Délmagyarország, 1987. november (77. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-24 / 277. szám

Ivódd, 1987. november 24. Képernyő Láttam egv szép filmet. Nem. dehogyis ez a jelző! Inkább: láttám egy tisztességes, becsületes filmet. Megrázót és megtisztitót. Vagy csak „rá vagyok hangolódva a tornára"? Milyen szörnyen bizonytalan az ember, ha nagyritkán erkölcsöt, emberséget, felelősséget, a megcsinált munka villámló szigorát tapasztalhatja — az ellenkezö-előjeles-közegű tengerben. A Halottak gyertyafényben című filmet csütörtökön késő este sugározta a tévé. Irta Osztnjkán Héla. fényképezte Bornyi Gyula, rendezte Szönyi G. Sándor. Horváth Péter volt a dramaturg. Ro.ssa Laszló a zeneszerző. A tervezők: Barta László (díszlet) és Tóth Barna (jelmez). Az egyik jelenetben rozoga taligán tolja a gyagyás fiú (Pepp Zoltán) megvákult barátját (Haksányi Gellért). Mennek világgá. Útjuk a temető mellett vezet, halottak napja lévén, a temető tele mécsessel. A temető szép — mondja a föltétlen jóhiszeműsége. gátlás nélküli nyíltsága miatt minden közösségből kitagadott, hibbant szerepbe kenyszerített fiú a vak férfinek. Nem latom, hogy égnek a gyertyák — válaszol az, kétségbeesett vágyakozással. A fiú beszalad a temetőbe, hozza a mécseket, körberakja velük a kordét, meggyújtja mindet. Mennek tovább. Halottak gyertyafényben. Igen, ennek a filmnek Halottak gyertyafényben mindazok az élő halottak a szereplői, akik reménytelep k i közőst tetlségben, rájuk szakadt szerencsétlenségben, nyomorban és szegénységben — őrzik emberségüket. Emberségünket. De az Osztnjkán—Szönyi G -filmből mégsem a Dosztojevszkij-fele együttérzés hallatszik: én a megalázottak kai es megszomnrítottakkal vagyok: a kijátszóitokkal és kitaszítottakkal; a bénákkal és eszelősökkel. Ez nem a keresztényi hozzáhajolás opusa. A szereplői valóban ők, a másfajták, a kulon világban élők, az élet harcaiban gyengék, a Krisztus-képzelte emberségben erősek. De a mese rólunk szól. Mit mese? Dúlt kiáltás, borzongató vészjel, komor, "döbbentő riasztás. Nézz körül és térj eszedre — zúgják és zsolozsmázzák, ordítják és súgják a képsorok. Tudd meg, lásd meg a gyertyafényben, hogy melletted kárnyújtásnyira — eleven halottak nyöszörögnek mocorognak. Már régen nem nyújtják feléd esdeklően a karjukat, tudják mire számíthatnak. Maradt nekik: Krisztus. Nehogy azt tessék hinni, hogy a „Halottak" egy misztikus alkotás. Azt gondolom: szocialista realista. Nem „esztétikailag" értem persze, hanem úgy, hogy itt. most létező, valóságos jelenségekből építkezik. Ilyenekből; az eszelősen hiszékeny fiú OTPkölcsönt vesz fel. jegvajándékra a mátkájának. Amíg a tanács által neki lakás gyanánt kiutalt romos istállót sajátkezűleg lebontja (merthogy a mátka bátyja kérte tőle az építőanyagot, ól kell a gazdaságába), nem jár el a munkahelyére. Elveszíti az állását („közalkalmazott", vödörrel meri a szennyet a környéken). Motyóját — a jegyajándékkal együtt — istállólakása hűlt helyén találja. Becsapták. Mit tesz? Kifordítja zsebeit, a megmaradt pénzt begyömöszöli a lakosság bankjának postaládájába, s az üzenetet: szerencsétlenség miatt nem tudom megadni... Vagy: a négygyerekes cigányasszony (Ráckevei Anna), akinek a férjét valamiért éppen lakat alá tették, s az a börtönviszonyok miatt képtelen megfelelni a „jó