Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-02 / 258. szám

Hétfő, 1987. november 2. 5 Sajtólevelezők Aki csak valamennyire is ismeri a hazai sajtó struktúráját, és némi rendszerességgel forgatja a különböző napi- és hetilapokat, könnyedén fölfedezheti azt a meglehetősen sajátos, különlegességében nemcsak egyéni szint, hanem mindenkor 'egy bizonyos, nagyon fontos, felelősségtudattal is rendelkező, írogató embertípust — akinek sajtólevelezö a neve. A sajtólevelezök speciális alkatú emberek, egyikülc ugy vall magáról, hogy neki anynyira élete a levelezés —, hogy még ennek elméletével" is foglalkozott... A Royal irodalmi kávéházának ma, hétfőn este fi órakor kezdődő rendezvényén Miért, és miről ír ön? címmel szerveznek találkozást ismert sajtólevelezőkkel. Többek között például Sádi Bertalannal, a közismert „Südi-jelenség" megtestesítőjével, azután Del Medico Imrével, valamint a szegedi Veress Sándorral és Uulv.ni Jenővel beszélget a házigazda, Domonkos László, a résztvevők pedig remelhet'ileg nemcsak a sajtólevelezők oldaláról ismerik meg jobban az olvasólevelek természetrajzát ... Illyés Gyula születésnapján Illyés Gyula 85 éves lenne. . . Az alkalomból iskoiamúzeumot nyitottak pénteken, a Tolna megyei Racegrespusztán, a költő szülőhelyén. A felújított iskolát a környéken összegyűjtött bútorokkal és eszközökkel rendezték be. Ma, hétfőn délután, 3 órakor életnagyságú bronzszobrát avatják föl n Szekszárdi Tanítóképző Kőiskola épülete előtt. A Janzer Frigyes alkotta szobrot Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára leplezi le. Rendeletek erdejében Módosult a családjogi törvény, aztán a földről szóló törvény. Állandóan változnak a vállalatok pénzügyi gazdálkodását meghatározó rendeletek. S persze, amivel mostanában legtöbbet foglalkozunk: új adótörvény született. Az embernek az a benyomása: változó időket élünk a jogalkotás területén is. Vajon ez a benyomás felületes, s csak az utóbbi idők reflektorfénybe került változásai táplálják, vagy tényleg így van? Ha igy van, hogyan követik a módosításokat a szakemberék, s — ami legalább ilyen fontos — hogyan tudják átadni a jövö jogászainak? Többek közt e kérdések foglalkoztattak, amikor a József Attila Tudományegyetem Jogtudományi Karáruik épületébe léptem. Büntetőjogi tanszék. Cséka Ervin egyetemi tanár, tanszékvezető fogad. — A büntetőjog — természeténél fogva — nem olyan terület, ahol túl gyakoriak lennének a változások — mondja á professzor. —Talán véletlen, hogy épp idén nyáron módosították lényegesen a büntetőeljárásról szóló törvényt, s a büntető törvénykönyv egyes fejezeteit. Például a korrupciós bűncselekményeket a korábbinál szigorúbban büntetik, s bevezettek egy új büntetési formát, a szigorított javító-nevelő munkát. Hogy mindez milyen gyorsan „válik" tananyaggá? Mi mindig törekszünk arra, hogy éló jogot oktassunk, a hallgatók mielőbb értesüljenek a változásokról. Ez nem jelenti persze, hogy túlterheljük őket. így például még ebben a félévben nem oktattuk az imént említett — és 1988. január elsejétől hatályba lépő — jogszabályokat, ez a soron következő államvizsgának sem anyaga. „Biztosított ennek a témának egy külön lapszámot?" —• kérdezett vissza bevezetőül néhány ajtóval arrébb a polgári jogi tanszék köztiszteletben álló vezetője, Kemenes Béla egyetemi tanár. — Mi olyan tárgyakat tanítunk, amelyek a mai magyar valósággal a legszorosabb kapcsolatban állnak, s ezeken a területeken jelenleg is igen erőteljes jogalkotói munka folyik — indokolta kérdését. — Elég utalni a különböző gazdálkodó szervekkel kapcsolatos újraszabályozásra a