Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-13 / 268. szám

Péntek, 1Ö87. november 13. 3 Országos találkozó Szegeden A Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola kör­nyezetvédelmi klubja és a KISZ KU mellett működő Ifjúsági Környezetvédelmi Tanács ezen a hét végén Szegeden rendezi meg az egyetemi, főiskolai környe­zetvédő klubok harmadik országos találkozóját. A résztvevők tegnap dél­után megérkeztek Szegedre. Az érdemi munka ma reg­geltől kjezdödött meg. A környezetvédő klubok képvi­selői a Fehér-tó természet­védelmi területét tekintik meg. A program délután el­méleti előadással folytató­dik. Persányi Miklós, az Országos Környezet- és Táj­védelmi Hivatal osztályveze­tője a környezetvédő moz­galmakról tart előadást. Ezt követően a hazai egyetemi, főiskolai hallgatók ezzel összefüggő tevékenységéről Rabi Béla, az IKT tagja ve­zet vitat. Délután 4 órától a Klauzál téren fáklyás de­monstrációt tartanak a meg­hívottak. Céljuk, felhívni a figyelmet arra, hogy csak egy Földünk van, amelynek javait elvesszük, használjuk. Ez a folyamat emberi lé­tünk biztonságát is fenye­getheti. Egyik plakátjuk! szellemes szövege így szól: ,,Gvd a fákat, mert meges­het, hogy vissza kell rá másznod!" Néhány megdöbbentő atfat, amely valós veszélyhelyzet­re figyelmeztet bennünket. Csak Magyarországon éven­te 800 ezer tonna por, 400 ezer tonna nitrogén-oxid, 14 millió tonna kén-dioxid ke­rül a légtérbe. A csatornák­ba vagy talajba kerülő 1 liter olaj 1 millió liter vi­zel fertőz meg. A daganatos betegségek nagy részt kör­nyezetszennyezés következ­ménye. A természetvédelem önvédelem is. A faültetés, a környezetkímélő vegyi és biológiai szerek, a műanya­gok használatának csökken­tése, mind-mind segíthet a bajokon. Holnap, szombaton, a ta­lálkozó második napja ple­náris tanácskozással folyta­tódik. Az OKTH természet­védelmi stratégiájáról Re­ményi Péter, a környezetvé­delem aktuális kérdéseiről Gyula Iván tart előadást. Délutín sz előadásokon felvetett témák vitájára ke­rül sor. Este Csaba Attila és Horváth Róbert hazai, és külföldi természet- és kör­nyezetvédelmi táborokban készült videófilmjeit tekint­hetik meg az érdeklődök. Az egyetemi, főLskolai kör­nyezetvédő klubok tagjai vasárnap délután utaznak el Szegedről. A természetet értők1 és óvó. felelősségteljes jelsza­va intő lehet mindenki szá­mara: „Az ember csak része a világnak és nem tulajdo­nosa!" Téli kísérletek az országutakon Sok, úgynevezett szezon­előkészítő hóértekezletről tu­dósította már e lap olvasóit e sorok írója, igazából nem számított hát meglepetések­re, nagy horderejű változá­sokra, újszerű védekezési módszerek bejelentésére, amikor tegnap részt vett az idei megbeszélésen. Ehhez képest: mégis érzékelhető néhány szemléletbeli válto­zás, lesz egy-két kísérlet is, ami úgy véljük, a közfigye­lemre érdemes. A legfontosabb talán an­nak a tézisnek az egyértel­mű megfogalmazása, hogy az országos főúthálózat ta­karékos (úgy is értendő: ész­szerű mértékű) sózásáról a mi időjárási körülményeink közepette nem lehet lemon­dani. Es csak az ipari só alkalmazásáról lehet szó, az összes többi szóba jöhető „klorid" ugyanis 8-36-szoros árú és nagy mennyiségben beszerezhetetlen. De, hogy a télen autózók maguk is részesei lehessenek a szak­mai vitának (sózni kell, de hol és mennyire), minden megyében kijelölnek két utat. Az egyiket sószórással, a másikat érdesítö anyaggal, például homokkal próbálják majd járhatóvá tenni. A Szentesről Nagymágocsra utazók választhatnak az idén: a közvetlen, illetve a Derekegyházon átvezető út között. Az előbbit „érdesi­tik", az utóbbin olvasztják a havat. És