magaviselet" börtönszabályzatbeli követelményeinek, szóval a cigányasszony karácsony szent estéjén mosolyogva megénekelteti éhező gyerekeit. Fazekat tesz a tűzre, mákot tör bele; „teát" főz. Megitatja a porontyokat. Máknnyos álmuk idején az asszony fogja a hegedűt, megy házalni. Darab szalonna, félbetört mákoskalács . .. Vegtére a szeretet és a békesség napja jött cl... Uram irgalmazz nekünk. Sulyok Erzsébet Á kész regény Rádiófigyelő Kosztolányi ir az. Esti Kornélban egy bizonyos Elingerről, ki mellékesen megmentvén Esti életét, később nagy bizalmasan megsúgja a költőnek, hogy irt egy verset. „Az Életem — ez a cime, mondta. A vers unalmas volt és hosszú." Szintén az Esti Kornélban, egy másik történetben olvashatunk a kávéházi figurák sorában egy emberről, aki hosszú estéken át ült egy papírlap fölött, melyen ez a cím állt: Az Eletem. A mű el is kezdődött. Így; „Az Életem olyan . . ." És eddig tartott. Nem tudta, milyen az élete. Azaz: az élete pontosan ilyen volt. Fenti olvasmányélményekkel párhuzamosan még egy örök nagy zsurnaliszta közhely is eszembe jutott csütörtökön este a rádió mellett. Az, hogy jö a redakcióba Az Egyén az Életből, és szól, hogy „Szerkesztő úr kérem, az én életem kész regény." A szituáció feltehetően ősibb, mint a nyomtatott betű maga — mégis érdeklődéssel kezdtem figyelni Olah Gábor dokumentumjátékában a Kossuth adón. Hát ennyi az életem — ez volt a program címe, és közel egy órán át semmi egyebet nem tartalmazott, mint kizárólag nők leveleit, azqz válaszokat arra a hirdetésre, amit Oláh Gábor tett közzé, jelentkezést kérve mindazokr tói, akik szeretnének szerepelni játék- és dokumentumfilmjében, vagy kiváló ötleteik vannak, netán írói tehetséget éreznek magukban. Ami e jelentkezésekből létrejött, abból készült a szóban forgó rádióműsor. Afféle életváltozat-keresztmelszet gyanánt — vagy ki tudja. A szándék nyilvánvaló, mi „több, -becsűlepdőeji igényes. Regisztrálni az élet elképesztő, teljességgel kiszámithatatlan változatosságát, sokszínűségét, változékonyságában oly gazdag rendjét es meg gazdagabb rendetlenségét, az emberi létforma végleteit, fajtánk millió arcát, s ekképpen végső fokon akár a világot magát is. Csakhogy a majdnem egy órán át hallgatott női megnyilatkozások mégsem nagyon tudtak roppant felszínes kuriózumgyűjleménynél többnek hatni, valahol félúton a Szilripyi-féle Halló, itt vagyok! már-már idült idiotizmusa, és az Esti Kornél frivol itása között. Mert ha a hirdetésre valaki tényleg szívbe markoló történetet mond el büntetett előéletű öccse szabadulása utáni zaklatásáról, ami végül az illető öngyilkosságához vezet — s ugyanakkor tíz perc múlva olyan leveleket hallunk fölolvasva. amelyben a főrendező urat arról tájékoztatják, hogy „lehet szó a dologról, de írja meg az anyagiákat", a dolgok óhatatlanul összekeverednek. Nem tudom kellő élesseggei szétválasztani az előbbi eset mélységét és tragikumát az utóbbi riasztó szociális lünetértékétől. Mert akarattalanul is egybefolynak, egyetlen életmintamasszát alkotnak, laza, ugyanakkor gigantikus méretben egyik semlegesítve a másikat, elvéve egymás élét, súlyát, egymástól olyannyira különböző jelentőségét. Tipikusan az az eset, amikor a sokszínűség, minden csillogó látszat dacára — öl. Igazán hatékony színvonalat pusztít. Az olyasféle, máskülönben