vállalati és társadalmi jog -keretén belül, a szerződési jog jelentős strukturális megújhodására, az iparjogvédelmi kodifikác'óra — e munkában a tanszék is részt vesz —, s persze a családjog közelmúltban történt jelentős módosítására. E változások mind a tananyag korszerűsítését igénylik, s az oktatóknak naprakésznek kell lenniükA kívánatos az lenne, ha e felgyorsult tempót írásos oktatási anyagok is követnék, azonban erről szó sincs, gyakran többéves a lemaradás. Mindez nem könnyíti a diák dolgát, de a szorgalmas, előadásra, gyakorlatra járó, igényes hallgató, ha fokozott erőfeszítéssel is, de eleget tud tenni a követelményeknek. A lépcsőn lefelé menet kapóra jön, hogy minderről megkérdezhetek egy hallgatót is. Kampler Béla ötödéves, az államvizsgákra készül. — Sok tantárgyból nincs olyan jegyzet, amiből maximálisan -föl lehetne készülni a vizsgára. Ugyan ennek van jó oldala is, mert önállóságra készteti a hallgatót, fölkészít gyakorlati dolgokra: mit hol kell keresni, hol lehet utánanézni jogszabályoknak. Hogy korszerű-e a tudásunk?' Államvizsgán egyes tárgyakból tudni kell a régi anyagot, és az időközben belépett újat is. Koíábban volt, hogy úgy vizsgáztunk: tudtuk, hogy értelmetlen megtanulni az anyagot, mert teljesen átformálták, de valamiből csak vizsgázni kellett, hát megtanultuk. Hozzáteszem: egyetemi évei alatt szinte senki nem foglalkozik azzal, hogy milyen tudásra lesz szüksége, az a fő, hogy átmenjen a legközelebbi vizsgán. Aztán úgyis a munkahelyen kell megtanulni, amire szükség van. Tóth Károlyhoz, az államjogi tanszék adjunktusához, a kar egyik legnépszerűbb oktatójához kopogtatok be. — A mi területünkön nem kampányszerűek a változások — mondja bevezetőül —. ritkábbak, de rendszeresek. Mivel az államszervezettel kapcsolatos kérdéseket oktatjuk, ez természetes is. Minthogy a készülő jogszabályok tervezetét is megismerhetjük, véleményezhetjük, a hallgatók mindig a legaktuálisabb információkat kapják tőlünk. Hogv a törvény-előkészítés során véleményünket, javaslatunkat később mennyire veszik figyelembe? A jogi megfontolásoknál időnként erösebbek a politikaiak. Egy példa: szó volt arról, hogy törvényerejű rendeletet hoznak a népszavazásról. Nem szabad, mondták a szakemberek, ilyen fontos kérdést tőrfényben kell 1 szabályozni. M: történt? Megjelent egy irányelv, ami a kulturált jog teljes csődje ... , Az államigazgatási és pénzügyi jogi tanszéken Laluska Pál tanársegéd mondja: — Ha van terület, ahol érzékelhetők a változások, az a pénzügyi jog. Amióta behatóan foglalkozom ezzel a területtel, jelentős szabályozóváltozás nélkül nem teli el év, sőt, a vállalati szabályozók terén évi több változás is van. Ez egyik oldalról annak a törekvésnek az eredménye, hogy nagyobb szabadságot kapjanak a vállalatok pénzügyi vonatkozásban, a dolog más'k oldala viszont, hogy a vállalatok keveslik a mostani szabadságot, s úgy érzik, nincs meg a folyamatos működésükhöz szükséges feltételrendszer. E huzavona, a sok változtatgatás eredménye: ma már a pénzügyi jog rendszere követhetetlen. Televan egymásnak ellentmondó, vagy éppen nehezen érthető szabállyal. A stabilitás hiánya miatt sokáig jegyzetet sem tudtunk adni a hallgatóknak, ez a helyzet azonban egy idő után tarthatatlanná vált. Ezért nemrégiben írtunk itt a tanszéken egy jegyzetet, amiről írás közben is tudtuk, hogv mire megjelenik, elavul, de az elméleti vonatkozások • végett mégis érdemes volt. A baj az — többek közt —, hogy a törvényi szintű szaibályzók aránya igen alacsony, s az alacsonyabb fokú rendeleteket könnyebb változtam. Hát. itt tartunk . . . Balogh Tamás