figyelik a forgal­mat, a tavasz beköszöntével pedig hozzáteszik a maguk tapasztalatát az útellenőrök az ország más megyéiben ki­sérletezgetőkéhez. (Lesz még egy útszakasz, ahol csak hó­ekék és homokszóró jármü­vek „tisztítják" a burkolatot: a Csongrád és Szentes közti 451-es út Tisza-hídja.) A tél előtti értekezleten hallottuk azt is, hogy az idén még a vészhelyzetek kialakulása előtt számítani kell egyes útszakaszok le­zárására. Szeretnék elkerül­ni, hogy autók tucatjai ke­rüljenek a hó fogságába, ne­hezítve a gépek munkáját, veszélyeztetve a legénykedő autósok egészségét. Az előkészületekből úgy látszik, javul az idén az in­formációs rendszer is. A közúti igazgatóság és a ta­nácsok, valamint a rendőr­kapitányságok szorosabb kapcsolattartást ígérnek, s a tömegkommunikáció is idő­szerűbb lehet, hiszen a rá­dió már kora reggel szétkür­tölheti, hol vannak járhatat­lan útszakaszok. Az ország „Ütinforrn"-ja — szintén a hatékonyság jegyében — he­lyileg is közelebb került a közlekedés országos irányi­tóihoz: a szakminisztérium főügyeleteként tevékeny­kedik az idén télen. Remél­hető talán, hogy egyszer a tárca irányítása alá tartozó közlekedési vállalatokat is sikerül arra rábírni, hogy dolgozzanak ki téli menet­rendet? Mert ma még az a követelmény, hogy augusz­tusban és januárban ugyan­annyi idő alatt tegyék meg a buszvezetők "a távolsági uta­kat!... P. K. Ellenőrzött társaságok Ez év első napján 1689 belföldi társaságot tartottak nyilván Csongrád megyében. Ebből 384 volt géemká, 887 végéemká, 106 szakcsoport és 312 egyéb más szervezet. A belföldi társaságok el­lenőrzését is az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal végzi. Revizorai a megyé­ben az év első kilenc hó­napjában 613 ellenőrzést vé­geztek el ezen a területen. Közel 12 milliós adóhiányt állapítottak meg, és 5 mii. lic 200 ezer forintos bírsá­got szabtak ki. Mindezek ellenére, az ösz­szegező jelentés megállapí­tása szerint, a korábbi évekhez képest javult a nyilvántartási és a- bizony­lati fegyelem. A korábbi évek ellenőrzésein feltárt hibákat általában kijavítják a vállalkozók könyvvitelük­ben. Gyors az információ­csere is a kisvállalkozók körében. A pénzügyi, ható­sági ellenőrzések megállapí­tásai így — „szájhagyomány útján" — több más társa­sághoz is eljutnak, ezért másutt még az ellenőrzés előtt lehetőség van a javí­tásra. A társaságok számá­ra az év végi zárás elkészí­tése nem kevés gondot je­lent. Ebben szerepe van an­nak, hogy az évek nem múltak el nyomtalanul a kisvállalkozások elszámolási elvárásai felett. A különbö­ző módosítgatások nyomán meglehetősen bonyolulttá vált a bizonylatolás és a könyvelés. A revizorok 12 géemká és 3 péjét nyilvántartását ta­lálták alkalmatlannak az el­lenőrzés számára. Tehát az ezeknél közölt adatokat ir­reálisnak tartották. Ilyen esetekben a becslésre ha­gyatkoztak. Ilyenkor a sza­bálytalanságok miatti bír­ság összege is magasabb volt. Ezeknek a társaságok­nak az adóhátraléScuki 64 százalékát kellett bírságként befizetni a költségvetésbe, míg az összes megbírságol­tat tekintve, ez az irány csal:. 44 százalék. Az adóhivatal ellenőrzései után hatszor került sor a társaságok képviselői ellen bántető eljárás kezdemé­nyezésére. Kétszer összesen 1 millió 700 ezer forint ér­tékű sikkasztás alapos gya­núja miatt. Négy esetben pedig adócsalás feltételezhe­tő. Az el.ső háromnegyed év­ben tíz százalékkal csökkent a végéemkák száma a me­gyében. Ezt a tény akár egy új tendencia kezdetének is tekinthetjük. Viszont nőtt — tizeneggyel — a géem. kák, emelkedett — tizenöt­tel — a szakcsoportok szá­ma. Az Adó- és Pénzügyi El­lenőrzési Hivatal Csongrád