nagyon aranyos jelentkezésekkel, hogy „42 éves vagyok és már a második versem jelent meg a Családi Lapban" — kár is volna foglalkozni, ha a töb-. bivel, a gyanakvóval, az üzletasszonnyal, az Örök Elégedette) együtt nem képezné az „életem kész regény"jelenség e rádiós kísérletének Esti Kornél figuráit idéző vuriációját. Persze, az ö életük szerintük valóban kész regeny — de n kész regény, az valami egészen más. Meg egy rádiós dokumentumműsorban is. Domonkos László Virágzó kávézók Szabadka a polgárok közadakozásának köszönhetően felújult és megszépült. A városközpontban most sorra nyílnak a kisipari létesítmények. Egyelőre 3 kávézók száma növekszik rohamosan. Meg kell vallani, szinte minden új kis kávézó, italozó rendkívül ízlésesen berendezett — nevezhetjük ezt akár a kávéházak virágkorának is Szabadkán. A mindig zsúfolásig telt kávézók sorát néhány évvel ezelőtt az egykori ökölvívó-világbajnok, Dragan Vujkcivic nyitotta meg. Azután kávézót nyitott Refik Memisevic birkózóvilágbajnok, majd Zorán Kalinic asztali teniszező (szintén világbajnok a páros mérkőzésekben), öt pedig Danko Jovanovic ökölvívóbajnok követte. A minap Szabadka központjában, a Kompas utazási iroda mellett Dragutin Letic ismert zeneművész nyitolta meg Papillwn nevű kávéházát, amelyhez nincs hasonló talán még Párizsban sém. Az' újonnan 'megnyitott pizzasütödék esténként zsúfolásig megtelnek, számos butik és kiállítóterem is nyílt. A köztársaság napi ünnepek keretében, november 2í)-én megnyílik az első szabadkai magángaléria: az eladási részleggel is rendelkező művészeti bolt a korzón lesz. Ugyanott hamarosan megnyílik a neves cukrász és szakács, Kraknvsky István inyencétterme is. Jön a tél; bőven lesz hová behúzódni a zimankó elöl. Nemzetközi siker Sikeresen szerepeltek a magyar gyorsírók a hét végén Weimai'ban megrendezett. nemzetközi gyorsíró versenyen. Az NDK műemléki kisvárosában hat nemzet (a bolgár, a cseh, a lengyel, a magyar, az NDK-beli és a szlovák) képviseletéDcn 33 kiváló gyorsíró mérte össze tudását. Az egyéni vetélkedésben a legsikeresebben Manfréd Kehrer (NDK A) szerepelt; a 2. Baczony László (MTI), a 3. Jaroslav Konupck (cseh) lett. A csapatversenyben az első helyen Magyarország (Baczony László, Arvayné Dani Judit — Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala, Sánta Anikó — MTI) végzett, a 2. a cseh válogatott, a 3. az NDK A csapata. A versenyszöveg magyar nyelvű diktálója Szabadiné Raj Annamária volt. a szöveget Soós László fordította. (MTI) A Tiszatáj novemberi száma Iskolai tanulmányainkból minden bizonnyá) jól emlékszünk Zágoni Mikes Kelemenre, aki a Törökországi levelek megírásával tiszteletre méltó helyet foglal el a magyar irodalomban. Veress Dániel a folyóirat legfrissebb számában erről az egybegyűjtött kötetről, pontosabban az 1717. októbere és 1758. decembere között íródott levélfolyam •keletkezéstörténetéről közöl értő tanulmányt. '„Mind a magyar mind az. európai episztola-irodalomban egyedülállóvá teszi e müvet, hogy címzettjük inem létező, fiktív személy." — olvashatjuk a dolgozatban, melynek folytatását a decemberi számban lelhetik meg az érdeklődök. A folyóirat élére helyezett tanulmány után Képes Géza, Kovács András Ferenc, Veress Gerzson és Takáts Gyula versei olvashatók. A szegedi alkotómühelveket. bemutató sorozatban ezentúl