itt járt a Mojszejev Régi és új — jegyben járt nak bennük a tökéletes a világhírű együttes szegedi együttmozgás mellett az akbemutatóján: a péntek esti robatikus tornamutatványoknagyszínházi műsor első részébe a régi repertoár„soknemzetiségű" jellegét hangsúlyozó táncszámok kerültek, a másodikba az Ej a kopár hegyen című új egyfelvonásos, amely az idei jubileumra, az együttes alakításának 50. évfordulójára készült. Mindaz, ami Mojszejevéknek a nemzetközi elismertséget szerezhette, benne volt ebben a válogatásban is. Mindenekelőtt a táncosok alapos fölkészültsége. Hivatásos együttesről lévén szó, ezt alapkövetelménynek mondhatnánk, mégis, mármár lenyűgöző a közös munka iránti odaadás, alázat és fegyelem, amely itt minden táncosnak sajátja. Meghatározó jegy azután a színpadszerűség; akár színpadiasságot mondhatnánk, a szónak abban az éltelmében, hogy ezen a néptáncszínpadon minden alárendelődik a látva ny hatáskel tésnek, bizony, még maga a néptánc is. Nem újság, 50 éve tudhatjuk. hogy nagyfokú stilizáltsággal, az eredeti táncelemek erőteljes átrajzolásával, dramaturgiai megfontolások szerinti szerkesztéssel készülnek Mojszejevék számai. Nagy szerephez juthoz hasonlítható bravűrszólók, a már-már érzelmesen lírai hangulatok és a szolid humor. Nemkülönben a fényesen csillogó, változatos, máskor meglepően karakteres ruhák. A legtöbb számuk elbeszélő jellegű, még a koncerttáncokból is kiolvasható a „történet". Udvariassági gesztusként magyar csárdást is szerkesztettek az első részbe, amelyen ugyanúgy uralkodott a „Mojszejev-stílus", mint a jakut vadásztörténetet földolgozó, vagy a moldáviai táncon. Mi, akik az eredeti népláncokat szeretjük látni a színpadon is, a kalmük szám három férfitancosának nehéz-szép produkciójában ebből is kaphattunk ízelítőt. Arról pedig, hogy azért Mojszejevék háza táján is fújdogálhatnak új szelek, A múlt képei című ciklusból választott tánc győzhetett meg: a táncosok nem mindennapos színészi képességeinek fölhasználásával frappánsan és mulattatóan tétetett idézőjelbe az „urak és hölgyek kalandjai a promenádon"-tartalmú táncelbeszélés. Szinte egzotikus rau: tatványszámbu ment a partizántánc, amelyben tökélyre vitték a szereplök a jellegzetes táncjárást: gyors lábmunkával, mozdulatlan felsőtesttel száguldoztak, mintha a forgószínpad vitte volna őket, helyenként elképesztő sebességgel. A hatást növelték a földig érő nemezköpenyek, amelyek persze eltakarták a keményen dolgozó lábakat... Az új egyfelvonásos tanúsága szerint nem az eredeti anvag felé halad a néptáncegvüttes, hanem. . . Őszintén szólva nehéz műfaji skatulyát találni; a táncjáték fantáziabetétjében ördögférfiakról és -lányokról, démonikus figurákról álmodozott a vodkától földresújtott, klasszikus pókhasú nevettető, a táncjáték főszereplője. Ebben a delírium tremensben erőteljesen a balett felé elmozduló táncstílust fedezhettünk fel. A pokolbeli jelenet minden megfelelő kellékkél (ötletes-mutatós jelmezekkel, világítástechnikával, vetített háttérrel) fölruházott volt\ az ördögtársadalom fergetegesei között pedig nem a Mojszejevnél eddig honos népi humor vaskosabbja, hanem a nagyvárosias erotikus revütánc elemei tűntek fel. A nagyszabású, helyenként virtuóz technikát mutató látványosságot bármely fejlett szórakoztató műhely • <">>i»v iparág) megirigyelheti S, E. r Olomgomb és kitinpáncél A restaurátorok műhelyében Köztudott, hogy a múzeumok egvik alapvető tevékenysége a gyűjtés, amit a tárgyak állagának megóvása, restaurálása, tudományos feldolgozása, végül az eredmények közzététele követ. A Móra Ferenc Múzeum földszinti