Megyej Igazgatóságának il­letékes osztálya a követke­ző évre sem várja a vállal­kozók létszámának lényeges csökkenését. Mit mondhat ere az újságíró? Majd meglátjuk ... Kérdés, hogy mekkora nagyságrend fér bele az osztály „nem lé­nveges mértékű" kategóriá­jába? B.I. Mint a nádiveréb Madarászoknak nem tud­nék újat mondani a nádive­rébről, ők tehát ne is ol­vassák. Magam is annyit tu­dok csak róla, hogy a hang­jába ezeket a szavakat ér­tettük bele: csitt-ke-le-kele­lő-rinc! Lehet, hogy ez is poszáta volt, vagy másnemű népe a nádivilágnak, mi ve­rébnek mondtuk. Kemény Ferenc Balástyán nevezi sa­ját magát, sógorát. Szabó Sándort, Fekete Istvánt és Bujdosó Sándort nádiveréb­nek, elsősorban azért, mert „cigányéletet" él valameny­nyi. Nagyvenyimen laknak ugyan, de haza akkor járnak rendszeresen, ha a közelben dolgoznak. Máskor csak a hét végén egyszer, de az el nem maradhat. Legföljebb akkor, ha más országba hív­ják őket. Azóta már föl­tehetően Freiburgban verik a nádat a tetőre. Hol is van Nagyvenyim? Kisvenyim mellett, Dunaújváros tövé­ben. Vasváros mellett az egyik legősibb mesterség? Akkora szerencsém van, ha két órával később jö­vök, már hűlt helyüket ta­lálom csak. Az utolsó szá­lakat veregették a tetőbe, hogy sehol se legyen szőrös, és vízüveggel permetezték be, hogv a láng se kóstol­hasson bele. Nyolcan vannak testvérek Keményék, hatan fiúk, de mind a hat nádtetőt készít. Nyaranként a lánytestvérek is. Miért? Mert apjuk is ezt csinálta, sőt, a nagyapjuk is. És a gyerekeik? Nyáron ők is, meg a feleségek is, ha a közelben dolgoznak. Té­len, amikor a közönséges veréb is belebújik a szal­makazalba, ők se másznak föl a tetőre, inkább arat­ják a nádat. Asotthalmon is, Nagykátán is, Kiskőrösön is, mindenhol, ahol a jó nád megterem. Géppel aratnak már természetesen, és köz­ben gyűjtik egész évre a megrendeléseket. — Lesz áldomás? — Soha nincsen, összepa­kolunk, és hazamegyünk. Á családi intézet ünnepe Ünnepi megemlékezést tartottak tegnap, csütörtö­kön délután a Tisza Szálló nagytermében a Szeged Vá­rosi Családi Intézet megala­kulásának 15 éves évfordu­lója alkalmából. Az ünnepi aktívaértekezlet keretében Kormos Sándor, a Művelő­dési Minisztérium főosztály­vezetője kitüntetéseket adott át. A Szocialista Kultúráért elismerésben részesült a Szeged Városi Családi Inté­zet kollektívája, Papp Gyu­la, Szeged tanácselnöke Murányi György, a Móraha­lom Városi Jogú Nagyköz­ség tanácselnöke, Iványi Zoltán, a családi intézet csoportvezetője, Bozsó Jó­zsefné bordányi anyakönyv­vezető és a Szegedi Város­gazdálkodási Vállalat 4. számú virágboltjának Zrínyi Ilona szocialista brigádja. A művelődési miniszter Ki­váló Dolgozó kitüntetésben részesítette Bálint Imrénét, a családi intézet munkatár­sát. A művelődési miniszter dicsérő oklevelét vehették át: Menyhárt Lajosné, a MAV szegedi munkatársa, Albertné Sebők Mária, az NKFV dolgozója. Berta At­tila, a Szegedi Városgazdál­kodási Vállalat munkatársa, és a Tisza Szálló éttermének felszolgáló szocialista bri­gádja. Az ünnepi megemlékezés alkalmából előadást és az iroda életéről szóló beszá­molót hallhattak az érdek­lődők, majd bemutatót tar­tottak a családi intézet mű­vészeti csoportjai is. Az el­múlt másfél évtizedet meg­elevenítő fotókból, tablók­ból kiállítás nyílttá helyszí­nen. Ez alkalommal kétnapos tanácskozást is szerveztek az országban működő csalá­di intézetek szakemberei­nek. Szép is, ősi is, cs meleg Kifizeti a gazda a bérünket, és kész. Az még soha nem fordult elő, hogy vita lett volna a bérünk körül, mert előre megkötjük az alkut. Négyzetméterre szól, bele van értve a vastagság is, a cicoma is. Reklamáció? Az