Maróti Egonnal, a tudományegyetem ókortörténeti és régészeti tanszékének vezetőjével ismerkedhet meg az olvasó. A Régi világok ölelésében című interjúban a professzor jól fe|(készült beszélgetőpartnere Domonkos László volt. A tanulmányok sorát Tandori Dezső hamisítatlanul „tandoris" eszmefolvama nyitja meg, melyben Aprily Lajos költészete az esszészerű elemzés tárgya. Oltyán Béla Illyés és Déry gondoI a tközö.sségéröl. a 1 ko tóba rá t ságáról írt. Péter László Illyés Gyula és Szeged viszonyáról értekezett. Magyar naiv művészek nyomában címmel a Gondolat Kiadónál ez év végén jelenik meg Moldován Domokos kötete Ebből közöl egv részt a Tiszatáj: Sáli András algyői r.aív festőről beszélget a kötet szerzője Bálint Sándorral. Az interjú 12 eve készült a professzor úr szegedi lakásán. Egy gustiánus" erdélyi szociológus címmel Lengyel András közöl tanulmányt Venczel Józsefről. A Kritika rovat 'kitűnő, izgalmas müvekre hívja föl a figyelmei: Domahidy András regényéről Jobbágy Tihamér, Henry Zsuzsa „Napló"-járói Hima Gabriella ír értőn, egy második világháborús dokumentumgyűjteményről — Horthy-Magyarország részvétele Jugos/.lávia megtámadásában és megszállásában— A Sajti Enikő, Losonczi Ágnesnek a hazai egészségügy kórképét fölvázoló jelentós müvéről Józsa Zoltán értekezik. A Tiszatáj nekrológgal vesz búcsút a közelmúltban elhunyt egyetemi docenstől, Nacsády Józseftől. Gazdálkodás a TIT-ben tart a A Társulat időszerű gazdála TIT k<*iaM kérdéseiről Préda Tiöss zevo n t ü lés t SZAB-székházban „ . bor, az országos kozpont megyei és városi elnöksége gaadasági és koordinációs ma, kedden délután 2-kor. igazgatója tart tájékoztatót. Új könyvtár Gyulán Gyulán, az egykori városháza felújított, romantikus stílusú, műemlék jellegű épületében kapott helyet a Mogyoróssy-könyvtár. Az épület rekonstrukciós munkáit úgy végezték el. hogy a külső és belső építészeti megoldások nfkalmazkodtak az eretlett stílushoz, ugyanakkor figyelembe vették a korszerű könyvtárépités követelményeit is. A kétszintes. 1200 négyzetméter alapterületű könyvtárban tohh mint százezer kötet, négyezer hanglemez és műsoros kazetta, -valamint 20 ezer román nyelvű könyv várja a látogatókat. Itt helyezték el Mogyoróssy Jánosnak, a múlt századbeli könyvtáralapítónak — a könyvtár névadójának — értékes könyvgyűjteményét is Vetélkedő Áz évszázad művészete — Keleten Az öl alkalommal, kéthetenként a szovjet filmművészettel megjelenő rejtvény legutóbbi fordulójának nyertese Szegedről Csillik Mihály (Madách u. 2/D) lett, aki a Tisza Fűszert ajándékcsomagját k.ipta. A helyes megfejtés egyébként A halott Ember levelei című film volt, az operatőr neve: Nyikolaj Pokopcev. Az utolsó forduló feladványa pedig, melyet most a Csongrád Megyei Moziüzemi Vallalal címére (6800. Hódmezővásárhely, Zrínyi utca 2.) kell beküldeni: „A filmet játszó mozikat valósággal ostromolják a nézők. A vetítések után mindig felcsattan a taps, ami teljesen szokatlan jelenség a moszkvai mozikban. Az írók, publicisták, politológusok és filmkritikusok a szovjet szellemi átalakulásnak egyik legfőbb tájékozódási pontját látják benne." „A filmben a kontra 1 neik ili halalomról, a hatalommal való visszaélésről, a hatalom saját célok érdekeben való felhasználásáról van szó" Kérdés: Melyik szovjet filmről van s/ó, és ki rendezte?