előtereben kamarakiállítás mutatja be az egyik alaptevékenységet, az állagmegóvást. Aki restaurál, az eredeti formájába visszaállít, helyreállít, kijavít. A restaurálásnak általános alapelvei, nemzetköz leg is kidolgozott és elfogadott szabályai vannak. Alapelv a hitelesség, a tárgy esztétikumának megőrzése, valamint az eredeti és a kiegészítés egyértelmű megkülönböztetése. A restaurátor igen sok anyaggal dolgozik. Ismernie kell a kerámia, a fa, a fém vagy a textil tulajdonságait. Munkája során alkalmaznia kell a természettudomány számos területének tudásanyagát, értenie kell a fizika, a kémia és a biológia törvényeit. A kamarakiállítás ezt a sokféleséget igyekszik bemutatni. Láthatunk hatalmas gabonatároló edényt, amelyet apró darabokból állítottak helyre. Bemutatják egy avar tüszős öv rekonstrukcióját. vagy egy bronzkori urna restaurálását. Két fotó mutatja, milyen volt a restaurálás előtt, és milyen Fekete Lajosnc restaurátor lett utána egy XV. századi hímzett miseruha. Hasonló látványosságokat nem találtunk az elmúlt hét utolsó munkanapján a restaurátorműhelyben. Vidovics Teréz középkori ólomgombokkal foglalatoskodott. E munka kevésbé látványos szakaszát követhettük nyomon, hiszen a gombokon oly sok volt a lerakódás, hogy csak az avatott szem láthatta a kibontakozás útjait. Ezen az úton vegyszer, fogkefe és egy nagyon hegyes fémtárgy kisérte a restaurátort. A másik asztalnál is megpillantottunk egy fogkefét. Ez is kék nyelű, mint amaz. — Ezt a tipust rendszeresítették itt? — Nem, ez csak az egyik hasznos eszköz — válaszolta Fábri Judit. Van itt íémkefe, szőrkefe, és egészen vékonyka eszköz is, ha például gyöngyöt tisztogatok, mint most. Az asztalon egy üvegedényben egyformán fekete kicsi gömbök, a másikban színes gyöngyök sorakoznak. — Klárafalván egy szarmata « sírból került elő ez a telet. Ezek üveggyöngyök, de mészkővel, kaolinnal és kővel is van dolgom. — Mindig ilyen kicsi tárgyakkal dolgozik? — Nem, néha jut egy-egy nagyobb edény is. Gorzsánál például olyat ástak a régész kollégák, aminek csak a harmada volt meg. Szép feladat volt a helyreállítása. Engem, mint keramikust, elsősorban az ilyen munka érdekel. Fekete Lajosné előtt lándzsahegy fekszik. — Nátriumhidroxid oldattal kloridmentesítem, foszforsavval passzíválom, azaz a felületén létrehozok egy passzív réteget, majd műgyantával egv védőréteget húzok rá. A kiegészítést is műgyantával végzem, a Kalloplast a fogorvosnál is használatos anyag. — A megyében csak itt ran restaurátor-műhely? — Nem, a megye többi városában is restaurálnak a múzeumokban, de csak egykét szakemberrel. Mi kilencen dolgozunk itt. Az állagmegóvásnak nem csupán az a célja, hogy a ma emberének bemutatható legyen a tárgy, hanem az életkor meghosszabbítása is. A restaurátormunka elengedhetetlen része a dokumentáció. Leírással, fotóval, rajzzal rögzítik a tárgy restaurálás előtti állapotát, a műtárgy adatait, történetét, felépitését, a károsodásokat, a kezelési javaslatokat, a konzerválás közben észlelt változásokat és a helyreállítás lehetséges mértékét. Az állagmegóvás a preparátorok munkájában is központi helyet foglal el. A természettudományi gyűjteménybe bekerülő állatok preparálásakor a rothadás megállítása, a konzerválás az elsődleges feladat. A szegedi múzeumban 1974-ig a nagyobb testű gerinces állatok — leginkább madarak —feldolgozása dominált, azóta elsősorban a rovartan került előtérbe. A restaurátor és a preparátor hasonló munkáját jelzi, hogy a kamarakiállításon a sírokból előkerült leletek mellett üveg alá kelültek a rovarok is. Kinekkinek érdeklődése szerint. . . D. I..