se volt még. Nem nádkaz­lat csinálunk mi, hanem te­tőt, azt pedig csak jól sza­bad csinálni. — Ki adja meg a formát? — A tervezőnek tudnia kell, milyen tetőt lehet rá­rakni a házára, mi olyat te­szünk. Az ács megcsinálja alá a gerendákat, nekünk avval sincsen gondunk, de azért csak tőlünk függ, be­lekívánkozik-e a lakó, vagy nem. Virradatlól sötétedésig dolgozunk, megállás csak annyi, amíg a kosztot meg­eszi az ember. Mint a nádi­veréb. — Kollektív szerződés? — Az nincsen. Mindenki magának dolgozik, minek kellene ide külön szerződés? Én hajszálra annyit kapok, mint a többiek, illetve a kocsim fogyasztása a rá­adás. — Előleg? — Soha egy fillér se. Elő­leget csak olyan kér, aki nem bízik a munkájában. Ha eső jön közbe, vagy vihar kerget le bennünket, akkor az a mi kárunk, de a mos­tani őszt ajándékba kaptuk. — Az otthoni ház? — Cserepes. Amikor épí­tettük, még nem engedték meg a nádtetőt. Tavasszal szedem le a cserepet, mert ha meleg van, meg lehet égni alatta, télen meg be­fagy mindenestül, ha nem tüzel alá az ember. Előre fonott nádpallót — lécát — csak az ablakok alá, kémények tövébe tesznek, meg fölülre, a szegeshez, a többit kis kévénként rak­ják föl. Kidarabolják, föl­verik, vagy fölpucolják, ki­húzzák a csapató drótot, és húszcentinként lekötik a padlás léceihez. A lekötést mondják varrásnak is, hoz­zá való eszköz a cuca. A verő olyan furkó, amelyik­nek lépcsőzetes a fogazata. Van még a macska, kicsike létraféle ez, de csak akkor használják, ha javítják a te­tőt. Kell még a drót, újab­ban a permetező, és kész. Ja, a kombinált fogó, a szög, a kalapács és a csaptató­fák. Kötelező lenne a kesz­tyű is, mert mindig sebes annak a' keze, aki náddal bánik, de kesztyűben nem lehet dolgozni. Egyik nap Sehmldt Androa felvitele fölhasogatja kezüket a nád, másik napra beforr. — A nádsípot ismeri? — Hogyne ismerném. Azt, amelyik azt mondja, hogy dü-dü-dü? — A gyerekeinek is csi­nált? — Eddig még nem volt rá időm. Tizenhét éves a lá­nyom, most nyolcadikos a fiam, úgy nőttek föl szegé­nyek, hogy még nádsípot se kaptak az apjuktól. — De legalább elverte őket egy hétre előre? — Engem se vert meg a fater, nem vertem én se. Nem igaz, hogy csak verve lehet gyereket nevelni. Nagy Sándor építész és Fekete Katalin .tanárnő lak­ja majd a tető alját, illetve egyik felét az édesanyja. Ta­nácsi ház volt, megvették, ki is bővítették. Első pil­lanattól természetes volt, hogy nádfödeles lesz, csuk az édesanya nem akarta az elején. — Kódisnak vagy puc­cosnak gondolta? — Attól félt, hogy leég. Amióta tervezgettük, min­den nádtetőt lefényképez­tünk kirándulásaink alatt, hadd lássa ő is,- mi is, mi­lyen szépeket lehet csinálni nádból. Amikor a vízüvéget is belekalkuláltuk, akkor nyugodott bele. — Nosztalgia hajtotta ma­gukat? — A legszigorúbb célsze­rűség. Fölül padlásszobák lesznek, ha rendes hőszi­geteléssel csinálnánk, sem­mivel se kerülne kevesebbe, de nem biztos, hogy annyira megtartaná a meleget, mint a nád. Az, hogy szép is, ősi is, ráadás csak. Sokan jönnek megnézni, idegenek is. Az idegen kíváncsisko­dik, az ismerős meg azt mondja, bolondok vagyunk. Nádat rakni most, amikor cserép is lehetne? Megnéztem a házat belül­ről is. Okos, ötlet volt a nádfödél, és nagyon szé­pen dolgoztak a nádazók. Mivel az építész és az após csinálta magát a bővítést, természetes, hogy ez se ké­szül el a tervezett határ­időre. Egyikük se kőműves,' de tartósnak és jónak lát­szik. A fala is olyan, hogy a meleg és a hideg ne ván­doroljon rajta. Amikor magának dolgo­zik az ember, legalább jót csináljon. És szépet. Horváth Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom