, akkor az a mi kárunk, de a mostani őszt ajándékba kaptuk. — Az otthoni ház? — Cserepes. Amikor építettük, még nem engedték meg a nádtetőt. Tavasszal szedem le a cserepet, mert ha meleg van, meg lehet égni alatta, télen meg befagy mindenestül, ha nem tüzel alá az ember. Előre fonott nádpallót — lécát — csak az ablakok alá, kémények tövébe tesznek, meg fölülre, a szegeshez, a többit kis kévénként rakják föl. Kidarabolják, fölverik, vagy fölpucolják, kihúzzák a csapató drótot, és húszcentinként lekötik a padlás léceihez. A lekötést mondják varrásnak is, hozzá való eszköz a cuca. A verő olyan furkó, amelyiknek lépcsőzetes a fogazata. Van még a macska, kicsike létraféle ez, de csak akkor használják, ha javítják a tetőt. Kell még a drót, újabban a permetező, és kész. Ja, a kombinált fogó, a szög, a kalapács és a csaptatófák. Kötelező lenne a kesztyű is, mert mindig sebes annak a' keze, aki náddal bánik, de kesztyűben nem lehet dolgozni. Egyik nap Sehmldt Androa felvitele fölhasogatja kezüket a nád, másik napra beforr. — A nádsípot ismeri? — Hogyne ismerném. Azt, amelyik azt mondja, hogy dü-dü-dü? — A gyerekeinek is csinált? — Eddig még nem volt rá időm. Tizenhét éves a lányom, most nyolcadikos a fiam, úgy nőttek föl szegények, hogy még nádsípot se kaptak az apjuktól. — De legalább elverte őket egy hétre előre? — Engem se vert meg a fater, nem vertem én se. Nem igaz, hogy csak verve lehet gyereket nevelni. Nagy Sándor építész és Fekete Katalin .tanárnő lakja majd a tető alját, illetve egyik felét az édesanyja. Tanácsi ház volt, megvették, ki is bővítették. Első pillanattól természetes volt, hogy nádfödeles lesz, csuk az édesanya nem akarta az elején. — Kódisnak vagy puccosnak gondolta? — Attól félt, hogy leég. Amióta tervezgettük, minden nádtetőt lefényképeztünk kirándulásaink alatt, hadd lássa ő is,- mi is, milyen szépeket lehet csinálni nádból. Amikor a vízüvéget is belekalkuláltuk, akkor nyugodott bele. — Nosztalgia hajtotta magukat? — A legszigorúbb célszerűség. Fölül padlásszobák lesznek, ha rendes hőszigeteléssel csinálnánk, semmivel se kerülne kevesebbe, de nem biztos, hogy annyira megtartaná a meleget, mint a nád. Az, hogy szép is, ősi is, ráadás csak. Sokan jönnek megnézni, idegenek is. Az idegen kíváncsiskodik, az ismerős meg azt mondja, bolondok vagyunk. Nádat rakni most, amikor cserép is lehetne? Megnéztem a házat belülről is. Okos, ötlet volt a nádfödél, és nagyon szépen dolgoztak a nádazók. Mivel az építész és az após csinálta magát a bővítést, természetes, hogy ez se készül el a tervezett határidőre. Egyikük se kőműves,' de tartósnak és jónak látszik. A fala is olyan, hogy a meleg és a hideg ne vándoroljon rajta. Amikor magának dolgozik az ember, legalább jót csináljon. És szépet. Horváth Dezső